Mi jött be 2017-ben? Évértékelés és blogévzárás - 2. RÉSZ
Az első részben taglaltam a blog sorsát az idei nagyszerű 2017-es évben, így erre immáron nem térnék ki, épp elég minden más van, amiről szót akarok ejteni, és egyfajta naplóbejegyzésben leltározni, hogy mit is tapasztaltunk, tanultunk, láttunk, éreztem az elmúlt 12 hónapban.
Nem fogok itt inspirációkat nyomni meg a tökéletességet vázolni, megteszik ezt helyettem épp mások, mert ugyebár ha "motivációs szövegre van szükségem, akkor felmegyek az internetre". (bennfentes dolog Tinccsel, sorry) Én igenis sok hülyeséget csináltam, még több olyan dolgot, amiért a miss perfectók meg az ilyen nagy motivációs lifestyle valakik máglyára dobnának, de egy pillanatát sem bánom, mert ennyit önmagamról és a világról 20 évem alatt nem tanultam, mint ebben a 21-ikben.
Megpróbálom nem hosszúra és unalmasra fogni, az öniróniám az utóbbi időben újra a királynői szintet sújtja, ami csakis jót jelent, szóval enjoy a szerencsétlenkedéseimet, és remélem, ti is annyi hibát elkövettek jövőre, amennyit csak lehet, mert ez a legkirályabb tanulópénz, ami létezik.
 |
| A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva |
Január
Durva belegondolni, hogy az év első hónapját még Krakkóban töltöttem, nem kicsit szenvedve, ugyanis a Női egyenjogúságos órámra (amit amúgy imádtam) le kellett adnunk egy 20 ezer karakteres tanulmányt, hivatkozásokkal, és természetesen angolul, ráadásul a témám a lányok és az iskoláztatás volt, ami könnyűnek tűnik egész addig, míg rá nem jössz, hogy a világ számos országában a lányok egyáltalán nem járhatnak iskolába. Rohadt büszke vagyok arra, hogy megírtam, aránylag helyes nyelvtannal, hogy igenis csináltam és igenis érdekelt. Persze ezen kívül volt egy csomó másik beadandóm is, de egyértelműen ez volt a legnagyobb kihívás.
Aztán jött a születésnapom, aminek éjfélét persze megvártam, ott bőgtem a koliszobában, hogy bakker, 21 lettem, vén lány, tiszta szar, senki nincs ott, akivel ünnepelhetek, szóval jó mély ponttal kezdtük ezt a kort (is). Aztán az univerzum nagyon máshogy alakított mindent.
Február
A február volt A hónap. Vizsgáztam a lengyeleknél, ráadásul az Antropológia vizsgámra a blogger szubkultúrából készültem, ami meglepte a tanáromat, de be se lehetett fogni a számat, úgy meséltem angolul a bloggerekről és a youtuberekről, mint más falusi a heti pletykákat.
Aztán jött a "búcsúbuli", mert hát valamikor haza is kellett jönnöm. Olyan történelemórát tartottam (spiccesen természetesen) a jugoszláv feloszlásról, a migránshelyzetről és a magyar politikai problémákról, mintha legalábbis értenék hozzá. Táncoltam egy francia sráccal, márpedig ha én magamon vagy a barátaimon kívül tombolok valakivel, akkor az az évtized meglepetése, és nagyon meg kell becsülnie az illetőnek. Azon csoda hozott össze minket, hogy benyomott egy Maitre Gimst, aki köztudottan az egyik kedvenc zenészem, és mikor a nyakába borultam, hogy imádom, meglepődött, hogy a franciákon kívül bárki is ismeri őket. Szóval ment ott a Sapés comme jamais, meg a Boucan, brutális este volt. Ráadásul persze mivel az utolsó estém volt, és tudtam, hogy vélhetően soha többet nem találkozok az ottani emberekkel, mindenkivel ment a lelkifröccs, és ekkor kaptam az egyik olyan megjegyzést is, ami végigkísérte az évemet és mai napig ennek a hatására szedem össze magam egy rosszabb pillanatban.
Érdekes, hogy pont egy olyan embertől kaptam, akivel négy hónapig öltük egymást, és mai napig falra mászok tőle, dehát tudjátok, hogy megy ez, az alkohol és a real talk összehozza az embereket.
Persze volt bőgés, és teljesen ironikus módon pont abban a szobában és teraszon fejeztem az erasmusos életemet, ahol összegabalyodtam egy olasszal még a külföldi cserediákság legelején, aki aztán leharapta a fülem. Áhh, te drága nosztalgia, de rég volt.
Hazaérkezésem után sem állt le a partivonat, egyáltalán nem találtam a helyem, az addig barátaimnak nevezett emberek közül sokan tettek a fejemre négy hónapig, ami hazaérkezésem után sem változott, szóval a toxic people szelektálás gyorsan összejött.
És ha ez nem lett volna elég az év legrövidebb hónapjára, három évnyi zaklatás után beadtam a derekam egy kávézós randira, amolyan "legyünk már túl rajta és zárjuk már le ezt az egészet" felfogással. A fene se gondolta, hogy jól fogom magam érezni, és hogy aztán ennek következményei viszik el az évemet.
 |
| A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva |
Március
A totál betépettség, rózsaszín köd, egy hihetetlenül jó születésnap, egy fura délután és egy március 23-a. Rengeteg veszekedés a családdal és a barátokkal, akik nehezen fogadták el, hogy 1. hazaértem 2. teljesen megváltoztam 3. kapcsolatban vagyok. Túl sok változás történt egyszerre, amit én tudtam kezelni, lévén, az előtte levő fél évem is csak változásból állt és az események sodrása vitt magával, az itthoniak sajnos nem voltak ehhez szokva. Mindegy, ezt is túléltük.
Április
Fú de szar hónap volt, jesszuskám. Szakítás, a szaktársaim szakdoga leadásra és államvizsgára készültek, nekem meg ez irányba nem volt dolgom, szóval teljesen kívülre szorultam, viszont a barátaimmal rendeződtek a viszonyok. Mármint a lényeggel. Kaktusszal nyomtunk egy naturalista estét (bennfentes dolog, de mai napig nem tudjuk, pontosan mi is lenne a naturalista), ha jól emlékszem, akkor kezdtünk el Molyon levelezni Virággal (Never let me go blog), visszatért a szarkazmusom és a lázadó énem, ami talán jó, talán nem, én mindenesetre örültem neki. Közben mindenhol mentek a drámák, én nem tudom, mi volt ez az április, de arra nagyon emlékszem, hogy kifejezetten vártam, hogy vége legyen.
Május
Ha ki kell emelnem az évem legeslegjobb hónapját, akkor az tutira a május. Látjátok, mondtam, hogy hullámvasutas volt az egész év, ha valami rossz volt, utána tutira jött a jó. Május a buliké és a szórakozásé volt, Kaktusszal csaptunk egy máig emlegetett görbe estét, meg aztán jött a híres-neves Brains koncert is, amin visszakaptam az önbizalmam és a magamba vetett hitem, meg hát úgy önmagamat, hogy egy fucking queen vagyok. Közben felmelegítettem a káposztát (if you know what i mean), és újra elkezdtem a bloggal foglalkozni, ami HÁLA A MAGASSÁGOSNAK, hogy így történt.
Ha jól emlékszem, ekkor kezdtünk el beszélni Fannyval is (fannydebreczeni illustration), mert hát a két szerencsétlen szingli lett, és az ilyesmi meg a nagyon hasonló blogbejegyzések összehozzák az embereket.
Réka barátnőmmel, a gipszelt lábával és a mankójával kikötöttem JATE-ban, mai napig nem tudom, hogy hoztuk össze, hogy egyszer se esett el, Nóra pedig isteni djuvecskészítő (magyarban azt hiszem Lecsónak hívják) tehetségről tett tanúvallomást.
Ó, és megemlítendő még, hogy a tanszéki ballagásra életemben először mini ruhában mentem, meg full glam-ben, ami tőlem tényleg nagy eredmény, nagyon büszke vagyok magamra, hogy ekkora plus size-zal én felvállaltam magam és hogy amúgy rohadtul szép voltam, semmi egó, tényleg így érzem.
Május teljességgel a YOLO hónapja volt, totál hidegen hagyott, hogy helyes-nem helyes, amit csinálok, tudtam, hogy nem akarok később semmit megbánni és hogy ne hagyjak ki semmilyen lehetőséget. Ez a hónap rengeteget hozzátett az önismeretemhez és annak fejlődéséhez, ehhez pedig az kellett, hogy egyik hülyeséget csináljam a másik után. Nagyon, de nagyon megérte.
 |
| A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva |
Június
Ó te jó ég. Kicsit vissza kellett néznem a telefonomban, hogy mi is történt, de aztán gyorsan rájöttem, hogy jejzus, ez se semmi hónap volt. Vlogoltam, élveztem az életet, mindennel elfoglaltam magam, eljártam bulizni (??én??), a kapcsolatom baráti viszonyra rendeződött, segítettem anyum és az osztályának ballagását végigvezényelni, ekkor kezdtem el dolgozni a kalandparkban és igazából csak sodródtam az árral, kihasználtam a vizsgamentes időszakot és a közeledő nyarat. Ekkor kezdtem neki komolyabban is előre tervezni, mert különben káoszba fulladt volna a későbbi két hónap.
Június végén hétvégéztem egyet Fannynál, lejártuk a lábunkat, de nagyon jól éreztem magam a nagy és zsúfolt Budapesten.
Július
Ez kicsit a "valaki lőjjön le" hónap volt. Hát ha úgy nézzük, hogy májusban hülyeségeket csináltam, akkor júliusban teljesen felforgattam az életem. Az időm nagy részét Szegeden töltöttem, írtam a blogbejegyzéseket és az ebookot, vágtam a vlogokat előre, délutánonként-esténként pedig vagy chilleltünk vagy csak felmentünk a városba. Közben mivel anyuka lettem a tábor idejére, így annak szervezése is rengeteg stresszt hozott, lévén, nagyon nem akaródzott összejönni az a két-három ember, akit a táborba kellett vinnem :D (hálám üldözze Stellát és Kittit). A hónap második felét a tábor töltötte ki, és oh god, mit műveltem. Első számú szabály: ha már "nevelőként" mentél, viselkedj is úgy. Ha valamit megtanultam ebben a hónapban, akkor az ez, és hogy amúgy ismerd fel, ha épp átcsesznek. Érdekes volt az első pár nap, ennél részletesebben nem akarok bele menni. Ami Cserin történik, az Cserin is marad.
Erről többet ITT olvashattok, nem akarok magam ismételni.
Augusztus
Sajna itt már kezdődött a pánikhangulat, ami azóta sem nagyon akar elhagyni. Tinccsel megcsináltuk a BFF TAG-et Youtube-ra. Itthon szétszedtük a házat, mármint szó szerint, a hálószoba egybeköltözött a pincével, szóval igyekeztem a családomra is időt szakítani a labirintussá vált házunkba. Találkoztam az amcsi rokonaimmal Pesten, érdekes volt, Csodák Palotájáztunk egyet, meg megmásztuk a Citadellát (három gyerekkel, meg lassú szülőkkel, meghaltam), dolgoztam a kalandparkban és a Rossmannban is lehúztam egy hetet. Nórával produkáltunk egyet a határon várva, szerintem soha nem fogom elfelejteni azt a kiakadást, mikor azt hittük, összeér a két határ :'D Tinccsel hosszú idő után úgy alakult az életünk, hogy mind a ketten egyszerre tengetjük szingli életünket, ezáltal nyugodtan nyomhattuk a #yougogirrrlt, egyszerűen fantasztikusak vagyunk, evvan.
 |
| A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva |
Szeptember
Totális pánik 2.0. Lévén, csúsztam egyet az Erasmus miatt, új szaktársaim lettek, akik közül senkit nem ismertem, szóval igyekeztem nem túlpörögni és normálisan állni a dolgokhoz. Hát, nem tudom, mennyire sikerült, de azért a pár emberért, akivel napi szinten beszélek, összeteszem a két kezem. Volt egy király, kollégiumba visszaköltözős napunk, mentünk egy ESN Szeged buliba, ahol naná, hogy már megint leragadtam a törökökkel beszélni. Elég komoly szerepet kapott a fotózás ebben a hónapban, mentem tábortűzre, Nórával erdőbe meg napraforgózni, Petrával erdőbe, szóval a természetjárás is megvolt a maga módján. Őszintén szólva ez egy nagyon bepunnyadós, de ugyanakkor nagyon idegőrlő hónap volt, nem is túl szívesen emlékszem rá vissza.
Október
Yaaass, na ez viszont nagyon jó volt. Ezt a hónapot egyértelműen a Cosmopolitan Blogger Day vitte, megismerkedtem Felegánsékkal, megjártam Pestet - már megint - és kaptam egy csomó tök hasznos cuccot. Közben igyekeztem annyi melót bevállalni, amennyire volt időm, mert nagyon szerettem volna visszamenni Krakkóba még idén, és úgy véltem, jobb lesz, ha az ágyban döglődő sorozatmaratonok helyett inkább valami hasznosat is csinálok. Az utazás végül nem jött össze más okok miatt. Ebben a hónapban akadtam rá a WISH-re is, szóval a karácsonyi ajándékok jó előre be lettek rendelve, jártam Szegedet naphosszat, rengeteg képet készítve, unokahúgom szülinapján letámadtak a kölkök (pedig nem értek hozzájuk), újra kezdtem zongorázni és úgy alapvetően eredményes hónap volt.
Ami a lényeg, hogy visszatért a hitem és a nyárihoz hasonló motivációm mind a blog, mint az életem területeire. Sokkal jobban kell dolgoznom és harcolnom azért, hogy legyen bárminek is eredménye, és hogy igenis fel kell emelnem a seggem, ha valamit akarok, otthon a semmitevésből nem lesz se pénzem, se célba érésem. #pushingyourself
November
A hónap, aminek magánéleti részéről nem beszélünk. Rengeteg mindent csináltam, aminek lett eredménye, blog, egyetem, munka, stb, ez viszont annak következménye volt, hogy le kellett foglalnom magam, és mindenkit elküldeni a fenébe. A terepfüzet megírása kemény meló volt, a terepgyakhelyem is kihívásokat dobott elém, viszont talán ezért és a lefoglalás része miatt is a személyiség fejlődésem brutális változásokat hozott. Fejlesztettem a fotózást és a fotószerkesztést, Instán végre lett témám (ideje volt), Fanny lejött egy hétvégére, megnézte Szegedet, Szabadkát meg a barátaimat. Végre eljutottam moziba is, ráadásul kétszer (búThor, A Viszkis <3), voltam kutya beteg, Ifjúsági konferencián is részt vettem, Petra is járt nálam Szegeden, és a rendőrök is megbüntettek a semmiért, két hét alatt kétszer. Kipróbáltam, milyen jégkorizni (imádtam), mentem esküvőre fotózni, aminek eredményével nem vagyok megelégedve, de legalább végigbőgtük a ceremóniát. Bowlingozni is eljutottunk, arról nem is beszélve, hogy az egyik óránk a kocsmában volt megtartva, amiből megint egy brutálisan jó este kerekedett, és még véletlenül Újszegeden is kikötöttünk Dupival. Búcsúestet tartottunk Szandimandinak, és Tinccsel megpróbáltunk rájönni, hogy mégis mi a fene történt az életünkkel. Nagyon filmszerű lett minden, érdekes hónap volt, teljesen váratlan eseményekkel, dehát unalmas és túl gyanús lenne, ha már ebben az évben semmi rendkívüli nem történt volna.
December
És most valahol itt tartunk. Volt egy randim, amire abszolúte nem számítottam már idén, mondjuk nem is volt túl érdekfeszítő. Volt egy Tavi Kata közönségtali, ami számomra nagyon sok értékkel bírt, volt egy szombat este, amit szerintem a büdös életben nem felejtek el, befejeztem a munkafüzetet végre valahára, megkaptam az első recenziós csomagot a KMK-tól, ami szintén OMFG boldogságkategória nálam. Anyuval motheranddaughter napokat tartottunk, istenkirályak vagyunk mindketten, szóval épp kellett, és még a faluban is igyekeztem szocializálódni, ne mondják rám, hogy már haza se tolom a képem. És persze írtam. Írtam levelet, emailt, képeslapot, bejegyzést, történetet, recenziót és évértékelőt. Annyit mondhatok, hogy fáj a kezem, de megéri. Mindig megéri.
 |
| A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva |
És mit kívánok a jövőre nézve?
Hogy maradjak szabad és spontán, ne agyaljak agyon mindent és igenis használjam ki a húszas éveimet. Ha nem most csinálnék hülyeséget, akkor ugyan mikor tenném. Látjátok, a heppiség mellett mennyi mélypont történt, mégis itt vagyok, élek, sőt, királyul megvagyok, szóval ha én nem vagyok jó példa, akkor senki nem lesz.
Köszönöm, hogy ebben az évben is ennyien olvastatok és követtetek. Őrizzétek meg eme jó szokásotokat a későbbiekben is, én pedig igyekszem legalább ennyit írni megint :D
Btw, boldog, detoxtól mentes újévezést kívánok mindenkinek, a jövő évre pedig élményeket és bátorságot az új, eljövendő dolgokhoz.
Utolsó 2017-es csók a csibéimnek:
0 comments