10 dolog, amit idén meg kell tennem - 10UARY '18
A nagy álmok, vágyak mellett vannak kényszeres ügyek is, amiket le kell rendeznem, közülük párat már hosszú ideje húzok, szóval jó lenne végre le is zárni. Nem meglepetés, legtöbbje a tanulmányaimhoz és a
Oh god, hol is kezdjük.
Egy szó, de többismeretlenes egyenletet takar.
2.Szakmába illő melót találnom
Nem áltatom magam azzal, hogy egyből céget alapítok és egy istenkirály leszek, vagy hogy a diplomával a kezemben bekopogok valahova és máris bizniszvumen vagyok. Profi sem vagyok (még), hogy a blogolásból megéljek, külföldre meg buli lenne menni egy adott intervallumra, de azért nem épp életcél és életbiztosítás. Szóval erősen igyekszem felnőni a feladathoz és olyan melót találni, amiben szépen az alján kezdhetek, hogy aztán végigjárva a lépcsőket motiváljam magam a jobb eredmény elérésében, különben ellustulok.
3.Megtanulni használni a Photoshoppot/Lightroomot
Ha a bénaságot mérni lehetne... próbálkoztam ezzel már régebben is, de most érzem azt, hogy meg van hozzá a képességem és már szükségességem is, hogy erősebben foglalkozzak vele, mert nem lesz ennek jó vége. Instára megfelel a VSCO minőségrontása, de konkrét fotózásoknál most már nem lehet csak úgy elfilterezgetni, márpedig lett a nyakamba varva pár csodás pillanat elkapása, szóval sürgősen össze kell szednem magam.
Ahhoz képest, hogy a legnagyobb cél a bloggal kapcsolatban hogy életben tartsam, az nem jelenti azt, hogy hagyni fogom, hogy csak úgy stagnáljon. Vannak erre ötleteim, már csak a megvalósításra kell, hogy legye időm, és annyit elárulhatok, hogy érdekes lesz :D Egy PR-os valószínűleg rosszul lesz, ha majd meglátja, mit művelek, de természetesen eszembe sincs követni a tömeget - én ilyen fura vagyok - és más irányból közelítem meg a "reklám" ügyét is.
Amúgy engem ez a minél több követős dolog annyira nem vonz, mert persze, jól esik a statisztikát látni, de ha nem hozok olyan bejegyzéseket, amelyekkel meg vagyok elégedve, vagy nem tudok egy szintet hozni, akkor úgysem lehet megtartani a számokat. A másik pedig, hogy lehet valakinek 10 ezer követője, ha csak 10 ember olvassa, és ugyanez játszódhat le fordítva is. Szeressétek, amit írok, szeressem én is, amit írok, a többi meg úgyis magától alakul .
5.Roadtrippre menni
Ha követtek storyban, tudjátok, hogy rettenetesen be vagyok zsongva minden autókázás során, egyszerűen A Soha határa óta (
Borzasztó sokat felejtettem egy év alatt, mióta hazajöttem Erasmusról, piszkosul bánt is, hogy bár hallás után sokat értek, meg beszélni se kell kétszer kérni, az olvasott szöveg értelmezése és az írás valami botrányos mélységbe zuhant. Most, hogy az első sikeres vizsgalehetőség után visszakapjuk a pénzt, meggyőző érv amellett, hogy ráfeküdjek megint a tanulásra, és mondjuk az államvizsga mellett lazításképp angolozzak kicsit. Nekem kell erről egy papír, most mit mondhatnék, addig úgyse fogok másik nyelvbe kezdeni, amíg ezt nem érzem magaménak.
7.Többet foglalkozni magammal
Tudom, ilyenkor mindenki elkezdi, hogy a belső önértékeire odafigyel, meg ilyenek, de én jelenleg köszönöm szépen, jól vagyok (
8.Többet foglalkozni magammal 2.0
Az a baj ezzel a fránya "felnőttem" dologgal, plusz a pszichológiai érdeklődésemmel, hogy nem tudok haragudni emberekre, mert megértem őket. Ez elsőre érdekesen hangozhat, de nem az, mert rohadtul én szívok mindig. Sajnos a legtöbb első reakcióm is az, hogy a barátaimat, ismerőseimet védjem egy helyzetben, reálisan lássam a szituációjukat, és azt mondjam, amit mondanom kell. Nem pedig az, amit valóban érzek. Ez a szakmai hozzáállásból jön, ami ott fantasztikus erősség - az életben viszont nem.
Idén nagyon komolyan rá akarok állni arra, hogy elválasszam az életmód tanácsadót önmagamtól, és adott helyzetekben igenis a magam érzéseit, gondolatait adjam át, nem pedig azt, ami reális lenne vagy ami az illetőnek tenne jobbat. Piszok önző leszek, piszkosul bunkó, és piszkosul felégetek néhány feleslegessé vált hidat. A tavalyi évem után érzem, hogy ezen változtatnom kell, és komolyan meg is fogom tenni, kerül amibe kerül.
A naplóírásról lemondtam már az év első napjaiban (elég naplónak számít számomra jelenleg a blog), időm sem annyira engedi, viszont az asztalomon a Memory Jar már az első két hét után is szépen telítődik, bízom benne, hogy a későbbiekben is kitart. Általában hazaérkezés után, amint lejártam a kötelezőket, leülök, és végignézem a naptárat, hogy a héten melyik nap mit csináltam, vagy kinél voltam, vagy mi történt nagyobb, izgibb élmény, és azt kiírom dátummal együtt, majd jó mélyen lezárom a kis üvegbe. 100%-ban biztos vagyok abban, hogy év végén lesz meglepődés, hogy mik történtek, vagy kikkel voltam még az év elején, elég komoly szociológiai kísérletet csinálok - ebből is. Szóval fingers crossed, ne hanyagoljam el a kicsikét.
10. #pushingyourself
Ez lett az évem mottója. Egyszerűen csak bennem van a késztetés, hogy hajtsam magam, akkor is csináljam, amit kell, mikor semmi kedvem vagy fáradt vagyok. A dolgoknak meg kell lenniük és kész, a határidőket be kell tartani és kész, ha hívnak, menni kell és kész. Nagyon sokszor el fogok fáradni és nagyon sokszor nem leszek észnél, fizikailag is esélyes, hogy beledöglök majd, de ezt az évet egyszerűen meg kell húzni, mert nagyon sok olyan feladatom van, amelyek a későbbi életemre is kihatással lehetnek. A legjobb bizonyíték erre, hogy szombat éjjel van, lassan egy óra, és még mindig fent vagyok, még mindig írom ezt a bejegyzést, mert nappal nem biztos, hogy lesz rá időm. Nem mondom, hogy időbeosztásilag egy zseni lennék, de - hogy közhellyel is éljek néhanapján - amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
Szépséges jöhetnemárahó csibeölelés:
2 comments
Az ilyen posztjaid mindig motiválnak, hogy én is menjek és csináljak végre valami hasznosat. :D
VálaszTörlésNagyon jó bejegyzés lett! ;)
Olyan jó, hogy ennyire motiváljuk egymást, mert én is mindig ezt érzem a te bejegyzéseidnél :D motivationerek :'D
TörlésKöszönöm :*