Neverhood's Diary



Nos hát igen, úgy néz ki, továbbra sem tudok leszállni az influencer-problémás vonatról, ami egyébként számomra is teljesen érthetetlen, mert ennyi ideig nem szoktam haragudni senkire. Most meg itt egy "népcsoport" és tessék, egy éve zsörtölődök miattuk. 

Más az, ha valaki olyan van hatalmon, aki ért a szakmájához, vagy tanulta, vagy simán jól helyezkedett az életben (khm khm politika), a gond viszont az, hogy jelenleg a világon a legnagyobb hatalmon levő emberek átlag életkora nincs szerintem 18 közelében sem. Ez pedig hölgyeim és uraim: ultragáz. Nem akarok "bezzeg ezek a mai fiatalok"-ozni, ne legyen félreértés, de nem igaz, hogy csak az én szememet szúrják agyonfilterezett, agyonszponzorált dolgok, amiket a követők full bekajálnak, és ezzel a kapitalizmus modernkori valóságát elevenítik meg. Van néhány kategória, akiket kifejezetten gyűlölök - és vannak kivételek ezekben az archetípusokban, akiket csak megtapsolni tudok, amiért királyul és értékelhetően végzik a "feladatukat". 

Avagy a Leiner Laura-fanok után most magamra haragítok egy újabb adag társadalmicsoportot. Juppi!!

5. A kiégett celeb, aki bármibe kapaszkodik

Gondolom nem kell különösebben ecsetelnem: az égvilágon semmihez nem ért, volt pár jó éve a tévében, de sajnos a napi betevőért csak nem akar minimálbérért munkába állni, mint a társadalom nagy része manapság - nem, ő szponzorál mindent, amit csak ér, a leggagyibb képekkel, videókkal és szövegekkel. Annyira szponzorál mindent, hogy bár ő a már közelében sincs a 30 életévnek sem (értsd: inkább X generáció, vagy az Y-ont kapargatja), de a gyereke úgyis tuti jó szponzifelület lesz, hát néha ő is beúszhat a képbe, csak hozza a pénzt. Felismerhető jegyei, hogy abszolúte nincs #reklám #ad nélküli tartalma, és akkor is konkrétan a követő arcába van tolva "teljesen szolidan". Viszont ő celeb, ő híres ember, naná, hogy a követőinek jó ez a tartalom, hát ő olyan híres, tőle úgyis megveszik, hát fiatalos termékeket reklámoz kéremszépen, olyan fiatalos, mint a követői #mindenkiannyiamennyinekérzimagát #foreveryoung #iamnotlikaregularmomiamacoolmom
 viccen kívül lenne pár ember, akire ráférne egy nagy adag pszichólógus

4. A "l*szarom a tájat, csak a kép legyen jó"

Tavaly (2019 mintha csak tegnap lett volna) emlékszem, hogy szinte egyszerre küldtünk tesómmal egymásnak egy cikket, ami arról szólt, hogy a kis instacelebek tönkrevágtak egy pipacsmezőt (na meg persze egy csomó más virágot) az USA-ban a dél-kaliforniai Walker kanyonban, mert ritka természeti csodaként NANÁ, HOGY BELE KELL FEKÜDNI EGY SZÁL TANGÁBAN, UGYEBÁR??????? Ja, igen, szóval ez egy érzékeny téma, bocsánat. Ugyanez a helyzet Pripjaty-al, amit csak ugye több ezer családnak kellett elhagynia egyik napról a másikra, és teljesen helyénvaló, hogy ott pózerkodj a szuper Gucci pulóveredben, mint aki minden világ főnöke. De minek külföldre menni, hiszen itthon csak úgy virágzik a kontent-láz, tök lényegtelen, hogy a mögötted levő épület miként funkcionál, mi a történelmileg fontos alapja, a lényeg, hogy a szponzi dobozos kávét megfelelő szögben tartva az új Zarás kabátodban tartsd az instaférjednek-feleségednek, aki magából viccet csinálva lő 40 képet, hogy aztán egyet agyonszerkessz. #gyönyörűatáj #imádomeztavárost #lenyűgözőépületek #vegyélkávét 
A kultúra hanyatlását egyébként nem a közösségi médiákra fogom, ne legyen félreértés - de igen kevés ember küzd érte. Nekik persze jár a tisztelet-tapsi! :) 

3. Az álomvilágban élő nagyokos

Ha olvastátok korábban EZT  a bejegyzésem, akkor tudjátok, hogy ezt még annó elneveztem Zoellizmusnak. Milyen koronavírus? Milyen harmadik világháború? Milyen politikai válságok? Milyen brexit? Milyen társadalmi problémák? Ugyan. A világ szép, a világ jó, a világ csak szép ruhákból és tökéletes flatlayekből áll - illetve persze mert most épp trend, egy kis zero waste-ből, amit kimaxol a vászonszatyor használattal, és ő mekkora király. (btw anyám mindig azzal dobálózik, hogy ő nem tudja, mi az a zero waste, de már 30 éve vászontáskával járkál és mindig hülyének nézték. Bocsi, témaváltás). Neki ha van is gondja, a pozitív gondolatokkal MINDENT meg lehet oldani, ha valaki beszól, az csak "írigy", mindenki éljen úgy, ahogy akar (ahapersze), mindenki szabad (ahapersze), mindenki legyen önmaga (nemkommentálom) és ha önmagad vagy, minden jól fog menni, minden sikerülni fog (ahapersze). Közben persze legalább 25 képet csinál magáról a tükör előtt, mielőtt kiteszi, vagy három képszerkesztőn keresztül megy, mielőtt posztol egyet. Tipikus jellemzője, hogy az egyén konkrétan a négy fal között él, ha ki is megy valamerre, arról tuti lesz 50 kép, hogy legyen bizonyíték - ő bizony éli az életét. Közben meg egész nap a szobájában ülve várja a csodát, és büdösül fogalma sincs a világ történéseiről. Kíváncsi vagyok, hogy például a hiteltartozásodon mennyire segítene egy pozitív gondolkodásmód, mennyire tudod kifizetni a pozitív nagyokos gondolataiddal a vízvezetékszerelőt, aki épp megmentette a fürdőszobádat a totális elúszástól,  vagy az egész nap utcán kolduló nő mennyire tudja pozitív gondolatok segítségével megetetni otthon a gyerekeit. #positivthinkingonly #happyday #lovemylife
Nekem nem azzal van gondom, hogy valaki pozitív hozzáállású. Nekem azzal, ha valaki buta és naiv is egyben, ezt maximálisan reklámozza, ezzel pedig a több ezres követőtábora is képes azonosulni. 


2.A testével eladni próbáló

Megvan nektek is a kép, hogy egy nyakig feltolt dekoltázs és egy tökéletes sminkben, hajban parádézó hölgy a kezében tart egy bizonyos italmárkát, és közben a leírásban komoly, szentimentális szöveget ír, hogy ő bizony mennyire szereti a hétköznapjaiban pár percre kikapcsolni az agyát ezzel a bizonyos üdítővel, ugye? Vagy másik esetben egy falat semmiben igencsak szexuális túlfűtöttséggel teli pózba vágva egy random macskakaját tart? Esetleg ha maga a bálványunk már nem elég önmgaában, akkor a párjával egy hűderomi képen smárolnak, köztük pedig egy - amúgy elég drága - mentolos cukorkát tart, mert persze én is csak nyílt termékelhelyezéssel smárolok a párommal. A kedvencem egyébként abszolút az, mikor egy brutálprofi, egész napos rákészüléssel (és vélhetően stábbal) készült médiaterméken egy teljesen oda nem illő mosópor vagy láncfűrész van odab*szva az egészbe, és így próbálnak influenszálni a követőkre. Számomra amúgy ez már a röhejes kategória, mert:
a) alapból a követőtáborod átlag életkora alig 20, melyiknek kellene egy láncfűrész? JA, hogy Supreme-s, aha, így máris több értelme van semmi. 
b) Vélhetően az életedben nem láttál még láncfűrésszel dolgozó munkást sem, te meg pláne nem tartottál a kezedben, lévén, letörne a háromnaponta újraépített műkörmöd. TELJESEN HITELES, hogy eladnád azt a cuccos. #sponsored #influencer #ad #beauty

1. A család. 

Számomra ez a kategória, ami már nem hogy idegesítő, de kifejezetten undorító. Anya(apa)-blogok mindig voltak, mindig lesznek, a téma maga egyértelműen információkkal teli, így ezek megosztása is mindig jelen lesz. Ami már kicsit húzósabb, mikor nem csak információhalmazokat oszt meg valaki, hanem konkrétan tanácsokat oszt és megmondja a tutit. A legszebb pedig az a médiatermék, mikor a komplett család szponzorfelületté válik. Mert az egy dolog, hogy az illető személy SAJÁT arcát/testét adja valamihez - de ebbe belerángatni a gyerekedet, férjedet, nagymamát, rokont, bárkit, és előadni, hogy ti milyen csudiszupi, gondtalan család vagytok... na hagyjukmár. Tudom, hogy egyre élezettebb téma a gyermekek jogai a különböző platformokon, soha nem is lesz ezzel kapcsolatban egyöntetű döntés, de egyszerűen borzalmas látni, mikor a teljesen magatehetetlen,  alig 1 éves csupabűbáj gyerek mellé odab*sznak egy szponzor szépségterméket (a pelenkára is felháborodnék, de azért logikusabbnak érzem) és hozzácsapnak egy nagy prédikációt a szülés utáni szépségápolásról, és bámm, dől a szponzipénz. 
Biztos olyannak tűnők, mint aki megveti a #ad dolgokat. Nem. Az, hogy ki hogy keresi a napi betevőt, az mindenkinek a saját dolga. Főleg hozzátehetjük, hogy egy "otthonülő" anyukának bármikor jól jön a fizetéskiegészítés. Az égvilágon senkit nem tudok elítélni azzal kapcsolatban, hogy mit művel a pénzéért, amiből megél. Ami viszont piszkálja a csőröm, az a tény, hogy valaki hatalmas követőbázist épít ki magának és ezáltal olyan hatalomhoz jut, amellyel vigyáznia kellene - de nem tud és nem is akar. Namost ha egy anyuka kipakolja a gyerekét mindehova, az nekem egy elítélt dolog - másnak viszont követendő példa lesz, így pedig sikeresen felnevelünk egy olyan generációt, akik huszonév múlva a saját sz*rospelenkás képüket látják vissza nem csak a szüleik platformján - de a jó kis pedofil darkweben is. Tudom, milyen rohadt nehéz nem kitenni egy cukimuki felvételt egy vigyorgó gyermekről - viszont megvan ennek a helye és módja. És az nem az 50 ezres követőtáborod (vagy külföldiek esetében milliós követő vagy feliratkozó) elé való kipakolás. Ha gyereked van, legyen gyereked - ne pedig egy eladni való terméked.
#family #momblog #cutebaby #welcomeintheworld
(btw meg kell említenem egy jó példát is erre, aki részben elgondolkodtatott erről a bejegyzésről, még ha nem is tud róla: @smejka_ az egyik legjobb példa arra, hogy tudjuk, van kisbébója, mégsincs róla egy konkrét kép vagy szponzi sem. Ettől függetlenül mégis tudja tolni a kismama kontentet, olyan őszintén, amit el is tudok hinni. Rajta kívül is vannak még hál' isten jó példaképek erre, de ezzel a témával majd egyszer külön is akarok foglalkozni.)


Igen, én is tudom, mennyire erősen kezdtem ezt az évet. Néha magamat is ledöbbentem vele, de annnnyira régóta értek már bennem ezek a gondolatok. Akinek nem inge, ne vegye magára, az sem biztos, hogy én egyáltalán jól látom ezt az egészet, lehet közölni ezt is, én teljesen nyitott vagyok új szemléletek megismerésére. Bárki tud kontraérvet a meglátásaimra: kérem, írja le és dumáljuk meg. Imádom az ilyen megosztó témákat, nem véletlen írok róluk.

El is engedem ezt a bejegyzést, had járja a maga útját. Én meg majd jövök söprögetni káoszt. 

Mindenkinek nagy ölelés, mert a múltkori pozitív (vissza)fogadtatás hihetetlenül jól esett és imádlak titeket.
Csóközön:
február 13, 2020 No comments
Már fél évvel ezelőtt is, az utóbbi időben pedig már minden héten kapok olyan kérdéseket üzenetben, hogy hogyan szerkesztem a képeimet, és mikor írok már olyan bejegyzést, amiben erről osztom az észt. Hogy őszinte legyek, én csak nagyon ritkán olvasok ilyen jellegű bejegyzéseket, ezért is féltem eleinte nekiállni, útközben pedig (úgy 1-2 hónapja) pedig nagyot változtattam a szerkesztési szokásaimon, amely nem segítette éppenséggel elő a most teremtődő blogposztot. (fhúú, kezdődik a filozofikus írásmód)

Ezen felül jött a következő probléma, hogy oké, hogyan szerkesztem a képeimet, NA DE MELYIKEKET? HMMM???? A kíváncsiskodók egy részét az Instagram képeim érdekelték, másokat az Instastory-s, megint volt egy tábor, akiket a blogban láthatóak. Na most ezzel úgy feladtátok a leckét, hogy egy hete nem térek magamhoz, és próbálok valami hiperszuper menő leírást alkotni mindenről. Nagggggyonhosszú olvasmányra készüljetek, csomó képpel és nulla informatikai tudással rendelkező magyarázattal, mert nem vagyok techzseni, viszont minden titkomra fény derül. Popcornt, kávét a közelbe, és tessék olvasni, próbálgatni és alkotni! 

Egy fontos dolog.
Mindenkinek megvan a véleménye a képszerkesztésről, vagy annak nem szükségességéről. Én szeretem a képeimet szerkeszteni, bíbelődni velük, és valami még szebbet kreálni, más aspektusban látni őket, javítani kicsit és a lehető legtöbb valóságot visszaadni. Sem telefon, sem fényképezőgép önmagában nem képes visszaadni a valóságot (vagy csak nagyon-nagyon ritkán), sokkal kevesebb színt és élességet mutat egy kép, mint amit a valóságban tapasztalunk. Én erre törekszem, ennek átadása érdekében szerkesztek úgy-ahogy, és mindezek mellett még a pillanatok elkapására is törekedni. Számomra a fotózás kifejezőeszköz, a hangulatom, az érzéseim átadása, a soha vissza nem térő pillanatok rögzítése, mellyel mást is boldoggá tudok tenni. Ennél pedig komolyan nincs jobb érzés a világon. 

Na, ennyi lett volna a rizsaszöveg, kezdjünk bele a munkába.

Instagram

... avagy miért van tele a telefonom memóriája. Már évekkel ezelőtt IG függő lettem, de nincs nap, hogy ne döbbentene meg néhány szemem elé kerülő kép. Én is sokat bíbelődök a szerkesztéssel, el sem tudom képzelni, hogy más mennyi órát tud egy képének javításába beleölni, de komolyan.
Insta képekhez a VSCO-t és az AirBrush-t használom. Ősszel és télen utóbbit jobban, mivel ha végigpörgetitek a @neverhoodsdiary feed-jét, láthatjátok, hogy ezekben az időszakokban teljesen fekete-fehér-szürke uralom van, amihez nem árt egy kis fehérítés. Tavasszal, meg most nyáron valahogy bekerült egy kis zöld is, nem tudom, miért vagy mikor, de neki sem árt egy kis tisztítás. Na de részletesebben, és érthetően, hogy mit is csinálok:
1. Alapból VSCO-ban fotózom, megszokás és egyszerűség, illetve azt vettem észre, hogy mintha alapból javítana a képek szerkezetén. Utóbbi persze simán lehet, hogy csak bemesélés magamnak, minden esetre az első lépés a fotó megnyitása - tiszta meglepetés, nem?
2. Számomra a HB2-es filter az örök kedvenc, hiába próbálgattam mást, egyszerűen ehhez térek vissza állandóan. Erős árnyékolása és a fehérek kiemelése nálam nyerő, viszont a képtől függően valamennyit mindig visszaveszek belőle, hogy ne legyen olyan természetellenes az egész hatás.
3. Ha ezzel megvagyok, átlépek a szerkesztői felületre, ahol történik az igazi csoda.
4. Fényerő, kontraszt és élesítés: avagy a triumvirátus, amelyet minden képnél javítok. Leginkább erről beszéltem, mikor a valóság visszaadásáról magyaráztam feljebb. Hiába újabb kategóriás, okos a telefonom, egyszerűen a kamera nem adja vissza azt a színhatást, ami a szemünk előtt van. Ilyenkor jön jól egy kis help, ez pedig a fentiekkel egyszerűen elérhető. 
P.s.: a kontraszttal érdemes túlzásba esni, mert minden szocmédia app ront a minőségen, szóval ha úgy vélitek, hogy túl erős a kontraszt, akkor az pont tökéletes lesz Face-re vagy Instagramra, vagy minden másra. Röhej, de tényleg így van,
5. Megesik, hogy a csiga elesik, és olyan helyen keletkeznek árnyékok a szerkesztés folyamán, ahova nem annyira szívlelnétek, ez esetben vegyetek vissza belőle, és problem solved.
6. Míg a fekete-fehér-szürke domináló képeknél a hőmérsékletet mindig hideg felé vittem, ezzel fehérítve/kékesítve azt, a mostani feedemben a barna és a zöld IS motivál, meg hát nyár is van, szóval dobjuk rá azt a pár fokot, jóleszazúgy.
7. Végül pedig a legjobb rész, a vágás, mert jobb előre kivágni a képet, és azzal folytatni a szerkesztést, mint sem az IG-re bízni, hogy szétroncsolja a művűnket.

Ezek után átkanyarodunk AirBrushra.
8. Ha nem olyan csórik vagytok, mint én, és Apple telefont használtok, akkor ajánlom a FaceTune appot, a külföldi nagy fejesek mind azt használják. Ha viszont az Andoridosok táborát erősítitek, mint jómagam, akkor az AirBrush jó kis alternatíva. A fehérítés a lényeg, márpedig arra a jó kis fog ikont kell használnunk.
9. Lehet változtatni az ecsetméretet, attól függően, hogy mekkora felületet szeretnénk fehéríteni, majd miután az első fehérítést pipáztuk, lehet kezdeni a fehérítettet is fehéríteni. Tiszta jó, mintha palacsintatortát csinálnál, és rétegről rétegre töltenéd meg. Simán túlzásba lehet esni, ha szeretitek az agyonretusált fotókat, de arra tényleg jó, hogy a kissé szürkés pixeleket feljavítsa.
10. Ha pedig törölnétek, akkor a radír megmutatja kékkel, hogy honnan is teheted meg azt, amit tökre birok.
11. Főleg a hasonló sütis-kávés képeknél, de szinte mindig használok egy kis barnítást, vagy inkább szín-visszaadást, mivel a fehérítés sokszor abból is elvesz, amiből nem kellene. Latteart esetén szépen kiemeli a baristák művét, könyveknél a borítókat, minden más esetén meg magát a színt. Bőrbarnításra, amire eredetileg szolgálna, inkább nem ajánlanám, ha csak nem akartok röhögni egy jót. Ez esetben receptre fel is írom. 
12. Ezek után pedig mehet fel Instára, még egy utolsó expójavítás, és utána a térhódítást csak a világháló, és a jelentések állíthatják meg.

Blogbejegyzés képek

Egy ideje rácuppantam a Lightroomra, és hála a jóságos magasságos istennek, hogy így tettem. A blogbejegyzésre a képek a készítési metódusban időigényesek, mert ugye a kreatív rész nélkül a szerkesztés mit sem ér. Ennek ellenére a többi már gyerekjáték, VSCO HB1-es vagy HB2-es filtert használok itt is, mely Lightroom kompatibilis, netről lehet szerválni, és az utólagos javításokat a jobb oldali sávban végzem el. A lenti képek két példa, ahol direkt Before-Afterre tettem a képet, így könnyen látszik a különbség az eredeti és a szépített kép közt. 


Instastory

Rühellem az Instagram kameráját, soha nem is használom, nem is szándékozom, és nem is ajánlom. Ebben az esetben is a VSCO az én kebelbarinőm, meg az esetek legtöbb részében a HB2-es filter a maximumon, de előfordul, hogy az A4-est választom, ami kicsit retrósítja a képeket. Egy kis kontraszt ide-oda, és nem bántom tovább, Instastoryra tökéletesen megfelel. 
Ott legtöbbször még egy Oslo filtert ráhúzok, mely világosítja és kiemeli a színeket, ha pedig fehérebb, még világosabb képeket szeretnék, akkor egy Melbourne-t, mert ezek azért nem rossz dolgok. 

Bízom benne, hogy választ kaptatok a sokatok által feltett kérdésekre, ha mégsem, keressetek és írjatok nyugodtan Instán, Facebookon és Moly.hu-n, Pinteresten pedig menthetitek a bejegyzés, hogy később gyorsabban visszataláljatok hozzá.

Ja, és kommentárban írjátok meg az Insta neveteket, hogy minél többetek feedjét láthassam és követhesselek titeket. :)

Továbbra is diplomás munkanélküli csibeölelős:
augusztus 23, 2018 No comments
Ha volt már kaotikus hetem, akkor az egyértelműen a mostani volt. 3 órányi sorbaállás a határon, szoba újrameszelése, az életem dobozokba pakolása, haláleset, rokoni-baráti összejövetel, egyik városból a másikba való rohangálások... K-Á-O-SZ! Ezért is örülök, hogy az Insta (@neverhoodsdiary) új funkcióját kipróbálva izgi kérdéseket kaptam tőletek, melyeket a mostani bejegyzésben tudok megválaszolni, hiszen írhatok bejegyzéseket, az ilyen Q&A-k is segítenek abban, hogy olyan témákat érintsek, amik titeket érdekelnek. Te jó ég, milyen hosszú lett ez a fenti mondat, aztaleborult hétmeganyóc. Hogy kerüljem a hosszú és felesleges bevezetőket, meg a kilométeres mondatokat, vágjunk is bele. 

Melyik könyves szerelmi szálnak örültél volna a saját életedbe átültetve?

Jóég, mindnek? :'D Stephanie Perkins: Anna és a francia csók egy brutál romantikus, és valódi szerelem kialakulásának a története, azt bírtam volna gond nélkül :D Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra? óta várom, hogy a repülőn vagy buszon egy cukkermukker hapsi mellém üljön, és a hosszú út alatt egymásra találjunk, J. A Redmerski: A soha határa pedig szintén a reménytelenül, titkon romantikus irányba sodort. S bár imádom Simone Elkeles Perfect Chemistry sorozatát, azért a barátaimat szeretem élve és nem agyonverve, vagy a haditengerészetről hazavárni néhanapján. 

Mióta foglalkozol fotózással? És milyen technikát használsz?

Nagyon sok fotózással kapcsolatos kérdést kaptam, aminek végtelenül örülök, és ezért is szólok már jó előre: augusztusban érkezni fog egy átfogóbb bejegyzés tőlem ebben a témában, juhuuuu! De hogy a kérdésre is válaszoljak: körülbelül 8 éve foglalkozom vele, de a tavalyi évig ténylegesen csak hobbi szinten, a saját és a környezetem szórakoztatására, barátnők szebbnél szebb profilképeinek elkészítésére, családi események dokumentálására, stb. Analóg fotózással kezdtem, régi filmes gépekkel, melyet nagyon szerettem, azonban jött az a szint, mikor már nem éreztem elégnek azt a 32 képkockát hosszú távon, és nagyon-nagyon szerettem volna egy komolyabb, profibb gépet, amivel akár 10 évig is ellehetek. Az összes, kb 10 évig spórolgatott pénzem ráment a jobb gépre és a még jobb objektívre, de életem egyik legjobb döntése volt a Canon 760D megvétele. Ő az én kis bébikém. 

Hogyan szerkeszted a fotóidat?

Tessék, mondtam, hogy fotós kérdésekkel lettem elárasztva. Instagramra VSCO-ban szerkesztek, majd AirBrushban fehérítek és korrigálok, ha még szükséges. Konkrét fotózások alkalmával és a blogra azonban a Lightroom az én miatyánkom, 3 hónapja tanulom kezelni, teljesen autodidakta módon próbálok rájönni a funkcióira. Ott is elsősorban Presetsekkel, melyeket online lehet letölteni vagy megvenni. A VSCO filtereit is le lehet tölteni egyes oldalakról, melyeket aztán LR-ben fel lehet használni, de hogy őszinte legyek, elég nyomik. :D Jelenleg leginkább a kísérletezés megy képszerkesztés terén. 
Ja, és Instastoryban VSCO - HB2 filter, imádomszeretem, le nem váltom. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Kik inspirálnak a blogolásban?

Vicces, hogy ezt pont Sára kérdezte meg, aki az egyike volt azoknak, akiket már akkor is követtem, mikor a Neverhood's Diary még ötlet sem volt, és imádtam a(z akkori) blogdizájnját (is), ahogy ír és a témáit. Őszintén furcsa, és még mindig örömteli érzés, hogy ma már a barátomnak hívhatom, és köszönhetem neki a felegáns team-et, hiszen ha ő nem ajánlja fel, hogy menjek velük a Cosmo Blogger Day-re, akkor nem valószínű, hogy elzarándokolok az agyonsminkelt-kisestélyis tömörülés helyszínére. Szóval a Metaforaszennyezés egy komoly inspirációs pont mai napig. 
Az utóbbi időben kezdem felfedezni a magyar bloggereket-influencereket, meg a borzasztóan rossz magyar bloggereket-ifluencereket is :DDDD Utóbbiak is inspirálnak, hogy milyen NE legyen egy blogger, de őket azért egyelőre nem dobnám a vonat elé aztán egyszer Jeffree Star módra kiöntöm a teát ;). A jók közül viszont Kamit, a Behind My Makeup szereksztőjét emelném ki, akit az Instagramon fedeztem fel, és mind az írásai, mind a témái, és mind a nyitott és igenis őszinte stílusa brutálisan inspirálóak. Azon kevés influencerek egyike, akiknek simán hiszek, és sokkal nagyobb elismerést kellene, hogy kapjanak. 
Akik meg a barátaim és inspirálnak is, meg nagyon szeretem őket, az a Felegáns csapat, mert mindegyikük külön karakter és mégis sokkal értelmesebbek a koruknál, Virág a Never let me go-tól, aki egyszerűen brutálcuki még mindig, és Fanny, akinek az elhivatottsága sokszor motivál a rosszabb napokon. De ide sorolhatom könyves berkekből Teklát is, vagy lifestyleból Fanni-t (@fannilikes), Crissyt, aki sokszor ösztönöz a pozitív véleményeivel, amiért mindig hálás vagyok.
Hosszú a lista, a külföldiekbe bele se mentem, de az biztos, hogy a reális életszemléletű, és értelmes összetett mondatokban írni tudó emberek mindenképp inspirálnak a hétköznapokban is.

Van kedvenc Youtubered?

Nagyon hadilábon állok jelenleg a Youtube-bal. Meguntam. Nem köt le. Sok a hülye. Míg korábban egész estéim elmentek az új videók azonnali levadászásával, manapság heti 1x-2x nézek rájuk, vagy ha érdekes a téma, aznap este, de elfáradtam vele meg teljes időpazarlásnak érzem. Akiket követek és nézem is a videóikat, az Shane Dawson, ő most azért elég nagy köröket fut, mert egyedi és jó mély témákba nyúlkál bele, néha ránézek Garrett Wattsra, meg az Adams tesókra, akik ugye egy bandát képeznek így. Szintén jöhet néha napján egy kis Jeffree Star féle odamondós, mindenkit kibeszélős videó, valamint akiket nagyon-nagyon szeretek, és tényleg bármikor lekötnek, az a TryGuys. Őket nézegetem, de konkrétan kedvenc Youtuberem nincs. 

Van valamilyen fotós tanácsod?

Sose lehetsz elégedett. Erről pont két hete beszélgettünk egy fotós sráccal, aki szintén megerősítette bennem azt, amit már eddig is tudtam: ha egyszer azt mondod, hogy na, ez így tökéletes és hibátlan, és pár órával később se akarnál rajta semmit alakítani, akkor nem vagy igazán elhivatott. Egy magát komolyan vevő fotósban mindig ott kell lennie a gondolatnak, hogy "fhú, ez most így jó, meg a célnak megfelel, DE!". Ezzel pedig csak egyezni tudok. Én általában az összes képemet újraszerkeszteném már, amiket publikáltam valaha bármilyen felületen, vagy újrafotóznám, stb.

Köszönöm a kérdéseiteket, remélem elfogadható választ tudtam adni rájuk :D A héten már nagyon szeretném befejezni a Morgan Matson Páratlan nyarát, de úgy tényleg nagyon fejezném már (...), aztán meglátjuk, mennyi időm lesz a Tumblr-Pinterest-Minimal szobám kialakítása közben, úgy, hogy az unokahúgom is épp itt lohol a nyakamba, hogy menjek már vele rajzolni. 

Nektek hogy telik a nyaratok? Hogy bírjátok ezt a kánikulás-viharos időjárást? Kövessetek Instán, Facebookon és Moly.hu-n, Pinteresten pedig menthetitek a nektek tetsző bejegyzéseket a későbbi gyorsabb visszakeresés érdekében.

Csibeölelős:
július 23, 2018 1 comments
Nagyon szeretem az Instagramot, viszont azzal is tisztában vagyok, hogy egy akkora hazugság, amilyet a világtörténelem nem szakasztott még. Egy régebbi bejegyzésben már elmondtam róla a véleményem, és hogy miért szeretem mégis, ezzel nem is szaporítanám a szót, viszont: néhányan érdeklődtetek, hogy mivel turbózom fel a képeimet, így épp idejét láttam egy kis IG tippek-trükkök posztnak a megsegítésetekre.

Ajánlok 5 általam fontosnak tartott tippet a szép képért, aztán ti eldöntitek, hogy azok valóban szép eredményt hoznak, vagy nekem van ilyen béna ízlésem. :D

VSCO

VSCO az Instagram és a képszerkesztők Bibliája. Higgyétek el, ezt nem csak én látom így, ha bármilyen más oldalon felütitek, hogy "Instagram Hacks" tutira a VSCO appot ajánlják a nagyokosok. Imádom az effektjeit, én és kb 2 másik millió ember a HB1-re esküszök, 10-es szinten. De persze embere és stílusa válogatja, vannak olyan effektek is, amiket meg kell venni sokpénzé', szóval lehet kísérletezgetni rendesen.

Élesség

Könyörgök minden drága embernek, akit akár csak minimálisan is érdekel a megosztott tartalma, hogy ÉLES, JÓL KIVEHETŐ képet töltsön fel, ennyivel tisztelje már meg az IG közösséget és a személyes követőit, szerintem nem hatalmas kérés. Más, ha a művészet oltárán áldozunk fel valamit, de nekem ne mondja senki, hogy ennyi rejtett művész lakozik kicsinyke kis országunkban. Ha úgy érzed, minimálisan van csak elmosódva a kép, akkor azon még a szerkesztésnél lehet segíteni, szóval nincs veszve minden, nem kell kidobni a telefont a képpel együtt, csupán egy kis odafigyelést igényel a dolog.
+1 ide kapcsolódó dolog: Nagyon szuper dolog az arckép szépítő funkció, de ha jót akartok magatoknak, húzzátok le legalább 2-es szintre a beállított 5-ről, mert kissé szánalmasnak tűnhet a szétmosódott fejetek azok számára, akikkel mindennapos kapcsolatban vagytok, és pontosan tudják, hogy nem nézel ki ennyire frissen botoxoltnak reggel 6-kor.
Szögek/Egyenesség

A szögekkel abban az esetben lehet jókat játszani, ha felülről fényképezel dolgokat, kávét, könyvet, sminkcuccot, egyebeket. Viszont ha tájképet fotózol, vagy olyan helyzetben vagy, hogy látszik a horizont, akkor ha csak nem az Alpokban vagy, akkor figyelj az egyenességre, please. Nekem is vannak olyan képeim, amik kissé dőlnek, három kattintással ki lehet őket egyenesíteni. 

Kontraszt

Ha valamiről kevesebb szó esik mindenhol, nekem viszont a szentírásom Biblia, szentírás, de kreatív vagyok ma. A telefon kamerája nem teljesen képes visszaadni azt a színerősséget, amit szabad szemmel látunk, ráadásul az Instagram, Facebook és egyéb oldalak még inkább torzítanak, rontanak a képminőségen szóval nem árt erre is dobni kicsit. Én a kettes/20-as szintig (képszerkesztőtől függ) meg sem állok, néha talán túlzásba is tudok esni :D Ha filtert vagy bármi mást nem is használtok, egy kis kontrasztot dobjatok a képekre, meglátjátok, egyből minőségibbnek tűnnek majd a fotók.
Spontaneitás

Nekem speciel nincs témám, és a beállítgatott dolgok sem az én stílusom. Ha terméket akarsz reklámozni, akkor sok sikert hozzá, de mindennapi pillanatokkal, eseményekkel, helyzetekkel szerintem sokkal kreatívabb lehet lenni, és egyfajta naplóként is funkcionálhat így a tartalmad.

Remélem tudtam néhány hasznos és új dologgal szolgálni, használjátok őket egészséggel :) Ha bármi egyéb kérdésetek van, vagy csak plusz tippetek, írjátok le kommentárban itt, Molyon, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán :) 

május 20, 2017 No comments


Ha követtek Instán vagy akár a Facebook oldalon, tudjátok, hogy Erasmusos leányzó lettem, vagyis egy fél évet külföldön tanulok. Ezért is volt káosz kissé a posztokkal szeptember óta, de itt vagyok, és ez a lényeg. 
Mivel valamennyire rendet tudtam tenni így másfél hónap után a szobarészemen, gondoltam, lefotózom és megmutatom nektek. Nem egy Pinterest szoba, de nekem elsősorban a rend és a rendszerezés a lényeg, a többi jöhet utólag. :)

Amit tudni kell a szobámról, hogy egy német lánnyal osztom, természetesen az ő részét nem mutathatom meg pedig sokkal szebb, bevásárolt az IKEÁban rendesen. Japán fiú szomszédaink vannak, akikkel ennyi idő után is csak egy "hellót" nyögtün egymás felé, ritkán találkozunk. A fürdőszoba velük van osztva, borzalmas állapotban van, jobb, ha nem látjátok. Maga a kollégium viszont 7 emeletes, teljesen jó, minden szoba egy mini-hostelnek felel meg. Mármint egy olyan hostelnek, amiben nincs hűtőszekrény. 
Enjoy!

Az ajtóval szemben egyből az asztalom fogadja a betévedő szerencsétlent vendéget. A Pinterestes-szobadekor bejegyzésemből ismerős lehet a falra ragasztott minta, washi tape-pel próbáltam kicsit feldobni az egyszínű sárga falat. A postiteken pedig a fontos infók, órarend, teremszámok és egyéb infók találhatóak, amiket jó lenne, ha nem felejtenék el. 
Nem vagyok rendmániás, sőt, tökéletesen el tudok néha élni a káoszban is, de ha tanulok, muszáj, hogy rend és hely legyen az asztalomon, máshogy nem megy.
A szürke rácsos ceruzatartók IKEA-ból, a füzet Flying Tiger Copenhagenből, ami az új kedvenc boltommá készül előlépni lassacskán.
Csak úgy kismilliószor említettem, hogy kávéfüggő vagyok. De ha valakinek újdonság: imádom a kávét, jó keserűn, napjában akár többször is. A koffein már nincs rám hatással, ami szívás, de az ismerőseim tudják, hogy ha nagyon morcos és ingerült vagyok, az valószínűleg azért van, mert nem volt időm reggel kávét inni. 
Az asztalom mellett egyből megtalálható az ágy is. November közepén már kezdődik nálam is a Karácsony hangulat, habár nem vagyok egy hatalmas alkalmi dekoratőr, főleg nem a kollégiumban. Viszont az égősor hatalmas segítség, és szerencsére elég jól világít, annyira, hogy elalvás előtt gond nélkül tudok mellette olvasni. Meg amúgy szép is :)
Színes, pihe-puha takaró a JYSK-ből (ha jól emlékszem), a párna házilag gyártott jó dolog, hogy anyu tud varni, mert ha én csináltam volna, katasztrófa lett volna szegényke, az égősor pedig rejtély, talán valamelyik elektronikai bolt.
 
Az ágy vége és a fal közt még akadt hely a koffernek, és amolyan táska-cipő részleggé alakítottam. Szándékosan az ajtó mögött van, könnyebben is kapom fel, ha sietek órára, vagy a villamosra.
A koffer Samsonite, a fekete műbor táska ázsiai boltos, a kicsi barna-krémszínű pedig még anyué volt, szóval megélt már pár dolgot. 
A cipők közül három Deichmann, egy Decathlon. Úgy tűnik, szeretem a D betűs cipőboltokat.
Az ágy feletti polc a piperecuccos-mindenes polc, jobb, ha nem mutatom meg egésszében, mert tényleg minden olyan dolog, amire nincs szükségem első kézből, ott kapott helyet. Ilyen pl. a vízforraló, vagy a fésű, de még a műanyag poharak is az esti iszogatáshoz. Imádom a sálakat, de még jobban szeretem őket gyűjteni. Szerintem otthon még soha nem vettem magamnak sálat, mindig inkább az utazások alkalmával szerzek be egyet-egyet. 
A fehér csipkemintás tárolók hatalmas szerelmeim, egyszerűen meghülyülök értük, naná, hogy IKEA. Szerintem mielőtt hazamegyek, még veszek belőlük 10-et, csak úgy a biztonság kedvéért. A tükör is a svéd csodából származik, viszont csavarhúzó hiányában kissé billeg. :D
A szekrény a falba épített, egyik fele az enyém, másik szobatársamé. A felsőket ne kérdezzétek, honnan vannak, talán 2-3 kivételével az összes Hádás vagy turkálós. A "vállfázásra" itt szoktam rá kissé, mert sokkal jobban átlátom, mint ha összetúrnám az egész szekrényt erre sikerült így 20 év után rájönnöm, szóval ezt majd otthon is beiktatjuk az életünkbe.
Az utolsó képen pedig az erkélyre vezető ajtót láthatjátok csendélet formájában, és részleteket a szobatársam szobarészéből, IKEA-s kisasztallal, elégett illatos gyertyacsonkkal, körömlakkal meg minden aprósággal.

Remélem nem bánjátok, hogy az életemből is mutattam egy kicsit, szerettem volna, ha tudjátok, merre dobott az élet, és miért hanyagoltam kissé a blogot az elmúlt másfél hónapban. Sajnos a heti kettő bejegyzést még mindig nem tudom tartani, pedig szeretném, de azzal is tisztában vagyok, hogy jobban járok, ha van egy, de az tisztességes. 
Ha van valamilyen jó dekorációs ötletetek, szívesen fogadok még tippeket, és ha kolis/albérletes vagy, mindenképp küldj fotót a saját szobádról a Neverhood's Diary Facebook oldalán, vagy tagelj Instagrammon @neverhood__ név alatt megtalálsz :)
november 19, 2016 2 comments
Az Instagram számomra A királynő a weboldalak és az applikációk tekintetében. Tudom, hogy a filtereknek hála hatalmas kamu, hogy a képek közel sem tükrözik a valóságot, és hogy mindenki fotósnak hiszi magát, miután megszerkesztette az ebédjéről készült fotót. Bármilyen vádat aláírok az instával szemben, de ez nem jelenti azt, hogy nem inspirálódnék továbbra is onnan. Hatalmas kapukat nyitott meg számomra, egyszerűen kitárult a világ, arról nem is beszélve, milyen húzásokat és ötleteket, kompozíciókat képesek néhányan létrehozni. 

Míg az Instagram kezdetben egyszerű képmegosztóként indult, ma már rengetegen személyes blogként használják. Így jöhettek létre a bookstagrammerek, vagyis instások, akik könyveket fotóznak, ajánlanak, elmondják a véleményüket az adott történetről, és a legfőbb témája az instagram oldalának az olvasás és az olvasás szeretete. Számos külföldi oldalt találni, akik több tízezres követői táborral rendelkeznek, így összeszedtem néhány kedvencemet, akikre érdemes egy pillantást vetni.
Mivel ilyen híresek és befolyásosak, a kiadók is megkeresik őket, ami azért mekkora királyság már, hogy néhanapján hozzád vágnak egy könyvet, ingyen, hogy "fotózd má' be, lécci". Azért azt is hozzáteszem gyorsan, hogy találtam egy csomó amatőrt, akik még arra sem veszik a fáradtságot, hogy éles képet pakoljanak felfelé. Túl nagy kérés lenne egy éles képet csinálni, komolyan?!

Külföldiek:

@alice.in.wonderbookland - 90,3 ezer követő
 
Szerintem senkit nem lep meg, hogy vele kezdem a sort. A csajt 90 ezren követik, saját blogja van wordpressen, és olyan egyedi stílusa meg tipikus filtere van, amitől azonnal felismerhetőek a képei. Amiért külön kiemelném, az a változatossága. Míg mások egy kaptafa alatt ugyanúgy, ugyanabban a tematikában fotózzák le a könyveiket, Nikki mindig mást hoz, azt az érzést hagyva, mintha csak valahol elkezdett volna olvasni, ahogy egy halandó ember is teszi. Biztos vagyok benne, hogy közületek is jópáran követik, de ha mégsem, ide kattintva eljuthattok az insta oldalára. ingyenreklám
@Folded Pages Distillery - 99,5 ezer követő
 
wtf név már. Ő az előbb említett egykaptafás bookstagrammer, de valami eszement módon, amit a majdnem 100 ezres követői tábor is bizonyít. A képet mindig az adott könyv témája és borítója szerint dekorálja, létrehozva így számomra kicsit zsúfolt egy egyszerű elmesélést, anélkül, hogy szavakat kellene használnia. Ha egyben nézed a profilját, akkor esélyes, hogy belefájdul a fejed a rengeteg színbe és tárgyba, de ha egyenként lapozgatod a képeket, akkor olyan apró részletekre is felfigyelhetsz, amitől leesik az állad. Vannak olyan húzásai, amiken konkrétan felnevettem, néhányat itt is hagyok ezek közül naná, hogy a Peetás a kedvencem. Az instáját pedig a nevére kattintva tudjátok elérni.  
@faithreadbooks - 13,9 ezer követő

Kávé, könyv, kéz. Ez a három dolog szinte minden képén ott van, néha más kiegészítőkkel együtt. Az ő képeiről mindig a vasárnap reggelek jutnak az eszembe, a fehér téma, és a lágy fények kettőse, valamint az ágyban fényképezés pont ezt a hatást kívánják elérni. A képei egyszerűek és letisztultak, nincsennek hivalkodó színek vagy túlzsúfoltság. Egyfajta minimalizmus fedezhető fel, amit én amúgy is nagyon szeretek, úgyhogy mindenképp csekkoljátok.
@booklover_221b - 41,6 ezer követő

Szintén egy bloggerináról van szó, akinek instáján tényleg az összes elképzelhető könyvfotózási szög megtalálható. Változatos, színes és kreatív, macska, kávé, gyertya, minden, amit csak el lehet képzelni és odabiggyeszteni a fotóra, azt Korinne meg is teszi. Érdemes követni, szinte állandóan valamilyen nyereményjátékot hirdet, különböző jó kis ajándékokkal, hátha egyszer szerencsétek lesz :)
@fictionandfae - 23,6 ezer követő

Ella képei a minimalizmus mintapéldányai, imádom azt a fekete-fehér összhangot, ami az egész témájáról tükröződik. Az olvasott vagy hozzávágott könyvei inkább a fantasy irányt képviselik, a képei viszont egyszerűek, hasonlóak és kisujjamat rá, hogy VSCO-ban szerkesztettek (felismerem a filtert) :D Ha fantasy rajongó vagy, mindenképp érdemes követni, így belefuthatsz olyan könyvekbe is, amik itthon még nem jelentek meg, külföldön viszont már igen felkapottak.
Itthoniak:

@blackbeakbooks - 4,2 ezer követő

Nem tudom, hogy örülnöm kellene-e, vagy épp aggódnom, de egy olyan magyarországi bookstagrammert találtam, akiről érdemes is beszélni. Nicole is blogként használja az instáját, elmondja a véleményét a leírásban - angolul. Nem hiszem el, hogy nem találtam egyetlen magyar nyelvű, szép témájú, elismerni való (saját!) képekkel gazdagított könyves instaoldalt sem. Kerestem, tényleg kerestem, ha én voltam a béna, sajnálom, linkeljétek be az illetőt, de @blackbeakbooks-on kívül tényleg nem tudok mást felmutatni ebben a kategóriában. Szintén változatos és kreatív, egyfajta hangulat lengi körbe az egész oldalt, ami nekem nagyon tetszik.
Ez lett volna az én instás ajánlóm, remélem tudtam újat mutatni és néhány inspirációval ösztönözni titeket is arra, hogy szép képeket alkossatok a kedvenc könyvetekkel :) Ha van olyan #bookstagrammer, akit szerettek, de nem volt a listában, linkeljétek hozzászólásban, mindenre kíváncsi vagyok. Szép hétvégét nektek :)

október 08, 2016 No comments
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ▼  2024 (1)
    • ▼  február (1)
      • Az utolsó bejegyzés
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ►  2017 (46)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • 5 nyári program-ötlet, amit igenis csinálhatsz egyedül
    A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős...
  • Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye #1)
    Én őszintén próbáltam rá egyet aludni, felfogni, mit is olvastam, végiggondolni minden szavat, amit le akarok írni az értékelésben, de ro...
  • University life (5.) - Hogy éld túl az első hetet?
    Annyira szeretitek ezeket az egyetemi-kollégiumi bejegyzéseket, én pedig annyira szeretem írni őket, hogy az augusztusi kedvenceket kiha...
  • Mit csinálj karanténban? - a kliséken kívül
    Ha kimaxoltad már a pinterestet, beleuntál a nyelvtanulásba, kinézted a Youtube összes videóját és a kenyérsütés is már albán pék módjára...
  • Az emberek furák - avagy a Rossmannban töltött egy hetemről
    Ha a blog instáján (@neverhoodsdiary) követtek, akkor nem meglepetés nektek a mai blogtéma, mert konkrétan végigdokumentáltam Instastoryb...
  • Borító-vizit [2.] - szép és nyeh (majdnem) smacik
    A Várok rád értékelésénél megjegyeztem, hogy már nagyon unom ezeket a hormonálisan túlfűtött YA borítókat, főleg, ha azokban semmi krea...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates