Pontosan miért is ellenzem a fast fashion üzleteket? - Let's talk #1

by - február 04, 2018

Mielőtt még a témába kezdenék - meg az igen őszinte, de reális kiakadásba - had magyarázzam el, hogy mi is ez a "Let's talk" dolog. 

Mindig jól esik olvasni, ha megmosolyogtatlak titeket egy-egy viccesre sikerült, vagy szarkazmussal teletűzdelt bejegyzéssel, őszintén szeretem én is írni őket, meg általában maguktól jönnek a véleményeim, csak hát különös - amolyan Neverhoodos - köntösbe bújtatva. Tipikusan az a személy vagyok, akinek mindenről van véleménye, viszont nem a saját egójával irányított, hanem szociológiai és pszichológiai szemlélettel karöltve. Ezért van sokszor az, hogy helyzeteket és klienseket látok, nem pedig a barátaimat, akiket átcseszett a csúnya, gonosz viszonzatlan szerelmük. (SORRY BITCHES, próbálok ezen javítani). Ez talán szakmai ártalom, talán csak a reális gondolkodásmód, a lényeg viszont, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok viccesen tálalni, mert igenis komoly problémák és tényleg istenesen fel tudják cseszni az agyam.

Tavaly is volt egy komolyabb hangvételű sorozat a blogon, amelyben leginkább önmagamat és azt mutattam be, hogy "Hogyan változtattam az életemen?". Úgy érzem, azt igen jól körbejártam és elmagyaráztam, és nagyon sok jó pozitív visszajelzést is kaptam, amiért hálás vagyok azóta is. De bőven elég volt rólam, szeretnék kicsit a világgal, az emberekkel is foglalkozni, és rámutatni olyan helyzetekre, ami felett a mindennapi életben elsiklunk, vagy inkább becsukjuk a szemünket. Természetesen ezeket a bejegyzéseket nem csak úgy magamtól alkotom meg, hanem utánajárással, információk gyűjtögetésével, mert azért zseni és mindent tudó nem vagyok. de leszek, muhahahahaaa

Nem készülök megváltani a világot, és azt sem gondolom, hogy egy ilyen bejegyzés majd sorsokat, életeket dönt meg, és jómagam sem vagyok egy szent. Egyszerűen csak figyelmet szeretnék fordítani olyan dolgokra, amelyekre mindenki legyint, vagy úgy van vele, hogy "felénk ilyen nem történik" - és ezzel letudja a problémát. Rengeteg, de tényleg rengeteg szar van a világban, és attól, hogy nem velünk történik, még közvetve érinti azt a majdnem 8 milliárd embert, aki ezt a bolygót terheli. Tiszta SZJG Kinga lettem, kicsit ijesztő.

So let's do it. 
Fun fact: minden nap olvasok híreket, mert úgy vagyok vele, hogy rohadtul nem árt tudnod, mi történik körülötted vagy az országban, amiben élsz. Mert persze lehet legyinteni, hogy "ez csak irányított propaganda" (nagyrészt tényleg az, csak tudni kell szűrni), de be honest, tudatlannak lenni a legnagyobb szégyen. Mert tehetsz ellene. Különösmód szeretem a tényfeltáró riportokat, vagy azokat a helyzeteket, mikor embereket, sorsokat mutatnak be. Nem tudom elképzelni, hogy én írjak ilyeneket, nem érzem magam elég kompetensnek hozzá, de az újságírás ágaiból ez a legkedveltebb műfajom - foglalkozni ügyekkel, a dolgok mélyére ásni. Olyan izgin bulis, amíg le nem csuknak illegális betörését, meg ilyesmik. 

Ősszel szembejött velem egy cikk az Indexen, (ide kattintva elérhető), ami után elkezdtem komolyabban foglalkozni a témával. Köztudott és kétmilliószor elmondtam már kb, hogy utálom a plázákat, nem vásárolok fast fashion (Zara, H&M, C&A, New Yorker, egyéb) üzletekben mert 1. általában nincs olyan, ami tetszik a méretemben, 2. tömegcucc, 3. egyszerűen csak drágálom és inkább élményre költöm a pénzem egy 5 ezres basic póló helyett, ami aztán minimum 3 emberen jön szembe velem az utcán. Nem tagadom, vannak nagyon szép holmik, én is szoktam megsimogatni egyik-másik felsőt, hogy bárcsak az enyém lennél, de aztán kimegyek az üzletből, és kb abban a pillanatban el is felejtettem az egészet. 

Előre leszögezném: nem a divat ellen vagyok. Mélységesen támogatom a magyar tervezőket, divatillusztrátorokat (szia Fanny), minden jó ízléssel megáldott és tanult (!) divatszakembert, akik évente irányítják és szabják (höhöhö, szabják, értitek) az aktuális trendeket és hogy mi is a csinos, mit viseljen a nép. Én se szeretek csöves lenni, én is többször átgondolom, mit veszek fel és én is igyekszem a magam és a környezetem ízlésének megfelelően összeválogatni az aznapi szettemet. Szóval tényleg, nem a divattal van a bajom csak a mondvacsinált divatbloggerekkel, de ez egy másik téma, hanem magával a fast fashion divatiparral. 
Mi is lenne az a fast fashion? Minél gyorsabban, a dizájnereknél lényegesen olcsóbban eljuttatni a fillérekért előállított, legújabb trendeknek megfelelő darabokat a fogyasztókhoz – ez a fast fashion márkák működésének lényege. Tervezni nincs idő, így a nagy tervezők által kifutón felvonultatott darabokat másolják, alakítják, majd azonnal az üzletekbe küldik. (Vous.hu) Ergó ha látod a kifuton a rózsás farmerében végiglibegő Kendall Jennert, akkor nagy valószínűséggel azt mondod, hogy "whoa, király", majd kb egy szezonnal később már valamelyik boltban veszed le a hasonló gatyát a vállfáról, és virul a fejed, hogy huuu, trendi cuccod van, mert hát a Kendall lány is ezt viselte. Aztán a következő szezonban már a százsszorszépes farmer lesz a menő, szóval azt is leveszed a vállfáról, a rózsásat meg már nem hordod, mert "hát mindenkinek olyanja van" és "idejétmúlt". Ez lenne a fast fashion lényege.

Namost, te az üzletet látod, szépen kivilágított, tiszta, fiatal eladólányok dolgoznak, minden rendben van, sorba állítva méret szerint, szól a zene, pomba, fény, csillogás. Elhiszed, hogy téged ide vártak, hogy te itt igazi vásárló vagy, és hogy minden a te kényed-kedved szerint van beállítva. Babám, ezt úgy hívják, hogy manipuláció. Izgi dolog, a 2010-es évek abszolút nyertese ő. Abba egyáltalán, egy pillanatig sem gondolsz bele, hogy honnan jöttek ezek a holmik, vagy épp hova fognak tűnni 2 leértékelés, és 1 sikertelen kiárusítás után. Ez nem a te hibád. Ez a társadalomé, a normák megváltozásáé és a (részben közösségi médiának köszönhető) végtelen önzőségé. A lényeg az "énénén", meg a "nekem", a többi nem érdekes. 

Had meséljem el, hogy az a kis cimke a "Made in China", "Made in Cambogia", "Made in Thailand" vagy "Made in bárhol a Távol-Keleten" mit is foglal magába. Piszkot, vegyszereket, éhbérért dolgozó gyerekmunkásokat és egész nap robotoló embereket, rengeteg elpazarolt és szennyezett ivóvizet, és reménytelen álmodozást a jobb világ felé. Tő mondatokban ebből áll az egy szál pólód. És védekezhetünk, hogy ez "nem velünk történik meg", szerintem a történelem és a természet is épp elégszer megmutatta már, hogy ami a világ egyik felén történik, az előbb-utóbb a másikra is kihatással lesz. Inkább előbb. A divatipar a MÁSODIK LEGSZENNYEZŐBB iparág az olajipar után, márpedig a kettőt elég fura egymás mellett látni, hát még egy ilyen listán. A ruhakészítés nem csak az anyagok összevarrásából áll, hanem magának az anyagnak az előállítását is magába foglalja, amely rengeteg mosással, színezéssel, technikával jár. Nem vagyok varrónő vagy bármilyen szakember, így nem is írnék hülyeségeket, egyszerűen csak emberi logika alapján is végig lehet gondolni a legegyszerűbb ruhakészítési metódusokat. 
Néhány éve egy norvég stáb három divatbloggert küldött Kambodzsába egy hónapra, kamerákkal végigkövették az ottani életüket, a fiataloknak pedig a gyárakban kellett dolgozniuk, az ott megkeresett pénzükből megélniük pontosan úgy, ahogy az ottani lakosok. Nem hiszem, hogy bárkit megleptek azzal, hogy már az első pár nap teljesen összeomlottak és haza akartak inkább menni. Napi 14 órázni minden nap azért nem akkora buli, mint napi 14 órában shoppingolni és abból megélni, hogy kamerának mutogatod a pólód, amihez annyit tettél hozzá, hogy levetted a vállfáról és kifizettél érte x összeget, vagy épp filterekkel feljavítottad, hogy menőn nézzen ki az Instán. Aztán hordtad vagy kétszer, és dobtad ki, mert jött a jobb és szebb, az újabb trend, az újabb leértékelés és akció. 
Valamelyik részben egy dolgozó nővel elmentek a helyi áruházba vásárolni, és a nő az egyik divatosnak titulált dzsekinél elmondta, hogy az annyiba kerül, mint az ő ÉVES fizetése. ÉVES. Pedig ők készítették, az ő keze munkája (is lehet), egy darab mégis éves fizetésébe telne. És akkor még nem is beszélt a többi ruhadarabról, vagy a normális szükségletekről. 
Az is egy döbbenetes pillanata volt az egésznek, mikor az egyik kis naív bloggerlány megkérdezte, hogy amúgy boldog- e. A nő pedig közölte, hogy fuck no, szerinted hogy lennék. Elmondta, hogy kisebb korában orvos szeretett volna lenni, de már az általános iskolát se fejezte be, mert muszáj volt dolgoznia, hogy mondjuk ne haljon éhen se ő se a családja. Itt pedig gyorsan megmutatkozik a gyermekmunka, a kisemmizés, és hogy míg nekünk esti mesét olvastak fel a szüleink, a világ másik felén épp a velünk egykorúak a szöveteket festették vegyszerekben és színezékekben guggolva. Remélem átmegy a lényeg. 
"...mert szerintük adott esetben egy teljes család lecsúszását idézheti elő, ha a kiskorúak nem keresnek pénzt." (Origo)
És gondolhatjátok, hogy mint egy regényben, jön a csoda, és kitör ebből a körből, és wháó,  megváltja a világot. Annyit mondok, hogy nézzetek utána Kambodzsának és az ottani életszínvonalnak, valóban történnek-e csodák. A születéskor várható élettartam átlag 64 év. Nálunk ilyenkor mennek még nyugdíjba az emberek. 

A sorozat igen megosztó sikert aratott, és valójában értem, miért. Sokan támadták a készítőket, hogy mennyire nem hiteles, amit mutatnak, lévén, a műszempillában parádézó szőke, vagy a mindig tökéletesen kisminkelt vörös csaj ugyan mennyire érezheti át azt, hogy valaki 14 éven át csak a pulóverek vállait varja össze. Mások azzal védekeztek, hogy ne legyen senki naiv, ha mi nem vesszük ezeket a termékeket, az ottaniaknak nem lenne munkája. Erre annyit tudok válaszolni, hogy munkájuk talán nem, de jövőjük, álmaik, lehetőségeik igen. Pont. Megint más azzal jött, hogy ez túlzás  meg beállított az egész, míg egy nagyon kis rétege a nézőknek megértette a lényeget. Azt, hogy ez az egész rendszer el van cseszve és hogy valaki mégis a fenti körökben piszok jól jár. Nem a vevő. Nem a munkás. Csak a vezetőség. 
A sorozat előzetesét ITT hagyom, a leírásban megtaláljátok a részeket is. 
Ha eltekintünk attól (ne), hogy milyen körülmények közt és kiktől jönnek ezek a ruhák, akkor még mindig ott az "utána" kép. Mert hogy az el nem adott, vagy el nem használt ruhák csak úgy eltűnnek a szemünk elől, mintha soha nem is léteztek volna.
Ne legyen senki lelkiismerete nyugodt, ez mind csak a már így is brutális szeméttel halmozott bolygót bővíti. Nem vagy egy DiCaprio, nem fogok itt Green Peace-ről meg globális felmelegedésről meg ilyenekről, beszélni, csupán nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én speciel nem szeretném, ha a gyerekeim egy szemétdombon nőnének majd fel. Nagyon kevés jut csak alapítványokhoz, akik aztán valóban a rászorulóknak adnák mondjuk hogy ők ne fagyjanak halálra télen, és szintén kevés jut a turkálókba is, ahol aztán töredékéért el lehet adni az amúgy teljesen új, felülárazott ruhaneműt. Van még egy opció, amely teljes titokban próbálkozott meglenni, csak hát a szemfüles és néha telefonjukból is felnéző emberek rájöttek: a fel nem használt árút elégetik. Na most kérdezném én, hogy ez hol jobb az ökoszisztémát tekintve? Tény, nem foglal helyet, éljen. Ellenben káros anyagokat juttat a levegőbe, pocsékba ment így is semmit kereső dolgozók munkája, és nem jutott el olyan emberekhez, akiknek a hibás termék is akár az életét menthetné meg. A H&M lett igazán megvádolva (cikk), a cég persze tagaaaad, mert hát mást a saját hírnevük megtartásáért nem igazán tud tenni. 

És akkor beszélünk még egy dologról, ami igazán az i-re teszi a pontot. A trendekről. Mert bár nagyon szép, hogy ennyien követnek egy irányt, és minden második lánynak a nyakán látod a trendinek nevezett (szerintem végtelenül undorító) chokert, ha visszagondolok csak 5 évvel ezelőttre, mindenki fintorgott, hogy jaaaaj, milyen ciki volt ez a kilencvenes évekbe. Erre bumm, tessék, már megint ez van, és 10 év múlva megint mindenki fanyalog majd, hogy jaaaaj, az a 2016-7-8, mikor mindenki kényszert érzett a nyakörv viselésére. A trendek követése egyszerű szociálpszichológia, a valahova tartozás érzése, az, hogy nekünk is lehet olyan, mint a másé, és hogy mi is lehetünk olyan menők, szépek, mi is megengedhetjük magunknak azt, amit a másik. Lehetünk mini Kylie Jennerek, mert ha ő csípőig felhúzza a bugyit, akkor én is megtehetem, és ez a valahova tartozás érzése egyfajta biztonságot ad. Ez egy ilyen elcseszett generációs társadalom, erre máskor térnék rá.
Nem véletlen hoztam feljebb a rózsás farmer példáját. A trend nem más, mint irányzat, leginkább szezononkénti útmutató. A cégek viszont rájöttek, hogy nem csak tavasz-nyár-ősz-tél van, hanem egy szezonon belül lehet ám még több cuccal dobálózni, a vevők úgyis ráharapnak, mert elhitetik velük, hogy "KELL". Van egy basic farmerod, meg mondjuk egy ugyanolyan feketében. De te megveszed a rózsássat is, mert hát instagramon azt látod, hogy úúú, ez milyen menő, másnak is van. A klasszikus kék és fekete farmert évek múltán is hordani fogod, mert alapdarab, viszont a virágosat már fél év múlva SEM, mert kimegy a divatból, jön helyette a százszorszépes, meg a flamingós, meg a csokis, meg a mittudoménmilyen. Viszont kiadtál érte minimum 9 ezer forintot, amiből a készítője pontosan 200 forintot (nem, nem hiányzik nulla) kapott, a többi meg ment a cégnek meg a nagy koppintó tervezők zsebébe. 

Mielőtt mindenki támadna, hogy "de nekem nincs 30 ezer forintom folyamatosan, hogy olyan ruhát vegyek, amit aztán 10 évig hordhatok", teljesen megértem. Nekem sincs, és szerintem soha nem is lesz, mert sokkal jobb helyeken költöm el azt a pénzt. De. Milliószor kevesebb probléma lenne akkor, ha kicsit átgondoltabban, türelmesebben és tényleg megfontoltan vásárolnának az emberek, amolyan "kell ez nekem?" stílusban. Mert megveheted azt a szürke pulóvert, ha tetszik, csak tényleg megéri e, ha közben otthon a szekrényedben van még 3 másik ilyen. Akkor már vedd meg a feketét, amilyen nincs, és tádáá, máris örömet szereztél magadnak, ráadásul lett egy olyan darabod, amit megint tudsz kombinálni, de mégsem fogod két hónap múlva már cikinek találni. 
Nagyon egyszerűen azt próbálom elmagyarázni, hogy túltermelés van, rengeteg a felesleges holmi és biztos vagyok benne, hogy ha a szekrényedbe nézel, hiába van zsúfolásig tele, attól még jön minden reggel a "nincs mit felvennem" gondolat. Nem vagyok szent, nekem is van két H&M-es basic pólóm, imádom őket végtelenül, és tudom, hogy ha évek múltán visszanézem a képeket, az fog eszembe jutni, hogy mikor volt rajtam, milyen pillanatokat éltem át bennük, vagy mennyire nem lehetett rólam leszedni, mert non-stop hordtam valamelyiket. Nem pedig az, hogy "jézusmáriaszentjózsef, én erre kiadtam pénzt?". Itt nem azon van a hangsúly, hogy most bojkottáljunk minden fast fashion üzletet, mert ez fizikailag képtelenség. Rengeteg embernek adnak munkát, és nem csak a gyártás során, de a szállítás, tervezés, eladás minden aspektusánál. Csupán arra próbálok rámutatni, hogy mennyire és milyen szinten át vagyunk verve. Egy pillanatig se ringassátok magatokat abba az álomvilágba, hogy a Zara értetek és nektek készít ruhát, vagy hogy a New Yorker széles választéka az emberi mivolt különböző stílusainak igyekszik megfelelni, ezáltal milyen jó fej. Itt egyetlen lényeg van: a pénz. És ezt nem azért mondom, mert nem hiszek az emberi jóságban -  de, még hiszek. Csak vak sem vagyok. Biztos hogy az a toptoptop pozícióban lévő ember nem fog lemondani a saját milliós fizetése 1%-ról, csak azért, hogy egy thaiföldi családnak jobb legyen. Ne álmodozzon senki ekkorát.

Ahogy az elején is mondtam, nem fogom megváltani a világot, vagy hirtelen mindenkit megtéríteni, nem is vágyom rá. A célom csupán annyi volt, hogy egy kicsit felnyissam a szemeteket, mert nem csak nézni kell, hanem látni is. Talán holnap már mész a C&A-ba és otthagysz 20 ezer forintot, és semmi nem változik. De az is lehet, hogy nem veszed meg azt a tizedik bordó felsőt, vagy épp lomtalanítasz egyet otthon és leadsz egy zsák soha nem használt, vagy agyonhordott cuccot a rászorulóknak. A ti döntésetek, a ti érzéseitek, ebbe én, kis mezei blogger nem tudok és nem is akarok beleszólni.
Nektek mi a véleményetek erről az egész fast fashion dologról? Őszintén kíváncsi vagyok, mert lehet, én mentem el valami jó, valami szép mellett, vagy talán túl negatívan állok hozzá. Arra is várok visszajelzést, hogy szeretnétek-e még hasonló bejegyzéseket hébe-hóba a blogon olvasni. Természetesen ellenvéleményeket is fogadok, egy kulturált vita még sosem tett rosszat senkinek. 

Követhettek Molyon, a Neverhood's Diary Facebook oldalán vagy leshetitek Instán, épp merre járok. És ne felejtsetek el lent kommentet hagyni, mindig érdekel a véleményetek, most pedig különösen.

Immáron 22 éves lettem csibeölelős a családnak:
PINTEREST

You May Also Like

3 megjegyzés

  1. Ez egy ördögi kör, mert ott vannak azok a családok, akik közfoglalkoztatási bérből élnek pl. nettó 54eFt és netalántán nem kapnak ruhacsomagot a szeretetszolgálattól, örül, ha ruhát tud venni. A varratás gyakran drágábbra jön ki, mint a bolti ár, vagy ha egy kis faluban él Borsod megyében vagy az Ormánságban.
    A másik probléma, hogyha valaki erős testalkatú, akkor hol másutt tud venni ruhát, mint a fent nevezett márkájú boltban. Turkálóban én még sosem találtam megfelelő méretű, kényelmes ruhát, amit ne akarnék levenni fél óra után, pl. nadrág.
    A varratás drágábbra jött ki, mert készítettem már így is. A rendelés internetről próba nélkül szintén zsákbamacska. Vannak erősebb testalkatúakra szabott boltok, de ott egy ruha 20eFt. Ha valaki családos és van egy közalkalmazotti munkahelye, szintén nem ott vásárol.
    Ezt úgy írom, hogy én is olvastam cikkeket a témában és láttam dokumentumfilmet is. Véleményem szerint ez Magyarországon az alsó és közép osztályok esetében ördögi kör.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezzel is egyezem, ahogy leírtam a vége felé is. Ez pedig a fizetések és az ország problémája, azonban nem szeretnék politikai témákba belemenni, mert akkor az is egy ördögi körré alakul.

      Azonban a turkáló és az erős testalkat esetébe picit belekötnék, ugyanis én is és édesanyám is a jócskán plus size méreteket ütjük, tegnap mégis 3000 forintból (!) komplett tavaszi garderóbát összeraktunk (mindkettőnk számára), csupán türelem és idő kérdése az egész. Nagynénim pedig családos, gyerekkel, mégis a kapott holmikon kívül csak turizik nekik, lévén, úgyis kinövik, most hova vegyen neki 10 ezer forintos Zarás kabátot, ha egy év múlva már dobhatná is ki, vagy adhatná tovább.

      Értem a felvetésed, és elég szomorú, hogy nálunk ez tényleg ilyen megoldhatatlan.

      Törlés
    2. Lehet én vagyok türelmetlen a turkálókhoz, én sajnos még nem találtam pl. olyan nadrágot, amit ne akartam volna levetni egy fél órán belül. A testalkatból kifolyólag ezért vásárlok ilyen boltban, de tény, hogy tényleg csak akkor, ha kell ruha, feleslegesen nem járok be, és amit veszek az is három - négy éve nadrág. Azzal a részével viszont teljesen egyetértek ami a nyugati világban is látok és sajnos itthon is, ha egy-egy akciónak nevezett rémség tör ki egy-egy hétvégére a bevásárlóközpontokba, hogy mekkora táskákkal járnak az emberek vagy láttam már kollégát, aki címkésen hozta be az új ruhát, hogy kell e valakinek.
      Azt sajnálom, hogy tényleg nincs megfizethető áru ruha, amelyet nyugodt szívvel megvehetnék, és amíg ennyi a magyar átlagkereset, amennyi, addig itthon ez nagyon keveseknek lesz elérhető. Ahogy a biotermékek is elviszik a fizetés x százalékát. Egy szegény család annak örül, ha tud ruhát venni. Van nem egy ismerősöm, akinek nemhogy a minőségi ruhára, de még a rossz minőségűre sincs pénze.
      A ruhaipar meg az egyik legjobb üzlet a világon. Itt nagyon erős tudatformálásra lenne szükség, amely nem fog megvalósulni, ameddig azok, akik tehetnének ellene, nem tesznek. Mert mindent a pénz irányít, és akinek van, nem érdekli mi van a másikkal. Kevesen gondolkodnak abban, hogy változni kellene, nem csak ebben, mindenben, hogy méltósággal élhessen minden ember ezen a bolygón és megóvjuk a jövő nemzedékének. A marketinget erre kellene fordítani, hogy hahó itt hogyan élnek az emberek, nem a reklámokra, hogy eladjuk a vackot.

      Törlés