God, WHY? - Idén olvasott könyves csalódások [2017]

november 20, 2017

Szerintem senkit nem ér meglepetés, ha azt mondom, az idei évem nem az olvasásról és a könyvekről szólt, ami közel 22 év után igen fura számomra is. Ti sem kaptatok túl sok könyvértékelést, amit kaptatok, annak minimál része volt csak pozitív hangvételű, szóval a további gyalázások helyett inkább szépen szedegettem sorba, hogy mizujság az olvasólistám körül. 

Tény, idén kevesebb időm jutott olvasni, sok újraolvasást is csináltam, de ami mégis új történetet tartogatott számomra, azokról is megvan rendesen a véleményem. Fontos leszögeznem, hogy ezek nem idén megjelent könyvek (1-2 kivétellel), viszont régóta vártak és vágytak az elolvasásra. Szóval kezdjük is a legelején:

R. S. Grey: Scoring ​Wilder – Testcsel
(Február 13 - 17)

Oh my god. OOOOOH MY GOOOOD. Annyira jót lehetett volna kihozni ebből, de neeeeem, véletlen sem. Még van is piszkozatom az elkezdett értékeléséről, de jobbnak láttam nem kitenni.
Az eleje nagyon tetszett, fiatalos volt, ütős, partis, újdonság. 
Aztán jött a végtelen sötétségbe zuhanó hullámvasút. Kinsley még tökösnek is mondható, tetszett az edzési morálja, de Liam annyira semmilyen volt, hogy szavam sincs. Persze, ahhoz nagy tehetség kell, hogy jól nézzen ki, de semmi olyat nem tudott mutatni, amire azt mondtam volna, hogy NA, LÉGY A FÉRJEM ÉS A GYEREKEIM APJA, mert inkább ne legyen, könyörgöm.
Spoiler (mintha bárkit is meglepne) itt is jön a bolond barátnő és a haverok egymás közt, házvásárlás, csodaélet, ösztöndíj, nem ösztöndíj és a szülőkarakter helyett a bölcs Joda edző.
Valahogy megtévesztett a fülszöveg meg a botrányos borító, my bad, sorry, nekem ez nem jött be.
Becca Fitzpatrick: Black ​Ice – Tükörjég
(Feb 21 - 24)

Ez egy picit kakukktojás, viszont valóban csalódás is. Nagyon-nagyon tetszett az egész könyv, imádom Becca Fitzpatrickot, imádom, ahogy leírta és elmagyarázta az egész Stockholm szindrómát, a történetvezetés izgalmas volt, egyik durvább esemény a másik után. "Mason" egy cukorbogyó, Britt szerintem lazán TOP 10-es női karakter nálam, szóval hol akkor hol a gond?
Egy: Ez nem thriller, azért annyira nem sötét, nem teljesen értem a megjelölést. Kettő: Korbie a legrosszabb és legegészségtelenebb barátság megtestesítője. Három: a legnagyobb baj - a Prológus.
Miért, mond drága Becca, miért kellett az a Prológus? Értem én, hogy emígy űrt hagyott volna magában picit a befejezés, de sokkal, ismétlem SOKKAL jobb lett volna, ha az olvasó maga döntheti el, mik történtek a szereplőkkel. Annyira bahhhhhh a vége, hogy ott ütögettem szegény könyvet a fejemhez óra közepén, és senki nem értette, mitől vagyok kiakadva. mondjuk harmadik éve már nem kérdezik, csak megszokták Ha nincs a Proli, totál kedvencnek avatom, így viszont csak egyszer újraolvasós lesz, ha ráérek bekuckózni és a hidegben ücsörögni. 

Jasinda Wilder: Falling ​Into You – Zuhanok beléd
(Július 11 - 17)

Előszedtem a Moly listát, hogy visszanézzem, mikor mit olvastam, és ráakadtam erre. Semmi az égegyadta világon nem ugrott be erről a könyvről, pedig tudom, hogy olvastam. Aztán belenéztem a fülszövegbe, és beugrott, hogy az eleje még nagyon is tetszett, meg kibuktam meg sírtam rajta, de hogy mi volt a könyv második felének a storyline-ja, arról halovány lila emlékem sincs. Volt benne fájdalom, meg sírás meg szex, de esküszöm, hogy még a szereplők neve sem ugrana be, ha nem néztem volna most meg. Sajnos ez ilyen felejthetőre sikerült. 
Brittainy C. Cherry: Csendfolyó
(Szeptember 17 - 19)

Nem, én sem értem, hogy kerül Cherry egyik könyve ide, mégis így alakult. Imádom az írónőt, fantasztikus történeteket hoz mindig és k*rva jól ír, a Lebegés nálam nagyon sok könyvet letaszított az útból, de még a Tűzesőre is azt mondom, hogy yaaaasss girrrrrrrlllll. A Csendfolyót úgy vártam, mint más 5 éves a Mikulást, a borítóját legszívesebben végignyalnám, olyan szép, de még a fülszöveg alapján is egyedi és brutál tetszetősnek ígérkezett a sztori. Tény, az is volt - csak közben nem éreztem mást, mint hogy unom. Alapból meglepett, hogy gyerekkorban kezdünk, nem nagyon tudtam hova tenni az egészet. Utána persze tudtuk, miért és hogy, de én már képtelen voltam ezen továbblépni. Elhiszem, hogy ez részben igaz történet alapján íródott, elhiszem azt is, hogy valakit ekkora trauma ér és így reagálja le, azt is, hogy balesetek történnek, de fucking i dont know. Valami hiányzott, ami az első két részben megvolt, arról nem is beszélve, hogy a vége össze lett csapva. Nagyon sajnálom és tényleg csalódtam az idei évem címe lehetne amúgy ez is, na mindegy, mert nem rossz könyv ez, sőt, gyönyörűen megírt, csak az a fránya hiányérzet, az.  

Alessandra Torre: Black ​Lies – Sötét hazugságok
(Szeptember 20 - Október 1)

Ha a Tükörjégnek a vége nem tetszett, hát akkor ennek az eleje. Sokan ajánlották, sokan szeretik, aláírom, nem is rossz könyv, a csavar nálam hatalmasat ütött, de tényleg, egy büdös pillanatig nem gondoltam erre, és persze, valahol látok benne logikát, csak nem értem, és őszintén szólva soha ne is kerüljek olyan helyzetbe, hogy értsem :D Biztos velem van a baj (100% hogy velem van a baj) én valami király softpornót vártam, izgi két mamlasz egy nőcikéért típusú mesét, ami végül is bejött, a pasik megvoltak, a szex megvolt, az erős, gazdag női karakter is megvolt, csak szegénykém olyan rohadt idegesítő volt az elején, hogy külön késztetést éreztem arra, hogy egy konyhakést átcsesszek a könyvön. Aztán persze alakult a szál, de ez az idővezetés... atyám Krisztus ments meg. Én értem, hogy kellettek ezek az időtávok, de annyira zavartak ezek a "két évvel korábban" " öt évvel később" "négy hónappal a titok előtt" stbstbstb indítások, hogy teljesen kizökkentettek az olvasásból és nem is érdekelt már a végén az egész titok, csak haladjunkmá'no'. 
Paula Hawkins: A lány a vonaton
(Március 8 - Április 21)

Ez is kakukktojás, mert ez egy kapott könyv volt, azokat pedig tisztességgel el kell olvasni (ahapersze). Tudom, hogy bestseller volt,  meg híres, meg még Stephen King is megütögette Paula feje búbját, hogy okos kislány. De.
Nekem rohadtul unalmas volt, nem az ilyen vontatott (lány a vonaton. vontatott. értitek) könyvekhez vagyok szokva, mindenki rohadtul irritált, és bár tény, hogy a gyilkos kiléte meglepett, utólag visszagondolva tök logikus volt. Addig viszont el is kellett ám jutni, az meg kétszáz esztendőbe telt. Nem értem, miért lenne korszakalkotó mű, vagy hogy lett ekkora hype körülötte, nekem csak egy nagy nyeh. 

Bocsi, ha megsértettem valamelyik kedvenceteket, ez egy teljesen szubjektív vélemény és lista, mindig is tiszteletben tartottam azt, ha valakinek más tetszik és más jelent sokat. Ez a jó az olvasásban: a magunk ízlése alapján vitázhatunk és győzhetjük meg a másikat a jóról és a rosszról. Meg úgy alapból a véleményünkről.

Nektek mik voltak még idei könyves csalódások? Írjátok meg itt kommentárban, Molyon vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán. Instán pedig storyban követhetitek, épp merre járok, az utóbbi időben az életem minden rohadt pillanatát kipakolom, szóval csak saját felelősségre :DDDD

Kiscsibéknek nagyölelés:

You Might Also Like

1 megjegyzés

  1. Hatalmas csalódás volt a Flavia De Luce sorozat első része! Egy nagyon jó, korosztályban kicsit alám célzott kriminek tűnt, de OMG, hogy mennyire unalmas és vontatott volt az első kb. 200 oldal az össz 300-ból... Egy kicsit kárpótolt, hogy a végén viszont tényleg jó és fordulatos volt. Az a tudat vigasztal, hogy zsákbamacskaként került hozzám, nem ezt választottam valami más (feltehetően jobb) helyett.

    VálaszTörlés

Clicks