Neverhood's Diary

Beharangoztam nektek egy igen komoly témát, aminek a lényege a "yolo"-ságom, és őszintén abban bízom, hogy a saját történetemmel tudlak titeket is inspirálni és segíteni, hogy "lépjetek". Más lesz, mint a megszokottak, talán kevesebb lesz a szarkazmus, de higgyétek el, ugyanolyan lelkesedéssel írok majd le mindent, ahogy szoktam. 

Nem vagyok pszichológus, se nagy életmód megmondó ember. 21 vagyok, annyit tudok a világról, amennyit kb. a körülöttem levő más 21 évesek, szóval nem viszem túlzásba a nagy bölcseleteket. Kicsit több, mint egy éve azonban elérkeztem egy olyan ponthoz, amikor már nem bírtam tovább, és az asztalra csaptam. De ne rohanjunk ennyire előre.
2016. Január

Vizsgaidőszak kellős közepén kezdtem kicsit besokalni, ami szerintem alapjáraton sokaknak ismerős érzés. Mármint mind haldoklunk vizsgaidőszakban, de ez most több volt. Másfél éve voltam már az egyetemen, buktam a rohadt úszást (mint kötelezőt, hosszú sztori), és brutálisan nehéz félévem volt. Ráadásul a kezdeti "milyen király minden" is elmúlt első év végére, Szeged sem nyújtott akkora lelkesedést, mint azt eleinte tette. Igazából jött a "minden szar, nem találom a helyem" című műsor. Akkoriban még volt egy barátságom, kb. 5 éve már, melybe kezdtem kicsit belefulladni, az illető negatív gondolatai, panaszkodásai, és az ellenem irányult, gyakran igen komoly verbális bántásai durván kihatottak a viselkedésemre. Sosem jártam igazán bulizni, a diszkóktól meg kitör a frász, így viszont azon kaptam magam, hogy van pár szaktársam, akikkel elcsevegek, a szobatársaim, akiket még akkor ismertem meg, két barátnőm, akiket óvoda és általános suli óta ismerek, valamint ez az egy illető tette ki a napjaim részét. 
És igen, tudom, inkább legyen 1 igaz barátom, mint 20 semmi, továbbra is tartom ezt az elvet és sokáig ez rendben is volt. Egészen tavaly januárig.
Talán a hideg tél tette, talán a vizsgaidőszak, talán a szakommal kapcsolatban érzett csalódottság, esetleg az illetővel való barátságom, de még valószínűbb, hogy ezek összessége, hogy elkezdtem fulladni. Nem szó szerint (kivéve úszás vizsgán, hamarosan találkozunk ismét, baby), de annyira egy helyben toporogtam, annyira nem tudtam, mit tehetnék. Kaptam mindenhonnan, hogy tanuljak, csináljam ezt, csináljam azt, legyek sikeres, dolgozzak, elvárások kisebb tárházát hallgattam, amivel megint csak úgy érzem, nem vagyok egyedül. Közben persze megvoltak a saját álmaim. Világot látni, nyelvet tanulni, stabil párkapcsolat, írni egy könyvet, stb. Már akkoriban szerettem volna blogolni, de féltem. Féltem, hogy másnak nem tetszik majd amit írok, mert ugyan miért tetszene, féltem utazni, mert úristen, egyedül mégis mi lesz velem, féltem új dologba belekezdeni, mert egy kisördög a vállamon azt mondta, hogy úgyis szar leszek benne, és nem fog sikerülni. Szóval inkább idő előtt lemondtam róla. 
A félelem. Ez volt a hátráltató tényezőm. Na most ne úgy képzeljetek el, mint egy meghúzódó, csendes lányt. Óhohó, nálam extrovertáltabb személy igen kevés akad a környéken, a hangomat három utcányira is hallják néha, és az, hogy befogjam a számat, enyhe küzdelemmel jár az esetek többségében. Szóval ezzel az iránnyal nem volt gond, csak közben a magam kis démonjaival is meg kellett küzdenem. Önbizalmam soha nem volt a rendjén, volt egyfajta "más megteheti, de én úgyse" érzés is bennem, ami megint csak rossz irányba vitte el az életem. 
Aztán egy szép január fene se tudja milyen napon csak teljesen érdeklődésből ráírtam az egyik tanáromra, hogy ugyan meddig van az Erasmusra a beadási határidő. Ez volt délelőtt 11 óra környékén. A válasz hamar meg is érkezett, miszerint aznap 14:00-ig vigyek be egy magyar és egy angol önéletrajzot, motivációs levelet és a jegyeimet, ha akarok pályázni. 
Tudjátok, lehet, hogy át kellett volna gondolnom, hogy valóban jelentkezzek e. Átgondolni, hogy távol leszek fél évig a családomtól, hogy milyen következményekkel jár ez a tanulmányaimmal, hogy nem vagyok épp azon a szinten angolul, vagy hogy egyáltalán tudnék e élni külföldön. Át kellett volna gondolnom.

De életembe először végre nem agyaltam, hanem fogtam magam, és rohantam be a papírokkal, értsd: cselekedtem. Mert annyira elegem volt már a poshadásból, az unalomból, abból, hogy megragadtam egy helyben, hogy csak menekülni akartam.  
Persze ez most nagyon filmszerűen hangozhat, hogy a lány élete egy csapásra megváltozott, aláfestőzenével meg mindennel együtt táncikálva sétál végig a Kárász utcán és mindenkire vigyorog. A nagy szart. Fel se fogtam mit csináltam addig, míg nem közöltem néhány emberrel. 
A fogadtatás általánosságban pozitív volt, a családom örült, a barátaim meglepődve várták, hogy mi lesz ennek a vége, a szaktársaim közül páran elismerően bólintottak, mások irigykedtek, az az egy illető pedig azt mondta, hogy úgysem fogom megcsinálni. És valahol itt telt be az a nagyon teli pohár. 

Mert az egy dolog, hogy te így érzed önmagad. De azt senkinek nem szabadna engedned, hogy az orrod alá dörgölje. Én pedig nem voltam hajlandó tovább tűrni azt a negatív és becsmérlő hozzáállást magam mellett. Végre láttam valamiben a kiutamat, azt, hogy talán valami változni fog, és úgy kapaszkodtam belé, ahogy csak tudtam. Ettől azonban elkezdtem magam kívülről látni, és még annyira se tetszett, amit láttam, mint előtte bármikor. Változást akartam, ahogy szerintem mindegyikünk akar, de végre felfogtam azt is, hogy egyedül saját magamra számíthatok. Saját magam kell, hogy változtassak, nem fog senki hozzám vágni 5 millió forintot, hogy "nesze, élj boldogan". Senki nem fogja a lelkemet pátyolgatni vagy a seggem alá tolni a jólétet. Ha én nem, akkor senki sem.
Mindig mondogatják, hogy lépj ki a komfortzónádból. A tököm se tudta, mi a komfortzónám. Meg amúgy is minek léptem volna ki, mikor mindenem megvolt, teltek a napok, nem mondom, hogy kicsattanóan boldog voltam, de nem volt vészesen rossz. Stagnáltam, az meg megfelelt a célnak. Gondoltam én. Kívülről látva rájöttem, hogy 20 évig igazából semmit nem csináltam. Persze ez írói túlzásnak tűnhet, és talán kissé az is, de nem éreztem azt, hogy bármit elértem volna az életben. Megcsináltam, amit kellett, bekerültem az egyetemre, ahogy azt kellett, stb. De semmi olyat nem csináltam, amit igazán akartam volna. 

Nagy szükségem volt erre a rádöbbenésre, talán kapuzárási pániknak is felfogható, de végre először tudtam mit akarok, és azok milyen áldozatokkal/következményekkel járnak. Sokszor mondják a nagyokosok, hogy a negatív dolgokat érdemes likvidálnunk az életünkből, amivel nem teljesen értek egyet. Kellenek a negatívumok ahhoz, hogy reálisak tudjunk maradni magunkhoz és a világhoz képest is. jesszus de Oravecz Coelhósra vettem ma a figurát Viszont nem mindegy, hogy ezt a negatívumot magunktól vagy mástól kapjuk. Ha az utóbbi a történet, akkor az illető kapja be. Senkinek nincs ahhoz joga, hogy téged becsméreljen vagy megalázzon! Senki, még a legjobb barátaidnak sincs ehhez engedélye. Más elmondani a véleményt és más kritizálni. És ez az egyik legfontosabb gondolat, amit nektek is át akarok adni.
Ma, egy év után már csak azok az emberek vannak mellettem, akiknek adok a véleményére, ha ők viszont teljes odaadással és figyelemmel meghallgatnak. A dolog pedig kölcsönösen működik természetesen. 

Ezzel indult a sztorim, de még közel sincs vége, viszont így is kisregényt írtam, amit nagyon nem akartam. A barátaim, akik olvassák  a blogom (Szia Tincs!) valószínűleg meglepődnek majd, hogy ennyire kinyílt a szám és közzé mertem tenni nektek, talán megértenek pár dolgot velem kapcsolatban végre, amit még nekik sem magyaráztam el teljesen, de ez is csak egy példája annak, hogy tök felesleges félni és aggódni apróságokon. De erről majd a második részben.
Bocs ha túl ömlengősre sikerült a mai bejegyzés, nem fog ilyen sűrűn előfordulni, viszont szerettem volna, ha tudjátok, van egy ilyen oldalam is, mivel sokat számít nekem az itteni kis közösség, a olvasóim és a barátaim, akikkel a blogon vagy Molyon keresztül értekezünk. 

Szép hétvégét Csibék, hamarosan jövök egy újabb bejegyzéssel, addig is kövessetek itt, Molyon, Instán vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán :)
május 28, 2017 5 comments
Imádtátok az első részt, és már akkor is beharangoztam, hogy ebből a témából egy bejegyzés nem lesz elég, így gondolkodás és listázás után hoztam a klisétenger újabb szakaszát. Csak bírjam ideggel.

Bál

Of korz, hogy a nagybetűs BÁL az a pillanat, mikor a pár egymásra talál, kiderül, hogy a főszereplő eszetlen csaj igazából a rosszfiút szereti, mikor váratlan vendég érkezik, vagy ha jön az apokalipszis. Én elhiszem, hogy az amcsiknak tök nagy dolog az iskolai BÁL-juk így szépen nagy betűvel, de nonszensz, hogy az írók nem tudnak ennél kreatívabbak lenni, és valami más eseményhez kapcsolni fontos pillanatokat. 
Ráadásul csomó könyv azt a számomra borzasztóan bosszantó elvárást sulykolja, hogy a nagy estén kell hogy széttedd a lábad az arra járó ifjúnak. Fuck that, szerintem is tegyük még nyomorultabbá az amúgy is önbizalom hiányos lányok életét azzal, hogy ezt az - amúgy teljesen lehetetlen - elvárást próbáljuk lenyomni a torkukon, köszönöm.

A rosszfiú papuccsá válik a klisécsaj hatására

Itt nagyon ellent mondok magamnak, de sajnos ettől függetlenül tényleg brutális klisé. A Perfect Chemistry a kedvenc könyvsorozatom, itt pontosan ez történik, viszont el van magyarázva, hogy ki és miért és hogy, szóval enyhít a körülményeken. De nekem ne magyarázza senki, hogy a vagány, menő és bárkit megkapni tudó rosszfiú isten csak úgy eldob mindent és a tündérálcába öltöztetett full domina barátnőjével boldogan fog élni, míg meg nem. Van egy olyan dolog, hogy TESZTOSZTERON, ha esetleg valaki nem ismeri, akkor Google. 

Könyvmolycsaj

Totálisan értem, hogy miért vörös hajú, szemüveges, könyvmoly lány karaktereket írnak az írók, egyszerű pszichológia, az olvasó sokkal inkább magáénak érezheti a karaktert, magát láthatja benne, stb. Logikusnak logikus, de brutálisan unalmas már. Ha valaki tényleg ennyire klisés életet élne, mint ahogy egyes könyvekben meg van írva, akkor biztos nem fogja felszedni az iskola legmenőbb pasiját, nem fog brutális partikirálynő lenni és nem fogja ennyire leszarni a szüleit. Just sayin'.
Egyből szerelem

A lány meglátja a pasit, és bumm, így készült a Chocapic. Első látásra vonzalom van, szerelem nincs, megint csak nem kellene ennyire hitegetni a fiatalokat, hogy 15 évesen első látásra beleszeretnek életük férfiába inkább fiújába és életük végéig boldogan élnek míg meg nem hallnak. Nagyon erősen rosszul vagyok attól is, ha a főszereplők a 20-ik oldalnál már nyáladzanak, és örökké tartó szenvedélyes tűzről tartanak diskurzust. Képtelen vagyok ilyen könyveket végig olvasni, egyszerűen nem megy. 

Tökéletes "első" 

Jó dolog a szex, de büdös nagy pofára esés tud lenni az első alkalom, ha álomvilágba ringatod magad. A kis YA-ban a tökéletes pasi szó nélkül vár, tökéletes rózsaszín szerelemben andalognak, és tökéletesen nagyszerűre sikerül az első alkalom. 
A nagy szart. Nem saját példából indulok ki most, mert nekem úgymond szerencsém volt, és örülök, hogy úgy törént minden, ahogy,  de ez minimális százalék. Egy kis realitásért könyörgöm csak csupán, ennyit kérek a nagyszerű íróktól, akik ha már ez a dolguk, akkor használják kicsit jobban és földhözragadtabban a szavakat. 

Bolond barátnő

Minden csendesebb lánynak van egy zakkant barátnője, ez köztudott tény, viszont ezzel kapcsolatban néha nagyon el tudják ragadtatni magukat az írók. Biztos a barátnő hozza  a bajt magával, az hozza össze a párt, vagy egy nagy összeveszés alkalmával ő áll bosszút a főszereplőn. A végén meg persze a nagy könnyes összeborulás és kibékülés, és madárcsicsergéssel egybekötött búzamezőben lassított felvételként futás. Azért nem minden ennyire fekete-fehér, néha csak ámulok, mennyire felszínes baráti kapcsolatokat mutatnak be a könyvek, fogalmam sem volt, hogy már attól, hogy ugyanazt a sorozatot szeretjük már a legjobb barátnők lettünk. 
Annyira belelendültem már megint a témába és az kiakadásba, hogy mindössze 20 perc alatt megírtam ezt a bejegyzést, ami megkockáztatom, egyéni rekord. 

Nektek mik azok a klisék, amiktől fogjátok a fejetek?  Írjátok le kommentárba itt vagy a Neverhood's Diary Facebookon oldalán, Instán pedig az Instastoryn keresztül követhetitek, épp merre járok :)
Az első részt IDE kattintva éritek el. 

Ez az utolsó bejegyzés a szülinapi héten, remélem néhány azért elnyerte a tetszéseteket. Köszönöm, hogy ennyire örültök a "visszatérésemnek", én is visszataláltam magamhoz, és erre szükség volt már :) 
Nagyölelés a csibéimnek: 
május 21, 2017 2 comments
Nagyon szeretem az Instagramot, viszont azzal is tisztában vagyok, hogy egy akkora hazugság, amilyet a világtörténelem nem szakasztott még. Egy régebbi bejegyzésben már elmondtam róla a véleményem, és hogy miért szeretem mégis, ezzel nem is szaporítanám a szót, viszont: néhányan érdeklődtetek, hogy mivel turbózom fel a képeimet, így épp idejét láttam egy kis IG tippek-trükkök posztnak a megsegítésetekre.

Ajánlok 5 általam fontosnak tartott tippet a szép képért, aztán ti eldöntitek, hogy azok valóban szép eredményt hoznak, vagy nekem van ilyen béna ízlésem. :D

VSCO

VSCO az Instagram és a képszerkesztők Bibliája. Higgyétek el, ezt nem csak én látom így, ha bármilyen más oldalon felütitek, hogy "Instagram Hacks" tutira a VSCO appot ajánlják a nagyokosok. Imádom az effektjeit, én és kb 2 másik millió ember a HB1-re esküszök, 10-es szinten. De persze embere és stílusa válogatja, vannak olyan effektek is, amiket meg kell venni sokpénzé', szóval lehet kísérletezgetni rendesen.

Élesség

Könyörgök minden drága embernek, akit akár csak minimálisan is érdekel a megosztott tartalma, hogy ÉLES, JÓL KIVEHETŐ képet töltsön fel, ennyivel tisztelje már meg az IG közösséget és a személyes követőit, szerintem nem hatalmas kérés. Más, ha a művészet oltárán áldozunk fel valamit, de nekem ne mondja senki, hogy ennyi rejtett művész lakozik kicsinyke kis országunkban. Ha úgy érzed, minimálisan van csak elmosódva a kép, akkor azon még a szerkesztésnél lehet segíteni, szóval nincs veszve minden, nem kell kidobni a telefont a képpel együtt, csupán egy kis odafigyelést igényel a dolog.
+1 ide kapcsolódó dolog: Nagyon szuper dolog az arckép szépítő funkció, de ha jót akartok magatoknak, húzzátok le legalább 2-es szintre a beállított 5-ről, mert kissé szánalmasnak tűnhet a szétmosódott fejetek azok számára, akikkel mindennapos kapcsolatban vagytok, és pontosan tudják, hogy nem nézel ki ennyire frissen botoxoltnak reggel 6-kor.
Szögek/Egyenesség

A szögekkel abban az esetben lehet jókat játszani, ha felülről fényképezel dolgokat, kávét, könyvet, sminkcuccot, egyebeket. Viszont ha tájképet fotózol, vagy olyan helyzetben vagy, hogy látszik a horizont, akkor ha csak nem az Alpokban vagy, akkor figyelj az egyenességre, please. Nekem is vannak olyan képeim, amik kissé dőlnek, három kattintással ki lehet őket egyenesíteni. 

Kontraszt

Ha valamiről kevesebb szó esik mindenhol, nekem viszont a szentírásom Biblia, szentírás, de kreatív vagyok ma. A telefon kamerája nem teljesen képes visszaadni azt a színerősséget, amit szabad szemmel látunk, ráadásul az Instagram, Facebook és egyéb oldalak még inkább torzítanak, rontanak a képminőségen szóval nem árt erre is dobni kicsit. Én a kettes/20-as szintig (képszerkesztőtől függ) meg sem állok, néha talán túlzásba is tudok esni :D Ha filtert vagy bármi mást nem is használtok, egy kis kontrasztot dobjatok a képekre, meglátjátok, egyből minőségibbnek tűnnek majd a fotók.
Spontaneitás

Nekem speciel nincs témám, és a beállítgatott dolgok sem az én stílusom. Ha terméket akarsz reklámozni, akkor sok sikert hozzá, de mindennapi pillanatokkal, eseményekkel, helyzetekkel szerintem sokkal kreatívabb lehet lenni, és egyfajta naplóként is funkcionálhat így a tartalmad.

Remélem tudtam néhány hasznos és új dologgal szolgálni, használjátok őket egészséggel :) Ha bármi egyéb kérdésetek van, vagy csak plusz tippetek, írjátok le kommentárban itt, Molyon, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán :) 

május 20, 2017 No comments
A szerda esti borfesztiválos dumaparti közepén kiderült - ismét - hogy kissé furika a lány, mert cipel magával néhány nem túl szokványos eszközt is, amivel egy kisebb zombitámadást is túlélne. 
Mint például:

... bicska.

Nem találkoztam még olyan emberrel, akinek ne szaladt volna a homloka közepéig a szemöldöke, mikor ezt megemlítettem, vagy olló helyett ezt nyújtottam a kezébe. Arról nem is beszélve, hogy mennyi bort nyitott már ki az én kicsikém. 

...cellux.

Valami elszakad? Cellux. Valami eltörik? Cellux. Valaki puskát gyárt óra előtt? Cellux. Ennyivel kb. meg is magyaráztam a lényeget.
...ragtapasz.

A világ által gyártott cipők és a tulajdonomban levő lábfejem két külön univerzumban élnek, így esélyem sincs olyan cipőt venni, ami nem törné fel az első 2-5-10 alkalommal a lábam. Szóval egy kisebb hadseregnek elegendővel én is fel vagyok szerelkezve.

...antibakteriális kendő.

Imádom azt az érzést, hogy koliból elindulva még minden rendben, mire beérek az órára, addigra úgy érzem, mint akinek a tenyere az összes létező baktériumot összeszedte a villamoson. Minimum két tasakkal mindig van nálam, nélküle sehova.

... hajgumi.

Mindig van a csuklómon egy, mert mint tudjuk, mindig akkor kellene a legjobban, mikor sehol sincs, úgyhogy igyekeztem magam bebiztosítani, és plusz egyet beletettem a táskámba, amit amúgy azóta elnyelt a feketelyuk, szerintem azóta nem is láttam, pedig tutira benne van. Fekete táskába fekete hajgumit keresni: kihívásra vállalkozó embereket felveszek.
...utazós fésű

Olyan, mint egy kicsi kinyitható telefon, és mivel mániám a hajam, így nem meglepő módon ő is ott lapul a táska aljában, és mivel a női táska egy végtelen fekete lyuk, marha nehéz megtalálni, mikor szükségem lenne rá.

... üveg víz.

Mindig azt mondogatom, hogy semmi bajom, de mire célba érek, bárhova is menjek, haldoklom a szomjúságtól. Szóval a kis 1L üvegem mindig nálam van, félig töltve, és próbálok nem megpusztulni, főleg nyáron. 

...2 darab napszemüveg.

Az egyik a szép, a másik meg amit nem sajnálok annyira szétkarcolni, vagy ha leesik, vagy ilyenek. Tök logikus lenne, ha ugyanolyanok is lennének, de neeeeem, véletlen sem, két teljesen különböző fazonú napszemcsiről van szó. 
 ... komplett gyógyszertár.

Görcsoldó, fájdalomcsillapító, antibiotikum, izületi gyulladásra... mindenre, amit az orvostudomány már tud kezelni, nálam van rá megoldás. Kisebb drogkartellt tudnék már létrehozni, ha akarnék, és még jobban is járnék vele, mint jelenleg a tanulmányaimmal.

+1...powerbank.

Naná, jelenleg a telefonod mellé egyből vehetsz egy powerbankot is, párban járnak és elég kegyetlen végkimenetele van, ha egyszer szakításig sodródnak. A net és telefonfüggő fejem valószínűleg leszakadna a helyéről, ha úgy kell ottmaradnom valahol, hogy le vagyok merülve. A huszonegyedik század hatalmas problémái ezek, kéremszépen. 

Nektek mik azok a furcsábbnak nevezhető dolgaitok, amiket minden nap magatokkal cipeltek - súlyemelés címszó alatt? Írjátok le kommentárban itt, Molyon, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán, kíváncsi vagyok az őrültebbnél őrültebb esetekre :D 
május 19, 2017 3 comments
Az idő pénz, a pénz hatalom, a hatalom pizza és a pizza a tudás.  Ha valamiben rossz vagyok, az az időbeosztás, sőt egyáltalán a tervezgetés. Viszont harmadik évre már rájöttem, hogy mik azok az elfoglaltságok, amit tényleg nem vizsgaidőszakban kell csinálni, mert csak az fog feltűnni, hogy reggel lett és neked vizsgáznod kell menni.

Összeszedtem az elmúlt években vétett hibáimat, és néhány urban legendet, kommentárban várom az egyéb "nagyonnevizsgaidőszakbancsináld" típusú elfoglaltságokat. Mert nekem senki ne magyarázza, hogy az interneten található motivációs beszédek, miszerint "nem kell megvárni a hétfőt, ha változtatni akarsz az életeden, tedd MOST" tényleg igaz. Üzenem ezeknek az embereknek, hogy próbáljanak ők a legnehezebb vizsga előtt kiagyalt életreformot behozni a saját életükbe, kíváncsian várom a végeredményt.
Sorozat

Rémlik, hogy tavaly említettem, hogy én hülye mód mindig ilyenkor találok új, már minimum három évadot sorozatokat, amik aztán lekötik a figyelmemet és tutira azon fogok agyalni, hogy az Esperanza vajon a következő részben megvakul e, vagy Lorenzo megcsalta e Emánuelát. Szóval értitek. 
Szuper, ha találsz egy olyan kikapcsolódást jelentő filmet/sorozatot, ami érdekel, de hidd el, MEG FOG VÁRNI! Főleg Gólyák, higgyetek egy felsőbb évesnek, aki pont elég vizsgáját bukta már az életben. 

Pinterest/Weheartit/Tumblr

A kedvenc trióm, életem értelmei és kocka létem fő támogatói. Ha abból meglehetne élni, hogy ezen oldalak valamelyikét látogatom, úsznék a pénzben. Mániám motiváció címszó alatt szépen rendezett jegyzeteket, szövegkiemelőket és egyáltalán bármilyen irodai/tanuló típusú képeket nézegetni, ami 5 percig működik is, de 5 órán keresztül kicsit talán egészségtelen. A Pinterest lifehackekkel ez így biztos nem helyes írásilag szórakoztat, a Weheartit megmutatja, mennyivel királyabb életem lehetne, ha mondjuk sovány lennék és Malibuban lenne egy villám, a Tumblr meg olyan depresszióssá tesz, hogy még én is bemesélem magamnak, hogy szerelmi bánatom van, holott távolabb nem is állhatnék tőle. Szóval jótanács: IGNORÁLD a fent említett - egyébként csodálatos - oldalakat, ülj le a seggedre és tanulj.
Könyvek

Ne most kezdj bele egy 3-5-8 részes könyvsorozatba, mert 1. a büdös életbe nem fejezed be, 2. ha mégis befejezed, akkor viszont a tanulmányaidat nem fogod. Hidd el, ha igazán tanulni akarsz, akkor pont elég kötelező irodalmat kell kiszedned a könyvtárból, full felesleges még a fiatal felnőttek szomorú és titkokkal teli életével is lekötnöd magad.

Hiszti/Nyavalygás

A kutyát se érdekli a panaszáradatod, a szaktársaidat meg főleg nem. Mindenkinek van épp elég baja, főleg ha a barátaid is egyetemisták vagy végzősök, vagy évvégi hajrában lubickolnak. Ha ki vagy akadva, akkor menj egyet futni, vagy csak sétálni, szerezz be egy stresszlabdát vagy bármi egyéb, ami azt mutatja, hogy felnőtt vagy és van annyi eszed, hogy megold a saját problémáidat. A vizsgaidőszak idegesítő és stresszes, nem csak neked, hanem másoknak is, szóval hagyj mindenkit levegőhöz jutni.
Ha pedig más nyavalyog neked, azt oltsd le nyugodtan, tanulja meg ő is, hogy mi a helyzet. Később meg fogja köszönni, hogy észhez térítetted, hidd el.
Vizsgák

Van, aki állandóan pakolgatja, van, aki egymásra veszi fel. Egyik opció sem nyerő. Az elsővel az a baj, hogy addig pakolgatod, hogy vége lesz a vizsgaidőszaknak, ráadásul semmi egészséges szabadidőt nem hagysz magadnak. Utóbbiba meg bele fogsz fulladni, kimerültség és agyhalál vár az alagút végén. Bárkivel beszéltem, mindenki a heti kettőt tartja optimálisnak, kivéve persze ha nehezebb a kurzusod, vagy éppenséggel lutri. Ne akarj gyorsan fejezni, mindenre van idő, ha a vizsgákat normálisan beosztod.

Fogyókúra/Csokizabálás

Eszedbe jutott, hogy le kellene adni nyárig pár kilót? Buktad. Ne most kezdj el koplalni, volt rá egy komplett tanulmányi időszakod, gondolkodtál volna előre. Viccet félretéve mondjuk nem vicceltem, de mindegy: Kell a cukor az agynak, és a kitartáshoz is, de soha nem értettem, hogy tudnak egyesek komplett tábla Milkákat bevágni per nap. Szerintem ez egy óriási hiba tud lenni a vércukorszintednek, a combodnak és a pénztárcádnak egyaránt. A bőrödről nem is beszélve. mióta lettem én beauty blogger??!!
Ugyanez igaz a koplalásra is: totál kimerülten nem fogsz semmit megtanulni, márpedig az energia kell a seggeléshez és a tananyag felfogásához. Attól, hogy vizsgaidőszak van, nem kell változtatnod az életviteleden, max ha késő estig tanulsz, akkor hozz be egy plusz vacsorát és szevasz. 
Kicsi Gólyák, tanuljatok az első félévi hibáitokból és a tapasztalt felsőbbévesek sztorijaiból. Mit tudtok még hibának felhozni erre az időszakra? Írjátok le kommentárban itt, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán. :) 
május 17, 2017 2 comments
I'M BACK BITCHES, AND I'M BETTER THAN EVER!!!!!!444

Tádááá, a tipikus példája annak, ha az ember eszét elveszi a tavasz és a rózsaszín köd, és felfüggeszti a saját életét egy másik ember miatt. Na, hát ennek vége ahogy a párkapcsolati életemnek is, Dobby végre szabad manó. Jön a vizsgaidőszak, ami azt jelenti, hogy mindenre ráérek, csak ne kelljen tanulnom, úgyhogy újabb, izgalmasabb bejegyzések jönnek, tele szarkazmussal és a bájos stílusommal. 

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT A NEVERHOOD'S DIARYNAK, MA VAGYUNK 1 ÉVESEK!!!!!!
Az elmúlt egy év elég sok változást hozott az életembe, idén meg aztán tényleg nem tudom, hova tűnt az év első fele, gyerekek, minden napom olyan eseménydús volt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ilyen az, mikor valaki YOLO-zik, de ezt majd külön bejegyzésben kifejtem. Sok új témával és irányzattal jövök majd, valószínűleg kevesebb lesz a könyves téma, de annál több az életmód és az egyetemi partyhard. Továbbra is tervben vannak a vlogok, főleg az utazósak és a napi eseményes, illetve egy kis "mi az istent kezdjek magammal és az életemmel" posztok is. Lesz itt minden, mint Karácsonykor, eléggé kívül esve a komfortzónámból, dehát mást sem csinálok mostanában, mint meglepődök magamon, éljen. Azt hiszem, ezt nevezik életnek, vagy valami ilyesmi.

Szóval a lényeg: Jövök és tarolok, ti meg remélem velem lesztek.

május 16, 2017 2 comments
Newer Posts
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ►  2024 (1)
    • ►  február (1)
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ▼  2017 (46)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ▼  május (6)
      • Hogyan változtattam az életemen? - 1.rész: A felis...
      • YA klisék, amiktől a falra mászok - 2. rész - ND's...
      • 5 tipp a szép Instagram képért - ND's 1st BIRTHDAY
      • 10 dolog, ami a táskám mélyén lapul - ND's 1st BIR...
      • Mit NE csinálj vizsgaidőszakban? - ND's 1st BIRTHDAY
      • I'M BACK - ND's 1st BIRTHDAY!
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • Leiner Laura: Maradj velem (Iskolák versenye #2)
    Hát úúúúristen, hát nem fogjátok elhinni, de valami eszméletlen csoda folytán Laura NEM húzta száz évig a szerelmi szálat, hát mivel érde...
  • Leiner Laura: Emlékezz rám (Iskolák versenye #3)
    Lehet, hogy eltűntem, lehet, hogy oka van annak, amiért nincsenek bejegyzések... De komolyan azt hittétek, hogy LL kritika nélkül maradto...
  • 5 nyári program-ötlet, amit igenis csinálhatsz egyedül
    A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős...
  • Tisztességesen elkésve - 12 jó dolog 2018-ból
    Nem szabadkozok, nem mondom most is, hogy elnézést, mindent leírtam ITT , leginkább arról, hogy miért ilyen szórványosan záporosak a blog...
  • Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye #1)
    Én őszintén próbáltam rá egyet aludni, felfogni, mit is olvastam, végiggondolni minden szavat, amit le akarok írni az értékelésben, de ro...
  • 10 dolog, amiért utálom a nyarat
    A nyár az az évszak és időszak számomra, amin mindig csak túl szeretnék lenni végre. Míg gyermekkoromban nagyjából kitöltötték a táborok...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates