Neverhood's Diary

Elkezdtem írni egy nyárias témájú bejegyzést, de aztán bedobta a Youtube a 2CELLOS - Game of Thrones feldolgozását, és bár valószínűleg én vagyok a földkerekségen az egyetlen ember, aki nem nézi a híresen hírhedt sorozatot, a zenéje azért OMFG. Eléggé imádom.

S bár azt a nyári bejegyzést is megkapjátok majd, ma még a múltamban és a jelenemben vájkálunk egy kicsit, mert erre érzek késztetést.

Szóval az ELSŐ és a MÁSODIK rész után valahol 2016 áprilisánál tartottunk. Jött az "újra szabadulnom kell" életérzés, ami egyébként elég rendszeres nálam, így fogtam magam, és életemben először, teljesen egyedül felutaztam Pestre. ~~nekünk Szegedről az fent van~~ Mondanátok, "aha, nagy kaland", de nekem tényleg az volt. Leiner Laura: Nélküledje aznap jelent meg, szóval tutira beprogramoztam az ottlétet is, mert hát azért tudniillik, az életben nem voltam még dedikáláson meg semmi könyves eseményen. Már a megérkezésem is bénázással indult: tudtam, hogy ott van a Nyugati mellett a Westend, szóval el is indultam - a kijárattól balra. BALRA. Mert a hülyelány nem nézett térképet, minek az, áááh.

Kisebb fel-le sétálgatás után megtaláltam a nevezett épületet a bejárattól JOBBRA, szóval a kis Starbucksos pohárkámmal úgy véltem, elgyalogolok a Parlamentig. A városiaknak messzinek tűnhet, de nekem sose volt bajom a sétálással, szóval szépen meg is indultam a körülbelül kinézett útvonalon. Valami körforgalomnál kezdett derengeni, hogy szerintem már megint elcsesztem. Jepp, kikötöttem az Oktogonnál. Ott feladtam a nagy városvándorló álmaimat, vettem egy napijegyet, lementem a metróba, és onnantól végighawaiiztam a kirándulásomat, felvéve a nagyvárosi ritmust.

A dedikálás - ha jól emlékszem - hivatalosan délután kettőkor kezdődött, de én már egykor sorba álltam, és marha jól tettem: így kb fél órát kellett várnom, és már teljesen meg volt bennem, hogy mit mondok Laurának, de aztán mikor megláttam, totál lefagytam. Úristenúristenúristen, hát itt ül előttem Magyarország jelenleg legsikeresebb kortárs magyar ifjúsági szerzője, hát mi ez, ha nem álom. Full zavarban voltam, de ő is meglepődött, mikor mondtam, hogy Szegedről utaztam fel csak a könyv miatt. Megkérdeztem, hogy lehetne egy kissé különlegesebb képet készítenünk, mert hát nem vagyok szokványos csaj, ő pedig belement. Hát ilyen volt ez a dedikálósdi. ~~meg lett egy I <3 Zsoltis karkötőm OF COURSE~~

És így most mondhatjátok, hogy wtf, közös képe már több ezer tininek van, de gyerekek: nekem már az, hogy egyedül, teljesen szabadon mentem fel Pestre, anélkül, hogy bárki fogta volna a kicsi kacsóm és vezetgetett volna a nagy, gonosz városban, az felért egy felnőtté válással. Ott volt az a pillanat, amikor rájöttem arra, amit felétek is sulykolok már-már rendszeresen: nem kell másra várnod, hogy a saját életed éld. Arról nem is beszélve, hogy 20 év tömény Budapest gyűlölet után egyedül járva a várost láttam egy olyan felét, ahol el tudom magam képzelni hosszabb távon. ~~(so i'm coming soon, baby)~~. Az Erasmusra beadott első lépések után már kezdődött valamiféle változás, ez az út pedig éreztette a hatását rendesen. Tudtam, hogy Krakkóban egyedül leszek, mint a kisujjam, hát nem volt rossz ötlet ráedzeni kissé. Persze attól ez az álomvilág nem maradt meg örökké, visszatértem az egyetemre, jött a vizsgaidőszak, és majdnem visszasavanyodtam az általános állapotba.

Majdnem. Merthogy jött egy újabb lehetőség, melyet Erna tutira visszautasított volna. Neverhood viszont élt vele, és akkor már két hónapja Neverhoodként tevékenykedtem az internetes őserdőben. Egy napra visszamehettünk egy helyre, egy táborba, mely nagyon sokat jelentett annó számomra, és ez az apró fényszikra nem csak lángra lobbant, de tarolt. Erna nem ment volna, amolyan "nekem úgysem lehet" stílusban lezárta volna az egészet. Neverhood erre azt mondta, hogy mindenki bekaphatja, beült a majdhogynem 3 vadidegen fiú mellé, és robogott felfelé az országban. Ott voltak azok az emberek, akikkel nem találkozhatok a hatalmas távolságok miatt, de a mindent jelentik számomra. Akik először mondták, még három éve, hogy egy hihetetlen, pótolhatatlan és teljesen zakkant csaj vagyok. ~~és ezt pozitív értelemben, odafigyeljé'~~ Ahol életemben először nem fura és elítélő fejeket kaptam a viselkedésemre, hanem teljesen pozitív fogadtatást. Egy hely, amely a sokadik, de nagyon fontos otthon jelenti számomra, ezért nem is árulok el róla többet. Az az energialöketet, melyet az az egyetlen nap adott, még most is érzem, és alig várom, hogy újra feltöltődjek, már csak hetek kérdése. Bár nem lesz ott egy fontos ember, és nem fog a nyakamba ugrani, attól még lélekben ott lesz velem. A lényeg pedig: Cseri, ha törik, ha szakad, de érkezem.

Két fontos momentum a tavalyi évemből, mely két külön helyre fókuszál, és két külön nagyon fontos tanulságot hoztak. Pest és az egyedüllét pozitívuma, Cseri és a saját magam elfogadására törekvés. Hogy úgy éljem az életem, ahogy én akarom, ne pedig mások vagy a társadalom elvárásának. Ragadjam meg a lehetőségeket, mert igenis megtehetem, bárki megteheti, nem vagyok én egy szállal sem rosszabb ember, mint a "többiek". Valahol tavaly nyáron jöttem rá, hogy én igazából 20 évig semmit nem csináltam. Vegetáltam meg éltem, de nem csináltam semmi olyat, ami maradandó nyomot hagyna. Tényleg nem emlékszem semmi úristendefontos momentumra. Költői túlzásnak tűnhet, de az, hogy egyes emberek kiléptek az életemből, és levegőhöz jutottam, ráadásul elkezdtem yolo-zni ("sz*rni bele, egyszer élünk"), a legjobbat tehette velem. Ugyan a folyamat még akadozott, de már tudtam, hogy alkalmanként muszáj kiszakadnom arról a helyről, ahol megragadtam, ilyen a személyiségem, kissé menekülő, de célért menekülő. Azt is fel kellett ismernem, hogy nyugodtan mehetek, ha így érzem. Másnak talán ez teljesen egyértelmű, de én mindig maradtam, akármilyen rossz is volt a helyzet, a család is egyes helyzetekben elég rövid pórázon tartott, lévén, én vagyok a család kicsi lánya, ~~én magamra inkább mindig feketebárányként hivatkoztam~~ és jaj, mi történhet velem. Tudjátok, lesznek idők, mikor tényleg kénytelen is leszek maradni, mikor nem léphetek le csak úgy, ha kedvem szottyan. Én nem a problémák elől menekülök el, nem a mások okozta helyzetek miatt, hanem csakis és kizárólag a saját magamnak okozott, saját magam által kreált problémákat oldom meg így. Mert bizony azzal, hogy lelépek, van időm átgondolni, megvizsgálni, önmagamban letisztázni, hogy mi a fészkes fene van. Ez pedig ugyanazon a helyen egyszerűen nem megy. Fú, nagyon Oraveczesek vagyunk ma, i'm so fucking sorry, néha elragadtatom magam a filozófiai mélységekkel.

Persze a végső nagy agymosás ősszel történt, erről azonban egy következő részben írok, mert az tartalmas lesz, mint a magyar káromkodási szokások, meg valószínűleg marha hosszú, örüljetek most ennyinek, én is örülök, hogy érdekelnek a kis hülyeségeim titeket. Köszikepuszika.

BLOGHÍREK:

Úgy döntöttem, hogy lesz pár változás a blog menetrendjével kapcsolatban, részben mert kissé elfoglaltabbá váltam, részben pedig egyszerű praktikusságból.

- Ezentúl NEM lesz KÜLÖN BEJEGYZÉS a VLOGRÓL. Minden aktuális heti vlogot a VASÁRNAPI BLOGbejegyzéshez kapcsolok, ahogy már itt is látni fogjátok odalent, a pesti kirándulós videót.
- A régebbiek is össze lesznek olvasztva az aktuális blogbejegyzésekkel, így azokat a VLOG fül/cimke alatt levő bejegyzéseknél találjátok.

- A VLOG ezentúl SZERDÁN jön, amit a Youtube csatornára feliratkozva így előbb megnézhettek, de Molyra, Instára és Facebookra is ki fogom tenni az aktuális linket.

- Instán az egyik feltöltött képem alatt KÉRDÉSEKET tehettek fel, melyet a közeljövőben az egyik vlogban megválaszolok. Lehet könyves, személyes, bloggal vagy a tanulmányokkal kapcsolatos, bármi jöhet, érkeztek is már kérdések, nekik nagyon köszönöm, remélem még többen írtok.

- Visszafognak térni a könyv véleményezések is, újra van egy kis időm olvasni, ráadásul beújítottam pár aprósággal, szóval nyugika, jön az alázás vissza rendesen, ti olvasni, én meg írni imádom, szóval mindenki boldog és heppili evör áftör.

Hát ennyi lenne mára, szerdán új vlog, vasárnap pedig újabb bejegyzés. Addig is Instán követhetitek, merre járok, Facebookon a fontosabb infókat, és Molyon az eszetlenkedéseinket a többi bloggerrel. Most pedig húzok hajat mosni, mert elfelejtettem, hogy már 3 órája rátettem egy tojásos-olajos pakolást, tapsotnekem, nem vagyok bjutiguru.

Csók a csibecsaládnak:

Aktuális heti VLOG: @neverhood_

július 09, 2017 No comments

Sokan vagyunk úgy, hogy "ez csak velem történik meg", akármilyen eseményről is legyen szó. Ühm, nope, bénázni mind szoktunk, legyen szó bármiről, vagy magáról az életről. Talán így elsőre nem teljesen érhető, mire akarok kilyukadni, de a felsorolást olvasva szerintem ti is a fejetekhez fogtok kapni.

Leégni a napon

Őszintén gondolkodtam már, hogy beperelek néhány naptejet árusító céget szimplán azért, mert az én hófehérke bőrömet egyszerűen semmi nem védi az UV-tól, de komolyan. Mármint öcsém, én tényleg megvárom, míg felszívódik, meg fél óránként leápolom a testem, de augusztus végére nálam legégettebb, levedlettebb és kiszeplősödöttebb személyt nehezen fogsz látni. A vicc az, hogy az utóbbi időben megtaláltam a sorstársaimat is, így többed magunkkal játszunk grillezett csibehusit, mert természetesen olyan nincs, hogy még egyenletesen is égjünk oda, áááh, fej és vállak totál, lábak semmi.

Habár most, hogy így belegondolok, az ombre tök menő. Hmm, hesteg ombrevagyok.

Beszerelmesedni

Ó, atya ég. ÓÓÓÓÓ, A-ttttya ég. :D A nyár dettó olyan hormontúltengéses, mint a tavasz, és ha még táborokba is járkálsz ilyenkor, akkor tudod, hogy pár nap mire elég. Hét évestől 18 éves koromig non-stop táborokba járkáltam, nyaranta pedig legalább 5 fiúba voltam szerelmes, csak úgy egész random, habár ők még a nevemet se tudták sokszor. Szépazélet, deszeretem.

De vicces félretéve, és kicsit a felnőttkor irányát nézve is szerintem mindenkivel megesik, hogy nyáron a jóidő és a szabadság hatására szebbnek látja a világot, mint ami amúgy, és lángoló vonzalomra kel egy ellentétes/azonos (#pride) nemű ifjúval. Aztán pedig ahogy kezdődik a szeptember, valahogy elmúlik az egész, és csak messzi-messzi álomképpé válik az egész szituáció.

Szóval ésszel kiscsibéim, ne pedig csak érzelmekkel. Ne csak komolynak képzeljétek, de komolynak is gondoljátok a dolgokat. Óriási a különbség.

Csődbe menni

Hopp, egy szebb ruci, hopp egy Starbucks, hopp egy fesztivál, hopp egy kis kiruccanás a haverokkal, hopp egy újonnan kijött szempillaspirál... Hopp, tök üres a pénztárcám. Még ha diákmunkát is vállaltál nyáron, sokkal kevesebből fogsz kijönni a nyár végére, mint ahogy belementél, mert egyszerűen szeretjük az életet, és leyolozunk mindent, ahogy azt illik. Fuck that nyár, és a kisugárzásodat is, egyszerűen más világ ez ilyenkor, vagy legalábbis elhiteti velünk ez az időszak.

A lényeg: nem csak te vagy csóró. Mind azok vagyunk.

Felborítani a terveket

Ezen a héten fesztivál, a következőn majd olvasok, azután megyünk nyaralni, aztán megyek a rokonomhoz, aztán megyek a csajokkal valahova... Aha, akinek tényleg sikerülnek a nyári tervei, úgy, ahogy azt mondjuk még májusban elképzelte, annak hatalmas taps, nálam már a következő napi történések is kétségesek. Valaki lemondja, betegség, özönvíz szerű esőzések, totális viharok, életpusztító kánikula, és a már emlegetett üres pénztárcák.

Tipp: ne sajnáld és ne akadj ki, ha nem minden terv szerint megy. Egy kis spontaneitás néha sokkal nagyobb élményt jelenthet, mint a berögzült dolgok.

Felkészületlenül nekiindulni

Vihart mondanak, de még úgyis megúszom. Csak fél órára megyek el a többiekkel kávézni, nem kell a telefonom. Tudom az utat, nem kell nekem a Google Maps. Van még ebben az autóban épp elég benzin. Úgyis tudok ott venni vizet. Úgysem jön ellenőr. Ismerős gondolatok, nem igaz?
Mind elcsesszük valahol, de felfogás kérdése a dolog. Én ki szoktam röhögni magam, és legalább jó sztorijaim lesznek. Szerintem ti is ezzel jártok jobban, a bosszankodás totál felesleges utólag.

Bár a lista vidámságnak íródott, a sorok között azért arra is utaltam, hogy bármilyen gáz van, sosem vagytok egyedül, és semmi nem "csak velem történik" dolog, az élet ennél bonyolultabb és mindenkinek oszt kártyákat, szóval keep calm bitches, ügyesek vagytok, és ha más megoldja, ti is.

A bejegyzés a projekthét részét is képezi, a többiek elérhetőségét lent eléritek a kis ikonokra kattintva. Hamarosan jön a videó a budapesti hétvégéről, ami miatt csúszások vannak kissé a blogban, de becsszó' jövő héten kaptok egy teljes, totálisan tartalmas (ceje van alliteráció) bejegyzést is. Addig is kövessetek Facebookon, vagy akár Molyon, Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)

Aktuális heti VLOG: @neverhood_

július 03, 2017 No comments

A múltkori bejegyzésben már emlegettem, hogy egyedül utazni nem ciki, sőt, kifejezetten érdemes, és kell is. Egy igazi független fiatal nem vár másra a saját boldogságáért, és ezt annyiszor el fogom ismételni nektek, mint a rohadt TeleShoppos reklámot szokás a tévében. Azt is kiemeltem viszont, hogy nem kell Párizsba, vagy a világ végére menni, elég néha a szomszéd településre is átnézni.

Megpróbáltam összeszedni 6 olyan magyarországi helyet, melyek meglátogatása során sem kell feltétlen csődbe vágnod magad, viszont kulturális és fizikai feltöltődést is jelenthetnek. Meg persze király képeket lehet csinálni, nem elhanyagolható tény, lehet pakolni Instára.

A lista persze nem teljes, számos gyönyörű, de rejtett kincs lapul még az országban, amik felderítésére még a google-ben is mélyre kell ásni, én csak pár kedvencemet írom most le. Ahol jártam, azt külön kiemelem majd, elmondva így a véleményem, de amúgy piszok nehéz volt az ország minden tájáról érdekességeket összeszedni, szóval becsüljétek ám meg nagyon, hogy vagyok nektek ;) ~~pojééén.~~ A nevekre kattintva képekre bukkanhattok, így megkönnyítve a keresést, a bejegyzések alatt pedig a "térkép"-re kattintva google map vár rátok.

Az utóbbi időből a kedvenc képem.
@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!

1. Wenckheim-kastély, Szabadkígyós

Számomra ez egy tipikus tündérkirálylányos kastély így képek alapján, ne kérdezzétek, miért. Igyekeztem utánaolvasni, és a jelek szerint renoválás alatt áll néhány szárny, viszont a kertjét dicsérik, mint az állat, szóval aki sétálgatna egy jót egy nem épp kánikula fűtötte délutánon Békéscsabától pár kilométerre LEFELÉ (mindjárt elmondom, miért emelem ezt ki ennyire), annak nagyon jó kikapcsolódás lehet. Aki pedig olyan elmebeteg, mint én, hogy szereti a katasztrófaturizmust, annak BCsaba MELLETT, Gerlában is van egy ugyanúgy Wenckheim-kastélynak nevezett épületegyüttes, mely már romosan áll. A nem nagy távolságok miatt szerintem megéri mindkettőt meglátogatni, nekem nagyon a nyári bakancslistámon vannak ezek a helyek. Mármint most komolyan: melyik tisztességes, sokat olvasó lány nem képzelte már el magát párszor kastélyokban sétálgatva? Naugye.
térkép

2. Szentendre + Visegrád

Fúú, ez is nagyon bakancslistát ügy, Szentendréről láttam képeket kb. egy éve, és azóta nem akar kimenni a fejemből ez a város a látványosságaival. Imádom az ilyen szűk kis utcás településeket, ami inkább a völgyesebb szláv településekre hasonlít, és mivel Szentendrén igen nagy számban élnek a szerbek, így nem véletlen a város építészete sem. Kicsit Krakkóra hasonlít, az pedig tudjátok, hogy a szívem nem hogy csücske, de közel fele. Egy napra tutira megéri elnézni, ha esetleg pedig valaki unná, még mindig átruccanhat a mellette levő Visegrádra, amit szerintem külön be sem kell mutatnom a Duna-kanyarával és a Várral, az idegenforgalmi irodák orrba-szájba nyomatják, a törikönyvek meg pláne.

térkép

3. Keszthely

Szögezzük le: az életben nem voltam még a Balaton környékén sem, szóval balatonizmusból totál bukó vagyok. Azonban álmodozni tudok, kastélyokról pláne, szóval jöttem egy újabbal, a Festetics-kastéllyal, és komolyan, ha ebbe az épületbe nem szeret bele valaki már a képek láttán, akkor soha semmibe nem fog. Pazar és hatalmas, ráadásul látogatható. A tükörterem az egy nagy betűs OMFG, és ilyenkor jövök rá, hogy tényleg nem kell Bécsig menni azért, hogy az ember különlegességeket lásson.
Ha valaki pedig unja, még mindig szétnézhet a nem túl csúnya városban, vagy lemehet a partra hűsölni. Egy napra turistának lenni ebben a városban szerintem teljesen megéri.

térkép

4. Pécs

Mondtam, hogy próbálok az ország minden pontjáról helyeket hozni, és bár Pécs nem a tipikus turiváros, jártam már itt, így most saját tapasztalatos sztori jön. 2010-ben Európa Kulturális Fővárosként egész jól kicsinosították a várost, ráadásul számos jellegzetes épülete is van, és ha valaki még ezt is unja, vagy inkább a túrázósabb eseményeket preferálja, az kirándulhat egyet a tévétoronyhoz is, vagy a Jakab-hegyre, esetleg a Kis-tubesi kilátóhoz. Legyünk őszinték, az ország igen lapos, így minden hegymászósabb-túra megoldásnak örülni kell, aztán bírjátok szusszal meg próbáljatok nem eltévedni, mert ez nem a 117 légimentős sorozat.

Aki viszont tényleg csak a városban bóklászna, az is el tud tölteni egy napot gond nélkül, a főtér a dzsámijával, a Zsolnay-negyed, a székesegyház, vagy akár a Vasarely-múzeum is megéri a látogatást.

térkép

5. Fátyol-vízesés, Szalajka-völgy

Nyáron döglünk a melegben, ilyenkor mindenki rohan a vízpartra, és izzadó testek mártóznak egymás mellett a tavakban és a folyópartokon. Valahogy nem meglepő, hogy víziszonyom van egyébként. Szóval, a lényeg: ha nem a tipik turistahelyekre mennél, akkor ajánlom az Eger-Miskolc-Salgótarján háromszögben levő Szalajka-völgyet, és az ott található gyönyörű Fátyol-vízesést. Persze ne egy Niagarát képzelj el, de túrázni és valóban felfrissülni szerintem totál megéri. Ha a közelben laknék, tutira non-stop oda járkálnék, tipikus Neverhood féle szerelemhely a képek alapján.
térkép

+1 Szeged

Csak gyertek, én várlak titeket - ha időben szóltok :D

Remélem sikerült valamennyit segítenem, tényleg nagyon igyekeztem a városjáróknak és a természet szerelmeseinek is kedvezni, ráadásul mivel tömegiszonyom van, a tippppikus turistáktól meg főleg agybajt kapok, így csakis olyan helyeket válogattam be, melyek nekem/nekünk szociálisan problémásoknak (:D) kedveznek.

Bízom benne, hogy tudlak titeket motiválni, hogy mozduljatok ki, erre van a nyár, főleg fiatalon, a szabadság egyre kisebb és kisebb lesz idővel, szóval használjátok ki a jó időt, meg a kánikulát is.

Kérlek, ti is írjátok le a kedvenc helyeiteket, adjatok ötleteket, vagy csak meséljétek el a saját élményeiteket kommentárban itt, vagy Facebookon, vagy akár Molyon is, nagyon kíváncsi vagyok rájuk! :) Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)

Szép hétvégét és tartalmas kirándulásokat Csibék!

június 25, 2017 No comments

A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős luxusutazásokat lehet nyerni és így tovább. Erről annyi a véleményem, hogy a világ bekaphatja. Ha tényleg csak párban lehet leélni az életem, akkor alapból egy plusz emberrel együtt születek, nem? És itt most amúgy elnézést az ikrektől, ez egy sokkal komplexebb filozófiai értekezésem eredménye, amelyet nem most szeretnék kifejteni, elég a barátaimat részeg estéken ezzel ölni.

Igyekszek a lényegnél maradni, na. A média, meg a társadalom is sulykolja beléd, hogy egyes programokat ciki egyedül végezni. Ez egy akkora bullshit, hogy az én pofám szakad le. SEMMI nem ciki, amit csinálni akarsz, ha jól érzed magad benne. Egy év alatt már csomó bejegyzésben magyaráztam, hogy egyedül lenni nem rossz, hanem sokszor már-már kiváltság. Szabad vagy, oda mész és azt csinálsz, amit csak akarsz. Szóval igyekeztem összeszedni öt olyan nyári programot, amihez nem kell a barátaid vagy a pasid/barátnőd beleegyezésére vagy gondolkodására várnod, csak a saját bátorságodéra, hogy járd a saját utad.

1. Mozi

Kezdjük egy igen lightos megmozdulással. A szüleim most sem tudják feldolgozni, hogy néha tök egyedül beülök a moziba, egyszerűen nem értik, miért nem hívok valakit. Azért kéremszépen, mert magam akarom kielemezni a filmet, megérteni, vagy csak simán kikapcsolni az agyam a hatalmas képernyő előtt. A Marvel filmekre mindig tesómmal megyünk, amióta az eszemet tudom, azt közösen kell kibeszélnünk, de ha nekem tetszik egy film előzetese és a kritikák róla, ami senki más érdeklődését nem kelti fel, akkor csak azért hagyjam ki magam egy jó élményből, mert "MÁS" máshogy gondolkodik? Nope, kizárt.

Ha nyáron a barátaitok elfoglaltak, vagy még vizsgáznak, esetleg elutaznak, te pedig egyedül maradsz, akkor emeld fel a segged, pakolj fel a legnagyobb pattogatott kukoricából, dőzsölj és élvezd a hatalmas képernyőt.

+ előny: nyáron kevesebben járnak moziba, úgyhogy néha tied az egész terem. Totál szürreális érzés, ennyit elárulhatok.

2. Utazás

Az egyik lemondja, a másiknak nem tetszik az utazási terv, a harmadik az egész házat felpakolja két napra... én meg gutaütést kapok. Szerencsére egyre többeket sikerül rávennem, hogy legyenek "vakmerőek" és induljanak neki egyedül az országnak, vagy legalább a városnak. Aláírom, vannak olyan utak, amelyeket jobb megosztani egy olyan emberrel, akit szeretsz, és valóban közös élményként megélni, de hatalmas ereje van az egyedül kirándulásnak is. Nagyon sok mindent megtudhatsz magadról, fejlődik a probléma megoldó képességed, és tényleg a saját urad vagy, azt csinálsz, amit csak akarsz. Nem kell egyből a kontinens másik felébe menni, már az is egy napos élmény lehet, ha elkocsikázol a szomszédságban levő településre, esetleg felülsz a másik nagyvárosba tartó vonatra. ~~a buszt azért nem említem, mert utálok buszozni, de természetesen benne van a listában, csak na, értitek :D~~ Kezd kicsiben, a nyár azért van, hogy megéld.

+ opció: Virág említette egy régebbi kommentárban azt hiszem, hogy neki nagy bakancslistás álma, hogy egyszer egyedül eltöltsön egy estét (woaaaa, alliteráció szivi) valamilyen luxushotelben, és szerintem ez is egy király ötlet :D

3. Piac/Vásár

Jöjjön az első nem szokványos program, de nyugalom, megmagyarázom. Sok korombelivel beszéltem, akik az életben nem voltak még piacon, vagy vásárban, és bár sokan hétvégi családi kiruccanásnak tekintik ezt a helyet, én pont ellenkezőleg gondolom. Apád meglát valamit, anyád már a következő sorban van, te megvennél valamit, de egyik se figyel rád, a tesód meg csak a kajás standokra tud gondolni. Nálunk kb. így néz ki egy vásárba járás, és gyorsan be is fejeztem a family trippeket. Piacra már rég egyedül járok, összeszedem ami kell, ráadásul azt veszek vagy nézek meg, amit csak akarok, senki nem nyaggat hátulról, mint valami kis ördög, ráadásul ismerősökkel is össze tudsz futni, akiktől összeszedheted az aktuális belpolitikai híreket (értsd: falusi pletyka). Plusz korán is kelsz, ergó produktívabb a napod, felfrissülsz és még nem is költesz annyit, mint egy hipermarketben vagy egy plázában.

Próbáljátok ki, milyen egy nap korán kelni nyáron, mikor még nem égsz meg a tűző napon, és kimenni a piacra/vásárba. Meg fogtok lepődni magatokon is.

4. Cukrászda/kávézó

Ha látsz Szegeden egy vörös hajú lányt, aki a kávéját issza, és a laptopján pötyög, vagy a könyvet bújja, esetleg sebesen körmöl egy füzetbe, az én lennék. Ezek az én alone time-jaim, és egy pillanatig sem jut eszembe, hogy más is ott legyen. Van egy feelingje annak, ha beülsz a fent említett helyek egyikébe, és csak figyeled/hallgatod az embereket, vagy írsz, vagy olvasol, vagy rajzolsz, vagy bármit csinálsz, ami csak boldoggá tesz. Sehol nem írja törvény elő, hogy csak csapatostól lehet berobbanni az ilyen helyekre, plusz magadat vendégelheted meg a finomabbnál finomabb ínyencségekkel. Krakkóban szoktam rá igazán a városi cukrászdákba mászkálásra, ott az volt az idegesítő, ha mondjuk a Wadowicében (ami egy elég diákbarát cukrászda és kávézó) az asztalnál beszélgettek, nem pedig tanultak, vagy a saját dolgukat csinálták az emberek - egyedül.

+ előny: sok jó pasit láthatsz, ami már szemlegeltetésnek sem rossz program, én belőlük kotyvasztom össze az aktuális főszereplőimet az írományaimban.

5. Túrázni/sátrazni

Tudom, most mondanátok, hogy "hát ez ugyan olyan, mint utazni". Öhm, nagyon nem. Utazáskor más emberek is körbevesznek, vagy legalább épületek, járművek, van egy szállásod, ha több napra mész, ahol azért tetőt adnak a fejed fölé minimum.
Túrázáskor tényleg rohadtul egyedül vagy, a természet vesz körbe, a kis köcsög szúnyogok, meg úgy általában az időjárás szeszélyeinek vagy kitéve. Azért persze nem kell random elindulni egy irányba, és amit az isten áld stílusban nyomulni, de biztos vagyok benne, hogy bárhol is élj, a közelben van kijelölt túraútvonal, melyet követve biztosabban érsz célba.

Nektek milyen programötletetek van még? A szobában döglés és sorozatnézés nem opció ;) Írjátok le kommentben itt, vagy bármelyik más platformon (Facebook, Instagram, Moly) mert az idei nyárból én is a lehető legtöbbet akarom kihozni, és ehhez az kell, hogy hasznosan és önmagamhoz képest újdonságokkal töltsem a napom. Plusz az érdekesebb "esetekről" vlog formájában be is tudok számolni, szóval tényleg várom a jó kis ötleteket :D

FONTOS INFÓ: Leiner Laura: Egyszer c. könyvéért a nyereményjáték a jövő hét folyamán lezártul, ne maradjatok le egy jó és kreatív lehetőségről. Péntekig van a határidő, jövő vasárnap pedig már a nyertest hirdetem ki! Minden részletet IDE kattintva megtaláltok, a már jelentkezők képeit pedig ITT. :)

Szép hétvégét csibék, jövő héten újabb vlog és újabb bejegyzés érkezik :)

június 18, 2017 12 comments

Bár Fanny (@fannydebreczeni, tessék szépen csekkolni a művésznőt) már nagyon rágja a fülemet, hogy folytassam ezt a sorozatot, és kikössünk végre a megoldásnál, aminek hatására végre elmondhatom, hogy ott tartok, ahol, erre még egyetlen egy részt várni kell. Bocsesz.

Viszont, a héten visszamentem az általános sulimba (lesz róla vlog, amint lesz időm összevágni ;)), és a folyosókon járkálva a kissé kihalt épületben rájöttem, hogy nagyon sok szép és meghatározó emlékem van onnan, amik ennyi év után is érzem, hatással voltak rám. Így kaptok most egy kis múltidézést életem legmeghatározóbb 8 évéről, ami kb 65%-ban azzá kreált, aki ma is vagyok. Majd megértitek.

6 évesen kerültem iskolába, a '96-os generáció helyett bedobtak a '95-höz, mert túl okos voltam az óvodához :D Ezen kijelentésemre persze mindig, mindenki kiröhög, de amúgy tényleg így volt, 5 évesen már folyékonyan olvastam, pont nem tudtak velem mit kezdeni az óvónők, szóval inkább elpateroltak az iskolába. Ez már önmagában indított egy kisebb identitásproblémát, mert nem tartoztam az idősebbek közé, de az alattunk levő generációhoz sem. Mondjuk 6-7 évesen erre pont magasról tettem, ez inkább felsőben alakult valós belső problémává.

Szóval, 6 évesen megkaptam a világ legjobb tanítónénijét és a világ legjobb alsós osztályát, amit csak kívánni lehetett, elsőben pedig csuklóból megnyertem az általános suli olvasási versenyét, ami bár így utólag nem egy nagy dolog, nekem akkor brutálisan nagy löket volt. Ugyanebben az évben kezdtem a zeneiskolát is (...), szóval iskola melletti elfoglaltságom is volt bőven. Iskola után sose haza mentem, mindig a Nagymamámnál volt a családi gyülekező, ő vigyázott ránk, és ez a rutin 2010-ig, az elhunytáig így is maradt. Ezért egyébként a többiek mindig furán néztek rám, de már akkor is volt bennem egy vehemencia, és elküldtem minden beszólogatót a francba. Ezt a tulajdonságomat egyébként becsülöm, mert nem érzem jól magam, ha meg kell hunyászkodnom valaki alatt, és ha így nézzük, ezt az általános iskolának és a gyermekkori piszkálódásnak köszönhetem.

Elsős koromban még megérkezett Tincs is az életembe (lesz róla vlog, ha akarja, ha nem :DDDD) és beszartok, de 15 év után még mindig mellettem van, és még mindig a legjobb barátnőm. És még mindig félek, hogy ha egyszer összeveszünk valamin kegyetlenül, akkor minden kínos képet-videót-beszélgetést-titkot felpakol az internetre. Ő volt a nagyon csendes lány, én pedig aki a torka szakadtából üvöltött, mert igazából nem volt rajtam hangerőgomb :D Ha csak nem voltunk szétültetve a tanítónéni által (mindig szét voltunk, túl jó volt az osztályközösség), akkor együtt ültünk, felsőben meg aztán pláne, egy kisiklást eltekintve mindig a középső sor valamelyik padjában, ő jobbról, én pedig balról. Ő (volt) a csendes, békés, enyhén strebó barátnőm, én pedig a totálisan meg nem értett, lázadó, fékezhetetlen, gyakran hisztériázó és "márpedig én mindent jobban tudok" felfogású barátnője. Arról nem is beszélve, hogy harmad unokatestvérek vagyunk, amúgy. Így utólag már látom, hogy a nagymamáink vérmérsékletét örököltük mindketten, mert Tincs azóta egy vadállat lett, én meg magamhoz képest kissé lenyugodtam. Merje valaki azt mondani, hogy köztünk nincs egyensúly.

Az egy dolog, hogy a gyerekek piszkálódnak, csúfolják egymást. Nos, engem ezek a dolgok letraumatizáltak, nagyon hosszú évekre. A súlyom volt a központi téma, osztálytársak és a családom részéről is. Hiába jártam már akkoriban táncra is, őszintén szólva nyűgnek éreztem a mozgást, a mamám főztje viszont túl finom volt, meg hát tudjátok, milyen egy jó klisés nagymama: tele sütivel és egy hétre elegendő kajával. Rettenetesen pufi gyerek voltam, negyedikben még külön orvosi kivizsgálásra is elküldtek, mert túl magas volt a vérnyomásom az átlaghoz képest, aztán kiderült, hogy csak kövér vagyok, le kellene fogynom. A torna pláne nem ment, mai napig emlékszem, mekkorákat buktam például a bakon, vagy hogy mindig utolsók közt voltam a futóversenyeken. Ezért volt valószínűleg ekkora szám is: kompenzáltam. Kompenzáltam azt, hogy baszogatnak, hogy beszóltak az öltözködésemre, hogy mindig a barátnőim érdekelték a fiúkat, akik hozzám jöttek segítségért, és hogy én nem érdeklek senkit. Én lettem a haverlány, és egy idő után elhittem, hogy nekem tényleg ez a sors jutott.

Így utólag nem bánom, hogy így alakult, nagyon sokat köszönhetek a mai racionális felfogásomnak azért, mert annó mindenki inkább haverként, mint sem lányként kezelt. Mindig a fiúkkal mentem haza suli után, kiismerve így a gondolkodásukat és számos hülyeségüket. Plusz faltam a könyveket, egyiket a másik után, minden este elalvás előtt, ami annyira berögzült rutinná vált, hogy ma, ha még ittasan is érek haza egy jó buli után, akkor is muszáj legalább 2 oldalt elolvasnom, különben nem fogok tudni aludni. Placebó vagy a fene se tudja. Imádtam a romantikus sztorikat, és ahol tökösek voltak a lányok, (Louis Sachar: Laura titkos társasága - életem legtöbbször elolvasott könyve) én is olyan akartam lenni, mint ők.

Mindenki döntse el, hogy ez sikerült e, vagy sem, de az tény, hogy törekszem rá.

Az olvasás miatt imádtam a magyar órákat, a földrajz is mindig közel állt a szívemhez és hetediktől kezdve az informatika is a favoritok közt volt. Nagyon fontos pillanata volt az életemnek az is, hogy jó magyar tanáraim voltak, és egy elég ijesztő osztályfőnököm felsőben, akinek mégis köszönhetem, hogy nagyszerű versenyeredményeket érhettem el. Ezekre felkészülve jön rá egy gyerek, hogy nem csak minden az ölébe hullik, ahogy azt szeretné, és hogy őszinte legyek, nekem ezen a felfogásomon épp időben sikerült változtatni. Infó/média versenyen majdnem az országosig jutottam, ami Szerbiában nem kis szó, jó pár fordulót meg kell járni, míg ott kikötsz.

Szóval ha valamire megtanított az általános iskola, az az, hogy kiálljak önmagamért, és soha, semmilyen körülmények közt ne tagadjam azt, aki valóban vagyok. Lehetnek tévutak (voltak is az utóbbi időben, erről később), de azért van a szám, és azért van a hangom, hogy megszólaljak. Hogy az asztalra csapjak. Lehet, hogy sokszor ez magas decibelen történik a részemről, amit nem mindenki tud kezelni, de nem érdekel. Tanulni másoktól nem csak lehet, hanem kell is, viszont ha más a saját okítását próbálj rád erőltetni, azt hagyd ott a francba az utca közepén. Kellett pár seggberúgás az élettől és az osztálytársaimtól ahhoz, hogy most, 21 évesen ott tartsak, ahol. Szerettem az általánost a maga módján, a hullámvölgyeivel, a rohadt német szótesztjeivel, a sírva felelésekkel fizikán, vagy az ablakon kimászós műszaki/technika órákkal. Imádtam, hogy matekon a legjobb barátnőmmel és az akkori két legjobb barátommal ülhettem, hogy külön szerben először haveromra borult a pad, majd rám is. Csodás érzés volt, mikor nyolcadikban összefogott értem a felsős osztályok nagy része, mikor kiraboltak, vagy mikor ugyanezekkel az emberekkel együtt töltöttünk egy hetet a suli nyári táborában.

Lehet, hogy azt kellene néznem, hogy mennyit csesztettek a kinézetemmel, és a súlyommal, de utólag mindent máshogy lát az ember. Ezért is írom kicsit napló stílusban ezt a sorozatot: ez nem más, mint jegyzet önmagamnak, önmagamtól, a nehezebb és sötétebb időkre, mikor épp nem fogom látni a jót az életben. És példa nektek, hogy a szarból igenis lehet várat építeni, vagy ha az élet citrommal kínál, kérj mellé tequilát is, vagy nyomd a citromot az illető szemébe. És minden egyéb klisés kifejezés, szóval értitek.

Bár az iskola és én is átalakultunk azóta, egy dolog stabilan megmaradt: a lányöltöző ajtaja még mindig brutálisan le van szakadva. Látom a hormontúltengéses fiúk azóta sem változtak.

Remélem még mindig tetszik nektek ez az életemet bemutató kis sorozatszerűség, szívesen várok ötleteket arra vonatkozóan, hogy mire vagytok még kíváncsiak, vagy ha mégse, akkor azt is írjátok meg, minden vélemény fontos számomra. Kövessetek a blog új Instagram oldalán, Facebookon vagy Molyon, ráadásul még a NYEREMÉNYJÁTÉK is tart, szóval bátran jelentkezzetek és küldjétek a képeket!!!

június 11, 2017 No comments

Elfáradtunk. A könyv is, a sorozat is, meg én is kissé, míg idáig jutottunk. Én egy könyvet sem tudtam még teljesen megírni, nem, hogy 6-ot, így el tudom képzelni, hogy az írónő is belefáradt kissé a 17-ik (+/-2 ugye a Remekkel) sztorijára, ami nem feltétlen baj, csak hát kicsit fogyatkozik a szufla, ha mondható így.

Nem rossz ez a könyv, sőt, meg voltam elégedve a befejező kötettel, így ne számítsatok nagy alázásra, de van véleményem pár dologról, amit nem szégyellek megosztani a nagyközönséggel.

Spoileres lehet annak, aki nem olvasta, habár igyekszem a fontos infók nélkül írni.

Az ötödik részt ott hagytuk abba, hogy Balogh vs. Bexi párbaj következett volna, jó kis box meccsre lehetett számítani - és Balogh egy rohadék a továbbiakban is, ezt aláírom. Az első 50 oldalnál gyerekek én olyan rohadt dühös voltam, mint már rég, pedig az utóbbi időben lett is volna lehetőségem a saját életemet végignézve bosszankodni. Erre tessék, jött Balogh meg a köcsög talicskája, és felnyomták a vérnyomásom, de úgy istenesen. Bexi pedig azt tette, amit én is csináltam volna a helyében, hülyeséget. Mentette Márk seggét, komoly áron, véget vetve így a nyaralásnak.

Meg kaptunk pár fejezetnyi throwbacket, amire nem feltétlenül volt szükség, de legalább még inkább megutálhattuk Gerit és még jobban megértettük Körte és Beka kapcsolatát.

Őszinte leszek: sokkal több és igazi csattanó eseményeket, fordulatokat, balhékat vártam még, amolyan "most utoljára" stílusban - és nem feltétlenül kaptam meg. Az írónő tőlem ellentétesen gondolkodott, és nosztalgikus, örömteli lezárást kreált (mármint egyeseknek örömteli, másoknak meg wuuuuuu, később). Persze, voltak megdöbbentő pillanatok, szám szerint számomra 4, amire azt mondtam, hogy aztakurvamitörténikittenkéremszépen, aránylag jól elosztva a 480(!) oldalon, de ez azért vajmi kevésnek tűnik az előző könyvekhez képest.

Nekem mindig a Nélküled lesz a kedvenc részem a sorozatból, nem feltétlenül azért, mert hibátlan lenne (messze nem az), ráadásul az egyik legdepresszívebb is, de ott még érezhető volt a pörgés, a mostani kissé nyugdíjas tempóhoz képest.

Két fontos dolgot kiemelnék, amik számomra teljesen pozitívan sültek el. Egyik Körte. Az Instastorymban már belebegtettem, hogy a hatodik részben rájön az olvasó, hogy nem feltétlenül Beki és Márk a két főszereplő ebben a sztoriban, és ezt egyértelműen az írónő hozta ki így a hatodik részre. Szerintem az Egyszerben Körte sokkal többször van említve, mint az előző kettő együttvéve, és ez nagyon kellett a sztorihoz. Részben ez azt is jelenti, hogy Berk kapcsolata már kifulladt, de kit érdekel, Körtét szeretjük, lehetett volna már az elejétől kezdve több belőle. Hogy kiszámítható volt e a jövője? Mint egy Hollywoodi csöpögős film, naná, hogy tudni lehetett, viszont Bexi utolsó fellépése... na ott azért nekem is könny gyűlt a szemembe. Majd megértitek, ha olvassátok, erről itt most nem mondok többet.

Másik: Geri. YAAAASSS YOU PIECE OF SHIT, HOPE TO DIE! Ja, hát igen, nos kellően meggyűlöltem én is a végére, holott az első két részben még meggyőzően veregettem a vállát, hogy jöjjenek össze Bekával, de a kis köcsög túl nagy bödönné változott, no. A maga módján ez is nagyon álomvilágira sikerült, amolyan "a gonosz mindig meglakol" stílusban, ami a való életben rohadtul nincs így, de már rég elengedtem azt a földhözragadtságomat, hogy LL könyveit a valósággal kapcsoljam össze. Fogjátok a koromra.

A Valahol értékelésében (ITT OLVASHATÓ) kifejtettem, hogy nem gáz, hogy az utolsó előtti rész kicsit visszafogottabbra sikerült, mert az utolsó részhez kell egy kis levegővétel, hogy az üssön. Nem úgy ütött, ahogy szerettem volna, de szerettem az egész sorozatot, és ez az utolsó résszel vált teljessé. Az SZJG-től sokkal felnőttesebb és konkrétabb volt az egész, a felétől kezdett saját utat járni, mert azért azt mind elismerjük szerintem, hogy az első három részben a szereplők totális koppintások voltak az SZJG-ből meg LL tipik sablon karaktereiből, amin szerencsére tudott változtatni, még időben. Személy szerint is jobban szerettem a Bexi-sorozatot, főleg a Nélküledet (kifejtem máskor, hogy miért), és szerintem az írónő is sokkal jobban beleélte magát Beka karakterébe. Ugyan sokszor éreztem az ő hangját Beka dialógusai/monológjai mögött, ha azt nézem, hogy milyen korosztálynak íródtak a könyvek, akkor ennek örülni kell, és remélni, hogy átadta azokat a tanításokat, amelyek számukra fontosak lehetnek az életben.

Nem lettem márker, Márk számomra az utolsó részben már teljesen átment Cortezzé, de mivel alig volt szerepe, ez nem túl feltűnő. Aki akarja, szeresse, én totál odavagyok Pablóért, meg ebből a részből már Bogyóért is (wtf, ne kérdezzétek), szóval a márkerek harcoljanak csak, én megvagyok a selfie-király nélkül, köszike.

A többiek elvoltak, mindenki új életet kezdett, vagy a meglévőt folytatta, Daniella a lélekállatom, és beszarok, még Antiból is lett valami, hát erre azért nem számítottam, úgy őszintén :D A sétafikáló Tomiból is kapunk még egy kicsit, Kemálról nem is beszélve. Talán aki totál ki lett hagyva, az Lili de mondjuk ő úgyse sokat tett hozzá az utóbbi időben a sztorihoz. Körtét meglendítette a halál szele, Betty ipszilonnal meg tök cuki, Berk meg kirándult egyet, szóval országot is láttunk, Aszádék karaktere meg hivatalosan is kifulladt. Hát, kb. ennyi a szereplőkről.

Ja, még egy dolog, amit gyors leírok, míg az eszembe van: szóval nagyon örülök, hogy Laurát jó zenei ízléssel áldotta meg az ég, és azt is, hogy ezt az olvasóinak is átadja. De basszus láttátok, mi van a Blue October - Say It Youtube kommentszekciójában?! Szó se róla, nagyon jó szám, én is sokat hallgattam, de azért kezd kicsit elszabadulni a pokol. Döbbenet, mekkora invázió csapott le a kommentárok részlegére, szerintem a külföldiek azt hiszik, spam az egész :D

Összességében akkor most mi van? Az kérem, hogy tapstaps, hiányozni fog ez a sorozat, szerettem, egyedi a maga módján, kialakult a végére egy olyan zárás, ami tanító jelleggel elfogadható opció. Nem lesz akkora kultusza, mint az SZJG-nek, nem is feltétlen kell, hogy legyen, az úgyis letarolta a fél magyar ifjúsági irodalmat, hagyjunk helyet másnak is. Beka a legnormálisabb LL főszereplő csaj karakter, biztos, hogy még párszor előveszem valamelyik részt, és újraolvasom, sőt a talicskázó hatodikat is akár, mert ezek remek könyvek arra, amire teremtődtek: kikapcsolni és egy kis vidámságot csempészni a mindennapokba. Tipikus példa arra, hogy sokszor felesleges túlzásba esni, csak olvasni kell és élvezni az életet.

PS.: A Hullócsillag után az Egyszer a kedvenc versem/számom.

Nemsokára jövök a Nyereményjáték részleteivel, amiben a fent említett könyvet és plusz apróságokat lehet majd megnyerni, de ez még egy kicsit maradjon a jövő titka. Érdemes a blogot és a hozzá kapcsolódó oldalakat (Instagram, Moly.hu, Facebook) figyelni a részletekért :)

– Jó. Egy óra múlva ott vagyok – közölte Körte.

– Csak hazadobok valami kaját Bogyónak, Pepének és Pudingnak.

– Vannak kutyáid? – szólt bele Lili lelkesen.

– Maradjunk annyiban, hogy állataim – terelte a szót Körte.

G. Sz.: A BPRP kiadónak bejelentetted, hogy a tanulmányaid miatt felhagysz Bexiként az énekléssel?
Bexi: Természetesen a kiadó tulajdonosa tudott róla.
G.Sz.: Hogy fogadta?
Bexi: Megsiratott egy talicskát.

– Te felmásztál az erkélyemre? – néztem Márkra döbbent mosollyal.
– Ja – túrt a hajába. – Gondoltam, mindenki alszik, és nem akartam lármát.

Nádor Gergőnek lenni lehet a legnagyobb büntetés.

– Tudod, mit tud ez a felsőtest? – mutatott magára Márk elégedetten.
– Nem, de a gyerek biztosan – forgatta a szemét Körte.

június 05, 2017 1 comments

Blog Archive

Popular posts

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'