Neverhood's Diary

Nem mondom, majdnem elájultam, mikor megláttam, mennyi kérdés jött össze a mostani projekthétre, dehát ilyen az, mikor kismillió király blogger összeáll és kreatívabbnál kreatívabb kérdésekkel bombázzák egymást. Szóval fogtam, főztem egy kávét, és leültem a seggemre, hogy válaszolgassak a kérdésekre.

Gothic01 kérdései:

Ha egy meglepetésutazásra készülnél, melyik könyvkarakterre bíznád rá a holmijaid becsomagolását és ki az, akit minden körülmények között távol tartanál a feladattól?

Jesszus, milyen kérdés már ez így elsőre. Talán meglepő lesz, de Isabelle Lightwoodra bíznám a feladatot, mert tutira a legszexibb és legmenőbb darabokat pakolná be, és ASZÁDéktól mentsen meg az isten.

Vihar miatt felszállási tilalom lép életbe és minden jel arra mutat, a reptéren kell éjszakáznod egy idegen országban és akár napok telhetnek el, mire valamerre elindulhatsz. Melyik könyvszereplőtől kérnél telefonos segítséget?

Miután sírva felhívtam anyámat, és közöltem vele, hogy életem egyik legnagyobb félelme bekövetkezett, gondolom tárcsázám Rafit, hogy kapjon már fel, és repítsen haza. Ő van olyan fasza gyerek, hogy vihartól nem félve megmentsen. Én meg majd meghálálom neki ~~(khmkhm)~~

AniTiger kérdése:

Ebben a kellemes nyári időben egy úszógumin lustálkodsz valamelyik magyar tóban, egy tengerben vagy akár egy medencében. Már csak egy dolog hiányzik a tökéletességhez: egy könyv. Melyik könyvet mernéd így olvasni és miért?

Nos, ez fizikai képtelenség nálam, a bukott úszás kurzusom óta ugyanis a tusolón kívül nem vagyok hajlandó szabad víz közelébe menni. Szóval olyasféle merész tetteket sem kell végrehajtanom, miszerint könyvvel a kezemben lubickolok.

Perpetua és Indie kérdése:

Van valami könyves célkitűzésed nyárra vagy nyaralásra?

Konkrét nincs, a lényeg, hogy valami friss és ropogósat olvassak, mert az utóbbi időben inkább csak újraolvasósdit játszok.

NagyDorka kérdése:

Táborba készülsz a nyárra. Kik lennének azok a karakterek, akikkel szívesen együtt töltenél egy egész hetet a móka és kacagás jegyében?

A vicces, hogy tényleg készülök. Igazából előszedném a vidámabb, lazább könyvek szereplőit, nem akarok túl nagy drámákat, szóval jöhet a komplett SZJG és Sulijegyzetek sorozat szereplőgárdája, Bábelék és még Bexiék is.

Ki(k) az(ok) a karakter(ek), aki(ket) szívesebben látnál egy lakatlan szigeten, minthogy vele(ük) bulizd át a nyarat?

Most olvasom Kody Keplinger: A hazugsághálóját, és egyelőre Sonny elhúzhatna valami kietlen helyre a gyerekeskedésével.

FairyDust kérdése:

Ha adott lenne egy Hawaii 2 hetes álomutazás, és vihetnél magaddal három személyt(különböző könyvekből), kit vinnél és miért?

Nem fogok meglepetést okozni, köztudottak már, kik a kedvenc karaktereim. Viszont tutira csajbulit hoznék össze, szóval Eadlynt vinném, mert rendet tartana, Penrynt, mert ha létezne, legjobb barátnők lennénk, és Bianca Pipert, mert ő meg a lélekállatom.

Sol kérdése:

Már mindent bepakoltál a nyaralásra, amikor észreveszed, hogy kifelejtetted a könyvet, és nincs több hely neki a táskádban. Mit veszel ki, hogy legyen hely a könyvnek?

Mivel nincs kondim és lusta is vagyok, tutira nem könyvet vinnék cipekedni, hanem a Kindle-öm, az meg úgyis első úton kerül a táskámba, konkrétan mindig nálam van, tutira belefér mellé minden más is ;)

Vikcy3 kérdése:

Melyik az a (létező) hely, amit egy könyv hatására látogattál meg/látogatnál meg a jövőben?

Fhú, ez igazából elég király kérdés. Az a fura, hogy Gayle Forman: Csak egy napját abban az évben olvastam, mikor voltam Párizsban, Londonban és Amszterdamban is, viszont én nyáron voltam, a könyvet pedig októberben olvastam először. Így utólag a könyv alapján újra visszamennék mindhárom helyre, mert Londonban csak a turiövezeteket láttam, Párizs másodszori látogatásra még mindig nem tudott olyat mutatni, amiért tetszene, Amszterdam pedig a szerelmem, és mindig is az lesz, így a könyv után még érdekesebb lenne az alapján végigjárni a várost.

molly kérdései:

Ha egy könyvhelyszínre mehetnél 1 hétre nyaralni (tehát oda, ahol a történet játszódik) melyiket választanád?

Roxfort vagy Narnia ;)

Hány könyvet viszel magaddal nyaralásra?

Fizikailag egyet sem, betárazva 5 alatt meg sem indulok.

Valentine Wiggin kérdései:

Melyik az a teljesen fiktív ország vagy hely, ahová szívesen elutaznál?

Még mindig Narnia.

Augusztus 20-án fontos szerepet kap a történelem. Kedvenc történelmi regényed?

Hátőőő, nem teljesen történelmi regény, inkább életrajzi/tényfeltáró, de Bill O'Reilly és Martin Dugard: Kennedy c. könyve nagy kedvencem. ~~JFK fan vagyok~~

Rossz az idő, így egy napot „kultúrprogrammal” kell töltened. Melyik fiktív karakterrel mennél könyvtárba, múzeumba, moziba?

Könyvtár: Reni. Múzeum: Kinga. Mozi: Cortez. Szerintem tök fölösleges odaírnom, hogy az SZJG-ből.

csokitorta kérdése:

Melyik könyvszereplőt választanád idegenvezetőnek?

Attól függ, melyik városban vagy országban, de Willemnek (Csak egy nap) eléggé örülnék.

Beatrice8 kérdései:

A szüleid/barátaid/családod megelégelték, hogy mindig olvasol, ezért megtiltják, hogy a közös nyaralásotokra vigyél könyvet. Milyen reakcióra számíthatnak tőled?

Kiröhögöm őket, és ennyivel el is intéztük a dolgot.

Melyik könyvet vinnéd magaddal egy világ körüli nyaralásra?

Egy könyv nem lenne elég, míg körbejárom a világot ;)

M_Annie_99 kérdései:

Ha az lenne a nyári házi feladatod, hogy írj egy tipikus, nyári szerelmes történetet, melyik könyvből/könyvekből merítenél ihletet?

Jaj, hát amúgy már írtam :'D (~~Szia Crissy :DDD~~) Mindenképp a laza ifjúságikat keresztezném a komolyabb YA regényekkel, viszont az is holtbiztos, hogy a nyár végeztével a szerelmes párom szakítana. Ha nem szakítanak, az nem az én történetem lesz.

Ha választanod kellene, melyik kedvenc könyves karakterednek írnál szerelmes levelet?

Melyiknek nem? :'D Daemon, Zsolti, Alex és Carlos Fuentes, Willem, Alec (de a Matt Daddario verziónak), Rafi, Maxon Étienne... másnap délig tudom sorolni, ne kérjétek.

Judy22 kérdése:

Milyen nyári ételt szeretsz a legjobban és mely könyves karakterrel fogyasztanád el most per pillanat?

Akartam írni, hogy nincs konkrét nyári kajám, aztán elkezdett villogni a szemem előtt a tejfölös-sajtos lángos képe, szóval úgy tűnik, mégiscsak van :D Ákossal a Sulijegyzetekből, nem tudom miért, hirtelen ő ugrott be.

Mennyivel olvasol többet/kevesebbet nyáron, mint a többi évszakban?

Erre nem tudok konkrét választ adni, mert az idei nyaram kicsit más, meg úgy egyáltalán az idei évem, kevesebb időm jut alapjáraton olvasni.

Mit szeretsz legjobban a nyárban?

Mikor sötét van, csend és mindenki alszik. ~~nem antiszocc, ááá~~

Nyárról milyen 10 szó jut eszedbe rögtön?

Utálom, pokol, meleg, szúnyog, fúj, izzadok, idénresefogytamle, lustaság, unalom, nyeh.

Niitaa kérdései:

Melyik három könyvbeli karakterrel tartanál a legszívesebben csajos/pasis estét? Milyen programok merülnének fel?

Sátrazás és éjszakai piknik filmvetítéssel az udvarunkban, teljesen szúnyogírtózva minden apró négyzetméter. A már fent említett kedvenc csajaimmal (Eadlyn, Penryn, Bianca), de nagyon szívesen látnám magam egy Daemon-Rafi-Alex társaságban is. ~~awwww~~

Mutass egy számodra nagyon nyárias borítót!

https://moly.hu/system/covers/normal/covers_402456.jpg?1467980764

Mint nyári nyaralás, melyik könyv világába lépnél be a legszívesebben, eltölteni ott egy hetet?

Bábel.

Virág kérdése:

Klisés klasszikus leszek: mik a terveid erre a nyárra? :)

Ajj Virág, kreatívabb vagy te ennél :D A július a blognak van szentelve, augusztusban pedig már az egyetemi dolgaimmal akarok (és kell is) foglalkoznom.

Ülsz a kocsiban, és nézed az elsuhanó tájat az ablakon át, ahogy tartasz a nyaralásra. A nap süt, a szél kellemesen hűsít, az országút pedig végtelenül terül el előtted. Milyen aláfestőzenét képzelnél az utazáshoz?

Nos, ez borzasztóan hangulattól függne, de most, ami egyből beugrott, az a Hollywood Undead: Everywhere I Go-ja. Jé, már rá is kerestem Youtube-on, de rossz vagyok. ~~LET'S GET THIS PARTY STARTED~~

BarbyMalik kérdése:

Ha nyár, akkor nekem a fagyi jut először eszembe. Melyik könyvkaraktert vinnéd el fagyizni?

Mivel le vagyok égve, mint az állat, mindenképp olyat keresnék, aki kifizetné az én részem is. Óó, valaki Maxont emlegetett?

Szép idő + hintaágy + jó könyv = tökéletes időtöltés. Melyik kötet illene neked az egyenletbe?

Lángra Lobbant Nyár. Azt a szerencsétlen könyvet még mindig nem olvastam el, pedig már tavaly óta akarom és meg is van, csak egyszerűen nem akar sorra jutni.

Melyik az a könyv, amit nyáron mindenképp el szeretnél olvasni? Miért?

Egy médium vagyok, egyel feljebb már meg is válaszoltam.

Köszönöm a Moly- és Bloggerpajtiknak ezeket a csodás kérdéseket és a Projekthetes együttműködést.
A csibéimnek emlékeztető, hogy változott a blogmenetrend, (ITT ÍRTAM RÓLA), szóval szerdán új vlog, vasárnap pedig újabb bejegyzés. Addig is Instán követhetitek, merre járok, Facebookon és Molyon a a fontosabb infókat találjátok, Youtube-ra felíratkozva pedig a heti vlogokról kaptok értesítést.

NYEREMÉNYJÁTÉK!

Befejeződött a Summer Forever Projekt, és arra gondoltunk, hogy a mostani közös munkát megkoronázzuk egy nyereményjátékkal.
HÁROM (!!!) könyv is a tietek lehet:
- Dohoczki Máté: Tiszta kézzel című könyve, amit maga az író ajánlott fel, és dedikált is a nyertesnek.
- A Kossuth Kiadó jóvoltából Bella Andre: Csak téged látlak című könyve is egy szerencsésé lehet, utóbbit a Hagyjatok, Olvasok! blog Facebook oldalán fognak kihirdetni és ITT is találjátok a részleteket.
- Illetve még egy bloggerina felajánlásából Jenny Han: The Summer I Turned Pretty - A nyár, amikor megszépültem könyve is landolhat valakinél.

Ahhoz, hogy részt tudjatok venni a nyereményjátékon, nincs más dolgotok, mint kitölteni a jól megszokott Rafflecopter dobozkát. Ebbe a Rafflecopter dobozba előbb be kell jelentkezni, hogy lássátok a feladatokat.
A feladatok:

– lájkolni a résztvevő blogok és Dohoczki Máté írói Facebook oldalát!
– feliratkozni a résztvevő blogokra!
– megadni milyen néven tetted meg az első két feladatot!
– válaszolni egyetlen kérdésre!

A nyereményjáték 2017.07.09.-én (vasárnap) indul és egy hétig, azaz 7 napig tart! Eddig van időtök teljesíteni a feladatok. A nyereményjátékban csak azok a személyek vesznek részt, akik az összes feltételt teljesítik!

Sok szerencsét mindenkinek!
Csak magyarországi címre van postázás!

a Rafflecopter giveaway

július 10, 2017 No comments

Elkezdtem írni egy nyárias témájú bejegyzést, de aztán bedobta a Youtube a 2CELLOS - Game of Thrones feldolgozását, és bár valószínűleg én vagyok a földkerekségen az egyetlen ember, aki nem nézi a híresen hírhedt sorozatot, a zenéje azért OMFG. Eléggé imádom.

S bár azt a nyári bejegyzést is megkapjátok majd, ma még a múltamban és a jelenemben vájkálunk egy kicsit, mert erre érzek késztetést.

Szóval az ELSŐ és a MÁSODIK rész után valahol 2016 áprilisánál tartottunk. Jött az "újra szabadulnom kell" életérzés, ami egyébként elég rendszeres nálam, így fogtam magam, és életemben először, teljesen egyedül felutaztam Pestre. ~~nekünk Szegedről az fent van~~ Mondanátok, "aha, nagy kaland", de nekem tényleg az volt. Leiner Laura: Nélküledje aznap jelent meg, szóval tutira beprogramoztam az ottlétet is, mert hát azért tudniillik, az életben nem voltam még dedikáláson meg semmi könyves eseményen. Már a megérkezésem is bénázással indult: tudtam, hogy ott van a Nyugati mellett a Westend, szóval el is indultam - a kijárattól balra. BALRA. Mert a hülyelány nem nézett térképet, minek az, áááh.

Kisebb fel-le sétálgatás után megtaláltam a nevezett épületet a bejárattól JOBBRA, szóval a kis Starbucksos pohárkámmal úgy véltem, elgyalogolok a Parlamentig. A városiaknak messzinek tűnhet, de nekem sose volt bajom a sétálással, szóval szépen meg is indultam a körülbelül kinézett útvonalon. Valami körforgalomnál kezdett derengeni, hogy szerintem már megint elcsesztem. Jepp, kikötöttem az Oktogonnál. Ott feladtam a nagy városvándorló álmaimat, vettem egy napijegyet, lementem a metróba, és onnantól végighawaiiztam a kirándulásomat, felvéve a nagyvárosi ritmust.

A dedikálás - ha jól emlékszem - hivatalosan délután kettőkor kezdődött, de én már egykor sorba álltam, és marha jól tettem: így kb fél órát kellett várnom, és már teljesen meg volt bennem, hogy mit mondok Laurának, de aztán mikor megláttam, totál lefagytam. Úristenúristenúristen, hát itt ül előttem Magyarország jelenleg legsikeresebb kortárs magyar ifjúsági szerzője, hát mi ez, ha nem álom. Full zavarban voltam, de ő is meglepődött, mikor mondtam, hogy Szegedről utaztam fel csak a könyv miatt. Megkérdeztem, hogy lehetne egy kissé különlegesebb képet készítenünk, mert hát nem vagyok szokványos csaj, ő pedig belement. Hát ilyen volt ez a dedikálósdi. ~~meg lett egy I <3 Zsoltis karkötőm OF COURSE~~

És így most mondhatjátok, hogy wtf, közös képe már több ezer tininek van, de gyerekek: nekem már az, hogy egyedül, teljesen szabadon mentem fel Pestre, anélkül, hogy bárki fogta volna a kicsi kacsóm és vezetgetett volna a nagy, gonosz városban, az felért egy felnőtté válással. Ott volt az a pillanat, amikor rájöttem arra, amit felétek is sulykolok már-már rendszeresen: nem kell másra várnod, hogy a saját életed éld. Arról nem is beszélve, hogy 20 év tömény Budapest gyűlölet után egyedül járva a várost láttam egy olyan felét, ahol el tudom magam képzelni hosszabb távon. ~~(so i'm coming soon, baby)~~. Az Erasmusra beadott első lépések után már kezdődött valamiféle változás, ez az út pedig éreztette a hatását rendesen. Tudtam, hogy Krakkóban egyedül leszek, mint a kisujjam, hát nem volt rossz ötlet ráedzeni kissé. Persze attól ez az álomvilág nem maradt meg örökké, visszatértem az egyetemre, jött a vizsgaidőszak, és majdnem visszasavanyodtam az általános állapotba.

Majdnem. Merthogy jött egy újabb lehetőség, melyet Erna tutira visszautasított volna. Neverhood viszont élt vele, és akkor már két hónapja Neverhoodként tevékenykedtem az internetes őserdőben. Egy napra visszamehettünk egy helyre, egy táborba, mely nagyon sokat jelentett annó számomra, és ez az apró fényszikra nem csak lángra lobbant, de tarolt. Erna nem ment volna, amolyan "nekem úgysem lehet" stílusban lezárta volna az egészet. Neverhood erre azt mondta, hogy mindenki bekaphatja, beült a majdhogynem 3 vadidegen fiú mellé, és robogott felfelé az országban. Ott voltak azok az emberek, akikkel nem találkozhatok a hatalmas távolságok miatt, de a mindent jelentik számomra. Akik először mondták, még három éve, hogy egy hihetetlen, pótolhatatlan és teljesen zakkant csaj vagyok. ~~és ezt pozitív értelemben, odafigyeljé'~~ Ahol életemben először nem fura és elítélő fejeket kaptam a viselkedésemre, hanem teljesen pozitív fogadtatást. Egy hely, amely a sokadik, de nagyon fontos otthon jelenti számomra, ezért nem is árulok el róla többet. Az az energialöketet, melyet az az egyetlen nap adott, még most is érzem, és alig várom, hogy újra feltöltődjek, már csak hetek kérdése. Bár nem lesz ott egy fontos ember, és nem fog a nyakamba ugrani, attól még lélekben ott lesz velem. A lényeg pedig: Cseri, ha törik, ha szakad, de érkezem.

Két fontos momentum a tavalyi évemből, mely két külön helyre fókuszál, és két külön nagyon fontos tanulságot hoztak. Pest és az egyedüllét pozitívuma, Cseri és a saját magam elfogadására törekvés. Hogy úgy éljem az életem, ahogy én akarom, ne pedig mások vagy a társadalom elvárásának. Ragadjam meg a lehetőségeket, mert igenis megtehetem, bárki megteheti, nem vagyok én egy szállal sem rosszabb ember, mint a "többiek". Valahol tavaly nyáron jöttem rá, hogy én igazából 20 évig semmit nem csináltam. Vegetáltam meg éltem, de nem csináltam semmi olyat, ami maradandó nyomot hagyna. Tényleg nem emlékszem semmi úristendefontos momentumra. Költői túlzásnak tűnhet, de az, hogy egyes emberek kiléptek az életemből, és levegőhöz jutottam, ráadásul elkezdtem yolo-zni ("sz*rni bele, egyszer élünk"), a legjobbat tehette velem. Ugyan a folyamat még akadozott, de már tudtam, hogy alkalmanként muszáj kiszakadnom arról a helyről, ahol megragadtam, ilyen a személyiségem, kissé menekülő, de célért menekülő. Azt is fel kellett ismernem, hogy nyugodtan mehetek, ha így érzem. Másnak talán ez teljesen egyértelmű, de én mindig maradtam, akármilyen rossz is volt a helyzet, a család is egyes helyzetekben elég rövid pórázon tartott, lévén, én vagyok a család kicsi lánya, ~~én magamra inkább mindig feketebárányként hivatkoztam~~ és jaj, mi történhet velem. Tudjátok, lesznek idők, mikor tényleg kénytelen is leszek maradni, mikor nem léphetek le csak úgy, ha kedvem szottyan. Én nem a problémák elől menekülök el, nem a mások okozta helyzetek miatt, hanem csakis és kizárólag a saját magamnak okozott, saját magam által kreált problémákat oldom meg így. Mert bizony azzal, hogy lelépek, van időm átgondolni, megvizsgálni, önmagamban letisztázni, hogy mi a fészkes fene van. Ez pedig ugyanazon a helyen egyszerűen nem megy. Fú, nagyon Oraveczesek vagyunk ma, i'm so fucking sorry, néha elragadtatom magam a filozófiai mélységekkel.

Persze a végső nagy agymosás ősszel történt, erről azonban egy következő részben írok, mert az tartalmas lesz, mint a magyar káromkodási szokások, meg valószínűleg marha hosszú, örüljetek most ennyinek, én is örülök, hogy érdekelnek a kis hülyeségeim titeket. Köszikepuszika.

BLOGHÍREK:

Úgy döntöttem, hogy lesz pár változás a blog menetrendjével kapcsolatban, részben mert kissé elfoglaltabbá váltam, részben pedig egyszerű praktikusságból.

- Ezentúl NEM lesz KÜLÖN BEJEGYZÉS a VLOGRÓL. Minden aktuális heti vlogot a VASÁRNAPI BLOGbejegyzéshez kapcsolok, ahogy már itt is látni fogjátok odalent, a pesti kirándulós videót.
- A régebbiek is össze lesznek olvasztva az aktuális blogbejegyzésekkel, így azokat a VLOG fül/cimke alatt levő bejegyzéseknél találjátok.

- A VLOG ezentúl SZERDÁN jön, amit a Youtube csatornára feliratkozva így előbb megnézhettek, de Molyra, Instára és Facebookra is ki fogom tenni az aktuális linket.

- Instán az egyik feltöltött képem alatt KÉRDÉSEKET tehettek fel, melyet a közeljövőben az egyik vlogban megválaszolok. Lehet könyves, személyes, bloggal vagy a tanulmányokkal kapcsolatos, bármi jöhet, érkeztek is már kérdések, nekik nagyon köszönöm, remélem még többen írtok.

- Visszafognak térni a könyv véleményezések is, újra van egy kis időm olvasni, ráadásul beújítottam pár aprósággal, szóval nyugika, jön az alázás vissza rendesen, ti olvasni, én meg írni imádom, szóval mindenki boldog és heppili evör áftör.

Hát ennyi lenne mára, szerdán új vlog, vasárnap pedig újabb bejegyzés. Addig is Instán követhetitek, merre járok, Facebookon a fontosabb infókat, és Molyon az eszetlenkedéseinket a többi bloggerrel. Most pedig húzok hajat mosni, mert elfelejtettem, hogy már 3 órája rátettem egy tojásos-olajos pakolást, tapsotnekem, nem vagyok bjutiguru.

Csók a csibecsaládnak:

Aktuális heti VLOG: @neverhood_

július 09, 2017 No comments

Sokan vagyunk úgy, hogy "ez csak velem történik meg", akármilyen eseményről is legyen szó. Ühm, nope, bénázni mind szoktunk, legyen szó bármiről, vagy magáról az életről. Talán így elsőre nem teljesen érhető, mire akarok kilyukadni, de a felsorolást olvasva szerintem ti is a fejetekhez fogtok kapni.

Leégni a napon

Őszintén gondolkodtam már, hogy beperelek néhány naptejet árusító céget szimplán azért, mert az én hófehérke bőrömet egyszerűen semmi nem védi az UV-tól, de komolyan. Mármint öcsém, én tényleg megvárom, míg felszívódik, meg fél óránként leápolom a testem, de augusztus végére nálam legégettebb, levedlettebb és kiszeplősödöttebb személyt nehezen fogsz látni. A vicc az, hogy az utóbbi időben megtaláltam a sorstársaimat is, így többed magunkkal játszunk grillezett csibehusit, mert természetesen olyan nincs, hogy még egyenletesen is égjünk oda, áááh, fej és vállak totál, lábak semmi.

Habár most, hogy így belegondolok, az ombre tök menő. Hmm, hesteg ombrevagyok.

Beszerelmesedni

Ó, atya ég. ÓÓÓÓÓ, A-ttttya ég. :D A nyár dettó olyan hormontúltengéses, mint a tavasz, és ha még táborokba is járkálsz ilyenkor, akkor tudod, hogy pár nap mire elég. Hét évestől 18 éves koromig non-stop táborokba járkáltam, nyaranta pedig legalább 5 fiúba voltam szerelmes, csak úgy egész random, habár ők még a nevemet se tudták sokszor. Szépazélet, deszeretem.

De vicces félretéve, és kicsit a felnőttkor irányát nézve is szerintem mindenkivel megesik, hogy nyáron a jóidő és a szabadság hatására szebbnek látja a világot, mint ami amúgy, és lángoló vonzalomra kel egy ellentétes/azonos (#pride) nemű ifjúval. Aztán pedig ahogy kezdődik a szeptember, valahogy elmúlik az egész, és csak messzi-messzi álomképpé válik az egész szituáció.

Szóval ésszel kiscsibéim, ne pedig csak érzelmekkel. Ne csak komolynak képzeljétek, de komolynak is gondoljátok a dolgokat. Óriási a különbség.

Csődbe menni

Hopp, egy szebb ruci, hopp egy Starbucks, hopp egy fesztivál, hopp egy kis kiruccanás a haverokkal, hopp egy újonnan kijött szempillaspirál... Hopp, tök üres a pénztárcám. Még ha diákmunkát is vállaltál nyáron, sokkal kevesebből fogsz kijönni a nyár végére, mint ahogy belementél, mert egyszerűen szeretjük az életet, és leyolozunk mindent, ahogy azt illik. Fuck that nyár, és a kisugárzásodat is, egyszerűen más világ ez ilyenkor, vagy legalábbis elhiteti velünk ez az időszak.

A lényeg: nem csak te vagy csóró. Mind azok vagyunk.

Felborítani a terveket

Ezen a héten fesztivál, a következőn majd olvasok, azután megyünk nyaralni, aztán megyek a rokonomhoz, aztán megyek a csajokkal valahova... Aha, akinek tényleg sikerülnek a nyári tervei, úgy, ahogy azt mondjuk még májusban elképzelte, annak hatalmas taps, nálam már a következő napi történések is kétségesek. Valaki lemondja, betegség, özönvíz szerű esőzések, totális viharok, életpusztító kánikula, és a már emlegetett üres pénztárcák.

Tipp: ne sajnáld és ne akadj ki, ha nem minden terv szerint megy. Egy kis spontaneitás néha sokkal nagyobb élményt jelenthet, mint a berögzült dolgok.

Felkészületlenül nekiindulni

Vihart mondanak, de még úgyis megúszom. Csak fél órára megyek el a többiekkel kávézni, nem kell a telefonom. Tudom az utat, nem kell nekem a Google Maps. Van még ebben az autóban épp elég benzin. Úgyis tudok ott venni vizet. Úgysem jön ellenőr. Ismerős gondolatok, nem igaz?
Mind elcsesszük valahol, de felfogás kérdése a dolog. Én ki szoktam röhögni magam, és legalább jó sztorijaim lesznek. Szerintem ti is ezzel jártok jobban, a bosszankodás totál felesleges utólag.

Bár a lista vidámságnak íródott, a sorok között azért arra is utaltam, hogy bármilyen gáz van, sosem vagytok egyedül, és semmi nem "csak velem történik" dolog, az élet ennél bonyolultabb és mindenkinek oszt kártyákat, szóval keep calm bitches, ügyesek vagytok, és ha más megoldja, ti is.

A bejegyzés a projekthét részét is képezi, a többiek elérhetőségét lent eléritek a kis ikonokra kattintva. Hamarosan jön a videó a budapesti hétvégéről, ami miatt csúszások vannak kissé a blogban, de becsszó' jövő héten kaptok egy teljes, totálisan tartalmas (ceje van alliteráció) bejegyzést is. Addig is kövessetek Facebookon, vagy akár Molyon, Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)

Aktuális heti VLOG: @neverhood_

július 03, 2017 No comments

A múltkori bejegyzésben már emlegettem, hogy egyedül utazni nem ciki, sőt, kifejezetten érdemes, és kell is. Egy igazi független fiatal nem vár másra a saját boldogságáért, és ezt annyiszor el fogom ismételni nektek, mint a rohadt TeleShoppos reklámot szokás a tévében. Azt is kiemeltem viszont, hogy nem kell Párizsba, vagy a világ végére menni, elég néha a szomszéd településre is átnézni.

Megpróbáltam összeszedni 6 olyan magyarországi helyet, melyek meglátogatása során sem kell feltétlen csődbe vágnod magad, viszont kulturális és fizikai feltöltődést is jelenthetnek. Meg persze király képeket lehet csinálni, nem elhanyagolható tény, lehet pakolni Instára.

A lista persze nem teljes, számos gyönyörű, de rejtett kincs lapul még az országban, amik felderítésére még a google-ben is mélyre kell ásni, én csak pár kedvencemet írom most le. Ahol jártam, azt külön kiemelem majd, elmondva így a véleményem, de amúgy piszok nehéz volt az ország minden tájáról érdekességeket összeszedni, szóval becsüljétek ám meg nagyon, hogy vagyok nektek ;) ~~pojééén.~~ A nevekre kattintva képekre bukkanhattok, így megkönnyítve a keresést, a bejegyzések alatt pedig a "térkép"-re kattintva google map vár rátok.

Az utóbbi időből a kedvenc képem.
@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!

1. Wenckheim-kastély, Szabadkígyós

Számomra ez egy tipikus tündérkirálylányos kastély így képek alapján, ne kérdezzétek, miért. Igyekeztem utánaolvasni, és a jelek szerint renoválás alatt áll néhány szárny, viszont a kertjét dicsérik, mint az állat, szóval aki sétálgatna egy jót egy nem épp kánikula fűtötte délutánon Békéscsabától pár kilométerre LEFELÉ (mindjárt elmondom, miért emelem ezt ki ennyire), annak nagyon jó kikapcsolódás lehet. Aki pedig olyan elmebeteg, mint én, hogy szereti a katasztrófaturizmust, annak BCsaba MELLETT, Gerlában is van egy ugyanúgy Wenckheim-kastélynak nevezett épületegyüttes, mely már romosan áll. A nem nagy távolságok miatt szerintem megéri mindkettőt meglátogatni, nekem nagyon a nyári bakancslistámon vannak ezek a helyek. Mármint most komolyan: melyik tisztességes, sokat olvasó lány nem képzelte már el magát párszor kastélyokban sétálgatva? Naugye.
térkép

2. Szentendre + Visegrád

Fúú, ez is nagyon bakancslistát ügy, Szentendréről láttam képeket kb. egy éve, és azóta nem akar kimenni a fejemből ez a város a látványosságaival. Imádom az ilyen szűk kis utcás településeket, ami inkább a völgyesebb szláv településekre hasonlít, és mivel Szentendrén igen nagy számban élnek a szerbek, így nem véletlen a város építészete sem. Kicsit Krakkóra hasonlít, az pedig tudjátok, hogy a szívem nem hogy csücske, de közel fele. Egy napra tutira megéri elnézni, ha esetleg pedig valaki unná, még mindig átruccanhat a mellette levő Visegrádra, amit szerintem külön be sem kell mutatnom a Duna-kanyarával és a Várral, az idegenforgalmi irodák orrba-szájba nyomatják, a törikönyvek meg pláne.

térkép

3. Keszthely

Szögezzük le: az életben nem voltam még a Balaton környékén sem, szóval balatonizmusból totál bukó vagyok. Azonban álmodozni tudok, kastélyokról pláne, szóval jöttem egy újabbal, a Festetics-kastéllyal, és komolyan, ha ebbe az épületbe nem szeret bele valaki már a képek láttán, akkor soha semmibe nem fog. Pazar és hatalmas, ráadásul látogatható. A tükörterem az egy nagy betűs OMFG, és ilyenkor jövök rá, hogy tényleg nem kell Bécsig menni azért, hogy az ember különlegességeket lásson.
Ha valaki pedig unja, még mindig szétnézhet a nem túl csúnya városban, vagy lemehet a partra hűsölni. Egy napra turistának lenni ebben a városban szerintem teljesen megéri.

térkép

4. Pécs

Mondtam, hogy próbálok az ország minden pontjáról helyeket hozni, és bár Pécs nem a tipikus turiváros, jártam már itt, így most saját tapasztalatos sztori jön. 2010-ben Európa Kulturális Fővárosként egész jól kicsinosították a várost, ráadásul számos jellegzetes épülete is van, és ha valaki még ezt is unja, vagy inkább a túrázósabb eseményeket preferálja, az kirándulhat egyet a tévétoronyhoz is, vagy a Jakab-hegyre, esetleg a Kis-tubesi kilátóhoz. Legyünk őszinték, az ország igen lapos, így minden hegymászósabb-túra megoldásnak örülni kell, aztán bírjátok szusszal meg próbáljatok nem eltévedni, mert ez nem a 117 légimentős sorozat.

Aki viszont tényleg csak a városban bóklászna, az is el tud tölteni egy napot gond nélkül, a főtér a dzsámijával, a Zsolnay-negyed, a székesegyház, vagy akár a Vasarely-múzeum is megéri a látogatást.

térkép

5. Fátyol-vízesés, Szalajka-völgy

Nyáron döglünk a melegben, ilyenkor mindenki rohan a vízpartra, és izzadó testek mártóznak egymás mellett a tavakban és a folyópartokon. Valahogy nem meglepő, hogy víziszonyom van egyébként. Szóval, a lényeg: ha nem a tipik turistahelyekre mennél, akkor ajánlom az Eger-Miskolc-Salgótarján háromszögben levő Szalajka-völgyet, és az ott található gyönyörű Fátyol-vízesést. Persze ne egy Niagarát képzelj el, de túrázni és valóban felfrissülni szerintem totál megéri. Ha a közelben laknék, tutira non-stop oda járkálnék, tipikus Neverhood féle szerelemhely a képek alapján.
térkép

+1 Szeged

Csak gyertek, én várlak titeket - ha időben szóltok :D

Remélem sikerült valamennyit segítenem, tényleg nagyon igyekeztem a városjáróknak és a természet szerelmeseinek is kedvezni, ráadásul mivel tömegiszonyom van, a tippppikus turistáktól meg főleg agybajt kapok, így csakis olyan helyeket válogattam be, melyek nekem/nekünk szociálisan problémásoknak (:D) kedveznek.

Bízom benne, hogy tudlak titeket motiválni, hogy mozduljatok ki, erre van a nyár, főleg fiatalon, a szabadság egyre kisebb és kisebb lesz idővel, szóval használjátok ki a jó időt, meg a kánikulát is.

Kérlek, ti is írjátok le a kedvenc helyeiteket, adjatok ötleteket, vagy csak meséljétek el a saját élményeiteket kommentárban itt, vagy Facebookon, vagy akár Molyon is, nagyon kíváncsi vagyok rájuk! :) Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)

Szép hétvégét és tartalmas kirándulásokat Csibék!

június 25, 2017 No comments

A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős luxusutazásokat lehet nyerni és így tovább. Erről annyi a véleményem, hogy a világ bekaphatja. Ha tényleg csak párban lehet leélni az életem, akkor alapból egy plusz emberrel együtt születek, nem? És itt most amúgy elnézést az ikrektől, ez egy sokkal komplexebb filozófiai értekezésem eredménye, amelyet nem most szeretnék kifejteni, elég a barátaimat részeg estéken ezzel ölni.

Igyekszek a lényegnél maradni, na. A média, meg a társadalom is sulykolja beléd, hogy egyes programokat ciki egyedül végezni. Ez egy akkora bullshit, hogy az én pofám szakad le. SEMMI nem ciki, amit csinálni akarsz, ha jól érzed magad benne. Egy év alatt már csomó bejegyzésben magyaráztam, hogy egyedül lenni nem rossz, hanem sokszor már-már kiváltság. Szabad vagy, oda mész és azt csinálsz, amit csak akarsz. Szóval igyekeztem összeszedni öt olyan nyári programot, amihez nem kell a barátaid vagy a pasid/barátnőd beleegyezésére vagy gondolkodására várnod, csak a saját bátorságodéra, hogy járd a saját utad.

1. Mozi

Kezdjük egy igen lightos megmozdulással. A szüleim most sem tudják feldolgozni, hogy néha tök egyedül beülök a moziba, egyszerűen nem értik, miért nem hívok valakit. Azért kéremszépen, mert magam akarom kielemezni a filmet, megérteni, vagy csak simán kikapcsolni az agyam a hatalmas képernyő előtt. A Marvel filmekre mindig tesómmal megyünk, amióta az eszemet tudom, azt közösen kell kibeszélnünk, de ha nekem tetszik egy film előzetese és a kritikák róla, ami senki más érdeklődését nem kelti fel, akkor csak azért hagyjam ki magam egy jó élményből, mert "MÁS" máshogy gondolkodik? Nope, kizárt.

Ha nyáron a barátaitok elfoglaltak, vagy még vizsgáznak, esetleg elutaznak, te pedig egyedül maradsz, akkor emeld fel a segged, pakolj fel a legnagyobb pattogatott kukoricából, dőzsölj és élvezd a hatalmas képernyőt.

+ előny: nyáron kevesebben járnak moziba, úgyhogy néha tied az egész terem. Totál szürreális érzés, ennyit elárulhatok.

2. Utazás

Az egyik lemondja, a másiknak nem tetszik az utazási terv, a harmadik az egész házat felpakolja két napra... én meg gutaütést kapok. Szerencsére egyre többeket sikerül rávennem, hogy legyenek "vakmerőek" és induljanak neki egyedül az országnak, vagy legalább a városnak. Aláírom, vannak olyan utak, amelyeket jobb megosztani egy olyan emberrel, akit szeretsz, és valóban közös élményként megélni, de hatalmas ereje van az egyedül kirándulásnak is. Nagyon sok mindent megtudhatsz magadról, fejlődik a probléma megoldó képességed, és tényleg a saját urad vagy, azt csinálsz, amit csak akarsz. Nem kell egyből a kontinens másik felébe menni, már az is egy napos élmény lehet, ha elkocsikázol a szomszédságban levő településre, esetleg felülsz a másik nagyvárosba tartó vonatra. ~~a buszt azért nem említem, mert utálok buszozni, de természetesen benne van a listában, csak na, értitek :D~~ Kezd kicsiben, a nyár azért van, hogy megéld.

+ opció: Virág említette egy régebbi kommentárban azt hiszem, hogy neki nagy bakancslistás álma, hogy egyszer egyedül eltöltsön egy estét (woaaaa, alliteráció szivi) valamilyen luxushotelben, és szerintem ez is egy király ötlet :D

3. Piac/Vásár

Jöjjön az első nem szokványos program, de nyugalom, megmagyarázom. Sok korombelivel beszéltem, akik az életben nem voltak még piacon, vagy vásárban, és bár sokan hétvégi családi kiruccanásnak tekintik ezt a helyet, én pont ellenkezőleg gondolom. Apád meglát valamit, anyád már a következő sorban van, te megvennél valamit, de egyik se figyel rád, a tesód meg csak a kajás standokra tud gondolni. Nálunk kb. így néz ki egy vásárba járás, és gyorsan be is fejeztem a family trippeket. Piacra már rég egyedül járok, összeszedem ami kell, ráadásul azt veszek vagy nézek meg, amit csak akarok, senki nem nyaggat hátulról, mint valami kis ördög, ráadásul ismerősökkel is össze tudsz futni, akiktől összeszedheted az aktuális belpolitikai híreket (értsd: falusi pletyka). Plusz korán is kelsz, ergó produktívabb a napod, felfrissülsz és még nem is költesz annyit, mint egy hipermarketben vagy egy plázában.

Próbáljátok ki, milyen egy nap korán kelni nyáron, mikor még nem égsz meg a tűző napon, és kimenni a piacra/vásárba. Meg fogtok lepődni magatokon is.

4. Cukrászda/kávézó

Ha látsz Szegeden egy vörös hajú lányt, aki a kávéját issza, és a laptopján pötyög, vagy a könyvet bújja, esetleg sebesen körmöl egy füzetbe, az én lennék. Ezek az én alone time-jaim, és egy pillanatig sem jut eszembe, hogy más is ott legyen. Van egy feelingje annak, ha beülsz a fent említett helyek egyikébe, és csak figyeled/hallgatod az embereket, vagy írsz, vagy olvasol, vagy rajzolsz, vagy bármit csinálsz, ami csak boldoggá tesz. Sehol nem írja törvény elő, hogy csak csapatostól lehet berobbanni az ilyen helyekre, plusz magadat vendégelheted meg a finomabbnál finomabb ínyencségekkel. Krakkóban szoktam rá igazán a városi cukrászdákba mászkálásra, ott az volt az idegesítő, ha mondjuk a Wadowicében (ami egy elég diákbarát cukrászda és kávézó) az asztalnál beszélgettek, nem pedig tanultak, vagy a saját dolgukat csinálták az emberek - egyedül.

+ előny: sok jó pasit láthatsz, ami már szemlegeltetésnek sem rossz program, én belőlük kotyvasztom össze az aktuális főszereplőimet az írományaimban.

5. Túrázni/sátrazni

Tudom, most mondanátok, hogy "hát ez ugyan olyan, mint utazni". Öhm, nagyon nem. Utazáskor más emberek is körbevesznek, vagy legalább épületek, járművek, van egy szállásod, ha több napra mész, ahol azért tetőt adnak a fejed fölé minimum.
Túrázáskor tényleg rohadtul egyedül vagy, a természet vesz körbe, a kis köcsög szúnyogok, meg úgy általában az időjárás szeszélyeinek vagy kitéve. Azért persze nem kell random elindulni egy irányba, és amit az isten áld stílusban nyomulni, de biztos vagyok benne, hogy bárhol is élj, a közelben van kijelölt túraútvonal, melyet követve biztosabban érsz célba.

Nektek milyen programötletetek van még? A szobában döglés és sorozatnézés nem opció ;) Írjátok le kommentben itt, vagy bármelyik más platformon (Facebook, Instagram, Moly) mert az idei nyárból én is a lehető legtöbbet akarom kihozni, és ehhez az kell, hogy hasznosan és önmagamhoz képest újdonságokkal töltsem a napom. Plusz az érdekesebb "esetekről" vlog formájában be is tudok számolni, szóval tényleg várom a jó kis ötleteket :D

FONTOS INFÓ: Leiner Laura: Egyszer c. könyvéért a nyereményjáték a jövő hét folyamán lezártul, ne maradjatok le egy jó és kreatív lehetőségről. Péntekig van a határidő, jövő vasárnap pedig már a nyertest hirdetem ki! Minden részletet IDE kattintva megtaláltok, a már jelentkezők képeit pedig ITT. :)

Szép hétvégét csibék, jövő héten újabb vlog és újabb bejegyzés érkezik :)

június 18, 2017 12 comments

Bár Fanny (@fannydebreczeni, tessék szépen csekkolni a művésznőt) már nagyon rágja a fülemet, hogy folytassam ezt a sorozatot, és kikössünk végre a megoldásnál, aminek hatására végre elmondhatom, hogy ott tartok, ahol, erre még egyetlen egy részt várni kell. Bocsesz.

Viszont, a héten visszamentem az általános sulimba (lesz róla vlog, amint lesz időm összevágni ;)), és a folyosókon járkálva a kissé kihalt épületben rájöttem, hogy nagyon sok szép és meghatározó emlékem van onnan, amik ennyi év után is érzem, hatással voltak rám. Így kaptok most egy kis múltidézést életem legmeghatározóbb 8 évéről, ami kb 65%-ban azzá kreált, aki ma is vagyok. Majd megértitek.

6 évesen kerültem iskolába, a '96-os generáció helyett bedobtak a '95-höz, mert túl okos voltam az óvodához :D Ezen kijelentésemre persze mindig, mindenki kiröhög, de amúgy tényleg így volt, 5 évesen már folyékonyan olvastam, pont nem tudtak velem mit kezdeni az óvónők, szóval inkább elpateroltak az iskolába. Ez már önmagában indított egy kisebb identitásproblémát, mert nem tartoztam az idősebbek közé, de az alattunk levő generációhoz sem. Mondjuk 6-7 évesen erre pont magasról tettem, ez inkább felsőben alakult valós belső problémává.

Szóval, 6 évesen megkaptam a világ legjobb tanítónénijét és a világ legjobb alsós osztályát, amit csak kívánni lehetett, elsőben pedig csuklóból megnyertem az általános suli olvasási versenyét, ami bár így utólag nem egy nagy dolog, nekem akkor brutálisan nagy löket volt. Ugyanebben az évben kezdtem a zeneiskolát is (...), szóval iskola melletti elfoglaltságom is volt bőven. Iskola után sose haza mentem, mindig a Nagymamámnál volt a családi gyülekező, ő vigyázott ránk, és ez a rutin 2010-ig, az elhunytáig így is maradt. Ezért egyébként a többiek mindig furán néztek rám, de már akkor is volt bennem egy vehemencia, és elküldtem minden beszólogatót a francba. Ezt a tulajdonságomat egyébként becsülöm, mert nem érzem jól magam, ha meg kell hunyászkodnom valaki alatt, és ha így nézzük, ezt az általános iskolának és a gyermekkori piszkálódásnak köszönhetem.

Elsős koromban még megérkezett Tincs is az életembe (lesz róla vlog, ha akarja, ha nem :DDDD) és beszartok, de 15 év után még mindig mellettem van, és még mindig a legjobb barátnőm. És még mindig félek, hogy ha egyszer összeveszünk valamin kegyetlenül, akkor minden kínos képet-videót-beszélgetést-titkot felpakol az internetre. Ő volt a nagyon csendes lány, én pedig aki a torka szakadtából üvöltött, mert igazából nem volt rajtam hangerőgomb :D Ha csak nem voltunk szétültetve a tanítónéni által (mindig szét voltunk, túl jó volt az osztályközösség), akkor együtt ültünk, felsőben meg aztán pláne, egy kisiklást eltekintve mindig a középső sor valamelyik padjában, ő jobbról, én pedig balról. Ő (volt) a csendes, békés, enyhén strebó barátnőm, én pedig a totálisan meg nem értett, lázadó, fékezhetetlen, gyakran hisztériázó és "márpedig én mindent jobban tudok" felfogású barátnője. Arról nem is beszélve, hogy harmad unokatestvérek vagyunk, amúgy. Így utólag már látom, hogy a nagymamáink vérmérsékletét örököltük mindketten, mert Tincs azóta egy vadállat lett, én meg magamhoz képest kissé lenyugodtam. Merje valaki azt mondani, hogy köztünk nincs egyensúly.

Az egy dolog, hogy a gyerekek piszkálódnak, csúfolják egymást. Nos, engem ezek a dolgok letraumatizáltak, nagyon hosszú évekre. A súlyom volt a központi téma, osztálytársak és a családom részéről is. Hiába jártam már akkoriban táncra is, őszintén szólva nyűgnek éreztem a mozgást, a mamám főztje viszont túl finom volt, meg hát tudjátok, milyen egy jó klisés nagymama: tele sütivel és egy hétre elegendő kajával. Rettenetesen pufi gyerek voltam, negyedikben még külön orvosi kivizsgálásra is elküldtek, mert túl magas volt a vérnyomásom az átlaghoz képest, aztán kiderült, hogy csak kövér vagyok, le kellene fogynom. A torna pláne nem ment, mai napig emlékszem, mekkorákat buktam például a bakon, vagy hogy mindig utolsók közt voltam a futóversenyeken. Ezért volt valószínűleg ekkora szám is: kompenzáltam. Kompenzáltam azt, hogy baszogatnak, hogy beszóltak az öltözködésemre, hogy mindig a barátnőim érdekelték a fiúkat, akik hozzám jöttek segítségért, és hogy én nem érdeklek senkit. Én lettem a haverlány, és egy idő után elhittem, hogy nekem tényleg ez a sors jutott.

Így utólag nem bánom, hogy így alakult, nagyon sokat köszönhetek a mai racionális felfogásomnak azért, mert annó mindenki inkább haverként, mint sem lányként kezelt. Mindig a fiúkkal mentem haza suli után, kiismerve így a gondolkodásukat és számos hülyeségüket. Plusz faltam a könyveket, egyiket a másik után, minden este elalvás előtt, ami annyira berögzült rutinná vált, hogy ma, ha még ittasan is érek haza egy jó buli után, akkor is muszáj legalább 2 oldalt elolvasnom, különben nem fogok tudni aludni. Placebó vagy a fene se tudja. Imádtam a romantikus sztorikat, és ahol tökösek voltak a lányok, (Louis Sachar: Laura titkos társasága - életem legtöbbször elolvasott könyve) én is olyan akartam lenni, mint ők.

Mindenki döntse el, hogy ez sikerült e, vagy sem, de az tény, hogy törekszem rá.

Az olvasás miatt imádtam a magyar órákat, a földrajz is mindig közel állt a szívemhez és hetediktől kezdve az informatika is a favoritok közt volt. Nagyon fontos pillanata volt az életemnek az is, hogy jó magyar tanáraim voltak, és egy elég ijesztő osztályfőnököm felsőben, akinek mégis köszönhetem, hogy nagyszerű versenyeredményeket érhettem el. Ezekre felkészülve jön rá egy gyerek, hogy nem csak minden az ölébe hullik, ahogy azt szeretné, és hogy őszinte legyek, nekem ezen a felfogásomon épp időben sikerült változtatni. Infó/média versenyen majdnem az országosig jutottam, ami Szerbiában nem kis szó, jó pár fordulót meg kell járni, míg ott kikötsz.

Szóval ha valamire megtanított az általános iskola, az az, hogy kiálljak önmagamért, és soha, semmilyen körülmények közt ne tagadjam azt, aki valóban vagyok. Lehetnek tévutak (voltak is az utóbbi időben, erről később), de azért van a szám, és azért van a hangom, hogy megszólaljak. Hogy az asztalra csapjak. Lehet, hogy sokszor ez magas decibelen történik a részemről, amit nem mindenki tud kezelni, de nem érdekel. Tanulni másoktól nem csak lehet, hanem kell is, viszont ha más a saját okítását próbálj rád erőltetni, azt hagyd ott a francba az utca közepén. Kellett pár seggberúgás az élettől és az osztálytársaimtól ahhoz, hogy most, 21 évesen ott tartsak, ahol. Szerettem az általánost a maga módján, a hullámvölgyeivel, a rohadt német szótesztjeivel, a sírva felelésekkel fizikán, vagy az ablakon kimászós műszaki/technika órákkal. Imádtam, hogy matekon a legjobb barátnőmmel és az akkori két legjobb barátommal ülhettem, hogy külön szerben először haveromra borult a pad, majd rám is. Csodás érzés volt, mikor nyolcadikban összefogott értem a felsős osztályok nagy része, mikor kiraboltak, vagy mikor ugyanezekkel az emberekkel együtt töltöttünk egy hetet a suli nyári táborában.

Lehet, hogy azt kellene néznem, hogy mennyit csesztettek a kinézetemmel, és a súlyommal, de utólag mindent máshogy lát az ember. Ezért is írom kicsit napló stílusban ezt a sorozatot: ez nem más, mint jegyzet önmagamnak, önmagamtól, a nehezebb és sötétebb időkre, mikor épp nem fogom látni a jót az életben. És példa nektek, hogy a szarból igenis lehet várat építeni, vagy ha az élet citrommal kínál, kérj mellé tequilát is, vagy nyomd a citromot az illető szemébe. És minden egyéb klisés kifejezés, szóval értitek.

Bár az iskola és én is átalakultunk azóta, egy dolog stabilan megmaradt: a lányöltöző ajtaja még mindig brutálisan le van szakadva. Látom a hormontúltengéses fiúk azóta sem változtak.

Remélem még mindig tetszik nektek ez az életemet bemutató kis sorozatszerűség, szívesen várok ötleteket arra vonatkozóan, hogy mire vagytok még kíváncsiak, vagy ha mégse, akkor azt is írjátok meg, minden vélemény fontos számomra. Kövessetek a blog új Instagram oldalán, Facebookon vagy Molyon, ráadásul még a NYEREMÉNYJÁTÉK is tart, szóval bátran jelentkezzetek és küldjétek a képeket!!!

június 11, 2017 No comments

Blog Archive

Popular posts

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'