Neverhood's Diary

A Várok rád értékelésénél megjegyeztem, hogy már nagyon unom ezeket a hormonálisan túlfűtött YA borítókat, főleg, ha azokban semmi kreativitás nincs, vagy épp semmi közük a könyvhöz. Vagy csak rondák AF. Ma összeszedtem néhány kedvenc és néhány kevésbé kedvenc szerelmes könyvborítót, indoklom is teljesen szubjektív döntésemet. Leszögezném, hogy nem vagyok sem grafikus (egy pálcikababát sem tudok rajzolni, ekkora a baj), sem a szerelem ellen, egyszerűen csak az ízlésem fura. :D

Tetszetőssek:

Simone Elkeles: Perfect Chemistry-sorozat

Egyből kezdjük jó adag elfogultsággal, ami a könyveket illeti. Nem tudom elégszer hangoztatni, hogy minden hibájábal, egyszerűségével és abszurditásával együtt a Tökéletes kémia az egyik kedvenc könyvem, a Vonzás szabályai pedig egyből ott van utána. Vannak ennél jobb könyvek? Vagy egy millió. Vannak ennél szebb borítók? Hál' Istenek, vannak. De ez a könyv olyan meghatározó volt az életemben, mint az, hogy egyáltalán megszülettem. Vagy mint másnak a Harry Potter. Vagy mint a világnak a Holdra szállás. Vagy hogy létezik a csokoládé. Szóval értitek.

Amit nem árt tudni: a könyveken NEM a könyvelőzetesben szereplő fiúk vannak, még ha nagyon hasonlítanak is egymásra. Sajnos nem tudtam kideríteni, hogy a borítókon kik szerepelnek, akárhogy is igyekeztem, de ha ti tudjátok, okvetlen osszátok meg velem ezt az infót, lécci :D
Akiket pedig "Fuentes tesóknak" hívunk, ők lennének:

Őket kérem az összes létező könyv borítójára, és én leszek az első, aki sorban áll értük a könyvesboltban. Carlos "igazi" neve Giancarlo Vidrio ~~még a neve is kurvaszexi~~ (insta), Alexet Alexander F. Rodriguez "játsza", aki ~~beszarás~~ Katy Perry Hot 'n' Cold klippjében is szerepel (az instája sokkolt, csak saját felelősségre), a kicsi Luis (zárt insta) pedig Gabriel Chavarriahoz fűződik.

Imádom azt az egyszerűséget, ami a borítókat jellemzi, és mégis apró pillanatot árul el a könyvből. Tipikus példája annak, hogy nem szükséges a dolgokat túlbonyolítani vagy túldíszíteni.

Simone Elkeles: Perfect Chemistry - Tökéletes kémia; Rules of Attraction - A vonzás szabályai; Chain Reaction - Láncreakció

Tammarra Webber: Easy - Egyszeregy

Ijesztő belegondolni, hogy már 4 év eltelt a megjelenése óta ennek a drágaságnak. Érvényes rá az előbb említett egyszerűség, végülis kapunk egy sablonos hosszúhajú csávót Lucas vagyis Dusan Novakovic modell személyében, és egy Jacquelin típusú lányt, akinek a nevéről fogalmam sincs, ugyanis általában senkit nem érdekelnek a borító-lányok, szóval infót sem találtam. Egyszerűen süt a kémia a borítóról, ahogy a könyv lapjairól is, és hatalmas plusz pont, amiért a leírt karaktereket külsőben is tökéletesen hozzák a modellek.
Egyéb infó: hamarosan érkezik a harmadik rész Sweet-Édesem címmel, aminek eredeti borítójával nem vagyok kibékülve, a csaj feje tök fura, ráadásul több rajta a smink, mint a házunkban összesen.

Tammara Webber: Easy - Egyszeregy; Breakable - Törékeny; Sweets - Édesem

Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr

Ez volt az egyik leginkább várt könyv az életemben, ami hatalmas csalódást okozott. Talán én nem voltam hangulatban akkoriban, talán egyszerűen nem az én könyvem, de az tény, hogy a borítójába mai napig szerelmes vagyok. A csaj vörös haja stimmel, a csávó szintúgy, szóval valahogy az egész borító klappol, ami nem mondható el a többi részről sajnos, a sorozat borítói exponenciálisan romlottak, a Dare you to még elmegy, a Crash into you-ba már bőven bele tudok kötni ~~holott történetileg az egyik kedvencem~~, a többi, még magyarul nem megjelentről pedig lejebb.

Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr; Dare you to - Aki mer, az nyer; Crash into you - Szívkarambol

John Green: Csillagainkban a hiba - filmes borító

Sokkal, de sokkal jobban szeretem, mint az eredeti borítót, van benne valamilyen apró báj, ami lenyűgöz. A történet ismeretében még inkább oda vagyok érte, pedig a könyv első olvasásra egyáltalán nem tetszett, nem is nagyon értettem, hogy mi is történik. Aztán másodszorra nyert, a moziban pedig 13 lány szipogott mellettem (~~én nem, jeee~~), köztük a rendíthetetlennek tűnt barátnőm is, szóval nem hiába lett siker. Ansel és Shailene ezen a képen mindent átad, ami a történetet illeti, és nem is kell több.

John Green: Csillagainkban a hiba

És most jöjjenek a nem annyira bejövőssek:

Jay McLean: Where the Roads Takes Me

Tudom, tudom, kakukktojás, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan magyarul is megjelentetik, mert miért ne. De mi ez a borító? Mármint értem a roadtrip lényegét, de azzal nem tudok mit kezdeni, hogy miért kellett félbevágni a modellek fejét? Miért kell a hatalmas rózsaszín ajtó? Egyszerűen valami nem stimmel ezzel a borítóval, még ha magához a fülszöveghez illik is. A tipográfia teljesen rendben lenne egy teljesen másik képpel. Szeretem az utazgatós könyveket, így biztos, hogy vagy angolul vagy magyarul elolvasom, de az sem mostanában lesz. ~~Remélem az én fejemet nem vágja ketté a könyv.~~

Jay McLean: Where the Road Takes Me

Lisa De Jong: When it Rains - Amikor esik...

Igen, ezzel a nézőpontommal valószínűleg egyedül vagyok, de nekem ez a borító nem tetszik. Azt is hozzáteszem, hogy még nem olvastam a könyvet, így nem tudom, mennyire nagy jelentősége van ennek a köd szerű cuccnak ~~habár sejtem~~, de kicsit az az érzésem, hogy a képszerkesztők lehúzták a kontrasztot, és így teljesen jelentéktelenné tették a párost és a borítót is. A csaj brutális műszempillája pedig annyira vonza a szemem, hogy képtelen vagyok másra figyelni, ami megint csak szívás. Néhány értékelésbe belefutva láttam, hogy jó bőgős könyv, nagyszerűen megírva, úgyhogy majd egy komor őszi-téli éjszakán nekiállok, jóideje várólistás már a kicsike, csak egyszerűen nem érzek rá késztetést, hogy a homoksárga borítóval körbeölelt könyvet a kezembe vegyem. Egyáltalán nem csúnya, vannak ennél sokkal borzalmasabb borítók is, egyszerűen csak nekem nem jön be. Azt is elmondanám, hogy az "After the Rain" és a "Living the Regret" borítói már sokkal közelebb állnak a szívemhez, főleg utóbbi nyerte el mély tetszésemet ~~a sapis srác kiköpött "régi Caleb" a PLL-ből :D.~~

Lisa De Jong: When It Rains - Amikor esik...; After the Rain; Changing Forever; Living with Regret

Kelly Creagh: Nevermore - Soha már

Szeretem a kissé különc pasikat, de az ezen borítón szereplő csávótól a hideg kiráz, és nem sok kedvem lenne levenni a polcról a könyvet. Lenyomnák a torkán néhány sajtbureszt, az szent, mert tök para, hogy az álkapcsa szinte átszúrja a bőrét. Ráadásul a cím betűi is borzalmasak, kissé amatőrnek érzem, a csaj meg tök homályos.
Egyszerűen NYEH kategória, 100 éve várólistás, de szerintem a "soha nem jutok el addig, hogy elolvassam" kukában fog landolni.


Kelly Creagh: Nevermore - Soha már; Enshadowed - Árnyék mélyén; Oblivion. A folytatás borítói sem sikerültek sokkal vonzóbbra, ahogy nézem

Katie McGarry: Take Me On (Pushing the Limits sorozat 4.)

Ismét egy még magyarul nem megjelent alkotás (MÉG), aminek fülszövegéért annyira odáig vagyok, amennyire taszít a borítója. MI EZ A PÓZ? Mi ez a farmerban edzés? Mi ez a szimpla vakuval fényképezett borzadály? Remélem valakinek a kiadónál lesz annyi esze, hogy ezt valami jobbra cserélje, mert bár a fülszöveg kecsegtető, a kép miatt bottal se piszkálnám meg. Ráadásul próbálták menteni a menthetőt újabb borítókkal, de kevés sikerrel, a kék fejű csajt speciel értelmezni sem tudom. Szegény.

Katie McGarry: Take Me On és a sikertelen borítók.

Abbi Glines: A végzetem

WTF? Ez volt az a borító, ami igen hangos vitát váltott ki az olvasók körében, ugyanis mind érezzük, hogy valami nincs rendben. Nem igazán értem, miért kellett a Halálból egy Edward Cullent csinálni, a csaj pedig miért van melltartóban??? Ráadásul a pasi félig átlátszó, félig meg olyan kigyúrt, hogy azon semmi nem hatol át. Valahogy a feje és a teste sincs teljesen kontaktban, valami fura photoshop baleset következménye lehet, vagy csak programozó, hogy ilyen görbe a háta. ~~bocsi, ez marha nagy rasszizmus a részemről~~
A fülszöveg meg, atyaég....: "Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret." MEG A NAGY FRANCOKAT!
Nope. Just nope.
Az eredeti Pepe Toth-os borító kicsit jobban tetszik, mert ott valóban elhiszem, hogy a Halál ilyen betegesen tud magával ragadni. Azonban Pepe mindig is Daemon marad, valószínűleg a kiadónál is így gondolhatták. Öröm látni, hogy gondolkodnak, csak gondolkodhattak volna többet a végül kiadott borítón is.

Abbi Glines: A végzetem; és az angol verziója, az Existence Pepe Toth-tal.

Rachel Van Dyken: Egyetlen

Ó, jesszuskám, mi ez az amatőr borító? A könyv sem nyerte el a tetszésem, képtelen voltam végigolvasni, pedig adtam neki nem egy esélyt. A kép enyhén kiég, a csaj nyaka elég para, a kis virágok meg esetleg a hét éves unokahúgom elsős füzetein mutatnának jól, semmiképp sem ezen a borítón. Nem tudom, miért gondolta úgy a magyar kiadó, hogy le kell cserélni a hot pasit az eredeti borítóról, de üzenem nekik, hogy rossz ötlet volt. Az írónő másik könyveinek felszínén is nagyon jó párosok vannak, az Elite kifejezetten tetszik, azt itt hagyom nektek, hogy legalább valami pozitívat is írjak ebbe a bejegyzésbe :D

Rachel Van Dyken: Egyetlen; az angol verziója a Ruin, és a nem ide kapcsolódó, de azért az írónő egyik regénye, az Elite.

R. S. Grey: Scoring Wilder - Testcsel

A franc se tudja, miért várom annyira, hogy elolvashassam ezt a könyvet, mert már a fülszöveg alapján megtépném a csajt, mégis körbelengi valami izgalmas kémia ezt a könyvet, amitől AKAROM. Az is biztos viszont, hogy nem a borítója vonz, mert ez valami brutálisan vicces lett, ahelyett, hogy ütős és szexi lenne. A csaj segge és háta tök fura, a zöld gyep sem áll össze a rózsaszín címmel, a csávó gagyi tetkója kisüti a szemem (pedig nem vagyok a tetoválások ellen, sőt #freedom), ha pedig azon sikerül túltennem magam, a csaj leopárdmintás bugyijától verem a fejem az asztalba.
Aztán megnéztem az eredeti borítót, és nem lettem boldogabb. Szegény könyv, biztos vagyok benne, hogy megérdemelne egy normálisabb borítót.

R.S. Grey: Scoring Wilder - Testcsel, és az angol veziója

Mára ennyit a gyepálásból, szerintem ismét sikerült elvesztenem a követőim és a barátaim felét, és végleg antiromantikusnak beállítanom magam (pedig nem vagyok az, becs'szó).
Nektek melyek a kedvenc romantikus borítóitok? Írjátok le odalent, vagy Facebookon vagy Molyon a bejegyzés alatt kommentben :)

augusztus 24, 2016 8 comments

Hihetetlen, hogy három nap alatt mennyi mindennel el tud maradni az ember, ha nincs a közelében internet. Be kell pótolnom egy csomó Youtuber-t, híreket, blogbejegyzéseket, Moly.hu frisseket, lassan a saját tanulmányaimmal is kellene foglalkoznom, de elsősorban turbó módban hozom nektek a koli-lista többi részét, hogy még időben be tudjatok mindent szerezni. Az előző részben a konyhai kellékeket vettem számba, ma pedig a fürdő következik.

A jelenlegi kollégiumomban fél folyosóra van mosdó és tusoló, így szerencsére nem nekünk kell takarítani, azonban számos kollégiumi szobához külön fürdőszoba is párosul. Ennek mindenképp nézzetek utána a jelentkezésnél és a beköltözés előtt is.
Amit tuti használni fogsz:
- WC papír
- Tusfürdő
- Sampon
- Egyéb piperecucc
- PAPUCS, mert senki nem akar lábgombát kapni, márpedig papucs nélkül ne állj be a tus alá!
- Egy kis és egy nagy törölköző
- Vattakorong
- Dezodor
- Fogkefe, fogkrém
- Asztali vagy legalább egy kis kézi tükör (hogy ne a szobatársadét törd össze. Bocsi Mucus <3)

- Hajszárító
- Fésű
- Parfüm
- Papírzsebkendő
- Fültisztító pálcika
- Ragtapasz

@neverhood @vsco

Ami talán kellhet:
- Mosószer/Öblítő/Mosópor. Abban az esetben is érdemes legalább egy kis tasak mosóport magaddal vinni, ha hétvégente hazaviszed a szennyest, sosem tudod, mikor eszed le a kedvenc pólód valami fantasztikus vízálló szósszal.
- Fürdőköppeny (én speciel nem használom, de a kolimban sokan egész nap abban flangálnak)
- Körömlakk lemosó
- Hajlakk/Szárazsampon, mert sokszor csak az ment meg a késős reggeleken
- Arctisztító szappan vagy folyadék
- Fürdőszivacs
- Szájvíz
- Fogselyem
- Szemöldökcsipesz
- Körömreszelő,-olló
- Hajvasaló

Ne felejtsd otthon:
- Lencsefolyadék
- Borotva
- Testápoló/Hidratáló

- Arcszesz/Tonik/Sminklemosó

Egyéb pro tipp:
Valamilyen univerzális mosószer (én a kő kemény CIF-re esküszöm, de akár Domestos), abban az esetben, ha a fürdőt is nektek kell takarítanotok, illetve WC-tisztitó szer és kefe.

@neverhood @vsco

A lista megint csak nem teljes, egyéb tippeket, ötleteket a kommentek közt várok, írjátok le, ami esetleg még eszetekbe jut, én se akarok semmit itthon hagyni :D

augusztus 21, 2016 1 comments

Van valami a befejezésekben, ami kikészít. Nem feltétlen csak a könyvekre gondolok, az élet minden területén utálom a búcsúkat, ha azokat nem én irányítom. Nem akartam befejezni a Hex Hall-t, ahogy annó nem akartam befejezni a Harry Pottert, vagy az Éhezők-viadalát, és ahogy továbbra sem fejeztem be a Luxen sorozatot (A Shadow-ot tisztességesen húzom), mert nem akartam, hogy vége legyen egy ilyen jó élménynek. ~~Igen, tudom, a HH-nak is van még egy spin-off része, de hagyjukmááár.~~
Rachel Hawkins sorozata nem tökéletes, sőt, nem is túl egyedi, mégis van valamilyen varázsa, amely körbelengi és magával ragadja az olvasót. Kicsit sulis, kicsit titokzatos és brutálisan pörgős, a csavarok pedig durván ütnek. Kell ennél több?

Igyekeztem nem olvasni értékeléseket a könyvről, de mivel a követetjeim nagy része szinte felfalta és kiakadt, így egy-két spoilerbe sikerült belefutnom. Soha, de tényleg soha nem gondoltam, hogy áldani fogom az eget, amiért nem a könyvből értesülők elsőkézből az eseményekkel, és aki olvasta, sejtheti, melyik momentumra gondolhatok. Örülök, hogy lelkileg előre felkészültem az események alakulására, szükségem is volt rá.

@weheartit @Tripalium23 @neverhood_ @TrompeParLesRenards

Innentől SPOILERES értékelés jöhet azoknak, akik az első két részt nem olvasták még!

Hol is tartunk a Hex Hall harmadik részére? Őszinte leszek, kissé össze voltam zavarodva az elején, rég olvastam már az előzőeket, de hamar sikerült visszarázódnom a démonok és fura lények világába. Sophie - fogjuk rá - sikeresen átjutott az teleporton ~~tudom, hogy nem az a neve, de a funkciója a lényeg~~ és nagy családi egyesítést tartottak az anyjával és annak rokonaival. Persze az írónő nem tudta kihagyni a ziccert, hogy Sophie a szülei tiltott gyümölcse, de hadjuk is, lehetett rá számítani. Az egyetelen dolog, amit mind akartak, az a Casnoffok legyőzése, és a könyv elejétől kezdve érezhető volt a végső harcra való felkészülés és a befejezés. "Szerencsére" a kötelező szerelmi háromszög másik két férfi szereplője is odaért, csak hogy kicsit elcsesszék az izgalmas hangulatot a nyáladzással, de elnézem az írónőnek, Elodie olyan tökéletesen hozta a formáját, hogy még ezeket a pillanatokat is feldobta.
Ami nagyon tetszett, hogy az írónő megoldotta a szereplők visszajutását a Hekatéba, ahol minden elkezdődött, hogy ott is érjen véget. Ez nagyon jót tett a kis lelkemnek, még ha így is ért véget, ahogy. ~~CAAAAAAAL <3~~ Volt egy csomó háttérsztori, amit őszinte leszek, nem annyira igényeltem volna, mert sajnos ezek a részek túlságosan el lettek húzva, míg az izgalmak és a csaták alig három oldalt töltöttek meg. Ezt korábban is hibának éreztem, és sajnos a befejező részre sem lett jobb vagy tartalmasabb. Tény, a könyv pörög, ahogy azt illik, ide-oda kapkodja az olvasó a fejét, annyi minden történik, viszont mindig ott a kis megérzés, hogy az írónő nem dolgozta ki eléggé a jeleneteket, és ez bizony baj.
Az utolsó fejezet pedig kifejezetten túlzás, majd pont a csapongó Sophie-t keresik meg ilyesmivel, ugyanmár.

~~És amúgy mi volt ez az egész Torinnal meg Izzyvel?~~ ~~Meg minek mentek a "pokolba", ami egyébként egy nagy semmi volt? Ja, meg mikor lett mondva, hogy Sophie olyan erős, mint a kád széle??~~ Nos igen, baj azért van bőven.

Szereplők:
Sophie még mindig jó, még mindig vicces és még mindig tökös, taps-taps, imádtam a hülye fejét, még mindig az egyik legnormálisabbnak mondható női karakter az olvasmányaim közül. Tudom, hogy sokaknak bicskanyitogató a stílusa, és azt én is aláírom, hogy ebben a részben az írónő kicsit túltolta Sophie szarkazmusát, számos helyen érződött az erőltetettség az írónőtől. Kissé elfáradt a karakter, ahogy Sophie is maga a végére, de plusz pont a poszttraumatikus stressz szindrómáért a befejezésben, végre egy hős, akin látszik is, hogy megviselték az események. Tetszett, hogy nem csak Archerre figyelt, hanem sokkal inkább Jennára, Calra, és a szüleire, ami szintén jár a keksz.

Hiányozni fog a hülye feje. :)

@weheartit @notonlyphotos @sarcasticseelie @Themoonlight3

Archer... Nyeh, kb. tudjátok már róla a véleményem (link), és bár ebben a részben valamennyit képes volt javulni, az én szívem örökké Cal-ért dobog. De Sophie-val összeillenek ez tény és való, a kémia nagyon jól kidolgozott köztük, jó kis detektívpáros az övék, és szerencsére nem másztak egymásra a legnagyobb káosz közepén, ahogy egyébként az ilyen típusú könyveknél lenni szokás. Ezt köszönöm Rachel, hálám üldözzön.

Oh, Cal. Túl kevés volt, mégis túl fájdalmas volt még így is, hogy tudtam, mire számítsak. Túl rövid volt, túl művészi és túlságosan is döbbenetes, hogy a végén mégis a zöld gyepen láttuk viszont. Mit tudnék még írni anélkül, hogy csöpögőssen szerelmet kellene vallanom? Cal volt a legnagyobb hőse a sorozatnak, mindenkinek kell egy Cal az életében, aki a legrosszabb helyzetben is nyugodt és racionális tud lenni, aki belül mégis egy lobogó tűz, és aki nem kérdez, csak megbízik benned. Imádom, ennyi.

@weheartit

Elodie a másik, akit végtelenül imádok már az első rész óta, akkor is bírtam a fejét, mikor mindenki más megtépte volna. Tény, és ezt Sophie is elismerte, hogy ebben a részben Elodie nélkül már a tizedik oldal után mindenki kipurcant volna és ez valóban így is van. Kicsit akaratos, kicsit dög, de a mean girl-ök mindig a kedvenceim, Elodie pedig tökéletes vezetőjük lenne. A végén pedig komolyan meghatódtam, végülis az örökkévalóság elviselhetőbb, ha az otthonodhoz kötött.~~Valaki mondja már meg, hogy néz ki, ha szellemek smárolnak? Mármint ezt nem csak nekem para elképzelni, ugye?~~

Jenna továbbra is marha semleges a számomra, a háttérsztorija nem volt nagy valami, mármint semmi újat nem tudtunk meg, örülök, hogy ekkora BFF-ek Sophie-val, jól kiegészítik egymást, de számomra felejthető a szerepe.

@weheartit @francesway @night_shine

~~Te jó isten, mennyi szereplő van ebben a könyvben???~~
Casnoffék továbbra is ütöttek, Lara aztán nemsemmi, Mrs. Casnoffnak pedig végülis örültem, mert nélküle nem sikerült volna Mercer-ék terve. Igazán tisztességes véget szánt neki az írónő, és meg is érdemelte. Sokkal jobban vártam valami komolyabb, igazi csatát Lara és Sophie közt, ami ismét csak csalódás, túl gyorsan lezavarták az egész befejezést, és ez azért tényleg sokat levon a könyv értékéből.

Izzy részét talán még elolvasom, mert felcsesz, hogy nem tudom, vele mi a helyzet, Torin meg hatalmas arc, elképzelésem sincs, hogy mi kettőjük háttérsztorija, és ez piszkosul zavar. Finley megint csak egy rejtély, azon kívül hogy morcos, semmit nem tudtunk meg, az anyjuk meg tök furi, de mondjuk ez ő esetében ezt kicsit megértem, végülis csak az egész családját nyírták ki, nem nagy ügy.
Sophie szülei nem hatottak meg túlságosan, az apja kicsit lökött, az anyja meg tipikus anyuka, és amúgy lazán kijár nekik a legrosszabb szülői páros, mert marasztalás nélkül küldté harcba a gyereküket, miközben ők otthon nagy családegyesítést tartottak és újabb Mercereket terveztek a világra.

@weheartit @elena2001102 @the_walking_secret

Olyan zárást kaptunk-e, amilyet ez a sorozat megérdemelt? Minden hibájával és kiszámíthatóságával, valamint enyhe túlzásaival azt mondhatom, hogy igen. Egy vidám sulis történet fura lényekkel, enyhe Harry Potter beütéssal, varázslással, démonokkal, gonosz emberekkel, és szoros baráti kapcsolatokkal. Szerettem, hogy olvastatja magát, hogy mindig zajlanak az események, hogy mindig valakiről kiderül valami szaftos. Vannak hasonló könyvek, amiket az ellenségeimnek sem ajánlanék, de ezt bármikor veszitek is kézbe, magával fog ragadni.
Habár a borítótól először nekem is eret lett volna kedvem vágni, erre a részre megszoktam, sőt, elképzelhetetlenné vált, hogy egy kicsit szebb kép köszönjön vissza rám. Mondjuk a macskát továbbra sem értem, és azt sem, miért ciril a "N"-betű a "bound"-nál.

Bye-bye Hex Hall, hiányozni fogsz.

some quotes:

"– Figyelj, néhányszor meg akartuk ölni egymást, többször küzdöttünk démonokkal, és rengeteget csókolóztunk. Szerintem vannak olyan kultúrák, amikben ez már házasságnak számít."

"Tudhattam volna! Amikor elszabadul a pokol, te biztosan felbukkansz!"

"– Elmehetnénk Lough Beleach-be! – ajánlotta Aislinn.
– Ez egy hely neve, vagy csak fulladozol? – kérdeztem, mire egy megrovó pillantás lett a jutalmam."

"– Bocs, de nem zavar, hogy egy farkasember robog felénk? – kozkáztattam meg a kérdést. Fénylő alakjára mutatva ezt tátogta:
– Már úgyis halott vagyok.
– Azt tudom, de ha én is meghalok, nem leszünk a legjobb szellempajtások!"

Spoileres, de egyik kedvencem, nem tudtam kihagyni:
"Annyi mindent akartam neki mondani, de nem tudtam, hogyan kezdjem. Talán így: „Cal, én kedvellek, de nem szeretlek szerelemmel. Bár attól a csóktól olajat pisiltem."

"– Nem lát valaki egy táblát azzal a felirattal, hogy „alvilág”? Lehetőleg nyíl is legyen hozzá!"

augusztus 17, 2016 No comments

Simone Elkeles: Perfect Chemistry-sorozat

Tammarra Webber: Easy - Egyszeregy

Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr

John Green: Csillagainkban a hiba - filmes borító

Jay McLean: Where the Roads Takes Me

Lisa De Jong: When it Rains - Amikor esik...

Kelly Creagh: Nevermore - Soha már

Katie McGarry: Take Me On (Pushing the Limits sorozat 4.)

Abbi Glines: A végzetem

Rachel Van Dyken: Egyetlen

R. S. Grey: Scoring Wilder - Testcsel

Blog Archive

Popular posts

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'