Neverhood's Diary


A korábbi részeket 1., 2. és 3. van mód visszaolvasni.

Tudomtudom, mindig csak feltűnök, aztán eltűnök, stb. De egy bejegyzéssel még minimum tartoztam, és mivel ez elsősorban egy napló, így tartozok a jövőmnek is ennyivel. 

Immáron egy év telt el az esküvő óta, de ami számunkra is hihetetlen, hogy a vendégek közül még mindig sokan beszélnek róla, mindenkinek van még egy olyan sztorija, amiről nem hallottunk, és közben mi is átbeszéltünk minden érdekes, vicces vagy épp megható pontját a napnak. Így az esküvői ömlengésnek és csöpögésnek jöjjön az utolsó része a részemről (részrészrész).

10. A többiek eljutása a polgári szertartásra

Ez számomra az egyik legviccesebb sztori és baki, ami történhetett a napunkon. Már egy hónappal előtte tudtuk, hogy a határ miatt nagy lesz a káosz, a nyári szezon egyet jelent a több órányi, akár 8-10 órás várakozással a déli határszakaszon. Szóval az autóval jövés-menés szinte teljesen kizárt volt mind a szüleink, mind a násznépünk részéről. N-el úgy beszéltük meg, hogy szigorúan igyekszünk csak a szüleink logisztikáját megoldani, ez a legeslegeslegfontosabb, a többieknek pedig opciókat tudunk adni, aztán mindenki dönt a maga dolgáról. 
Lényeg a lényeg, a srácok határbusszal jöttek (volna) a polgári szertartásra, ami röviden azt jelenti, hogy a déli oldalon feljönnek valahogy a határig, átsétálnak kisruhában, friss, ropogós ingben, és a határ magyar felén felszálnak a buszra, ami Szegedig hozza őket. 
Na igen, csakhogy akkora volt a sor a magyar oldalon is, hogy a rendőrök már nem engedtek le senkit a határig, a busznak pedig nem volt hely, szóval az se ment ki. Engem közben sminkeltek tesómnál, N az albérletben készült, szóval egy tisztességes lengyel káromkodás (k*rwá) elhagyta a számat, mikor a többiek megírták mi a helyzet. De szóltak, hogy "megoldjuk, nyugi".
Majd körülbelül fél órával később ezt a képet kaptam csak így, minden nélkül:

Mondom mi jöhet méééég? Mint kiderült, pánikra semmi ok, elindultak gyalog Szegedre (röpke 25 km, ugyan miaz), hogy majd lesz valahogy, majd pár kilométer gyaloglás után (nyár közepén, továbbra is ing, nyakkendő, vasalt ruha, smink, frizura) megkérték a kint álló rendőröket, hogy hívjanak már nekik Szegedről valami taxit. Úgyhogy kalandosan, de két emberen kívül mindenki odaért. 
Egyik még otthon elaludt a kádban (?), a másik pedig beragadt a határ túloldalán, és már nem jutott át. 

9.  A nemszokványosság

Részben anyagi okokból, részben időhiány, részben pedig tudatosság alakította úgy, hogy nem volt egy szokványos nap esküvő és násznép szempontjából. Alapból két országot jártunk meg rövid idő leforgása alatt - ezt azért kevesen csinálják, azok is olyan elvetemültek, mint mi :'D. Másrészt a szűk családi körnek csináltunk csak ebédet, majd este 8 körül jött a "vérfrissítés" (ezt a kifejezést használta rajtunk kívül szinte mindenki, szóval elfogadtuk), és akkor jöttek a barátaink, ismerőseink, ami nagyon jól jött ki, mert sosem ült le a buli. Nem volt templomi esküvő - ezt azért majd szeretnénk pótolni -, illetve akármennyire is hagyománytisztelők vagyunk, valahogy a nagyonmagyar vonatkozások is elmaradtak. Nem volt újasszonytánc (kissé bánva, de azért nem annyira), sem vőfélyünk (hál' istennek) vagy ceremóniamesterünk. Lazában toltuk, vidámságban, családiasan, szeretetben, rugalmasan és kicsit sem feszélyezve vagy a társadalmi elvárásoknak megfelelően.


8. A vége 

Hajnali 4:15-kor lett vége a bulinak. Pontosabban vetettünk véget neki, mert bár N nem szereti ezt a sztorit, attól még megtörtént. 
Szóval mi már rohadtul fáradtak voltunk, a násznépünk pedig a nemszokványos 8 körüli vérfrissülésnek hála még jócskán bele bulizott az éjszakába. Balesetek vannak, a Menyországturisztra pedig páran nagy tombolásba kezdtek. Így történt, hogy a pogózás során az egyik srác ráesett az asztalra - amin sörök voltak, és N alig fél éves, vattaúj laptopja, amire évekig spórolt, és amiről a zene ment. Döbbenetes pillanat volt egyébként, mert csak arra emlékszem, hogy kint álltam az ajtóban, és valamiért odanéztem - avagy a megérzés működött - és mint egy filmben, lassított felvételként láttam, ahogy a srác ráesik az asztalra, majd dől minden. A mégdurvább, hogy három lépésből ott voltam, és felkaptam a gépet a helyéről - mai napig nincs meg az a három lépés, csak az utána jövő brutális szívdobogás. 
A gép megúszta, a hangcucc utólag kiszáradt, N pedig kiakadt, teljesen jogosan. Mindenkit hazaküldtünk - kivéve persze, akik ott aludtak -, és húztunk mi is aludni, mert akkor már majdnem 24 órája ébren voltunk. 
Azóta is úgy véljük, hogy nagyon jól jött, hogy valami történt, mert már nagyon zártuk volna a napot. Ha így, hát így. 

7. Az anyakönyvvezetőnk 

Istenkirály volt, teljesen egyedire szabdta az ilyenkor kötelező protokoláris szöveget, már az esemény előtt is rajta volt az ügyön, hogy jobban megismerjen minket, gyönyörű, de közel sem sablonos idézetekkel fűszerezte meg az egész élményt. Mindenki, de tényleg lányok, fiúk, nők, férfiak jöttek oda hozzánk már délután, hogy szép meg jó minden, de az anyakönyvvezető meg a ceremónia az fullos volt. Mindenki meg volt hatva - én kb 6x biztosan sírtam aznap, abból kétszer csak a ceremónián - és tényleg nem tudunk elég hálásak lenni Antal Anikónak a nagyszerű szertartásért. 

6. A szülőköszöntő és a tesóm köszöntője

Nem volt szülőköszöntő ajándék, mert bár sokat agyaltunk rajta, gagyi csokrot vagy nyakkendőtűt meg ilyeneket nem akartunk, más opciónk meg nem volt. Így viszont azt tettem, amihez értek (fogjukrá): írtam. Írtam egy szülőköszöntő szöveget, amit egyébként az esküvő előtti este írtam meg, pont ezért jött szívből. Már az írásakor is sírtam, majd szombat délután, mikor erre került a sor a torta előtt, bele sem tudtam kezdeni. Azt tudni kell, hogy az én családom csendben szereti egymást, ritkák a nagy érzelmi kitárulkozások, de ettől függetlenül brutálisan erős kapocs van köztünk. N családja sokkal hangosabb, drámaibb és szövegesebb ilyen téren is, náluk az ölelgetések meg a szeretlekek minden naposak. Így kellett hát vegyítenem kellett, hogy ne legyen hétköznapi egyik irányba sem.
Bele sem tudtam kezdeni a felolvasásába, már az elején elsírtam magam – mondom hogy sok volt a pityergés – N kezdte el felolvasni, majd felénél átvettem, addigra összekaptam magam.
Minden érzelem, tisztelet és őszinteség benne volt abban a kb. fél oldalnyi szövegben, aminek benne kellett lennie, és büszke vagyok arra, hogy így oldottuk ezt meg. Nem volt sekélyes vagy egykaptafa.
Beszédeknél tartva tesóm beszéde is fantasztikus volt, vicces de közben őszinte, és igazi kishúgnak éreztem magam közben, akit eddig óvott és szeretett, és ezután is fog, de azért örül a boldogságomnak. Mivel mi sokat utazunk együtt, így ehhez kapcsolódó metafórákban beszélt, és tök személyes volt. Ennyi beszéd elég is volt aznapra, de így legalább fullos volt minden.
 

5. A ceremóniazenék

Na hát ez viszont szinte teljes egészében N akaratát tükrözte. Már a lánykérésen is Ed Sheeran I see a fire-e szólt, N ugyanis évekkel előttem eldöntötte, hogy ha egyszer megházasodik, ez lesz a bevonuló zenéje, nem érdekli más. Én meg szeretem ezt a számot, a tudat mögötte is sokat jelent, és persze a lánykérés óta is, szóval ez számomra is egyértelmű volt. Ed Sheeran volt még ezen felül a kivonuláskor is, a Galway Girl, mert azt is nagyon sokszor énekeltük együtt, meg táncoltunk rá otthon néha poénból, a szövege is cuki, szóval ez sem épp a tipikus esküvős zenék közt sorolandó. Ami még ilyen fura választás volt, az Lucas Graham 7 Years-e a koccintásra, legyünk őszinték, azért nem a legvidámabb zene, viszont N sokszor előszedi, énekli, átéli, szóval a fene se érti, hogy hogy én dobtam be ötletnek. Ami pedig szinte minden hímneműnek tetszett, és nem győzték a ceremónia után dícsérni, hogy „aaaaa mekkora választás volt” az a várakozó zenénk, ami a Gyűrűk Ura Megye zenéje lett. Én nem vagyok akkora LOTR rajongó, idén tavasszal nézették meg velem kényszerből elejétől a végéig a fiúk (tesóm + N), de még sógoromék is nagy fanok, szóval engedtem a dolognak, mert amúgy zeneileg tényleg cuki, és gondoltam addig én sem fogok sírni legalább :D
Szóval zeneileg így álltunk össze, ha ez valakinek inspirációt ad:

Várakozás: LOTR – Sound of the Shire
Bevonulás: Ed Sheeran – I see a fire (Hobbit btw)
Aláírás: Ed Sheeran – Photograph (jó, ez miattam lett, utalás és szép szám egyben)
Koccintás: Lucas Graham – 7 years
Kivonulás: Ed Sheeran – Galway Girl
Még szerencse, hogy Ed nem kért jogdíjat érte. 

4. A tanúink

Korábban már leírtam, hogy hogy alakult így, de most is röviden összegzem: én mindig is tudtam, hogy tesóm lesz a tanúm, ez soha nem volt kérdés. N esetében kicsit bonyibb a dolog, mert apósom szerette volna N keresztapját tanúnak, hagyományok jegyében, ő azonban nem tudott hazajönni a nagy napra. Így szabad kezet kaptunk a választásban, és a legjobb döntésnek N volt egyetemi szobatársát gondoltuk, aki valóban tökéletes tanú volt. Segített az előkészületekben, a hozott-vitt minket, legénybúcsút szervezett, szóval minden tekintetben brutál jól döntöttünk. Ő pedig nagyon megtisztelve érzi magát azóta is.
 
3. A fogadalmaink
 
Egymásnak írtuk - mondtuk fel a polgári ceremónia alatt. Ez nagyon jellemzőre sikerült, hiszen én szépen megírtam, összegeztem a túlcsorduló érzelmeimet, néhol enyhe szarkazmussal színesítve azt. N pedig az ő szokásához híven lenyomott egy Stand Up előadást, részben improvizálva, részben viccesre véve a figurát, de azért cuki volt. Később a többiek is ezt jegyezték meg, hogy a fogadalmaink tipikusan olyanok voltak, mint mi, és hogy ez így volt nagyszerű. 
Bónusz, itt nem sírtam el magam, de azért elcsuklott a hangom. Határozottan fejlődőképes vagyok :D

2. A díszítés

Szintén írtam már róla korábban, így nem részletezném most, ITT elolvasható és képek alapján vizualizálható, de az tény, hogy minden álmomat felülmúlta, és még jobb, hogy DIY csináltuk – pontosabban csinálták a lányok, mert engem mindenki csak kérdezgetett, és végül projektmenedzsment lett a vége. Imádtam A-ZS, minden minket és a szeretteinket tükrözte, mindennek volt jelentősége és érzelmi alapja. Anyukám és a csajok nélkül fele ilyen szép nem lett volna, anyósom és a fiúk nélkül pedig fele ennyi dolgot nem tudtunk volna kivitelezni. Csodát tettek, ennyi a lényeg. 

1. A családunk és a barátaink

Egyértelműen a legjobb dolog, hogy őket nevezhetjük annak. A saját családomnak soha nem fogom tudni viszonozni azt az odaadást és kitartást, amit a nevelésembe toltak, és hogy bár hirtelen jött az esküvő is, ettől függetlenül mellém álltak és mindenben IS segítettek. A barátaink pedig a legkirályabb emberek a Földön, jöttek díszíteni, szervezték a leány / legénybúcsút, és űbermenőn le is vezették azokat. 
Imádtam a lánybúcsút, pedig borzasztóan ellene voltam - mai napig a leggagyibb pénzkidobásnak tartom -, a lányok mégis megleptek vele úgy, ahogy bármikor máskor is elfogadnám: nyugisan, borral és velük <3 

N legénybúcsúja is brutálisan jóra sikeredett, tény, ők többen voltak, és 3x őrültebbek :D De bevették Szegedet, nem volt izléstelenség, csak a kultúrált szórakozás - meg persze végeláthatatlan alkohol, de ez teljesen normális, szegénynek csak engem kellett elvennie, kellett hozzá a bátorság.

Este is segítettek, jöttek, mentek, és hatalmasat szórakoztak, ami minket is a tánctér közepébe húzott, de ezen kívül a kinti padokon is zajlott a hangulat, és óriári boldogsággal tölt el, hogy mai napig emlegetik, milyen jól érezték magukat. Ez rengeteget jelent. 

+1 a ruha

Mert hát na, a nagybetűs RUHA, amit azóta sem bántam meg. Imádtam. 

Hát, valami ilyesmi volt a mi nagy napunk egy év távlatában. Hogy milyen a házasélet? Nem sokban változott, bátrabban veszünk össze, de talán épp ezért sokkal nyitottabbak is lettünk egymás irányába. Néha még most sem jön egyértelműen a nyelvem hegyére a "férjem" kifejezés, de minden csak gyakorlás kérdése :D

Bízom benne, hogy veletek is minden rendben, és hogy túljuttok a nehézségeken, amik voltak, vannak és jönnek még:

A weboldal teljes tartalma a szerző tulajdona. Engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett. / Copyright © 2016-2021 Minden jog fenntartva!

szeptember 01, 2022 No megjegyzés
Biztos vannak lányok, akiknek nem a menyasszonyi ruha a legnagyobb dolog az esküvő szervezésben, nem álmodoznak róla vagy nem tervezgetik agyon, elmennek, választanak egyet, ami tetszik és csókolom. 
Na hát én nem az a lány vagyok :D

Már gyerekkorom óta álmodoztam a habos-babos ruháról, ami aztán tinikoromban átváltott a nőiességre fókuszáló irányba. Tavaly óta pedig a Pinteresten is serénykedtem (ITT megtekinthető az ehhez kapcsolódó tábla, ha valakinek esetleg hasonló inspiráció kellene), és rengeteg ruhát bementettem arra az esetre, ha majd eeeegyszer a távoli jövőben elérkezik a kiválasztás ideje. Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan ide is ér.

És hogy végül köze sem lesz az elképzelésnek a valósághoz. 

Beszéljünk az elképzelésről:
Mivel utálom a felkarom, mindig, de tényleg mindig fix volt, hogy hosszúujjút szeretnék, vagy legalább háromnegyed ujjút, nem lehetett ebben az elképzelésben megrengetni. Idővel egyre inkább láttam magam előtt a csipke felsőrészt, és a letisztult, esetleg tüllös alsót, hosszú uszájjal, amit tudnak utánam cipelni, elegáns A vonalban. Szóval ilyesmi volt az elképzelés, mint amit itt láthattok inspirációnak (képek forrása Pinterest):
     

     

     
A próbálgatások:
Két szalonban voltunk összesen, mindenképp csak otthon nézelődtem, mert anyagilag negyed, vagy legalább fele annyiba kerül a bérlés, mint Magyarországon, viszont dettó ugyanazokról a ruhákról, fazonokról, dizájnokról beszélünk. Anyuval ketten mentünk, tudom, hogy ő megmondja, ha valami ótvar, meg azt is, ha neki tetszik, plusz látja rajtam, ha valamiért nagyon oda-vissza vagyok. A (nem létező) stílusommal elég sokat vitázunk, ezért is van egy olyan egyezségünk, hogy ha otthon vagyok és vele megyek valahova, akkor beleszólhat, minden más esetben azonban békén hagy az öltözködésemmel. Na mindegy, ez csak egy rövid kitérő volt.
Az első szalon nem is teljesen spécin erre szakosodott, és ez sajnos látszott is a ruhákon, kissé régimódiak voltak, ráadásul a legszebbeket valamiért dugdosták, csak azért szedték elő, mert korábban egy képről mutattam nekik, hogy "ezzel amúgy mizu?". Innen csak két potenciális jelölt volt végül, amit talonba tettünk, de tudtuk, hogy mennünk kell tovább. 
     
A másik szalon volt végül a nyertes, egy teljesen komfortzónámon kívül eső ruhával. Ahogy beléptünk, már imádtam az egész helyet, a táskámat ledobva pedig egyből elkezdtem válogatni a vállfák közt. Szerencsére a nő toleráns volt velem, meg egyébként végig türelemmel segített, le a kalappal előtte, lévén, kb 3 hét alatt kellett egy ruha és szezon közepén. Ide már jött velünk anyum legjobb barátnője is, aki aztán végképp ami a szívén, az a száján, jókat szoktam nevetni, hogy mennyire le tud néha sokkolni embereket, de most én voltam a terítéken. 
Lényeg a lényeg, hogy több ruhát is levettem a vállfáról, de egynél nagyon felcsillant a szemem, és kértem, hogy azt próbáljuk először. Spagetti pántos volt, zsebes, és egy deka csipke nem volt rajta, egyszerű, letisztult, de valamiért brutál elegánsan nézett ki már a vállfán is. 
A képen, amikor először felvettem:
Ezt követően pedig jött még pár, ami vállfán rendben volt, de rajtam botrányos:
     


Illetve volt kettő, ami viszont brutálisan szép volt, és egyszerűen szépnek éreztem magam bennük, és egy mf hercegnőnek. Ha a Pinterestet és a gyermekkori álmokat összeraktuk, akkor pontosan ez a kettő lett a favorit:


A pántos egyébként kényelmetlen volt, és kicsit talán már sok is - amolyan a ruha viselt engem, nem pedig én a ruhát érzésem volt benne (ahahahaha, na ki nézett több évadnyi Say Yes To The Dress-t? :D ), a hosszúujjú pedig akármennyire is tetszett, és akármennyire is tudtam, hogy erről álmodtam világ életemben, nehéz volt, nyár volt, és a tüllös ujj dörzsölte az egyébként mindenre hiperérzékeny bőrömet. Az azonban tény, hogy ez utóbbit később még nagyon-nagyon sokat nézegettem a telefonomon, sokszor megkérdőjelezve, hogy biztosan jól döntöttem-e, ugyanis...

...az első lett a nyerő, a letisztult, egyszerű fehér, spagettipántos (!!!), zsebes (!!!!!) csoda. Egy nagy átalakítás kéréssel, mely egyébként teljesen egyedivé tette a ruhát. 

Mivel továbbra is utálom a felkarom, viszont 40 C fokot is jósoltunk az esküvő napjára, megoldást kellett találnunk. Ez pedig a "gallérral" volt megoldható, ráadásul beextráztam a dolgot - a varrónő kifejezetten gyűlölt érte, pedig nem kértem lehetetlent. A terv az volt, hogy a polgári idejére legyen rajtam egy gallér szerű dolog, mely még klasszikusabbá, még elegánsabbá tudta tenni az összképet, majd az ebédhez és a későbbiekhez simán levenném, és maradna a pánt, hogy szabadon mozoghassak. 
Ezt nekem a ruha kiválasztásakor meg is ígérték, rendben is voltunk, le is foglaltuk, stb. Szóval valami ilyesmi volt a prototípus:
Na most a második ruhapróbára már jött a varrónő is - aki amúgy 7 napból 12 órákat dolgozott így szezonban - , hogy hát ezt így krvagyorsan felejtsem el, ilyet nem lehet varrni. Na most nekem másfél héttel az esküvő előtt senki ne mondja, hogy valamit nem lehet, mikor már ki is fizettem, úgyhogy meglepő módon nem anyám, hanem én emeltem fel a hangom, hogy márpedig de ilyen lesz, így béreltük ki, így fizettük ki, ilyen lesz, máshogy nem kell. A varrónő mondta, hogy nem. Én mondtam, hogy dede. Ő mondta, hogy felejtsem már el, nem lehet. Én mondtam, hogy dede. 
Na most ez ment több, mint fél óráig, mire már mind a ketten ki voltunk akadva, és akkor szólt közbe az eladónő, hogy chill, majd ő megcsinálja akkor, ő ígérte be, megoldjuk. Na mondom ez a helyes hozzáállás, köszönöm.
Avagy az első igazítós ruhapróbán tényleg kell lennie valami cirkusznak, milyen jól megedzett a Say Yes To The Dress, nem? :D
     
Akkor próbáltam először övet (ehhez anyum ragaszkodott, de végül örülök, hogy így tett) és fátylat is - mert időközben eszembe jutott, hogy amúgy azt még sosem próbáltam. Aztán tök jól sült el, ez is volt rajtam fél napot. 

Másnap visszamentünk a végső próbára, addigra az eladó kiszabta a gallért, így akkor láttam utoljára egyben magamon mindent, igaz csak feltűzgélve, agyon gombostűzve, aztán reménykedtem, hogy Szegeden minden király lesz rajtam.

A végső eredményről pedig a képek itt láthatók:
     

     

Amit még ki tudok emelni, az a délutáni fejdíszem, azt egy az egyben Nóra barátnőm csinálta, kínaiban vett gyöngyökből és valahonnan szervált rézdrótból, brutálisan szép volt és kényelmes. Egy fehér, tömött fehér sarkú cipő volt rajtam, amit az ebédnél már át is vettem egy New Yorkeres csipkés kiscipőre - a buli után négyszer kellett kimosnom, kétszer pedig kiforralnom, de még mindig szutykos maradt szegény. 


Mindent összevetve a lehető legjobb döntést hoztam azzal, hogy nem ragaszkodtam az álmodozásaimhoz, hanem a megérzéseimre hallgattam. Már a vállfán tudtam, hogy ez egy különlegesebb darab lesz, nem szokványos, vagy mindennapi, talán egyeseknek túl egyszerű, de nekem pont ebben volt a szépsége. Amúgy sem ugrálunk a túl giccses dolgokért. Tudom, hogy 5-10-20-50 év múlva nézem is vissza a képeket, akkor is egy klasszikus ruhának fog számítani, és jókat fogok sírni, miközben a lányomnak, unokámnak fogom mutogatni, hogy hova tűnt a fiatalságom :D Meg hogy öreganyátok tudott néha jól is kinézni. 

Bánom-e, hogy nem nézegettem több szalont? Kicsit igen, viszont az idő szorított minket, így csak olyan helyekre mentünk, ahol tudtak is ilyen időn belül fogadni minket. Ráadásul az üzlet, ahol végül béreltük a ruhát, 30 évvel ezelőtt anyum ruháját is szolgáltatta, így külön extra a történet. 

Összességében ez volt az én ruhaválasztós sztorim, kicsi drámával, kicsi örömkönnyel, de imádtam minden pillanatát. Már csak azért vagyok szomorú, hogy bérelt ruhaként nem láthatom soha többet magamon, és nem hordhatok minden nap menyasszonyi ruhát :(((((
Az utolsó részben a 10 legjobb pillanatot mesélem majd el az esküvőnk kapcsán, és utána tényleg leálltam az esküvői tartalommal, sorry attól, aki már nagyon unja :D 
Szóval 
Addig is pumpkin spice-os nagyölelőst küldök:
A weboldal teljes tartalma a szerző tulajdona. Engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett. / Copyright © 2016-2021 Minden jog fenntartva!

szeptember 25, 2021 No megjegyzés
Instán már kiégtem, de úgy véltem, hogy a saját gondolatrendezésem érdekében muszáj leülnöm és átgondolnom minden pillanatát ennek a sorozatnak, mert egyszerűen annyira más, és annyira sok szálon fut, hogy ember legyen a talpán, aki rendesen követni tudja a dolgokat. 

Korábban már írtam rövidebben a sorozatról ITT, így az első és második évadba nem is mennék különösebben bele, csupán a harmadik évad gyöngyszemeit emelném ki. Sajnos ezen a ponton már nem tudok spoilermentesen írni, pedig a könyvvéleményeknél is mindig igyekszem minimálisra tenni, így elnézéseteket kérem. A lista előtt álljon itt a legelső évad trailere, ha esetleg valakinek meghozná a kedvét, és csak egy kiadós maraton után térne vissza a véleményemhez. Aki pedig már látta akár a harmadik évadot is, annak lehet, hogy jó kis összegzés lesz a sztorihoz a dolog, illetve véleményeket is nyugodtan írjatok, hogy mivel értetek egyet, és mivel egyáltalán nem, vagyis lényegében mi volt a ti kedvenc jelenetetek ebben az évadban. :)

10. Aimee úgy komplett 
Aimee elég jól vitte a hátán az évad humoros részét, ez szerintem senki számára nem volt meglepetés, viszont a komolytalanság mellett a komoly szálban is teljesíteni tudott. Tetszett, hogy a második évados traumán nem ugrottak át az írók, hanem visszahozták a harmadikba is, ráadásul már a gyógyulási fázissal, viszont ezzel is bizonyítva, hogy egy szexuális zaklatás utáni felépülés nem múlik el csettintésre, vagy két epizód után. A vulva sütik és a kecske volt az abszolút kedvencem tőle, mindehhez kapcsolódva a nyitottsága és néha szűrő nélküli szövege. A Maeve-s "vita" viszont szerinte brutálisan felesleges volt, nem is értem, hogy az írók mit akartak ezzel elérni. 
9. A komplett Groff család jellemfejlődése 
Az első, majd főleg a második évad után mindenki odavolt Adam-ért - hát én még most se. Viszont az, hogy Adam, Mr Groff és Maureen külön-külön és egymással is milyen jellemfejlődésen mentek keresztül, az tagadhatatlan és szerintem szuperül megfogott szál az évad során. Maureen kinyílt és éli szabad világát, Mr Groff újraépíti magát, Adam pedig igyekszik jó emberré válni. Ettől még persze továbbra is fenttartom, hogy nincs a karakterük rendesen megírva, kicsit egysíkú mindenki, de ahogy mondtam, az elmúlt évadok után nekem szimpatikusabbá váltak.
8. Maeve karrier 
Uhh, Maeve. Na ez hosszabb lesz, és sajnos nem annyira pozitív. Maeve karakterét valahogy elfelejtették az írók időközben. Az első évados tökös, feminista, istenkirálynő és menő csajból az égvilágon semmi nem maradt, és úgy vélem, ez vezetett ahhoz, hogy az premier után szinte senki nem is beszélt róla, csak Ruby-ról (erről egy későbbi pontban bővebben). Emma Mackey-on is látszódik, hogy nincs már igazán kedve tinilányként szerepelnie, pedig amúgy valóban tehetséges színésznőnek tartom. A leggázabb pedig az, hogy bár ő a főszereplő, teljesen megállt volna a saját lábán az évad nélküle is - sorry ha ezzel valaki lelkébe tiprok. Ami a legjobban bebizonyította mindezt, az az utolsó rész, amiben majdnem kihagyott egy hatalmas ösztöndíj lehetőséget, mert végre jól mennek a dolgai egy pasival. Pls, az első évados Maeve el sem köszönt volna. Viszont így, hogy mégis elment a nagy USA-ba, ez egy jó pont volt az íróktól, mert végre kiszabadították az egyik napról a másikra élésből - és gondolom a sorozatban való további szerepléstől. 
7. Ruby úgy komplett 
Én már az első évadtól kezdve bírtam Ruby karakterét, nyers volt, őszinte, és kicsit Blair Waldorfos, ami szerintem mindegyikünk szeretne valahol lenni a szíve mélyén. Nem tudom, végül melyik kedves írónak jutott eszébe, hogy többet is kihozhatnának a karakteréből, de csókolom az anyukáját, mert ez volt a világ legjobb ötlete!!!!!!! Írtak neki személyiséget, Mimi Keene pedig tökéletesen lehozta az egész évadot. A csaj amúgy is durván nyert a génlottón (hogy lehet valakinek ennyire tökéletesen szimetrikus arca?????), ezt pedig a karakter csak még jobban kiemelte. Viszont beláttunk a függöny mögé, megismertük a hátterét, és láttuk a gyengeségeit is - ezt nevezem én mesteri munkának. Ahogy látom, a net is felrobbant tőle, ez pedig ez az évad után teljesen megérdemelt. 
iconic
6. Maeve és Isaac közötti jelenet 
Többek közt ezért is nem lehet ezt a bejegyzést spoilermentesen írni, mert azért ez igencsak nagy történés volt a sorozatot illetően. Igazán megható és szerencsére a sztorivezetéshez illően nyílt párbeszédű volt az intimitás Maeve és Isaac között, nagyon nagy taps az íróknak, amiért tabuk nélkül ezt is bemutatták a sorozatban. A sérült emberekkel való intim együttlét, és lényegében már maga a szexualitás témaköre általában a szemlesütéssel együtt némasággal párosul, felénk főleg, de szerintem nyugaton is. Ez volt az a jelenet egyébként, amikor eldöntöttem, hogy írok egy blogbejegyzést a sorozatot illetően, mert megérdemli. Bár továbbra sem bírom a karakterét, tetszett, ahogy Isaac teljesen kulturáltan tudta irányítani Maevet, ezáltal pedig az egész jelenetet. Lényeg a lényeg, taps-taps, több ilyen jelenet kellene a sorozatokba, filmekbe az elfogadás jegyében. 
(erről szándékosan nem teszek be GIF-et, maradjon meg boldog sorozatpillanatnak) 

5. Lily sztorija 
Lily amúgy is egy nagyon megosztó figura, szerintem a karaktere egy az egyben Tanya Reynolds-ra lett írva. Az előző évadokban többet szerepelt és nagyobb befolyása is volt a fő szálra, de a harmadik évadban is megadták a neki való screentime-ot, ráadásul egy lázadási lavinát is indított a kissé talán furcsának tűnő, de számára fontos űrlényes mániájával. Nagyon tetszett, hogy a gyerekkorából is kaptunk ismertetőt, valamint hogy a megalázás, szégyenkezés milyen sorsfordító eseményeket tud generálni. Ehhez viszont kellett Lily megosztó, egyedi karaktere, a rózsaszín ködöt kinövő kapcsolata Ola-val, és hogy egyébként semmi rosszat ne tegyen, csupán a maga szabta világban éljen. 
4. Maeve és Otis cupp-cupp 
Ez mondjuk lesokkolt, hajnal háromkor itt ütögettem a párnámat és csak pislogtam, hogy mivaaaaaan???!!! Nem kaptam róla spoilert, nem tippeltem volna az előzetes alapján sem, szóval leesett kicsit a pofám :D Viszont egyezek azokkal a hangokkal is, akik szerint már nagyon ideje volt. Tényleg cuki volt, és romi, csak addigra már mindenki #teamRuby volt, így nagyon senkit nem hatott meg a dolog, ettől függetlenül számomra egy nagyon szép jelenetként marad meg Otis és Maeve első nagy cuppanósa. 
btw aki már csókolta meg a párját esőben, az tudja, hogy amúgy piszkosul kényelmetlen, idegesítően vizes és hideg tud lenni a dolog, szóval ennyit a romi filmekről. (erről szintén szándékosan nem teszek be GIF-et, maradjon meg boldog sorozatpillanatnak) 

3. A non-binari ismertetés 
Őszinte leszek, nekem ez a non-binari dolog teljesen új, hallom a médiából meg minden, csak a kis falusi neveltetésű fejem még próbálja megérteni a dolgot. Ezért is tetszett, hogy két új karaktert is behoztak a sorozatban, és még jobban tetszett, hogy maguk a behozott színészek valóban NB-k. Jackson karakterét mondjuk sose szerettem - ez továbbra sem változott -, azonban jó irányító játékos volt a történetszál lavíroztatása szempontjából. Cal kiállása magáért egyértelműen vitte ezt a show-t, a rajta keresztüli bemutatás mind az öltözködés, kapcsolatkialakítás, nemiség és annak nem elfogadása szerintem remekül be lett mutatva, igen jó döntés volt a Netflix részéről, hogy ezzel rázzák fel a harmadik évadot. 
2. A Ruby-Otis szál 
Imádtam, IMÁDTAM, az egész globális internet imádta ezt a szálat. Már a premier napján el lett spoilerezve, hogy lesz egy ilyen vonulata a dolognak, de még így is maximálisan vitte az évad ívét (nekem is). Tipikusan az "ellentétek vonzák egymást" bemutatása volt, annyi plusszal, hogy a rövid kapcsolati időszak alatt is nagyon sok aspektusát érintették a párkapcsolati helyzeteknek, legyen szó például arról, mikor Ruby próbálta megváltoztatni Otis-t, végül mégis elfogadta önmivoltát, vagy hogy Ruby megnyílt, de egyszerűen nem stimmelt az időzítés. Az első évados Maeve-Otis kémia teljesen átszállt a Ruby és Otis-t játszó színészekre, és csodát alkotott. Hogy hosszútávon is lett-e volna értelme őket együtt hagyni? Hmmm, ezt had fejtsem ki az utolsó pontnál. 
1. A mindenki-szakít-mindenkivel befejezés 
Megintcsak egy nagy függővéget kaptunk, de szerintem azért, mert a készítők sem tudják igazán hova vinni tovább a sztorit. Ebből kifolyólag nekem kifejezetten tetszett a "bumm mindenki szingli lett" évadzáró, épp jót tett már a karaktereknek, és annak is, hogy így bemutassák, minimális esély van arra, hogy már középiskolában megtaláld álmaid lovagját/lovagnőjét/lovaggendersemlegesét. Őszintén nem tudom, hogy lesz-e negyedik évad - valószínűnek tartom, hogy igen - de én azt mondom, hogy ilyen befejezéssel/elkaszálással is tökre ki lennék békülve. Senki nem marad együtt, mindenki éli az életét, hawaii dizsi naplementébe sétálás. 
Nektek melyek voltak a kedvenc jeleneteitek? Illetve ugyanitt jó HBO-NETFLIX-APPLETV sorozatajánlást szívesen fogadok, mert már így is le vagyok maradva egy csomó mindennel, bővüljön az a lista :D

Őszi időben megmelengetős nagyölelést küldök:
A weboldal teljes tartalma a szerző tulajdona. Engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett. / Copyright © 2016-2021 Minden jog fenntartva!
szeptember 22, 2021 No megjegyzés

Hogy egy kicsit megtörjem az esküvői csöpögést, és ne menjek az idegeitekre a folyamatos sztorizással, egy kis kirándulásra indultam a délelőtt folyamán, hogy a meglévők mellett új szépséges beülős helyeket is keressek.

(Sajnos) a bejegyzés nincs szponzorálva, teljesen a saját véleményemet és kedvenceimet ismerteti, és egy kis segítséget nyújthat azoknak, akik a) hozzám hasonlóan az elmúlt másfél évben alig dugták ki az orrukat a lakásból, és b) akik esetleg kirándulnának egyet Szegeden, hiszen gyönyörű ez a város minden apró zugával együtt. 

Ha esetleg tetszene nektek ez a bejegyzés, akkor sorozatként vissza-vissza térne, mert engem is jobban motivál a kimozdulásra, ha van célom. 

Szóval jöjjön néhány cukimuki, kellemes beülő hely, amely tökéletes helyszín lehet egy kis olvasásnak, elmélkedésnek, munkának vagyis lényegében egy kis randinak önmagaddal.

 Sugar&Candy 

Aki régebb óta követ, az tudja, hogy nagyon megragadt engem ez a gyönyörű hely a Dóm szomszédságában. Az igazság az, hogy nagyon hasonlít egy krakkói cukrászdára, ahova nagyon sokat jártunk Erasmus alatt, és hát a jótól nehéz elszakadni. Nem csak a hely szép, a sütemények és a kávék is isteniek (mást még nem próbáltam, de folyamatban van ;)), illetve szezonálisan más és más dizájnt is kap a beltér. Sajnos jelenleg építkezés folyik mellette, így kiülős hely nem igazán van, de azért nem véletlen, hogy kismillió képem van a helyről instán és a telefonomban egyaránt.

  







 Süti nem süti 

Másik nagy favorit volt az egyetemi éveim alatt, majd a színházban való munkám során a Süti nem süti, amit szinte minden szegedi ismer, és ami egy icipici cukrászda a város közepén. Lokációban szerintem telitalálat, mi N-nel sokat jártunk oda ebédszünetben randizni, mikor ő is két utcányira dolgozott tőle és én is a másik irányban, így megvolt a közös pont. 
Tényleg pici hely, de annál hangulatosabb, főleg szerintem a kirakatban ülni és onnan figyelni a pultban levő sütiket és ahogy a nyugodt felszolgálók a bonyolultabb kávékreációkat készítik. A képek szerintem többet elmondanak róla, viszont én annyit tennék hozzá, hogy egyszer beültem laptoppal dolgozni, és sajnos sem konnektort, sem wifit (utóbbiért annyira nem kár) nem találtam. Szóval inkább csak olvasásra, chillelésre, esetleg házi feladat megírására ideális hely. 

 







 Tündérkert Szeged 

Valahogy minden platformon szembejött velem a hely, de sosem jutottam el - egészen idáig. A Süti nem sütivel szemben van majdnem, így két szépséges, de egymástól teljesen különböző stílusú beülős kis cuki. Ilyen lehet Barbie ebédlője talán, rózsaszín, habos-babos, tele virágokkal és nagyon csajos dizájn elemekkel. A pult pedig roskadásig sütivel, őszintén ember legyen a talpán, aki ennyi mindenből választani tud. A székek, asztalok kényelmesek, lehet rajtuk dolgozni, valamint jó idő esetén kiülős része is van. Igen világos a hely, így olvasás esetén sem kell hunyorogni. Süteményekben, tortákban erősek, valamint a lokáció és a nyugis beltér szerintem kompenzálja az amúgy forgalmas utcát. 








Virág Cukrászda és Kávéház Szeged

Ikonikus hely, és a többitől szintén nagyon eltérő dizájn. Avagy néha igenis király is tud lenni, ha benne ragadunk a múltban. Szándékosan nem a Reököt hoztam, ami szintén "rusztikus", mert sajnos akármilyen szép is a hely, nekem a kiszolgálással minden alkalommal problémám volt (konkrétan hogy odadobták elém a dolgokat, és 3 kört kellett járni, hogy végre azt is kapjam, amit kértem, persze mindezt rohadt drágán), így inkább a Virágot ajánlanám, ami talán csendesebb is a fent említett gyöngyszemnél, viszont brutál inspiráló lehet - én legalábbis elvarázsolódok minden alkalommal, ahogy belépek. Instaképnek megfelelő felszolgálást azért ne várjon senki, ez nem az a hely, és az étel-ital szint is a klasszikus vonalon marad, hagyományos ízekkel és semmi latteart-tal, viszont szép világos a hely és kényelmesek a székek, szóval laptop vagy könyv, és mehet az alonetime. Arról nem is beszélve, hogy instant a központban van - persze a feledékeny fejemmel kívülről elfelejtettem lefotózni. Bocsi :'). 









 Mienké 

Hogy kevésbé populáris kis helyeket is ajánljak, az egyik legcukibb kis eldugott hely a belvárosban szerintem a Mienké. Kávéban és borban nagyon otthon vannak, nyáron pedig rengeteg kiülős hely van, végig a Kelemen utcán, ami amúgy is nagyon hangulatos - néha kicsit hangos, de ha azt ki tudjuk szűrni, akkor olyan, mintha egy teljesen más világban lennénk. Ha egy kicsit inspirálódnánk, nézegetnénk az embereket, - mint a pszichopaták - és extra kávékat iszogatnánk közben, de a belvárosi nyüzsitől kissé arrébb, akkor tökéletes választás. Sajnos a nagy befotózós délelőttömön nem volt nyitva, így csak LINK-et tudok hagyni, ahol meg tudjátok nézni, mert nem szeretném más képét a saját blogomba betenni. :)

+1 BarCraft Szeged 

N mondta, hogy írjam bele, mert "hát a fiúknak is adjunk már valamit". ;)  Nem épp magányosan beülős hely, de általánosan napközben a csendesebb helyek közé sorolható, izgi kis koktélokkal és igazi geek dizájnnal. Szóval ha valakinek a "klasszikus" vonal nem annyira a világa, ebbe a kis e-sport játékzugba bármikor betérhet. Szintén LINK-et hagyok, hogy bekukkantsatok virtuálisan legalább. 

A következő részben a leg-instagramosabb helyeket tervezem listázni - bízom benne, hogy bárki számára hasznos infóval szolgálva. Ötletek azonban jöhetnek, ha van kedvenc helyed Szegeden, írd meg kommentben, ezzel is segítve a munkámat és másoknak is lehetőséget adva új helyek megismerésére. :) 

Addig is nagyölelős: 

A weboldal teljes tartalma a szerző tulajdona. Engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett. / Copyright © 2016-2021 Minden jog fenntartva!

szeptember 18, 2021 No megjegyzés
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ▼  2022 (1)
    • ▼  szeptember (1)
      • 10 dolog, ami egyedivé tette az esküvőnket - 4. rész
  • ►  2021 (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ►  2017 (47)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (64)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (11)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)

Popular posts

  • Leiner Laura: Emlékezz rám (Iskolák versenye #3)
    Lehet, hogy eltűntem, lehet, hogy oka van annak, amiért nincsenek bejegyzések... De komolyan azt hittétek, hogy LL kritika nélkül maradto...
  • Leiner Laura: Maradj velem (Iskolák versenye #2)
    Hát úúúúristen, hát nem fogjátok elhinni, de valami eszméletlen csoda folytán Laura NEM húzta száz évig a szerelmi szálat, hát mivel érde...
  • Tavi Kata - Szívkeringő (Sulijegyzetek 4.)
    Olyan régen írtam már könyv véleményezést, hogy vissza kellett néznem, milyen címeket adtam egyáltalán az ilyen bejegyzéseimnek. Így év v...
  • Tisztességesen elkésve - 12 jó dolog 2018-ból
    Nem szabadkozok, nem mondom most is, hogy elnézést, mindent leírtam ITT , leginkább arról, hogy miért ilyen szórványosan záporosak a blog...
  • Mit csinálj karanténban? - a kliséken kívül
    Ha kimaxoltad már a pinterestet, beleuntál a nyelvtanulásba, kinézted a Youtube összes videóját és a kenyérsütés is már albán pék módjára...
  • Hogyan változtattam az életemen? - 1.rész: A felismerés
    Beharangoztam nektek egy igen komoly témát, aminek a lényege a "yolo"-ságom, és őszintén abban bízom, hogy a saját története...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates