Utolsó 10UARY-s bejegyzésre gondolván úgy véltem, ideje lenne kicsit visszahozni a blog eredeti céljával indított témáját, vagyis a könyveket. Mivel így is kikötés, hogy idén - ha lement minden horror az egyetem utolsó félévében - többet olvassak, így jöjjön most egy kívánság/önmagamnak könyörgés lista azokról a kis kincsekről, amelyeket már nagyon sürgősen ideje lenne elolvasnom.
100 évvel ezelőtt valamelyik bejegyzésemben kértem az égieket egy olyan könyvért, amiben nem a főszereplő csávó menti meg a csajt, hanem a csaj önmagát, és mondtam, hogy vagy ajánljon valaki valamit, vagy kénytelen leszek én írni egy ilyen sztorit, de az akkor bestseller lesz. Jó arcok voltatok nagyon - vagy csak nagyon nem akarjátok, hogy írjak egy könyvet - , többen is dobtatok pár ajánlatot, és szinte mindenki megemlítette a már feljebb említettet, azóta pedig a várólistámban van, nem elfelejtve. Mondjuk így enyhén spoileres a dolog, de ettől függetlenül kíváncsi is vagyok a történetre, a szerelmi háromszögeket mindig nagyon szeretem. irónia felsőfokon
Felőlem az is lehetne a címe, hogy "Disznóvágás és hurkakolbász készítés amatőröknek", ha Simone Elkeles írta, és Pepe Toth van a borítóján egy böllérkéssel, én akkor is rászánnék egy éjszakázást az elolvasására. Imádom Simone írói stílusát, történeteit, meg azt, hogy megadta nekem a Perfect Chemistry sorozatot a Fuentes fiúkkal. Már angolul is elakartam korábban olvasni a feljebb nevén nevezett könyvet, de így, hogy a KMK megszánt minket, halandó reménytelen romantikusokat, így pláne be fogom szerezni amilyen hamar csak lesz időm.
Annyit azért hozzátennék, hogy ennél semmilyenebb magyar fülszöveget szerintem még az életben nem olvastam, valami botrány, kirúgtátok a szerkesztőt KMK vagy mi történt?!
Nagyon sok magyar bookstagrammernél és bloggernél láttam már ezt az olvasmányt, többnyire pozitív véleményezéssel és ajánlásokkal. Az írói álnév ne tévesszen meg senkit, a fülszövegből is hamar lejön, hogy ez bizony magyar könyv, így bízom abban, hogy a realitás is az alapok közt van. Másfelől elég depresszívnek tűnik, úgyhogy majd igyekszek akkor nyúlni érte, mikor épp szomorú napjaimat tengetem, csokit zabálok, és a sanyarú életemről elmélkedem.
Ez tipikusan azt a helyzetet hozza, mikor a borítóról választok, a fülszöveg pedig nem is érdekel. Persze azért nem jön rosszul, hogy rocksztárról van szó, amolyan "rosszfiús-tündérkirálylányos" sztori ez, azokat meg már nagyon unom, limonádénak egy délutánra elmennek. De a borítójáért meg vagyok kattanva teljesen, toptoptop kedvenc a borítók óceánjában. Ó, és elméletileg a KMK hozza nekünk magyarul, de hogy mikor, arra csak az ő titkos szolgálatuk tudja a választ.
Őszinte leszek, nekem nem fekszenek ezek az önismereti könyvek, akármennyire is próbálkozok, vagy szeretnék valami újat hozni az életembe. Én a tapasztalatban, az odafigyelésben és a "mindenből tanultam valamit" hibáimban hiszek, egyszerűen olvashatom a motivációs sorokat, szövegeket, az érzés nem jön, hogy hozzám tennének valamit, vagy hogy akarnék egyáltalán bármit is csinálni. Ez lenne az utolsó próbálkozásom még, mert annyi jót olvastam róla, és annyian jeleztétek, hogy kliséktől mentes, igazi kis úttörőkönyv, hogy már kíváncsi vagyok, mi lehet az a nagy újdonság, amit még el tudtak adni egy csodás borítójú könyvbe burkolva. Ez idénre nagyon-nagyon be van tervezve, aztán sikerüljön is időt szánnom rá.
Szobatársam, Ani (meg vagy említve a blogban már megint, vedd megtiszteltetésnek :DDDD) olvasta néhány hete, és annyit nevetett meg szenvedett mellettem, hogy már komolyan felkeltette a kíváncsiságomat, hogy ugyan mit tudhat ez a könyv. Jen E Smith-t szeretem a könnyed és teljesen álomittas stílusáért, a kreatív történetötleteiért és hogy képes olyan könyveket írni, amik tényleg kiszakítanak a valóságból. Mondjuk az ő hibája az is, hogy a The Statistical Probability of Love at First Sight óta (fhú de újraolvasom mindjárt azt a könyvet, wááá) reménykedem abban, hogy a repülőgépen mellém ül egy jóképű fiú, és átszelve az óceánt már egymásba is szeretünk, szóval ezért csessze meg, vagy a The Geography of You and Me óta hiszem azt, hogy majd az igaz szerelmem képeslapokat fog küldeni nekem a nagyvilágból, teljenek el hónapok vagy évek, ő rám fog gondolni. Egy szó mint száz, J. E Smith biztosan az örökké tizenéves, bénán reménykedő romantikus lelkemhez szól, gondolom ez a könyv is. Aztán majd kiderül, hogy igazam van e.
A szkepticizmusom szinte végtelen ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert enyhe #ad reklámszagot érzek minden egyes youtubernél, aki csak említi ezt a darabot. Lázadó tinédzser, aki aztán fasza csaj lesz... ha ez tényleg így volt, akkor tapsot neki, inspiráljon minél többünket. Állítólag még inkább ajánlott a divat iránt rajongóknak - vagyis nagyon nem nekem, aki turkáló megszállott, de mindegy - viszont így lassan majdnem két éve tudjátok, hogy a tökös, magabiztos csajok történeteit szeretem, gondolom ez is egy ilyen lesz. Az angolomra pedig sürgősen kell egy vérpezsdítés, így élvezet lesz kicsit jobban belemerülni és lefárasztani az agyam a szöveg fordításával.
Anne Berest · Audrey Diwan · Caroline de Maigret · Sophie Mas: Legyél te is párizsi nő
Véletlen sem szeretnék párizsi nő lenni, köszönöm, sem a várost, sem a hozzá beállított fenszi életmódot nem szeretem és nem érzem magaménak. Ettől függetlenül ez is egy sokak által ajánlott, megoszló véleményű könyv, az ilyenek meg jöhetnek, max jó kis gyalázást tudok belőlük írni. fő a pozitív hozzáállás Lényeg a lényeg, régóta várólistás ez is, még a nagy reményekkel teli Gossip Girlös időszakban adtam hozzá, mikor elhittem, hogy nekem is lehet Blair-hez hasonló életem. Enyhén szólva nem jött össze :D
Sarah J. Maas: Throne of Glass – Üvegtrón (sorozat)
Ez egy félbehagyott helyzet itt most kéremszépen, mert néhány vizsgaidőszakkal korábban már elkezdtem olvasni, csak aztán lejárt a határidőm, és vissza kellett vinnem a könyvtárba a dögnehéz kötetet és ennyiben maradt a dolgunk egymással Celaenaval. Addig viszont nagyon tetszett, amit olvastam, tudom, hogy reeeengetegen imádják az egész sorozatot, szóval tényleg, itt és most nektek ígérem meg, hogy végigolvasom már végre ezt az egészet.
Valamiért ismerős nekem a cím vagy a fülszöveg, a bejegyzés megírásáig sem tudtam rájönni, honnan. Aztán megláttam a borítót is, és így hmmhmmhmmm, hormontúltengéses napokra gyere cica, jó lesz ez. A könyv majd január végén jelenik meg (értsd: jövő héten), nem tudom, mikor lesz rá időm, de valahogy vonz a maga brutálisan klisés módján. A két fiatal, ahogy szeretik egymást, de azért csak barátok, de azért csak összejönnek, de azért csak megbántják a másikat. (ja hogy ez a tavalyi évem volna ?!) Olvastam az eredeti megjelenés alatti kommentárokat, igen sok türelmet ajánlanak hozzá, ami nekem köztudottan van, aztán olyan értékélést írok majd róla, hogy kiütöm a bunkóságmércét.
A február a challengeké lesz, de erről majd akkor beszélgetünk, ha már ott tartunk. Addig övezze titok, miről is van s(z)ó. Mindenesetre kövessetek Molyon, a Neverhood's Diary Facebook oldalán, vagy a megváltozott algoritmusú Instagramon, ahol úgyis inkább Storyból tudjátok, merre járok, a galéria részébe úgyis csak művészkedem meg a lábamat és/vagy a kávémat fotózom. :DDDD
Februárbalépős novalentineday-csibeölelés:
PINTEREST KORÁBBI 10UARY BEJEGYZÉSEK
