Neverhood's Diary

5 vasárnap, 4 blogger, 1 bloggeresemény. Október hónapban 4, számomra inspiráló bloggerinával készítek interjút, életvitelről, melóról és a blogukról. Teszem azt azon elgondolásból, hogy imádom őket, és szeretném még több emberhez eljuttatni a munkásságuk. Enjoy!

Fanny egy végtelenül pozitív, kreatív és valódi művészlélek, akivel keresztbe-hosszába, de mindig követtük a másikat. Idén májusban az életeseményeink keresztezték egymást, amióta nem csak követjük, de támogatjuk is a másikat - leginkább ő az, aki néhány pozitív, kedves szóval észhez tud engem is téríteni. 
Arról nem is beszélve, hogy kiváló interjú- és beszélgetőalany, egy témát feldobva reeeeeeeeeengeteget tud beszélni, a rajzai a mindene, szóval tádááámm, egy igen hosszú és tartalmas interjút olvashattok most vele.

Induljunk a legsablonosabb kérdéssel: Mikor jött el az a pillanat, hogy eldöntötted, divatillusztrálással akarsz foglalkozni?

Azt hiszem akkor kezdett el megfogalmazódni bennem az ötlet, amikor a divatsuliban az illusztrátorokról tanultunk, és éreztem, hogy az ábrázolás közelebb áll hozzám, mint a megvalósítás. Nagyjából a tanulmányaim vége felé kezdtem képezni magam és a tervezés mellett ezt is fejlesztettem.

Hogy jutottál a divatsuliba?

Én már kicsi korom óta rajzolgattam, anyukám varrodájában firkálgattam a telefonkönyvét, és mindig anyagcafatokból csináltam ruhákat próbababán. Még mikor választani kellett középsulit, akkor inkább nem akartam művészeti képzésben részt venni, mert mindig kicsit előítéletes voltam a művészpalántákkal kapcsolatban, ezért rendes gimibe mentem, amit utólag sem bántam meg. Mihelyst érettségiztem nem volt kérdés, hogy a divattal szeretnék foglalkozni. Nem vagyok egy tanulós típus, úgyhogy valami olyan helyet kerestem, ahol élvezet az oktatásban részt venni, egyenrangúak vagyunk a tanárokkal, és valós tudást kaphatunk. Ez így is lett, büszke vagyok, hogy oda járhattam!
Az illusztrációid melyik részével foglalkozol legtöbbet/legrészletesebben?

Az illusztrációim összes része végtelenül sok időt vesz igénybe. Ez néhol hatalmas előny, néhol viszont iszonyú nagy hátrány, mert én képtelen vagyok csak firkálgatni, olykor képes vagyok túlbonyolítani mindent. Ennek ellenére elég sokan a részletgazdagságot szeretik a rajzokban, úgyhogy ezen nem is változtatnék soha. Talán a bőr tónusozása az, ami picit hosszabb idő, illetve ha mintás öltözékeket ábrázolok, akkor azoknak  a megrajzolása is beletelik pár órába, de szerintem totál megéri. Szeretek a színekkel játszani, úgyhogy a lehető legtöbbet dolgozom rajtuk.

El tudod képzelni, hogy a rajzaid a valóságban is megvalósuljanak? Esetleg divatháznak dolgozni, vagy saját brandet alapítani?

El tudom képzelni, de ez a része nem igazán foglalkoztat. Ha én magam valósíthatom meg a terveimet, akkor persze nagyobb lelkesedéssel gondolkodnék a kivitelezésen, de másoknak tervezni nem szeretnék, mert akkor már rögtön nem én vagyok aki irányít. Vannak akik szívesen dolgoznak csapatban, viszont mindig tudtam, hogy én a magányos farkas vagyok.

Egy divatillusztrátor hol tud akkor elhelyezkedni ebben a nagy világban?

Magazinoknál vagy saját maga kialakított vállalkozásában. Nagyjából minden ilyen szakma, mint a festők, szobrászok, ékszer készítők, mind a saját nevüket használva adják el a termékeiket. És ez szerintem így van jól.

A blogod egyik központi témája a #positivelifestyle. Hogy tudsz a hétköznapokban is ennyire motivált és pozitív lenni? 

Hú, mennyi időd van? :D Úgy tudok pozitív lenni, hogy voltam a másik oldalon. Nagyon nehéz időszakaimon vagyok túl, amelyek mind mélyebbre és mélyebbre vittek. Egyértelműen ezzel nem mentem semmire, ám amint összeszedtem magam és elkezdtem picit másképpen élni, a jó jót követett és csomó új lehetőség akadt az utamba. Nagyon nehéz dolgozni magunkon, de abszolút megéri. Ha valaki ezt mondta volna nekem egy éve, biztosan csúnyán megverem, de mindenkinek az életében eljön a pont, amikor már megálljt parancsol és elkezd a jóra törekedni.
Kik a legnagyobb inspirációid?

A legnagyobb inspirációm Emma Mumford, akivel volt szerencsém találkozni is. Az ő története kísértetiesen hasonlított a sajátomra, csak éppen egy év eltéréssel. Végignézve a videóit és hova fejlődött, végig az volt bennem, hogy bárcsak én is ennyi mindent elérhetnék, ennyi jó jöhetne az életembe. Egy napon rá kellett ébrednem, hogy ez már nem vágy többé, valóban minden úgy alakul, ahogyan nekem a legjobb. Sokat segítenek még olyan ismert írók, akik a spirituális/életmód könyvek terén maradandót alkottak, ilyen név a nemrég elhúnyt Louise L. Hay, Elizabeth Gilbert és Rhonda Byrne is. Inspirációkat mindig lehet találni, csak be is kell ám őket engedni!

Milyen indíttatásból kezdtél blogolni?

Először jó bulinak tűnt, amolyan "miért ne?". Később elkezdtem élvezni és már azon törtem a fejem, hogy miket írhatnék. Elkezdtek jönni a kedvesebbnél kedvesebb visszajelzések, és akkor már nem is néztem hányan látogatnak, csak írtam mert jól esett. Persze ez már két éves történet, és más témákkal indult, mint amelyek most fellelhetőek az oldalon, de mindenképp szerettem volna egy helyet ahol én vagyok a főszereplő, és ahol végre meghallgatnak, nem kell megjátszanom magam.

Számos témáról írsz. Melyik áll mégis legközelebb hozzád?

Mindig az ami a vonzás törvényével elért sikereimről szól. Ez nagyképűen hangzik elsőre, de azért ezt választanám, mert így nekem is jobban láthatóvá válik, mennyi mindent kapok az életemben amire addig vágytam. Néha a legdurvább és leghihetetlenebb dolgok is valóra válnak, ezt pedig az ember képes megszokni, illetve készpénznek venni. Remélhetőleg tudok példát mutatni mások számár is, miszerint minden vágyunk elérhető, csak hinnünk kell benne. 

Vannak komolyabb terveid a blogolással kapcsolatban a jövőre nézve?

Igazából nem vagyok képben azzal, hogy itthon milyen lehetőségei vannak egy bloggernek, de pár szponzoráció jól jönne! (Helló, létezem!) Azonban tisztában vagyok vele, hogy a blogom egy abszolút amatőr és szabadidőben írott napló féleség, úgyhogy komoly terveim nincsenek, csak írok mindenről, ami érdekel. Nagy durranásra nem tudom lehet-e számítani, utazni ezután is fogok, a vonzás törvényét ezután is alkalmazni fogom, és tanácsokat is adok ezután is. Bízom benne, hogy izgalmas eseményekre is eljutok majd és írhatok róla, akár az Emma Mumfordos estéről (Coming Soon), akár a római kiruccanásról, mindegy mi jön, állok elébe és megpróbálom izgalmasan tálalni.
Fanny blogját ITT, instáját pedig IDE kattintva tudjátok megtekinteni. Eléggé megéri, szóval tessék elárasztani lájkokkal a jányt. Ha pedig még inkább támogatni szeretnétek, akkor az Etsy shopján vásárolhattok is tőle.

Kivel látnátok még ehhez hasonló beszélgetősdit? Írjátok meg idelent kommentárban, vagy Facebookon, vagy akár Molyon is. Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)

Hamarosan újabb bloggerinát vadászok le. Stay tuned!
Csibecsók:



október 01, 2017 No comments
Kifejezetten rühellem az őszt, az esőt meg a napokig tartó taknyos időt, de ha süt a nap és csak a kisujjam fagy le a hidegben, akkor én vagyok a terepjárók mintaképe. A színek, a fények... aki ilyenkor nem jár fotózni, akkor attól kérdezném, hogy MÉGIS MIT CSINÁL?

Maradjunk a mai bejegyzés témájánál. Engem egy rohadt évszak nem fog csak úgy legyűrni az majd az egyetem lesz, úgyhogy igyekszem annyi tervet és lehetőséget megragadni, amennyit csak ez az időszak hozni fog. Ráadásul bakancslistás terveim is vannak, amiket télbe fordulva remélem, hogy visszanézve majd ki is pipálhatok. 

Bár személyesebbnek hathat ez a bejegyzés, lényegében más célom van vele. Bízom benne, hogy titeket is tudlak arra inspirálni, hogy a latyak idő ellenére is kimozduljatok otthonról, a szokásos forrócsokit ne a négy fal közt, egyedül igyátok meg, mikor erre jobb lehetőségeitek is vannak. Menjetek, menjetek, menjetek, amíg csak tudtok, és éljetek, mert lesz idő, mikor tényleg csak otthon fogtok tudni ülni, és bánni fogjátok az elvesztegetett jó napokat. Amarra kifelé a komfortzónából!
mielőtt megkérdeznétek, hogy mikor lettem ilyen pozitív és elvetemült, jelezném, hogy kijött Macklemore és Kesha közös száma, és meghaltam, olyan inspiráló

Na akkor szedjük szép sorba ezt a listát:
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
1. Cosmopolitan Blogger Day 2017

Hacsak nem robban ki az atomháború, vagy nem csapódik a Földbe egy meteor, akkor nagyon úgy néz ki, hogy a felelőtlen és átgondolatlanság újabb célállomását pipálhatom majd ki ezzel az eseménnyel. Sáránál láttam (Metaforaszennyezés blog, tessék benézni hozzá) Instastoryban az eseményt, mivel köztudottan falra mászok a Cosmo/Glamour/Joy női újságok triumvirátusától, így nem követek ilyesmit, ez az októberi esemény azonban amolyan YOLO, nézzük meg ennyi pénzért és ingyen kajáért típusú dolog. Ha jó lesz, lesz róla élménybeszámolós blogbejegyzés. Ha nem, akkor is lesz, csak akkor alázós a specialitásom
Ha felkeltette az érdeklődésetek, és rá is értek Október 22-én, IDE kattintva tudtok jegyet vásárolni rá, úgy nézem, még nem fogytak ki belőle, és tök buli lenne többetekkel is találkozni. 

2. Esküvői fotózás

Rohadtul be vagyok tőle szarva, ezt így őszintén megmondom, mert nem akarom szétcseszni egy pár legszebb napját elrontott képekkel, vagy lemaradt pillanatokkal. Egyik ismerősöm kért fel a polgári esküvőjük fotózására, ami teljes mértékben kívül esik a komfortzónámból, soha hasonlót, még csak páros fotózást sem csináltam életemben, szóval izgi lesz. Sok pinterestet, weheartitet és IG-t nézek, inspiráció az egekben, aztán a kivitelezés fele olyan jól jöjjön össze, és máris boldog leszek. Nagyon várom már egyébként, tényleg izgalmas és kihívásteljes feladatnak érzem. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
3. Bécs vagy Krakkó

Namost, ez olyan, hogy vagy az egyik, vagy a másik, de a kettő együtt nem jöhet össze anyagilag kivitelezhetetlen, hacsak nem vág hozzám valami sponzor egy ingyen utat, dehát nem vagyunk mi olyan menők. MÉG ;). Bécsbe konkrétan egy éve megyek, sőt, lehet van az már kettő is, de most legalább van kint ismerős is, szóval lenne kihez menni. Ő viszont államvizsgázik, nem kellene még az ajtót is rárúgni, hogy "jöttem és szeress!". Egyszer jártam már a városban egyébként, de leginkább a múzeumokat jártuk végig, amit imádtam, csak hát az épületekből nem láttam sokat.
A szívem persze Krakkóba húz, Nóra barátnőm jönne is velem, én meg vinném is a kis építész popóját, de hogy mikor tudnánk összehozni a kettőnk dolgát, az totális rejtély. 
Imádom, szeretem, olcsón meg is úsznánk, és hiányzik a kis otthonom, szóval biztos végigsírnám az ottlétet, de fel is töltene brutálisan, amire jó nagy szükségem lenne így az őszi depresszió kezdetén.
BTW, ma van egy éve, hogy felültem a buszra és Krakkóig meg sem álltam. Életem legjobb döntése volt.

4. Pulcsi, pulcsi és még több pulcsi

Világéletemben utáltam a pulóvereket, szúrnak, dörzsölnek, megfulladok bennük és a teremben ülve rámizzad az egész. Szóval nem mondhatnám, hogy nagy "cozy lifestyle" híve lennék, ráadásul büdösül drágák is ezek a cuccok, úgyhogy segítségül hívom majd a legjobb barátaimat, Rongyászt, Hádát és a kistesó turkálóikat. De ha ennyire utálom, mit akarok? Az van, hogy ezek a kis kötött cuccok tökre tetszenek. Max nem veszek hozzá kabátot (korai időszakban még lehet), és nem gyulladok fel a villamoson. Imádom az oversize dolgokat, mert akkor egy sima leggings-szel meg van oldva a "mi az istent vegyek fel" problémám. Kell egy barna, millió szürke, egy okádéksárga és pármillió bordó. Teljesen boldogan fogadok természetesen ehhez is szponzorációt SZIA HÁDA, ITT VAGYOK ÉS INTEGETEK, de persze a kilós vásárlás teljesen belefér szerintem az egyetemista anyagi keretbe.

5. Starbucks Pumpkin Spice Latte

Mi az isten a felhajtás ez a cucc körül? De komolyan? Szegeden és a környékben nincs Drágakávés Coffee Company, így millió egy évben, ha épp Pesten járok, dobom ki rá a drágán megkeresett összegeket, de ez a tökös cucc annyira felcseszi most már az agyamat, hogy idén ősszel szakadjon rám az ég, ha nem kóstolom meg. IG, Youtube, Weheartit, média... ahogy jön, mindenhonnan ez folyik. Fanny, mint profi Starbucksos nagyvárosi lány, ezúton szólok, hogy te leszel a kisördög a vállamon, és ha feléd járok, muszáj beráncigálnod, hogy megkóstoljam ezt a cuccost. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
6. Továbblépés

Ez az ősz az enyém lesz. Nem a siránkozásé, nem a párkapcsolat keresésé, nem a negatív embereké. Az enyém. Megint kicsit ott érzem magam, mint két éve, megint elkezdett feltűnni, hogy vannak olyan emberek az életemben, akiknek 1. már rég nem kellene, 2. visszahúznak. Prioritásokat hozok, és nem lesz könnyű, de igenis itt az ideje - már megint. Én leszek ott önmagamért, én leszek ott a barátaimért és az emberekért, akik megérdemlik, hogy velük legyek, de az is biztos, hogy igenis köcsög leszek, ha arra kerül sor, mert elsősorban a saját életem szeretném élni, és nem nagyon szeretem, ha belemásznak az elképzeléseimbe. Teszek rá, hogy mit illik és mit nem egyedül csinálni, vagy hogy a társadalom, sőt, hovatovább, a közelemben álló emberek mit várnak el tőlem. Jó ideje a Blogger Day-es jegyvételem a legspontánabb, átgondolatlanabb dolog, amit tettem, ami felnyitotta a szemem, hogy valami nincs rendben. Nem azt mondom, hogy élni kell bele vakon a nagyvilágban, csupán azt, hogy sokszor észrevétlenül mondunk nemet a lehetőségekre. Márpedig én nem akarok így élni.

7. Túrázás

Mert tudom, pont ehhez lesz a legtökéletesebb az időjárás (szarkazmus). Mindig is szerettem az erdőket, ott képzelem el a leendő esküvőmet, és mindig is az erdő jelenti számomra a megnyugvást, amit igazából a lakhelyemnek és a gyerekkoromnak köszönhetek. Anyum és a tesóm is eléggé sétálósak, szóval tök jó lenne egy napos kikapcsolódásokat szervezni, a környékünkön pedig erre szerencsére van lehetőség. Szívem szerint a hegyekbe mennék egyébként, de olyan rohadtul sík terepen élünk, hogy az majdhogynem egyedülálló a világon. Így maradtak a jó kis erdők, egyedül vagy társasággal, de néhány hétvége vagy délután igen kellemes élmény lenne a gyorsan sötétedő őszi időszakban. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Persze ezek csak tervek, bármikor bármi áthúzhatja a számításaimat, okozva ezzel talán valami sokkal érdekesebb és jobb eseményt az életembe. Mert hát YOLO van, és semmit nem vagyok hajlandó bánni az életemben továbbra sem.

Dobjatok egy kommentárt itt, vagy Facebookon, vagy akár Molyon is, nagyon kíváncsi vagyok a ti terveitekre is. Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)


Csókoltató csibelány:



szeptember 24, 2017 6 comments
Megkockáztatom, hogy ez az a sorozat, amibe soha nem fogok beleunni, mert klisé annyi, mint égen a csillag, márpedig nincs is szebb kedvenc utált könyves eseményeinket listába szedni. A Young Adult éra pedig újabb és újabb könyveket termel ki magából, hol jobb, hol katasztrofális eredménnyel. 

Arról nem is beszélve, hogy sulis történetek mindig voltak, mindig vannak, és örökké lesznek is, ilyen-olyan formátumban, egymástól lopott sémákkal és null kreativitással. Értem, miért az iskola maga a szocializációs közösség a YA könyvekben, mert hát könyörgöm, hol máshol lennének a tizenéves Jóskák meg Marik, ha nem iskolában ebben a korban, csak hát vannak azok a hőn szeretett, megszokott körutak az olvasmányokban, amelyek sokadik olvasásra már idegtépőek. Ebből jön a válogatás, ENJOY!

A suli legmenőbb lánya egy gonosz köcsög

Vessetek rám követ, lehet, én jártam rossz iskolába, de nem tudom elképzelni, hogy egy több száz fős oktatási intézményben legyen egy menő csaj, akit mindenki bálványoz és aki minden pasit elfogyaszt, de azért ő a legmenőbb, de azért a geek-eket kicsinálja. Jaj, meg persze pompomlány, az ki nem maradhat, mert a pompomlánykodás kéremszépen már komoly karriert jelent, és diplomát kellene osztogatni érte. WTF. és itt egyébként nem a táncosokat nézem le, ne legyen ebből félreértés Mi az ilyen rosszindulaú embereket nem bálványoztuk, hanem lenéztük, nem teljesen értem a könyves logikát a dologban. Ráadásul TUTI, hogy a szende főszereplő lányunk kiszemeltjével jár(t) vagy őt akarja, mert hát ugyebár...
... a főszereplő csaj a suli legmenőbb pasiját akarja. És meg is kapja.

Mondok valamit. Ha te az iskolai éveidben szép csendben üldögélsz a sarokban és sajnáltatod magad, plusz semmilyen szociális mozzanatod nincs, akkor a kutya se fog rád felfigyelni, nem hogy a suli dzsigolójának kikiáltott, űberkirályfej, Armani modell jópasinak pont semmi kedve és ideje nem lesz szürke egérkéket felfedezni, mikor utcasarkonként egy rajongó iskoláslány pottyan az ölébe. nanemúúúúúgy Csodák történhetnek, a kivétel mindig erősíti a szabályt, kívánom is minden iskolásnak és még magamnak is az ekkora varázslatot, de azért léccives. 

Mindig van egy gonosz tanár egy gonosz tárggyal

Matek. Tutira a matek, vagy valami természettudományi tárgy. Igen, tudom, az SZJG-ben épp a rajz volt, de LL egy interjúban elmondta, hogy direkt nem a matekot akarta beleírni, dehát ebből lejön, hogy áttéve, de ő is az "utáljukegyüttamatek" klisét akarta kihasználni. 
Ez történetesen amúgy igaz és valóságszerű, nekem nem egy, hanem három utált tanárom is volt, csak nyeh, hogy ez minden YA sulis könyvben megjelenik, legtöbbször csak töltelék mondatokként. 

Padtárs/csoportmunka társak őrült szerelembe esnek egymás iránt

Naná, top öt kedvenc klisém, korábban is írtam már róla, de a mai school editionből ki nem maradhat ez a drágaság. Egyikük sem örül a másiknak, de azért egyefene cica, leszek a gazdád. Aztán rájönnek, hogy lelki társak és csak az égnek adhatnak hálát, hogy összehozta őket a sors a közös tantárgy könyve felett. Cupcupp és már csöpög is a nyáltól a könyvem.
igen, a Perfect Chemistry a kedvenc könyvem
A menzahely

Mert ha valami történik, azt az egész iskola előtt kell produkálni, ha a szereplőink nem egymás szájában vannak, vagy órákon, akkor tutira a fejüket tömik a hajhálós menzáznéni által kreált borsópürés fasírttal. bahh, azért a példa, mert utálom Persze az amcsiknál dőzs van, spagetti, pizza, creme brulé, turmixok, smoothiek, tökömtudja, amiért amúgy rájuk küldeném a népegészségügyi ellenőrt, de ez most itt nem lényeg. A menzán is a menők a menőkkel ülnek, a pornép meg oldja meg, de tény, hogy egy YA könyvből sem hiányozhat a jó kis menza. 

A NAGYBETŰS BÁL + afterpartybitches, mert menők vagyunk

Nincs sulis sztori bál nélkül, egyszerűen NINCS, egy olyan sulis könyvet sem olvastam még, ahol nem lett volna ilyen vagy hasonló esemény beleszőve a történetbe, és már annyira unom. Bár nem jártam Áááámerikában iskolában, egyszerűen nonsense, hogy párhetente ilyen-olyan báljaik legyenek, és hogy ezt ennyire tudják pénzelni, meg a szülők engedni a csemetéiket. Erről a véleményem ITT kifejtettem bővebben, akkor azonban elfeledkeztem egy ehhez kapcsolódó momentumról.
Az afterpartyról.  Mert olyan nincs, hogy valaki ne legyen gazdag, "afiunklányunkaztcsinálamitakar" szülőkkel és egy orbitális nagy söröshordóval a mellényzsebében. Az esetlegesen szerelmi háromszögeknek helyt adó kellemes semmiközepénlegyünkegymásé légkörről pedig még nem is beszéltem. 
Ez a lista még messze nem fogyott ki, de a saját és a ti lelki nyugalmatok érdekében inkább itt húzom meg a határt. Ti milyen sulitörténetes kliséket tudtok még megemlíteni? Írjátok meg idelent kommentárban, vagy Facebookon, vagy akár Molyon is, nagyon kíváncsi vagyok a ti "kedvenc" könyves kliséitekre :) Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)

Csibecsókca:
szeptember 17, 2017 3 comments
Őszintén szólva egy más jellegű bejegyzést kezdtem el írni, amit jövőhéten meg is fogtok kapni, de ma vájkáljunk kicsit az életemben, mert úgyis ért a dolog, illetve hamarosan évfordulót is ünneplek. Az évfordulót annak, hogy egy éve belevágtam életem kalandjába, amit soha nem fogok megbánni, és csak ajánlani tudok másnak is. Cserediák lettem, és ez volt a lehető legjobb döntés, amit hozhattam.

Az előzményeiről itt nem beszélnék, megtettem azt egy korábbi részben, ami visszaolvasható a blogon. Külön tartalmi beszámolót sem tartok, mert arról többet ITT olvashattok, ha szeretnétek. Nem is arról mesélnék, hogy mit éltem meg, inkább arról, hogy mit tanultam, és milyen pozitívumokat hozott a négy hónapnyi világvégén távollét az életkémbe.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
"Szabadság". Egyértelműen az egyik legfontosabb tényező lett az életemben, mert nem azt mondom, hogy itthon hat lakat alatt tartottak, de azért a "kivel, mikor, hova, minek, mikor jössz" kérdéssorozat a családomban állandó jellegű volt. Egy szinten ez rendben is van, csak sajnos utólag jöttem rá, hogy az a szint 20-21 évesen már túlzás. Amíg Krakkóban voltam, senki meg nem kérdezte, hogy kikkel és hova megyek, max anyu, de neki is csak leadtam a drótot, hogy este ne keressen, nem leszek Viberen, és csókolom. Hazaértem után elkezdett visszaállítódni a régi szokás, de megállj adtam neki, idén nyáron pedig totális freedom van. A családom amúgy király, szóval nem ellenük irányul a dolog, de nekik is kellett idő, hogy megszokják, újra itthon vagyok, míg 4 hónapig 600 kilométer és a szakadozó internet választott el minket. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Kikapcsolódás és ismerkedés. Említettem már, hogy korábban nem igazán jártam szórakozni, és most sem igazán rajongok a klubbokért, de azért próbálkozom. Kint konkrétan az egész októbert végigbuliztuk, mert egy külön légkörbe kerültünk, amihez foghatót nagyon nehéz megteremteni itthon. Mindenki külföldi volt, mindenki idegen és mindenki ismerkedés, kapcsolatteremtés céljából ment ugyanarra a helyre, így nem volt az a szorongás, hogy egy stabil társaságban kell "teljesítenem". Ott tanultam meg igazán, hogy lazán leszólítok embereket, hogy mennyire könnyű pár kérdésből komoly filozófiai csevejt kezdeményezni, vagy hogy az olaszokkal vigyázni kell, mert leharapják a füled. (benfentes vicc, sorry, nem mondhatok többet, de azért sokat emlegetett pillanata az életemnek). Míg korábban ELKÉPZELHETETLEN volt, hogy én bárkit leszólítsak (kivéve táborokban, de az más helyzet), mostanság lazán odasétálok vadidegen törökökhöz néha napján, aminek páran örülnek (én), páran nagyon furán néznek rám (kb. mindenki más). YOLO van, és az egész YOLOságom erre a spontán tényezőre épül mai napig.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Egyedüllét. Sokáig csak arra emlékeztem, hogy mennyire király volt minden, mennyire jó volt fontos emberekkel megünnepelnem a szülinapom, vagy hogy mennyit kirándultunk, ittunk, buliztunk és mennyire király óráim voltak, az utóbbi időben azért sokszor eszembe jut, hogy én bizony sokat voltam egyedül is. Rengeteget sétáltam egyedül a városban - innen jött egyébként a mániás 10 ezer lépés/nap szokásom, - egyedül sírtam éjfélkor a szülinapomon a koliszobámban, egyedül jártam kávézóba tanulni vagy olvasni. Megtanultam ezt kezelni, és mérhetetlenül hálás vagyok ezekért a pillanatokért is, mert borzasztóan erőssé és magabiztosság tettek. Ilyenkor tanultam a legtöbbet önmagamról, arról, hogy hogy kezeljem a problémáimat, és igyekeztem magam és szituációkat kívülről látni, amit hatalmas tehetségemnek tartok ma már. Az egyedüllét nem szégyen, nem rossz, hanem kiváltság és hasznos. Ámen.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Annak, hogy nem lettem teljesen depressziós a hazajövetelkor, azt egy furán kialakult, soha nem gondolt, sőt, évekig ellenzett kapcsolatnak köszönhetem. Páran tudtok róla, hogy tavasszal eltűntem, még páran az okát is, de azért most, ennyi hónappal később végre érzem azt a késztetést, hogy írni is tudjak róla. Elméletileg tavasszal mindenki bekattan, és szerelmes lesz, vagy mi a fene, ami rám soha nem volt jellemző, erre bumm bele, tessék, idén tavasszal engem is eltalált az Ámor méregnyila, és rózsaszín ködben úszva megszerettem egy olyan embert, akivel azt hittük, végre jó az időzítés. Nem, nem volt az, és ezt utólag, már mint barátok, mindketten beláttuk. Tudjátok, nagyon cukimuki tud lenni az egy könyvben, ha a fiúnak baja van, a főszereplő csaj meg mindent megold. Én mindig a megoldó, meghallgató ember vagyok, amit IMÁDOK csinálni, csak hát ez level99 volt az addigi level 50-hez képest. A jó pillanatok nagyon jók voltak, a rosszak viszont nagyon rosszak. Ebből a kapcsolatból tanultam meg, hogy milyen is a boldogság, és hogy ez rohadtul nem állandó, nem is lehet az, és nem is lehet ezt kikötni életcélként. Senki nem tud állandóan boldog lenni. A boldogság egy pillanatnyi állapot, ami ideig-óráig tart, és csak magamnak köszönhetem, ha kialakul. Az, hogy idén tavasszal szerelmes lettem volna, utólag látva eltúlzott jelző, inkább rózsaszín ködben rajongtam valakiért, akivel akkor görcsösen együtt akartunk lenni, és nagyon akartuk, hogy működjön. Neki kellett valaki, nekem pedig kellett az, hogy valaki akarjon. Nem bánok egyetlen percet sem az illetővel, sem akkor, sem azóta, mert bár már nem vagyunk együtt, valahogy sokkal több mindent megosztunk egymással, mint mikor rózsaszín ködtől becsiccsentve találkoztunk. Köszönhetem neki azt, hogy szabadabb lettem, hogy jobban kiállok magamért, és hogy igenis elmondhatom ha valami bajom van, formálhatok véleményt és picit fel is nőttem mellette, rájőve, hogy én bizony 21 éves vagyok, nem pedig 16 éves, apu pici lánya. Mai napig motivál és elgondolkodtat, de azért a véleményét meg kellett tanulnom kezelni. Ő megtanult kicsit jobban bízni az emberekben, leszarni és beleyolózni a nagyvilágba, amihez remélem van valamennyi közöm. Mindig is fontos lesz számomra, és ha bárki bántani meri, azt tutira kinyírom, mert úgy érzem, ehhez csak nekem lehet jogom. 
Egy nagyon fontos tanulság, amit számotokra is át akarok adni: én valahol ott csesztem el, hogy feladtam a saját életem másért, ami soha az előtt nem volt szokásom. Ezek után még inkább megbecsülöm azt, hogy mim van, az #alonetime-jaimat és a kitűzött céljaimat. Elsősorban magamért kell mindent csinálnom, a többiek jöhetnek aztán. S láss csodát, azóta aktívabb, buzgóbb és eltökéltebb vagyok, mint valaha. De ez nem egyik pillanatról a másikra jött, komoly önismeret kell, ami lassan második éve tart, és nem tanulható könyvből. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Lassan vége 2017-nek, talán ennek tudható be, hogy kezdek szentimentálisabb is lenni, plusz az ősz nálam legtöbbször a depressziósabb időszak, ami ellen erősen és kitartóan harcolok már most is. Nehogy már engem egy évszak kikezdjen, pls! Fura abba is belegondolni, hogy hamarosan egy éve, hogy kimentem Krakkóba, hogy már 365 nap eltelt azóta, hogy a bátyámat kikísértem a buszmegállóba, és végigsírtam három napot, majd teljes erőbevetéssel bedobtam magam az orientációs héten, és kézzel-lábbal, de szövegeltem angolul. Szerettem az akkori életemet, és szeretem azt, aki ott lettem, így aki csak teheti, könyörgöm neki, hogy vágjon bele, és élje meg, milyen igazán függetlenedni. Otthon, a szobában ülve semmit nem fogsz tudni az életről.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Bocseszcsocsesz, hogy ez már megint egy regény szintű bejegyzés lett, próbálkozom visszafogni magam, dehát ha egyszer sok a mondandóm, akkor így jártatok, én is, meg a görcsölő kézfejem is. Ha nem csak a blogbejegyzéseket, hanem engem is követnétek, akkor Facebook, Instagram, Moly megtehetitek.

Csókoltatom a csibéimet, és köszönöm, hogy lassan másfél éve kitartóan olvastok:


U.i.: Sajnálom, hogy csúszkálnak a blogbejegyzés megjelenések, de nekem is beindult az egyetem, azonban erősen igyekszem nem túl sokat késni. Köszönöm megértésetek. :)

A weboldal teljes tartalma, ezen belül is a felsorakoztatott képek  a szerző tulajdona. Engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett. / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
szeptember 11, 2017 2 comments
Fogggggalmam sincs, hogy történt, de idén nem csak, hogy nem sorozat-maratonoztam 0-24, de még az aktuálisan követett sorozataimat is késve néztem meg, annyira nem voltam sem otthon, sem érdeklődő az ilyen dolgok iránt. Mindig valahova mentem, mindig valahol kávéztam, mindig valamerre terveztem és szinte mindig emberek közt voltam, ami még saját magamnak is szokatlan. Szóval jöjjön egy kis szöveges, történetmesélős beszámoló rengeteg képpel és fontos pillanatok kiemelése, aztán meg tényleg átállítom az agyam őszre, becsszó. Kénytelen vagyok   neeeeemakarooom  szeretem én az őszt, csak minek van

Budapest. Kétszer.

Az egyik legmeghatározóbb és agyonszervezettebb programom két budapesti út volt, ráadásul abból az egyik egy hétvége @fannydebreczeni-nél - ezúton is köszikösziköszi, nagyon jól éreztem magam :) Erről nem tartanék részletesebb beszámolót, megteszi helyettem a VLOG, Fanninál pedig igen tartalmas élménybeszámoló olvasható. Másodszor pedig az USA-ban élő rokonaimmal találkoztam, akikkel megmásztuk a Citadellát, ellátogattunk a Csodák Palotájába, és étterem zárás előtt 10 perccel még bevágódtunk vacsorázni, de mivel cukik vagyunk, bűbájosak, és egy rakat pénzt ott hagytunk a romcsik hagytak, én csóró egyetemista vagyok, vigyorogva szolgált ki minket a pincérnő. Tartalmas egy nap volt az is, rohadt fáradtan jöttem haza, azóta se hevertem ki a Citadella kétmillió lépcsőjét. 






Újságcikkek és az Ebook

Ha véletlen mégis a gép előtt ültem, akkor igyekeztem annyit írni, amennyit csak lehetett. Így született meg három újságcikk (1 2 3), és a számotokra is elérhető Ebook, amely az egyetemi élet poklára és mennyországára próbál felkészíteni. Nem fogok hazudni - rengetegszer görcsöt kapott a kézfejem, nagyon félek, hogy ha még idén szakdogát is írok, meg a saját kis valamilyeimet, akkor egy minőségi ortopéd meglátogatása is a listámon kell majd, hogy szerepeljen. Hát, szívás ez az öregedés - a 21 már komoly kor. jézusmáriám, mindjárt 22 leszek. :ooooo

Cseri

Jepp, hát igen, a szervezgetés és az ottlét is millió élményt hozott magával, azt meg pláne, hogy újra csináltam egy csomó olyan hülyeséget, amik utólag nagy tanulsággal bírtak, egy percét se bánom, a végére meg nagyon jól kialakultunk. Erről sem szövegelnék többet, a hozzá kapcsolódó blogbejegyzést itt elolvashatjátok.




 Kávé, kávé és még több kávé. Meg egy kis Djuvec. 

Non-stop valahol, valakinél voltam, biciklizni, sétálni, csövelni vagy csak kiskutyát/kismacskát nyúzni. Valahogy mindig volt megbeszélni valónk, mindig voltak történések, és mindig voltak jó kis szaftos falusi pletykák, amiket OF COURSE, tudni kellett az életben maradásért. Szóval tenkjú mindenkinek az élményekért, a kajáért, a kávékért és a (lelki)fröccsökért, hagyok itt pár képet, nekem is jó lesz visszanéznem évek múlva. 








Rossmann-meló



Ez is egy hatalmas és egyedülálló élmény volt az idei nyaramat nézve, mert bár alkalmi diákmelókat korábban is vállaltam, 8 órát, folyamatosan, egy hétig napi szinten nem dolgoztam még, és ennyit csicskáztatni sem engedtem magam még másnak, szóval jeee, kipróbáltuk, TÚLÉLTÜK!!!! és sok tanulságot leszűrtünk belőle. Az erről szóló blogbejegyzésem IDE kattintva olvasható. 



Malomfesztivál


És végül álljon itt utolsónak egy fesztivál is, amolyan nyaralás helyett, aminek rövid összefoglalóját szintén IDE kattintva megnézhetitek vidéjóóó formátumban. Egy lightos este tökéletes befejezése volt ennek a szuper, pörgős és nagyon tartalmas két (fogjuk rá három) hónapnak.


Bízom benne, hogy nektek is jól, vagy legalább tűrhetően eltelt a nyár, sok mindent megéltetek és megtapasztaltatok. Vagy legalább sok sorozatot néztetek - angolul (!!!), nyelvtanulás címszó alatt ez is belefér. Rohadt sok erőt, kitartást és nyugalmat kívánok a következő tanévre mind a sulisoknak, mind a felsőoktatásban tanulóknak, rettegek a jövőtől jelenleg, de valahogy mindig van. Itt is valahogy lesz.

Nektek mi volt az idei nyár legszebb pillanata? Írjátok meg itt kommentárba, és árassza el a nyár még az utolsó pillanatokban a komment szekciót, nagyon kíváncsi vagyok, és arra is, hogy a nyár témájú blogbejegyzéseimből megfogadtatok e valamit. :)
Nem is hagyok itt nektek most több linket, minden ott van az oldalsávban.

Csóközön a csibéimnek:
 A weboldal teljes tartalma, ezen belül is a felsorakoztatott képek a szerző tulajdona. Engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett. / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
szeptember 03, 2017 No comments
Őszintén szólva brutálisan parázok az idei évkezdéstől, szerintem az életben nem volt még ekkora idegbaj a naptárnézegetéssel, és azzal, hogy túl gyorsan elmúlt ez a - amúgy elég tartalmas - nyár. Szóval amolyan tagadásban is élek, próbálva nem tudomást venni a felém robogó, és hamarosan elgázoló szeptemberről, így az utolsó nyári posztban még hoztam nektek néhány jó programötletet, amelyhez nem kell másra várni, és néha még a házból se kimenni.

Zaba-nap

Süss, főzz, kreálj egy csomó kaját, pepecselj velük, fotózd instára, majd egy jó filmmel/könyvvel az öledben húzódj meg a szobádba millió párnával körbevéve, tolj be több ezer kalóriát, és ÉREZD JÓL MAGAD! Pinteresten tutira sok ötletet találsz a főzőcskézésre, és bár nagyon sok ott látott dolgot fizikai képtelenség újrakreálni, attól még szórakozni lehet vele.
Ha pedig csoda folytán jól sikerül, és a házat sem égeted le, akkor egész véletlen megkínálhatsz mást is, de persze a lényeg, hogy te jól érezd magad és hogy a konyha totális felfordulás legyen. Utóbbi nélkül hol a buli?
+ tipp: csinálj fesztiválhangulatot a szobában, erkélyen vagy az udvarban valamelyik fa alatt, lámpákkal, párnákkal és minden tumblr szintű cuccal, igazi nyárzáró program lehet. De a kaja ne hiányozzon. A kaja kell. A kaját szeretjük. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Kirándulás

Még mindig van esély felülni a következő buszra/vonatba, bepattanni az autóba vagy bringára ülni, és elutazni valamerre egy napra. Nekem speciel a következő hétre még 3 város is tervben van, reggel menős, este jövős megoldással. Ne az lebegjen előtted, hogy mindjárt suli, hanem az, hogy utoljára el lehet menekülni, mielőtt jönnek a megszokások és a reggeli rutin ébredések, és jó ideig semmi spontaneitásra nem lesz még csak kedved sem. Just do it! Menj, szellőztesd ki a fejed, zárd le a nyarat, gondold át az évet, és töltsd fel a király képeket Instára, hogy mi is lássuk, merre jártál. Mert aranyszabály, hogy bármerre jársz, az emberek orra alá kell azt dörgölni, anélkül mit ér az egész? :D szarkazmus

Hennáztass

Basszus, ez nekem világéletemben kimaradt, pedig mindig olyan irigy voltam a szeptemberben suliba érkező lányok díszesebbnél díszesebb kézfejeire. Rengeteg ötletet találsz az otthoni kreálásra is, de csak akkor ajánlom, ha a tényleg ügyes vagy, magamból kiindulva, aki egy pálcikababát nem tud normálisan rajzolni, inkább profira bíznám az alkotást. Nézz szét, hátha a környékeden valaki mesterkedik ilyesmivel, a Google és a Facebook segítségével ezt lazán végbe lehet vinni.
Aztán legyen mindenki irigy pontosan rád, #yougogirrrrl.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Próbálj ki valami újat

Esküszöm, én vagy éhes vagyok, vagy tényleg az étel az egyetlen szerelmem, de igenis kajás ötlet jön megint. Ha abból indulok ki, hogy Szegeden mennyi új hely nyílt, és alig várom, hogy végigpróbáljam őket, akkor érthető, hogy jutottunk ide megint. Vidd a laptopod, a füzeted vagy az aktuálisan olvasott könyvedet, ülj le, és próbálj ki új ízeket, az ország tortáját vagy valami zöld biotrutymót, bármit, amit amúgy semmilyen körülmény közt nem próbálnál ki.
Nekem a Fluffy és a zöld Smoothie van komoly tervben, valahogy mindkettőtől előre félek.

Utolsó nagy shopping

Hozz egy limitet, vegyél magadhoz egy ökoszatyrot, és irány a legközelebbi könyvesbolt, pláza, írószerbolt, vagy bármi, amire késztetést érzel. Mindenhol leárazások vannak jelenleg, néhol meg TÉNYLEG, nem csak kamuból húzzák át az árakat, szóval a Pepco, Háda és egyéb occóbolt társaik várják a pénzköltés összes lehetőségét. Szigorúan egyedül menj, különben vagy lebeszélnek az adott dologról, vagy épp még több pénzt költesz társaságban, mint amúgy. #alonetimes
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Nektek milyen programötletetek van még?  Írjátok le kommentben itt, vagy bármelyik más platformon (Facebook, Instagram, Moly), totál bepánikolt gondolataimat még eltudjátok ezekkel vonni :D
augusztus 27, 2017 3 comments
Newer Posts
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ▼  2024 (1)
    • ▼  február (1)
      • Az utolsó bejegyzés
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ►  2017 (46)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • Leiner Laura: Emlékezz rám (Iskolák versenye #3)
    Lehet, hogy eltűntem, lehet, hogy oka van annak, amiért nincsenek bejegyzések... De komolyan azt hittétek, hogy LL kritika nélkül maradto...
  • University life (5.) - Hogy éld túl az első hetet?
    Annyira szeretitek ezeket az egyetemi-kollégiumi bejegyzéseket, én pedig annyira szeretem írni őket, hogy az augusztusi kedvenceket kiha...
  • Az öt legidegesítőbb influenszer
    Nos hát igen, úgy néz ki, továbbra sem tudok leszállni az influencer-problémás vonatról, ami egyébként számomra is teljesen érthetetle...
  • Az emberek furák - avagy a Rossmannban töltött egy hetemről
    Ha a blog instáján (@neverhoodsdiary) követtek, akkor nem meglepetés nektek a mai blogtéma, mert konkrétan végigdokumentáltam Instastoryb...
  • Mit csinálj karanténban? - a kliséken kívül
    Ha kimaxoltad már a pinterestet, beleuntál a nyelvtanulásba, kinézted a Youtube összes videóját és a kenyérsütés is már albán pék módjára...
  • YA klisék, amiktől a falra mászok - 1. rész
    Isten látja lelkem, nagyon szeretem a Young Adult könyveket, de hogy a hajam is kihullik némelyiktől, azt is kénytelen vagyok aláírni. Im...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates