Valamilyen csoda folytán lett barátom, a fene se tudja, hogy
szedtem össze, úgy tűnik kivételesen tényleg bejött a "... és szereted a
kenyeret?" típusú kérdésem. Amúgy szegény majd rájön, milyen mellettem az
élet. Na mindegy. Mindig is szerettem a szép és igényes tetoválásokat másokon,
és mikor megláttam az övét, égi csillagként ragyogott fel egy ötlet az
agyamban, miszerint összeszedhetnék egy ütős kis listát a kedvenc tetovált
pasis könyvborítókból. Maga az elképzelés csodálatos is volt addig, míg rá nem
jöttem, hogy millió ilyen kedvencem van, szóval most amolyan anyuka leszek, ami
megpróbálja kitalálni, melyik a kedvenc gyereke. Ráadásul azzal is bajban
voltam, hogy ez most a borítós lista közé menjen, vagy az álompasisba. Utóbbi
nyert, őket jobban szeretem.
Gyorsan leszögezném azt is, hogy attól, hogy a borító
szexis, még nem következik, hogy a könyvet olvastam, vagy olvastam és
szerettem. Csakis és kizárólag megpróbálok a külsőre koncentrálni de persze
ismertek, valamit úgyis oda fogok szúrni, mert gonosz vagyok, muhaha.
Esküszöm, mindjárt neki kezdek, de még egy dolog: van pár
könyv, amit már felsoroltam egy másik borítós bemutatónál, azokat nem ismétlem
újra, szóval mielőtt panaszkodnátok, hogy valami/valaki fontos kimaradt a
felsorolásból, itt vannak az előző részek:
Kaylee Ryan: Unexpected Reality
I-M-Á-D-O-M ezt a borítót, szerelmes vagyok belé, őt akarom gyermekeim apjának. Lehet, tetszene akkor is, ha csak egy férfi lenne rajta egy cukker-mukker bébivel, de így, hogy fekete-fehér, és még tetovált is a szentem, hát megeszem. A könyvet még nem olvastam, de amint szembe jön velem, tutira mindent eldobok és nekikezdek, a fülszövege és az eddigi vélemények igen meggyőzőek.
A modell fiúkát egyébként David Juteau Marineau-nak hívják, az instája sajnos privát, facebookot meg nem találtam, de azért próbálkozzatok vele, hátha valaki kifogja magának.
Kylie Scott: Play - Futam
Igazából az egész Stage Dive-sorozatot ide tehetném a bejegyzésbe, de őszintén megmondva nekem ez a kedvencem az oroszlán minta miatt. Meg a dobverő. Meg az a bicepsz. A könyvről a véleményem tudjátok, színtiszta katasztrófa, de nem rossz dolog néha egy ilyen borítójú könyvet dédelgetve elaludni, na, legyünk tipikus lányok és őszinték.
Ügyeskedtem kitalálni, hogy melyik modellfiúhoz illik ez a csodás felkar, de sajnos a jó öreg Google sem tudott segíteni. Ha mégis valamelyikőtök kideríti, ki ő -> komment, köszi.
Jay Crownover: Rowdy (Marked Man 5.)
Elsőre valószínűleg sem a sorozat, sem a könyv maga nem jut eszetekbe, de ha azt mondom, Rule, talán többeteknek is kezd felrémleni egy tetovált alkarú, szépen néző fiú a borítóról. Magyarul eddig csak az első rész jelent meg, én pedig az ötödiket hoztam nektek. Elismerem, maga a borító egy amatőr 6 éves photoshoppja, ilyeneket csináltunk régen barátnőimmel, csak a kis villogó csillagok és a felíratok hiányoznak róla, meg a virágos keret köré. Viszont! Szerintem a hat rész borítója közül ezen a legszebb a tetkó, van is mindenhol, mint kolbászszag az össznépi falusi disznóvágáson. A mellkastetkó számomra mindig is a rosszfiússágot szimbolizáltam, különösebben nem jön be, de lehet szépségekre akadni, azokat meg mindig szeretjük.
Megint nem sikerült kiderítenem, ki a kissé fura fejű pasas a képen, sajnálom, pedig minden tőlem telhetőt megteszek.
Cassandra Clare: Csontváros - új kiadás
Aki szerint az új borítók nem szépek, az menjen el egy ízlés-tanfolyamra. Szép az egész sorozat, alig tudnék kedvencet választani, de tetkók-rúnák tekintetében Jace és az első rész viszi a prímet, ez egyértelmű. Szép ez a borító basszus, akármelyik oldaláról nézzük is a dolgot, és amitől még meggyőzöbb, hogy képtelenek lettünk volna elfogadni a karon lévő rúnák nélkül a koncepciót. Komolyan, próbáld meg elképzelni, hogy csak egy sima kart látsz ott. Nem megy neked se, ugye?
A képen szereplő modell neve titkos, Cassy külön megírta ezt egy kérdezőjének, viszont a design-t Cliff Nielsen készítette, ahogy már egy korábbi bejegyzésben is elmondtam.
Brittainy C Cherry: Csendfolyó (Az vagy nekem 3.)
A végére megint kaptok egy nézegetni való nevet Luke Ditella személyében. Tudom, magán a könyvborítón a tetoválás annyira nem látszik, de azért ott van, na. Meg gyönyörű ennek a sorozatnak az összes borítója, összes pasija, valószínűleg az összes története, szóval nem maradhatott ki a felsorolásból. Ismét egy kartetkóval találkozunk, nem is tudom, más helyen lévő tetoválást lehet e úgy borítóra tenni, hogy az ne keltsen felháborodást.
Luke Instája megér egy misét, annyi szent, ezek a vikingek mindig olyan szépen tudnak nézni, hogy fel se tűnik az ember lányának a havas hegytetőn álldogálásaztamindenit de költőiek vagyunk ma, wow.
Tudom, hogy kiscsillió csodálatos tetovált félistent hagytam ki, szóval ne szégyeljetek jó napot csinálni egymásnak meg nekem, írjátok le kommentárba a ti kedvenceiteket itt vagy a Neverhood's Diary Facebookon oldalán vagy akár már Twitteren is elértek, Instán pedig az Instastoryn keresztül követhetitek, épp merre járok (javában Szegeden, de azért igyekszem) :)
A modell fiúkát egyébként David Juteau Marineau-nak hívják, az instája sajnos privát, facebookot meg nem találtam, de azért próbálkozzatok vele, hátha valaki kifogja magának.
#david juteau marineau |
Igazából az egész Stage Dive-sorozatot ide tehetném a bejegyzésbe, de őszintén megmondva nekem ez a kedvencem az oroszlán minta miatt. Meg a dobverő. Meg az a bicepsz. A könyvről a véleményem tudjátok, színtiszta katasztrófa, de nem rossz dolog néha egy ilyen borítójú könyvet dédelgetve elaludni, na, legyünk tipikus lányok és őszinték.
Ügyeskedtem kitalálni, hogy melyik modellfiúhoz illik ez a csodás felkar, de sajnos a jó öreg Google sem tudott segíteni. Ha mégis valamelyikőtök kideríti, ki ő -> komment, köszi.
Jay Crownover: Rowdy (Marked Man 5.)
Elsőre valószínűleg sem a sorozat, sem a könyv maga nem jut eszetekbe, de ha azt mondom, Rule, talán többeteknek is kezd felrémleni egy tetovált alkarú, szépen néző fiú a borítóról. Magyarul eddig csak az első rész jelent meg, én pedig az ötödiket hoztam nektek. Elismerem, maga a borító egy amatőr 6 éves photoshoppja, ilyeneket csináltunk régen barátnőimmel, csak a kis villogó csillagok és a felíratok hiányoznak róla, meg a virágos keret köré. Viszont! Szerintem a hat rész borítója közül ezen a legszebb a tetkó, van is mindenhol, mint kolbászszag az össznépi falusi disznóvágáson. A mellkastetkó számomra mindig is a rosszfiússágot szimbolizáltam, különösebben nem jön be, de lehet szépségekre akadni, azokat meg mindig szeretjük.
Megint nem sikerült kiderítenem, ki a kissé fura fejű pasas a képen, sajnálom, pedig minden tőlem telhetőt megteszek.
Cassandra Clare: Csontváros - új kiadás
Aki szerint az új borítók nem szépek, az menjen el egy ízlés-tanfolyamra. Szép az egész sorozat, alig tudnék kedvencet választani, de tetkók-rúnák tekintetében Jace és az első rész viszi a prímet, ez egyértelmű. Szép ez a borító basszus, akármelyik oldaláról nézzük is a dolgot, és amitől még meggyőzöbb, hogy képtelenek lettünk volna elfogadni a karon lévő rúnák nélkül a koncepciót. Komolyan, próbáld meg elképzelni, hogy csak egy sima kart látsz ott. Nem megy neked se, ugye?
A képen szereplő modell neve titkos, Cassy külön megírta ezt egy kérdezőjének, viszont a design-t Cliff Nielsen készítette, ahogy már egy korábbi bejegyzésben is elmondtam.
Brittainy C Cherry: Csendfolyó (Az vagy nekem 3.)
A végére megint kaptok egy nézegetni való nevet Luke Ditella személyében. Tudom, magán a könyvborítón a tetoválás annyira nem látszik, de azért ott van, na. Meg gyönyörű ennek a sorozatnak az összes borítója, összes pasija, valószínűleg az összes története, szóval nem maradhatott ki a felsorolásból. Ismét egy kartetkóval találkozunk, nem is tudom, más helyen lévő tetoválást lehet e úgy borítóra tenni, hogy az ne keltsen felháborodást.
Luke Instája megér egy misét, annyi szent, ezek a vikingek mindig olyan szépen tudnak nézni, hogy fel se tűnik az ember lányának a havas hegytetőn álldogálás
#luke ditella |