Tirki-tarka: Véleményem Hidasi Judit Gondolatmappa c. könyvéről

Még 2017 végét írtunk (de rég volt, jesus), mikor éreztem, hogy márpedig én valami újat akarok olvasni, valami mást, valami elvetemültet. Így esett a választásom Hidasi Judit: Gondolatmappa c. gondolatmappájához, mert ez azért nem egy szimpla könyv, azt jó előre tisztázni. 

"Le ​lehet lassítani ekkora zajban? Meg tudjuk hallani a gondolatainkat, amelyek tisztán szólnak hozzánk? Képesek vagyunk megtalálni az utat az igazi énünkhöz?
Ebben a könyvben ezzel próbálkozunk meg.
Mappákba rendezzük az érzéseinket, hogy jobban átlássuk kik is vagyunk, merre is tartunk.
Gondolatokat olvashatsz a szerelemről, inspirálódhatsz minden nap, erőt meríthetsz a szavakból, amelyek benned visszhangzanak tovább.
Ebben a könyvben új barátra lelsz, akihez mindig fordulhatsz ha egyedül érzed magad, ha csalódott vagy, vagy éppen támogatásra van szükséged.
Nyisd ki a mappát, lehet, hogy válaszra lelsz!"

Ennyi lenne a fülszöveg, mely azért legyünk őszinték, sok mindent, és egyszerre semmit nem árul el arról, hogy mi lakozik a csodaszép borító alatt. Tényleg, a külsejére egy mukkanásnyi panasz sem lehet, valami csodaszép a borító, bárkivel beszéltünk róla, imádták, tényleg a bookstagrammerek nagy barija lehet ez a könyv tartalmától függetlenül is.

Na de a tartalma. Úgy vágtam bele, mintha egy rendes könyvet olvasnék, az első oldalaktól kezdve, szépen, olvasmányosan. Hamar kiderült, hogy ez így bukó lesz, ezt bizony máshogy kell forgatni. Azt is számításba kell venni, hogy nem két nap alatt olvasós, mert aki ezt két nap alatt kiolvassa, úgy, hogy emlékszik is belőle mindenre, az esküszöm kap tőlem egy hivatalos elismervényt, hogy egy zseni. Rengeteg gondolat és érzelmek közt hánykolódunk, ez tényleg egy mappa, mely néha rendezett, néha pedig totál káosz, de - és most jön az ijesztő része - teljesen a saját gondolatainkat olvassuk vissza. Én legalábbis ledöbbentem nem egyszer, nem kétszer, hogy "hát basszus, én is ezt gondoltam abban a helyzetben!". Ettől pedig nem csak könyvvé, hanem társsá is avanzsál ez az íromány. Egy baráttá, amit néha ki lehet nyitni, mikor mélyebben vagyunk, vagy megrekedünk, ha nem érezzük magunkat elég jónak, vagy nőiesnek, ha a társadalmi nyomás sokká válik. 

Sok mindenről szól ez a könyv, és sok mindenkihez is szól. A szinglikhez, az (egészségtelen) párkapcsolatban élőknek, a reménykedőknek, a családanyáknak, a nagybetűs "NŐK"-nek, mely bárhogy is gondolok bele, igen hiánypótló a magyar könyves piacon. Ráadásul huszonegyedik századi gondolkodással, karrierrel, önbizalomhiánnyal teletűzdelve. 

Néhol számomra erős túlzással játszott a gondolatfoszlány, de talán majd a harmincas éveim közepén, ha még mindig a szinglik botrányosan nehéz életét tengetem, akkor ugyanilyen mélyenszántó, enyhén hisztérikus gondolataim lesznek nekem is. addig lightosba nyomom

Egy részt még külön kiemelnék, ami nagyon-nagyon tetszett, az az #inspirációkell fejezet. Egyfajta listák halmaza, melyet akár magunknak is írhatnánk, de megtette nekünk az írónő. A top kedvencek egyértelműen a "Az erős nők huszonegy tulajdonsága, amit igazi férfiak értékelnek", a "Harminchét dolog, amit megbánsz, ha megöregszel" és a "Nyolc dolog, amit feltétlenül vigyél haza az utazásaidból!" listák, melyek őszinték és nagyon tudatosak, és nem általánosak, ami plusz pont. Tényleg inspirálnak, tényleg motiválnak, és ez egy jó erős középegysége a könyvnek, mert lokálisan tényleg középen helyezkedik el, előtte és utána is inkább érzelmekből kialakult gondolati viharokban úszkálunk.

Ami számomra fura, és talán picit negatívum, az az eszméletlen csapongás. Ez persze normális, ha azt vesszük alapul, hogy ez gondolatok ezreinek mappája, márpedig a gondolkodás bonyolult és kaotikus állapot. Másfelől azonban olvasni nehéz volt ez miatt, mert az egyik pillanatban még sírtunk a köcsög exünk miatt, a másik pillanatban pedig valaki kávét főzött nekünk, és elhittük, hogy ő lesz most az igazi. Számomra ez az ide-oda megyünk, a kissé szövevényes nyelvezettel meg a rengeteg témába belenyúlással nem tette szimpatikusabbá az ehhez hasonló önismereti, önszeretet felé irányuló könyvek világát, ami nagy kár, de ez már csak az én privát elvárásom volt.

Jepp, továbbra sem barizok az önismeretes könyvekkel.

Sokan írtátok is, hogy kíváncsiak lesztek a véleményemre, így én meg elmondom, kinek ajánlanám: semmiképp sem frissen csalódottaknak, mert azok csak még inkább kibuknak az életen. Anyáknak, akik elvesztek a csomó gyerekük és a mosnivalók közt, fiatal lányoknak, akik azt hiszik, hogy a szerelem csak úgy jön, és marad, harmincasoknak, akikről lényegében szerintem szól ez a könyv, és akiknek csak néha jól esne egy kis inspiráció csepp, amibe beleolvas néha.  

Nem lesz a kedvencem, nem az én világom és nem az én favorizált típusú könyvem, ettől függetlenül teljesen rendben van annak, aki szereti az ilyesmit, és néha rendezné a saját gondolait. Örömódát énekelni, pezsgőt nyitni, valaki más megtette a nehezebb részét helyettetek is. Leírta. 

Köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy megdobtak egy példánnyal, és sorry, hogy kicsit sokáig tartott elolvasnom, dehát nem egy könnyű olvasmányka ez. 

Ha meg szeretnétek rendelni, akkor IDE KATTINTVA megtehetitek :) 

Vasárnap egy lightosabb bejegyzéssel jövök nektek (kicsit kezdek elúszni a teendőkkel, de azért természetesen nem vagytok elhanyagolva), később pedig remélem két újabb, frissen megjelent könyv értékelésével tudok majd szolgálni, kb. március hónap során. 

Addig is kövessetek Molyon, a Neverhood's Diary Facebook oldalán (amíg az új FB algoritmus le nem csapja), és persze Instán, ahol legelőször informálódhattok a személyes és a bloggal kapcsolatos új infókról. Pinteresten pedig menthetitek a blogbejegyzéseket későbbi megtekintésre is. 

Virágborítós csibeölelés:

  PINTEREST