Tavi Kata: Táncvarázs (Sulijegyzetek 3.)

by - június 22, 2016


Előre szólok, hogy ez egy hosszú értékelésnek indul (hogy aztán tényleg az lesz-e, kiderül), mert igen sok gondolatom, észrevételem és érzelmem van ezzel a könyvvel kapcsolatban. Lebontom szereplőkre, időrendre, pro-kontrákra, mindenre, mert komplex könyv komplex értékelést kíván. 
És ha valaki meglepődött azon, hogy ez a könyvsorozat a harmadik részre ennyire jól összeáll, akkor az pontosan én vagyok.

FONTOS: Az értékelésben az előző könyvekből is spoilerezek, így aki ezeket még nem olvasta, csak saját felelősségre menjen tovább.
  
Az előző részt valahol ott hagytuk abba, hogy Lilla és Krisztián végre-valahára egymásra találtak, és három hét különlét miatt pánikoltak. Akkor is Krisztián szemszövégből éltük meg kissé a helyzetet, ami egyszeri alkalomnak érdekesnek találtam, és nem gondoltam, hogy kapunk belőle többet.
De bizony kaptunk, nem is keveset, és bár a könyv elején nem mondtam volna, de erre komoly szükség volt. Mikor elkezdtem olvasni, és Krisztián szemszögét lapozgattam, a szőr felállt a karomon, annyira erőltetetten csepegett az egész. Aztán megnyugodott a kicsi lelkem, mert az írónő is belejött a pasi szemszög ábrázolásába, és nagyon jól helyt is állt, hatalmas taps.
Sokkal érdekesebbé tette a könyvet a számtalan szemszög és a számtalan probléma. Már rég nem iskolás történetről volt szó, az iskola alig volt megemlítve, vagy csak tőmondatokban, hogy épp most kaptak jó jegyet, vagy tanultak hétvégén. A körülöttük zajló eseményekkel foglalkoztunk, abból meg aztán annyi, amennyi féle. Új főszereplők, titkok, árulások... lejebb szereplőként részletezem, de úgy érzem, előbb tisztáznom kell valamit.
Sokan egyből mutogatni kezdtek a Nyitótánc megjelenésének környékén, hogy, "jaj, már megint egy SZJG" bla bla bla... Aztán oltották, hogy hát azért nem olyan jó, meg nem olyan vicces, de na, könyvnek elmegy
Jelenleg Tavi Katáé minden elismerésem, amiért ebből nem hogy kilépett, de bele se ment. Az SZJG Kingán kívül szart a világ problémáira, elvoltak a balhés szülőkkel meg a saját kis ügyeikkel, de mindig egyfajta álomvilág vette körbe a szereplőit és az olvasót.
Kata számomra is megdöbbentő mód ábrázolta Lilláék ügyeit. Igen, lázadnak, mert abban a korban vannak, de valahol ők is tudják, hogy a szüleik csak jót akarnak nekik. Valós és tényleg létező hátteret adott a karaktereinek, mellyel foglalkozni kell. Pályaválasztás, álmok, csalódások, veszekedések, köcsög apa, beteg anya, láthatatlanság, érzelmi zűrök... igen, mindez az SZJG-ben is megvolt 1-2 mondat erejéig. Itt azonban a kezdettől a végig végigkísérjük a szereplőt az életén, kissé talán komor hangulatban, amire szükség van. Szükség van arra, hogy ezeket a problémákat átérezzük, és az írónő képes volt elengedni magát és bátran írni, amit mondjuk az első részben nem éreztem, a harmadikban viszont teljesen átjött.
Amit még pozitívumként említenék, az az írónő fejlődése. Exponenciálisan javul az írásmódja, az első részt mintha egy kislány írta volna, a harmadikat azonban elhittem, hogy egy régóta pályán lévő írónő kreálta. Összefüggtek a mondatok és a fejezetek, sokkal választékosabb és részletesebb a szóhasználat, sőt, hogy fokozzam még, az érzelmeket brutálisan jól át tudta adni. A jelzők, melyeket használt, valóban tükrözték az adott hangulatot, és ha nem olvastam volna vele interjút, azt hinném, hogy ő is egy táncos, mert annyira gyönyörűen írta le Lilla érzéseit a tánccal kapcsolatban, melyet talán egy profi táncos sem tudna ennyire elmesélni. Izgultunk, ha kellett, aggódtunk, sajnáltunk, és végtelenül szerelmesek lettünk legalább egy, de inkább 4 karakterbe is. Jár a taps, mert talán nem is a könyv érdemel igazán tiszteletet, hanem ez a fejlődés, melyen az írónő átment. Csak így tovább!

Cselekmény: Mivel Lilla és Krisztián köré már nem lehetett huza-vonát írni, hát máshogy lett megoldva a könyv cselekménye. Eddig is hónapokra lebontva követhettük végig a tanévet, ez most sem változott, de most hónapokra bontva kaptunk eseményeket, és ez egy nagyon jó ötletnek bizonyult. Minden hónapnak megvolt a maga története és a maga szereplője, kaptunk szemszöget Lillától, Krisztiántól, és Jázmintól is, de kaphattunk volna még Ákostól, Márktól és Grétától is, annyit hallottunk róluk

Lilla: Én bírtam a csajt előzőleg, de ebben a részben kinyílt a szemem, és nem annyira tetszett, amit láttam. Kicsit kifutott a benne levő potenciál, és más szemszögéből rájöttem, hogy a legnagyobb bajom, hogy egyáltalán nem tudok vele azonosulni. Sikeres, minden pasi őt akarja, van egy halom barátja akiket mondjuk enyhén leszar, de mindegy, és körülötte forog a világ. Továbbra is tetszik a kitartása és a tánchoz való viszonya, de kicsit vissza kellene venni az arcából, mert aranyos, hogy kissé őrült és bénácska, de ez teljes skrizofén állapotokat idéz elő a kecsességével és hajlobogtatásával szemben.  
Más, hogy barátnak sem a legjobb. Ember, februárban észrevette, hogy Grétának valami baja van, és áprilisban kérdezett rá. WTF? Értem, hogy vannak zárkózott emberek, de Lilla a központja az egész bandának, neki kell bökdösnie a barátnőit, hogy merjenek beszélni a bajaikról. Legalább kérdezzen rá, ha nemleges választ kap, akkor oké, de komolyan két hónappal később?? Flórával sem nagyon törődött, alig hallottunk a csajról az év során.
A legjobb rész vele kapcsolatban, mikor verbálisan bemosott Krisztián apjának. Én sem csináltam volna szebben, ezért pirospont jár.
Krisztián: Könyvről könyvre jobban teljesít nálam a gyerek, és bár elsőre nagyon zavart a szemszöge, később sokkal jobbá vált, mint Lilláé. Az írónőnek sikerült megtalálnia az igazi pasis gondolatokat, nem betegesen perverz módon és tényleg elhittem, hogy egy pasi mond ilyeneket. Nem nyáladzott, nem kisfiúskodott. Krisztián volt, 18 éves, kosaras félisten, aki komoly összetűzésbe került az apjával aki egyébként rohadt szemét módon kijátszotta, ez egy szülőtől is köcsög húzás volt. Továbbra sem ő a könyves álompasim, de tetszik, hogy nagyon is valóságos, nagyon is tinédzser és nagyon is tombolnak a hormonok. Más esetén ki lennék akadva, amiért az érzelmeire hallgatott az észérvek helyett, de kivételes alkalmak mindig vannak, és ő pont beleesett ebbe a kategóriába, ugyanis manipuláció áldozata lett, ez pedig nem épp ésszerű esélyt szült.
Több beszélgetést akarok Kristóffal, Ákossal és Márkkal is (utóbbiból tutira kapunk a negyedik évre, jesszuskám, mi lesz itt).
Leviről megtudunk bármikor is bármit??  

Ákos: igen, igen, gyorsan előlépett a kis ranglistámon. Kellett neki a háttérsztori, és bár valami hasonlót vártam, kiégtem tőle teljesen. Gondolkodtam, hogy leírjam-e, de végül rájöttem, hogy senkire nem tartozik az a történet, amiért Ákos még inkább megérintett. A lényeg, hogy egy személyes élményem és az akkori legjobb barátomon keresztül a valóságban is átéltem mindezt, minden nap, tíz éven át, és a könyvbéli Ákos karaktere túlságosan is valósra sikerült. Valós probléma, valós gond és valós ügyek. Egy tinédzsernek nem ilyen életet kellene élnie. Ő az a karakter, akiről egy spin-offot lazán el tudok képzelni, mert annyira rétegelt, összetett személyiség, hogy egy régész se tudna a mélyére ásni. Ennek a könyvnek ő volt a színfoltja és drámája is, de volt, akinek megint sikerült még jobban meglepnie...
Márk: Istenem, akkora köcsög ez a gyerek, de olyan szerethető. Végre kiderült, hogy nem is akkora "i don't give a shit", mint amennyire annak mutatja magát, és az övé volt a legnagyobb csavar a könyv végén. Várható volt, mégis hihetetetlen, és ahogy ez ki lett találva... furmányos. :D
Amúgy annyit nem szerepelt, mint szerettem volna, de érdekes, hogy milyen barátságok kötődtek itt vegyesbe, Kristóf-Krisztián és Ákos-Márk párosok, szét fogják szedni egymást.

Kristóf: Aztamindenit, de teljesítettek nálam a fiúk most. Kristóf még mindig a kicsi szerelmem az egész sorozatból, jó volt belelátni a közte és Jázmint közt zajló játékba, és egyértelműen Kristóf volt a jobb tékos. Ehhez képest mégis keveset szerepelt, de nem bánom, a többiek annyi háttérsztorit hoztak, hogy pótolták az igényemet. 
Istenem, de gyönyörűek ezek a képek. @weheartit @AgussLawrence @blue_dancer
Jázmin: Na, érte speciel haragszom. Ő volt a lány, akire azt mondtam, hogy "ezaz, tiszta én", okos, tájékozott és elveit hűen betartja, igenis erős és független ez nem egoizmus, ezt a barátnőm tartja így rólam, mert általában sikerül mindenkit lerántanom az álomvilágról a földre. Erre jött január, és oké, ideje volt tisztázni, mi van Kristóffal, de utána annyira elvarázsolt kis királykisasszony lett, hogy fájt olvasnom. Elfogadom, hogy valaki nagyon szerelmes és megzakkan, és boldog, és a párkapcsolatban megváltozik, ezeket mind megértem, csak ne ennyire. Kérem vissza a tökös Jázmint, szükségem van rá.

Gréta: Na, az ő kapcsolatukra is kíváncsi leszek, de őt irigyeltem a lányok közül legjobban a választásával, és át is éreztem, mert én is szerelmes lettem a pasiba, totál. nem spoilerezek, épp azért sem írom ki a nevét :D. Minden barátnője magasról tett a csajra, és komolyan egy fiúnak esett le először, hogy mi a helyzet? Tudom, milyen láthatatlannak lenni és tudom, milyen Grétaként élni a napokat. Örültem a happy endjének, még ha a végén gyors is volt a tempó. Ha jól érzem, az ő szála itt ki is futott, nem hiszem, hogy a negyedik könyvben akkora meglepetésekre kell majd számítani esetében. 

Flóra: Jaj, ugyanmár, mind tudjuk, kivel találkozott a végén, és ha ők is összejönnek, akkor nagyon dühös leszek, mert semmi realitás nem lesz a történetben, túl álomszerű, hogy az egész bagázs ilyen elvarázsolva összejön és boldogan élnek, amíg... Amúgy továbbra is semleges számomra a csaj, bocsika.
@melaniloved IG:neverhood__
Nagyjából körülöttük forgott a világ, ami elégnek is bizonyult, féltékenykedés, titkok amennyit csak akarunk. Nekem az eleje marha lassan indult be, olyan "semmihez sincs kedvem" hangulat uralta a fejezeteket, de aztán beindult, a második félévet pedig egyhuzamban olvastam el egy délután alatt. Az osztálykirándulás kicsit csalódás volt, persze, tavaly kaptunk elég izgalmat, de most sokkal nagyobb banda alakult ki, lett volna potenciál egy újabb eseménydús fejezetre.

Amit még szeretnék kiemelni, és ígérem, nem tart már sokáig ez a hosszú szösszenet, az az, hogy végre valaki bevállalta a szexet, mint probléma bemutatását egy ifjúsági kötetben. Egyre nagyobb rajta a hangsúly a karakterek számára, és ezt kellőképp az írónő is kivesézi, amire hatalmas szükség van manapság a nyomorék Szürke után. Az első szexuális élmény, az első intim pillanatok igenis fontos állomásai a felnőtté válásnak, és marhára nem a BDSM-et kellene a tizenévesek torkán lenyomni. Lilláék és Kristófék párosán keresztül nagyszerű tanítást ad át az írónő, és ezért külön hálás vagyok neki, hogy bemerte vállalni.

Összességében a sorozat eddigi legerősebb részét kaptuk, nagyszerű érzelmi töltettel, RENGETEG HUMORRAL és nem, nem akadt be a Caps Lock, ezt nagyon fontos volt kiemelnem, mert rég nevettem ennyit könyvön,  csattanókkal, problémákkal és megoldásokkal. Most már tényleg várom, milyen lezárást és jövőt tartogat Lillának és a többieknek az írónő.

Legjobb érzelemdús rész: Ákos és Lilla beszélgetése
Legjobb rész: Mikor Lilla beolvasott Krisztián apjának
Leggyengébb rész: az iskolában történő dolgok
Kedvenc karakter: Nyertek a fiúk (Kristóf, Ákos, Márk, Krisztián)
Kiből akarok többet: Gréta és Ákos (és Levi, wtf, mi van azzal a gyerekkel??)
Borító: A célnak megfelel, de ez nekem megint nem jött be. A csávó része katasztrófa, plusz zavar az a nagy labda.

SOME QUOTES:
"– Arról volt szó, hogy beugrasz hozzánk. Szerinted a pályaudvaron lakom?"

"A sarkamon hintáztam, és azt a kupac szerencsétlenséget figyeltem, akit normális napokon a haveromnak nevezek."

"Mint egy virág, amelyiket kitettek a hideg párkányra, és ráfagyott a szirmaira a jég."


"A szobájában mérgesen huppantam le a rumlis ágyra, és a párnán hagyott piros pólót kezdtem babrálni. Ebben szokott aludni, a múltkor láttam rajta, amikor késő este lerángattam a lakathoz. Ha az orromhoz emeltem volna, Krisztián-illata lett volna, de egy srác nem láthatja, hogy a cuccait szaglászom, mint egy vadászkopó. Egy lánynak legyen büszkesége." 

You May Also Like

0 megjegyzés