Felejtsétek el a Hyggét. Véleményem Meik Wiking: Lykke c. könyvéről - AOM #4

by - március 30, 2018

A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva
Ha olvastátok az előző bejegyzést, amit Meik Wiking Hygge könyvéről, és a körülötte túltolt hype-ról írtam, akkor nem fogok újat mondani azzal, hogy én nem tartozok a rajongók közé, sőt, minél többet gondolkodok róla azóta is, egy valóságtól messze álló tündérmese az egész. Nem akarom ismételni magam, ha érdekel róla a véleményem, ITT belenézhetsz.

Viszont nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy a frissen és ropogósan megjelenő Lykke-t ne szerezzem be, mert hát blogger lennék, mi meg szeretünk új dolgok után futni. Szóval így került hozzám a megjelenés után röviddel a narancs-kék-arany-fehérben pompázó Lykke, amit amúgy lükkének ejtünk, és én simán lelükézem minden alkalommal. A balkánról jövök, szeretem megkönnyíteni a dolgomat, na
Nem álltam hozzá túl pozitívan a korábbi tapasztalatokra alapozva, és döbbenet, hogy mekkorát csalódtam. De hogy jó vagy rossz értelemben?

Nem tudom, mi történhetett, de a könyv elején Meik közli, hogy Dánia közel sem tökéletes ország. Már itt meglepődtem, mert azért az előző könyvben azt próbálta az író lenyomni a torkunkon, hogy Dánia a szent és sérthetetlen boldogság nagyhatalom. Aztán az első fejezetben jön egy story, amiben leírja egy érdekesen, és igen balszerencsésen sikerült napját, mely közben azt is leírja, hogy a "közelmúltig mégis kizárólag anyagi fogadalmakban gondolkodtunk az elégedettségről". I'm sorry, de a Hygge gyertyás-lámpaburás szituja jutott erről eszembe, azt pedig a drága íróbácsi írta, szóval tádám, ellentétek összeütközését érzékeltem a kis agyi receptoraimmal. Mégis hogy ezt, és még sok mást is kijelentett a könyv elején azzal kapcsolatban, hogy "hátazértmégsemindenúgymegyno" motivált minden fejezetnél, hogy tovább olvassam. És áldom az eget, hogy így tettem.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva
Az, hogy a bejegyzés címében közlöm, hogy felejtsétek el a Hyggét, azzal nem szeretném megbántani a hügge lét kedvelőit. De az nyomába se ér a Lykkének, sőt, nem is értem, miért az lett "besztszeller", miért nem ez. Nem szándékozok leírni  mindent, ami benne van, hiszen az én célom az, hogy ti is elolvassátok, de annyit mondhatok, hogy a tartalmában szó van az egészségről, pénzről, a szabadságról és hogy egyáltalán hogyan mérhető a boldogság. A szabadság fejezetben van egy szövegrész, ami megfogott és azóta is rengeteg gondolatot ébreszt bennem: 
"...az idő, vagyis az az erőforrás, amely elvben mindnyájunknak azonos mennyiségben áll rendelkezésünkre. Mindenki napja 1440 percből áll, és hetente senki sem gazdálkodhat 168 óránál többet."
Ez kicsit a tavalyi #YOLO felfogásomra húz, mely hiányzik és amelyet nagyon igyekszem visszaszerezni. A könyv pedig hatalmas löketet adott, amit azért a lifestyle könyvek közül még egynek sem sikerült. A Hyggénél megjegyeztem, hogy az inkább az introvertáltaknak szól, vagy jelenthet megnyugvást. A Lykke meg mindenkinek.

Fontos megjegyeznem, hogy nem csak a dánokról van már szó, ami bár nagyon cuki volt elsőre, és őszintén szeretem is őket, igenis jót tesz a könyvnek, hogy inkább csak példának vannak megemlítve, nem pedig más népek kultúrájába sulykolva. Persze, izgi lenne, ha nálunk is olyan bizalom lenne, hogy a babakocsit kint hagyod a kávézó előtt (gyerekkel együtt!) miközben te bent kipletykálod magad a csajokkal. Na most ezt képzeljük el Magyarországon. Pls. Szerencsére - és a könyv szerencséjére is - az író rengeteg más nép kultúráját is említi, jó és rossz példákkal egyaránt. Az egyik fejezet, példának okáért, a panaszkodásról szól, na, hát ha közülünk valaki nem tud azzal azonosulni, akkor nem tudom, mivel. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva
A könyv tehát jól lavírozik a témák és a példamutatás között, számos emberi példát hoz az ingázásról és a pénz hatalmáról. Hogy ezek hány százaléka valós, vagy kitalált, azt nem az én szívügyem eldönteni, ha igazak, akkor Meik-nek király élete van, sűrű szociális hálóval, ha kamu, akkor meg jó képzelőereje. Szóval neki mindenképp király, nekünk meg a hozzáállásunkon múlik, mennyire fogadjuk ezt be. 

Viszont megint jön kicsit a "ne higyj el mindent, amit olvasol" szituáció, ráadásul egy magyar példánál jön a gondolat. A Szabadság fejezetben (már ez is vicces a mi viszonyunkat tekintve) meg van említve Pest, egy olyan aspektusban, miszerint "csak" kb. 500 dollár a lakásbérlés a fővárosban, és hogy mennyi külföldi szabadúszó kedvelt helye ez. Aha, na most évek óta ugye másról sincs a téma itthon, csak hogy mennyire drágák a lakások és a bérlés hazai szempontból. Nem itt szeretném erről a véleményem kifejteni, csupán arra próbálok rámutatni, hogy amit a külföldiek vonzónak találnak egy másik országról, az nem biztos, hogy a mi kis Közép-Kelet Európai szemléletünk is annak tartaná. Ergó, ha valami felkeltette az érdeklődésedet és szuperül hangzott egy adott kultúráról, azért nézz utána, hogy tényleg úgy van-e. Ez nem egy tanulmánykötet.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva
A lényege azonban az, hogy végre nem a szemet rontó meleg fényről áradozik az író, és nem a világot akarja megváltani őrült ötletekkel. Jó, azért akadnak benne olyan DIY dolgok, amik leírva nagyon izginek tűnnek, de fizikai kivitelezésükbe egyikünk se fog belekezdeni. Viszont végre olyan tényezőkkel is operál a könyv, amik valóban lényegesek és fontosak egy ember életében. Az egészség, a pénz, a jóság mind-mind olyan faktorok, melyeket fontosságát unalomig halljuk az életben, az írónak viszont végre sikerült körbe is járnia őket rengeteg szempontból. Ez pedig hatalmas pozitív csalódás számomra a Hyggéhez képest.

Kinek ajánlom? Ezt mindenkinek. Még anyum is beleolvasott, és közölte, hogy ha kiolvastam, adjam oda neki, ami nagy szó, mert ő sem túl életmódis könyv világi. A rengeteg adat miatt többször olvasós, a DIY dolgok nekem annyira nem jöttek be, de biztos talál magának közönséget a könyv erre is. Önmaga szintjéhez képest reális az egész, az írói stílus is sokkal jobban tetszett a író előző könyvéhez képest, és sokkal inkább magaménak érzem a leírtakat, ami megint csak plusz pont. Ha pedig engem meg tudott győzni valami egy rossz kezdés után, akkor az azért elég sokat számít. Makacs típus vagyok, de ügyes érvekkel lehet változtatni a nézőpontomon. A Lykkének pedig sikerült.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva
Megjegyzés: a borító megint a piszkolódós fajta, szegény kicsit kipurcant az utazgatások (elvittem Pestre, haza, vissza Szegedre) és a fényképezgetés alatt. Talán én vagyok elszokva, és ez a kemény borítósok általános jellemzője. Azért maga a borító megint ütősre sikeredett, meglepően jól megy a narancs a kékhez és az aranyhoz, ami három színt én biztos, hogy soha a büdös életben nem kombináltam volna össze. Ügyes.

Ha ti is elolvasnátok, IDE kattintva a Kossuth kiadótól megrendelhetitek, ráadásul -20% kedvezménnyel a tavaszra való tekintettel. :) 

Ezennel befejeződött az Attitude of March blogbejegyzés-sorozat, köszönöm még egyszer a Kossuth kiadónak a szép könyveket, remélem az őszinte véleményem után is bíznak még bennem és ha visszatérek a blogra júniusban, ugyanúgy folytatjuk a közös munkát :) 

A szünetről pedig, amit már beharangoztam korábban, egy külön blogbejegyzést kaptok a holnapi nap folyamán. Addig is kövessetek Molyon és Instán, meg azért Facebookon is, habár utóbbi elhanyagolás alatt van, szándékosan ;) (terveim vannak, muhahahahaaa)

Tojásfestéses szép napot a kiscsibókáimnak és sok locsolót:
Pinterest                                                             
               

You May Also Like

0 megjegyzés