Holly Smale: A lány, akit soha senki nem vett észre (Geek Girl 1.)
Vegyünk egy néha fájóan béna csajt, egy imádnivaló ügynököt, és egy nem százas apukát. Fűszerezzük őket gonosz ellenséggel, egy csipet jóképű modellfiúval és tálaljuk reális és tökös mostohaanyával. A Geek Girl előállt, és bár nem egy Michelin-csillagos fogás, mégis az elvárásomon felül teljesített.
A fülszövege olyan, mint a nagypiacon az összes többi klisés, "egyik pillanatról a másikra megváltozik az élete" könyvnek, nulla realitással és értelmes karakterrel. És én vagyok legjobban meglepődve, hogy tetszett ez a könyv, mert bár sok újat nem adott, mégis magával ragadt az elejétől a legvégéig.
A történet egyszerű, Harriet-et egy alkalommal felfedezi Wilbur, egy modellügynökség feje, aki meglátja a lány karakterességét és egyszerűségét, majd az újonc semmihez nem értve azonnal az egyik leghíresebb divatház arca lesz. Harriet soha nem akart modell lenni, nem is ért hozzá (s nem, egy csapásra ez nem fog megváltozni), de úgy érzi, muszáj változást hoznia az életében, kitörve a megaláztatásokból és az utálói közül. Így dönt, és lép.
A történet egyszerű, Harriet-et egy alkalommal felfedezi Wilbur, egy modellügynökség feje, aki meglátja a lány karakterességét és egyszerűségét, majd az újonc semmihez nem értve azonnal az egyik leghíresebb divatház arca lesz. Harriet soha nem akart modell lenni, nem is ért hozzá (s nem, egy csapásra ez nem fog megváltozni), de úgy érzi, muszáj változást hoznia az életében, kitörve a megaláztatásokból és az utálói közül. Így dönt, és lép.
 |
| @weheartit @elvinazafril @larissa_negrao_33 |
Tudjátok, hogy kiver a víz a gyenge, picsogó női karakterektől, aki önmagát is bénának titulálja és sajnáltatja magát a világvégéig. Adta az ég, hogy Harriet Manners geekségéből adódóan máshogy áll az élethez. Harriet sok mindent tud, inteligens és kissé talán gyámoltalan, és bár azt hiszi, az infók, amiket tud, értékesek, mégsem tud semmit a világról és az emberekről egésszen addig, míg meg nem bántja legjobb barátnőjét, és hazudik a családjának, majd Moszkvába utazik, és a tökéletesség mögé lát.
Amiért megfogott ez a könyv, az elsősorban a humor. Megkockáztatom, hogy SOHA ennyit nem kuncogtam/röhögtem/nevettem/vigyorogtam egy könyv alatt. Nem sértő, vagy bántó poénok, inkább vicces beköpések, szófordulatok és szarkasztikus megjegyzések, de azokból is a legegyedibbek.
Szeged-Pest-Szeged vonat út alatt kb. ki is végeztem, szóval nem túl vastag, nem túl bonyolult, de mindenképp aranyos történet, aminek kíváncsi vagyok a folytatására.
Szereplők:
Harriet alapvetően marha idegesítő, és szerencsére nem is hagyta az írónő túl sokat beszélni vagy gondolkodni. Szinte ő is külső szemlélő a saját életében, így pedig nem szedte szét az idegeimet. A vörös hajúakkal amúgy is illik összetartani (pacsi), és amúgy tényleg rengeteg érdekes dolgot tudott a világról, amiért pozitív írányba billen a mérleg vele kapcsolatban. Mikor béna, akkor tényleg béna (ellentétben Zoella Girl Online-jának Pennyje), de ő nem csinál ebből akkora ügyet, és ez azért értékelendő. Nem siránkozik, nem problémázik, és folyamatos személyiségfejlődése megfelelő mértékű, nekem teljesen bejött.
 |
| @weheartit @kseniamitsik4 @directitor @hnnhftzwtr |
Nickről nem tudtunk meg eleget, számomra ennyi alapján nem értékelhető, hiába a hivatalos szerelmi szál, a tempó kicsit gyors volt számomra. dehát ilyen ez a modell világ Tudjuk, hogy jól néz ki, hogy édes, és kedves, meg persze a végén egy jó nagy csattanót kaptunk vele kapcsolatban, de ez közel sem annyi, amitől megremeg a kezem tőle. Utóbbit fogjuk a koromra, 5 éve biztos imádtam volna, most viszont ez a része egyáltalán nem elég a könyves elvárásaimhoz.
Wilbur/iam
szerintem a legtöbbeknél kiveri a biztosítékot, amit meg is értek, de
én I.M.Á.D.T.A.M. A becézgetésiért teljesen oda vagyok, brutál kreatív
és vicces, szeretem az alapvetően bohókás, felnőtt karakterket, ő pedig
ezt az öltözékével és a dialógusaival kimaxolta.
 |
| @weheartit @gabyzepeda25 @Lost_freedom |
Toby kiidegelt, nem tudom miért, de Harriet mellett ő már túl sok volt, zavart a pattogása, a megnyilvánulásai, meg a zaklatói rajongása Harriet iránt. Nem is adott hozzá túl sokat az eseményekhez, egy teljesen elhanyagolható karakter. Talán a későbbi részekhez épül fel, nyemtudom.
Alexa a tipikus mean-girl, gonosz, de okos, szép, de egy hárpia. Vártam a nagy bejelentést vele és Harriettel kapcsolatban, de egyelőre elmaradt, talán ez a legfőbb szál, amiért folytatni szeretném a sorozat olvasását.
The Manners Family: Harriet apja teljesen életképtelen önmagában, totál zakkant, nem is csoda, hogy a lánya sem százas. Sajnos néha túlzásba is viszi az írónő a személyiségét, ami kizökkent az olvasásból, és egyszerűen csak zavaró. Szerencsére Annabel, a mostohaanya kitölti a zavaró réseket, ő az egyetlen normális és gondolkodó ember a történetben, szerintem nagyon vagány és womanpower. Ő mentette meg a könyvet a totális agyhaláltól.
 |
| @weheartit @rihab_dz @Candyflowers @maryobolashvili |
Korszakalkotó mű lenne? Pff, egy cseppet se. Számtalan ilyen történetet olvastam már, nem sok különlegesség van benne, a színpad mögött zajló eseményekből sem tudunk meg semmi újat, csupán a klisék vannak kiszínezve. Egy egyszer olvasós, vidám, klasszikus történet, ahol persze a szeretet ereje a végén mindent megold hagyjuk már. Miért tetszett mégis? Mert totálisan kikapcsol és elvonatkoztat a való élettől. Nem kell nagy dolgokat várni tőle, de tökéletesen teljesíti azt, amire hivatott. Ha nem vagy az egyszerű tiniregények híve, akkor ez sem fog tetszeni, ha viszont csak néhány mosolygós órára vágysz, akkor szívesen ajánlom. 14-17 év közt pedig kötelező.
some quotes:
– Ó, és ki nem cicamókuskálja le? (…) De most komolyan, ki a majommufinomat érdekli.
– Nem vagyok én lufi, az Isten szerelmére. Kiszúrtak. Azt jelenti, hogy felfedeztek. Felfigyeltek rám. Kiválasztottak. Felkértek. – Még mindig értetlenül néznek rám, úgyhogy rosszkedvűen folytatom. – Egy modellügynökség. Az Infinity Models, hogy egész pontos legyek.
Annabel még zavartabban néz rám, mint eddig.
– De hát mire?
– Krumplit csomagolni.
– Tényleg?
– Nem! Hogy modellkedjek! – kiáltom kétségbeesetten.
– Pont téged kerestelek. Te annyira holnap vagy, nagyon jövő hét szerda. Nem: inkább te vagy mindaz, ami csütörtök után jön. Érted, miről beszélek?
Nem lehetsz egyszerre gyönyörű és kiegyensúlyozott: ez annyira igazságtalan lenne.
U.i: Az utóbbi időkben elszabadultak a könyves kritikák az oldalon, mert több időm volt olvasni. Ez folyamatosan változó, szóval ne lepődjetek meg, ha más témákhoz is nyúlok majd, aminek semmi köze az elképzelt világhoz. Ráadásul a tini regényeket is szeretném most kicsit hanyagolni, visszatérek a bevált YA-NA vonalhoz, és egy-két klasszikus is beiktatok, mert nagyon rosszul állok velük. Remélem azért élvezitek a kis szösszeneteimet is, csakúgy, mint a nulla kritikával, de annál több indulattal írt értékeléseimet. :) neverhood
2 comments
A klasszikus alatt mire gondolsz? Mondanál egy-két címet?
VálaszTörlésPl. az Üvöltő szelek már régóta váróslistás, illetve Dickens: Karácsonyi ének, Jane Austin: Büszkeség és balítélet, C. Bronte: Jane Eyre. Ezeket még idén elakarom olvasni, aztán ahogy sikerül. :)
VálaszTörlés