10 hely, ahova el szeretnék idén jutni - 10UARY 2018

Ha január, akkor tervek az új évre nézve. A 10UARY projekt keretein belül Januárban három olyan bejegyzést kaptok, amelyekben 10 dolgot írok le a 2018-as évre vonatkozóan.  Aztán meglátjuk, mit teljesítek belőlük, és mit nem. Javában inkább nem, de álmodozni szabad. 

Ha valami a tavalyi évemből nagyon hiányzott, az az utazás. Nem panaszkodásként mondom, csupán én, szabad lélek, olyan vagyok mint egy fucking gazella, kell a tér és a hely, hogy fel-alá ugráljak totál megőrülve. Pedig ötlet, hogy merre induljak, hova menjek mindig van, SŐT, túl sok is. 

Idén viszont nagyon rá akarok állni erre a témára, mert nem lesz annak jó vége, ha én folyamatosan egy helyen vagyok, ti meg nagyon nem akarjátok, hogy én kibukjak, szóval járjon jól mindenki, hoztam egy listát, hogy melyek azok a helyek, amik gyökeresen bakancslistásak (már jó ideje, btw.) 

1.Erdély

Egyszerűen katasztrófa, hogy még sosem tettem szép lábikómat Erdélyországba, holott csak úgy durván több, mint 10 barátom, ismerősöm is ott él. Ráadásul tesómmal ugyebár folyamatosan versenyzünk, ki hova jut el előbb, és ő lassan már hazajár a Kárpátokra, míg én csak Google térképen nézegethetem a Fogarasi-havasok hófedte hegycsúcsait. Mekkora szívás már! 

Igen sok mindent odaadnék azért, hogy egy 10 napos Roadtrippel végigjárjam a régiót, ahogy annó a nagyszüleim tették az akkor még kislány édesanyámékkal, felfedezni ugyanazokat a helyeket (Marosvásárhely, Gyilkos-tó, Beszterce, stb.), és nem rosszul lenni a jó kis kanyargós szerpentinen. Meg hát hegyet mászni, erdőben eltévedni, meg egyéb nyalánkságok, ami ennek a túlméretezett gazellának kell. 

2.Bécs

Na, itt a másik wtf hely. Öcsém, itt van mellettünk értitek, millió jármű visz oda, a falum fele már ott él, az egyik legjobb osztrák barátnőm is, szóval halovány lila fogalmam sincs, hogy nem jött ez össze még mindig. 4 évvel ezelőtt voltam már, de csak a kötelezőket rohantuk végig (Schönbrunn, Hofburg, Sissi múzeum) és ennyivel elintéztük a dolgot, dehát azért örülnék, ha jó időben is láthatnék valamit az amúgy brutálszép(nek tűnő) városból.

3.Sarajevo és Mostar

Sarajevo (a gyengébbek kedvéért Bosznia és Hercegovina fővárosa) lassan a sokadik otthonom, szerencsére az elmúlt évtizedben visszajártunk néha, nagyon-nagyon szeretem, viszont még mindig nem láttam belőle eleget. Hatalmas történelmi múlt, még nagyobb összefogás és mégis tipppppikus balkán. Ha unjátok a megszokott turiparadicsomokat, mindenképp próbáljatok ide eljutni, az én ajánlásommal mondhatom, teljesen megéri. És ráadásul piszok olcsó. 

Azonban - és itt jön a fura része - Mostarig még soha nem mentünk el, ami nem is lenne annyira különös, ha nem derült volna ki, hogy amúgy a szüleim se, akik csak úgy lazán 6 évig voltak egyetemisták a fővárosban, eszükbe bezzeg nem jutott 100 kilométert menni még a tenger felé. I mean... Szóval úgy döntöttünk tesómmal, hogy szépen beelőzzük őket, és megnézzük majd a híres hidat. Ami pedig még jobb, hogy annyit reklámoztuk szinte már az egész országot, hogy unokatesóm és egy csomó ember csatlakozni akar hozzánk az úton. Úgy látszik, a nagy szám miatt tényleg menni kell. megjátszott neheztelő sóhaj

4.Innsburck

Ajj, hogy a fene vinné el az Instagramot meg a szebbnél szebb képeit. Őszintén, azt se tudtam, hol van Innsbruck meg egyáltalán mi van ott, míg nem lett felkapva a drága képmegosztón, azóta viszont lassan nincs olyan utazóblogger, aki ne járt volna már a városban. Totál joggal egyébként, hát ha láttatok már gyönyörű várost, akkor azt tutira kenterbe veri még Innsbruck. Hegy, tó, régi épületek, nulla felhőkarcoló. Mi kellene még? Az oda való eljutás marha körülményes egyébként, szóval erre még ki kellene találnom valamit, de egy éve ölök ezzel kb. mindenkit, szóval szerintem már az ismerőseim könyörögnek titkon, hogy menjek már el, és fogjam be végre a szám. Ezen ne múljon :D

5. Szentendre és Visegrád

Hogy ne csak nagyot álmodjak, hanem mondjuk az országban is szétnézzek, így tutira meg kell említenem Szentendrét, amiről annó középiskolában még prezentációt is tartottam (már rejtély, miből vagy miért), viszont azóta is böki a csőrömet, és még bejegyzésben is említettem a nyáron. Nem kérnék sokat, csak egy hétvégét egy kellemes tavaszi napon, mikor nyugodtan fel-alá lehet sétálgatni, mindent megnézni, és nem a turistanyomorban lebegni. 

6. Keszthely

Szintén említettem tavaly nyáron, úgy látszik, nekem ilyen kastély/vár/palota mániám van. Jó, hát mit csodálkozunk, egy queen vagyok, #yougogirrrl. Lévén, a Balatont se láttam még soha saját szemmel, nem lenne rossz legalább kicsit előremozdulni ilyen irányba is, kezdetnek mondjuk Keszthellyel. Tudom, más egyből Balaton Sounddal kezdi, de én nyugger vagyok, nekem ilyen fenszi tükörtermek kellenek meg kastélykertek meg szolgálók, meg régi épületek. Nyeh, fura vagyok. 

7. Krakkó

Természetesen. Most, hogy a fiúk voltak, csak még inkább jött az érzés, hogy rohadjak meg, nekem mennyire hiányzik ez a város. Krakkó az a hely, ahova bármikor, bármennyiért, bárkivel visszamennék, mindig is prioritást fog élvezni. A tavalyi évem nagy eredménye a  nagy kudarca is egyben, mert összesen 4 ismerősöm is kirándult egyet a városban, és az én tanácsomat, tippjeimet kérték, ugyanakkor én akármennyire is güriztem érte, végül nem jött össze. Bár nem vagyok nagy "sorsrabízommagam" ember, ez az egyetlen, aminél mégis azt érzem: ha úgy hozza az élet, úgyis látjuk még egymást újra.

8. Grúzia

Na, most jön a tényleg álom része ennek a bejegyzésnek. Szerintem így másfél, lassacskán két év után rájöttetek már, hogy nem vagyok normális, és nem vagyok épp tipikus lány se, arról nem is beszélve, hogy enyhén katasztrófaturizmus felé szagolok mindig. Grúzia kb. 2 éve van tesómmal közös bakancslistán, egyszerűen fogalmunk sincs, mi van ott, de ami van, az Google szerint bejövős. Nekem egyszerűen az emberközeli helyek kellenek, és bár elismerem, Párizs egy része (turiparadicsom) nagyon szép, szegény várost borzaszótan rühellem. Grúziában is van pompa, napfény, csillogás, dizsi, háváj, csak kicsit máshogy és kicsit érdekesebben, márpedig mekkora hír lenne már kicsiny falunkban, de még szerintem az interneten is, ha elkirándulnánk egyet arra. Szóval ez ilyen öt éves terv, aztán meglátjuk, az idei évre sikerül e egy beteg kalandot bevállalni (anyagilag is).

9. Albánia

Ezt is sokszor felhozzuk ötletelésnél, mert hát mi ilyen furán beteg testvérpár és család vagyunk. BTW, 12 évvel ezelőtt már voltunk, nekem már akkor is nagyon-nagyon tetszett (kis nyomi 10 éves fejjel), egy teljesen más világ, azóta pedig rettenetes mód kiépítették és megszépítették Skadart és Tiranát is. Ehhez igazából nem kellene sok minden, csak türelem a szerpentinekhez meg a több órás úthoz, egy autó, meg egy csomó felhalmozott kaja, aztán irány délre. Én totál benne lennék, csak valaki legyen már olyan jó fej, hogy szponzorálja a benzinpénzt. Köcce.

10. Skócia

Erre kellene külön indokot írnom? Régi szerelem ez a miénk, és törzsgyökeres vörös fürtökkel született egyénkén kötelező meglátogatnom a viking felmenőimet legalább egyszer az életben. Nyerjek a lottón, és már látjátok is a Tanallon-váránál készült szelfimet visszaköszönni az instán.

Persze ezek nagyravágyó, álmodozó tervek, de azok legalább ingyen vannak. Nektek mik az idei évre tervezett úti céljaitok? Adjatok még tippeket, merre lehet még szétnézni a környéken, ami érdekes, és nem kell érte bankot rabolnom. 

Amíg pedig nem utazom, addig kövessetek Molyon vagy Facebookon, Instán pedig Storyban láthatjátok, épp merre járok (az országon belül egyelőre).

Nagy 2018-as első csibeölelős: