Hogyan változtattam az életemen? - 3.rész: A menekülés | Bloghírek

Elkezdtem írni egy nyárias témájú bejegyzést, de aztán bedobta a Youtube a 2CELLOS - Game of Thrones feldolgozását, és bár valószínűleg én vagyok a földkerekségen az egyetlen ember, aki nem nézi a híresen hírhedt sorozatot, a zenéje azért OMFG. Eléggé imádom.

S bár azt a nyári bejegyzést is megkapjátok majd, ma még a múltamban és a jelenemben vájkálunk egy kicsit, mert erre érzek késztetést.

Szóval az ELSŐ és a MÁSODIK rész után valahol 2016 áprilisánál tartottunk. Jött az "újra szabadulnom kell" életérzés, ami egyébként elég rendszeres nálam, így fogtam magam, és életemben először, teljesen egyedül felutaztam Pestre. nekünk Szegedről az fent van Mondanátok, "aha, nagy kaland", de nekem tényleg az volt. Leiner Laura: Nélküledje aznap jelent meg, szóval tutira beprogramoztam az ottlétet is, mert hát azért tudniillik, az életben nem voltam még dedikáláson meg semmi könyves eseményen. Már a megérkezésem is bénázással indult: tudtam, hogy ott van a Nyugati mellett a Westend, szóval el is indultam - a kijárattól balra. BALRA. Mert a hülyelány nem nézett térképet, minek az, áááh.  

@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!

Kisebb fel-le sétálgatás után megtaláltam a nevezett épületet a bejárattól JOBBRA, szóval a kis Starbucksos pohárkámmal úgy véltem, elgyalogolok a Parlamentig. A városiaknak messzinek tűnhet, de nekem sose volt bajom a sétálással, szóval szépen meg is indultam a körülbelül kinézett útvonalon. Valami körforgalomnál kezdett derengeni, hogy szerintem már megint elcsesztem. Jepp, kikötöttem az Oktogonnál. Ott feladtam a nagy városvándorló álmaimat, vettem egy napijegyet, lementem a metróba, és onnantól végighawaiiztam a kirándulásomat, felvéve a nagyvárosi ritmust.

A dedikálás - ha jól emlékszem - hivatalosan délután kettőkor kezdődött, de én már egykor sorba álltam, és marha jól tettem: így kb fél órát kellett várnom, és már teljesen meg volt bennem, hogy mit mondok Laurának, de aztán mikor megláttam, totál  lefagytam. Úristenúristenúristen, hát itt ül előttem Magyarország jelenleg legsikeresebb kortárs magyar ifjúsági szerzője, hát mi ez, ha nem álom. Full zavarban voltam, de ő is meglepődött, mikor mondtam, hogy Szegedről utaztam fel csak a könyv miatt. Megkérdeztem, hogy lehetne egy kissé különlegesebb képet készítenünk, mert hát nem vagyok szokványos csaj, ő pedig belement. Hát ilyen volt ez a dedikálósdi. meg lett egy I <3 Zsoltis karkötőm OF COURSE

És így most mondhatjátok, hogy wtf, közös képe már több ezer tininek van, de gyerekek: nekem már az, hogy egyedül, teljesen szabadon mentem fel Pestre, anélkül, hogy bárki fogta volna a kicsi kacsóm és vezetgetett volna a nagy, gonosz városban, az felért egy felnőtté válással. Ott volt az a pillanat, amikor rájöttem arra, amit felétek is sulykolok már-már rendszeresen: nem kell másra várnod, hogy a saját életed éld. Arról nem is beszélve, hogy 20 év tömény Budapest gyűlölet után egyedül járva a várost láttam egy olyan felét, ahol el tudom magam képzelni hosszabb távon.  (so i'm coming soon, baby). Az Erasmusra beadott első lépések után már kezdődött valamiféle változás, ez az út pedig éreztette a hatását rendesen. Tudtam, hogy Krakkóban egyedül leszek, mint a kisujjam, hát nem volt rossz ötlet ráedzeni kissé. Persze attól ez az álomvilág nem maradt meg örökké, visszatértem az egyetemre, jött a vizsgaidőszak, és majdnem visszasavanyodtam az általános állapotba.

@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!

Majdnem. Merthogy jött egy újabb lehetőség, melyet Erna tutira visszautasított volna. Neverhood viszont élt vele, és akkor már két hónapja Neverhoodként tevékenykedtem az internetes őserdőben. Egy napra visszamehettünk egy helyre, egy táborba, mely nagyon sokat jelentett annó számomra, és ez az apró fényszikra nem csak lángra lobbant, de tarolt. Erna nem ment volna, amolyan "nekem úgysem lehet" stílusban lezárta volna az egészet. Neverhood erre azt mondta, hogy mindenki bekaphatja, beült a majdhogynem 3 vadidegen fiú mellé, és robogott felfelé az országban. Ott voltak azok az emberek, akikkel nem találkozhatok a hatalmas távolságok miatt, de a mindent jelentik számomra. Akik először mondták, még három éve, hogy egy hihetetlen, pótolhatatlan és teljesen zakkant csaj vagyok. és ezt pozitív értelemben, odafigyeljé' Ahol életemben először nem fura és elítélő fejeket kaptam a viselkedésemre, hanem teljesen pozitív fogadtatást. Egy hely, amely a sokadik, de nagyon fontos otthon jelenti számomra, ezért nem is árulok el róla többet. Az az energialöketet, melyet az az egyetlen nap adott, még most is érzem, és alig várom, hogy újra feltöltődjek, már csak hetek kérdése. Bár nem lesz ott egy fontos ember, és nem fog a nyakamba ugrani, attól még lélekben ott lesz velem. A lényeg pedig: Cseri, ha törik, ha szakad, de érkezem.

Két fontos momentum a tavalyi évemből, mely két külön helyre fókuszál, és két külön nagyon fontos tanulságot hoztak. Pest és az egyedüllét pozitívuma, Cseri és a saját magam elfogadására törekvés. Hogy úgy éljem az életem, ahogy én akarom, ne pedig mások vagy a társadalom elvárásának. Ragadjam meg a lehetőségeket, mert igenis megtehetem, bárki megteheti, nem vagyok én egy szállal sem rosszabb ember, mint a "többiek". Valahol tavaly nyáron jöttem rá, hogy én igazából 20 évig semmit nem csináltam. Vegetáltam meg éltem, de nem csináltam semmi olyat, ami maradandó nyomot hagyna. Tényleg nem emlékszem semmi úristendefontos momentumra. Költői túlzásnak tűnhet, de az, hogy egyes emberek kiléptek az életemből, és levegőhöz jutottam, ráadásul elkezdtem yolo-zni ("sz*rni bele, egyszer élünk"), a legjobbat tehette velem. Ugyan a folyamat még akadozott, de már tudtam, hogy alkalmanként muszáj kiszakadnom arról a helyről, ahol megragadtam, ilyen a személyiségem, kissé menekülő, de célért menekülő. Azt is fel kellett ismernem, hogy nyugodtan mehetek, ha így érzem. Másnak talán ez teljesen egyértelmű, de én mindig maradtam, akármilyen rossz is volt a helyzet, a család is egyes helyzetekben elég rövid pórázon tartott, lévén, én vagyok a család kicsi lánya,  én magamra inkább mindig feketebárányként hivatkoztam és jaj, mi történhet velem. Tudjátok, lesznek idők, mikor tényleg kénytelen is leszek maradni, mikor nem léphetek le csak úgy, ha kedvem szottyan. Én nem a problémák elől menekülök el, nem a mások okozta helyzetek miatt, hanem csakis és kizárólag a saját magamnak okozott, saját magam által kreált problémákat oldom meg így. Mert bizony azzal, hogy lelépek, van időm átgondolni, megvizsgálni, önmagamban letisztázni, hogy mi a fészkes fene van. Ez pedig ugyanazon a helyen egyszerűen nem megy. Fú, nagyon Oraveczesek vagyunk ma, i'm so fucking sorry, néha elragadtatom magam a filozófiai mélységekkel. 

@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!

Persze a végső nagy agymosás ősszel történt, erről azonban egy következő részben írok, mert az tartalmas lesz, mint a magyar káromkodási szokások, meg valószínűleg marha hosszú, örüljetek most ennyinek, én is örülök, hogy érdekelnek a kis hülyeségeim titeket. Köszikepuszika.

BLOGHÍREK: 

Úgy döntöttem, hogy lesz pár változás a blog menetrendjével kapcsolatban, részben mert kissé elfoglaltabbá váltam, részben pedig egyszerű praktikusságból.

- Ezentúl NEM lesz KÜLÖN BEJEGYZÉS a VLOGRÓL. Minden aktuális heti vlogot a VASÁRNAPI BLOGbejegyzéshez kapcsolok, ahogy már itt is látni fogjátok odalent, a pesti kirándulós videót. 
- A régebbiek is össze lesznek olvasztva az aktuális blogbejegyzésekkel, így azokat a VLOG fül/cimke alatt levő bejegyzéseknél találjátok.

- A VLOG ezentúl SZERDÁN jön, amit a Youtube csatornára feliratkozva így előbb megnézhettek, de Molyra, Instára és Facebookra is ki fogom tenni az aktuális linket. 

- Instán az egyik feltöltött képem alatt KÉRDÉSEKET tehettek fel, melyet a közeljövőben az egyik vlogban megválaszolok. Lehet könyves, személyes, bloggal vagy a tanulmányokkal kapcsolatos, bármi jöhet, érkeztek is már kérdések, nekik nagyon köszönöm, remélem még többen írtok.

- Visszafognak térni a könyv véleményezések is, újra van egy kis időm olvasni, ráadásul beújítottam pár aprósággal, szóval nyugika, jön az alázás vissza rendesen, ti olvasni, én meg írni imádom, szóval mindenki boldog és heppili evör áftör.

@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!

Hát ennyi lenne mára, szerdán új vlog, vasárnap pedig újabb bejegyzés. Addig is Instán követhetitek, merre járok, Facebookon a fontosabb infókat, és Molyon az eszetlenkedéseinket a többi bloggerrel. Most pedig húzok hajat mosni, mert elfelejtettem, hogy már 3 órája rátettem egy tojásos-olajos pakolást, tapsotnekem, nem vagyok bjutiguru.

Csók a csibecsaládnak:

Aktuális heti VLOG: @neverhood_