Könyves álompasik [1. rész] - a külső nem minden.

by - május 28, 2016

Aki olvas, tudja, milyen egy olvasó - szereplő közti kapcsolat kialakulása. Vele kelsz, vele fekszel, tanulsz tőle, és a mindennapjaid részévé válik.  Miről másról ismerhető meg legjobban az ember lánya, ha nem arról, kik azok a könyvben megjelenő szereplők, akiket mélyen a szívébe zárt, és óriási szeretettel gondol vissza rájuk. Ha ezek ráadásul a szexi férfi nemet is képviselik, akkor aztán elszabadul a pokol, mert a saját hárem kialakítása nem mindig ésszerű okokból történik, sokkal inkább a szív vezérel és a test. Az utóbbi fél évben kezdtem nem mindenkibe három mondat után beleszeretni, amit kifejezetten fejlődésnek titulálok, úgyhogy ideje lesz összeszednem, kik is szerepelnek a könyves pasik örök toplistámon. Azt már senki ne kérje tőlem, hogy rangsoroljak is, mert LEHETETLEN, és nem akarom egyik drágaságot sem megsérteni.

Étienne St. Clair, a cuki, az édes, a nem tökéletes, és ettől hihetetlenül valóságos. Stephanie Perkins regénye, az Anna és a francia csók, aminek giccses címe és borítója sokáig eltántorított a történet elolvasásától végül olyan dinamikus és izgalmas eseményeket hozott, ami miatt nem tudtam letenni a kezemből, és bármikor szívesen újraolvasom, mert megmosolyogtat, és kicsit fejbekólint a valóságával. Étienne nem egy szent, nem egy félisten, és nem egy kigyúrt állat, mégis az első pillanattól kezdve ő A PASI, így nagy betűkkel. Tökéletes barátnő, tökéletes baráti társaság, tökéletes iskolai eredmények - és a felszín alatt mégis minden tökéletlen. Nem cselekszik helyesen, sőt, egyik hibát a másik követi, de a végén képes kiállni, és mindenért bocsánatot kérni, mindenért felelősséget vállalni, és őszinte lenni. És ha valamit tanulhattam tőle, az kiállni magamért, mert ő is merte ezt tenni. 
@weheartit @Lola Smile❤️ @Pretty Katy️  @Outsidezoe
Mark Watney, a marslakó - aki szerint Mark nem egy beteg állat, akkor olvassa újra Andy Weir könyvét, mert vagy elfeledkezett róla, vagy soha nem is merült bele igazán ebbe a letaglózó történetbe. Ha tesóm nem említi, valószínűleg én magam sem olvastam volna el A Marsit anikót, mert olyan közel állunk egymáshoz a fizikával, mint a ragadozó a zsákmányával - csak egy maradhat, és az úgyis a fizika lesz. De az az emberiségbe vetett remény, amit Mark adott egy olyan antiszoc pesszimista lánynak, mint nekem, sok mindent megváltoztatott. Nem mondom, hogy képes lennék maradéktalanul bízni az emberekben, megéltem már 20 év alatt elég megalázást a barátaimnak hitt valakiktől is, nem hogy idegenekre bízzam az életem, Mark mégis képes volt humorral, de kellő komolysággal is átvészelni hosszú hónapokat. Haza akart jutni, és haza akarták juttatni. Csak ez számított, nekem pedig adott épp elég átgondolkodnivalót.
@weheartit @isabelmendez098 @beyzafb200329 @ILikeBeingMyself
Alejandro Fuentes, a legnagyobb szerelem -  aki követ molyon, tisztában van vele, hogy számomra a Perfect Chemistry a legnagyobb best. Az, hogy miért, talán sosem magyaráztam meg igazán, de épp ezért látom idejét egy hosszabb postban kifejteni. Simone Elkeles könyve nem egy maradandó alkotás, egyáltalán nem mondahtó egyedinek a piacon, vagy akár komoly irodalmi műnek. Számos jó lány-rossz pasi felállást találunk a könyvek, filmek, sorozatok, művészetek világában, úgyhogy ilyen téren meg pláne nem kellene az égig marasztalni, és nem is fogom. De mindenkinek van egy könyv, egy igazán nagy szerelem, egy igazán fontos történet az életében, és nekem ez a Tökéletes kémia. 2014-ben olvastam először, akkor félbehagyva (!), majd újabb próbálkozással csalódottan, hogy mégis mi ez a nyálas vég. Úgyhogy egyáltalán nem indult zökkenőmentesen ez a kapcsolat sem, mégis éreztem, hogy komolyabb odafigyeléssel kell nekiülnöm, és értelmeznem az olvasottakat, nem pedig gyerekfejjel.
És mint az ősrobbanás, úgy sodort el mindent magával, felfogtam a mondatok és pillanatok jelentőségét, a halálesetek igazi fájdalmát, és a problémák komolyságát. Legfőképp pedig azt, hogy senki nem az, akinek látszik, vagy látszani akar. Elítélhetünk bárkit csak a külseje miatt, vagy az adott viselkedése miatt, csak épp időt is kellene rá szánni. A Tökéletes kémia nem azt mondja, hogy ne ítélkezz, mert igenis mind alkotunk véleményt a másikról, a külsejéről, a stílusáról, csak épp tovább is haladunk, otthagyva a pillanatot, és az időt, amit inkább arra kellene fordítanunk, hogy megismerjük a másikat. Alex képes volt változni és változtatni az életén MIUTÁN volt kiért. Egyáltalán nem Brit kedves arca és rövidszoknyája miatt hozott meg döntéseket, hanem a lány egésze miatt. És ezért óriási helyet foglal el a plátói szívemen.
@weheartit @rockarhamstern @CaribaFiesta @kristaq_lico_3 @DareToMili
Maxon Schreave - komolyan, van olyan felsorolás, ahol ez a drága herceg nincs a listán? Pedig én voltam az, aki a második könyv végéig szinte kiabálta, hogy márpedig Aspen a kedvence. Így is volt, a nyálas képű jófiúk nem az eseteim, Maxon pedig sokáig nem is volt több annál. Mekkora gáz már, hogy Nagy Ő stílusú realityben kell találnia nőt, nemár... éééééés akkor jött a háttérsztori, amit nem vártam (utólag, számos könyvvel a hátam mögött már rájöttem, hogy lazán kitalálhattam volna) és Maxon egyből az élre ugrott, ledarálva így a lépcsőn még várakozó karaktereket. A Párválasztó trilógia tudom, hogy öt könyv van, szóval nem trilógia, de az utolsó kettőt nem vagyok hajlandó beleszámolni még épp időben jött ki a posztapokaliptikus világú könyvek mániájába, nem rossz háttérfelépítéssel (nekem kifejezetten az egyik kedvencem a megváltozott világ leírása) és megadta nekünk Maxont, a jótét lelket a sok rosszfiú, szexi könyves pasi mellé, amire nagy szükség volt már. Sem tetkó, sem kigyúrt has, mégis apró megnyilvánulásaival képes a legkőszívübb leányzót is levenni a lábáról. A kedvessége, az emberekbe és Americába vetett türelme példaértékű, és talán ez volt számomra a legvonzóbb tulajdonsága. Békét akart egy olyan világban, ahol erre nincs esély, mégis képes volt türelemmel, higgadtsággal, nyugodt hangvétellel és rejtett fájdalmak közt elérni, amit akart. Az én "mindentmostazonnalakarok" személyiségemnek nagy pofon volt ez, de pozitív értelemben, ezért is fontos számomra, hogy felkerüljön a neve erre a kis szösszenetre.
Egyébként számomra Maxon egyenlő Carl Philip svéd herceggel, keressetek rá, meg fogtok lepődni.
@weheartit @Silvemisterious @bluemoon_15
Gabriel a Sixth Grade Secrets-ből, vagy magyarul kicsit sem kreatív "Laura titkos társaságából" volt az első könyves pasi, akibe belezúgtam 10 évvel ezelőtt. Az, hogy egy általános iskolás gyerekkönyv szereplőjét beteszek ilyen nívós társaság közé, csak azt jelzi, mennyire nem vagyok normális, de ezt vállalom. Fogalmam sincs, hányszor olvastam el Louis Sachar könyvét kiskoromban, emlékszem, hogy anyám már elrejtette előlem én meg profin megtaláltam a ruhásszekrényében, de nincs kizárva, hogy egyes fejezeteket fejből fel tudnék mondani, ha úgy adná az alkalom. Épp ezért nem hagyhattam ki a listáról, de így utólag már tudom, sok mindenre megtanított nem csak a könyv, hanem ő maga is. Tévedések, eldurvuló gyerekcsínyek, bosszúállás, tragédiák, felelőségvállalás. Gabriel kiállt magáért a tévedésnél is, tudta, hogy neki van igaza, mégsem verte a mellét később, mikor mindenre fény derült. Vállalta a saját felelősségét az egész társaság ügyében, ami számomra 10 évesen és manapság is komoly lényeggel bír. Nevel ez a könyv rendesen, alig várom, hogy az unokahúgom kezébe nyomhassam, mert felnőttként egyértelmű, akkoriban viszont még változtató értékkel bíró tanulsággal rendelkezik. 
@weheartit @Keeegan @luxury_mnp @reaching4you




A lista persze itt nem ér véget, számos fő- és mellékszereplő alakította a világgal kapcsolatos nézeteimet az évek során, azonban úgy véltem, érdemesebb kategóriákat létrehoznom. A felsoroltak egyikét sem tartom tipikus szépfiúnak, mindnyájuknak megvan a maga hibája, ami miatt még inkább lehet velük azonosulni és beléjük esni
Nektek ki vagy kik azok a könyv karaktereitek, akik kihatással voltak az életetek valamely szakaszára, vagy képesek voltak megváltoztatni a véleményetek valamiről? :)

You May Also Like

0 megjegyzés