Leiner Laura - Valahol (Bexi-sorozat 5.)

by - október 30, 2016


Napok óta halasztom ennek a könyvnek az értékelését, mert képtelen vagyok tisztázni magamban, hogy tetszett-e, vagy sem (jó, meg az Erasmusos életvitelbe is belehúztunk kicsit az utóbbi időben). Megkaptuk a szokásos LL poénokat? Meg. A Bexihez párosult heti történetet? Meg. A várt történéseket. Végre már. Akkor mégis miért nem ujjongok és pörgök fel, és használok egy csomó vulgáris szavat, ahogy általában véleményt szoktam alkotni? Mert én is érzem, hogy valami nincs rendben.

Innentől spoileres lehet a Bexi-sorozat előző 4 részét nem olvasóknak. A Nélküledről írt értékelésem itt, az sorozat első három részről pedig itt, itt és itt olvashatsz.
@weheartit @ourlife4us @chifaa_cm @mpink28
A negyedik rész, a Nélküled hatalmas függővéggel ért véget, és egy nyáron át agyalhattunk, hogy vajon Tomi elsétál-e. Szerencsére az írónő kegyeskedett az ötödik elején ezzel kezdeni, és azonnal választ adva a mindenki által érdekelt kérdésre. Persze előtte még borzolta kicsit a kedélyeket, de aztán adott öt perc jupijé pillanatot. Öt percet. Mert Balogh úr egy köcsög, azért.
A történetet és a helyszínt tekintve is kissé csalódnom kellett, az eddigi kreatív tehetségkutatós és fellépéses eseményeket felváltotta egy sima ház, meg persze történésekben is kissé belassultunk. A valódi kérdés itt az: problémának fogható-e fel, hogy az ötödik részre kissé csillapodtak az izgalmak? Ha a sorozat egészét tekintjük, akkor nem, az utolsó rész előtt épp ideje volt kicsit visszavenni a tempóból. Ha a Nélküledet nézzük, akkor azonban bökheti mindenki szemét. Személy szerint nekem a Bexi-sorozatból nagy kedvencem a negyedik kötet, ott szerettem meg nagy nehezen Aszádékat, Nagy Márkot, és rugdostam volna tüdőn Gerit. A negyedik részről egyszerűen nehéz lehet tovább lépni, tartva a szintet és az izgalmakat, ráadásul utolsó előtti részként. 
Ezért fókuszáljunk csak az ötödik részre.

A fülszöveg alapján buli, partik, és a nyári fesztiválok, amelyek felforgatják a kedveskéink életét. Ez bullshit. A könyv egy nyaralóban játszódik, szinte az egész hét, néhány érdekes hírrel, de javában mindennapos lerészegedéssel. woa, rímel. Persze, megint a főszereplő kisasszony az absztinens, mert valakinek példát is kell mutatnia, és tök jó tanítást próbál átadni Laura Bekin keresztül, csak épp teljesen mindegy, ha Evelin és Aszádék, de még Anti is napi szinten tajrészeg.
@weheartit @isafer99 @ourlife4us
A másik dolog, ami meglepett, az a szex. Mármint tök jó, meg örülök neki, hogy a pár ilyen komolyan gondolja egymással, de már megint azt kaptuk meg, hogy végzősként tutira le kell feküdnöd valakivel, és még véletlen sem "ártatlanként" menni az egyetemre. Ha visszagondoltok az SZJG-re, ott is pont ugyanez volt. Tudom, hogy a mai világban már a 15 évesek kétségbe vannak esve, és ez tök szomorú, de ember, a Valahol ezen fejezete kissé szemöldökráncolásra adott indokot. Senki, de még a szereplők cselekményszála sem igényelte volna, dehát nem én vagyok többszörösen díjazott ifjúsági írónő, na.

Amit mindenki tudni akar: milyenek a poénok? Ütnek. De nagyon, az öt rész közül itt olvastam a legtöbb oltást és egyedi poént, szóval ilyen téren a könyv nagyon teljesít. Ami a Nélküled-ből kénytelen volt kimaradni, azt most kamatostól kaptuk vissza, nem csak Aszádéktól, de a könyv összes szereplőjétől. Daniella és Körte még mindig hatalmas poéngyárak, akik mellé becsatlakozott az önkritikával megáldott Pabló, a sétafikáló Tomi pedig őrült nagy potenciál a szóviccek terén. Nagyon sokat vihogtam az egész könyv alatt, és bár megtanultam órán csendesnek lenni, így is kaptam pár kéretlen pillantást, amiért az asztalra borulva próbáltam visszafojtani a feltörő nevetést, amit a dialógusok okoztak.
@weheartit @dianamuller
A szokásos tinidrámák még fel-fel bukkannak, ilyen példa Evelin és Pabló együtt(nem)élése, vagy Beki titkolózása a nagy, csúnya felnőttek világában, de akár Daniella továbbtanulási szenvedéseit is ide vehetjük. Viszont az Illúzió óta egyre több a felnőtt probléma, a kiadó, a zenei karrier, a média, Körte szerelmi élete és az egyszerű tudat, hogy valami nagy változás van készülőben. Márpedig a változás jön ám, mint a szélvész - csak épp rohadtul nem volt váratlan. Már a negyedik kötetben ki lehetett találni, mi lesz Beki sorsa, aztán hogy ez a befejező kötetre össze jön-e, ki tudja. Jó, kit áltatok, úgyis csupa öröm és boldogság lesz a végkifejlet, különben akkora lázadás törne ki, amilyet az ország még nem látott, szóval teljesen nyilvánvaló, hogy Beki ügyes lesz, Márk meg az összes létező szögből készít magáról egy selfie-t, naponta.
Mi ez, ha nem tökéletes befejezés?

Szereplők:
Annyi szereplő van ebben a könyvben, hogy lassan kezd Trónok Harca szintűvé nőni, és ebbe kissé talán beletörik a bicskája az írónőnek. Az újak viccesek, de üresek, a régiekkel már nem tud mit kezdeni, ott vannak, poénosak, még inkább ittasak, de ennyi. Sanyi, Anti és Daniella utóbbiból túl kevés volt az én ízlésemnek is ott vannak, hogy legyenek, de senkinek nem tűnne fel, ha kimaradtak volna, hasonlóan Lilihez, aki úgy félúton eszébe jutott az írónőnek. Aszdék jók voltak, megint kaptak egy kis személyiséget, főleg Puding, hála a magasságosnak, mert már nagyon untam a kitetovált hülyegyerek-sablont, Evelin és Pabló király páros, utóbbi meg egyértelműen a rész legpozitívabb személye. 

Mivel kismillió karakter van, ez a bejegyzés meg már kezd nagyon hosszú lenni, így csak a lényeges emberekre térek ki néhány szóban.

Beki normálisnak nevezhető a negyedik rész hisztijei után visszatért, teljesen okés a csaj, MÉG mindig a kedvenc LL nőikarakterem SZJG Kinga után, szóval sok rosszat nem tudok rá mondani. Túl sok szerepe a saját történetében nem volt, tetszett a coming out-juk, az, ahogy Gerivel és Balogh-gal szembeszállt. Azért az önostorozás nem maradhatott ki, nehogy véletlen valamelyik LL karakter ne legyen önbizalomproblémás, de mindettől függetlenül kedvelhető és szimpatikus az a felfogás, amit Beki képvisel.
@weheartit @dreeeeamer564 @asraahussien111

Körte volt Pabló mellett a nagy favoritom ebben a részben, nagyon, de nagyon sokat kaptunk belőle, és a Bekivel való kapcsolatából, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, kb 4 oldalanként kaptunk egy hosszabb dialógust közte és a menedzseltje közt, ami nagyon sokat dobott a történet alakulásán.  Szükség volt egy kis felnőtt hangra a sztereotip tetovált menedzser külsőn túl.

Nagy Márk ott volt, cuki volt, de ebben a részben teljesen a háttérbe szorulva éreztem. Persze, jó volt végre nem a cukormázt olvasni róla, ráadásul helyettem is megrugdosta azt a köcsögöt, de valahogy nem éreztem, hogy a központban lenne, az előző részekhez képest meg pláne. A vele kapcsolatos csavarok sem leptek meg túlságosan, de mondjuk a felkeresésre adott válaszán kicsit felhúztam magam. Öt könyvön keresztül olvashattuk, hogy a "showbiz" egy csúnya mumus, és hogy a tehetségkutatók megrágnak, majd kiköpnek, most megy egyből öröm és boldogság van. Na ne már.
@wehearit @caroliine_13 @anisaortiz4198 @claraxx24
Baloghból is csúnya gonosz felnőttet csináltunk, és amúgy utálom is rendesen, de a módszerét,  nem pedig az indokát. Mármint legyünk már racionálisak, tök érthető, hogy a pénzt és az ügynökséget helyezi előtérbe, nem pedig piti tinédzsereket. A módszere viszont visszaütött, meg is érdemelte, kíváncsi vagyok, mi lesz ennek az egésznek a jövője.

Geri kevés volt. Az, ami volt, az ugyanolyan ganéra sikerült, mint előzőleg is, de majdnem az egész könyv elmúlt, mire felkavarta az állóvizet. Pedig nem volt sok történés, ráadásul egy csomó felesleges fejezet is akadt, amit fel lehetett volna rázni egy kis bunyóval vagy Geri féle seggfejkedéssel.

Elsoroltam a pozitívumokat, bemutattam a számomra gyenge pontokat. De akkor mégis miért nem vagyok elégedett? Számomra hiányzott az izgalom. Elismerem, talán velem van a baj, de nem volt olyan érzésem, hogy "úristen, Bexit olvasok", mint mondjuk előzőleg. Könnyű volt, egy napos olvasásnak elment, jókedvre derített, de mintha az egész sorozatot körbelengő izgalom és várakozás kimaradt volna. Talán a fő húzóerő lezárása, vagy az, hogy ez már az ötödik kötet, de valami egyszerűen nem működött most. Ettől persze izgatottan várom az utolsó kötetet - el sem hiszem, hogy mindjárt vége ennek az utazásnak -, de a Valahol egyszer olvasós kötet marad. Sorry.

some quotes: 
– Csak nézem a kilátást – felelte Márk.
– Tizenkilenc éve nem néztél ki az ablakon – dünnyögte az anyukája unottan.
– Ezért is csodálkozom milyen szép – vágta rá Márk.

Néha a boldogság csak néhány percig tart.

– Gyerek, anyád hívott, hogy elfutottál apádhoz. Nem vágom. BAZ megyébe mész futva? – kérdezte indulatosan.

– Jó reggelt – köszönt – Jön valaki sétálni?
– Te, figyelj ide – dobta le újra Márk a kezéből az előbb felvett villát. – Takarodj már a sétáddal együtt – nézett rá dühösen.

– Mit kellene tennem?
– Mihez?
– Hogy írj nekem egy számot – mondta hirtelen, én pedig őszintén felröhögtem.
– Újra megszületned.
 

You May Also Like

4 megjegyzés

  1. Szerintem kurva gyorsan töröld ezt az egészet. Csak az irigység beszél belőled, egyébként meg a sok szereplő pont kell. Tele van poénokkal csak a te kis csökkent agyad nem fogja fel. A szex azért kellett mert Nagy Márktól furcsa lett volna ha nincs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Névtelen kincsem, ezen a blogon nincs törlés ;)

      Törlés
  2. Tetszik a kritikád, hasonlóan éreztem, és tetszik hogy minden részletre kitértél

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden tőlem telhetőt megtettem, örülök, ha így érzed :)

      Törlés