Neverhood's Diary

Mivel néhány napig nem lesz gépem (fogalmam sincs, hogy fogom túlélni), és a beköltözés is a nyakunkon van, így hipersebességgel igyekeztem hozni a koli-lista sorozat utolsó részét. Az előző részek (itt, itt és itt) után összegzem még,  mi az, amit kifelejtettem, szükségetek lehet rá, és ti ajánlottátok. Ha még ezek után is kihagytam valamit, akkor Szenilla vagyok :D
@pinterest
- Leggings vagy olyan nadrág, amiben jól érzed magad a kollégiumon belül
- Meleg pufizokn
i télire, és nem árt egy váltás zokni sem a táskába ebbe a gyönyörű őszi-téli esős időszakban
- Esernyő/Esőkabát
- Néhány vállfa, mert a blézered és a fehér inged nem fog szeretni az összehajtogatásért

- Füles nem, nem a szamár, azt hagyd otthon, mert a szobatársaid nem feltétlen egyeznek a zenei- és sorozat ízléseddel
- Egy csomag fásli, vagy rugalmas pólya, sosem tudhatod, mikor jön jól
- Egy olyan füzet, amiből bátran szaggathatsz ki lapokat
- Illetve még egy kis füzet, amibe felírhatsz random dolgokat, amelyeknek nincs köze sem a határidőnaplódhoz sem a tanulmányaidhoz. Néha csak úgy jól jön, és pont akkor hiányzik, mikor nagyon kellene, szóval inkább legyen :)
- Elektromos, vagy bármilyen szúnyogírtó készülék! Komolyan mondom, fogalmatok sincs, milyen csodát képes tenni, ráadásul a szobatársaid is imádni fognak érte. Mi mindig éjjszakára tettük fel, mert bár hiába volt szúnyogháló az ablakunkon, ezek a kis köcsögök így is bejutottak és szétettek minket. Ha van valami, aminek beszerzését nagyon ajánlom, akkor az ez.
- Ide tenném még a csípésre való krémet, ha már megtörtént a baj.

- Egy, de inkább kettő kisebb cipősdoboz a zokniknak és alsóneműknek. Ezen mágiára én is a nyáron jöttem rá az itthoni szekrényemnél, úgyhogy szeptembertől megpróbálok valahogy uralkodni az ottani állapotokon, mert ahányszor a csajokkal egymásnak panaszkodtunk a kaotikus szekrényeinkről, mindig én nyertem. :D
- Gémkapcsok! Soha, senkinek nincs, pedig hasznos kis jószágok, csak próbáld őket lezárt dobozban tartani, különben elmászkálnak.
- Két darab minőséges cellux. Igen, bizony, kettő. Egy a kolidba, egy pedig a sulis táskádba. Szerintem a szakom felét két éve én látom el celluxszal, valahogy random helyzetekben van rá szükség, és senki nem gondolja, mekkora ereje van.
- Ugyanez a helyzet a fekete filctollal.
- Ollóra és vonalzóra akkor is szükséged lesz, ha nem mérnökire vagy matekra felvételiztél. Nagyon szeretem a "deli"-nek a kissé hajlékony vonalzóját, strapabíró és könnyen tisztítható, így ha csupa színes jegyzetekből szoktál tanulni, ő lesz a haverod.
- Egy vászonszatyor vagy bármi, ami elfér a táskádban. Életet, és táskafület menthet, ráadásul nem fogja a nejlonzacsi beborítani a szobátokat. És amúgy kissé ciki a tejet a kezedbe vinni a villamoson, mert már nem fért bele a táskádba, tapasztalatból mondom. Rossmanban a pénztárak környékén szokott lenni potom pénzért, de talán otthon is akad egy felesleges.
- Hosszabbító vagy elosztó! Hogy felejthettem ki eddig?? A legfontosabb és leglényegesebb koleszba induló alapcsomag. Hallottam már horrorsztorikat, miszerint egyes kollégiumokban tilos hosszabbítót vagy elosztót használni, mert a hálózat komolyan terhelődik, de a szobatársaimmal el sem tudjuk képzelni az életünket nélkülük. Töltők, töltők mindenhol.
- Szinte minden kollégiumban adnak ágyneműt, vagy legalább takarót, de ha be akarod magad biztosítani, akkor egy kispárnát, és egy könnyű nyári takarót is magaddal viszed, legfeljebb a szekrényben, vagy az ágy tároló részében tartod.
@pinterest
Amit ti ajánlottatok:
- Sajtreszelő
- Fürdőszobába felszerelhető polc vagy ragasztható fogas, ha a szobához saját fürdőszoba tartozik. A ragasztható fogas a szekrényetek belső felében is hasznos lehet.
- Szőlőcukor a húzós napokra
 Ne hagyd otthon:
- Telefontöltő
- Irataid
- Kulcsok
- Napszemüveg
- Papírzsepi
- Pénztárca
- Fogszabályzó :)
- Szemöldökcsipesz (sokkal több mindenre használható, mint gondolnád)
- Számológép
- Pendrive

Aminek kérdezz utána:
- Van-e vasaló a kollégium tulajdonában, amit kölcsön lehet kérni?
- Kapható-e szobára szóló szárító, vagy csak a fürdőben stip-stop alapon?
- Mi a helyzet az ágyneművel? Van rendszeres ágyneműcsere, vagy saját magad kell megoldanod?
- Hol találsz porszívót és/vagy felmosót?
- Milyen rendszeresen viszik el a szemetet a takarítók (ha vannak)?
- És a legeslegfontosabb: Mi a WIFI jelszó? :D
@pinterest
Remélem tudtam nektek valamennyit segíteni, bízom benne, hogy az alváson kívül semmiből nem lesz hiányotok az egyetemi éveitek során. Mindenkinek nagyon jó tanévkezdést, hamarosan jövök egyéb koli és egyetemi tippekkel. :)
augusztus 29, 2016 4 comments
Nehéz kritikus szemmel néznem erre a sorozatra, mert közel áll a szívemhez és még nagyobb meglepetés, hogy az utolsó két rész emelte számomra nagyjá az egésszet. Szerettem Maxon és America történetét, nem is kicsit, főleg persze a herceg miatt, de tudjátok mennyire odavagyok a tökös női karakterekért, Eadlyn pedig egész jól teljesített ebben a kategóriában. Van hibája a sorozatnak? Vagy egy tonnányi. Lehetett sejteni a végét? Lehetett, habár tiszta para volt végig. Voltak felesleges részek? Túl sok is.
Megkönnyeztem a végét? Tisztességesen. de ezt fogjuk a két napja kínzó fejfájásomra
@weheartit @Silvemisterious @konstantinariga4 @arisamotaeva
Érdekes, mikor egy lezártnak tűnő trilógiát az írónő mégis képes folytatni, ráadásul teljesen fordított szempontból. Számomra sokkal érdekesebb volt Eadlyn párválasztóját olvasni, mint Maxonét, mert Maxon esetén tudtuk, kit fog választani, könyörgöm, háborús-tündérmesés könyvről van szó. Eadlynnál csak remélni és sejteni lehetett, kit választ a végén, hogy a szívére vagy az eszére hallgat e. Fura, de mindkettő esettel meg lettem volna elégedve, sőt, a Hale-Henri-Erik-Kile négyesből bárki győztesen jött volna ki a számomra.


Innentől spoilert tartalmazhat annak, aki nem olvasta az előző részeket!!!
Szeretem, hogy teketóriázás nélkül folytatta ott a könyvet, ahol a negyedik résznél abbahagytuk. Teljes sokként tett bejelentést, majd azért finomított az esemény élén, és az Elit tagjaira kicsit több figyelmet tudtunk volna szentelni - csak arra tért ki az írónő, akire tényleg ki akart térni. Látszott, hogy több férfikaratkert már nem tud megírni, azokkal próbált valamit kezdeni, akik kiérdemelték, és így alakult ki a fenti négyes. Komolyan mondom, a könyv 70%-ig tippem nem volt, kit fog választani. 90%-nél már kezdtem elveszteni a józan eszem, 95%-nél meg szurkolásba kezdtem. Igen, kedves olvasó, egészen az utolsó fejezetig nem fogod tudni, kit választ Eadlyn, az írónő ezt tisztességesen és talán túlságosan is elhúzta. Ami zavart, hogy az események nem voltak kidolgozva, ahogy már korábban sem. Az eredeti trilógiában is leírta ugyan, mi történik, de nem voltunk ott az eseményekben, mert egy oldal alatt lezavarta a történéseket, és most is televoltunk egy csomó mélyenszántó gondolattal, de pl. a koronázás összesen két oldalt tett ki, ami azért elég kevés. Úgy látszik van, amiben az írónő nem tud javulni.
Sokan írták, hogy szerintük ez a rész szenvedő és unalmas lett. Haver, nem tudom, ugyanazt a könyvet olvastuk e, de számomra pont akkor jöttek a legnagyobb meglepetések, mikor leült volna a sztori. Komolyan, számított bárki is Hale bejelentésére? Vagy a felbukkanó rokonra? Vagy netalántán egy igazi Illéára? Koppant párszor a padlón az állam, az egyszer szent. Megkaptuk a régi szereplőket, megkaptuk az újakat, kaptunk egy csomó fontos és tanulságos gondolatot, és egy megtört Eadlynt. Amit az utolsó rész igényelt, azt meg is kaptuk, de sajnos nem többet, és szerintem ez az, amitől a legtöbb olvasó csalódott. Minden pozitív hozzáállásom ellenére én is.
@weheartit @fernanda_ontiveros @anna_juul_rasmussen @Kathy2161
Szereplők:
Eadlyn a nagybetűs QUEEN, már az előző részben is az egyik kedvenc női karakteremmé nőtte magát, és ez most sem változott. Igenis kell ez a beképzelt, néha köcsög stílus ahhoz, hogy tekintélyt szerezz magadnak, ráadásul nem lehetsz egyszerű ember, ha az egész országot kell irányítanod. Jellemfejlődése lenyügőző, az írónő folyamatosan hántolta le róla a rétegeket, amire hatalmas szükség volt, mert Eadlyn nem csak Illéa, de a könyvmolyok szívét sem nyerte el igazán. Nem éreztem azt, hogy egy szerelmi háromszög (vagy ez esetben ötszög) közepén lenne, racionális és ésszerű döntéseket próbált hozni, és az utolsó pillanatig is az eszére hallgatott, nem pedig a szívére. Azt nézte, mi a jó a királyságnak, nem pedig önmagának, és azért ez elképesztő Kiera-tól, hogy bevállalt egy ilyen húzást. Míg az előző részben a tündöklése volt a lényeg, most a valódi felnőtté válása. Nézzetek meg a jelenlegi királynők közt bárkit, egy gyenge vagy cuki-muki nőt sem fogtok találni, hanem mindegyikükben az elszántságot, Eadlyn Schrave pedig pont ezért megfelelő a szerepre, amit születésétől kezdve magával hordott.
Lényeg a lényeg, örülök, hogy belevágtam az Eadlyn szemszögéből írt részeknek, sooooooookkal jobban szerettem, mint Americát annó, és bár szeretném úgy vélni, hogy a sorozat méltó lezárát kapott, sajnos nem így történt.
ha lányom lesz, Penryn lesz, ha még egy lányom lesz, az meg Eadlyn :D
@weheartit @arisamotaeva @beatriz_caiola @aleynazsoyy
Szerintem a legnagyobb kérdés végig az volt, hogy Kile vagy Erik, Erik vagy Kile, vagy van e egyáltalán olyan, hogy Erik? Az a vicces, hogy nagy Erik szurkoló voltam, aztán mikor neki állt jobban a szénája, átpártoltam Kile mellé. És ugyanígy fordítva, ha Kile tűnt befutónak, újra Eriknek kezdtem drukkolni, szóval ember legyen a talpán, aki kettejük közt tud dönteni, ráadásul úgy, hogy ott egy nagyon édes és rendes Hale a képben, és egy nagyon igyekvő, nagyon türelmes és nagyon akaró Henri is. Nem tudok a fiúkról külön-külön írni, mert mind csupa spoiler lenne, de annyit elárulhatok, hogy mindegyikük egy apró napsugár a történetet tekintve, és mind azt kapták, ami igazán kijárt nekik.
Amit pedig az írónő Hale-lel alkotott, aztarohadt, nagyon tisztelem érte és a bátorságáért, amiért bevállalta, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, de éjjel kettőkor úgy fejbevágott, hogy adott még egy órányi erőt az olvasáshoz, szóval ja, Hale csattanója tényleg jó nagyot szólt.
@wehertit @Silvemisterious @niloofarmrn
Marid Illéa számomra nem volt meglepetés, egyből rájöttem, mit tervez, teljesen átlátható volt, még ha az írónő igyekezett is csűrni-csavarni a dolgokat. Ez színtiszta politika és hatalom kérdése, amiből elég sokat kaptunk a könyv során, néhány háttérsztorit és a palota falain kívül történő eseményeket, amire szükség is volt, Marid pedig mind hozta ezeket magával. Legsokatmondóbb jellemzésem az lehetne róla, hogy egy dög.

Maxon továbbra is a hercegem, mindig az marad, mondjuk kicsit piszkál, hogy a befejezés előtt néhány oldalon kellett minden nagy titokba beavatni a lányát, dehát ilyen drámás ez a család. Továbbra is az egyik legerősebb és legszebb szerelem közte és America közt van a könyvtörténelem során, az az odaadás és valódi házastársi bajtársiasság wow, ezt mond ki hangosan egymás után többször, kész nyelvtörő igazán szép és dicsőítendő.
@weheartit @mineb4any1else
Aspenre szükség volt, nagyon örülök, hogy még mindig ott van és szerethető. Imádom, hogy a kissé idegesítő és önző fiúból egy igazi férfi lett, aki bármi baj is legyen, megvédi a királyságot és a királynőt. Aspenre több szükség volt, mint azt valaha is hittem volna.

Annyi a szereplő ebben a könyvben, hogy képtelenség róluk egyenként írni. Sokan visszatértek a régi részekből, számtalan új érkezett, de csak a lényeget ismerhettük meg kicsit jobban, hála a jó istennek, különben még több pótlékkal lett volna kitömve a könyv.
Szép és jó, és a karakterek is jók, de akkor mi a probléma a könyvvel?
A vége. Nem az izgalmak, nem a választás körül történő dolgok, mert azok szerintem izgalmasak és mesteriek lettek, hanem minden más, ami körülveszi a Párválasztót. Mi lesz Kaden-nel? Vagy Henrivel? Mit súgott Erik Eadlyn-nek? Hogy boldogul Hale vagy Ead? Mit tesz ezek után Marid? Mostmár minden happy lesz a királyságban, és boldogan vigyorognak majd a leendő királynőre és miniszterelnökre? Mi lesz Ahrennal -nel? Franciaországban? Miért az utolsó öt oldalon kellett Eadlynnek megtudnia a szülei történetének egy részét?
És ezek azok a kérdések, amin kissé megbicsaklik a könyv ez ám a szófordulat, aztamindenit, nagyon belendültem ma.
El van kapkodva a befejezés, nem is kicsit, és ez nagyon elszomorít. Ha tudnám, hogy lesz még egy rész, egy rossz szót nem szólnék, végtére is, ott majd minden kiderülne. De ez egy befejező, lezáró kötete volt egy kisebb univerzumot bemutató sorozatnak.
Sokan azért is csalódottak, mert a könyv nem adta vissza az első rész hangulatát, amivel speciel nem értek egyet. Minden könyvnek megvan a saját varázsa (még az Elitnek is, pedig az pocsék lett), lehetetlen Eadlynt és Americát összehasonlítani, akik teljesen más múlttal és felfogással rendelkeznek. A korona szerintem hozta A koronahercegnő szintjét, sőt, kicsit jobb is volt, máshoz pedig nem kellene hasonlítgatni. De nem vagyok irodalmi kritikus, ez teljesen szubjektív vélemény.
Az érzelmek leírása sem a legjobb, de ezt már megszoktam, az írónő csak nagy ritkán tud teljesíteni az érzelmi szálak körül, Maxon és America esetén is csak a harmadik részben mutatott fel valami igazán mélyet, ehhez hozzá kell szokni, itt is durr-bele szerelmet dobott elénk a könyv második felében. Ez sajnos Kiera hibája, mert a történetben volt bőőőőőőven potenciál, az oldalakat sem korlátozta senki, szóval ezt csupán az írónő nem használt ki. 
Annyi minden történhetett volna még. Illéából semmit nem láttunk, semmit nem is tudunk. Milyen más (akár eltitkolt) rokonaik vannak még a királyi családnak? Milyen az akkori Párizs? Mit tettek volna az emberek, ha Eadlyn mondjuk látogatóba indul néhány városba? Mire gondolt America, mikor néha elment a régi szobájához?
Értitek, mire akarok kilyukadni, ugye? A könyv alapsztorijából rengeteg, de tényleg rengeteg dolgot ki lehetett volna hozni, annyit, amennyiből szerintem vagy 10 részt meg lehetett volna írni. Arról nem is beszélve, hogy amik le voltak írva, azok sem voltak kifejtve, csak suhantunk tovább a naplementébe.

Kettős érzésem van ezzel a könyvvel kapcsolatban, valószínűleg csak hetek múlva tisztázódik bennem végleg, hogy tetszett-e vagy sem. Szeretem és védem, közben pedig bántja a szemem a sok hibája. Közel áll hozzám ez a sorozat, mindig is szeretettel fogok rá gondolni, de az írónő ne kerüljön a szemem elé, mert nagyon haragszok rá :D
Néhány fanart borító, melyekért odáig vagyok. Az utolsó kettő szerintem mindent visz.
Borító: M-I-É-R-T????? Annyi jó terv volt, annyi jó rajongói verzió, miért ezt kellett választani? Miért lila? Még csak nem is a csaj zavar, és nem is a ruha, mert az csodás, hanem a szín és úgy összességében a kép. Kár.

some quotes:
"– Hallgass a lányodra – tanácsolta apa. – Nagyon okos gyerek. Tőlem örökölte.
– Nem akarsz inkább tovább aludni? – tudakolta színtelen hangon anya."

"– Remekül elvoltam, amíg nem kedveltelek. Remekül elvoltam úgy, hogy senkit sem kedveltem." (<-- Tipikus én)
"– Ugggyan már! – fordult felé apa. – Mit tudsz te arról, hogyan kell férjet választani? Amikor utoljára kísérleteztél a dologgal, engem akasztottál le magadnak.
Anya elmosolyodott, és belebokszolt a karjába."

 "Az igazság azonban az, hogy a szerelem épp annyira végzet kérdése, mint tervezésé, épp olyan szépséges, mint amilyen katasztrofális dolog."

"– Nem mintha dühítene, hogy kedvellek… pedig tulajdonképpen igen.
Elnevette magát.
– Tényleg bosszantó lehet."

Egy kis U.I.: Aki még nem olvasta volna esetleg a sorozatot, annak szeretném meghozni hozzá a kedvét néhány szépséges képpel. A nagy rajongótábornak köszönhetően a Weheartit is tele van mesésebbnél mesésebb képeknél, így néhányat itt hagyok nektek :)



Ide kattintva tovább nézelődhettek  :)
augusztus 26, 2016 No comments
A Várok rád értékelésénél megjegyeztem, hogy már nagyon unom ezeket a hormonálisan túlfűtött YA borítókat, főleg, ha azokban semmi kreativitás nincs, vagy épp semmi közük a könyvhöz. Vagy csak rondák AF. Ma összeszedtem néhány kedvenc és néhány kevésbé kedvenc szerelmes könyvborítót, indoklom is teljesen szubjektív döntésemet. Leszögezném, hogy nem vagyok sem grafikus (egy pálcikababát sem tudok rajzolni, ekkora a baj), sem a szerelem ellen, egyszerűen csak az ízlésem fura. :D

Tetszetőssek:

Simone Elkeles: Perfect Chemistry-sorozat

Egyből kezdjük jó adag elfogultsággal, ami a könyveket illeti. Nem tudom elégszer hangoztatni, hogy minden hibájábal, egyszerűségével és abszurditásával együtt a Tökéletes kémia az egyik kedvenc könyvem, a Vonzás szabályai pedig egyből ott van utána. Vannak ennél jobb könyvek? Vagy egy millió. Vannak ennél szebb borítók? Hál' Istenek, vannak. De ez a könyv olyan meghatározó volt az életemben, mint az, hogy egyáltalán megszülettem. Vagy mint másnak a Harry Potter. Vagy mint a világnak a Holdra szállás. Vagy hogy létezik a csokoládé. Szóval értitek.
Amit nem árt tudni: a könyveken NEM a könyvelőzetesben szereplő fiúk vannak, még ha nagyon hasonlítanak is egymásra. Sajnos nem tudtam kideríteni, hogy a borítókon kik szerepelnek, akárhogy is igyekeztem, de ha ti tudjátok, okvetlen osszátok meg velem ezt az infót, lécci :D
Akiket pedig "Fuentes tesóknak" hívunk, ők lennének:

Őket kérem az összes létező könyv borítójára, és én leszek az első, aki sorban áll értük a könyvesboltban. Carlos "igazi" neve Giancarlo Vidrio még a neve is kurvaszexi (insta), Alexet Alexander F. Rodriguez "játsza", aki beszarás Katy Perry Hot 'n' Cold klippjében is szerepel (az instája sokkolt, csak saját felelősségre), a kicsi Luis (zárt insta) pedig Gabriel Chavarriahoz fűződik. 
Imádom azt az egyszerűséget, ami a borítókat jellemzi, és mégis apró pillanatot árul el a könyvből. Tipikus példája annak, hogy nem szükséges a dolgokat túlbonyolítani vagy túldíszíteni. 
Simone Elkeles: Perfect Chemistry - Tökéletes kémia; Rules of Attraction - A vonzás szabályai; Chain Reaction - Láncreakció

Tammarra Webber: Easy - Egyszeregy

Ijesztő belegondolni, hogy már 4 év eltelt a megjelenése óta ennek a drágaságnak. Érvényes rá az előbb említett egyszerűség, végülis kapunk egy sablonos hosszúhajú csávót Lucas vagyis Dusan Novakovic modell személyében, és egy Jacquelin típusú lányt, akinek a nevéről fogalmam sincs, ugyanis általában senkit nem érdekelnek a borító-lányok, szóval infót sem találtam. Egyszerűen süt a kémia a borítóról, ahogy a könyv lapjairól is, és hatalmas plusz pont, amiért a leírt karaktereket külsőben is tökéletesen hozzák a modellek.
Egyéb infó: hamarosan érkezik a harmadik rész Sweet-Édesem címmel, aminek eredeti borítójával nem vagyok kibékülve, a csaj feje tök fura, ráadásul több rajta a smink, mint a házunkban összesen.
Tammara Webber: Easy - Egyszeregy; Breakable - Törékeny; Sweets - Édesem

Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr

Ez volt az egyik leginkább várt könyv az életemben, ami hatalmas csalódást okozott. Talán én nem voltam hangulatban akkoriban, talán egyszerűen nem az én könyvem, de az tény, hogy a borítójába mai napig szerelmes vagyok. A csaj vörös haja stimmel,  a csávó szintúgy, szóval valahogy az egész borító klappol, ami nem mondható el a többi részről sajnos, a sorozat borítói exponenciálisan romlottak, a Dare you to még elmegy, a Crash into you-ba már bőven bele tudok kötni holott történetileg az egyik kedvencem, a többi, még magyarul nem megjelentről pedig lejebb. 
Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr; Dare you to - Aki mer, az nyer; Crash into you - Szívkarambol

John Green: Csillagainkban a hiba - filmes borító

Sokkal, de sokkal jobban szeretem, mint az eredeti borítót, van benne valamilyen apró báj, ami lenyűgöz. A történet ismeretében még inkább oda vagyok érte, pedig a könyv első olvasásra egyáltalán nem tetszett, nem is nagyon értettem, hogy mi is történik. Aztán másodszorra nyert, a moziban pedig 13 lány szipogott mellettem (én nem, jeee), köztük a rendíthetetlennek tűnt barátnőm is, szóval nem hiába lett siker. Ansel és Shailene ezen a képen mindent átad, ami a történetet illeti, és nem is kell több. 
John Green: Csillagainkban a hiba
És most jöjjenek a nem annyira bejövőssek:

Jay McLean: Where the Roads Takes Me

Tudom, tudom, kakukktojás, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan magyarul is megjelentetik, mert miért ne. De mi ez a borító? Mármint értem a roadtrip lényegét, de azzal nem tudok mit kezdeni, hogy miért kellett félbevágni a modellek fejét? Miért kell a hatalmas rózsaszín ajtó? Egyszerűen valami nem stimmel ezzel a borítóval, még ha magához a fülszöveghez illik is. A tipográfia teljesen rendben lenne egy teljesen másik képpel. Szeretem az utazgatós könyveket, így biztos, hogy vagy angolul vagy magyarul elolvasom, de az sem mostanában lesz. Remélem az én fejemet nem vágja ketté a könyv.
Jay McLean: Where the Road Takes Me

Lisa De Jong: When it Rains - Amikor esik...

Igen, ezzel a nézőpontommal valószínűleg egyedül vagyok, de nekem ez a borító nem tetszik. Azt is hozzáteszem, hogy még nem olvastam a könyvet, így nem tudom, mennyire nagy jelentősége van ennek a köd szerű cuccnak habár sejtem, de kicsit az az érzésem, hogy a képszerkesztők lehúzták a kontrasztot, és így teljesen jelentéktelenné tették a párost és a borítót is. A csaj brutális műszempillája pedig annyira vonza a szemem, hogy képtelen vagyok másra figyelni, ami megint csak szívás. Néhány értékelésbe belefutva láttam, hogy jó bőgős könyv, nagyszerűen megírva, úgyhogy majd egy komor őszi-téli éjszakán nekiállok, jóideje várólistás már a kicsike, csak egyszerűen nem érzek rá késztetést, hogy a homoksárga borítóval körbeölelt könyvet a kezembe vegyem. Egyáltalán nem csúnya, vannak ennél sokkal borzalmasabb borítók is, egyszerűen csak nekem nem jön be. Azt is elmondanám, hogy az "After the Rain" és a "Living the Regret" borítói már sokkal közelebb állnak a szívemhez, főleg utóbbi nyerte el mély tetszésemet a sapis srác kiköpött "régi Caleb" a PLL-ből :D.
Lisa De Jong: When It Rains - Amikor esik...; After the Rain; Changing Forever; Living with Regret

Kelly Creagh: Nevermore - Soha már

Szeretem a kissé különc pasikat, de az ezen borítón szereplő csávótól a hideg kiráz, és nem sok kedvem lenne levenni a polcról a könyvet. Lenyomnák a torkán néhány sajtbureszt, az szent, mert tök para, hogy az álkapcsa szinte átszúrja a bőrét. Ráadásul a cím betűi is borzalmasak, kissé amatőrnek érzem, a csaj meg tök homályos.
Egyszerűen NYEH kategória, 100 éve várólistás, de szerintem a "soha nem jutok el addig, hogy elolvassam" kukában fog landolni.
Kelly Creagh: Nevermore - Soha már; Enshadowed - Árnyék mélyén; Oblivion. A folytatás borítói sem sikerültek sokkal vonzóbbra, ahogy nézem

Katie McGarry: Take Me On (Pushing the Limits sorozat 4.)

Ismét egy még magyarul nem megjelent alkotás (MÉG), aminek fülszövegéért annyira odáig vagyok, amennyire taszít a borítója. MI EZ A PÓZ?  Mi ez a farmerban edzés? Mi ez a szimpla vakuval fényképezett borzadály? Remélem valakinek a kiadónál lesz annyi esze, hogy ezt valami jobbra cserélje, mert bár a fülszöveg kecsegtető, a kép miatt bottal se piszkálnám meg. Ráadásul próbálták menteni a menthetőt újabb borítókkal, de kevés sikerrel, a kék fejű csajt speciel értelmezni sem tudom. Szegény.
Katie McGarry: Take Me On és a sikertelen borítók.

Abbi Glines: A végzetem

WTF? Ez volt az a borító, ami igen hangos vitát váltott ki az olvasók körében, ugyanis mind érezzük, hogy valami nincs rendben. Nem igazán értem, miért kellett a Halálból egy Edward Cullent csinálni, a csaj pedig miért van melltartóban??? Ráadásul a pasi félig átlátszó, félig meg olyan kigyúrt, hogy azon semmi nem hatol át. Valahogy a feje és a teste sincs teljesen kontaktban, valami fura photoshop baleset következménye lehet, vagy csak programozó, hogy ilyen görbe a háta. bocsi, ez marha nagy rasszizmus a részemről
A fülszöveg meg, atyaég....: "Mi ​történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret." MEG A NAGY FRANCOKAT!
Nope. Just nope.
Az eredeti Pepe Toth-os borító kicsit jobban tetszik, mert ott valóban elhiszem, hogy a Halál ilyen betegesen tud magával ragadni. Azonban Pepe mindig is Daemon marad, valószínűleg a kiadónál is így gondolhatták. Öröm látni, hogy gondolkodnak, csak gondolkodhattak volna többet a végül kiadott borítón is.

Abbi Glines: A végzetem; és az angol verziója, az Existence Pepe Toth-tal.

Rachel Van Dyken: Egyetlen

Ó, jesszuskám, mi ez az amatőr borító? A könyv sem nyerte el a tetszésem, képtelen voltam végigolvasni, pedig adtam neki nem egy esélyt. A kép enyhén kiég, a csaj nyaka elég para, a kis virágok meg esetleg a hét éves unokahúgom elsős füzetein mutatnának jól, semmiképp sem ezen a borítón. Nem tudom, miért gondolta úgy a magyar kiadó, hogy le kell cserélni a hot pasit az eredeti borítóról, de üzenem nekik, hogy rossz ötlet volt. Az írónő másik könyveinek felszínén is nagyon jó párosok vannak, az Elite kifejezetten tetszik, azt itt hagyom nektek, hogy legalább valami pozitívat is írjak ebbe a bejegyzésbe :D
Rachel Van Dyken: Egyetlen; az angol verziója a Ruin, és a nem ide kapcsolódó, de azért az írónő egyik regénye, az Elite.

R. S. Grey: Scoring Wilder - Testcsel

A franc se tudja, miért várom annyira, hogy elolvashassam ezt a könyvet, mert már a fülszöveg alapján megtépném a csajt, mégis körbelengi valami izgalmas kémia ezt a könyvet, amitől AKAROM. Az is biztos viszont, hogy nem a borítója vonz, mert ez valami brutálisan vicces lett, ahelyett, hogy ütős és szexi lenne. A csaj segge és háta tök fura, a zöld gyep sem áll össze a rózsaszín címmel, a csávó gagyi tetkója kisüti a szemem (pedig nem vagyok a tetoválások ellen, sőt #freedom), ha pedig azon sikerül túltennem magam, a csaj leopárdmintás bugyijától verem a fejem az asztalba.
Aztán megnéztem az eredeti borítót, és nem lettem boldogabb. Szegény könyv, biztos vagyok benne, hogy megérdemelne egy normálisabb borítót. 
R.S. Grey: Scoring Wilder - Testcsel, és az angol veziója
Mára ennyit a gyepálásból, szerintem ismét sikerült elvesztenem a követőim és a barátaim felét, és végleg antiromantikusnak beállítanom magam (pedig nem vagyok az, becs'szó).
Nektek melyek a kedvenc romantikus borítóitok? Írjátok le odalent, vagy Facebookon vagy Molyon a bejegyzés alatt kommentben :)

augusztus 24, 2016 8 comments
Newer Posts
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ►  2024 (1)
    • ►  február (1)
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ►  2017 (46)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ▼  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ▼  augusztus (9)
      • University life (4.) - Mit hagytam ki a #koli-list...
      • Kiera Cass: The Crown - A korona (Párválasztó soro...
      • Borító-vizit [2.] - szép és nyeh (majdnem) smacik
      • University life (3.) - "must have" kollégium lista...
      • Rachel Hawkins: Spell bound - Megbűvölve (Hex Hall...
      • University life (2.) - "must have" kollégium lista...
      • Borító-vizit [1.rész] - személyes szerelmek
      • Könyves álompasik [3.] - Izmos kocka has, üres fej
      • J. Lynn (Jennifer L. Armentrout): Wait for You - V...
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • Leiner Laura: Maradj velem (Iskolák versenye #2)
    Hát úúúúristen, hát nem fogjátok elhinni, de valami eszméletlen csoda folytán Laura NEM húzta száz évig a szerelmi szálat, hát mivel érde...
  • Leiner Laura: Emlékezz rám (Iskolák versenye #3)
    Lehet, hogy eltűntem, lehet, hogy oka van annak, amiért nincsenek bejegyzések... De komolyan azt hittétek, hogy LL kritika nélkül maradto...
  • 5 nyári program-ötlet, amit igenis csinálhatsz egyedül
    A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős...
  • Tisztességesen elkésve - 12 jó dolog 2018-ból
    Nem szabadkozok, nem mondom most is, hogy elnézést, mindent leírtam ITT , leginkább arról, hogy miért ilyen szórványosan záporosak a blog...
  • Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye #1)
    Én őszintén próbáltam rá egyet aludni, felfogni, mit is olvastam, végiggondolni minden szavat, amit le akarok írni az értékelésben, de ro...
  • Az utolsó bejegyzés
    Két dolognak álltam neki túl sokszor: újra eltökélten és rendszeresen bejegyzéseket írni vagy pedig megírni egy elköszönő bejegyzést. Aztán ...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates