Neverhood's Diary

Jóóóóóreggelteset kívánok a hölgyeknek és az uraknak nem hiszem, hogy olvas fiú, de azért helló, ha mégis, írj már egy komit, köszi. A mai tananyagunk szerint a leghasznosabb weboldalakat vesszük át, de mivel az oktatásüggyel nem vagyok puszibarát, inkább a saját véleményemet mondom el erről, és az agyatok gondolkodási funkciójára bízom, mennyire értetek vele egyet és hogy mennyire találjátok őket hasznosnak vagy feleslegesnek. Ja, és jó tanár módjára nem íratok belőle zh-t vagy beadandót, a tanult információk gyakorlati követelményeit a saját blogotokon praktikusan használva majd megtekintem, csak jelentkezzetek kérem Neptunban kommentárban odalent, köszcsike. Az első rész ITT olvasható. 

Kezdjük is, nem szeretem a felesleges rizsát. 

Canva

A Canva kéremszépen az atyaúristenszentlélek ebben a szubkultúra univerzumban, a világ egyik legokosabb dolga, amit valaha, valaki kitalált. Egy grafikus-dizájn webszájt (szó szerint from Wiki), ahol tényleg csak a csillagos ég szabja a határokat. Amire dizájnban szükséged lesz a blogodhoz, azt mindent megtalálsz, legyen szó fejlécről, thumbnailről, a bloghoz tartozó Facebook borítóképről, kis ikonokról, bármiről. A blog indítása előtt találtam rá, mai napig tanulom a kezelését, mert mindig okoz valami új meglepetést (pozitív értelemben), és rengeteg funkcióját csak ma használom ki, ami egyértelmű javulási tendenciát mutat a Neverhood's Diary szempontjából is. aztán szóljatok, ha nem így van Etsy, Youtube, Twitter, Instagram, Pinterest... használhatod a meglévő sémákat vagy kezdheted teljesen a semmiről, a lényeg, hogy a méretek adottak, mely HATALMAS segítség a szerkesztgetést illetően. Használjátok egészséggel, de tényleg. TÉNYLEG! Lássam azokat a Canva dizájnokat de izibe! 

SnapWidget

Ezt az előző bejegyzésben is említettem már, de a hasznos weboldal felsorolásból sem maradhat ki. A SnapWidget arra jó, hogy olyan html kódot állítson össze a totál laikusoknak (mint én), melyet aztán a blogger valamelyik HTML moduljába helyezve aktuális Instagram, Facebook, vagy bármilyen oldalt mutasson, naprakészen és dijáznosan. Mi döntjük el a méreteket és egyes effektekkel egyedibbé szabhatjuk, melyet aztán a weboldal generál át a Blogger számára is érthetőre. Nem vagyok infós, de épp ezért igyekszem feltalálni magam és alternatív megoldásokat keresni. Erre tökéletes a SnapWidget.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Pexels

A mai bejegyzés a Felegáns csapat támogatásával történt, #nemfizetetthirdetés, úgyhogy thánkjú nekik. Ők ajánlották a Pexels és a stockfotós oldalakat, melyek segítségével és ingyenesen letölthető képeikkel nagyon menő és profi kinézetet lehet már az első alkalomtól kezdve adni a blognak. Ha én ezekről előbb tudtam volna, vélhetően nem Weheartitről és Tumblr-ről lopkodom le a képeket, szóval legyetek nálam okosabbak és használjátok inkább a free stockfotós oldalakat. 

Trello

Na hát a Trello az, amivel még tényleg csak ismerkedem, viszont akik használják, azok imádják. Számomra ez arra hasonlít, mikor anyám felírta itthon egy cetlire, hogy mit kell délelőtt megcsinálnunk tesómmal a házimunkát illetően, mi pedig pipáltuk ki, hogy mivel vagyunk meg, és összevesztünk azon, amelyik mindkettőnkre vonatkozott és nem tudtunk kiegyezni. A Trello hasonlóan a Pinteresthez táblákat /kártyákat használ, és az ötletelésen kívül a kötelezőket is feljegyezhetjük, majd ha kész vagyunk vele, a rendszer mutatja nekünk a kövi teendőt. Tiszta online Bullet Journal. Blogolás esetén ez azért is hasznos, mert sokkal átláthatóbban tervezhetsz előre, közben ötletelhetsz, átalakíthatsz, és még csak papírt és füzetet sem használtál hozzá, ami nem is szól, hogy valamit csinálnod kell, míg a Trello nem hagy békén. Ha nem egyedül szerkeszted a blogod, hanem csapatban, akkor még hasznosabb, hiszen a kártyákat meg lehet osztani másokkal, közösen szerkeszteni a teendőket és így követelni a csapatmunkát az online életben is. 
Na, hát ahhoz képest, hogy alig a falig használom, egész jó ajánlot tudtam rittyenteni. #járakeksz
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Google Analytics

Aki komolyabban szeretne blogolással foglalkozni és nem csak mondja, hanem tesz is érte, annak nagy segítség lesz a Google Analytics, mely a Blogger statisztikájánál jóval többet tud nyújtani. Nekem, mint kis mezei bloggernak, sokáig elég volt az egyszerű "hányan látogattak ma meg?" diagramot nézni a platformon, de a GA segít abban, hogy több adatot tudj meg a látogatókról, a kedvelési szokásaikról, ezek az infók pedig marha jól jönnek a blogbejegyzések megosztását, írását, meg úgy egyáltalán a bloggerkedést illetően. Az utóbbi időben egyre drasztikusabban csökkent jónéhányunknál az oldalmegtekintés bizonyos témájú bejegyzésekre, melyet nem igazán tudunk hova tenni, de a GA segítségével legalább komolyabb elemzésekbe is tudunk bocsájtkozni, hogy vajon a téma az érdektelen, vagy mi csesztünk el valamit. Szóval irány a Google Analytics már a kezdetekkor, belive me, jól fog jönni.

Hasznosnak érzitek ezeket a bejegyzéseket? Írjátok meg odalent, valamint "jelentkezzetek", hogy ránézzek a blogotokra. Kövessetek Instán, Facebookon és Moly.hu-n, Pinteresten pedig menthetitek a nektek tetsző bejegyzéseket a későbbi gyorsabb visszakeresés érdekében. 

Nagyölelős csibecsók:
            
július 30, 2018 1 comments
Ha volt már kaotikus hetem, akkor az egyértelműen a mostani volt. 3 órányi sorbaállás a határon, szoba újrameszelése, az életem dobozokba pakolása, haláleset, rokoni-baráti összejövetel, egyik városból a másikba való rohangálások... K-Á-O-SZ! Ezért is örülök, hogy az Insta (@neverhoodsdiary) új funkcióját kipróbálva izgi kérdéseket kaptam tőletek, melyeket a mostani bejegyzésben tudok megválaszolni, hiszen írhatok bejegyzéseket, az ilyen Q&A-k is segítenek abban, hogy olyan témákat érintsek, amik titeket érdekelnek. Te jó ég, milyen hosszú lett ez a fenti mondat, aztaleborult hétmeganyóc. Hogy kerüljem a hosszú és felesleges bevezetőket, meg a kilométeres mondatokat, vágjunk is bele. 

Melyik könyves szerelmi szálnak örültél volna a saját életedbe átültetve?

Jóég, mindnek? :'D Stephanie Perkins: Anna és a francia csók egy brutál romantikus, és valódi szerelem kialakulásának a története, azt bírtam volna gond nélkül :D Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra? óta várom, hogy a repülőn vagy buszon egy cukkermukker hapsi mellém üljön, és a hosszú út alatt egymásra találjunk, J. A Redmerski: A soha határa pedig szintén a reménytelenül, titkon romantikus irányba sodort. S bár imádom Simone Elkeles Perfect Chemistry sorozatát, azért a barátaimat szeretem élve és nem agyonverve, vagy a haditengerészetről hazavárni néhanapján. 

Mióta foglalkozol fotózással? És milyen technikát használsz?

Nagyon sok fotózással kapcsolatos kérdést kaptam, aminek végtelenül örülök, és ezért is szólok már jó előre: augusztusban érkezni fog egy átfogóbb bejegyzés tőlem ebben a témában, juhuuuu! De hogy a kérdésre is válaszoljak: körülbelül 8 éve foglalkozom vele, de a tavalyi évig ténylegesen csak hobbi szinten, a saját és a környezetem szórakoztatására, barátnők szebbnél szebb profilképeinek elkészítésére, családi események dokumentálására, stb. Analóg fotózással kezdtem, régi filmes gépekkel, melyet nagyon szerettem, azonban jött az a szint, mikor már nem éreztem elégnek azt a 32 képkockát hosszú távon, és nagyon-nagyon szerettem volna egy komolyabb, profibb gépet, amivel akár 10 évig is ellehetek. Az összes, kb 10 évig spórolgatott pénzem ráment a jobb gépre és a még jobb objektívre, de életem egyik legjobb döntése volt a Canon 760D megvétele. Ő az én kis bébikém. 

Hogyan szerkeszted a fotóidat?

Tessék, mondtam, hogy fotós kérdésekkel lettem elárasztva. Instagramra VSCO-ban szerkesztek, majd AirBrushban fehérítek és korrigálok, ha még szükséges. Konkrét fotózások alkalmával és a blogra azonban a Lightroom az én miatyánkom, 3 hónapja tanulom kezelni, teljesen autodidakta módon próbálok rájönni a funkcióira. Ott is elsősorban Presetsekkel, melyeket online lehet letölteni vagy megvenni. A VSCO filtereit is le lehet tölteni egyes oldalakról, melyeket aztán LR-ben fel lehet használni, de hogy őszinte legyek, elég nyomik. :D Jelenleg leginkább a kísérletezés megy képszerkesztés terén. 
Ja, és Instastoryban VSCO - HB2 filter, imádomszeretem, le nem váltom. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Kik inspirálnak a blogolásban?

Vicces, hogy ezt pont Sára kérdezte meg, aki az egyike volt azoknak, akiket már akkor is követtem, mikor a Neverhood's Diary még ötlet sem volt, és imádtam a(z akkori) blogdizájnját (is), ahogy ír és a témáit. Őszintén furcsa, és még mindig örömteli érzés, hogy ma már a barátomnak hívhatom, és köszönhetem neki a felegáns team-et, hiszen ha ő nem ajánlja fel, hogy menjek velük a Cosmo Blogger Day-re, akkor nem valószínű, hogy elzarándokolok az agyonsminkelt-kisestélyis tömörülés helyszínére. Szóval a Metaforaszennyezés egy komoly inspirációs pont mai napig. 
Az utóbbi időben kezdem felfedezni a magyar bloggereket-influencereket, meg a borzasztóan rossz magyar bloggereket-ifluencereket is :DDDD Utóbbiak is inspirálnak, hogy milyen NE legyen egy blogger, de őket azért egyelőre nem dobnám a vonat elé aztán egyszer Jeffree Star módra kiöntöm a teát ;). A jók közül viszont Kamit, a Behind My Makeup szereksztőjét emelném ki, akit az Instagramon fedeztem fel, és mind az írásai, mind a témái, és mind a nyitott és igenis őszinte stílusa brutálisan inspirálóak. Azon kevés influencerek egyike, akiknek simán hiszek, és sokkal nagyobb elismerést kellene, hogy kapjanak. 
Akik meg a barátaim és inspirálnak is, meg nagyon szeretem őket, az a Felegáns csapat, mert mindegyikük külön karakter és mégis sokkal értelmesebbek a koruknál, Virág a Never let me go-tól, aki egyszerűen brutálcuki még mindig, és Fanny, akinek az elhivatottsága sokszor motivál a rosszabb napokon. De ide sorolhatom könyves berkekből Teklát is, vagy lifestyleból Fanni-t (@fannilikes), Crissyt, aki sokszor ösztönöz a pozitív véleményeivel, amiért mindig hálás vagyok.
Hosszú a lista, a külföldiekbe bele se mentem, de az biztos, hogy a reális életszemléletű, és értelmes összetett mondatokban írni tudó emberek mindenképp inspirálnak a hétköznapokban is.

Van kedvenc Youtubered?

Nagyon hadilábon állok jelenleg a Youtube-bal. Meguntam. Nem köt le. Sok a hülye. Míg korábban egész estéim elmentek az új videók azonnali levadászásával, manapság heti 1x-2x nézek rájuk, vagy ha érdekes a téma, aznap este, de elfáradtam vele meg teljes időpazarlásnak érzem. Akiket követek és nézem is a videóikat, az Shane Dawson, ő most azért elég nagy köröket fut, mert egyedi és jó mély témákba nyúlkál bele, néha ránézek Garrett Wattsra, meg az Adams tesókra, akik ugye egy bandát képeznek így. Szintén jöhet néha napján egy kis Jeffree Star féle odamondós, mindenkit kibeszélős videó, valamint akiket nagyon-nagyon szeretek, és tényleg bármikor lekötnek, az a TryGuys. Őket nézegetem, de konkrétan kedvenc Youtuberem nincs. 

Van valamilyen fotós tanácsod?

Sose lehetsz elégedett. Erről pont két hete beszélgettünk egy fotós sráccal, aki szintén megerősítette bennem azt, amit már eddig is tudtam: ha egyszer azt mondod, hogy na, ez így tökéletes és hibátlan, és pár órával később se akarnál rajta semmit alakítani, akkor nem vagy igazán elhivatott. Egy magát komolyan vevő fotósban mindig ott kell lennie a gondolatnak, hogy "fhú, ez most így jó, meg a célnak megfelel, DE!". Ezzel pedig csak egyezni tudok. Én általában az összes képemet újraszerkeszteném már, amiket publikáltam valaha bármilyen felületen, vagy újrafotóznám, stb.

Köszönöm a kérdéseiteket, remélem elfogadható választ tudtam adni rájuk :D A héten már nagyon szeretném befejezni a Morgan Matson Páratlan nyarát, de úgy tényleg nagyon fejezném már (...), aztán meglátjuk, mennyi időm lesz a Tumblr-Pinterest-Minimal szobám kialakítása közben, úgy, hogy az unokahúgom is épp itt lohol a nyakamba, hogy menjek már vele rajzolni. 

Nektek hogy telik a nyaratok? Hogy bírjátok ezt a kánikulás-viharos időjárást? Kövessetek Instán, Facebookon és Moly.hu-n, Pinteresten pedig menthetitek a nektek tetsző bejegyzéseket a későbbi gyorsabb visszakeresés érdekében.

Csibeölelős:
július 23, 2018 1 comments
Mondhatni megszállt az ihlet, de az jutott eszembe, hogy általában a nyár az az időszak, mikor mindenki úgy gondolja, hogy márpedig megpróbálkozik a blog indításával. Több szabadidő, szökőkútként feltörő kreativitás, valamivel le kell foglalni a gyereket, stb. Ha követtek más bloggereket, akkor megfigyelhetitek, mennyi blogszületésnap lesz a következő pár hétben, ezzel is alátámasztva fenti hipotézisemet. de hivatalosak vagyunk már megint, enyjebenyje

Lehet tematikus, lehet életmód, lehet beauty, lehet fanfiction,  lehet BÁRMI, egy igényesebb blog kialakítása mindig időigényesebb és kisebb programozási tudást is igényel. Kérdezd meg bármelyik kedvenc bloggeredet, mind elpepecselünk a sajátunkkal akár heteket is. Ha nincs több millió forintod és egy komplett stáb a hátad mögött, akik bábúként sztárt faragnak belőled, viszont érdekelne néhány apró segítség a blogod indításához, akkor néked szól a következő bejegyzés.

Azt azért még gyors kiemelném, hogy  én sem vagyok profi, SŐT, hát nézzetek már rá szegény kaotikus blogomra :D Sok Youtube videó is igyekszik segítséget nyújtani (engem speciel csak még inkább megkavartak), de egy szinten muszáj, hogy saját magad fedezz fel mindent és bíbelődj el vele, szidva a blogger beállításokat, melyek alapfeltételei a blog indításának és működésének. 
(Aki nem szidta még a bloggert soha, az jelentkezzen nálam, és árulja el a titkát)

Templates

alias sablonok. A Bloggerrel együtt jár néhány alapsablon a blog kinézetének elérésére, de ha szeretnél különlegesebbet vagy minimálosabbat, akkor a Google segítségét vedd igénybe. Rengeteg Free Templates található a neten, biztos, hogy sok olyat is megtaláltok, amit más bloggereknél láttok. Néhány Minimal Templates igen nagy sláger, többen is ugyanazt használják, kicsinyke változtatásokkal. Fontos, hogy ha már egy ilyet töltöttél le és illesztettél a saját blogod megjelenéséhez, akkor azt variáld át a saját (és nem mástól lopott!) ízlésedre. Állítsd át a betűtípusokat, a színeket, akár a modulok méretét is, mert ha az alapot hagyod, az az ezredszerre látott blogokat fogja idézni, és az olvasóid sem biztos, hogy megkülönböztetik majd a tiedet a másikétól. 
Külön megjegyzés: az utóbbi időben nagyon sok Sáráéhoz (Metaforaszennyezés) és Nináéhoz (.ambivalentina) hasonló blogot találtunk, ahol nem csak a külsőt, de a tartalmat és/vagy a bemutatkozást is Ctrl-C, Ctrl-V-ben lemásolják. NE TEGYÉTEK, PLS! Ha valakiéhez hasonlót szeretnétek, akkor kérdezzétek meg az illetőt, engem is bátran, szoktam segíteni, csak NE MÁSOLJATOK! KÖSZÖNTEM! BEAKADT A CAPS LOCK! 
Modul

avagy lényegében minden kisebb egység. Ha az én blogomat nézzük, akkor a Follow me rész egy modul, a népszerű bejegyzések felsorolása szintén, maga a tartalmi bejegyzés része megint csak egy modul, és a fejléc is egy modul. Ezeket a modulokat lehet rakosgatni, felváltani, törölni vagy épp hozzáadni. Kicsit olyan ez, mint a Legó kockák, minden elemből összeállítani valamit, majd könyörögni kicsit a bloggernek és a templates beállításnak, hogy mondjuk úgy is maradjanak. 

Widgets

...aminek semmiféle normális magyar megfelelőjét nem találtam, és ez elég sokat elmond róla. Nem tudom a teljes programozói hátterét, hogy hogy működnek, én ezt simán le HTML-kódozom mindig, de online szerencsére elérhetőek kész oldalak, amelyek a widgetsekkel foglalkoznak. Ezek teszik lehetővé, hogy a blogomon is látható alsó sávban lévő Instagram, vagy oldalt a Facebook elérhetőségek mindig naprakészen megjelenjenek, automatikusan frissülnek legtöbbször, ha olyan kedvük van, és elég sok pluszt adnak a blogodhoz, hiszen más közösségi oldalakat is el lehet érni velük. Az ilyen HTML-kódokat szépen a hasonló nevű linkmodulba kell másolni, és aztán rendezgetni, hogy hogyan is szeretnénk, és tadamm, így történik a mágia.
(Én SnapWidgetet használok, párhavonta rosszalkodik, de alapvetően oksa az ügy)

Influencer

Itt kicsit eltérnék a blog készítésétől, és kitérnék egy manapság elég elterjedt szavacskára, ami nem más, mint az influencer. Mostanában mindenki influencer akar lenni, ami nem más, mint véleményvezérség. Mindenki piszok okos, mindenki a saját véleményét próbálja a követőinek átadni, és ezáltal sokszor ingyen reklámot adva az adott vélemény tárgyáról. Ami vélhetően elsőre mindenkinek eszébe jut, az a beauty- és fashion irányzatokban levő influencerség, amely a Youtube elterjedésével még erősebbé vált. A blogger NEM egyenlő az influenszerrel, és a falra mászok, mikor valaki mégis összeköti a kettőt. A blogger elmeséli a saját élményét, tudást ad át, információkat, esetleg sajátos tudósításokat ad át, míg az influencer elmondja valamiről hogy általánosan jó-e vagy sem. Az influencing egy marketing, mely általában befolyásos személyek általt promotált véleményeket ad át nagy követőtábornak. Nem mondom azt, hogy az egyik jó, a másik meg rossz, és egyikből át lehet menni a másikba, vegyíteni a kettőt - idővel. Mindkettőnek meg van a maga helye és a maga szépsége, jó, ha az elején eldöntitek, melyik irányt veszitek.

Ütemezés

Az egyik legokosabb dolog, amit valaki, valamikor kitalált. Nálam két opció játszik általában: vagy korán megírom a bejegyzést, és nem tudom kivárni a normális vasárnap délutáni időpontot, hogy akkor osszam meg veletek, szóval már jóval korábban közzéteszem az egész bejegyzést, vaaaaagy két hétig blogger közelben se vagyok, előtte viszont tönkrevágom a csuklóizületeimet, annyit írok már jóval előre. Ezeket azonban ütemezve teszem közzé, a blogger pedig van olyan jó fej, hogy a távollétemben is világgá kürtöli azt. Miután ez megvan, az állandó linket is másol-beilleszt a többi szocmédiás felületre, ahol szintén időztek néhány perccel későbbre, és voilá, kész a bejegyzések megosztása a távollétemben is. 
Hirtelenjében ennyi jutott eszembe első körben, de ha szeretnétek a későbbiekben is hasonló bejegyzést, akkor kérlek jelezzétek. Én őszintén csak segíteni akartam nektek, szeretek új bloggereket, bloggerinákat megismerni és bátran ajánlom, hogy próbáljátok ki magatokat ilyen körben is, mert rengeteget tanulhattok magatokról, kitartásotokról és a rejtett kreativitásotokat is felszínre hozhatjátok.

Annyit azért megjegyzek, hogy otthonról meg fogjátok kapni a kommentárt, miszerint "kint süt a nap, nyár van, ez meg a gép előtt ül egész nap." :D

Hasznos volt ez számotokra? Bloggerina pajtijaim, ti kiegészítenétek valamivel a listát? Írjátok meg odalent lécci, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán, esetleg Moly.hu-n, Instán pedig követhetitek, hogy épp merre járok, igen sűrű heteknek nézek megint elébe. És két hónapnyi zombilife után imádom :D

Csókpuszi pletykacica:
             
július 16, 2018 3 comments
Nagyon erősen próbálok nem fangörlködni, meg szuperlatívuszokban írni erről a könyvről, de sajnos kénytelen vagyok már az elején tisztázni a bejegyzés későbbi tartalma miatt, hogy WÁÁÁÁÁÁ, HÁT MENNYIRE KIRÁLY MÁR EZ A SZTORI!
Spoilermentes értékelés következik, meg teljes szívből jövő reklám, mert ez a könyv az utóbbi időből a maximális févörit. 

Erről szólna fülszövegben:

Amikor az ember arra készül, hogy Digby barátjaként túléljen egy átlagos napot, az nem sokban különbözik attól, mint ha az apokalipszist készülne túlélni. 
Amikor Digby először becsönget, Zoe Webster nincs különösebben elragadtatva. Digby goromba, okos, és nem tűr ellentmondást. Mire Zoe észbe kap, máris nyakig ül abban a vicces és veszélyes eseményfolyamban, amely egy gimnazista lány elrablása ügyében folytatott nyomozáshoz vezet. Ennek az emberrablásnak pedig talán köze lehet ahhoz, hogy nyolc évvel ezelőtt tragikus körülmények között eltűnt Digby húga is. 
Ez a borotvaéles párbeszédekkel fűszerezett regény olyan szerelmi történet, amely határozottan nem romantikus, és olyan krimi, amelyben nem a tettes kézre kerítése az egyetlen izgalom.
A fülszövegnek teljesen igaza van. Zoe olyan kalandba keveredik Digby-nek hála, ami a káosz szónak tökéletesen megfelel. Mert azért legyünk őszinték, és ezt Zoe is beismeri, a város eltűnt lányainak felkutatása nem az ő dolguk kellene, hogy legyen. Épp ezért viszont király az egész.

A történet klisésen indul, de az írónő remek és számomra imádnivaló írásmódjával ezt talán nem annyira érzékeljük. A főszereplő új helyre költözik - pipa. Nincsenek barátai - pipa. A szülők elváltak - pipa. Az apa elintézte a továbbtanulást - pipa. Az iskolában új lányozzák - pipa. Nagy szimpátiája lesz az iskola hárpiájának pasija - pipa. Az iskolának van hárpiája - pipa. Egy jó tiniregény alappillérjeit megkapjuk tehát, de van egy kis csavar már az elején is meg néhány jó nagy a végén bakker, mégpedig hogy Zoe tudja és ki is mondja, mekkora szerencsétlenség, hogy ekkora gáz az újonnan kialakult élete. Nincs önsajnálat, nincs önzőség, Zoe egyszerűen elkezd sodródni az árral, kissé legyintve a saját életére, hogy Digbynek segítsen, ami teljesen más színben tünteti fel az átlag sablonos lány karakterektől. Igen, jól érzitek, teljesen szokatlan és váratlan mondat fog következni tőlem, amit ritkán írok le női karakterek esetén: IMÁDTAM Zoe történetét és karakterét, kicsit naiv, de egyáltalán nem buta vagy logikátlan, sőt. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Kb. az olvasmány közepénél tartottam, mikor Instagramon kitettem egy képet a könyvről, és megkérdeztelek titeket, hogy Digby vagy Henry? Ó, hát a könyv végére már én is kiröhögtem magam. Tény, Digbynek van egy olyan stílusa, amit nagyon sokáig nehéz befogadni, leginkább talán Sherlockhoz, Patrick Janehez - a mentalistához - és valamennyi RDJ féle Vasemberhez tudom hasonlítani, ami a tökösséget illeti. Digbynek minden oka meg van rá, hogy ennyire elcseszett, de egyben motivált is legyen. Sok rejtély lengi körbe az ő életét is, amelyek felére szépen sorban választ is kapunk, de ezek az információk akkora fordulatok, hogy az eszem megáll. Ha valaki nem szereti a furcsa, bonyolult, titkokkal övezett karaktereket, akkor az nem lesz Digby szerelmes, nektek marad Henry, aki egyszerű, mint a faék, minden másra ott a MasterCard.

Ami meglepő, és ritkán tapasztaltam olvasmányaim során, hogy ezen a 300 oldalon nincsenek üresjáratok. Valami valamivel biztos, összefügg, még ha elsőre nem is logikus, Digby, Zoe, vagy a fura szomszédok mit miért csinálnak. Nincs felesleges szerelmi rinya, nincsenek nagy drámai monológok, viszont van kutatás, emberek átverése és kijátszása néha teljesen egyszerű, de működő módon. Digby sokszor irányítja Zoet a saját kénye-kedvére, ez tény, viszont ennek hatására Zoe is komoly jellemfejlődésen esik át. Alapjaiban nem egy csendes, visszahúzódó lányként indul hálaajóistennek, viszont a könyv végére sokat felvesz Digby stílusából és Sloane bálkirálynős megnyilvánulásaiból. Szóval ha valaki szereti a szórakoztató krimiket, amik tényleg komoly fejtörőket okoznak az olvasónak és a történet szereplőinek egyaránt, az nagyon-nagyon fogja szeretni ezt a könyvet, és őszintén ajánlom minden 16 évesnek. 

Azért írnék kicsit a hibákról is, mert szeretek nem csak ömlengést írni, hanem reális képet visszaadni a történet és a könyv egészéről. Számomra Zoe anyja a teljesen felesleges kategória szál, még ha a végén ki is derül, miért ilyen. Felelőtlennek és inkompetensnek tartom gyereknevelést tekintve, és ezt Zoe egyszer szintén megjegyzi a könyv vége felé. Ráadásul egy normális felnőtt sem volt a környéken, ami egy tinikönyv esetén másnak talán nem feltűnő, számomra azonban egy kicsit negatív képet ad, hiszen az életben is mindig kell egy nálunk idősebb, bölcsebb egyén, akiben megbízhatunk és ott van mellettünk, mikor még szükségét sem érezzük. Ez pedig talán nem a legjobb tanítást adja a fiatal olvasóknak. Remélem a folytatásban ez változni fog.

Nálam mindig mérvadó, hogy ajánlanám-e a könyvet a jelenleg még 9 éves unokahúgomnak, ha majd egyszer idősebb lesz. Ezt úgy fogom a kezébe nyomni, hogy hozzábilincselem, amíg ki nem olvassa. Assz'em ez mindent elmond. De azért lehetsz gyerek, lehetsz felnőtt, ezt a könyvet tényleg el kell olvasnod. Személy szerint nem vagyok oda a krimikért, de ilyen jól megírtat dobhattok még hozzám, tutira a kedvencem lesz.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Ti olvastátok már? Vagy egyáltalán szeretitek a krimiket? Írjátok meg odalent kommentárban, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán, Instán követhetitek, épp merre járok, Pinteresten a blogbejegyzéseket menthetitek a saját táblátokra,  Moly.hu-n pedig hogy mit olvasok aktuálisan. Szóval follow  me ;))

Ó, és mit szóltok az új webdizájnhoz? Még kicsit javítgatom, de odáig vagyok érte, nagyon ért már a vérfrissítés. *-* 

Köszönöm a Kossuth kiadónak a példányt, döbbenet, de eddig még egyszer sem csalódtam bennük, remélem ez később is így marad :)

Szép hétvégét csibókák, hétfőn új blogbejegyzéssel új sorozat, ami brutálhasznos lesz! Szóval tessék figyelni, csibeanyátok:
                
július 13, 2018 No comments
Az első rész ITT olvasható.

Szóval miután a irreleváns mód hagymás carbonara felét ott hagytuk, viszont a bolognai és a penne jött velünk a pocakban, újra útra keltünk, mivel túránk közel sem érkezett még a végéhez. Sőt, még marha sok volt hátra, mert Braziliába is mennünk kellett. De mindent szép sorjában.

Zrenjanin, vagy hát ha már szép magyarosan beszélünk, és a vajdasági magyarok se csináljanak ki, Nagybecskerek mellett található Écska, mely faluként funkcionál, és nem túl nagy. Mielőtt útnak indultunk, utánanéztem az összes érintett település látványosságának - igen, még a miniatűr, két utcából álló falvaknak is! - és így akadtam rá Écska fő nevezetességre, a teljes mértékben számomra kimondhatatlan nevű Harnoncourt-kastélyra. Annyira menő, hogy még a 9 éves Liszt Ferenc is adott is koncertet csak úgy csuklóból, mert kis ügyike volt (forrás: Wiki). Kép alapján őszintén nem hatott meg, egyszerű és szép felújított kastélynak tűnt, nem is igazán terveztük be, úgy voltam vele, hogy ha látjuk, látjuk, ha nem nem. Közben tesóm is utánajárt a településnek, ő egy romos, régi víztornyot talált, ami tök menőn nézett ki, na, azt már inkább célirányosra vettük. 
Avagy a fenti példa a legjobb, hogy a szépre legyintünk, de a romos, na hát az jöhet. Mennyire vagyunk nem normálisak lvl 99. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Így kocsikáztunk ki Nagybecskerekből szinte egyenesen bele Écskába, és őszintén szólva egy idő után egyikünknek sem jutott eszébe egyik nevezetesség sem, mivel más vonta el a figyelmünket. Nem szeretnék rasszista lenni, vagy bárkit megbántani, utánanéztem a helyes kifejezésnek is ezen épületek megnevezésének, mert rohadtul nem lehet ezekre azt mondani, hogy ház. 
Cigánypaloták. Sorban egymás mellett. Csicsásabbnál csicsásabb díszítéssel, még épülő több emeletes monstrumok, melyektől a padlót súrolta az állunk. Egyszerűen nem volt olyan utca, ahol ne akadt volna legalább 3, ami basszus rohadt sok! Látszik, hogy újak, hogy nem lakják őket, de bezzeg mozaikkal végig van pakolva a frontja, a kerítése triplájába kerülhet az autónk árának, és egyszerűen nonsense, hogy egy ilyen világban és egy ilyen hanyatló régióban, mint Vajdaság, sorban egymás mellett ekkora és ilyen túldíszített impozáns épületek álljanak. Le voltunk őrülve, ha a kávé nem is hatott, ettől igencsak felébredtünk. 

Erre, mit ad Isten, a nagy szájtátás közepette elhaladtunk egy hatalmas körbekerített park mellett, melynek végében egy épület is kimagaslott - a kimondhatatlan nevű Harnoncourt, melynek írását továbbra is Google-ról kell lesnem. Aztán elnéztünk jobbra, és ott van mellette a romos víztorony. Ezt hívják úgy, hogy szerencsés egybeesés, és mivel velem ilyen ritkán történik, azért ez megmelengette az én jégből készült szívemet is. 
Hirtelen nem is tudtuk, hogy most a szép kastélyba menjünk be, vagy a romos épületnél játszunk az életünkkel, így egy gyors logikai fejtörő és kupaktanács után inkább a kastélyt választottuk. Azt legalább látjuk, mielőtt emez ránk omolhatna. #yolo
Egyre ritkább szerintem az, ha felújított, birtokba vett régi kastélyokat használnak ki pozitívan, az écskai esetén viszont pontosan ez történt. Nem a legszebb kastély ever, stílusban nagyon hasonlít a Palicson látható házak építési stílusára, de mint vendéglő és kastélyszálló szerintem teljesen remek. Ottlétünkkor is épp esküvőt tartottak, ráadásul a ceremónia helyszíne is külön díszítést kapott, úgyhogy elvoltunk egy ideig. Ezúton is jelzem, hogy ha egy álomszerű helyszínt szeretne a dream weddingjéhez, az menjen Écskára és engem is hívjon meg. Szeretem az esküvőket. Nagyon szeretem az esküvőket. Imádom az esküvőket.   
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Persze azért megnéztük a romos víztornyot is, szerintem tök menő, kár, hogy a térdig érő gaz és a kiscsillió kullancs miatt nem mertünk közelebb menni. Tök menő kilátót lehetne belőle csinálni, én tutira ott partikáznék a tetején. 

Újabb fél órás út következett, ami legdélebbi célpontunkhoz vitt, Titelhez. Míg Aracs az én kedvemért volt, Titel tesómé, és abszolúte nem értettem, miért akar löszhátságokat nézegetni, de mivel én vagyok a világ legjobb kistestvére, diplomatikus megegyezésünk végül igen érdekes eredményt adott. Rohadtul eltévedtünk, azt. 
Tény, síkvidéki gyerekek vagyunk, örülünk mi minden dombnak, vagy kiemelkedésnek, vagy bárminek, ami legalább ad egy kis textúrát a környezetnek. Titel egy tipikus szláv kisváros még kinézetre is. Itt (is) kanyarog a Tisza, ráadásul a Bega folyó itt torkollik bele, mi meg próbáltunk keresni egy kilátót, ahonnan ez és ezt körbevevő nemzeti park is látszik. 

Namost ez papíron nagyon szépen hangzik. Az életben úgy kicsesztünk magunkkal, mint már nagyon-nagyon rég. 
Tesóm még otthon guglizott egy térképet, főút, mellékút, lefordulsz, mész a szántóföldben egy kicsit és csókolom, ott vagy.
Unokatesóm guglizott helyszínen, főút, harmadik mellékút, kicsit mész, megint kicsit mész, párhuzamosan mész, kicsit mész, ott vagy.
Amire egyikünk sem igazán számított, hogy a parcellák közötti utak igazából nem léteznek. Jepp, semmi. Viszont mi addigra már bent voltunk a semmi közepén, kukoricás és búzamezők között, néhol egy kis napraforgóval megfűszerezve, felettünk szépen lassan borulással, rejtett sárral, és kb. a kerekekkel megegyező nagyságú növényvilággal. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Én imádom a kis autónkat, aki ismer, tudja, hogy mindig megdicsérem és megsimogatom a kormányát, ha valahonnan hazaérünk, most viszont őszintén és hangosan imádkoztam hozzá, hogy túlélje, és ne adja fel a küzdelmet az elemek és a túlmelegedéssel szemben, mert a semmi közepéről a szent atyaúristen se fog minket kihozni. Halovány lila gőzünk nem volt, hogy hol vagyunk, mentünk egyenesen, remélhetőleg a Tisza irányába, csak aztán még inkább elfogytak az utak, és lefordultunk, és cseszhettük. 
Majdnem másfél órányi szántóföldes kirándulás után végül találtunk egy privát, lezárt utat, melynél úgy döntöttünk, nem játszunk tovább, leparkoltuk az autót az egyik learatott búzamező közepén - mert tök normális dolog, ugyebár - és gyalog indultunk tovább, majd néhány száz méter után kikötöttünk egy nyaralónál. Jegyzem meg, egy kilátóhoz indultunk.
Azért megérte, mert gyönyörűen belehetett látni a Császár-tói természetvédelmi területet aka Carska bara-t és az écskai tavakat, csak az út lehetett volna kevésbé kockázatos. 
Taktikai megbeszélés No. 2
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Miután kikecmeregtünk a világ háta mögött lévő helyről, gondoltuk, lemegyünk már a strandot is megnézni, ha már itt vagyunk. Jó kis kacskaringózások után megérkeztünk, majd gyors autótisztítás kezdődött, mert szegény picikém ennél porosabb, sárosabb és megviseltebb már nem lehetett. A két fiú gyors technikai ellenőrzést is tartott, mivel igen nagy esély volt arra, hogy a kocsi alját kinyírtuk. Aztán ismételten rájöttünk, hogy egy szerencsétlen triád vagyunk, mivel megtaláltuk a kilátót - tök nyilvánvaló helyen, a főút mellett. A nap kezdett lemenni, a borulás ideért, nekünk meg már mindegy volt, így újra felcaplattunk a lejtőn, és megtaláltuk a kilátóhoz vezető utat. 

És basszus, megérte. Mondjuk egy romatikázó gót-emó pár nem annyira örült nekünk, de mi nagyon éltük a kilátást. Nem egy Alpok, nem egy Pécsi tévétorony, de még csak nem is egy Burj Khalifa, viszont az egész térségre rá lehetett látni. Mellettünk folyó, előttünk híd, másik oldalról a város, mögötte már a Fruska Gora... plusz a felhők takarták a napot, viszont azok kitartóan áttörtek rajta, igen érdekes színvilágot létrehozva így. Örültem volna, ha nem két órányi bóklászás után találjuk meg, de teljesen megérte, és utólag örülök, hogy tényleg lementünk Titelig, mert megérte a látvány és az érzés. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Miután kifotómodelleztük magunkat, és kb 100 megszerkesztendő Titeli képpel beraktároztam, elindultunk hazafelé. Persze túl egyszerű lett volna, ha csak úgy egyenesen végigrobogunk a jó kis toldozott-foltozott balkáni utakon. 

Csúrog útba esett, márpedig a csúrogi emlékmű nem kicsit magyar jellegű mivolta azért érdekelt volna minket. Egy kis szomorú töri: 1944-ben a délvidéki vérengzések során 3000 magyar és német embert irtottak ki, majd pakolták őket tömegsírba, ami brutálisan sokkoló. Mai napig viták vannak róla, ha előjön a szerb és magyar ellenesség témában valahol, tutira Csúrog is téma lesz. Ami bakker, teljesen érthető.
Bár az emlékművet végül nem találtuk meg, egy hatalmas felújított templom mellett azért még megálltunk egyszer, lábat pihentetni.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A lemenő napban még érintettük Braziliát is, mert mi balkáni gyerekek olyan menők vagyunk, hogy saját Braziliánk van. Mondjuk a történethez hozzátartozik, hogy a kép készítése előtt kisebb kertészkedést végeztünk, mivel a tábla magyar részét egy jó kis szúrós, elvetemült akácos takarta el. Miután leparkoltunk az út szélén, és unokatesómmal konkrétan kiestünk egy árokba, rájöttünk, hogy az autó jobb indexei nem működnek, éljen éljen. Erre még rájött az akác kulturált eltávolítása a kép kedvéért, majd néhány integető autós kevésbé kulturált megbámulása az irányunkba. A lényeg viszont, hogy voltunk Braziliában, és még csak vagyonokat sem költöttünk rá ;)
Szabadkán még kidobtuk unokatesómat, majd mi is hazaérkeztünk. Pontosan este 22:00-kor estünk be az ajtón, fáradtan, jó izzadtan és porosan, és az autó is túlélte. Eszméletlen király volt, sok nevetéssel, baromkodással, okos sztorik mesélésével és még több olyan látnivalóval, ami a mindennapokban eszünkbe sem jutna. Mert mehetünk megnézni Párizst vagy Londont, vagy az Empire State Buildinget, de sokszor elég csak a környékünkön szétnézni, mert rengeteg rejtett kincs és fontos történelmi jelenség van, melyet érdemes felfedeznünk és meglátnunk. Teszek magasról a virtuális valóságra, meg a netre, meg a jól beállított Instagram képekre, a gép előtt ülve nem fogok élményeket szerezni és tanulni a világról. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Tudom, hogy kicsit hosszúak lettek ezek a bejegyzések, sajnálom, és valóban lassan visszatérünk a normális, megszokott blogposztokhoz, viszont épp ezért van közlendőm is: a blogbejegyzések publikálása az elfoglaltságaim miatt HÉTFŐRE csúsznak mostantól, az esti órákra. Ennek előnye, hogy hétvégén tudok komolyabban foglalkozni a bejegyzésekkel így, ráadásul tudok saját képeket felhasználni, amit mindenképp állandósítani szeretnék a blogot illetően. Nem szeretnék összecsapott munkát végezni sem az írással, sem a fotózással - a két szerelmemmel - mert úgy érzem, igenis megérdemeltek egy szintet tőlem, mely alá nem adhatok, és nem is akarok adni. 
Köszönöm, hogy olvastok, hogy még mindig velem vagytok, a káoszos világom ellenére is. :)

Ti merre terveztek utazni a nyáron? Belföld vagy Külföld? Ajánlhattok is jó helyeket, akár saját településeiteket, főleg ha van körülöttetek valami izgalmas látnivaló - akár romos is, ki tudja, talán felbukkanok ott is ;) Valamint még egy kérdés, amire nagyon várok választ: mivel szerettek legjobban utazni? Autó, busz, vonat vagy jöjjön a repcsi? Írjátok meg odalent kommentárba, végezzünk felmérést :D
A következő blogbejegyzésig pedig kövessetek Instán, Facebookon vagy Moly.hu-n.

Kissé görcsöt kapott kezű bloggerölelős:
               

július 09, 2018 No comments
A június 23-ák valahogy mágikus erővel bírnak a bátyámmal való utazgatásokat tekintve. Négy évvel ezelőtt ugyanezen a napon indultunk InterRail-lel körbejárni Európát, három éve ezen a napon mentem ki hozzá Svájcba, most pedig ezen a szombati napon ültünk be kicsiny járgányunkba és vettük birtokba a Délvidék bánáti részét, szimpla kedvtelésből. A mostani esetet extrázta, hogy unokatesóm is velünk jött (aki amúgy nem az unokatesónk, de anyám meg az ő anyja BFF-ek, és együtt nőttünk fel, és unokatesózzuk egymást), így egy valódi, triplet tesós kirándulást rittyentettünk a szombati napunkból.

Persze hiába a tervezgetés meg a Google Map, eltévedések voltak tisztességgel. De ne szaladjunk ennyire előre. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Reggel ki volt az, aki időben felkelt és percre pontosan fél 9-re elkészült? Én. Ki volt az, aki még akkor nyomtatott ki dolgokat, és aznap kora reggel ment még fodrászhoz külön kérésre? Természetesen a tesóm. Meg sem lepődtem. Még unokatesóm is aránylag időben ideért, szegény csak ült a konyhában, és nézte a káoszt, amit mi egy átlagos családi reggelnek hívunk. Végül a tervezettel fél órával később mind beültünk a kis cukker járgányba, és első úticélunk, Kikinda felé vettük az irányt. Még ki sem értünk a faluból, máris belefutottunk egy trafiba, így azóta is várjuk a szerelmeslevelet a rend bátor őreitől. Avagy hogy máshogy kezdenénk egy roadtrippet, de komolyan. 

Mi határmenti kölkök vagyunk, ritkán járunk a bánáti régiókban, pedig köztudott és teljesen alapokra épülő sztereotípia az ottani életmódi és maga a bánáti lét. Nem igazán tudom ezt nektek leírni, ők egyszerűen csak tipik bánátiak, kissé parasztosnak titulált beszéddel, érdekes megnyilvánulásokkal és sok szórvány falucskával. Ezt még inkább tetézte a semmi közepén csomópontokban legelésző bocicsorda vagy barihad. Én imádom őket, állatorvos szülők gyerekeként mindegyiket odamennék megsimizni, míg le nem harapják a kezem, szóval sztorizgatva, bámészkodva robogtunk a igencsak kis forgalmú, de annál inkább foltozott úton. Annyira nem volt forgalom, hogy egy pontnál kértem tesómat, hogy húzódjon le, nekem ezt le kell fényképeznem, és gond nélkül kiálltam az út közepére fotózgatni a nagy semmit. Teljesen az az érzés jutott eszembe, hogy az amerikai filmekben vannak ilyen elhagyatott sivatagok, utak, már csak az utat átszelő ördögszekér hiányzott volna a képről. Se előttünk, se utánunk egy jármű nem haladt, ami szerintem a városokban folyamat dugógban csücsülő egyének számára ismeretlen érzés lehet. Üdv Bánátban!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Kikinda egy körzeti központi város (fogjuk rá megyeközpont, de nálunk nincsenek megyék. long story), ahol röhej, de életemben egyszer voltam, és akkor is informatikai (!) versenyen. Pedig alapjáraton nincs messze, szinte minden normális vajdasági gyerek azért járkál arra, én valahogy kimaradtam a buliból. Meglepően pozitívat csalódtam, mert bár erősen balkáni jellegű a város, a korzója (nálunk az a szép, sétáló főutca) tiszta és igen zsúfolt, élettel teli. Najó, persze azért jót röhögtünk azon, hogy három fogadóiroda (alias kladionica) egymás mellett van, ami mennyire abszurd már. A parkok és a zöld területek rendezettek, csak néhány épületen volt graffitinek titulált firkálmány, ami higyjétek el, balkáni szemléletben teljesen pozitív arány! Az egyik kulturális épület belső kertjébe betekintve rájöttünk, hogy miért van ekkora nyüzsgés és még inkább miért van ENNYI gyerek: valamilyen kézműves aktivitás volt, mely megmozgatta a város embereit. 

Nekem mániám az utóbbi pár évben bébigyerekeket fotózni, és ez nagyon durva pedofil felhangnak tűnhet, pedig eskü nem vagyok az, csupán szeretem elkapni azokat a pillanatokat, melyeken egyszerű és feltétel nélküli boldogság látható, a gyerekekből pedig ez sugárzik. Kikindán kishíján röpködtek körülöttem a kismanók, nem győztem kattintgatni és ez által érdekes szülői megnyilvánulásokat is lencsevégre kapni, amiből lejjebb mutatok majd képeket. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Eközben kiderült, hogy jaaa, amúgy unokatesóm Kikindáról írta az egyik beadandóját, és random felismer épületeket. Így kerültünk be a múzeum udvarába is, és néztük meg Kikát, a mamutcsontot, ami amúgy tök menő volt. Be a múzeumba nem mentünk, mert sem az időkeretünk, sem az érdeklődési körünk annyira nem vonzott befelé, így inkább elmentünk a városházával szembeni sakkpályára sakkozni, mert ugye teljesen normális, hogy két huszonkét éves gyerek nekiáll a tér közepén óriássakkal abálni egymást. A nagy és okos bátyám persze egyből beleszólt, a javamra, így unokatesóm gyorsan izzadni kezdett és végül az általam felajánlott döntetlenben egyeztünk ki. Nem akartam családi botrányokat, na. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Közben eszembe jutott, hogy bár szombat van, egyáltalán nem néztük meg, hogy kell e parkolásért fizetni, szóval kicsit tempósabb gyaloglással indultunk visszafelé, miközben a fülem kezdett az agyammal összhangban működni és előszedni a rég elveszett soha nem is volt szerb tudásomat. Egy pillanatra kifejezetten büszke vagyok - és az apukának is respect, amiért nem a búsfenébe küldött fel - mikor is épp egy galambokkal játszó kislányt fényképeztem le, az apuka pedig szólt a kislánynak, hogy "nézd, a néni fényképez, mosolyogj" - szerbül, én pedig megértettem, fuckyeah!! Sőt, megkérdeztem szerbül (fuckyeah no 2.), hogy gond lenne-e, ha még egyet csinálnék, mire mondta, hogy csak nyugodtan, és a kiscsajszi úgy pózolt nekem, mint egy ANTM modell. Hát tündér, komolyan. 
Az le van sz*rva, hogy a gyerek hisztizik, a képnek el kell készülnie Instastoryba, ugyebár...
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Parkolási büntetést befizető cédula nem várt ránk, ami áldás, így kacskaringózva egyet a városban - mivel a térkép szerint elsőre kikötöttünk valami isten háta mögötti helyen - tovább indultunk Aracs és Beodra felé.

Beodra egy tök kis falu, olyan király elhagyatott kastéllyal a főútja mellett, hogy én teljesen szerelembe estem. Egyértelműen a top 3 kedvenc elhagyatott hely listám egyik tagja, annnnnnyira szép. Hivatalosan a Karátsonyi-kastély nevet viseli, és bánatunkra a kaput lakat és lánc zárta le. Aha, hát erre még visszatérünk. 

Szóval nézegettek minket ott a környékbeliek, hogy mi az istent járkál ott három magyarul beszélő gyerek a kerítés mellett, miközben arról beszélgettünk, hogy hogy lehet egy ekkora, patinás épület ennyire kihasználatlan. Szerencsém, hogy teleobjektívval tudtam távolról is jó képeket készíteni, a másik szerencsém pedig, hogy felmásztam a kerítés szélére, hogy jobb rálátásom legyen. Közben persze egyre ment a sztori, hogy de amúgy átmászhatnánk a kerítés azon részén, ahol mondjuk nincs szögesdrót, de egyikünk sem merte megkockáztatni. Mert mi van, ha be van kamerázva. Vagy mi van, ha valami erre bicikliző nénike/bácsika beszól a rendőrségre, hogy itt huligánok vannak. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Már visszaindultunk az autóhoz, mire YOLO alapon unokatesóm a bátyámnak adta a telefonját meg a pénztárcáját, és felkapaszkodott a kerítésre, majd egy laza érkezéssel máris a kerítésen belül volt. Én meg szintén YOLO alapon mentem utána fényképezőgépestől. Ha ő nem indul meg, én se, így viszont már minden mindegy alapon a kastélykertbe jutottunk. Az épülethez közelítve lefektettük a szabályokat: nincs vihogás, nincs sikoltozás, nincs pánik, ha pedig valaki előjön egy vadászpuskával ránk célozva, akkor cikk-cakkban futunk vissza a kerítéshez, úgy nehezebb minket eltalálni. Nem egész két és fél percet töltöttünk a helyszínen, csináltam pár közelit, megnéztük milyen szép aprólékos az egész, és mennyire üres belülről, majd az annó szebb időket is megélt szökőkutat megkerülve visszatértünk a menedékhelyünkre. Tesómat eléggé bántotta a tudat, hogy ő nem jött velünk, de ő inkább őrködött és nagyon jó munkát végzett.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A faluból kifelé jövet még megálltunk egy hatalmas templomot is megnézni, ami szintén élt jobb napokat. Tesóm parkolásával majdnem az árokban kötöttünk ki, de ez már meg se kottyant se nekünk, se az autónak, így vidáman vettük az irányt Aracs felé. 

Aracsról azt kell tudni, hogy nem létezik. Tudom, wtf, hogy lehet egy helyre menni, mikor nincs is. Aracs egyetlen megmaradt épülete az Aracsi-pusztatemplom, amely nem csak a délvidéki magyarság, de egyáltalán a magyarság egyik legnépszerűbb zarándokhelye. Tatárok, törökök, minden jöttment letarolta a körülötte levő települést, ahol ma már csak szántóföldek terülnek el. Egy rohadt tábla se jelzi, hogy "ja, erre menjé' le", szerencse, hogy a drága bátyám tudta, hogy a kis murvás föld az út mellett visz a semmi közepén lévő romtemplomhoz. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Namost azért egy idő után kezdett furcsa lenni, hogy buszok (??) jönnek velünk szembe a kukorica és búzatáblák között, ami azért hiába nőttem fel faluban, még az én sokat látott szememnek is teljesen váratlan volt. Később feltűnt az is, hogy majdhogynem sornyi autó van mögöttünk és előttünk is. Itt már sejtettük, hogy valami nem mindennapi részesei lettünk, aztán több kilóméternyi földesúton való vonulás után megérkeztünk a helyszínre - és tovább néztük, hogy hova a jó istenbe kerültünk. Ugyanis rendezvény volt, csomó emberrel, sátrak, gyerekek, cukrosbácsik, íjászok, gyerekek beöltözve népviseletbe, jurták felállítva, lovak mindenfelé. Kiemelném: mindez a vajdasági pusztaság kellős közepén egy romtemplom körül. Egy gyors Google után rájöttünk, hogy sikeresen kifogtuk az Aracsi pikniket, melyről semmit korábban nem hallottunk, de úgy tűnik, mindenki más igen. Így nézegettük a fakardokkal egymást szétnyíró gyerekeket, a sütögető öregeket, a kézzel hajtott körhinta kosaraiban ülő lánykákat, és a nosztalgiázó nénikéket, bácsikákat. Meg azért a templomot is, lévén, oda mentünk elsődlegesen. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Van az épületnek egy érdekes feelingje. Sok helyen toldozva-foltozva van, hogy még egybe maradjon és álljon, ahogy tud, de közben egyes boltívek régebbiek, mint sok minden más a Földön. Ritka az, ha nem tudom írásban átadni az érzéseimet, de ezt valóban meg kell tapasztalni ahhoz, hogy megértsd. Ahogy elképzeled az oltárt, a padokat, az embereket, akik ott ültek és hallgatták a miséket, ahogy gyerekek unatkoztak a padokban ülve, ahogy a templom aurájától zenghettek a falak... Továbbra is imádom és szeretem az elhagyatott épületeket, és még inkább szeretek köréjük történetet képzelni, beleélni magam abba, hogy vajon mi milyen lehetett. 
Tesómmal körbejárkáltunk, nem győztük nézegetni, elemezgetni, mi milyen lehetett, unokatesóm inkább a cukrosbácsinál vett zserbóját majszolta és várt ránk furán nézve, hogy mi köt le minket ennyire egy áldott romon. Ráhagytuk, mi értettük.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Ezek után azért már érezhetően kezdtünk fáradni, és éhesek lenni, pedig még félúton sem  igazán voltunk. (~160 km). Törökbecse után, amiről megállapítottuk, hogy a valaha látott városaink legunalmasabbja és legjelentéktelenebbje, haladtunk tovább Zrenjanin felé, ami magyarul Nagybecskerek, de az életben nem hívtuk Nagybecskereknek, a mi környékünkön legalábbis. Unokatesóm bedobta hátul a szunyát, és én is alfáztam egy sort, miközben az ablakon keresztül égette a nap a combomat, és azt hittem, hogy lassan, de biztosan kigyulladok. Szalmabálák, búzamezők, legelésző bocik, majd újra kukoricaföldek, apró, három utcából álló faluk... ismétlődtek egymás után, a síkvidék pedig ezzel jár, igen kevés más textúra tud lekötni. 
Én a túra elején kikötöttem, hogy ha kezdek éhes lenni, akkor marhagyorsan keresünk egy kajáldát, mert én tipikusan az a személy vagyok, aki akkor hisztis, ha éhes. Ezt pedig a két fiú szenvedné meg, az ő szerencséjük igazán, hogy Zrenjanin nem volt olyan messze, és nagyváros lévén opciókat is adott bőven. 
Megérkezésünk után belebotlottunk egy friss polgári lakodalomba, ahol a trombitások olyan vagány zenét húztak, hogy majdnem mi is beálltunk a tér közepén partikázó nép közé. A tér, és a Bega folyó egy holtága nagyon szép és hangulatos, látszik, hogy sok pénzt fektettek bele és újították fel az épületeket. De azért itt is végigmentünk a korzón és az a hamisíthatatlan balkáni hangulatot a legpompásabb épületek sem tudják eltakarni. Szombat délután az összes kávézó ("kafity") televolt, az egyik romos épület mellett tutira felhúztak egy ronda üvegépületet, itt is fogadó fogadó mellett ("kladionica", ne felejtsük el), burekdzsinicások, minden, ami az igazi szláv mivolthoz tartozik. Amúgy Zrenjanin közel 15%-a magyarlakta, amiből nem sok érződött, de az ottlakóknak pacsi. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Három korgó gyomorral azt mondtuk, hogy oké, hagyjuk a városnézést, gyerünk vissza az egyik Bega folyó melletti étterembe és vegyünk valami kaját rohadtgyorsan, mert megpusztulunk. Namost a hely az tök jól nézett ki, a felszolgáló csajon több smink volt, mint nekem valaha a fiókomban lesz, a kávé szörnyű volt, a tesóm dunsztosüvegben kapta a limonádéját, a bolognaink, carbonarank és penénk pedig olyan későn érkezett, hogy addigra már fotoszintetizálni is megtanultunk. De legalább megnéztünk egy focimeccset a frissen induló VB-ből, na meg megpihentünk.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Akkor még nem tudtuk, mennyire szükséges volt feltöltődnünk, mert a java és az eltévedés, valamint az imádkozás, hogy az autó túlélje az utat, csak akkor kezdődött. De erről a második részben.

Eddig mit szóltok az utunkhoz? Kíváncsiak vagytok esetleg későbbi élménybeszámolókra, és személyes helyzetekre is? Írjátok meg idelent kommentárban lécci, igen sokat segítene a véleményetek a blog irányát illetően. A második rész holnap érkezik, a következő tematikus blogbejegyzés pedig jövő vasárnap. Addig is kövessetek a Neverhood's Diary Facebook oldalán, Instán vagy Molyon, a legtöbb infót innen kaphatjátok.

Folyton úton levő bloggerinaölelés:
               

július 01, 2018 No comments
Newer Posts
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ►  2024 (1)
    • ►  február (1)
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ▼  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ▼  július (6)
      • Leghasznosabb weboldalak a blog szerkesztéséhez - ...
      • Fotós, inspirálós, szerelmi életes Q&A #3
      • Blogger kifejezések, amiket tudni illik egy blog i...
      • Stephanie Tromly: Csak a bajt hozod rám
      • Négykeréken tesókkal, 400 kiloéteren - Roadtrip él...
      • Négykeréken tesókkal, 400 kilóméteren - Roadtrip é...
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ►  2017 (46)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • 5 nyári program-ötlet, amit igenis csinálhatsz egyedül
    A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős...
  • Leiner Laura: Emlékezz rám (Iskolák versenye #3)
    Lehet, hogy eltűntem, lehet, hogy oka van annak, amiért nincsenek bejegyzések... De komolyan azt hittétek, hogy LL kritika nélkül maradto...
  • Leiner Laura: Maradj velem (Iskolák versenye #2)
    Hát úúúúristen, hát nem fogjátok elhinni, de valami eszméletlen csoda folytán Laura NEM húzta száz évig a szerelmi szálat, hát mivel érde...
  • Tisztességesen elkésve - 12 jó dolog 2018-ból
    Nem szabadkozok, nem mondom most is, hogy elnézést, mindent leírtam ITT , leginkább arról, hogy miért ilyen szórványosan záporosak a blog...
  • Leiner Laura - Valahol (Bexi-sorozat 5.)
    Napok óta halasztom ennek a könyvnek az értékelését, mert képtelen vagyok tisztázni magamban, hogy tetszett-e, vagy sem ( jó, meg az Er...
  • Az utolsó bejegyzés
    Két dolognak álltam neki túl sokszor: újra eltökélten és rendszeresen bejegyzéseket írni vagy pedig megírni egy elköszönő bejegyzést. Aztán ...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates