Baráth Viktória: Első tánc

Oh my good Lord Jesus. Nem csak, hogy négyszer ültem le megírni ezt a bejegyzést, de a könyvre is aludtam pár hetet, mert őszintén próbáltam a jó és pozitív felét nézni, és a rosszat elfelejteni. 

Ismertek, nem ment.

Viszont tudom, hogy sokan szeretitek, nagyon sokan ajánlottátok, és az Álomgyár volt oly kedves, hogy Baráth Viktória két könyvét is beszerezhettem tőlük, úgyhogy igyekszem kulturált és racionális mederben folytatni ezt a könyvértékelést. Kezdetnek mondjuk nézzük is, miről szól:

"Meddig ​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?

Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. 

Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.

Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?

Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?"

@weheartit

Namost, amit nagyon gyorsan le kell szögezni az elején: ez Baráth Viktória első megjelent könyve. Elsőkönyves íróról beszélünk, egy ahhoz tökéletesen illeszkedő könyvvel. Kétségem sincs az írónő tehetségéről, és alig várom, hogy az Egy év Rómában c. könyvét olvashassam és érzékeljem a fejlődését. Mert arra azért nagy szükségem van ez a könyv után. 

A fülszöveg teljesen mást sugall, mint amit kapunk, és ez már a legelején kiderül. Furán és kidolgozatlanul indul, majd ez a teljes realitáshiány végiglebegi az egész regényt. Igyekeztem 16 évesként hozzáállni és elvigyorogni magam, hogy juuuj, ez velem is megtörténhet majd talán egyszer. Nope, ekkora csoda nincs, és a regény előrehaladtával bízom benne, hogy ez senkivel nem fog előfordulni, vagy legalább nem ilyen mértékben. Mert azért ez akármennyire is romantikus sztorinak hangzik, ez egy 21-22 éves lány, és egy két harmincas éveiben járó, nem teljesen normális férfi násztánca, mely nem feltétlen érhet jó véget. Aminek viszont örülök, hogy a klisés események és a teljesen meglepő fordulatok aránylag egyensúlyban vannak, ami - ismét kiemelném - elsőkönyves szerzőtől szerintem nagyon erős kezdés. Tartsa meg az írónő ezen jó szokását!

@weheartit

Sajnos személyes probléma, de igen sok gondom akad a női karakterekkel. Ez alól Zoey egy cseppet sem kivétel. Egyik szereplő háttere és személyisége sem túl kiforrott, és bár a könyv végi tanulság várható volt pláne, hogy korábban elspoilerezte nekem mindenki, de én most nem fogom, mert jó fej vagyok , sőt, SZÜKSÉGES, azért kicsit gyors lezárásnak éreztem. De legalább Zoey valóban azt tette, amit kellett, ez pedig egy ilyen regénynél, amely bemutatja az igencsak egészségtelen kapcsolato(ka)t, brutálisan szükséges volt. Ezért respect az írónőnek és a kiadónak egyaránt, mert való igaz, hasonló kvalitású és üzenetű könyv kevés van a piacon. Btw, visszatérve Zoeyra, egy pillanatig sem tudtam vele azonosulni, nem egy követendő példa és számomra konfúz. Értem, hogy visszafogott meg introvertált, meg blablabla, hiszen minden valamire való női könyvkarakter ilyen, hogy könnyebben lehessen velük azonosulni, ebből semmi nem érződött. Számomra egy igen aktív szociális életet élő, az alkoholt meg nem vető egyén jött le, aki tutira a tánctér közepén haknizza végig az éjszakát. Ezért mondhatom azt, hogy amivé vált, na, az már jobban az én világom, még ha nem is helyeslem a döntéseit. Viszont aki volt már problémás kapcsolatban, az nagyon fogja őt szidni, mert magát látja majd.

Nem értem az Owen körüli felhajtást sem. Eleinte tipikus NA karakter, aki után botladoznak a nők, jóképű, akcentussal beszél, jó az ágyban és konkrétan úszik a pénzben. Teljesen természetes, hogy Zoey beleőrül -  már ha normális egy teljesen ismeretlenben így megbízni és percek alatt az ágyában kikötni. Az elejétől fogva nyilvánvaló volt, mi lesz a nagy titka, és az is, hova fog az egész fejlődni. Számomra ez csak egy klasszikus klisé szál volt, ami elfogadható egy ilyen könyvnél, amolyan legyintsünk rá eset, amiből amúgy sokat lehet tanulni. Owen fokozatosan vált álomszerűből teljesen inkompetenssé, mely általában az életben is hasonlóan működik, így ezzel kapcsolatban az írónő szerintem reálisan járt el, még ha túl sok személyes attitűddel nincs is felruházva szegény karakter azon kívül, ami az épp aktuális jelenthez szükséges. 

@weheartit

A többi karakterről nem szeretnék írni, mindegyiküknek megvan a maga célja és szerepe kivéve Lucy-t, aki eltűnt, mint szürke szamár a ködben, és a maga sajátos csavarja a történetet illetően. Jackson-t, Sean-t és Amy-t kifejezetten bírtam, igen komoly megmentő kvalitással bírnak a történetet illetően. Főleg Sean, ő azért a szívemhez nőtt - avagy legalább egy karakterbe legyek már szerelmes per könyv. 

Ami tény, hogy rengeteg minden történik az a kb. egy év alatt, melyet a könyv felölel, cikázunk eseményről-eseményre és a rózsaszín lufik csak úgy pukkannak ki a titkok súlya alatt. Erotikus tartalma miatt nem feltétlenül ajánlanám 16 év alatt, már csak azért sem, mert néhol nem a legegészségesebb formákat értinti a leírás. Másfelől azonban elsőkönyves szerzőtől ilyen egységes, végül is izgalmas történetvezetéssel leírt könyvet én még speciel nem olvastam, ráadásul a klisés és realitást teljesen nélkülöző szálakat leszámítva maga a történet teljesen egyedi. Ehhez pedig őszintén tudok gratulálni.

@weheartit

A végső kérdés, értékelésnél azért elég fontos: ajánlanám elolvasásra? Abszolút, sőt. Kifejezetten azok kukkantsanak bele, akik gondolkodnak a saját könyv írásán: ha első könyvesként az Első tánc szintjét nem ütöd még meg, akkor aludj rá párat. Szintén ajánlom szingliknek, akik egy jó kis vanília sztorit kaphatnak néhány egészségtelen aspektussal kiegészítve, mely nagyon jó tanulópénz. Ráadásul ez a könyv is rámutat arra, hogy hazánkban vannak tehetséges kortárs írók és írónők, melyek több figyelmet érdekelnének. 

Köszönöm az Álomgyár kiadónak a lehetőséget, és hogy felkarolják a magyar írókat!

Ti olvastátok már? Nektek hogy tetszett? Owen, Sean vagy Jackson? :D Írjátok meg idelent, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán, esetleg Moly.hu-n, Instán pedig követhetitek, hogy épp merre járok. Elég sűrű heteknek nézek megint elébe, szóval stay tuned :D

Addig is megázástól mentes nyári hétvégét: