Nem rossz ez a könyv, sőt, meg voltam elégedve a befejező kötettel, így ne számítsatok nagy alázásra, de van véleményem pár dologról, amit nem szégyellek megosztani a nagyközönséggel.
Spoileres lehet annak, aki nem olvasta, habár igyekszem a fontos infók nélkül írni.
Meg kaptunk pár fejezetnyi throwbacket, amire nem feltétlenül volt szükség, de legalább még inkább megutálhattuk Gerit és még jobban megértettük Körte és Beka kapcsolatát.
Őszinte leszek: sokkal több és igazi csattanó eseményeket, fordulatokat, balhékat vártam még, amolyan "most utoljára" stílusban - és nem feltétlenül kaptam meg. Az írónő tőlem ellentétesen gondolkodott, és nosztalgikus, örömteli lezárást kreált (mármint egyeseknek örömteli, másoknak meg wuuuuuu, később). Persze, voltak megdöbbentő pillanatok, szám szerint számomra 4, amire azt mondtam, hogy aztakurvamitörténikittenkéremszépen, aránylag jól elosztva a 480(!) oldalon, de ez azért vajmi kevésnek tűnik az előző könyvekhez képest.
Nekem mindig a Nélküled lesz a kedvenc részem a sorozatból, nem feltétlenül azért, mert hibátlan lenne (messze nem az), ráadásul az egyik legdepresszívebb is, de ott még érezhető volt a pörgés, a mostani kissé nyugdíjas tempóhoz képest.
Másik: Geri. YAAAASSS YOU PIECE OF SHIT, HOPE TO DIE! Ja, hát igen, nos kellően meggyűlöltem én is a végére, holott az első két részben még meggyőzően veregettem a vállát, hogy jöjjenek össze Bekával, de a kis köcsög túl nagy bödönné változott, no. A maga módján ez is nagyon álomvilágira sikerült, amolyan "a gonosz mindig meglakol" stílusban, ami a való életben rohadtul nincs így, de már rég elengedtem azt a földhözragadtságomat, hogy LL könyveit a valósággal kapcsoljam össze. Fogjátok a koromra.
A többiek elvoltak, mindenki új életet kezdett, vagy a meglévőt folytatta, Daniella a lélekállatom, és beszarok, még Antiból is lett valami, hát erre azért nem számítottam, úgy őszintén :D A sétafikáló Tomiból is kapunk még egy kicsit, Kemálról nem is beszélve. Talán aki totál ki lett hagyva, az Lili de mondjuk ő úgyse sokat tett hozzá az utóbbi időben a sztorihoz. Körtét meglendítette a halál szele, Betty ipszilonnal meg tök cuki, Berk meg kirándult egyet, szóval országot is láttunk, Aszádék karaktere meg hivatalosan is kifulladt. Hát, kb. ennyi a szereplőkről.
Ja, még egy dolog, amit gyors leírok, míg az eszembe van: szóval nagyon örülök, hogy Laurát jó zenei ízléssel áldotta meg az ég, és azt is, hogy ezt az olvasóinak is átadja. De basszus láttátok, mi van a Blue October - Say It Youtube kommentszekciójában?! Szó se róla, nagyon jó szám, én is sokat hallgattam, de azért kezd kicsit elszabadulni a pokol. Döbbenet, mekkora invázió csapott le a kommentárok részlegére, szerintem a külföldiek azt hiszik, spam az egész :D
PS.: A Hullócsillag után az Egyszer a kedvenc versem/számom.
Nemsokára jövök a Nyereményjáték részleteivel, amiben a fent említett könyvet és plusz apróságokat lehet majd megnyerni, de ez még egy kicsit maradjon a jövő titka. Érdemes a blogot és a hozzá kapcsolódó oldalakat (Instagram, Moly.hu, Facebook) figyelni a részletekért :)
– Jó. Egy óra múlva ott vagyok – közölte Körte.
– Csak hazadobok valami kaját Bogyónak, Pepének és Pudingnak.
– Vannak kutyáid? – szólt bele Lili lelkesen.
– Maradjunk annyiban, hogy állataim – terelte a szót Körte.
G. Sz.: A BPRP kiadónak bejelentetted, hogy a tanulmányaid miatt felhagysz Bexiként az énekléssel?
Bexi: Természetesen a kiadó tulajdonosa tudott róla.
G.Sz.: Hogy fogadta?
Bexi: Megsiratott egy talicskát.
Bexi: Természetesen a kiadó tulajdonosa tudott róla.
G.Sz.: Hogy fogadta?
Bexi: Megsiratott egy talicskát.
– Te felmásztál az erkélyemre? – néztem Márkra döbbent mosollyal.
– Ja – túrt a hajába. – Gondoltam, mindenki alszik, és nem akartam lármát.
– Ja – túrt a hajába. – Gondoltam, mindenki alszik, és nem akartam lármát.
Nádor Gergőnek lenni lehet a legnagyobb büntetés.
– Tudod, mit tud ez a felsőtest? – mutatott magára Márk elégedetten.
– Nem, de a gyerek biztosan – forgatta a szemét Körte.
– Nem, de a gyerek biztosan – forgatta a szemét Körte.
