Random tények rólam - dolgok, amiktől igen morcos leszek
Az utóbbi időben annyi kisregény bejegyzést hozok nektek, hogy ma úgy döntöttem, legyen egy levegősebb is, lévén, hamarosan vizsgaidőszak és neverhoodmas, és 10uary, és minden egyéb, ami miatt megint kétmillió karakteres posztok jönnek majd. Értsd: a saját értelmes gondolataim megőrzése- és a ti szemeitek nem tovább rontása érdekében jön most egy újabb random tények rólam bejegyzés, mert rég volt már (az előző ITT olvasható), és mert gyűjtögettem a fura szokásaimat az utóbbi pár hónapban.
Természetesen ezt is klasszifikáltam (aztamindenitnekijeeee, hát milyen szavakat tudok, a tucatnyi magyartanár hadseregem büszke lenne rám), és jöjjön most egy jó duli-fulis, morgolódós lista, ami igazából a rohadtul irritáló kategória, csak hát cuki vagyok, és igyekszek nem olyan nagyon borzasztóan negatív lenni.
 |
| A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva! |
Lássuk csak, dolgok, amiktől a falat kaparom:
- Lassú emberek előttem: OH MY GOD, egyértelműen első volt a listán, MEGŐRÜLÖK tőlük, a vérnyomásom azonnal az egekbe megy, egyszerűen tudatalatt bekattanok. Városi tempóhoz vagyok szokva, mindenki tudja körülöttem, hogy rohanok, mint egy eszétvesztett betépett mókus, és ha előttem valaki csak tingli-tanglizik, és nem tudom kikerülni, akkor nekem ott vége a napnak, de a világnak is. Nem tudom, miért, szerintem ez anyumtól jött, aki szintén spinning tempót diktál, a gének meg a nevelés nem válik vízzé. csak borrá, muhahaha
- Ha valaki eltér a tervtől: Ezt általában leplezni tudom, de most a drága barátaim is megtudják a mocskos kis titkaimat. Képzeljétek el a szitut: hetek óta egyeztetünk valakivel, megvan hol, mikor, kivel, mit, merre, meddig, teljesen nyugodtan ébredek aznap, és kapom az üzenetet, hogy ja, bocsesz, változás van. WÁÁÁÁÁ. Ihatok én kávét ötöt is, lenyugodni onnantól már nem fogok, amíg vége nincs az egész eseménynek. Persze ennek vannak fokozatai, megesik, hogy teljesen vevő vagyok a kombinálásokra kisebb dolgok esetén, de ahhoz nagyon-nagyon kell, hogy szeresselek.
 |
| A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva! |
- A gyönyörűséges csúcsidős tömegközlekedés: semmi bajom a tömegközlekedéssel önmagában, szeretem a villamost, a trolit, meg mindent szinte, ami vele jár. Szinte.
Mert hát nincs is annál nagyobb élmény, mikor így is az ajtóban állok, mert nem tudok hova mozdulni, lévén, 5 millióan zsúfolódunk a kis Pesa-n és a nénike/bácsika ahelyett, hogy leszólítana, inkább átverekszi magát a tömegen, majd hozzám dörgölőzve kitúr az így is pár centis helyemről, csak hogy ő jelezze, le akar szállni. Ó, és van, hogy még a tetejébe le is szid, hogy miért nem engedem oda. Az a csúcs.
- Ha ahhoz nyúlnak, ami az enyém: ezt az utóbbi időben vettem észre magamon, hogy nagyon durván túl tudom reagálni, ha a telefonomhoz, táskámhoz, vagy bármihez nyúlnak, ami az én jogos tulajdonomat képezi.
- Ha leszarozzák és/vagy elkapcsolják a zenémet: Ábrándultam már ki emberekből és barátságokból csak ez a momentum miatt, enyhén jelzem itt is, hogy nálam ez a lelki állapotom megerőszakolásával ér fel. Szóval csak ésszel nyulkapiszka a zenelejátszó felé, ha én is ott tartózkodom.
 |
| Ez itt a nagyon antifotogén modell-énem lenne. A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva! |
- Várakozás: Ezt már az előzőben is írtam, de a késésektől egyszerűen felforr az agyvizem. Én 99%-ban mindig ott vagyok mindenhol időben, sőt, legtöbbször idő előtt, abban az 1%-ban pedig valószínűleg csak a városi közlekedés babrál ki velem, de akkor sem kések 5 percnél többet, egyszerűen fizikailag képtelen vagyok rá. próbáltam már szándékosan késni, nem viccelek, nem jött össze. Utálok másra várni, vagy egyáltalán sorban állni, a határon rohadni meg minden olyan elvesztegetett percet, amikor egy helyben kell állnom és bámulni ki a fejemből, míg történik valami.
- Mikor valaki önmagának mond ellent: ez lehetne a 2017-es évem összefoglaló címe is. Öcsém, ha már valamiben hiszel meg tényként közlöd akkor ne változtass már rajta két nap múlva, és tegyél úgy, mintha mindig is így lett volna. Idővel biztos meg fogom tanulni kezelni ezeket az embereket is, de jelenleg csak bosszantanak és elcseszik a napom.
- A Plázák: nem kell, hogy tömeg legyen, egyszerűen nem szeretem a kirakatokat, az állandó egykaptafa felhozatalt a boltokban, a nyeh zenét a háttérben, és az irgalmatlan magas árat mutató cédulákat a legegyszerűbb pólókon. Velem is nehéz vásárolni, de akkor még nem láttátok tesóm, aki aztán pláne nagy ívben kerüli ezeket a helyeket. Nem tudom miért, egyszerűen idegesít, hogy mennyire szegénynek érzem magam egy-egy "kirándulás" után, pedig inkább csak az agyam van ráállva az olcsóbb megoldásokra.
 |
| A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva! |
Tudnék még naaaaagyon sok mindent felsorolni, dehát Fanny tanítása által muszáj pozitívnak lennem, és bár jelenleg nem tudok ez a hét után (ha követtek Instastoryban, tudjátok), azért igyekszem no, bőszen bevonzani a jó kis enerdzsiket.
Ti a magatok részéről mivel bővítenétek még a listát? Írjátok meg itt vagy Molyon, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán, Instán pedig követhetitek, épp merre járok, ott is igyekszem napi szintre aktivizálni magam.
Csibeölelős:
0 comments