K. A. Tucker: Ten Tiny Breaths - Tíz apró lélegzet

by - szeptember 14, 2016

Erős kezdés, lapos tartalom, ütős csattanó, csöpögős befejezés. Ennyivel tudnám röviden összefoglalni, mit jelentett számomra ez a könyv, amire sokat vártam,és mégsem voltam tőle elragadtatva. Sajnálom, de van mit megbeszélnünk.

Az alapsztori szokásosnak tűnhet, de van benne valami erő, ami miatt kitűnik a tömegből. Ez az erő Kacey. Ott indulunk el, hogy Kacey megszökik a húgával, Livie-vel együtt a gyámuktól, átszelik az államot, és új életet próbálnak kezdeni. Kacey szeme láttára haltak meg a szülei, a legjobb barátnője és az első szerelme, miközben ő órákig az összeroncsolódott autóban maradt. Egy részeg sofőr miatt veszített el mindenkit, akit szeretett, és ezt a sajátos módján próbálta évekig feldolgozni. Drog, alkohol, szex, tetoválások, és a kick-box. Míg az első négyet egy idő után elhagyta, a boxról és a düh kiadásáról nem mondott le az új városban sem.
Aztán persze jön a szomszéd fiú, Trent, aki tiszta para, állandóan felbukkan, követi Kacey-t, de persze állati jól néz ki, és a kettőjük vonzalma kisüti a vezetékeket a falban. Valamennyire hat Kacey-re, a lánynak pedig újabb barátai, barátnői lesznek, egyre inkább képes nyitni mások felé, de a családja elvesztése okozta fájdalom és harag folyamatosan ott lebeg körülötte. 
@weheartit @Good_Lie05 @AccidentallyJetset @hallofhomes
Igen, ilyen sztorit milliót olvashatunk, de ahogy ehhez az egészhez az írónő nyúlt, az számomra is új. Általában magát a tragédiát körülvevő eseményeket elemzik és írják le, K. A. azonban Kacey-ből indult ki, teljes mértékben az ő gondolataira és érzéseire fókuszálunk, mellőzve az amúgy ilyenkor szokásos realitást. A főszereplőnk enyhén el van menve agyilag, ami teljesen érthető, és nem is próbál normálisnak tűnni, amiért jár a taps. Annyi benne az izzó gyűlőlet, hogy már-már gyilkolási hajlammá fordult. Néhanapján megesik, nu.

Ami viszont bántotta a szemem, és sajnos reeeeeeengeteget levon a könyv értékéből, az a könyv közepe, a folyamatos nyali-fali, az, hogy teljesen ismeretlenül már-már szerelmes megnyilvánulásokat olvasunk, holott a páros tagjai tényleg büdösül semmit nem tudtak a másikról. Trent persze azonnal lelkizni akar, meg kikaparni Kacey titkait a lányból. Szegény könyv közepe olyan lapos volt, mint a piskótáim, amik nem hajlandóak megemelkedni. Néha már nagyon untam, hiába érdekelt, mi Trent titka, vagy hogy miért tünedezik el néha napján. A vége meg... ugyanmár, jó, a megbocsájtás szép dolog, de nem kell túlzásokba esni.
Ami még hihetetlenül felcseszte az agyam, és jelölőcímkével is beszámoztam, az a "tűz Trent szemében." Szegény gyereknek annyiszor tüzelt a szeme, hogy már rég lángokban állt és valószínüleg szénné égett. Igen, oké, legyen köztük vonzalom, a szem a lélek tükre, stb, de ÁLLANDÓAN tűz volt a szemében. Állandóan. Nem lehetett volna valami más is? Vágy? Érzelem? Szálka? Traktor?

@weheartit @ShiragikuHina @ZZoey_Ana @fallingalice
Volt értelmes szereplő? Akadt. Tudok róluk valamit írni? Hááááát...

Szereplők:
Kacey ütős, félelmetes, szexi, a maga módján intelligens, bátor, lázadó és kissé elmerokkant (őszintén mondom, nem tudom, hogy írják az elmerokkantat. Vagy egybe, vagy külön, vagy kötőjellel. Aki tudja, írja már meg kommentben lécci.) Így tudnám röviden jellemezni, de azt is hozzátenném, hogy imádtam a karakterét, az írónő minden irányból megvizsgálta és leírta az esetét, és talán sokaknak bicskanyitogató az a stílus, amit ő képvisel, számomra teljesen rendben volt a kissé zakkant módján. Szerettem, ahogy kibontakozik, ahogy leadja magáról a fájdalmát, ahogy behúz a fiúknak probléma nélkül, sőt, még az orvosának is (:D) és a kapcsolatát Ciklonnal. Az viszont, ahogy Trenttel voltak, fárasztott, és ilyenkor nagyon haragudtam rá, mert kidobta a maradék józan eszét az ablakon. Trent eltűnik egy csomó időre, erre hazavágódik, megérinti a csípőjét, és minden meg van bocsájtva? Rám lehet fogni, hogy soha nem voltam még szerelmes, nem értek hozzá, vagy antiromantikus vagyok, de azért ez gyors továbblépés, akárhogy nézem is.

@weheartit @bedinic28 @mberkoukchi
Kövezzetek meg, de nekem Trent nem jött be. Túl sok volt a furcsaság körülötte (hiába derült ki a végén, hogy miért), de ahogy követte Kacey-t, ahogy ment ott a sírás-rívás, ahogy épp tüzelt a szemével, meg hogy állandóan a sztriptízbárban ült, mert még ott is Kacey-t ellenőrizte. Sok volt Trent, hiába a vége, meg sajnáltam őt is, komolyan, senkinek nem kívánom ezt a fájdalmat, de számomra egyszerűen túl sok volt, nem tudtam megkedvelni. Az írónő nagyon igyekezett macsó képet festeni róla, de csak a nyámnyilaság jött át. Az egyetlen jelenet, mikor érzelmet tudott kiváltani, az a végén, mikor elmesélte a történetét, de sajnos az túl kevés volt a többi 348 oldalhoz viszonyítva.
@weheartit @jessi_badgirlfuckers @BS_TLNY @silviabb16
Ciklon nevével nem tudtam megbarátkozni, teljesen kizökkentett az olvasásból, és bár eleinte az előítéletem makacsul kiállt magáért, végül mégis Ciklon nyert. Tetszett, hogy hiába szép, hiába akrobata-táncos-vetkőzős-mittudoménmi, attól még rohadtul parázott egy randitól, mert nem akarta újra hatalmasat csalódni. Kiállt Kacey-ért, és önmagáért is, Mia pedig ha potya gyerek, ha nem, szerintem a legcsodálatosabb anyukát kapta.
@weheartit @milihaner @dasVamwolfchen @wangelica
Vártam, hogy Livie végre kifakadjon, és hállelujah meg is tette. Bírtam a kis reális fejét, azt, hogy teljesen az ellentéte Kacey-nek, sokkal szerényeb, pedig neki is épp elég szörnyűségen kellett keresztülmennie, lévén, végignézte, ahogy a nővére probléma nélkül leépíti magát. Aranyosak voltak a Miával közös jeleneteik, és elismerően tapsoltam, mikor beolvasott a nővérének. Livie és Mia a két kis pozitív fénypont a sötét történetben.


Cain-t még kiemelném a szereplők közül, ugyanis állandóan beugrott, mint valami francos meglepetés, és sokkolt a megnyilvánulásaival. Tetszett, ahogy a Penny-t vezette, hogy a lányokat biztatta a mielőbbe rendes munkát találására, holott számára épp az lett volna a lényeg, hogy a jó munkásai ott maradjanak és termeljék a betevőt. Úgy éreztem, az ő életéből lehetne még összehozni egy ütős spin-offot.

Ha már Trent nem jött be, akkor volt esélye másnak. Nate mackósága, és Dan "denisége" nagyon jót tettek apró szívemnek, mind a kettőjük kopogás nélkül bevágódhat a 30-as kollégiumi szobába, nem fogok haragudni :D
Nem volt olyan jó, mint vártam, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz lett volna. Rengeteget tanultam a poszttraumás stressz szindrómáról, soha ilyen részletes leírást nem kaptam még előtte könyvben, így azt mondhatom, ehhez a témához jól nyúlt hozzá az írónő. Az már más kérdés, hogy a kissé lapos közepét ki tudta-e egyensúlyozni az durva kezdettel és a brutális véggel. Ezt mindenki döntse el maga, az én mércémnek viszont nem volt elég.

@weheartit @fashionforeveryone_
Borí: Mit mondhatnék? Minden hibája ellenére sokkal jobban tetszik, mint az eredeti. A tipográfia már akkor is szúrta a szemem, mikor a KMK Facebook oldalán megszavaztuk ezt a borítót, de megszoksz vagy megszöksz. Szerencsére előbbi történt, áldom az eget, hogy bent volt a könyvtárban, így néha megcsodálhattam olvasás közben.

some quotes:
"Megküzdök azért, hogy érzéketlen maradjak. Így élek túl minden egyes napot, és eddig ez a módszer remekül működött is."

"Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!"

"Folyton azt akarják, hogy beszélj. Én pedig nem akarok mást, csak csendben maradni."

 "A lányok nagy hülyeségeket képesek művelni, amikor elvakítja őket a szerelem. "

"– Pár évvel ezelőtt volt egy nagyon durva autóbalesetem. Egy részeg sofőr beleszaladt apám kocsijába. A jobb oldalam teljesen összezúzódott. Több tucat fémszegecs és rúd tart egyben – A testemet. Minden egyebet mindössze tíz apró lélegzet választ el attól, hogy szétessen. "

You May Also Like

0 megjegyzés