Ajaj. Hozzám is megérkezett Meik Wiking: Hygge c. könyve - AOM #3
Most már értem, de ezzel együtt mégsem. És nem azért, mert hülye lennék (kivizsgáltattak), hanem mert túl sok a véleményem erről a könyvről. Sooo, főzz egy teát vagy egy forró italt, dobj magadra egy takarót, és enjoy az értékelésemet a dán életérzésről, ami boldoggá kellene, hogy tegyen. Nem tett
Elméletileg az összes ilyen típusú, most megjelenő nemzetiségi könyvek alapja és ősanyja a Meik Wiking írománya. Meik boldogságkutatóként dolgozik, és öcsém, ilyen is csak a dánoknál lehet. Jártam már Dániában, őszintén elmondhatom a saját tapasztalatomat is, hogy az ottani emberek (akikbe mi belebotlottunk vagy segítséget kértünk) fantasztikusak. Soha nem fogom elfelejteni, hogy a bátyám egy hatalmas hátizsákkal a vállán bement egy boltba csak egy üveg vízért, és előreengedték, mert látták, hogy nem raktárnyi cuccot vesz, ráadásul nehéznek tűnt a táskája (az is volt, mindkettőnké). Aztán kikötöttünk Skagenben, isten háta mögött kettővel, és ott is volt egy annyira cuki bácsika, a kilátótorony "őre", hogy megzabáltuk, és vigyázott a cuccainkra, míg mi megmásztuk a millió lépcsőt. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy én oda vissza akarok menni, és remélem lesz rá lehetőségem. Ebből pedig leszűrhetem, hogy Meik munkája is király lehet, még ha nem is tartom őszinte tudományos ágnak.
Na de beszéljünk a könyvről, mert azért vagyunk most itt. Tény és való, brutál szép. Ezt korábban is leszűrtem már a bookstagrammozóknak hála, tényleg kiscsillió szögből lehet fotózni, úgyis szép marad, jók és hangulatosak a képek, megfelelő a betűnagyság (erre ugye panaszkodtam a Sisu-nál), teljesen jó olvasmányos, egyszerűen tényleg szép, minden ismerősömnek ajándékba adnám, ha ez lenne csak a szempont. Fehér a borítója, ezáltal koszolódik, szürkül tisztességgel, de egy kis odafigyeléssel sokáig meg lehet őrizni. A karc próbámat viszont kiállta, illetve nincs olyan probléma sem, mint a Sisu borítójánál, hogy letörléskor jön a festék. Szép, igazi Hygge hangulatú már a borítója is.
Rengeteg statisztika van benne leírva, ami tetszett, lévén, szakdolgozatot írok, más se tud az agyamba menni, mint statisztika, és őszintén érdekes volt fura felmérések eredményét olvasni. Ilyen például az, hogy hány gyertyát gyújtanak meg egyszerre a dánok, vagy hogy hol élik meg leginkább a Hyggét, otthon vagy más helyen. A könyv nagyon jól van felvezetve, szépen leírja a Hygge lét alapjait, mi kell hozzá, gyertya, lámpa, takaró, minden, amitől Hyggének érzed magad. Nagyon sok mindent sűrít magába ez a szó, nekem leginkább talán a komfortos jött át, minden leírt dolgot arra tudok visszavezetni. Van benne egy csomó recept, ami nekem nagyon dán, és külön fejezetek szólnak csak Koppenhágáról, ami persze szép város (nekem tetszett annó), de azért fura ez a központiasítás számomra.
Igazából amit ez a könyv ad, az Dániából egy nagyon kis darab.
És ez volt az objektív része az értékelésnek. Jöjjön a szubjektív, őszinte vélemény erről az egész Hygge körüli hype-ról.
Nem értem. Szép könyv, egyedülálló (volt) a maga nemében, de ettől még nem teljesen értem a körülötte zajló bestseller slágert. Megéri az elolvasást? Igen, teljes mértékben, van egy chilles hangulata, és a kis cuki statisztikák szerintem teljesen jók.
De a könyv túl sokat akar, és egyes fejezeteknél a két szék közé esik. Kuckózz be otthon, de azért legyél a barátaiddal, de azért menj csónakázni, de azért meleg fénynél olvasva rontsd a szemed, de azért legyél egyedül, de azért mégse legyél egyedül. I mean... A könyv elolvasása után az volt az első gondolatom, hogy ez a könyv az introvertáltaknak íródott, és amúgy az egyik fejezet is ezt kifejti. Aki inkább otthon van, biztonságban, hangulatban, és ez TELJESEN RENDBEN VAN! Ha ilyen típusú emberek vagytok, akkor olvassátok el Sára véleményét a könyvről, ő gyönyörűen összeszedte a részleteket.
Én viszont nem a ti emberetek vagyok. Nekem az extrovertáltabb dolgok jönnek be, alapjáraton is annak tartom magam, nekem a természetes fény kell, gyertyákkal nem vagyok kibékülve, mert életem egyik legnagyobb félelme, hogy leég a házunk. Nem szeretek használhatatlan tárgyakat venni csak azért, hogy "hangulat" legyen, én élményre költök. Ez pedig a Hygge ellen szól. ISMÉTLEM: EZ SZUBJEKTÍV VÉLEMÉNY! A könyv a felétől is inkább ismételte már önmagát, amit nem igazán tudtam hova tenni, maximum annyiban, hogy próbálta nyomatékosítani a saját álomvilágát. Mert azért ne éljen senki tévhitben, azért az az 5,7 millió ember nem él mind pihe-puha kényelmes hyggeligbe, és főleg nem olyan gondtalan, folyamatosan betépettségszintű boldogsában, mint ahogy a könyv próbálja beállítani.
Abban viszont igaza van a leírtaknak, hogy a boldogságunkat magunk kell, hogy megtaláljuk, és hogy igenis örülni kell a kis dolgoknak is. Ezt aláírom, valóban így van.
Őszintén örülök, hogy lehetőségem adódott elolvasni ezt a könyvet, mert átadott egy keveset újra Dániából, amit mindig imádni fogok, és boldog emlékek fognak hozzáfűzni. Végre behoztam magam, hogy mire fel volt/van a nagy Hygge sláger, miért próbálnak jelenleg mindent ezen címszó alatt eladni, óriási tapasztalat volt a könyv első betűje az utolsóig. Ezért pedig hála a Kossuth kiadónak, ITT tudjátok ti is beszerezni, ha esetleg a saját véleményeteket formálnátok meg róla. Higgyétek el, egy olvasást tényleg megér, ha mást pedig nem is, de a polcotokat, képeiteket serényen díszíti. A receptek meg fhuuuu, tutira ki kell próbálni pár dolgot, azért éhes lettem olvasás közben rendesen, no.
Jövő héten jön egy remélhetőleg Lykke értékelés, majd igyekszek tempósan összehozni még azt a blogszünet előtt. Olvastátok már a Hyggét? Nektek mi volt a véleményetek róla? Írjátok meg odalent, és kövessetek Molyon, Facebookon vagy Instán.
Gyertyaviaszos csibecsók:
Jövő héten jön egy remélhetőleg Lykke értékelés, majd igyekszek tempósan összehozni még azt a blogszünet előtt. Olvastátok már a Hyggét? Nektek mi volt a véleményetek róla? Írjátok meg odalent, és kövessetek Molyon, Facebookon vagy Instán.
Gyertyaviaszos csibecsók:
0 comments