Bloggerek, akiktől falra mászok
A "minden csillámpónis és szupika az élet" típusú bloggerek - aka Zoellizmus
Gyorsan belevágtam a közepébe, de ez már nagyon-nagyon NAGYON régóta böki a csőrömet, és tényleg elneveztem Zoellizmusnak ezt a típust, mert én ilyen korszakalkotó emberke vagyok. Mindenkinek szíve joga, kit szeret, kit néz, kinek a hitvallása szerint él, és igen, volt idő, mikor jómagam is kedvelte a brit Youtube atyaúristennőjét.
Aztán felnőttem.
Lehet az életet pozitívan felfogni, sőt, KELL is, de a rosszullét kerülget, mikor valaki egy nagy rózsaszín buborékról ír, leginkább ugye lifestyle témában. Hogy attól vagy boldog és akkor lesz jó életed, ha kétmillió dolgot megrendelsz Aliról, ha 20 millió párna van az ágyadon, 10 millió égősor próbálja zárlatossá tenni a házadat, és akkor még a minden napos Starbucksos kávédról nem is beszéltünk. Közben pedig gondtalan vagy, nem kell semmin stresszelni, dobd ki a rossz embereket az életedből, hiszen csakis a jó emberek visznek előre (ez hazugság), meg persze a kétszáz gyertya az éjjeli szekrényeden. Aztán három hónap múlva jön a másik trend, és kövesd azt, a többi holmi meg kuka, mert ugye materialista gondolkodás és gyűjtögetés csak úgy megy mindenkinek a saját vagy épp a szülei zsebéből. Már nem trendi a kaktusz, bázd, így jártunk, legyen most magnóliás minden, a kaktusz a csóró embereké már, te meg ugye nem vagy az.
Nem bírom a buborék életet és a buborék bloggereket sem, akik ezekről írnak. Az életben vannak számlák, benzinárak, politikai konfliktusok, természeti katasztrófák és túlélésért kolduló gyerekek, akik a tízmillió égősor egyikének árából minimum három napnyi élelemhez tudtak volna jutni. Sorry not sorry.
A három mondatos recenziós bejegyzéseket író könyvbloggerek
Én is írok recenziót, láthatjátok, olvashatjátok őket a blogon, szerencsére az utóbbi időben egyre többször. El is mondom róluk tisztességgel a véleményem, mert bár kapom a könyveket, és ezt nyíltan fel is vállalom, nem vagyok hajlandó csupa szépet és jót írni róla, ha egyszer vannak hibái.
Amit viszont egyre több helyen látok, az a semmitmondó recenziók, amiknek a lényegi tartalma
- köszönés
- a könyv tartalma
- "Izgalmas, jó könyv, szép személy- és tárgyleírások, mindenkinek ajánlom"
- megrendelés linkje
és ennyivel be is van fejezve. HOGY? Ha már megtisztel egy kiadó, hogy küld neked könyvet (vagy beszéljünk bármilyen termékről), akkor legalább mutasd meg, hogy valamit ért az olvasás és lett szókincsed, majd próbáld meg ezt hosszú, a könyvhöz kapcsolódó összetett mondatokban bemutatni. Mert az, hogy "jó volt, mindenkinek ajánlom" az összes könyvre ráhúzható, és csak azt mutatja, hogy valószínűleg el sem olvastad.
(De lehet én írok rosszul recenziót, és igazából csak ingyen reklámmal kellene telepakolnom a blogom meg eladni a lelkem. Ki tudja.)
(De lehet én írok rosszul recenziót, és igazából csak ingyen reklámmal kellene telepakolnom a blogom meg eladni a lelkem. Ki tudja.)
 |
| A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva! |
A "mindenről írok, de amúgy semmiről" típusú bloggerek
A Felegánsokkal szoktuk megtalálni az ilyen bloggereket valamint a bejegyzéseiket, és persze jól meg is tárgyaljuk őket, mert némelyik tényleg röhej. Képzeljétek a szitut: rátaláltok egy gyönyörű, tényleg meseszép blogra, igényesség és grafika a maximumon. Vidáman beleolvastok az egyik bejegyzésébe, melynek címe érdekesen hangzik - és a végére ugyanolyan rejtély maradt, hogy mire is gondolt a költő. Mikor ír, de a semmiről ír lényegében, ráadásul általában tő mondatokban, ami egykoron nekem is szokásom volt (őszinte vallomás), csak közben fejlődtem annyit, hogy rájöjjek, milyen irgalmatlanul is idegesítő az ilyen. Szóval ha már találtál egy témát, akkor az feleljen meg a magyar történetmesélés / elbeszélés szabályainak, miszerint
- bevezetés
- tartalom
- esetleg csattanó
- esetleg tanulság
- befejezés
Kösszentyű.
A "mindig ugyanaz a témám, szezonálisan" bloggerek
Na, meg hát ez is. Én értem, hogy vannak olyan témák, mint pl. a karácsony is, hogy millió dolgot lehet róla írni, minden évben van aktualitása, ezzel egyáltalán nincs is gond. A probléma onnan adódik, hogy lényegében UGYANAZOKAT a bejegyzéseket írod meg évek óta, és csak én vagyok az, aki nem érti, hogy ennek mi értelme? Mármint basszus, vannak linkek, ha emlékeztetni akarod a követőidet, nosztalgiázni mondjuk, akkor bumm, másold be a közösségi oldalaidra, és olvastasd velük újra, esetleg írd át, de nem értem, minek minden évszakban reggeli és/vagy esti rutint leírni, mikor ugyan mi tudna azon változni, hogy reggel felébredsz szájszaggal, elmész fogat mosni, pisilni, megfőzöd a kávéd és esetleg megágyazol?
Tény, így nehezebb új és friss, kreatív témákkal előrukkolni, én is szenvedek, de no fucking way, hogy háromhavonta ugyanazokról a dolgokról rizsázzak, csak más szórenddel.
Jó példa erre Kalyn Nicholson Youtuber, akit nagyon szerettem, meg szeretem is a személyiségét, csak épp képtelen vagyok több "Morning Routint" végignézni tőle, mert van vagy 200. (Akkor ezt most el is neveztem Kalynizmusnak).
A "jóleszazúgy" bloggerek
... aki teljes mértékben tesz arra, hogy kis vagy nagybetűkkel ír, egyáltalán ugyanolyan típusú szövegtípussal-e vagy sem. Akit nem érdekel, hogy az egyik képe kicsi, a másik hatalmas, a harmadik tiszta szemcsés, a negyedik meg totál elmosódott. Akinél nincsenek bekezdések vagy tagolások, sem a blogfelületén bármi értelmezhető. Nem azt mondom, hogy mindenkinek webdesigner-nek kell lennie, vagy techzseninek, mert a szövegszerkesztés azért nem egy olyan hű de nagy feladat, inkább csak arról, hogy valaki nem akar tovább fejlődni, vagy a magyar helyesírás alapjait figyelembe venni. Ezt pedig egy olyan nyelvtan-nácinak nézni, mint én FÁJ.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól kiadni mindezt magamból. FANTASZTIKUSAN ÉRZEM MAGAM, JUHUU. Ha valakit megbántottam, sajnálom, ez az én véleményem, a tied lehet más, meg is írhatod Instán, Facebookon vagy Moly.hu-n, Pinteresten pedig menthetitek a bejegyzés, hogy később gyorsabban visszataláljatok hozzá. Kommentárban pedig írhatjátok mi az, ami a ti idegeiteket készíti ki egy blog esetén, őszintén kíváncsi vagyok rá. (Nincs kizárva, hogy arról is írok egy külön bejegyzést. Hmm, ha alázásról van szó, milyen motivált vagyok, aztamindenit.)
A héten jön még egy egyetemista bejegyzés is - ha nem leszek lusta, és nem borít el egy csomó meló - , az se lesz piskóta, úgyhogy csókcsók csibéim, legyen szép hetetek.
5 comments
Kíváncsian kattintom a bejegyzésre, mindig igyekszem/szoktam tanulni az ilyen típusú cikkekből. Több témában is mutattál az enyémtől eltérő nézőpontot, ezeket külön öröm volt olvasni, szeretem megismerni, mások hogyan gondolkodnak egy-egy témáról.
VálaszTörlésA Zoella-féle álomvilág valóban megtévesztő, nagy mennyiségben károsnak is mondanám, de én mindig szívesen nézek tőle egy-két videót (főleg a vlogjaiból). Ilyenkor átkerülök a kis álomvilágomba, majd visszajövök a valóságba :D
Kalyn Nicholsont én is szeretem, elképesztő, mennyire inspirálóan hat rám! A sok-sok rutin videó mögött én "rajongói nyomást", vagy valami ehhez hasonlót látok. Eddig nem is gondoltam bele, hány ilyen tartalma van, mert én imádom nézni a különböző estéket, reggeleket és a "produktív napokat" nem is említettem. :D
A rövidke recenziókat én sem szeretem, kifejezetten zavar, amikor látom, hogy valaki 5 mondatban elintézi a véleményezést. Nem mondom azt se, hogy az elképesztően hosszú értékelések mellett lennék, mert azokat általában nem tudom egyszerre végigolvasni. Nekem a közepes hosszúság vált be,mind írás, mind olvasás szempontjából.
Nem vagyok atyaúristen, sose nem is mondom azt, hogy hű, márpedig nekem van igazam, másnak nincs. Ezért is örülök a kommentárodnak, mert végtelenül kulturált, és jogos. Köszönöm, hogy leírtad, mert én is egy teljesen meggyőzhető figura vagyok :D
Törlés(Kalyn amúgy tényleg inspiráló személyiség, és szerintem remek videós a vágásokat, felvételeket tekintve, a "Képeslapjait" kifejezetten szeretem, csak a témáit meguntam, van ilyen. Néha még benézek, ha valami újjal drukkol elő, inkább ő, mint Logan Paul :D)
Megláttam storydban a képet, hogy ezt a bejegyzést írod, repültem is a blogra, hátha fent van már, aztán mikor láttam, hogy még nincs kb lerágtam a körmöm, hogy mikor olvashatom :'DDD
VálaszTörlésNagyon igazak, amiket összeszedtél - az első, a Zoellizmussal nekem is sokszor eszembe jut, mert okay, egy-egy ilyen videót megnézni vagy posztot elolvasni még motiváló is tud lenni vagy ilyesmi, de hosszútávon engem személy szerint csak felbosszant, hogy valaki ezt a gondtalanságot sugározza és hirdeti mint követendő példát, mintha legalábbis választás kérdése lenne - eközben pedig tényleg nem csak kávézásból meg vásárolgatásból meg szivárványból és unikornisokból áll az élet. Szóval röviden: eh.
Én még egy hatodikat hozzáírnék, mert engem a világból ki lehet vele kergetni: ezek pedig azok, akiknek nincs egy mondata sem, amiben ne lenne elejtve minimum két helyesírási hiba. Különösen nem tudom hova tenni, mikor valaki könyves blogger, ELVILEG tehát olvasott ember, de már azt sorozatosan elbukja, hogy a kiadó nevét helyesen bepötyögje... ilyenkor úgy érzem legszívesebben mennék és ásnék egy gödröt. Jó mélyet.
No de szuper poszt lett, mint az már megszokott! Ezerpuszi ;)
Virág
Szerintem a levegőben lehet valami, mert a minap én is hasonló témán gondolkodtam :) Egyre több olyan "tucat" bloggert látok/olvasok, akik képtelenek leírni a valós gondolataikat az adott dolgokról, felületi szinten karcolgatják a témát, véletlenül sem belemerülve a kifejtésbe, vagy véleményalkotásba. Mintha tartanának a konfrontálódástól. Ez valahol tiszteletre méltó is lehetne akár, bár azt is lehet kulturált módon, mert hiszen az őszinteség felbecsülhetetlen. A hitelesség az, ami megmutatja, hogy van-e értelme tovább dolgoznom egy-egy bloggerrel. A "másolós" és a "minden szupi" bloggerek időszakosak, hiszen a kreativtalanság egy kiszáradt kútfenék, amibol nem lehet további ötleteket meriteni. Szóval neked azt tudom mondani: csak így tovább 👍
VálaszTörlésHahó!
VálaszTörlésÉrdekes bejegyzés, remek meglátásokkal. A recenziókkal az a "baj", hogy sokan azt hiszik, kötelező jót írni róla. Egy normális kiadó a negatívat is el tudja fogadni, ha rendesen meg van fogalmazva, nem pedig úgy van lehúzva, hogy "sz*r, mer' sz*r"...olvastam már ilyet és a falnak mentem tőle.
A cikk olvasása közben pedig eszembe jutottak azok a bloggerek is, akiknek nincs saját véleményük, hanem összeollóztak más bloggerekrtől. Erre is volt példa, hogy a saját mondatom olvastam vissza egy másik bloggernél.
Ennyit szerettem volna elmondani :D
Dorka