Rachel Hawkins: Spell bound - Megbűvölve (Hex Hall 3.)

augusztus 17, 2016

Van valami a befejezésekben, ami kikészít. Nem feltétlen csak a könyvekre gondolok, az élet minden területén utálom a búcsúkat, ha azokat nem én irányítom. Nem akartam befejezni a Hex Hall-t, ahogy annó nem akartam befejezni a Harry Pottert, vagy az Éhezők-viadalát, és ahogy továbbra sem fejeztem be a Luxen sorozatot (A Shadow-ot tisztességesen húzom), mert nem akartam, hogy vége legyen egy ilyen jó élménynek. Igen, tudom, a HH-nak is van még egy spin-off része, de hagyjukmááár.
Rachel Hawkins sorozata nem tökéletes, sőt, nem is túl egyedi, mégis van valamilyen varázsa, amely körbelengi és magával ragadja az olvasót. Kicsit sulis, kicsit titokzatos és brutálisan pörgős, a csavarok pedig durván ütnek. Kell ennél több?

Igyekeztem nem olvasni értékeléseket a könyvről, de mivel a követetjeim nagy része szinte felfalta és kiakadt, így egy-két spoilerbe sikerült belefutnom. Soha, de tényleg soha nem gondoltam, hogy áldani fogom az eget, amiért nem a könyvből értesülők elsőkézből az eseményekkel, és aki olvasta, sejtheti, melyik momentumra gondolhatok. Örülök, hogy lelkileg előre felkészültem az események alakulására, szükségem is volt rá.
@weheartit @Tripalium23 @neverhood_ @TrompeParLesRenards
Innentől SPOILERES értékelés jöhet azoknak, akik az első két részt nem olvasták még!
Hol is tartunk a Hex Hall harmadik részére? Őszinte leszek, kissé össze voltam zavarodva az elején, rég olvastam már az előzőeket, de hamar sikerült visszarázódnom a démonok és fura lények világába. Sophie - fogjuk rá - sikeresen átjutott az teleporton tudom, hogy nem az a neve, de a funkciója a lényeg és nagy családi egyesítést tartottak az anyjával és annak rokonaival. Persze az írónő nem tudta kihagyni a ziccert, hogy Sophie a szülei tiltott gyümölcse, de hadjuk is, lehetett rá számítani. Az egyetelen dolog, amit mind akartak, az a Casnoffok legyőzése, és a könyv elejétől kezdve érezhető volt a végső harcra való felkészülés és a befejezés. "Szerencsére" a kötelező szerelmi háromszög másik két férfi szereplője is odaért, csak hogy kicsit elcsesszék az izgalmas hangulatot a nyáladzással, de elnézem az írónőnek, Elodie olyan tökéletesen hozta a formáját, hogy még ezeket a pillanatokat is feldobta.
Ami nagyon tetszett, hogy az írónő megoldotta a szereplők visszajutását a Hekatéba, ahol minden elkezdődött, hogy ott is érjen véget. Ez nagyon jót tett a kis lelkemnek, még ha így is ért véget, ahogy. CAAAAAAAL <3 Volt egy csomó háttérsztori, amit őszinte leszek, nem annyira igényeltem volna, mert sajnos ezek a részek túlságosan el lettek húzva, míg az izgalmak és a csaták alig három oldalt töltöttek meg. Ezt korábban is hibának éreztem, és sajnos a befejező részre sem lett jobb vagy tartalmasabb. Tény, a könyv pörög, ahogy azt illik, ide-oda kapkodja az olvasó a fejét, annyi minden történik, viszont mindig ott a kis megérzés, hogy az írónő nem dolgozta ki eléggé a jeleneteket, és ez bizony baj.
Az utolsó fejezet pedig kifejezetten túlzás, majd pont a csapongó Sophie-t keresik meg ilyesmivel, ugyanmár.

És amúgy mi volt ez az egész Torinnal meg Izzyvel?  Meg minek mentek a "pokolba", ami egyébként egy nagy semmi volt? Ja, meg mikor lett mondva, hogy Sophie olyan erős, mint a kád széle?? Nos igen, baj azért van bőven.

Szereplők:
Sophie még mindig jó, még mindig vicces és még mindig tökös, taps-taps, imádtam a hülye fejét, még mindig az egyik legnormálisabbnak mondható női karakter az olvasmányaim közül. Tudom, hogy sokaknak bicskanyitogató a stílusa, és azt én is aláírom, hogy ebben a részben az írónő kicsit túltolta Sophie szarkazmusát, számos helyen érződött az erőltetettség az írónőtől. Kissé elfáradt a karakter, ahogy Sophie is maga a végére, de plusz pont a poszttraumatikus stressz szindrómáért a befejezésben, végre egy hős, akin látszik is, hogy megviselték az események. Tetszett, hogy nem csak Archerre figyelt, hanem sokkal inkább Jennára, Calra, és a szüleire, ami szintén jár a keksz
Hiányozni fog a hülye feje. :)

@weheartit @notonlyphotos @sarcasticseelie @Themoonlight3
Archer... Nyeh, kb. tudjátok már róla a véleményem (link), és bár ebben a részben valamennyit képes volt javulni, az én szívem örökké Cal-ért dobog. De Sophie-val összeillenek ez tény és való, a kémia nagyon jól kidolgozott köztük, jó kis detektívpáros az övék, és szerencsére nem másztak egymásra a legnagyobb káosz közepén, ahogy egyébként az ilyen típusú könyveknél lenni szokás. Ezt köszönöm Rachel, hálám üldözzön.

Oh, Cal. Túl kevés volt, mégis túl fájdalmas volt még így is, hogy tudtam, mire számítsak. Túl rövid volt, túl művészi és túlságosan is döbbenetes, hogy a végén mégis a zöld gyepen láttuk viszont. Mit tudnék még írni anélkül, hogy csöpögőssen szerelmet kellene vallanom? Cal volt a legnagyobb hőse a sorozatnak, mindenkinek kell egy Cal az életében, aki a legrosszabb helyzetben is nyugodt és racionális tud lenni, aki belül mégis egy lobogó tűz, és aki nem kérdez, csak megbízik benned. Imádom, ennyi.

@weheartit
Elodie a másik, akit végtelenül imádok már az első rész óta, akkor is bírtam a fejét, mikor mindenki más megtépte volna. Tény, és ezt Sophie is elismerte, hogy ebben a részben Elodie nélkül már a tizedik oldal után mindenki kipurcant volna és ez valóban így is van. Kicsit akaratos, kicsit dög, de a mean girl-ök mindig a kedvenceim, Elodie pedig tökéletes vezetőjük lenne. A végén pedig komolyan meghatódtam, végülis az örökkévalóság elviselhetőbb, ha az otthonodhoz kötött.Valaki mondja már meg, hogy néz ki, ha szellemek smárolnak? Mármint ezt nem csak nekem para elképzelni, ugye?

Jenna továbbra is marha semleges a számomra, a háttérsztorija nem volt nagy valami, mármint semmi újat nem tudtunk meg, örülök, hogy ekkora BFF-ek Sophie-val, jól kiegészítik egymást, de számomra felejthető a szerepe.

@weheartit @francesway @night_shine
Te jó isten, mennyi szereplő van ebben a könyvben???
Casnoffék továbbra is ütöttek, Lara aztán nemsemmi, Mrs. Casnoffnak pedig végülis örültem, mert nélküle nem sikerült volna Mercer-ék terve. Igazán tisztességes véget szánt neki az írónő, és meg is érdemelte. Sokkal jobban vártam valami  komolyabb, igazi csatát Lara és Sophie közt, ami ismét csak csalódás, túl gyorsan lezavarták az egész befejezést, és ez azért tényleg sokat levon a könyv értékéből.

Izzy részét talán még elolvasom, mert felcsesz, hogy nem tudom, vele mi a helyzet, Torin meg hatalmas arc, elképzelésem sincs, hogy mi kettőjük háttérsztorija, és ez piszkosul zavar. Finley megint csak egy rejtély, azon kívül hogy morcos, semmit nem tudtunk meg, az anyjuk meg tök furi, de mondjuk ez ő esetében ezt kicsit megértem, végülis csak az egész családját nyírták ki, nem nagy ügy
Sophie szülei nem hatottak meg túlságosan, az apja kicsit lökött, az anyja meg tipikus anyuka, és amúgy lazán kijár nekik a legrosszabb szülői páros, mert marasztalás nélkül küldté harcba a gyereküket, miközben ők otthon nagy családegyesítést tartottak és újabb Mercereket terveztek a világra. 
@weheartit @elena2001102 @the_walking_secret

Olyan zárást kaptunk-e, amilyet ez a sorozat megérdemelt? Minden hibájával és kiszámíthatóságával, valamint enyhe túlzásaival azt mondhatom, hogy igen. Egy  vidám sulis történet fura lényekkel, enyhe Harry Potter beütéssal, varázslással, démonokkal, gonosz emberekkel, és szoros baráti kapcsolatokkal. Szerettem, hogy olvastatja magát, hogy mindig zajlanak az események, hogy mindig valakiről kiderül valami szaftos. Vannak hasonló könyvek, amiket az ellenségeimnek sem ajánlanék, de ezt bármikor veszitek is kézbe, magával fog ragadni.
Habár a borítól először nekem is eret lett volna kedvem vágni, erre a részre megszoktam, sőt, elképzelhetetlenné vált, hogy egy kicsit szebb kép köszönjön vissza rám. Mondjuk a macskát továbbra sem értem, és azt sem, miért ciril a "N"-betű a "bound"-nál.

Bye-bye Hex Hall, hiányozni fogsz.

some quotes:

"– Figyelj, néhányszor meg akartuk ölni egymást, többször küzdöttünk démonokkal, és rengeteget csókolóztunk. Szerintem vannak olyan kultúrák, amikben ez már házasságnak számít."

 "Tudhattam volna! Amikor elszabadul a pokol, te biztosan felbukkansz!"

 "– Elmehetnénk Lough Beleach-be! – ajánlotta Aislinn.
– Ez egy hely neve, vagy csak fulladozol? – kérdeztem, mire egy megrovó pillantás lett a jutalmam."

 "– Bocs, de nem zavar, hogy egy farkasember robog felénk? – kozkáztattam meg a kérdést. Fénylő alakjára mutatva ezt tátogta:
– Már úgyis halott vagyok.
– Azt tudom, de ha én is meghalok, nem leszünk a legjobb szellempajtások!"

 Spoileres, de egyik kedvencem, nem tudtam kihagyni:
"Annyi mindent akartam neki mondani, de nem tudtam, hogyan kezdjem. Talán így: „Cal, én kedvellek, de nem szeretlek szerelemmel. Bár attól a csóktól olajat pisiltem."

 "– Nem lát valaki egy táblát azzal a felirattal, hogy „alvilág”? Lehetőleg nyíl is legyen hozzá!"

You Might Also Like

0 megjegyzés

Clicks