Kiera Cass: The Crown - A korona (Párválasztó sorozat 5.)

augusztus 26, 2016

Nehéz kritikus szemmel néznem erre a sorozatra, mert közel áll a szívemhez és még nagyobb meglepetés, hogy az utolsó két rész emelte számomra nagyjá az egésszet. Szerettem Maxon és America történetét, nem is kicsit, főleg persze a herceg miatt, de tudjátok mennyire odavagyok a tökös női karakterekért, Eadlyn pedig egész jól teljesített ebben a kategóriában. Van hibája a sorozatnak? Vagy egy tonnányi. Lehetett sejteni a végét? Lehetett, habár tiszta para volt végig. Voltak felesleges részek? Túl sok is.
Megkönnyeztem a végét? Tisztességesen. de ezt fogjuk a két napja kínzó fejfájásomra
@weheartit @Silvemisterious @konstantinariga4 @arisamotaeva
Érdekes, mikor egy lezártnak tűnő trilógiát az írónő mégis képes folytatni, ráadásul teljesen fordított szempontból. Számomra sokkal érdekesebb volt Eadlyn párválasztóját olvasni, mint Maxonét, mert Maxon esetén tudtuk, kit fog választani, könyörgöm, háborús-tündérmesés könyvről van szó. Eadlynnál csak remélni és sejteni lehetett, kit választ a végén, hogy a szívére vagy az eszére hallgat e. Fura, de mindkettő esettel meg lettem volna elégedve, sőt, a Hale-Henri-Erik-Kile négyesből bárki győztesen jött volna ki a számomra.


Innentől spoilert tartalmazhat annak, aki nem olvasta az előző részeket!!!
Szeretem, hogy teketóriázás nélkül folytatta ott a könyvet, ahol a negyedik résznél abbahagytuk. Teljes sokként tett bejelentést, majd azért finomított az esemény élén, és az Elit tagjaira kicsit több figyelmet tudtunk volna szentelni - csak arra tért ki az írónő, akire tényleg ki akart térni. Látszott, hogy több férfikaratkert már nem tud megírni, azokkal próbált valamit kezdeni, akik kiérdemelték, és így alakult ki a fenti négyes. Komolyan mondom, a könyv 70%-ig tippem nem volt, kit fog választani. 90%-nél már kezdtem elveszteni a józan eszem, 95%-nél meg szurkolásba kezdtem. Igen, kedves olvasó, egészen az utolsó fejezetig nem fogod tudni, kit választ Eadlyn, az írónő ezt tisztességesen és talán túlságosan is elhúzta. Ami zavart, hogy az események nem voltak kidolgozva, ahogy már korábban sem. Az eredeti trilógiában is leírta ugyan, mi történik, de nem voltunk ott az eseményekben, mert egy oldal alatt lezavarta a történéseket, és most is televoltunk egy csomó mélyenszántó gondolattal, de pl. a koronázás összesen két oldalt tett ki, ami azért elég kevés. Úgy látszik van, amiben az írónő nem tud javulni.
Sokan írták, hogy szerintük ez a rész szenvedő és unalmas lett. Haver, nem tudom, ugyanazt a könyvet olvastuk e, de számomra pont akkor jöttek a legnagyobb meglepetések, mikor leült volna a sztori. Komolyan, számított bárki is Hale bejelentésére? Vagy a felbukkanó rokonra? Vagy netalántán egy igazi Illéára? Koppant párszor a padlón az állam, az egyszer szent. Megkaptuk a régi szereplőket, megkaptuk az újakat, kaptunk egy csomó fontos és tanulságos gondolatot, és egy megtört Eadlynt. Amit az utolsó rész igényelt, azt meg is kaptuk, de sajnos nem többet, és szerintem ez az, amitől a legtöbb olvasó csalódott. Minden pozitív hozzáállásom ellenére én is.
@weheartit @fernanda_ontiveros @anna_juul_rasmussen @Kathy2161
Szereplők:
Eadlyn a nagybetűs QUEEN, már az előző részben is az egyik kedvenc női karakteremmé nőtte magát, és ez most sem változott. Igenis kell ez a beképzelt, néha köcsög stílus ahhoz, hogy tekintélyt szerezz magadnak, ráadásul nem lehetsz egyszerű ember, ha az egész országot kell irányítanod. Jellemfejlődése lenyügőző, az írónő folyamatosan hántolta le róla a rétegeket, amire hatalmas szükség volt, mert Eadlyn nem csak Illéa, de a könyvmolyok szívét sem nyerte el igazán. Nem éreztem azt, hogy egy szerelmi háromszög (vagy ez esetben ötszög) közepén lenne, racionális és ésszerű döntéseket próbált hozni, és az utolsó pillanatig is az eszére hallgatott, nem pedig a szívére. Azt nézte, mi a jó a királyságnak, nem pedig önmagának, és azért ez elképesztő Kiera-tól, hogy bevállalt egy ilyen húzást. Míg az előző részben a tündöklése volt a lényeg, most a valódi felnőtté válása. Nézzetek meg a jelenlegi királynők közt bárkit, egy gyenge vagy cuki-muki nőt sem fogtok találni, hanem mindegyikükben az elszántságot, Eadlyn Schrave pedig pont ezért megfelelő a szerepre, amit születésétől kezdve magával hordott.
Lényeg a lényeg, örülök, hogy belevágtam az Eadlyn szemszögéből írt részeknek, sooooooookkal jobban szerettem, mint Americát annó, és bár szeretném úgy vélni, hogy a sorozat méltó lezárát kapott, sajnos nem így történt.
ha lányom lesz, Penryn lesz, ha még egy lányom lesz, az meg Eadlyn :D
@weheartit @arisamotaeva @beatriz_caiola @aleynazsoyy
Szerintem a legnagyobb kérdés végig az volt, hogy Kile vagy Erik, Erik vagy Kile, vagy van e egyáltalán olyan, hogy Erik? Az a vicces, hogy nagy Erik szurkoló voltam, aztán mikor neki állt jobban a szénája, átpártoltam Kile mellé. És ugyanígy fordítva, ha Kile tűnt befutónak, újra Eriknek kezdtem drukkolni, szóval ember legyen a talpán, aki kettejük közt tud dönteni, ráadásul úgy, hogy ott egy nagyon édes és rendes Hale a képben, és egy nagyon igyekvő, nagyon türelmes és nagyon akaró Henri is. Nem tudok a fiúkról külön-külön írni, mert mind csupa spoiler lenne, de annyit elárulhatok, hogy mindegyikük egy apró napsugár a történetet tekintve, és mind azt kapták, ami igazán kijárt nekik.
Amit pedig az írónő Hale-lel alkotott, aztarohadt, nagyon tisztelem érte és a bátorságáért, amiért bevállalta, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, de éjjel kettőkor úgy fejbevágott, hogy adott még egy órányi erőt az olvasáshoz, szóval ja, Hale csattanója tényleg jó nagyot szólt.
@wehertit @Silvemisterious @niloofarmrn
Marid Illéa számomra nem volt meglepetés, egyből rájöttem, mit tervez, teljesen átlátható volt, még ha az írónő igyekezett is csűrni-csavarni a dolgokat. Ez színtiszta politika és hatalom kérdése, amiből elég sokat kaptunk a könyv során, néhány háttérsztorit és a palota falain kívül történő eseményeket, amire szükség is volt, Marid pedig mind hozta ezeket magával. Legsokatmondóbb jellemzésem az lehetne róla, hogy egy dög.

Maxon továbbra is a hercegem, mindig az marad, mondjuk kicsit piszkál, hogy a befejezés előtt néhány oldalon kellett minden nagy titokba beavatni a lányát, dehát ilyen drámás ez a család. Továbbra is az egyik legerősebb és legszebb szerelem közte és America közt van a könyvtörténelem során, az az odaadás és valódi házastársi bajtársiasság wow, ezt mond ki hangosan egymás után többször, kész nyelvtörő igazán szép és dicsőítendő.
@weheartit @mineb4any1else
Aspenre szükség volt, nagyon örülök, hogy még mindig ott van és szerethető. Imádom, hogy a kissé idegesítő és önző fiúból egy igazi férfi lett, aki bármi baj is legyen, megvédi a királyságot és a királynőt. Aspenre több szükség volt, mint azt valaha is hittem volna.

Annyi a szereplő ebben a könyvben, hogy képtelenség róluk egyenként írni. Sokan visszatértek a régi részekből, számtalan új érkezett, de csak a lényeget ismerhettük meg kicsit jobban, hála a jó istennek, különben még több pótlékkal lett volna kitömve a könyv.
Szép és jó, és a karakterek is jók, de akkor mi a probléma a könyvvel?
A vége. Nem az izgalmak, nem a választás körül történő dolgok, mert azok szerintem izgalmasak és mesteriek lettek, hanem minden más, ami körülveszi a Párválasztót. Mi lesz Kaden-nel? Vagy Henrivel? Mit súgott Erik Eadlyn-nek? Hogy boldogul Hale vagy Ead? Mit tesz ezek után Marid? Mostmár minden happy lesz a királyságban, és boldogan vigyorognak majd a leendő királynőre és miniszterelnökre? Mi lesz Ahrennal -nel? Franciaországban? Miért az utolsó öt oldalon kellett Eadlynnek megtudnia a szülei történetének egy részét?
És ezek azok a kérdések, amin kissé megbicsaklik a könyv ez ám a szófordulat, aztamindenit, nagyon belendültem ma.
El van kapkodva a befejezés, nem is kicsit, és ez nagyon elszomorít. Ha tudnám, hogy lesz még egy rész, egy rossz szót nem szólnék, végtére is, ott majd minden kiderülne. De ez egy befejező, lezáró kötete volt egy kisebb univerzumot bemutató sorozatnak.
Sokan azért is csalódottak, mert a könyv nem adta vissza az első rész hangulatát, amivel speciel nem értek egyet. Minden könyvnek megvan a saját varázsa (még az Elitnek is, pedig az pocsék lett), lehetetlen Eadlynt és Americát összehasonlítani, akik teljesen más múlttal és felfogással rendelkeznek. A korona szerintem hozta A koronahercegnő szintjét, sőt, kicsit jobb is volt, máshoz pedig nem kellene hasonlítgatni. De nem vagyok irodalmi kritikus, ez teljesen szubjektív vélemény.
Az érzelmek leírása sem a legjobb, de ezt már megszoktam, az írónő csak nagy ritkán tud teljesíteni az érzelmi szálak körül, Maxon és America esetén is csak a harmadik részben mutatott fel valami igazán mélyet, ehhez hozzá kell szokni, itt is durr-bele szerelmet dobott elénk a könyv második felében. Ez sajnos Kiera hibája, mert a történetben volt bőőőőőőven potenciál, az oldalakat sem korlátozta senki, szóval ezt csupán az írónő nem használt ki. 
Annyi minden történhetett volna még. Illéából semmit nem láttunk, semmit nem is tudunk. Milyen más (akár eltitkolt) rokonaik vannak még a királyi családnak? Milyen az akkori Párizs? Mit tettek volna az emberek, ha Eadlyn mondjuk látogatóba indul néhány városba? Mire gondolt America, mikor néha elment a régi szobájához?
Értitek, mire akarok kilyukadni, ugye? A könyv alapsztorijából rengeteg, de tényleg rengeteg dolgot ki lehetett volna hozni, annyit, amennyiből szerintem vagy 10 részt meg lehetett volna írni. Arról nem is beszélve, hogy amik le voltak írva, azok sem voltak kifejtve, csak suhantunk tovább a naplementébe.

Kettős érzésem van ezzel a könyvvel kapcsolatban, valószínűleg csak hetek múlva tisztázódik bennem végleg, hogy tetszett-e vagy sem. Szeretem és védem, közben pedig bántja a szemem a sok hibája. Közel áll hozzám ez a sorozat, mindig is szeretettel fogok rá gondolni, de az írónő ne kerüljön a szemem elé, mert nagyon haragszok rá :D
Néhány fanart borító, melyekért odáig vagyok. Az utolsó kettő szerintem mindent visz.
Borító: M-I-É-R-T????? Annyi jó terv volt, annyi jó rajongói verzió, miért ezt kellett választani? Miért lila? Még csak nem is a csaj zavar, és nem is a ruha, mert az csodás, hanem a szín és úgy összességében a kép. Kár.

some quotes:
"– Hallgass a lányodra – tanácsolta apa. – Nagyon okos gyerek. Tőlem örökölte.
– Nem akarsz inkább tovább aludni? – tudakolta színtelen hangon anya."

"– Remekül elvoltam, amíg nem kedveltelek. Remekül elvoltam úgy, hogy senkit sem kedveltem." (<-- Tipikus én)
"– Ugggyan már! – fordult felé apa. – Mit tudsz te arról, hogyan kell férjet választani? Amikor utoljára kísérleteztél a dologgal, engem akasztottál le magadnak.
Anya elmosolyodott, és belebokszolt a karjába."

 "Az igazság azonban az, hogy a szerelem épp annyira végzet kérdése, mint tervezésé, épp olyan szépséges, mint amilyen katasztrofális dolog."

"– Nem mintha dühítene, hogy kedvellek… pedig tulajdonképpen igen.
Elnevette magát.
– Tényleg bosszantó lehet."

Egy kis U.I.: Aki még nem olvasta volna esetleg a sorozatot, annak szeretném meghozni hozzá a kedvét néhány szépséges képpel. A nagy rajongótábornak köszönhetően a Weheartit is tele van mesésebbnél mesésebb képeknél, így néhányat itt hagyok nektek :)



Ide kattintva tovább nézelődhettek  :)

You Might Also Like

0 megjegyzés

Clicks