Nyeeeh. Világrekord könyveladás ide vagy oda, számomra laza kikapcsolódáson kívül semmit nem jelentett ez a könyv. Örülök, hogy Zoenak ilyen jól megy a blogolás és youtuberkedés ez így elég furán hangzik, valószínűleg helytelen is, de annyi baj legyen, valóban ő volt az, aki annó, évekkel ezelőtt elindította a ma már szomszéd Juli néni szintű Beauty és Lifestyle bloggerkedést, de a könyve pont olyan, amilyen a tizenéves lányok írnak otthon, csak azt nem adják ki, szerencsére. Ezzel nem Zoella-t minősítem, mert el kell ismernem, hogy a csaj jól csinálja, amit csinál, én is néha rákattintok, vagy a tesójára, hogy feldobják a kedvem, csak épp a könyve nem akkora sláger, aminek beállítják.

Hű, de szigorúak vagyunk ma!

Mi is a sztori pontosan? Van egy Pennynk, aki néha beégeti magát és vörös haja van, megkapjuk a legjobb barátját, aki meleg, mint a kályha, #PrideMonth!!,a gonosz gyerekkori barátnőt, és az iskola üresfejű, de nagymenő pasiját, akibe természetesen a főhősnőnk bele van zúgva. 
Közhely.
Klisé.
Frázis.
Kaptafa.
 Aztán persze blogolásba kezd, mert az interneten ki tud teljesedni, ott mindenki nagyon szereti az anonimitás mögé bújt Pennyt, így elszalad vele a ló, és olyan dolgokat is megír, amit nem szabadna. 
Üdv az internet világában!
Mint például Brooklyn Fiúról, aki megint csak a legegyszerűbb "rocksztár" (nálam a rock valahol a Rammstein és az Iron Madennél kezdődik) személyleírás, amely minden tinikönyvben olvasható. 
Ó, és természetesen Penny és a családja New Yorkban töltik a karácsonyt, majd az Újévet is, Penny pedig alig lát valamit a városból, mert nem tud az eszével gondolkodni.
New York, ember. Elhiszem, hogy Angliából át lehet ruccanni, de vagyunk itt egy páran reményvesztettek, hellóka!

@weheartit @blurryfaceloading @beautifuIdisaster @ohmyversace

És amúgy kb. ennyi a sztori spoilermentesen, csupa letaglózó élmény és izgalom nem.
Vannak jó részei a könyvnek, leginkább a vége. Az, ahogy a pánikrohamokat bemutatja és elmeséli, rendben van, beszélni kell róla, de sajnos manapság mindenki diagnosztizálja saját magát pánikbetegnek, és ebből kifolyólag a csapból is ez folyik. Sajnálom Pennyt (és Zoe-t, és mindenkit,aki ezzel együtt él), még inkább az eseményt, amitől nála ez kialakult, a könyv pirospontja, hogy jól van leírva a folyamat és a kezelési lehetőség is, de azt azért ne feledjük, hogy ilyen esetben mindig egy szakember segítségét kell kérni!
Aztán az utolsó blogbejegyzése is igazán jó, komoly tanítás az interneten pucsító, szelfizgető, mindig tökéletes külsejű YOLO gyerekekkel szemben, hogy az élet soha nem olyan csodás, vagy rossz, mint ahogy az interneten látni. Soha nem tudod, mi zajlik egy emberben személyes találkozásnál sem, nem hogy egy álca mögé bújva, ismeretlenül. Ezért utálom kegyetlenül a bulvár világot, és az ilyen legalja újságírókat, mert én is légből kapva bárkiről bármit tudok állítani, csak ők sajna életeket is képesek tönkretenni.

Szereplők: Penny jellemfejlődése kicsit megmenti számomra a karakterét, az eleje maga volt a borzalom. A gyenge embereket mindig fel akarom rázni, és az arcukba kiabálni, hogy "Állj ki magadért! Azért van szád, azért van hangod, hogy megvédd magad!". Lehet, egyszer terapeuta karriert futok be, és én leszek az új Csernus női verziója :D Aztán a new york-i kalandja is, omg, elvakult és rózsaszínfelhős nyáladzás, húsz oldal alatt ment a lelkitársazás és a szeretlekezés, ami nagyon cuki, csak rohadtul nem reális. 
Aztán a végén, mikor már kb. mindenki belerúg, felcsillan az értelem szikrája, és a végére teljesen barinők lettünk vörös hajú tesókámmal.

@weheartit @poevtics @gabrielle_bradette

Elliot: Tökös, lényegretörő, zsírkirály, joggal hisztis, és bátor. Ennyivel leírtam mindent, nagyon szerettem a karakterét, barát a javából, ainek a maga problémáival is meg kell bírkóznia, amik sokkal komolyabbak és felnőttesebbek, életre kihatóak, mint Pennyé. állandóan Zoe-t akarok írni, basszusmár 
 
Noah: Számomra nulla a gyerek, pedig elméletileg bele kellett volna szeretnem. Nem jött össze. Sajnálom a szülei miatt, és nagyon édes megnyilvánulásai voltak, de nekem teljesen átesett a ló túloldalára. A tetkója tetszik, de mást nm nagyon tudok hozzátenni, mert sajna mindig Alfie-t képzeltem a helyére, ő meg nem jön be :D Túl üresnek éreztem a karakterét, nem volt benne semmi plusz, amiért kiemelkedhetett volna a könyvpasi tömegből.

@weheartit @kbnselcuk @reettvpvuliinvv

A szülők és Tom: Idilliek és királyok, de csak még álomvilággá teszik a könyvet. Örülök, ha valakinek ilyen családja van, becsülje meg, ölelje meg őket minden nap, de számomra Penny családja túl... Túl.

Sadie Lee és Bella: Színfoltok a szürkeségben, Bella kifejezetten aranyos és energikus töltet volt, olvastam volna még többet róla.

Ollie és Megan: a "főgonoszok", akiknek igazából vissza kellett néznem a neveit, mert annyira jelentéktelenek voltak, hogy elfelejtettem őket. Megan egyébként az elévülő barátságok mintapéldája, ami nem mindig baj, csak ebben a könyvben még gonoszabban kellett bemutatni, mert valakire fogni kellett a problémák gyökerét. 

Tudom, hogy most a rajongók rám mutogatnak, és azt állítják, hogy nekem biztos minden könnyen ment az életben, hogy Penny "szerencsétlen sorsát" így lehúzom. 
Rohadtul senkinek nem megy könnyen az élet. Sem neki, sem neked, sem nekem. Atya ég, annyit égtem és égek most is, hogy azt filmezni lehetne, úgyhogy nem nézem le Pennyt, vagy a szerencsétlen vörös hajú lányokat, akik a bugyijukat mutogatják a közönség előtt.
Csak épp szart se ér, ha elbújsz a takaró alatt és sajnáltatod magad.
Azt is tudom és érzem is, hogy ez a könyv reményt ad a generációnak, akinek íródott.

Az a generáció nem én vagyok.

Ha egy olyan könyvre vágy, ami aranyos, de igazából semmi pluszt nem vársz, mint amiket már olvastál, akkor Zoe Sugg: Girl Online könyvét vedd a kezedbe, vagy add a kishúgod, unokatestvéred, rokonod, ismerősöd lányának, mert a 10-16 éves generáció számára tökéletes könyv arról, hogy milyen álmodozni és valamit elérni.