Leiner Laura: Emlékezz rám (Iskolák versenye #3)

Lehet, hogy eltűntem, lehet, hogy oka van annak, amiért nincsenek bejegyzések... De komolyan azt hittétek, hogy LL kritika nélkül maradtok? ;)

Előre szólok minden LL fanatikusnak, hogy NINCS PDF letöltés a bejegyzésen belül, NEM TUDOM, honnan lehet letölteni, és NEM, nem fogom vissza magam, mikor ezen sorozat utolsó kötetét könyörtelenül kivesézem, mert JÉZUS ATYÁM, VAN MIT. Ha fanatikusan imádod Leiner Laurát, akkor ez a bejegyzés nem neked való. 

Spoilerek jönnek dögivel, lévén, ez egy sorozat harmadik része, és mert ezzel együtt az egyik leggyengébb is, így kénytelen vagyok mindent jól megkommentárolni is, szóval bocseszcsocsesz, szintén ne olvasd tovább, ha a könyv még nem került a közeledbe. Az előző részekről a véleményem ITT és ITT olvasható.

Aki esetleg mégsem olvasta eddig az IOV sorozatot, annak gyorstalpaló: Van egy Hannánk, aki túl korán elvesztette az édesanyját, az apjával él, és ő az egyetlen, akinek intelligenciája van ebben a sorozatban (mert mindenki más agyatlannak lett megírva. Mindegy.). Elküldik egy táborba, ahol iskolák versenyeznek egymással, ott beszerelmesedik, meg lesznek ellenségei és bár eleinte sz*rik bele az egészbe, most, a harmadik könyvre ott tartunk, hogy meg akarja nyerni az iskolájának a műanyag trófeát.
Vajon megnyeri? Vajon a pasit is megtartja majd? Vajon az ellensége elnyeri méltó büntetését? Vajon ő lesz a legnagyobb sztár a sztoriban? Fhú, teljes rejtély és izgalom egy kissé sem klisés végkimenetellel, áhhh uuuuugyan.

Isten látja lelkem, imádtam az első részt. Komolyan, olvassátok vissza az akkori bejegyzésem, a legerősebb, legfelnőttesebb LL sorozatnak tituláltam, felültetem én is az imádom-vonatra. A másodiknál már megzuhant a dolog, de akkor legyintettem, hogy nem baj, szokás szerint mindig a második rész a leggyengébb, nincs itt gond, jó lesz ez.

Aztarohadt, mekkorát tévedtem.

Hol is kezdjem?

Hanna sajnálni való szitujából egy halálunalmas, életkedvet teljesen elvevő helyzetbe jutottunk, mely esetén TOVÁBBRA IS ÉRTEM, hogy neki miért rossz, nem vagyok szívtelen, sőt, brutál empatikus személyiségem van, de bakker 9 komplett oldalt átlapoztam (133-142-ig), mert nem voltam kíváncsi még egy önsajnáltató emlékre, ami az édesanyjához fűzi. Az első könyvből is értettük, hogy mennyire rossz neki, szerintem nem felejtettük el a harmadikra sem, egyszerűen nem értem, miért kell egy amúgy jó hangulatú könyvet néha ennyire lehúzni. Plusz az, hogy kiakad, mert az anyját nem jöttek látogatni ismerősök, és hogy milyen köcsögök az emberek, amiért egyszer kitesznek Facebookra egy idézetet emlékül, és mernek tovább élni, hát tényleg, hogy gondolják ezt a 10 éve nem látott rokonok, enyjebenyje. Ja meg persze aki netezik, és nem a szüleivel, szeretteivel tölti a napjának 24 óráját, az milyen szégyenteljes már, a net fúj, instagramra posztolók meg a TikTokosok  süllyedjenek el, hogy nem szégyellik magukat, tényleg. A másik problémám Hannával, - ami egyébként nem az ő hibája, lévén, így lett megírva - hogy ő a szentatyaúristen. Az előző köteteknél ez nem tűnt fel, de itt csak neki van agya, és ő bumm egyből tudja, hogy mi a feladat a SEMMIBŐL, mindenki más meg "fhuuu, Hanna, de király vagy, whooo". Hagyjuk már.

Máté egy vérbeli köcsög lett, ő maradt a saját szintjén, kellett is egy gonosz, mondjuk 1-2 meglepő fordulat neki volt köszönhető, viszont tetszett, hogy a végére Disney meséhez méltóan megkapta méltó büntetését, és persze a többiek elfordulását, mert ugye a gonosz mindig veszít, csak a szeretet győzhet, blablabla, egyéb klisé. 

Kornélnak már nem igazán volt jelentősége ebben a kötetben, és ami azt illeti, ez fel tudom hozni piros pontnak az írónőnek, hogy a szerelmi szálat kiszedte a fő sztoriból már a közepén, hiszen elsősorban ez verseny, nem pedig romantikus kötet. Ott volt, szép volt, cuki Kornélos volt a maga módján, de az se tűnt volna fel, ha nincs megemlítve sem. 

Volt egyáltalán más lényeges szereplő ebben a könyvben? Hmm. Említhetem az aranycsapatot, akik kiesésére kíváncsi voltam, és mondjuk whao, meg is lepődtem, egy jó kis csavar volt a sztoriban. Említhetem a kocka zöldeket, akik jöhettek volna sokkal korábban, mert rengeteget röhögtem a történetszálaikon, őket tényleg jó ötlet volt beleírni a könyvbe, maximálisan hozták a hangulatot, ráadásul intelligensen, nem olyan tipikus bugyuta LL humorral (mondjuk a viccek nagy része stand up-osoktól meg netről van, de ez itt nem fontos). Említhetem a hiperaktív Kocsis igazgatót, aki elhivatottsága, mániája és egyébként teljesen bátran felvállalt természete szerintem lenyűgöző. Mert basszus, lehet, hogy egy fura mániás öregember, de teljes testtel és lélekkel kiállt az Iskolák Országos Versenye mellett, tiszte Instaceleb lett, és hitt abban, hogy ez a műanyag ázsia centerben vett kupa az övé lehet. Még Titanilla is feléledt a végére, habár szerintem benne sokkal több potenciál volt annál, mint ami folyamatosan volt - a nagy semmi. 

A feladatok kissé jobbak voltak a második rész unalmas, semmitmondó sportnapjainál, csak mondjuk rohadtul bosszantó volt a már említett "Hanna mindent egyből tud" sztori, és teljesen elvette az izgalmat arról, hogy vajon mennyire nézték be a feladványkulcsot korábban. A legnagyobb meglepetés számomra az arany csapat kiesését okozó "feladat" volt (bocs, ha valakinek összetöröm az álmát, miszerint az arany csapat a végsőkig ott van), számomra az egyik legemlékezetesebb csavar az egész sorozatban. Meg persze említést kell tennünk az utolsó, mindent eldöntő feladatról, ami egyáltalán nem volt reális, még ha az írónő Hannával azt is mondatja, hogy de. Viszont jó volt, izgi volt, meg piszkosul kiszámítható is, de a lényeg a lényeg, hogy túl vagyunk rajta és mindenki mehetett haza a kis otthonába, én meg végre túl voltam ezen a könyvön is, mely a szuperszónikustól a nyeh kategóriáig lejtett az én személyes kis tetszésskálámon. 

Azonban.

Van egy még nagyobb csavar itt, ami lehet csak nekem ütött.

A könyv végén van egy mondatocska, ami több módon is értelmezhető.

"Vége az Iskolák versenye ELSŐ trilógiájának."

Öhm, mi az, hogy első trilógiájának, hmm? HMMM? HMMMMMMM? Magyarázatot követelek!

Igazából nem tudom, mi egyebet tudnék még a könyvről mondani. Pont az a klisé vége lett, amire számítani lehetett, személyiségfejlődés itt sem nagyon volt (megszoktuk), a nagyi továbbra is űberkirály, Lórit én továbbra is szeretem, olyan mint egy buta unokaöccs, akit mindenki bánt, de azért te szereted és óvod és félted. Bernadett semmi extra, Zsombika semmi extra, max egy kicsit felnőtt, de ennyi. 

Engem meg tuti szétszednek az LL fanok, már most várom. 

Some quotes: 

– Akkor nem értelek. Nem az izmos kajakos után sírsz? Láttam a félmeztelen képeit az Instáján, hidd el, én is sírnék a helyedben (…)

Köztudott, hogy nyáron az egyenleteknek nincs megoldásuk.

-Hugyozás közben láttam egy mókust! – kiáltotta.-Mindkettőtöknek nagy élmény lehetett – reagálta le Karesz.

 

– Akkor lájkold az ismerőseidet – tanácsoltam.– Az ismerőseimet? Az én koromban? Vagy halottak, vagy készülnek meghalni.

Ezen is túl vagyunk. Jöhet az új LL sorozat, juhuuu. 

Te pedig, aki idáig azért csak gyorsan legörgettél egy PDF fájl reményében, küldök inkább egy csibeölelőst.

Meg amúgy mindenki kap egy csibeölelőst:

PS: Mielőtt írnátok nagyon cukin, hogy "jeee, visszatértem", jelentem: Nem. Élek, jól vagyok, igazából fantasztikus évem volt (nagyon ijesztő kimondani, de tényleg), social média nélkül :) De azért leslek titeket, és tudnotok kell, hogy itt vagyok, mindent látok és mindent hallok. Egyszer talán, akár hamarosan a "mindenhez" újra hozzáadok én is ;)

<3