Neverhood's Diary

A tavalyi év sikere után idén újra NEVERHOODMAS-szal "hangolódunk" az ünnepekre amolyan neverhoodosan: 10 dolog, diy, könyves és egyetemista témák, és még sok minden a nagy telezabálós ünnep érkezéséig minden hétvégén.

Projekthetes TAG nélkül nincs Neverhoodmas se, most viszont kicsit beújítottunk. Eme lejjebb olvasható nagyszerű kérdéssort megint a tagokkal együtt dobtuk be a közösbe, naná, hogy ünnepi témában, nekem pedig éjjel 1:10-kor nincs is jobb dolgom, mint jól megválaszolni őket.

A kérdéssor egyébként TAG-ként funkcionál, mindenki szabadon használhatja, ha tetszik. Lejebb pedig a projektpajtik blogjait is megtaláljátok, tessék szépen mindenkihez benézni.

Let's start it!

RÉTA KÉRDÉSE:

Emlékszel rá, hogyan tudtad meg, hogy a Mikulás/Jézuska nem létezik? Ha igen, elmesélnéd?

Hogy őszinte legyek, bennem nem élt sokáig ez a mítosz, tesómmal ellentétben, aki még általános negyedikes korában összeverekedett az egyik haverjával, mert az elmondta tesómnak, hogy nincs Mikulás, az én drága szent bátyám pedig védte az igazát, hogy igenis van.

Nálam az ilyen sztorik kimaradtak, én korán elkezdtem ajándékozni a szüleimet, és lassan rájöttem, hogy ők az én Jézuskáim, én pedig az övék. Meg hát a kis angyalkájuk/ördögfajzatuk is, bibibiiiii.

PERPETUA & INDIE KÉRDÉSE:

Karácsonykor veled is könnyebben elszalad a ló könyvvásárlás terén? Magadnak is veszel ilyenkor vagy csak másoktól kapsz?

Igen, pedig minden évben máshogy, más módon próbálok bevásárolni. Idén a netes rendelést intéztem, de most jöttem csak rá, hogy fele sincs megoldva az ajándékoknak, szóval a nagy brutál hajrában még én is bent leszek a boltokban. Sajnos mindig többet költök, mint elsőre tervezem, dehát istenem, ez van, majd januárban koplalunk.

DORKA KÉRDÉSE:

Mutass pár olyan könyvborítót, amik a télre és a karácsonyra emlékeztetnek.

Egy jutott egyből eszembe, ami télies borító, az Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjege, szerintem csodaszép.

WANDAMACI KÉRDÉSE:

Van valamilyen karácsonyi szokásotok?

Van áááám. Az első, hogy istentelenül összeveszik az egész család. A második, hogy minimum egy gömböt vagy generációkon keresztül örökölt családi örökségnek szánt karácsonyfadíszt összetörök. Közben apu a fa tartóba helyezése során végigmondja az összes létező magyar, szerb, angol és még néha német káromkodást is, de mint egy verset. Ráadásnak tesómmal tutira összeveszünk, hogy ahelyett, hogy akasztókat tenne a szaloncukorra, inkább megeszi őket, így a fára alig marad. Anyám meg persze hulla, mert napok óta a konyhában rostokol, szóval ő a külsős szitukból inkább kimarad (ő csinálja jól). A harmadik, hogy mind borzasztó strapáltan és csövesen ülünk a családi asztalhoz. A negyedik, hogy elmondok egy laza áldást, amit amúgy apunak kellene, de én lettem szentfazéknak megszavazva a kis femilinkben. Az ötödik pedig az alma-dió-hagyma-méz kóstolása, ez tradíció nálunk amióta az eszemet tudom.

ANNA KÉRDÉSE:

Miért várod minden évben újra a karácsonyt?

Mert abban reménykedem, hogy "na majd most" igazi ÁMERIKÁI, weheartites, pinterestes, kirúgunk a hámból karácsonyunk lesz. Aztán ember tervez, isten végez, pont az ellentéte szokott történni, évről évre kevesebb jut a fára, köré és alá.

A másik, hogy három számomra meghatározó és nagyon fontos személyt is decemberben vesztettem el, kettőjüket speciel karácsonykor, szóval akármennyire is szép ez az ünnep, a bánatról és a hiányukról nem tudunk megfeledkezni.

NIITAA KÉRDÉSE:

Mely könyvek szerepelnek a karácsonyi kívánságlistádon?

Konkrét könyvet nem tudok mondani, a lényeg, hogy legyen űber romantikus, űber nyálas, és ne legyen nyomi a főszereplő csaj se a pasi, mert akkor kiakadok. Karácsonykor pedig nem akarok kiakadni.

Milyen fajta fát preferáltok: műfenyő vagy igazi?

Csakis igazi, én még inkább a gyökeresért próbálok itthon kampányolni, volt év, mikor be is jött. A mű is feljön témának every year, de még mindig nem találtunk olyan szépet, ami megfelelne a család minőségellenőrzésének.

+ kihívás: építs moly-karácsonyfát!

Tavaly építettem, Molyon mindenki kiakadt, hogy töröm a könyvek gerincét. ITT JELEZNÉM, HOGY ÉLNEK ÉS SEMMI BAJUK AZÓTA SE.

VIRÁG KÉRDÉSE

Mi az, amit minden karácsonykor meg akarsz tenni / szokás, amit fel akarsz venni, de aztán mégsem teszed meg soha?

Mondjuk normálisan feldíszíteni a házat, mert valahogy nálunk ez a cozy vibe nagyon nincs meg, hiába pakolom tele sujtással meg égővel az összes szobát, valamit nem csinálok jól.

Még mindig nincs rondapulcsim, tavaly már nagyon be akartam szerezni egyet, csak rohadtul drágáltam, úgyhogy ez még várat magára.

Végignézni egy rohadt karácsonyi filmet az elejétől a végéig. Nem láttam se az Elf-et, se a Grincset, se a Télaput, se a nem tudom, mi van még, azt sem tudom, miről szólnak (~~gondolom a Karácsonyról, de szóljatok, ha tévedek~~) egyedül a Reszkessetek, betörők az, amit régebben láttam meg szerettem, de azóta se.

BARBI KÉRDÉSEI:

Karácsonyi hangolódásként szoktál karácsonyi témájú könyveket olvasni?

Nem. Vannak Karácsony témájú könyvek? :D

MOLLY KÉRDÉSE:

Hogyan telik nálatok a szenteste?

Mikor minden feszkóval telve végre leülünk enni, akkor a kaja összehozza az amúgy is saját hashtaggel rendelkező családomat (#szeretünkenniezvan), és onnantól beindul a sztorizás, általában a szüleimet kérdezgetjük, hogy meséljenek erről-arról, amikor még fiatalok voltak. Jókat és sokat tudnak dumálni, az olyan élhető.

ANITIGER KÉRDÉSE:

Milyen lenne számodra a tökéletes Karácsony? Emlékeztet gyermekkorod Karácsonyaira?

Hmm, ezt a kérdést ketté szedném. A tökéletes Karácsony nálam még úgy érzem, várat magára. Szeretném, ha szenteste és másnap reggel is itthon ébrednénk a leendő párommal, és a gyerekekkel, tesómék is itt lennének, ugyanígy, és vidáman megreggeliznénk, mindenki karácsony feelingben és közben a kölkök, a tacskók, beagle-ök és a törpekecske szétszedik a házat. Számomra nagyon fontosak a szüleim, és hacsak nem a világ végén leszek, akkor is megpróbálok mindig hazajutni Karácsonyra hozzájuk.

A gyerekkori ünnepből inkább az maradt meg, hogy míg apuval vagy valamelyik rokonnal elmentünk sétálni vagy a mamáékhoz, addig itthon anyu feldíszítették a fát, és mindig az volt mesélve, hogy a fát is a Jézuska hozta. Nekem ez a teória egyébként bejött és bejön most is. Amíg a nagyszüleim éltek, hozzájuk mentünk 25-én ebédre, szóval gondolom ilyen téren hasonlóság van a fent elképzelt és az imént leírt valóság közt.

GOTHIC KÉRDÉSE:

Ismerős lehet az iskolából mindenkinek a télapós/karácsonyos meglepetés húzás… Az ez évi első olvasmányod főszereplőjének milyen ajándékcsomagot állítanál össze? (Fontos: az anyagi oldal nem téged terhel, úgyhogy tegyél bele egy könyvet is)

Alig olvastam idén könyvet, de még így is vissza kellett néznem, hogy mi volt az első. SZJG 5. - Remény. Mily nehéz döntés ez. Mily komplikált Reninek ajándékot venni.
Kap egy könyvutalványt meg pár könyvjelzős és csók a családnak. Ő meg adja nekem Cortezt. Teljesen reális alku.

SOL KÉRDÉSE:

Kaptál már olyan ajándékot, aminek nem örültél? Mi volt az? Hogy kezelted a helyzetet?

Biztos hogy kaptam, osztályajándékozások alkalmával, de egyáltalán nem emlékszem, hogy mit és mikor, vagy kitől. Én igazából egy nagyon egyszerű személy vagyok, mindennek tudok örülni, általában később derül ki, hogy nem az én stílusom az adott tárgy vagy nem használom ki eléggé.

NEVERHOOD KÉRDÉSE:

Mik azok a témák (közéleti, kulturális, szociális, bármi), ami számodra NEM jöhet szóba szenteste vagy karácsony napján a családi asztalnál beszélgetés közben?

Hát akkor a saját kérdésemet is megválaszolom, leszek oly csodás, hogy ha már ilyen bonyolult kérdést tettem fel, akkor nem csak a többiekkel cseszek ki.

Nálunk a politika egy nagy bukó, fene nagyokat tudunk vitázni, mert senki nem érti a másik álláspontját. Apu a nagyokos, ő mindent tud (~~nem~~), anyám más irányból nézi, tesóm kutató tudósként egyáltalán nem foglal állást, én meg megint mást látok és tapasztalok. Szóval ez totál hangulatgyilkossággá fajulhat. Ami még nem jöhet, az az etnikumok és a történelem, mert a háborúkat és a csatákat mind máshogy tanultuk, és ezen is hajba tudunk kapni. Többi más jöhet, csak pozitív hangvételű legyen.

Ennyi lenne tőlem, szerintem igen őszintén és velősen megválaszolgattam mindent. Egyértelmű, hogy projektről projektra kreatívabbak vagyunk szerintem. A bloggerpajtijaimnak ezúton is Kellemes Ünnepeket kívánok!

Ezen a hétvégén KÉT bejegyzés is lesz, holnap érkezik egy újabb Neverhoodmas-os blogbejegyzés, amiben a mini karácsonyi nyereményjáték részleteit is hozom, szóval tessék figyelni.

Csibecuppanós:

P.s.: Szia Szandu, nem mondhatod, hogy nem említettelek meg a blogban. :)

Minden projektpajtihoz tessék szépen benézni:

☆ Never Let Me Go (http://neverletmegobyviranna.blogspot.hu/) ~ Virág / @Virág_Blogger
☆ Wandamaci (könyv)birodalma (http://wandamaci.blogspot.hu/) ~ @Wandamaci
☆ Three Points Of View (https://three-points-of-view.blogspot.hu/) ~ Vicky / @Vicky3
☆ Írásaim Tárháza (http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/) ~ Hikari / @K_A_Hikari
☆ Könyvjelző (http://konyvjelzobloog.blogspot.hu/) ~ @Perpetua és @Indie
☆ Coffee & Manga (http://www.coffee-and-manga.blogspot.hu) ~ Molly / @molly_
☆ Könyvvadászok (http://konyvvadaszok.blogspot.hu/) ~ @Sol
☆ Metaforaszennyezés (http://metaforaszennyezes.blogspot.hu/) ~ Sára / @sateenkaarigirl
☆ Hagyjatok! Olvasok! (http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/) ~ @AniTiger
☆ Miss Library (http://pastelblueandchocolatecake.blogspot.hu/) ~ kovkira
☆ TodayWiggin (http://todaywiggin.gportal.hu/) ~ Valentine Wiggin / @Valentine_Wiggin
☆ Neverhood's Diary (http://neverhoodsdiary.blogspot.hu/) ~ Neverhood / @neverhood
☆ Kitablar (http://barbyesakonyvek.blogspot.hu/) ~ Barbi / @BarbyMalik0112
☆ Varázstinta (http://varazstinta.blogspot.hu/) ~ Lonette /@csokitorta
☆ HaBár, a könyves kocsma (https://habarkonyveskocsma.blogspot.hu/) ~ Réta / @reta09
☆ Niitaabell Világa (http://niitaabell.blogspot.hu/) ~ @Niitaa
☆ Anya olvas (https://dorkaanyaolvas.blogspot.hu/) ~ Dorka/ @CsakSimánDorka
☆ Fleur de Livre (http://fleurdelivre.blogspot.hu/) ~ Ashley / @Ashley_Redwood
☆ Lap lap után (https://laplaputan.blogspot.hu/) ~ Anna / @M_Annie_99
☆ Goodbye Agony (http://goodbye-agony.blogspot.hu) ~ Gothic Fleur / @Gothic01

december 09, 2017 3 comments

Szögezzük le még itt az első NEVERHOODMAS bejegyzésnél. Nincs bajom a Karácsonnyal, én is nagyon szeretem hatmillió kínai égővel telepakolni a szobámat és igyekezve nem aggódni attól, hogy zárlatot kapva leégetem az egész házat. Imádok enni, ajándékötleteken filozófálni és a hóesésre várni. Meg a jó cukros és hizlaló forrócsokit.

De a tömegnyomor. A plázák. Az ilyenkor minden órában leadott karácsonyra szánt, de csupán agyonpropagált zenék. Egyszerűen vannak számok, amiket végre békén lehetne hagyni, és teret adni az újabb, később ugyanúgy feledésbe merülő tingli-tangli, karácsonyi csodáról mesélő fülkárosítóknak. ELŐRE LESZÖGEZNÉM, a lista szubjektív, nem akar senkit megsérteni, szóval ha a te kedvenc számod is érintett, az nem sértésnek van szánva, csupán magánvélemény. Nem hiába Neverhood's Diary a blog neve, ez egy napló, tudod, véleménnyel és gondolatokkal.

Ilyen nagyszerű és bájos bevezető után jöjjenek is az én kedven "hagyjbékénidénkérlek" zenéim:

Mariah Carey - All I Want for Christmas is You

MIVEL MÁSSAL KEZDHETNÉM, ha nem ezzel. Oh my god, sztoritájm: Általános suliban még jártam táncra, és volt erre egy koreónk, amit addig gyakoroltunk, hogy már hánytam ettől a számtól. (~~Tincs, szerintem te még a lépésekre is emlékszel :DDD)~~ Ez a nő szerintem 23 év elteltével is ebből a számból él meg, én pedig ettől leszek gyilkos. Épp, mikor feledésbe merült volna, megcsinálta Bieberrel az újabb verziót, hát mekkora marketingötlet.
Nem tagadom Carey hangban való tehetségét, viszont mikor egy nap már negyedszer hallom a rádióból, akkor all i want for Christmas is to shut up. Köszönöm.

Jégvarázs - Legyen hó

Hó legyen, de óránkénti lejátszás ne, lécci. Ez a Disney zene már rég nem Elzáról és a hűtőházáról szól, hanem arról, hogy a globális felmelegedésben már mindenki egy fehér karácsonyra vágyik. A filmet nagyon szeretem Anna és Kristoff miatt inkább (~~reménytelen antinyál romantikus a bloggerina)~~, szóval erre nem szólok semmit, viszont rohadt vicces, hogy szinte mindenki csak a refrént tudja, és már nem egyszer jártam úgy az Árkádban, hogy ez szólt a rádióból, és többen elkezdték énekelni mellettem :D

Michael Bublé - Let it snow

Hát akkor legyen megint egy legyen hó, csak mástól és más verzióban. Tudom, hogy nem az ő száma eredetileg, de ez az ember maga a Karácsony, ebből él meg, és ahány karácsonymániással beszéltem, mind megemlítették Bublé urat. Nem tudom, hogy csinálja, ilyen téren elismerésem neki, kevesen tudnak egyszezonos híres emberek lenni minden évben.
Hogy a számról is beszéljek - ha heti egyszer adnák csak, az égvilágon semmi bajom nem lenne, egy teljesen jó szám, híres, neves, szép a mondandója, áldásom rá. Napi ötödjére már én csinálok havat, csak valaki kapcsolja el.

Train - Shake up Christmas

Én úúúúgy szerettem ezt a számot. Komolyan, énekeltük unokatesómmal, neki csengőhangja is volt, szerintem ez egy nagyon ütős és jól eltalált Coca-Cola reklám volt.
Aztán sajnos túltolták. Szegény zenekar is szerintem már borzasztóan unja, mi is kétmilliószor fogjuk még hallani addig, egyszerűen nem tudom, hogy miért nem lehet egy ilyen dalnak normális ívet adni, hogy pl. kijön-híres lesz-sláger lesz-békében nyugszik.
Azért kíváncsi leszek, a Coke mivel jön idén.

TNT - Fehér karácsony

WÁÁÁ, nem bírom. Sajnos ezt is az élet utáltatta meg velem, mert milliószor kellett kóruson énekelnünk, és már annál a szónál, hogy "szááááncsengőőő", meghülyülök. Ez a szám amúgy alapból egy nagy WTF, mi ez a rapnek akaródzott valami benne, pls, meg szegény TNT már lassan 20 éve ugyanabból a három számból él meg, köztük ezzel is, ami valljuk be, elég erős túlzásnak érzek. Szerintem az énekesnek titulált Ákos csávó is borzasztóan unja, nekem ne mondja senki, hogy nem.

És mielőtt itt kapnám az ívet, gyors leírom, hogy mik azok a számok, amiket viszont nagyon szeretek és nálam nincs karácsony nélkülük:

Carol of the Bells konkrétan az ÖSSZES FELDOLGOZÁSBAN (Lindsey Sterling, Pentatonix, Cimorelli, Metal verison, minden jöhet)

PTX - Hallelujah
PTX - Dance of Sugar Plum Fairy
PTX - God Rest Ye Merry Christmas
Wham! - Last Christmas (néha ezt is borzasztóan unom)
Kocsit Tibi - Legyen ünnep

The Little Drummer Boy

O holy Night, stb.

Nektek mik a nem annyira kedvelt vagy már borzasztóan megunt, Karácsonyra szánt dalaitok? Írjátok meg itt kommentárban, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán, Instagramon pedig az Instastoryban követhetitek, merre járok és hogy készülődök a nagy szétmarketingolt, de hőn szeretett ünnepre.

Forrócsokis koccintós a csibéimnek:

december 03, 2017 2 comments

Szerintem senkit nem ér meglepetés, ha azt mondom, az idei évem nem az olvasásról és a könyvekről szólt, ami közel 22 év után igen fura számomra is. Ti sem kaptatok túl sok könyvértékelést, amit kaptatok, annak minimál része volt csak pozitív hangvételű, szóval a további gyalázások helyett inkább szépen szedegettem sorba, hogy mizujság az olvasólistám körül.

Tény, idén kevesebb időm jutott olvasni, sok újraolvasást is csináltam, de ami mégis új történetet tartogatott számomra, azokról is megvan rendesen a véleményem. Fontos leszögeznem, hogy ezek nem idén megjelent könyvek (1-2 kivétellel), viszont régóta vártak és vágytak az elolvasásra. Szóval kezdjük is a legelején:

R. S. Grey: Scoring Wilder – Testcsel
(Február 13 - 17)

Oh my god. OOOOOH MY GOOOOD. Annyira jót lehetett volna kihozni ebből, de neeeeem, véletlen sem. Még van is piszkozatom az elkezdett értékeléséről, de jobbnak láttam nem kitenni.

Az eleje nagyon tetszett, fiatalos volt, ütős, partis, újdonság.

Aztán jött a végtelen sötétségbe zuhanó hullámvasút. Kinsley még tökösnek is mondható, tetszett az edzési morálja, de Liam annyira semmilyen volt, hogy szavam sincs. Persze, ahhoz nagy tehetség kell, hogy jól nézzen ki, de semmi olyat nem tudott mutatni, amire azt mondtam volna, hogy NA, LÉGY A FÉRJEM ÉS A GYEREKEIM APJA, mert inkább ne legyen, könyörgöm.

Spoiler (mintha bárkit is meglepne) itt is jön a bolond barátnő és a haverok egymás közt, házvásárlás, csodaélet, ösztöndíj, nem ösztöndíj és a szülőkarakter helyett a bölcs Joda edző.

Valahogy megtévesztett a fülszöveg meg a botrányos borító, my bad, sorry, nekem ez nem jött be.

Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég

(Feb 21 - 24)

Ez egy picit kakukktojás, viszont valóban csalódás is. Nagyon-nagyon tetszett az egész könyv, imádom Becca Fitzpatrickot, imádom, ahogy leírta és elmagyarázta az egész Stockholm szindrómát, a történetvezetés izgalmas volt, egyik durvább esemény a másik után. "Mason" egy cukorbogyó, Britt szerintem lazán TOP 10-es női karakter nálam, szóval hol akkor hol a gond?

Egy: Ez nem thriller, azért annyira nem sötét, nem teljesen értem a megjelölést. Kettő: Korbie a legrosszabb és legegészségtelenebb barátság megtestesítője. Három: a legnagyobb baj - a Prológus.

Miért, mond drága Becca, miért kellett az a Prológus? Értem én, hogy emígy űrt hagyott volna magában picit a befejezés, de sokkal, ismétlem SOKKAL jobb lett volna, ha az olvasó maga döntheti el, mik történtek a szereplőkkel. Annyira bahhhhhh a vége, hogy ott ütögettem szegény könyvet a fejemhez óra közepén, és senki nem értette, mitől vagyok kiakadva. ~~mondjuk harmadik éve már nem kérdezik, csak megszokták~~ Ha nincs a Proli, totál kedvencnek avatom, így viszont csak egyszer újraolvasós lesz, ha ráérek bekuckózni és a hidegben ücsörögni.

Jasinda Wilder: Falling Into You – Zuhanok beléd
(Július 11 - 17)

Előszedtem a Moly listát, hogy visszanézzem, mikor mit olvastam, és ráakadtam erre. Semmi az égegyadta világon nem ugrott be erről a könyvről, pedig tudom, hogy olvastam. Aztán belenéztem a fülszövegbe, és beugrott, hogy az eleje még nagyon is tetszett, meg kibuktam meg sírtam rajta, de hogy mi volt a könyv második felének a storyline-ja, arról halovány lila emlékem sincs. Volt benne fájdalom, meg sírás meg szex, de esküszöm, hogy még a szereplők neve sem ugrana be, ha nem néztem volna most meg. Sajnos ez ilyen felejthetőre sikerült.

Brittainy C. Cherry: Csendfolyó

(Szeptember 17 - 19)

Nem, én sem értem, hogy kerül Cherry egyik könyve ide, mégis így alakult. Imádom az írónőt, fantasztikus történeteket hoz mindig és k*rva jól ír, a Lebegés nálam nagyon sok könyvet letaszított az útból, de még a Tűzesőre is azt mondom, hogy yaaaasss girrrrrrrlllll. A Csendfolyót úgy vártam, mint más 5 éves a Mikulást, a borítóját legszívesebben végignyalnám, olyan szép, de még a fülszöveg alapján is egyedi és brutál tetszetősnek ígérkezett a sztori. Tény, az is volt - csak közben nem éreztem mást, mint hogy unom. Alapból meglepett, hogy gyerekkorban kezdünk, nem nagyon tudtam hova tenni az egészet. Utána persze tudtuk, miért és hogy, de én már képtelen voltam ezen továbblépni. Elhiszem, hogy ez részben igaz történet alapján íródott, elhiszem azt is, hogy valakit ekkora trauma ér és így reagálja le, azt is, hogy balesetek történnek, de fucking i dont know. Valami hiányzott, ami az első két részben megvolt, arról nem is beszélve, hogy a vége össze lett csapva. Nagyon sajnálom és tényleg csalódtam ~~az idei évem címe lehetne amúgy ez is, na mindegy~~, mert nem rossz könyv ez, sőt, gyönyörűen megírt, csak az a fránya hiányérzet, az.

Alessandra Torre: Black Lies – Sötét hazugságok

(Szeptember 20 - Október 1)

Ha a Tükörjégnek a vége nem tetszett, hát akkor ennek az eleje. Sokan ajánlották, sokan szeretik, aláírom, nem is rossz könyv, a csavar nálam hatalmasat ütött, de tényleg, egy büdös pillanatig nem gondoltam erre, és persze, valahol látok benne logikát, csak nem értem, és őszintén szólva soha ne is kerüljek olyan helyzetbe, hogy értsem :D Biztos velem van a baj (~~100% hogy velem van a baj~~) én valami király softpornót vártam, izgi két mamlasz egy nőcikéért típusú mesét, ami végül is bejött, a pasik megvoltak, a szex megvolt, az erős, gazdag női karakter is megvolt, csak szegénykém olyan rohadt idegesítő volt az elején, hogy külön késztetést éreztem arra, hogy egy konyhakést átcsesszek a könyvön. Aztán persze alakult a szál, de ez az idővezetés... atyám Krisztus ments meg. Én értem, hogy kellettek ezek az időtávok, de annyira zavartak ezek a "két évvel korábban" " öt évvel később" "négy hónappal a titok előtt" stbstbstb indítások, hogy teljesen kizökkentettek az olvasásból és nem is érdekelt már a végén az egész titok, csak haladjunkmá'no'.

Paula Hawkins: A lány a vonaton

(Március 8 - Április 21)

Ez is kakukktojás, mert ez egy kapott könyv volt, azokat pedig tisztességgel el kell olvasni (~~ahapersze~~). Tudom, hogy bestseller volt, meg híres, meg még Stephen King is megütögette Paula feje búbját, hogy okos kislány. De.

Nekem rohadtul unalmas volt, nem az ilyen vontatott (~~lány a vonaton. vontatott. értitek~~) könyvekhez vagyok szokva, mindenki rohadtul irritált, és bár tény, hogy a gyilkos kiléte meglepett, utólag visszagondolva tök logikus volt. Addig viszont el is kellett ám jutni, az meg kétszáz esztendőbe telt. Nem értem, miért lenne korszakalkotó mű, vagy hogy lett ekkora hype körülötte, nekem csak egy nagy nyeh.

Bocsi, ha megsértettem valamelyik kedvenceteket, ez egy teljesen szubjektív vélemény és lista, mindig is tiszteletben tartottam azt, ha valakinek más tetszik és más jelent sokat. Ez a jó az olvasásban: a magunk ízlése alapján vitázhatunk és győzhetjük meg a másikat a jóról és a rosszról. Meg úgy alapból a véleményünkről.

Nektek mik voltak még idei könyves csalódások? Írjátok meg itt kommentárban, Molyon vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán. Instán pedig storyban követhetitek, épp merre járok, az utóbbi időben az életem minden rohadt pillanatát kipakolom, szóval csak saját felelősségre :DDDD

Kiscsibéknek nagyölelés:

november 20, 2017 1 comments

Az utóbbi időben annyi kisregény bejegyzést hozok nektek, hogy ma úgy döntöttem, legyen egy levegősebb is, lévén, hamarosan vizsgaidőszak és neverhoodmas, és 10uary, és minden egyéb, ami miatt megint kétmillió karakteres posztok jönnek majd. Értsd: a saját értelmes gondolataim megőrzése- és a ti szemeitek nem tovább rontása érdekében jön most egy újabb random tények rólam bejegyzés, mert rég volt már (az előző ITT olvasható), és mert gyűjtögettem a fura szokásaimat az utóbbi pár hónapban.

Természetesen ezt is klasszifikáltam (~~aztamindenitnekijeeee, hát milyen szavakat tudok, a tucatnyi magyartanár hadseregem büszke lenne rám)~~, és jöjjön most egy jó duli-fulis, morgolódós lista, ami igazából a rohadtul irritáló kategória, csak hát cuki vagyok, és igyekszek nem olyan nagyon borzasztóan negatív lenni.

Lássuk csak, dolgok, amiktől a falat kaparom:

- Lassú emberek előttem: OH MY GOD, egyértelműen első volt a listán, MEGŐRÜLÖK tőlük, a vérnyomásom azonnal az egekbe megy, egyszerűen tudatalatt bekattanok. Városi tempóhoz vagyok szokva, mindenki tudja körülöttem, hogy rohanok, mint egy eszétvesztett betépett mókus, és ha előttem valaki csak tingli-tanglizik, és nem tudom kikerülni, akkor nekem ott vége a napnak, de a világnak is. Nem tudom, miért, szerintem ez anyumtól jött, aki szintén spinning tempót diktál, a gének meg a nevelés nem válik vízzé. ~~csak borrá, muhahaha~~

- Ha valaki eltér a tervtől: Ezt általában leplezni tudom, de most a drága barátaim is megtudják a mocskos kis titkaimat. Képzeljétek el a szitut: hetek óta egyeztetünk valakivel, megvan hol, mikor, kivel, mit, merre, meddig, teljesen nyugodtan ébredek aznap, és kapom az üzenetet, hogy ja, bocsesz, változás van. WÁÁÁÁÁ. Ihatok én kávét ötöt is, lenyugodni onnantól már nem fogok, amíg vége nincs az egész eseménynek. Persze ennek vannak fokozatai, megesik, hogy teljesen vevő vagyok a kombinálásokra kisebb dolgok esetén, de ahhoz nagyon-nagyon kell, hogy szeresselek.

- A gyönyörűséges csúcsidős tömegközlekedés: semmi bajom a tömegközlekedéssel önmagában, szeretem a villamost, a trolit, meg mindent szinte, ami vele jár. Szinte.

Mert hát nincs is annál nagyobb élmény, mikor így is az ajtóban állok, mert nem tudok hova mozdulni, lévén, 5 millióan zsúfolódunk a kis Pesa-n és a nénike/bácsika ahelyett, hogy leszólítana, inkább átverekszi magát a tömegen, majd hozzám dörgölőzve kitúr az így is pár centis helyemről, csak hogy ő jelezze, le akar szállni. Ó, és van, hogy még a tetejébe le is szid, hogy miért nem engedem oda. Az a csúcs.

- Ha ahhoz nyúlnak, ami az enyém: ezt az utóbbi időben vettem észre magamon, hogy nagyon durván túl tudom reagálni, ha a telefonomhoz, táskámhoz, vagy bármihez nyúlnak, ami az én jogos tulajdonomat képezi.

- Ha leszarozzák és/vagy elkapcsolják a zenémet: Ábrándultam már ki emberekből és barátságokból csak ez a momentum miatt, enyhén jelzem itt is, hogy nálam ez a lelki állapotom megerőszakolásával ér fel. Szóval csak ésszel nyulkapiszka a zenelejátszó felé, ha én is ott tartózkodom.

Ez itt a nagyon antifotogén modell-énem lenne.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!

- Várakozás: Ezt már az előzőben is írtam, de a késésektől egyszerűen felforr az agyvizem. Én 99%-ban mindig ott vagyok mindenhol időben, sőt, legtöbbször idő előtt, abban az 1%-ban pedig valószínűleg csak a városi közlekedés babrál ki velem, de akkor sem kések 5 percnél többet, egyszerűen fizikailag képtelen vagyok rá. ~~próbáltam már szándékosan késni, nem viccelek, nem jött össze.~~ Utálok másra várni, vagy egyáltalán sorban állni, a határon rohadni meg minden olyan elvesztegetett percet, amikor egy helyben kell állnom és bámulni ki a fejemből, míg történik valami.

- Mikor valaki önmagának mond ellent: ez lehetne a 2017-es évem összefoglaló címe is. Öcsém, ha már valamiben hiszel meg tényként közlöd akkor ne változtass már rajta két nap múlva, és tegyél úgy, mintha mindig is így lett volna. Idővel biztos meg fogom tanulni kezelni ezeket az embereket is, de jelenleg csak bosszantanak és elcseszik a napom.

- A Plázák: nem kell, hogy tömeg legyen, egyszerűen nem szeretem a kirakatokat, az állandó egykaptafa felhozatalt a boltokban, a nyeh zenét a háttérben, és az irgalmatlan magas árat mutató cédulákat a legegyszerűbb pólókon. Velem is nehéz vásárolni, de akkor még nem láttátok tesóm, aki aztán pláne nagy ívben kerüli ezeket a helyeket. Nem tudom miért, egyszerűen idegesít, hogy mennyire szegénynek érzem magam egy-egy "kirándulás" után, pedig inkább csak az agyam van ráállva az olcsóbb megoldásokra.

Tudnék még naaaaagyon sok mindent felsorolni, dehát Fanny tanítása által muszáj pozitívnak lennem, és bár jelenleg nem tudok ez a hét után (ha követtek Instastoryban, tudjátok), azért igyekszem no, bőszen bevonzani a jó kis enerdzsiket.

Ti a magatok részéről mivel bővítenétek még a listát? Írjátok meg itt vagy Molyon, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán, Instán pedig követhetitek, épp merre járok, ott is igyekszem napi szintre aktivizálni magam.

Csibeölelős:

november 12, 2017 No comments

Végre ismét volt időm átrágni magam néhány YA könyvön az utóbbi időben, több-kevesebb tetszési sikerrel ~~inkább kevesebb, a NA felé kellene már fordulnom, de nem enged az ifjú lelkem, evvan.~~

Másfelől mindig panaszkodom, hogy milyen kis nyámnyila de persze izomagy főszereplő Rómeókat pakolnak bele az ilyen könyvekbe, holott Juli sokkal komplexabb szeretőről álmodozik az erkélye széléhez fagyva az éjszaka közepén, miközben a holdat bámulja egy szál Batman feliratos fekete pólóban. Szóval megkérdeztem ezt a tökös Julit, hogy mit szeretne, milyen legyen Romi, és vázolt pár szitut, amivel totál egyezek.

1. Vigye el egy Mekis-autós randira

Juli nem túl fenszi, megvan ő a szemétkajával is, és szerinte tök romantikus és aranyos lenne egy roadtrip, közösen, kettecskén ülni és csevegni az autóban, végigkóstolni a menüt és 10 évre elegendő tartósítószerrel telepakolt kajával mérgezni a szervezetét. Julinak rohadt igaza van, és az is jel, hogy a földön él, a valós társat keresi és nem a Sugar Daddy-jét. Mert hát gondoljatok bele: ott ül Romi, a sültkrumplitól és a Big Mactől zsírosan csillogó ajkakkal, az ablakon beszűrődő holdfényben, és bámulja Julit, aki leette ketchuppal a kedvenc fehér felsőjét, és együtt röhögik ki a másikat. #Couplegoals

2. Romi tiszta romi, meglepetésekkel

Juli tökre bírná a meglepi találkákat, vagy ha Romi néhanapján beállítana hozzá a koliszobába, amolyan "suprise, bitch, itt vagyok, hoztam csokit, főzzed a kávét és meséljé" stílusban. Juli meg úgysem szereti a csillogást meg a strasszköveket, nem kell neki több milliós ékszer, mert úgyse hordja, viszont sokkal többet ér neki Romi törődése és szeretete. Persze azért egy ajándék Ferrárinak is lehet örülni, dehát Julinak úgysincsennek nagy igényei, sem engedélye, szóval cseszhetjük.

3. Viszont Romi ne toppanjon be Juli csajbulijába

Egy csomó YA könyvben felbukkan Romi a csajos parti kellős közepén, a kis Rózák (~~sry, itt már muszáj könyékig mennem Shakespeare-be~~) meg biztos elalélnak a látványtól, de nem Juli. Juli tökös, Julinak kell a freedom és a pletykaparty, Juli úgyis csak hazaküldené Romit, vagy melegebb éghajlatra. Szóval Romi ha jót akar magának, akkor meglepi Julit néhanapján, de azért túlzásba ne essen.

4. Romi gondolkodjon, mielőtt ütne

Juli bár szereti az erős embereket, agyf*szt kap attól, ha a fiúk körülötte érte verekednek (~~szegény Shaki forog a sírjában szerintem most~~). Juli jobban bírja, ha Rominak van annyi esze, hogy szavakkal vágjon vissza, ahelyett, hogy agresszív tesztoszteronteraszként védené a saját körbepisilt területét, és a nyelvét forgatná ügyesen, nem az öklét. Juli szereti az eszes Romikat, bárcsak ne lennének a könyvek tele az ellenkezőjükkel.

5. Julinak bejön Las Vegas

Klisé ide, klisé oda, és bár Juli is szereti a romantikát, azért egy jó kis Vegasi esküvőben bármikor benne lenne Romival. Csak ők ketten, csak együtt és akár kamu nevekkel is. Izgalmas és kalandos, olcsó és az anyóspajtás sem szól bele az esküvő körülményeibe. Aztán elmennének valami kaszinóba, és egy csomó pénzt elherdálnának játékokra és koktélokra, majd az estét valami brutál nagy franciaágyas és szellemekkel riogatott motelszobában fejeznék be. És csak leyoloznák az életet. Romi meg szépen ebbe egyezzen bele.

6. Romi értse a szarkazmust

Juli tökös, vagány és sokszor szarkasztikus, amit talán a környéke nem ért meg, vagy épp lenézi, de Romi jön szőke herceg, fekete motoron, és vágja a poént, meg még vissza is szól. Julinak herótja van attól, ha a pasik cukimukinak tartják a legkevésbé sem bájos stílusát, mert ilyen egyszerűen nincs, ha ő köcsög hangulatban van, akkor igazodjanak is hozzá, ne csak leintsék. Szóval jó, ha Romi szintén kicsit szarkasztikus, a közös nyelv Julival nagyon-nagyon fontos.

7. Romi ne fogja Juli haját hányás közben

Juli ha már a pohár fenekére néz, és nem tűnik fel neki, hogy túlzásba is viszi, akkor köszöni szépen, egyedül szeretné detoxikáltatni a szervezetét, és marhára nem hiányzik neki a WC kagyló mellé Romi, hogy végignézze a zöldfejű jelenetét. Juli tisztában van vele, hogy az álomképpel ellentétben az alkoholmérgezés kicsit sem romantikus vagy bájos, esetleg cuki, hanem inkább mosott szar feelingje van a dolognak, szóval ha nem muszáj, nem akar szégyenkezni Romi előtt, ami teljesen érhető.

8. Rominak legyenek gondolatai, és ne legyen mániákus

Mivel Julinak is meg van a saját élete és dolgok, amiket szeret, eléggé örül, ha Rominak is van hobbija, amiben el tud vonulni, mert ha nincs, akkor állandóan Juli körül fog járni, amitől a lány kiakad. #giveherspace Juli szerint a követés, az utána való nyomozás és a 0-24 együttlét egyáltalán nem aranyos, hanem ijesztő, és szeretné, ha Romi is élné a saját életét, illetve hogy tudjanak miről beszélgetni, bemutatnák egymásnak a saját hobbijukat és a világról alkotott nézeteiket, nem pedig csak a világfájdalmukról beszélnének 400 oldalon át.

9. Romi ne legyen papucs

Szép is a szerelem, meg a bekómált csillogó állapot, de attól még Romi megmaradhat embernek, nem kell bólogató kutyaként Juli véleményére adni mindenben, és szentírásként elkönyvelni annak kéréseit. Szép a rózsaszín köd egy ideig, csak aztán elfogy, Romi meg azon kapja magát, hogy már szolgaként tevékenykedik Juli körül. Ha már a könyv elején vagány, magabiztos csávóként tűnt fel, akkor ne fogyjon le a könyv végére wc sikáló szintre, köszönöm. ~~meg Juli is~~

10. Romi legyen emberi

Nem kell, hogy az iskola legmenőbb pasija legyen, nem kell, hogy bukott angyalként vagy földönkívüliként tevékenykedjen a Földön, nem szükséges emósként vagy introvertáltként a sarokban gubbasztania, vagy eszméletlenre felpumpált felsőtestét mutogatva a lányokat maga köré gyűjtenie. Romi csak legyen, élje az életét, a viselkedésével tűnjön ki a kupac közül, ne azzal, hogy minden lány utánadobná a bugyiját, mert Juli épp azért sem fogja ezt megtenni. Romi legyen a szerelem, a legjobb barát és a jó fej pasi egybe, normál hajjal, normál szemmel, nem Jolie-s ajkakkal és nem szanaszéjjel gyúrt fehérjeporos felsőtesttel. Juli olyan sokat kér?

Hát szerintem nem, szóval Romi legyen cuki, és menjen Julival találkozni ötkor a szökőkútnál. Én meg tovább falom a róluk szóló könyveket, hogy lássam, hogy alakul kicsiny életük.

Ti mit tennétek még hozzá Romi személyiségéhez? Írjátok meg idelent kommentárban, vagy Facebookon, vagy akár Molyon is, Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)

Csóközön a csibéimnek:

november 06, 2017 6 comments

Jesszuskám, azt sem tudom, hol kezdjem.

Tudjátok, hogy mentem, annak körülményeiről is, szóval ezt itt nem taglalnám ismét. Sára a Metaforaszennyezés bloggerinája összeszedett engem, és befogadtak a #FelegánsTeam-be, így megismerhettem Ninát az ambivalentinától, Laurát a Vanilla Bangstől, valamint Édát a lepkeszárny & virágfüzér bloggerináját, akik végtelenül cukik és rendesek voltak, szóval köszi szépen lányok, hatalmas arcok vagytok.

Szerintem nincs olyan blogger, akinek az élménybeszámolójában ne lenne ilyen kép. Tök jogosan, egyébként.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Szeged az isten háta mögött van kettővel Pesttől, szóval királyul reggel (~~este? éjjel?~~) 4-kor keltem, és próbáltam átverni a testemet illetve a bioritmusomat azzal, hogy a szokásos reggeli rutint alkalmaztam. Röhej, de bejött, este 8-ig be se álmosodtam, ami egyértelműen szociológiai kísérletnek is kitette volna a részemről. SZÓVAL, make up on, haj megfésülve (~~részemről teljesítmény~~), kávé elfogyasztva, tömegközlekedés már korábban kitervelve, robogtam szééép lassan és MÁVosan a főváros felé, hogy részt vegyek a nem igazán kedvelt (mivel pozitívat kell most írni, nem mondok semmit a Cosmoról, de van véleményem róla. Erős.) női újság blogger/vlogger eseményén, amit a Magyar Telekom székházban rendeztek, és 9-kor nyitotta kapuit.

Annyit utazgattam ebben az évben Pestre, hogy az a két és fél óra a vonaton egyre rövidebbnek tűnik, mondjuk ehhez kellett a füles, zene, egy könyv és az álmodozó tekintetem, ami a ködbe burkolt misztikus mezők gyönyörű látványát bambulta.

Namost, előbb odaértem, mint a lányok, konkrétan 8:59-kor álltam be a sorba, ami megint csak azt a fantasztikus tényt mutatja, hogy egyszerűen képtelen vagyok késni, ha akarok, se sikerül. Úgyhogy egy csomó miniruhás, fekete dzsekis, hat kiló sminket viselő és göndörített hajú lány mögé beálltam farmerben és piros kabátban, csupán két kg sminkkel, és szokásos kócos hajjal, ami egész addig zavart, míg Felegánsék meg nem érkeztek. Szerencse, hogy korábban egyeztettünk, hogy nem öltözünk ki (innen jött a felegáns elnevezés, fun fact), így egyikünk se érezte magát kellemetlenül az Oscar gála szintű fancy eseményen. Még mindig nem tudom, hogy mi vagyunk ennyire visszafogottak, vagy csak nem kaptunk tájékoztatást a dress code-ról, jövőre azért mindenképp kibérelek egy uszályos báli ruhát a biztonság kedvéért. ~~nem~~

Amin nagyon nevettem, hogy szinte csak férfi (hátömm, inkább belőttsérójú, egykaptafa "modellnekkészülökdenincsbennemsemmikülönleges" fiú) hostessek álltak a rendelkezésünkre a belépésnél, a raktárnál meg úgy magán az eseményen is szinte, ami mennyire irónikus már egy női újság eseményén?! ~~De most komolyan, ez csak nekem volt viccesen, apokalipszisbe illően fura?~~

A LÉNYEG, hogy negyed órával a bejutásomat követően a lányok is odaértek, ami életmentő volt, mert meg akartam várni őket a terülj-terülj asztalkámra kipakolt reggelivel, viszont már rohadtul éhes voltam, szóval össznépi banzájként próbálunk kulturális keretek közt étkezni - én totál morzsás voltam, szóval ezen van még mit javítani. De a felhozatal nagyon jó volt, a Mizo kávéi, tejei közül válogathattunk, volt egy csomó féle és fajta Smoothie (raktároztuk), a péksütik brutál édesek voltak de brutál finomak is, szóval kicsit szerencsémnek érzem, hogy bekajáltunk, mert az ebéddel meg hoppon maradtunk, de erről később.

Speciel betegre ettem magam az almás táskából, még hétfőn sem voltam éhes, esküszöm. ft @Laura - Vanilla Bangs
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

10-kor Steiner bácsi megnyitotta az eseményt, és kezdődtek az előadások. Délelőtt még egész jól részt vettünk rajtuk, viszont Ninával állandóan megjegyeztük, hogy "ez is a vloggereknek szól". Mert valóban így volt, amin én részt vettem, annak 10%-a ha hasznosnak mondható blogger szemszögből. Persze, tudom, amit tudni akarok az írásról és a blogolásról, azt nagyon nem a Cosmótól fogom megtudni ~~(na mondjuk onnan mást se~~), de ha már blogger event, akkor vegyék számba azt is, hogy nem csak a youtubereké a világ.

A Pamkutyával és Kiss Imivel történt beszélgetés után a fél nézőtér kirohant, ami a szervezők részéről szerintem kicsit gáz, másrészt én is 5 perccel később köztük voltam, mert tudtam, miért mennek. Éda szegény csak mosdóba indult, de mivel ott állt az ajtó mellett Viszkok Fruzsi, szinte egymásba kapaszkodva, és rohadtul remegve odamentünk hozzá, hogy csinálhatunk e vele egy közös képet. Tudom, hogy egyesek szeretik, egyesek meg nagyon nem, én is tagja voltam már mindkét csoportnak, de jelenleg ő az egyetlen magyar beauty vlogger, akit követek és akit képes vagyok elviselni. A többitől a falra mászok, és ezt voltam olyan drága, hogy vele is közöltem. Nagyon cuki volt, kérdezte is, hogy melyik típusú videót szeretjük tőle, meg tényleg tök normálisan vette a rajongásunk, én meg olyanokat mondtam neki, mintha be lettem volna tépve. Szegény Éda is ahogy elnéztem majdnem elsírta magát a meghatottságtól, egyikünk se fogta fel, mit csinálunk, csak magyaráztuk neki, hogy mennyire bírjuk. Fangörlingeltünk fullosan, ami szégyen-nem szégyen, már a múlt része marad. Gyors még oda is álltunk egy-egy fotóra, Édáról három képet csináltam gyors az ő telefonjával, mert annyira remegett a kezem, hogy féltem, mind mosódott lesz. Végül elköszöntünk tőle, és kb három métert mentünk egy oszlop mögé, és csak akkor kezdtünk el sikítozni meg "úristenúristenúristenmeghalokjézusomezaFruzsivoltaztarohadt"-olni, ami persze nem volt feltűnő, ááá. Az adrenalinom az egekben volt, arra sem emlékszem, pontosan mit mondtam neki, de hogy életem egyik legkirályabb pár percét éltem át ott akkor, az is biztos.

Pamkutyáékhoz már összeszedettebben és normálisabban mentem oda, mert itt más missziót kaptam, és erre fel is voltam készülve lelkileg. Éda eltűnt közben, szóval egyedül vágtam neki a feladatnak, de ők is tündérek voltak, többen szólították le őket egy képre, szóval inkább azon lepődtek meg, mikor közöltem velük, hogy bár nagyon szeretem őket, és hogy csak így tovább, igazából az exemnek ígértem be ezt a képet, mert ő viszont tényleg rajong értük és komoly inspirációként vannak számon tartva. Röhögve visszakérdeztek, hogy az orra alá akarom dörgölni, mire mondtam, hogy neeeeeeeem, ők meg hogy akkor legyen nagyon jó kép, és Pam Pista (Márk ;)) lőtte ÉLETEM SZELFIJÉT! Ez a kép bakker be lesz otthon keretezve, hát milyen jól nézünk már ki mind rajta, OMFG, imádom, szeretem, ezzel fogok aludni. Később még egyszer beszéltem velük (nem volt rajtuk szemüveg, úgyhogy államtitkot őrzök), és annyit mondhatok, hogy NE küldjetek még nekik jó ideig e-maileket vagy üziket, totál belefulladtak a Despacito után, hagyjátok őket levegőhöz jutni úgy jövő Karácsonyig. Amúgy tündérek és piszok jó fejek, totál a földön járnak és ez nagyon szimpatikus számomra, teljesen pozitívan csalódtam.
~~meg hát kit áltatok, rohadt jól néznek ki~~

Egy ideig még eltengettük az időt, végignéztük a díjkiosztót (fanyalogtunk egy sort), csináltattunk fotoautomatás képet, amit mind megkaphattunk emlékül, és még dedikáltuk is egymásét. Neveztünk pár nyereményjátékra a felállított smink meg haj, meg kozmetikai meg pacsuli standoknál (azóta sem tudom, nyert valamelyikünk???), valaki valahonnan szerzett kék vattacukrot, Laura ment ugrálni, Éda ment virágkoszorúval fényképezkedni, Sára épp Iszak Esztit és az anyukáját fotózta, vagy Sabján Johannával, a Cosmó főszerkesztőjével beszélgetett, mert tudniillik Sára volt a csoportunk egyik celebe, Ninát meg valószínűleg lerohanták a rajongói, mert ő volt a másik. Becses személyem meg a Mizónál kötött ki már megint, hogy kaphassak abból az új limitált kiadású túrós szeletből, mert megvenni úgysem fogom. #szeretemamizot #szponzorálhatnátok

Vártuk az ebédidőt, ami jó nagy csalódás volt. Annyira fenszi gourmet kaját akartak nekünk adni, hogy végül alig ettünk, mert bahh, borzalmas volt. A kókusztejes tökkrémleves garnélás valamivel nem csúszott, a zöldséges rizsbe valamiért belekeverték a rántottát (???), a csevap volt még tán a legehetőbb (a szláv vérem igyekszik), a zellerpüré marha gyorsan elfogyott, a kacsacombot (~~wtf egy ilyen eseményre~~) meg inkább meghagytuk Ninának, mert ő mást ezen nagyszerű különlegességekből nem ehetett. Az étkezést a feltálalt Tescós minifánk mentette meg, amit én is inkább raktároztam és vittem a csapatunkhoz, hogy valami ehetőt is szerezzünk, de más is így vélekedhetett, mert egy csaj nekem szembe konkrétan a kését döfte a fánk piramisba, hogy minél többet megszerezzen, miközben kb. másik 6 kéz nyúlt a tál felé. Jogos, a túlélésért bármit.

Ja, meg volt tőkehal is, aminek semmi, de még csak mocsár íze sem volt, semmi az égegyadta világon. Ha a felsőbb szociális rétegekben ilyeneket kell enni, akkor jó nekem az alján is, köszönöm.

Ó, és akkor még arról nem is beszéltem, hogy ülve enni luxus volt és marha nagy szerencsénk, hogy öten így-úgy, de elfértünk valami fal mögött, vezetékekkel és hosszabbítókkal körülvéve. Ez elég gáz volt azért szervezésileg.

Mondanám, hogy a kajakóma ütött be, de inkább csak kezdtünk fáradni, Oravecz Nóra előadásának felét végig alfáztam Laurának dőlve (semmi sértés, komolyan). Amúgy a csaj behalok, milyen jól eladja magát, már majdnem én is elhittem azt a nagyszerű amerikai tündérmesét, amit mutatott, ilyen téren őszintén le a kalappal előtte, ezért el tudom ismerni. Értem, miért tartják sokan inspirációnak. ~~nem én~~ A cseh blogger csaj előadása nem volt rossz, angolul volt, szóval érdekelt, egyedül ott azért ráncoltam a szemöldököm, mikor közölte, hogy a szülés után egy órával már a kórházból vlogolt. Azigenöcsém, not bad. Az X faktoros producer muksi tetszett, vicces volt, szarkasztikus meg fogjukrá reális a TV vs. Youtube dologgal kapcsolatban. Zafírékra (~~Rubint Réka és Rella~~) nem mentünk be, a Followanna, Rossmann és Fruzsi beszélgetése érdekes is lehetett volna, de mi, egyszerű bloggerek szerintem csak annyit tanultunk belőle, hogy legyél k*rva híres és akkor valami cég majd megtalál. Erzsi for President előadásán pislogtam, mint borjú az új kapura, nem teljesen értettem, hogy a csávó produkálja magát, vagy tényleg ekkora arc, és amúgy utóbbi, szóval az mehet a pozitív csalódások mappájába. A hajas témát viszont abszolútte nem értettem, hogy jött a képbe.

Sajnos nem várhattam meg az esemény végét, öt után indult a vonatom vissza Szegedre, így négykor búcsút mondtam az egész eseménynek, a kajának, a színes lampionoknak és az egy négyzetméterre túlzsúfolt bloggereknek és bloggerináknak.

Hihetetlen mennyiségben töltött fel az a vasárnap, új embereket ismerhettem meg, rengeteget nevettem, és visszatért a hitem önmagamba is a blogolással kapcsolatban. Tudom, hogy ezt akarom csinálni, tudom, hogy nehéz lesz és tudom, hogy hosszú út és milliónyi akadály áll még előttem, de imádom, amit csinálok, imádok írni és ezt megmutatni másoknak is, beszélgetni és a világ dolgairól témázni olyanokkal, akik szintén ilyen érdeklődésűek. Talán nem leszek egy FollowAnna, vagy egy Zoella, talán mindig megmarad hobbinak és menekülő helynek a kis blogom, de most annyi inspiráció és új tudás jött velem szembe, hogy hazafelé a vonaton megterveztem a Novemberi blogbejegyzés témákat, a Neverhoodmast és még a 10UARY-t is. Ez pedig tőlem, aki épp az aktuális író napon találja ki a témáit, elég pozitív jelnek mondható.

Számomra ezt a napot Sára, Laura, Nina és Éda tették boldoggá, mert bár fantasztikus, hogy Pamkutyáékkal vagy Viszkok Fruzsival van közös képem, vagy hogy ott járkált Fifty Pair of Shoes, vagy Inez Hilda Papp, vagy Iszak Eszti, vagy bárki marhahíres emberke körülöttünk, ez semmit nem ért volna a felegáns lányok nélkül, akikkel rengeteget nevettem és végre, hosszú ideje úgy érzem, újra éltem. Nem tudom elmondani nektek, mennyire hálás vagyok.

#FelegánsTeam: @Sára - Metaforaszennyezés, jómagam, @Nina - ambivalentina.,@Laura - Vanilla Bangs, @Éda - lekepszárny & virágfűzés
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Ó, és ha ez még nem lett volna elég, kaptunk egy csomó mindent hazamenetelkor, és bár a lufit fájt a szívem otthagyni (~~nem akartam felvinni a metróra majd a vonatra, majd buszra, majd gyalog haza~~), a kapott szeptemberi Cosmót meg kb 2 perc alatt végiglapoztam, olyan érdekes és hasznos volt ~~nem~~, a Chloé parfümnek, a Limitált Virágüveges Sommersby-nek, és az elsőre elég furcsán narancsszínű Oriflame rúzsnak kifejezetten örülök, jó sorsuk lesz nálam.

Bízom benne, hogy jövőre még több bloggerpajtit összeboronálunk, és a Cosmó is kiküszöböli addigra a szervezési hibáit, ami azért legyünk őszinték, akadt - de fogadni merek, hogy az Oscar-gálán is van, szóval ezt teljesen pozitív visszajelzésként mondom. Mindig, mindenen lehet javítani és fejleszteni, szóval hajrá.

Ti jönnétek ilyen eseményre, esetleg más bloggertalálkozókra? Vagy már voltatok? Írjátok meg kommentárba itt, vagy Facebookon, vagy akár Molyon, Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)

Csókoltat frissen inspirálódott csibeanyátok:

ps: a smink valami hihetetlen csoda folytán reggel 4-től este 9-ig, míg visszaértem a koliba, kopás nélkül fennmaradt a fejemen, nem tudom, hogy, nem tudom, miért, de köszönöm az égieknek, az úrnak, az univerzumnak, bárminek, hogy még a hajam is jól állt, a képeken is jól nézek ki, és hogy ennyivel megáldottak arra a napra.

október 29, 2017 6 comments

Blog Archive

Popular posts

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'