Négykeréken tesókkal, 400 kiloéteren - Roadtrip élménybeszámoló: 2. rész

by - július 09, 2018

Az első rész ITT olvasható.

Szóval miután a irreleváns mód hagymás carbonara felét ott hagytuk, viszont a bolognai és a penne jött velünk a pocakban, újra útra keltünk, mivel túránk közel sem érkezett még a végéhez. Sőt, még marha sok volt hátra, mert Braziliába is mennünk kellett. De mindent szép sorjában.

Zrenjanin, vagy hát ha már szép magyarosan beszélünk, és a vajdasági magyarok se csináljanak ki, Nagybecskerek mellett található Écska, mely faluként funkcionál, és nem túl nagy. Mielőtt útnak indultunk, utánanéztem az összes érintett település látványosságának - igen, még a miniatűr, két utcából álló falvaknak is! - és így akadtam rá Écska fő nevezetességre, a teljes mértékben számomra kimondhatatlan nevű Harnoncourt-kastélyra. Annyira menő, hogy még a 9 éves Liszt Ferenc is adott is koncertet csak úgy csuklóból, mert kis ügyike volt (forrás: Wiki). Kép alapján őszintén nem hatott meg, egyszerű és szép felújított kastélynak tűnt, nem is igazán terveztük be, úgy voltam vele, hogy ha látjuk, látjuk, ha nem nem. Közben tesóm is utánajárt a településnek, ő egy romos, régi víztornyot talált, ami tök menőn nézett ki, na, azt már inkább célirányosra vettük. 
Avagy a fenti példa a legjobb, hogy a szépre legyintünk, de a romos, na hát az jöhet. Mennyire vagyunk nem normálisak lvl 99. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Így kocsikáztunk ki Nagybecskerekből szinte egyenesen bele Écskába, és őszintén szólva egy idő után egyikünknek sem jutott eszébe egyik nevezetesség sem, mivel más vonta el a figyelmünket. Nem szeretnék rasszista lenni, vagy bárkit megbántani, utánanéztem a helyes kifejezésnek is ezen épületek megnevezésének, mert rohadtul nem lehet ezekre azt mondani, hogy ház. 
Cigánypaloták. Sorban egymás mellett. Csicsásabbnál csicsásabb díszítéssel, még épülő több emeletes monstrumok, melyektől a padlót súrolta az állunk. Egyszerűen nem volt olyan utca, ahol ne akadt volna legalább 3, ami basszus rohadt sok! Látszik, hogy újak, hogy nem lakják őket, de bezzeg mozaikkal végig van pakolva a frontja, a kerítése triplájába kerülhet az autónk árának, és egyszerűen nonsense, hogy egy ilyen világban és egy ilyen hanyatló régióban, mint Vajdaság, sorban egymás mellett ekkora és ilyen túldíszített impozáns épületek álljanak. Le voltunk őrülve, ha a kávé nem is hatott, ettől igencsak felébredtünk. 

Erre, mit ad Isten, a nagy szájtátás közepette elhaladtunk egy hatalmas körbekerített park mellett, melynek végében egy épület is kimagaslott - a kimondhatatlan nevű Harnoncourt, melynek írását továbbra is Google-ról kell lesnem. Aztán elnéztünk jobbra, és ott van mellette a romos víztorony. Ezt hívják úgy, hogy szerencsés egybeesés, és mivel velem ilyen ritkán történik, azért ez megmelengette az én jégből készült szívemet is. 
Hirtelen nem is tudtuk, hogy most a szép kastélyba menjünk be, vagy a romos épületnél játszunk az életünkkel, így egy gyors logikai fejtörő és kupaktanács után inkább a kastélyt választottuk. Azt legalább látjuk, mielőtt emez ránk omolhatna. #yolo
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Egyre ritkább szerintem az, ha felújított, birtokba vett régi kastélyokat használnak ki pozitívan, az écskai esetén viszont pontosan ez történt. Nem a legszebb kastély ever, stílusban nagyon hasonlít a Palicson látható házak építési stílusára, de mint vendéglő és kastélyszálló szerintem teljesen remek. Ottlétünkkor is épp esküvőt tartottak, ráadásul a ceremónia helyszíne is külön díszítést kapott, úgyhogy elvoltunk egy ideig. Ezúton is jelzem, hogy ha egy álomszerű helyszínt szeretne a dream weddingjéhez, az menjen Écskára és engem is hívjon meg. Szeretem az esküvőket. Nagyon szeretem az esküvőket. Imádom az esküvőket.   
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Persze azért megnéztük a romos víztornyot is, szerintem tök menő, kár, hogy a térdig érő gaz és a kiscsillió kullancs miatt nem mertünk közelebb menni. Tök menő kilátót lehetne belőle csinálni, én tutira ott partikáznék a tetején. 

Újabb fél órás út következett, ami legdélebbi célpontunkhoz vitt, Titelhez. Míg Aracs az én kedvemért volt, Titel tesómé, és abszolúte nem értettem, miért akar löszhátságokat nézegetni, de mivel én vagyok a világ legjobb kistestvére, diplomatikus megegyezésünk végül igen érdekes eredményt adott. Rohadtul eltévedtünk, azt. 
Tény, síkvidéki gyerekek vagyunk, örülünk mi minden dombnak, vagy kiemelkedésnek, vagy bárminek, ami legalább ad egy kis textúrát a környezetnek. Titel egy tipikus szláv kisváros még kinézetre is. Itt (is) kanyarog a Tisza, ráadásul a Bega folyó itt torkollik bele, mi meg próbáltunk keresni egy kilátót, ahonnan ez és ezt körbevevő nemzeti park is látszik. 

Namost ez papíron nagyon szépen hangzik. Az életben úgy kicsesztünk magunkkal, mint már nagyon-nagyon rég. 
Tesóm még otthon guglizott egy térképet, főút, mellékút, lefordulsz, mész a szántóföldben egy kicsit és csókolom, ott vagy.
Unokatesóm guglizott helyszínen, főút, harmadik mellékút, kicsit mész, megint kicsit mész, párhuzamosan mész, kicsit mész, ott vagy.
Amire egyikünk sem igazán számított, hogy a parcellák közötti utak igazából nem léteznek. Jepp, semmi. Viszont mi addigra már bent voltunk a semmi közepén, kukoricás és búzamezők között, néhol egy kis napraforgóval megfűszerezve, felettünk szépen lassan borulással, rejtett sárral, és kb. a kerekekkel megegyező nagyságú növényvilággal. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Taktikai megbeszélés No 1.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Én imádom a kis autónkat, aki ismer, tudja, hogy mindig megdicsérem és megsimogatom a kormányát, ha valahonnan hazaérünk, most viszont őszintén és hangosan imádkoztam hozzá, hogy túlélje, és ne adja fel a küzdelmet az elemek és a túlmelegedéssel szemben, mert a semmi közepéről a szent atyaúristen se fog minket kihozni. Halovány lila gőzünk nem volt, hogy hol vagyunk, mentünk egyenesen, remélhetőleg a Tisza irányába, csak aztán még inkább elfogytak az utak, és lefordultunk, és cseszhettük. 
Majdnem másfél órányi szántóföldes kirándulás után végül találtunk egy privát, lezárt utat, melynél úgy döntöttünk, nem játszunk tovább, leparkoltuk az autót az egyik learatott búzamező közepén - mert tök normális dolog, ugyebár - és gyalog indultunk tovább, majd néhány száz méter után kikötöttünk egy nyaralónál. Jegyzem meg, egy kilátóhoz indultunk.
Azért megérte, mert gyönyörűen belehetett látni a Császár-tói természetvédelmi területet aka Carska bara-t és az écskai tavakat, csak az út lehetett volna kevésbé kockázatos. 
Taktikai megbeszélés No. 2
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Miután kikecmeregtünk a világ háta mögött lévő helyről, gondoltuk, lemegyünk már a strandot is megnézni, ha már itt vagyunk. Jó kis kacskaringózások után megérkeztünk, majd gyors autótisztítás kezdődött, mert szegény picikém ennél porosabb, sárosabb és megviseltebb már nem lehetett. A két fiú gyors technikai ellenőrzést is tartott, mivel igen nagy esély volt arra, hogy a kocsi alját kinyírtuk. Aztán ismételten rájöttünk, hogy egy szerencsétlen triád vagyunk, mivel megtaláltuk a kilátót - tök nyilvánvaló helyen, a főút mellett. A nap kezdett lemenni, a borulás ideért, nekünk meg már mindegy volt, így újra felcaplattunk a lejtőn, és megtaláltuk a kilátóhoz vezető utat. 

És basszus, megérte. Mondjuk egy romatikázó gót-emó pár nem annyira örült nekünk, de mi nagyon éltük a kilátást. Nem egy Alpok, nem egy Pécsi tévétorony, de még csak nem is egy Burj Khalifa, viszont az egész térségre rá lehetett látni. Mellettünk folyó, előttünk híd, másik oldalról a város, mögötte már a Fruska Gora... plusz a felhők takarták a napot, viszont azok kitartóan áttörtek rajta, igen érdekes színvilágot létrehozva így. Örültem volna, ha nem két órányi bóklászás után találjuk meg, de teljesen megérte, és utólag örülök, hogy tényleg lementünk Titelig, mert megérte a látvány és az érzés. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Tesó.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Unokatesó.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Egy őrült nőszemély.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Miután kifotómodelleztük magunkat, és kb 100 megszerkesztendő Titeli képpel beraktároztam, elindultunk hazafelé. Persze túl egyszerű lett volna, ha csak úgy egyenesen végigrobogunk a jó kis toldozott-foltozott balkáni utakon. 

Csúrog útba esett, márpedig a csúrogi emlékmű nem kicsit magyar jellegű mivolta azért érdekelt volna minket. Egy kis szomorú töri: 1944-ben a délvidéki vérengzések során 3000 magyar és német embert irtottak ki, majd pakolták őket tömegsírba, ami brutálisan sokkoló. Mai napig viták vannak róla, ha előjön a szerb és magyar ellenesség témában valahol, tutira Csúrog is téma lesz. Ami bakker, teljesen érthető.
Bár az emlékművet végül nem találtuk meg, egy hatalmas felújított templom mellett azért még megálltunk egyszer, lábat pihentetni.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A lemenő napban még érintettük Braziliát is, mert mi balkáni gyerekek olyan menők vagyunk, hogy saját Braziliánk van. Mondjuk a történethez hozzátartozik, hogy a kép készítése előtt kisebb kertészkedést végeztünk, mivel a tábla magyar részét egy jó kis szúrós, elvetemült akácos takarta el. Miután leparkoltunk az út szélén, és unokatesómmal konkrétan kiestünk egy árokba, rájöttünk, hogy az autó jobb indexei nem működnek, éljen éljen. Erre még rájött az akác kulturált eltávolítása a kép kedvéért, majd néhány integető autós kevésbé kulturált megbámulása az irányunkba. A lényeg viszont, hogy voltunk Braziliában, és még csak vagyonokat sem költöttünk rá ;)
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Szabadkán még kidobtuk unokatesómat, majd mi is hazaérkeztünk. Pontosan este 22:00-kor estünk be az ajtón, fáradtan, jó izzadtan és porosan, és az autó is túlélte. Eszméletlen király volt, sok nevetéssel, baromkodással, okos sztorik mesélésével és még több olyan látnivalóval, ami a mindennapokban eszünkbe sem jutna. Mert mehetünk megnézni Párizst vagy Londont, vagy az Empire State Buildinget, de sokszor elég csak a környékünkön szétnézni, mert rengeteg rejtett kincs és fontos történelmi jelenség van, melyet érdemes felfedeznünk és meglátnunk. Teszek magasról a virtuális valóságra, meg a netre, meg a jól beállított Instagram képekre, a gép előtt ülve nem fogok élményeket szerezni és tanulni a világról. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Tudom, hogy kicsit hosszúak lettek ezek a bejegyzések, sajnálom, és valóban lassan visszatérünk a normális, megszokott blogposztokhoz, viszont épp ezért van közlendőm is: a blogbejegyzések publikálása az elfoglaltságaim miatt HÉTFŐRE csúsznak mostantól, az esti órákra. Ennek előnye, hogy hétvégén tudok komolyabban foglalkozni a bejegyzésekkel így, ráadásul tudok saját képeket felhasználni, amit mindenképp állandósítani szeretnék a blogot illetően. Nem szeretnék összecsapott munkát végezni sem az írással, sem a fotózással - a két szerelmemmel - mert úgy érzem, igenis megérdemeltek egy szintet tőlem, mely alá nem adhatok, és nem is akarok adni. 
Köszönöm, hogy olvastok, hogy még mindig velem vagytok, a káoszos világom ellenére is. :)

Ti merre terveztek utazni a nyáron? Belföld vagy Külföld? Ajánlhattok is jó helyeket, akár saját településeiteket, főleg ha van körülöttetek valami izgalmas látnivaló - akár romos is, ki tudja, talán felbukkanok ott is ;) Valamint még egy kérdés, amire nagyon várok választ: mivel szerettek legjobban utazni? Autó, busz, vonat vagy jöjjön a repcsi? Írjátok meg odalent kommentárba, végezzünk felmérést :D
A következő blogbejegyzésig pedig kövessetek Instán, Facebookon vagy Moly.hu-n.

Kissé görcsöt kapott kezű bloggerölelős:
               

You May Also Like

0 megjegyzés