Véleményem Joanna Nylund: Sisu könyvéről és a finn életszemléletről - Attitude of March #2

by - március 11, 2018

Tottttálisan kimaradtam a buliból, mikor mindenki a Hyggére csorgatta a nyálát és agyonfotózta az Instagramra, szóval van mit behozni bőven kicsinyke kis életemben. Szét is néztem hát, mi akad még nekem újdonság, amivel foglalkozhatnék, mire szembejött a Sisu a kis cuki szavával, meg hát a fura finnekkel, szóval úgy voltam vele, hogy ez nekem kell legalább egy értékelés erejére. Ráadásul összebeszéltünk Ninával, az @ambivalentina bloggerinájával, mivel ő is kimaradt a Hygge partitájmból, hogy most együtt pótoljuk ezt az életérzés döbbinget. Nála majd a Hyggéről találtok véleményt, igen sajátos stílusunk van mindkettőnknek, szóval megéri. 

Mielőtt belekezdenék, elmondanám, mit tudok a finnekről:
- Kimi Raikkönen
- Piszok jó az oktatás
- Sok a tó
- Hideg van
- Nokia
- Meg hogy tök szótlanok

A legfurább az egészben, hogy ezekre mind választ kaptam a Sisu által, pedig semmit nem is kérdeztem, de ne rohanjunk ennyire előre.
Magát a sisut szíszunak, vagy sísunak ejtik, és magyar fordításban talán leginkább a kurázsi szó jellemzi. Namost én egy visszahúzódó finnből se néztem ki kurázsit, szóval igencsak sztereotípdöntögetővé vált számomra ez a könyv. Rengeteg érdekes és izgalmas dolgot tanultam meg Finnországról, a kultúrájukból, és még azt is igyekeztem megtanulni, hogy "Mina rakastan sinua" vagyis szeretlek, hát milyen cuki már. A finnek nem viccelnek, ha hideg van, hát hideg van, akkor is kiküldik a gyereket játszani, mert az másképp úgysem fogja megtanulni, milyen így élni. 
A finnek nem csendesek, csak konkrétak, ami nekem végtelenül szimpatikus, mert én pont az az ember vagyok, aki rengeteget tud fecsegni a nagy semmiről, viszont mindig csak két szavas konkrét választ vár vissza, szóval azt hiszem, ezt a fajta mentalitást ideje lenne tőlük átvennem.
A finnek egyenlőségre való törekvése szimpatikus és kíváncsi lennék, hogy a könyv által leírt mesevilág valós-e, vagy csak a nép fényezésére tett kísérlet, minden esetre csak így tovább.

Nem szeretnék minden infót előre elspoilerezni, ha egyáltalán egy ilyen könyvnél ilyet lehet, így nem is finnezek tovább, inkább elmondanám a könyvről és a szerkezetéről is a véleményem, mert van, nem is kevés. És nem csak pozitív.

"Az erős emberek, akár a fák, kettétörhetnek, míg a sisuval rendelkező ember elhajlik ugyan, de mindig képes újra fölegyenesedni." 

Kezdjük a méretével: Egyszerre érkezett a Hyggével, ami sokkalta masszívabb és nagyobb a Sisunál, és bár aranyosan kézbevehető így is, engem kissé zavart ez a tömörített verzió. A betűk is ezáltal kisebbek lettek, este olvasáskor majdnem kiestek már a szemeim a koncentrálástól, mert néhány oldal sötét blokkjára sikerült még sötétebb betűt tenni. Nem tudom, ez a kiadó vagy a szerkesztők hibája-e, nem is mutogatok senkire, csupán észrevételként jegyezném meg.

A másik problémám, hogy bár a borító nagyon cuki, nagyon kellemes és nagyon, NAGYON FINN, az anyaga (a borítónak van anyaga, vagy csak a ruháknak??? Mindegy), ami matt, rettent gyorsan piszkolódik. Plusz mivel sikerült könyv elleni bűnt elkövetnem, és véletlenül egy csepp teával leöntenem, a letörlésekor feltűnt, hogy maga a szín is jött a törléssel együtt. Ami fura. Karcolódni viszont nem karcolódik, ami meg plusz pont. 
Nincs összehasonlításom még a Hyggével (arról a véleményem jövő héten jön, stay tuned), nem tudom, milyennek kell egyáltalán lennie egy ilyen életszemléletes könyvnek, vagy mi az elfogadott norma, de számomra a képek brutálisan inspirálóak és hangulatosak. Azonnal mennék túrázni, mert a könyv fele is legalább erre motivál, hogy menj, szívd magadba a friss levegőt, tisztítsd ki a fejed, stb., a képeket pedig az ezt még inkább motiváló szövegek egészítik ki. Cukik az illusztrációk, lényegében miután elolvastam a könyvet, és végignéztem, csakis a finn életfelfogás nézett vissza belőlük. Konkrét, egyszerű és harmonikusan tarka, ergó nem kapok a színkavalkádtól epilepsziás rohamot, de azért nem is fekete-fehér. 

"Sisuval rendelkezni azt jelenti, hogy nem másoktól várjuk a megerősítést, hanem a magunkban keressük, személyes meggyőződésünkben, esetleg a hitünkben."

Többszörolvasós? Igen. Nincs fotografikus memóriám, hogy mindent megjegyezzek, ráadásul a már feljebb említett miniatűr betűprobléma sem segített a dolgon. A kis gyakorlati feladatok számomra nem relevánsak, nem fogok terráriumot készíteni otthon a növényekből, viszont a recepteket bárki kipróbálhatja, akinek van hozzá kedve és konyhája, szerintem jó ötlet volt ilyesmit is beletenni, közelebb hozva így a messzi hideg országot az olvasóhoz. A pitét még én is megalkotom, az nagyon tetszett.

A Sisu mindenkinek mást jelent, és mindenkiben van, csak máshogy érzi. Kb. én is így vagyok ezzel a könyvvel: szerintem mindenkinek fog tetszeni, nekem is tetszik a maga(m) módján, függetlenül attól, hogy még mindig nem vagyok hozzászokva az eféle életmódos könyvekhez. Dehát gyakorlat teszi az embert, van bennem elég sisu, hogy a többit is kiolvassam.

Ha nektek is felkeltette az érdeklődéseteket, akkor ITT megrendelhetitek. Köszönet a Kossuth Kiadónak, hogy ilyen jó fejek!
Jövő héten jön egy kis dán Hygge, mert hát azért az eredetit is meg kell ám lesni, majd ha minden jól megy, és nem úszom el a szakdolgozattal, akkor a második részével, a Lykkével is találkozhattok majd, ami majd csak jövő héten jelenik meg magyarul.

Addig is kövessetek Molyon, Instán, meg Facebookon, valamint írjátok le, ti melyik nép életszemléletére lennétek kíváncsiak? Akár olyan, amelyik már megjelent könyvben, akár egészen új ötletekkel is előállhattok!

(A Felegáns team-mel mi már megalkottuk a magyart: B*****g, az életérzés, amely végigkíséri az életedet. Van benne sajtos-tejfölös lángos, busó járás, szotyi, szentségelés, szomszéd kertje mindig zöldebb, pacalpöri, amit csak akartok.)

Sisuval telített szobanövényes nagyölelés:
PINTEREST

You May Also Like

0 megjegyzés