Új bloghoz új asztal - Márványszerelem

by - május 26, 2016

Tuuuuuuuudom. Tudom, hogy a csapból is ez folyik, hogy Pinteresten bármit keresel, egy ilyet biztos kidob, és én nem vagyok híve a majmolásnak. De ez egy évek óta tartó szerelem, mely végre beteljesült. A különböző DIY oldalak meg elmehetnek a fenébe, mert ez bizony rohadt nehéz meló volt, nem csak egy ráragasztom, és a viszontlátásra dolog. De mindent a maga idejében.
Az itthoni asztalom közel 10 éve van meg, számtalan átrendezést megélt, kreatívkodást szenvedett el és az utóbbi időben rendszeresen szét akar esni, de ezt még tudtam orvosolni. Annó édesanyámnak volt annyi esze, hogy azt mondja, "hé, 10 éves a lányom, szét fogja cseszni az egész fa fedőlapot, úgyhogy ragasztok rá egy átlátszó öntapadós fóliát." Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ez volt anyám második legjobb döntése az életében az első természetesen hogy ilyen zseniális gyermeket szült személyemben, muhahaha. A fólia csodát tett, ha valamit belekarcoltam, akkor az semennyire, vagy csak  alig sértette a fát, és így a lapja nem használódott el. Viszont a fólia igen, és kezdett elhanyagolt érzést adni, amit nem türhettem tovább.

Tavaly nyáron aztán óriási átalakításba kezdtem a szobámat illetően, eszméletlen mennyiségű cuccot dobtam ki/adtam el/adakoztam különböző szervezeteknek, hogy minél átláthatóbb, de összefüggő képet kaphassak a helyiségről, a fekete-fehér dolgokra még nagyobb hangsúlyt fektettem, amik az egész szobám lényegét képezik (erről majd egy későbbi bejegyzésben írok). Az asztalra akkor nem jutott sem idő, sem pénz, de tudtam, hogy egyszer ezt is kezelésbe veszem.
És ennek napja el is érkezett egy szép májusi napon. Kirándulás az OBI-ban, felcsillanó szem, nyíló pénztárca.

Amit tudni kell az öntapadós fóliáról, hogy érzékeny. Ha meggyűröd, felsérted valamivel, örök nyom marad rajta, amit az életben nem símitasz ki. Én a 67cm széleset vettem, 2 métert, mert annak a híve vagyok, hogy a többől egyszerűbb keveset csinálni, de a kevéssel nem tudsz mit kezdeni. Itthon aztán nagy elánnal vetettem volna rá magam a ragasztásra, de tudtam, hogy türelmesnek kell lennem, és lassan haladni pokol.Úgyhogy elkezdtem leszedni a felső átlátszó réteget, ami kezdetben nagyon könnyű volt, aztán jött pepecselős része:
Amikor azt hittem, gyerekjáték lesz...
...aztán kénytelen voltam tapétavágóval nekiesni

De a lényeg, hogy lejött, és aminek külön örültem, hogy nem hagyott maga után ragacsos érzést, átmostam mosószeres szivaccsal, majd alkohollal zsírtalanítottam, hogy tutt-frutti tapadjon az új fólia, de ha ki is hagytam volna ezeket a lépéseket, sem lett volna gond belőle. 
Miután levágtam a kellő hosszúság + öt centit, a fólia hátoldalán kb. húsz centinként apró vágásokat tettem, tényleg csak épp, hogy megkarcoltam a papírt, hogy később, mikor fokozatosan húzom az asztal és a fólia közt a papírt, könyebben el tudjam távolítani, és ne gyűrődjön az egész a ragasztás alatt. Ezt bezzeg sehol nem írják le, de szerintem hatalmas segítség, csak ajánlani tudom. Kellett valami egyenes tárgy, ami lehetőleg nem színes, mert az csak befogja az márvány felületet (mondtam, hogy érzékeny, hát erre is) Vonalzóval estem neki, jól lenyomva, és teljesen helyt is állt. Máshol láttam poharat és füzetet is, nekem ez jött be.

A felénél volt egy pont, mikor elkezdtem bánni a tettem, mert nagyon úgy nézett ki, hogy egy konyhaszigetet csinálok az asztalomból, de YOLO alapon folytattam, fájó háttal és ujjakkal. Néhány centit húztam a papíron alulról, és lesímítottam a fóliát, majd újra húztam a papírt, és újra végigtapogattam egy szakaszt. A széleit aztán behajtottam, a széleket pedig eldolgoztam, meglepően jól sikerültek. A legnagyobb csoda viszont, hogy csak egy szakasznál kellett "visszalépnem" mert levegő került alá, és nem akartam, hogy huplis legyen, úgyhogy ott felszedtem, majd újra leraktam az egészet, és mehettem is tovább. 


Ahogy befejeztem, kezdődhetett a vigyorgás, mert BRUTÁLISAN TETSZETT A VÉGEREDMÉNY! Teljesen átváltozott a szobám atmoszférája is tőle, sokkal inkább éreztem azt, hogy illik hozzám, már nem egy általános iskolásnak való tanulóasztal volt, hanem egy egyetemista munkaterülete. Aztán rápakoltam mindent, és döbbenet, egy ilyen kis apróság mekkora hatással bír. A fekete lámpa és ékszeresdobozok azonnal szem elé kerültek, amiket eddig alig lehetett észrevenni. Odáig vagyok érte, tényleg.
Előtte:
Utána:
@neverhood

Fontos tudnivalók és tanácsok:
- Az anyag érzékeny, nekem is sikerült egy helyen szinte belevágnom a vonalzóval, pedig csak erősebben nyomtam, hogy biztos odatapadjon. ígyjártam
- Nem kell aggódni, tényleg tapad a cucc, semmilyen ragasztó nem kell alá pluszban, az éleken is tökéletesen ragad. 
- Aprópó élek: itt többször átmentem erősebb szivaccsal, de lehet akár pohárral is, hogy biztosasn meggyűrődjön a fólia, és nem fog felpördülni később.
- Nagyon figyeljetek az alá szoruló levegőre, olvastam pár helyen, hogy utólag apró lyukakat szúrtak a huplikba, én viszont tapasztalatból tudom, hogy az OCSMÁNY! Komolyan, ne csináljátok, inkább szánjátok rá az időt, hogy visszamenjetek az adott helyig, vagy a széléig "tereljétek" a levegőt, bármit, csak ne lyukasszatok, könyörgöm.
- Vannak más fóliák is, ha valaki a fa felületeket részesíti előnyben, annak aztán kánaán lehet a barkácsáruház. Átlátszó fóliákat is találtok, akárcsak játékos mintákkal tarkítottakat. Sokkal olcsóbb, mint egy új bútort venni, és még évekkel is hosszabbíthatod az élettartamuk. 

Megyek, és tovább gyönyörködöm a kicsikémben. Ti alakítottatok már át drasztikusabban valamit a szobátokban/házatokban saját kezűleg? Mi volt az? Adjatok öteleteket, imádom ezt csinálni :D
 

You May Also Like

0 megjegyzés