J. Lynn (Jennifer L. Armentrout): Wait for You - Várok rád

augusztus 02, 2016

Szükségem volt egy nap gondolkodásra, mielőtt ennek az értékelésnek nekiállítam. Nem ígérem, hogy ettől sokkal összefüggőbb lesz, vagy értelmesebb, nálam sosem tudni, és az is biztos, hogy ez a poszt megírása közben fogok rájönni, egyáltalán tetszett-e vagy sem ez a JLA által írt könyv. 

Jennifer L. Armentrout írónőt már nem igazán kell bemutatnom, aki nem olvasta a Luxen sorozatot, az is minimum hallott a nevéről. Tény, hogy ezt a könyvét J. Lynn néven jegyezte, de a lényeg ugyanaz. Egyértelmű volt, hogy valamikor erre a sorozatra is sort kerítek, és a remek kritikákat látva igyekeztem ezt minél előbb megtenni. El sem olvastam a fülszöveget, egyből ment a váró-, majd a nyári olvasmánylistára. Talán nem ártott volna kicsit jobbna odafigyelnem.
@weheartit @DKLFMM @SMary13
Igazából kezdem rohadtul unni a "nagy titkokkal" terhelt fiatalok sorsát, amit ráadásul az írók állandó jelleggel húznak-nyúznak. Értem, hogy kell a hatalmas csattanó és izgalom, csak kezd telítődni a piac, gyakran ugyanazokkal a problémákkal (szülő, erőszak, gyilkosság, majdnem halálos baleset, stb.) 
Aztán persze ott a lány, aki gyönyörű, de nincs önbizalma, a szexi pasi, akiért mindenki odavan, és a jó barát, aki az egyetlen értelmes és józan ésszel megáldott karakter a könyvben (az életben ez általában én vagyok. Csak semmi egoizmus.). A könyv felénél, mikor már majdnem összejönnének, akkor hopp, összevesznek a nagy titok miatt, de néhány oldal múlva úgyis egymásnak és az ágynak esve kibékülnek, de itt azért nem ér véget a sztori, mert a nagy múlt kiderül, és azt még el kell rendezni a lelki béke érdekében.
Jaj, ki nem maradhat a pillanat, mikor a csávó fogja a részeg csaj haját, aki épp kiadja a gyomortartalmát a wc-be, és ezek után is szerelmesen pislognak egymásra.
És tádáám, írtam egy könyvet! 

Akkor mégis mi a jó büdös francért olvasok ilyeneket? Mert volt időszak, mikor tanultam belőlük. Mikor érdekesek voltak. Mikor rám fért egy jó seggberúgás a rózsaszín esetemben világoskék felhős élettel. Szeretem, ha egy könyvből, egy történetből tanulságot tudok levonni, vagy ha szurkolhatok egy karakternek a jobb életért. Tahereh Mafi: Ne érints könyvének egyik idézete tökéletesen leírja, miről beszélek:

 „Könyvek lapjai között töltöttem az életemet. Emberi kapcsolatok hiányában papírszereplőkkel létesítettem kapcsolatot. A leírt történetek által éltem meg szerelmeket és veszteségeket, képzettársításokban tapasztaltam meg a kamaszkort. Világom világok hálójával átszőtt háló; láb a lábhoz, csont az ínhoz, gondolatok és képek együvé szövődnek. Betűkből vagyok, mondatokból kreált karakter, kitalált történetek alakította képzelettöredék.”

Ezek a történetek végigkísérték a gyerekkorom, a lázadásom és most az egyetemista életemet, mindig alkalmazkodva az aktuális koromhoz és gondolataimhoz, és ennél többet nem is nagyon kívánhatok.
@weheartit @abby_carter123 @zhwr307 @zeykapusuz

A soron következő könyvről csakis szépet és jót hallottam, úgyhogy biztos voltam benne, hogy engem is le fog nyűgözni. Ez hülye ötlet volt, mert általában amihez így állok hozzá, az hatalmas pofáraesés szokott lenni, és ez kb. most is bebizonyosodott. Talán sokat is vártam, pedig mindenki szólt előre, hogy ne hasonlítsam össze a Luxen sorozattal, és én nagyon igyekeztem így tenni. Daemon egy van, és örök, a tökéletes férfi karaktert senki nem fogja már letaszítani a trónról. 
Semmi fantasy, semmi rejtély, és igazából semmi érdekes alapsztori. A klisé és "véletlen" paletta minden pontja stimmel JLA Várok rád-jában, és nehéz róla nem spoileresen írnom. Azonnal, öt oldalon belül találkozunk Cam-mel, a nagybetűs pasival, akibe persze a főhősnőnk gyorsan bele is zúg, de azért hárítja a fiú támadásait a randevúval kapcsolatban.
mert miért mondana igent egy szexi, kedves és rendes csávónak, ugyan, hmmm, tééényleg, hmmm, csak nemet mondhat neki, hogyne
Avery komoly múlttal rendelkezik (és kibaszott gané szülőkkel, elnézést a vulgaritásért, de tényleg azok), szóval nem akar annyira közel kerülni a fiúhoz, amiből persze egy jóóóóóóóóó hosszú se veled-se nélküledet kapunk. 
Ha gyorsan összejönnének, és boldogan élnének, abból nem lehetne könyvet írni. Szívás az olvasónak és szívás az írónak is.

Szereplők:
Szóval, Avery a 20 éves lány, aki szinte elmenekül otthonról, néhány állammal arrébb levő egyetemre íratkozik. Bár az írónő sokáig nem árulja el, mi történt Averyvel öt évvel korábban, gyorsan ki lehet találni.
Úgy a könyv háromnegyedéig nem értettem, mi a bajom Averyvel. Nem irritált, nem idegesített, de éreztem, hogy valami nincs rendben a kettőnk kapcsolatában, és a felismerés úgy csapott homlokon, mint én a barátnőmet, mikor részegen ráír az exére. csak semmi erőszak Avery bizalmatlansága és félelmei pontosan tükrözik a saját életemet, sőt még a hibái is, és ez azért durva. Tipikus szőnyeg alá söprő típus, csak nem tudja olyan profi szinten művelni, mint én, azért is bukik bele és ilyen téren kissé bosszantó is. Nem igaz, hogy ennyi éven át ne lépjen semmit, főleg egy ilyen ügyben. Elhiszem, hogy a nők nagy része megfutamodik, megpróbálja elfelejteni a velük történteket, de Avery konkrétan öt évig hallgat, és még akkor sem lép, mikor rajta dőlne el a dolog. Sok jelzővel illethetném, de inkább nem rúgdosom tovább, sajnálom ami vele történt, tényleg, de attól még nem nőtt a szívemhez. Egy percig sem tudtam kedvelni a karakterét, de nem is kapartam tőle a falat, ami ritka és a fentiekben írtan érthető. Az ő múltja tényleg problémás és fájó, ezen a téren a történet kerek és őszinte volt.
@weheartit @Simonegronneskov @terka_chabadova
Cam. Cameron Dijáz naná, hogy levett a lábamról. Tud főzni, szereti a háziállatát, tipikus pasis megnyilvánulásai vannak, és nagyon türelmes volt Averyvel. Ez utóbbival talán túlzásba is esett az írónő, azért látszik, hogy ez egy könyv, nem pedig a való élet. Cam az elején és a végén is lenyűgözött, a könyv közepe táján volt egy kisebb hullámvölgyem vele kapcsolatban, de ez az egész könyvre igaz, ugyanis szerintem túl hosszú lett. Ezt az egész cécót sokkal kevesebb oldallal is megoldhatták volna, így, lévén, hogy semmilyen konkrét húzóerő nem volt, nehéz volt végig összpontosítani és élvezni a regényt. Cam is kissé ellangyult, ha valóban olyan tökös lett volna, kézbe veszi a dolgokat, és mondjuk kicsit megrázza Avery-t, majd kézenfogva beviszi a rendőrségre, de ez legyen az én véleményem.
Ráadásul az ő háttérsztorija egy nagy nulla volt, sokkal durvábbra számítottam, és ez azért hatalmas csalódás. Ha az én bátyám csinálna ilyet, ott állnék mellette, és szurkolnék neki, szóval ezen a fronton nem teljesített a könyv.
@weheartit @mirza_cassio @OurBeautifulNightmare @bilauta8
Ami kicsit fájt, hogy az írónő nem merte bevállalni a meleg pasit, mint legjobb barátot. Jacob úgy indult, mint lelki társ, de aztán Beth átvette a helyét, ami nem feltétlen probléma, mert bírtam a csaj vagány fejét, csak épp kissé hiányosnak éreztem Jacob szálát, még ha ez a kevés belőle nagyon vicces is volt. 
Végre kezdünk kinőni a meleg pasik klisés leírásából, de Jacobnél még erőssen érezhető ennek az újkori hullámnak az ereje.
@weheartit @valentina_ariadna @busra_ozal
Molly-n akit mindig m.o.j.-nak olvastam nagyon meglepődtem, de ahogy az írónő kifejtette a gondolatait, teljesen megértettem a haragját. Hárította a fájdalmát, és ez számomra valóságos és hiteles leírása volt egy ilyen fázisnak. Tény, hogy egy szuka volt a kiscsaj, de teljesen érthető okokból, és igazából feldobta az addigra igencsak ellaposodott történetet. Nem győztem pislogni a viselkedésén, de titkon azért tisztességesen megtapsoltam, így kell ezt csinálni. Azért van szád, hogy kinyisd, és azért van hangod, hogy megszólalj. Igen, bírtam a leányzót, elküldtem volna a pszichiátriára, de tényleg bírtam.
Egyébként szerintem az írónő Molly-n keresztül bemutatott gondolatai és véleménye az egyik legerősebb és legjobb résznek bizonyult a 496 oldalból.

Ha belegondolok, általában mindig az ellenszenves, mások által utált női mellékszereplők a kedvenceim, kíváncsi lennék, ez mit árul el rólam. Írjátok le kommentbe, ha meritek :D

A többi karakterről nem tudok írni, mert érzem, hogy egyeseknek a következő részekben lesz jelentősebb szerepük, és teljesen kibuktam, mikor megláttam, hogy a következő rész Cam szemszöge. Mennyi szenvedést megspórolhattam volna magamnak, ha azt olvasom el előbb! Nem igazán szeretem, ha ugyanazt a történetet kiadják a másik fél szemszögéből, mert minek akarnám elolvasni ugyanazt a sztorit kétszer. Azonban kiismertem már JLA-t annyira, hogy tudjam, a férfi szemszögei mindig sokkal ütősebbek és kreatívabbak, így nincs kizárva, hogy Cam részét is elolvasom, a harmadikra, ahol pedig a húgáról van szó, kifejezetten kíváncsi vagyok, a fülszövege nagyon kecsegtető. 
Így összegezve mit jelentett nekem ez a könyv? Egy nagy bevezetőt, sok gondolkodnivalót, néhány pofáraesést és mikromnyi csalódást. Meg persze a tényt, hogy Jennifer L. Armentrout még mindig tud hova fejlődni, Daemon, Katy és a Luxen sorozat után is. 

Borító: Kövezzetek meg, de én már nagyon unom ezeket a kreatívtalan, smacizós borítókat. Szinte minden hasonló típusú könyvön ezek vannak, csak más pózokban és modellekkel. Nem igaz, hogy ennyiben kimerül az ötlettár a YA borítók terén.
És nem, ezen már Pepe Toth sem segítene. Najó, talán egy pindurkát. Iciri-piciri pindurkát.

some quotes:
 – Tudod mit mondanak arról a srácról, aki megcsókolja egy csaj seggét? Szó szerint?
– Hogy tudja hol a helye?

Az egyik csaj, a szőke, a mellkasára tette a kezét, és mutatóujjával kis köröket rajzolgatott rá. Összeszűkölt a szemem. Mit csinál ez? Mellbimbóvizsgálatot?

 – Mindig úgy tartottam, hogy egy jó kapcsolathoz, az első lépés, ha emlékszünk arra, hogy issza a másik a kávét! 

You Might Also Like

0 megjegyzés

Clicks