Az együttélés rohadt nehéz, fárasztó, és kihívásokkal teli. Míg otthon vagy egy albérlet esetén elmenekülhetsz a saját szobádba, addig a kollégiumon belül maximum a takaród alá bújhatsz, vagy ha szerencséd van a saját fürdőszobával, akkor bezárkózhatsz a mosdóba, habár onnan valaki úgyis kiparancsol előtt-utóbb. Ha megfogadtok néhány tanácsot, remélhetőleg könnyebben túljuttok az első sokkon, és élvezni tudjátok az új és ismeretlen közösség előnyeit.
Ne törekedj bevágódni
Komolyan, ha erőlteted, és mindenképp beleszólsz az összes beszélgetésbe, ami a szobán belül történik, csak szánalmassá válsz, nem pedig jófejnek. Ha valamihez nem értesz, inkább kérdezz, és légy érdeklődő. Van olyan eset, mikor egy megszokott szobaközösségbe csöppensz bele, ami ijesztőnek tűnhet, de ha tudod tartani a lépést velük, akkor rendben vagy. Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy a bensőséges vicceken ne nevess, hanem inkább kérdezd meg, hogy mi volt a szituáció, mert emígy kicsit furán veszi ki magát a dolog. Érdeklődj, mik a szobaszabályok, mi a rendszerük (pl. hogy osztják be a takarítást), kinek mi a tanulási vagy alvási rutinja, vagyis ismerkedj a kialakult helyzettel, és ezáltal a szobatársaiddal.
Ha pedig mindenki ismeretlen a másiknak, akkor várd meg, míg mind együtt vagytok, és beszéljétek meg a fent említett dolgokat, néma gyereknek anyja sem érti a szavát.amúgy de, de ez más téma
Ne törekedj bevágódni
Komolyan, ha erőlteted, és mindenképp beleszólsz az összes beszélgetésbe, ami a szobán belül történik, csak szánalmassá válsz, nem pedig jófejnek. Ha valamihez nem értesz, inkább kérdezz, és légy érdeklődő. Van olyan eset, mikor egy megszokott szobaközösségbe csöppensz bele, ami ijesztőnek tűnhet, de ha tudod tartani a lépést velük, akkor rendben vagy. Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy a bensőséges vicceken ne nevess, hanem inkább kérdezd meg, hogy mi volt a szituáció, mert emígy kicsit furán veszi ki magát a dolog. Érdeklődj, mik a szobaszabályok, mi a rendszerük (pl. hogy osztják be a takarítást), kinek mi a tanulási vagy alvási rutinja, vagyis ismerkedj a kialakult helyzettel, és ezáltal a szobatársaiddal.
Ha pedig mindenki ismeretlen a másiknak, akkor várd meg, míg mind együtt vagytok, és beszéljétek meg a fent említett dolgokat, néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
Ne csatangolj
Ha reggel 8-ra van órád, a többieknek meg mondjuk csak délben, akkor igazán fognak szeretni, ha mondjuk csendben és békében készülsz el, nem pedig felverve az egész szobát. Álmos embert nem jó felbosszantani, gyors utálat lesz a vége. Érdemes már este előkészítened azt, amire szükséged lehet reggel, pl. a müzlit már este kitöltöd a tálba, hogy ne csörögj a csomagolással. Közösségben élsz, nem te vagy egyedül a világon, és a többiek sem az atyaúristenek, úgyhogy ha valami zavar, közöld velük kulturáltan.
Ha reggel 8-ra van órád, a többieknek meg mondjuk csak délben, akkor igazán fognak szeretni, ha mondjuk csendben és békében készülsz el, nem pedig felverve az egész szobát. Álmos embert nem jó felbosszantani, gyors utálat lesz a vége. Érdemes már este előkészítened azt, amire szükséged lehet reggel, pl. a müzlit már este kitöltöd a tálba, hogy ne csörögj a csomagolással. Közösségben élsz, nem te vagy egyedül a világon, és a többiek sem az atyaúristenek, úgyhogy ha valami zavar, közöld velük kulturáltan.
Találjatok ki valamilyen közös programot
Nem kell túlkomplikálni, vagy tengerparti nyaralást szervezni, elég, ha pl. palacsintát süttök, vagy egy szép nap elmentek az állatkertbe, esetleg közös tanulást szerveztek (és ehhez nem feltétlenül kell ugyanarra a szakra járnotok, a kiinduló pont a motiváció). A lényeg, hogy valamit együtt, közösen megbeszélve csináljatok, és közös élménnyel gazdagodjatok, amiről még később is tudtok sztorizgatni.
Nem kell túlkomplikálni, vagy tengerparti nyaralást szervezni, elég, ha pl. palacsintát süttök, vagy egy szép nap elmentek az állatkertbe, esetleg közös tanulást szerveztek (és ehhez nem feltétlenül kell ugyanarra a szakra járnotok, a kiinduló pont a motiváció). A lényeg, hogy valamit együtt, közösen megbeszélve csináljatok, és közös élménnyel gazdagodjatok, amiről még később is tudtok sztorizgatni.
Ha valamire szükséged lenne, és a szobatársadnak van, akkor kérdezd meg, hogy használhatod-e. Mindig. Lehet, már tizedszer mond igent, de akkor is kérd a beleegyezését, és még akkor se vedd el szó nélkül, ha ő véletlen nincs a szobájában. Vannak dolgok, amiket megbeszélve közösen használhattok (vízforraló, mikró, ruhaszárító, stb.), de minden mást kérj kölcsön.
Ügyelj a rendre magad körül - és a személyes higiéniára
Ezzel kapcsolatban annyi sztorim van, hogy elmehetnék a Dumaszínházba, de a lényeg a lényeg: ne hagyj kuplerájt, tusolj minden nap, és mosd/cseréld ki az ágyneműd, amikor csak teheted. A kajás edények és a használt ruháid is szagokat árasztanak, akármennyi parfümöt is locsolsz magadra, a szobatársaid meg megfulladnak. Van, hogy az ember egy igen csak illatozó szobatársat fog ki tavalyi év, ami még nagyobb ösztönző erő a saját higiéniád fenntartására, az illetővel meg közöld, hogy mosogasson el, és érdeklődj, milyen gyakran mos hajat. Nem beszólni kell, hanem kecsesen a helyes útra terelni.
Ne panaszkodj állandóan
A feleslegesen hisztiző embereket alapból nehéz elviselni, pláne, ha össze is vagy zárva velük. Igen, mindenkinek vannak problémái. Nem, az állandó felesleges dolgokon fennakadás nem normális állapot. Elhiszem, hogy mindenki (főleg első évben) aggódik a tanulmányai, vizsgái, esetleges szerelmi ügyei miatt, de az, hogy félóránként a szobatársaidnak hisztizel, hogy neked ez nem megy, te ezt nem tudod, a tanár köcsög, úgyis megbuksz, a pasid biztos megcsal, mert nem írt vissza két perc alatt, utálod az életed, és a többi, ne várd el, hogy egyáltalán komolyan vegyenek. Egy idő után senkit nem fog érdekelni, mi van veled, és senki nem fog beszélni veled, mert csak lehúzod a kedvét. Ha valami baj van, gondold át, hogy tényleg valódi probléma-e, vagy csak annyira unatkozol, hogy panaszkodni van kedved.
Ha pedig ilyen szobatársat fogsz ki, bólints és hagyd rá, ne sajnálkozz és ápolod a pici lelkétne etesd a trollt, azonban ne küld el a francba se. Találd meg az arany középutat, ami a személyiségét sem sérti túlságosan, mert ugyebár megalázni senkit nem akarunk és nem is szabad.
A feleslegesen hisztiző embereket alapból nehéz elviselni, pláne, ha össze is vagy zárva velük. Igen, mindenkinek vannak problémái. Nem, az állandó felesleges dolgokon fennakadás nem normális állapot. Elhiszem, hogy mindenki (főleg első évben) aggódik a tanulmányai, vizsgái, esetleges szerelmi ügyei miatt, de az, hogy félóránként a szobatársaidnak hisztizel, hogy neked ez nem megy, te ezt nem tudod, a tanár köcsög, úgyis megbuksz, a pasid biztos megcsal, mert nem írt vissza két perc alatt, utálod az életed, és a többi, ne várd el, hogy egyáltalán komolyan vegyenek. Egy idő után senkit nem fog érdekelni, mi van veled, és senki nem fog beszélni veled, mert csak lehúzod a kedvét. Ha valami baj van, gondold át, hogy tényleg valódi probléma-e, vagy csak annyira unatkozol, hogy panaszkodni van kedved.
Ha pedig ilyen szobatársat fogsz ki, bólints és hagyd rá, ne sajnálkozz és ápolod a pici lelkét
Legyen normális emberekhez viszonyítható bioritmusod
Ha másnap reggelre kell beadandót leadnod, akkor ne hajnal kettőkor kezd neki kalapálni a billentyűzetet. Ha délután egytől estig aludnál, akkor ne várd el, hogy a többiek megállítsák az életüket miattad. Ha állandóan hajnal ötkor érsz haza a buliból, ne várd el, hogy a többiek reggel nyolckor úgy bánjanak veled, mint a hímes tojással.
Szerintem ezzel a lényeget elmondtam.
Szerintem ezzel a lényeget elmondtam.
Köszönj a folyosókon
Valószínűleg nem fogsz mindenkit név szerint ismerni a kollégiumban, de ez nem jelenti azt, hogy nem egy épületben éltek. Lány, fiú, felnőtt, gyerek, takarító, portás, bárki, akkor is köszönj neki, ha még életedben nem láttad. Ezt általában az első éveseknek nem szokott menni kezdetben, úgyhogy legyél te a kivétel.
Ez csak néhány tanács, amikkel kicsit könnyíteni tudtok az életeteken, hamarosan jövök a többivel. Addig is kitartást az első héthez :)
Valószínűleg nem fogsz mindenkit név szerint ismerni a kollégiumban, de ez nem jelenti azt, hogy nem egy épületben éltek. Lány, fiú, felnőtt, gyerek, takarító, portás, bárki, akkor is köszönj neki, ha még életedben nem láttad. Ezt általában az első éveseknek nem szokott menni kezdetben, úgyhogy legyél te a kivétel.
