.jpg)
Tudomtudom, mindig csak feltűnök, aztán eltűnök, stb. De egy bejegyzéssel még minimum tartoztam, és mivel ez elsősorban egy napló, így tartozok a jövőmnek is ennyivel.
Immáron egy év telt el az esküvő óta, de ami számunkra is hihetetlen, hogy a vendégek közül még mindig sokan beszélnek róla, mindenkinek van még egy olyan sztorija, amiről nem hallottunk, és közben mi is átbeszéltünk minden érdekes, vicces vagy épp megható pontját a napnak. Így az esküvői ömlengésnek és csöpögésnek jöjjön az utolsó része a részemről (
10. A többiek eljutása a polgári szertartásra
Ez számomra az egyik legviccesebb sztori és baki, ami történhetett a napunkon. Már egy hónappal előtte tudtuk, hogy a határ miatt nagy lesz a káosz, a nyári szezon egyet jelent a több órányi, akár 8-10 órás várakozással a déli határszakaszon. Szóval az autóval jövés-menés szinte teljesen kizárt volt mind a szüleink, mind a násznépünk részéről. N-el úgy beszéltük meg, hogy szigorúan igyekszünk csak a szüleink logisztikáját megoldani, ez a legeslegeslegfontosabb, a többieknek pedig opciókat tudunk adni, aztán mindenki dönt a maga dolgáról.
Lényeg a lényeg, a srácok határbusszal jöttek (volna) a polgári szertartásra, ami röviden azt jelenti, hogy a déli oldalon feljönnek valahogy a határig, átsétálnak kisruhában, friss, ropogós ingben, és a határ magyar felén felszálnak a buszra, ami Szegedig hozza őket.
Na igen, csakhogy akkora volt a sor a magyar oldalon is, hogy a rendőrök már nem engedtek le senkit a határig, a busznak pedig nem volt hely, szóval az se ment ki. Engem közben sminkeltek tesómnál, N az albérletben készült, szóval egy tisztességes lengyel káromkodás (k*rwá) elhagyta a számat, mikor a többiek megírták mi a helyzet. De szóltak, hogy "megoldjuk, nyugi".
Majd körülbelül fél órával később ezt a képet kaptam csak így, minden nélkül:
Mondom mi jöhet méééég? Mint kiderült, pánikra semmi ok, elindultak gyalog Szegedre (röpke 25 km, ugyan miaz), hogy majd lesz valahogy, majd pár kilométer gyaloglás után (nyár közepén, továbbra is ing, nyakkendő, vasalt ruha, smink, frizura) megkérték a kint álló rendőröket, hogy hívjanak már nekik Szegedről valami taxit. Úgyhogy kalandosan, de két emberen kívül mindenki odaért.
Egyik még otthon elaludt a kádban (?), a másik pedig beragadt a határ túloldalán, és már nem jutott át.
9. A nemszokványosság
Részben anyagi okokból, részben időhiány, részben pedig tudatosság alakította úgy, hogy nem volt egy szokványos nap esküvő és násznép szempontjából. Alapból két országot jártunk meg rövid idő leforgása alatt - ezt azért kevesen csinálják, azok is olyan elvetemültek, mint mi :'D. Másrészt a szűk családi körnek csináltunk csak ebédet, majd este 8 körül jött a "vérfrissítés" (ezt a kifejezést használta rajtunk kívül szinte mindenki, szóval elfogadtuk), és akkor jöttek a barátaink, ismerőseink, ami nagyon jól jött ki, mert sosem ült le a buli. Nem volt templomi esküvő - ezt azért majd szeretnénk pótolni -, illetve akármennyire is hagyománytisztelők vagyunk, valahogy a nagyonmagyar vonatkozások is elmaradtak. Nem volt újasszonytánc (kissé bánva, de azért nem annyira), sem vőfélyünk (hál' istennek) vagy ceremóniamesterünk. Lazában toltuk, vidámságban, családiasan, szeretetben, rugalmasan és kicsit sem feszélyezve vagy a társadalmi elvárásoknak megfelelően.
8. A vége
Hajnali 4:15-kor lett vége a bulinak. Pontosabban vetettünk véget neki, mert bár N nem szereti ezt a sztorit, attól még megtörtént.
Szóval mi már rohadtul fáradtak voltunk, a násznépünk pedig a nemszokványos 8 körüli vérfrissülésnek hála még jócskán bele bulizott az éjszakába. Balesetek vannak, a Menyországturisztra pedig páran nagy tombolásba kezdtek. Így történt, hogy a pogózás során az egyik srác ráesett az asztalra - amin sörök voltak, és N alig fél éves, vattaúj laptopja, amire évekig spórolt, és amiről a zene ment. Döbbenetes pillanat volt egyébként, mert csak arra emlékszem, hogy kint álltam az ajtóban, és valamiért odanéztem - avagy a megérzés működött - és mint egy filmben, lassított felvételként láttam, ahogy a srác ráesik az asztalra, majd dől minden. A mégdurvább, hogy három lépésből ott voltam, és felkaptam a gépet a helyéről - mai napig nincs meg az a három lépés, csak az utána jövő brutális szívdobogás.
A gép megúszta, a hangcucc utólag kiszáradt, N pedig kiakadt, teljesen jogosan. Mindenkit hazaküldtünk - kivéve persze, akik ott aludtak -, és húztunk mi is aludni, mert akkor már majdnem 24 órája ébren voltunk.
Azóta is úgy véljük, hogy nagyon jól jött, hogy valami történt, mert már nagyon zártuk volna a napot. Ha így, hát így.
Azóta is úgy véljük, hogy nagyon jól jött, hogy valami történt, mert már nagyon zártuk volna a napot. Ha így, hát így.
7. Az anyakönyvvezetőnk
Istenkirály volt, teljesen egyedire szabdta az ilyenkor kötelező protokoláris szöveget, már az esemény előtt is rajta volt az ügyön, hogy jobban megismerjen minket, gyönyörű, de közel sem sablonos idézetekkel fűszerezte meg az egész élményt. Mindenki, de tényleg lányok, fiúk, nők, férfiak jöttek oda hozzánk már délután, hogy szép meg jó minden, de az anyakönyvvezető meg a ceremónia az fullos volt. Mindenki meg volt hatva - én kb 6x biztosan sírtam aznap, abból kétszer csak a ceremónián - és tényleg nem tudunk elég hálásak lenni Antal Anikónak a nagyszerű szertartásért.
6. A szülőköszöntő és a tesóm köszöntője
Nem volt szülőköszöntő ajándék, mert bár sokat agyaltunk rajta, gagyi csokrot vagy nyakkendőtűt meg ilyeneket nem akartunk, más opciónk meg nem volt. Így viszont azt tettem, amihez értek (fogjukrá): írtam. Írtam egy szülőköszöntő szöveget, amit egyébként az esküvő előtti este írtam meg, pont ezért jött szívből. Már az írásakor is sírtam, majd szombat délután, mikor erre került a sor a torta előtt, bele sem tudtam kezdeni. Azt tudni kell, hogy az én családom csendben szereti egymást, ritkák a nagy érzelmi kitárulkozások, de ettől függetlenül brutálisan erős kapocs van köztünk. N családja sokkal hangosabb, drámaibb és szövegesebb ilyen téren is, náluk az ölelgetések meg a szeretlekek minden naposak. Így kellett hát vegyítenem kellett, hogy ne legyen hétköznapi egyik
irányba sem.
Bele sem tudtam kezdeni a felolvasásába, már az elején elsírtam magam –
mondom hogy sok volt a pityergés – N kezdte el felolvasni, majd felénél
átvettem, addigra összekaptam magam.
Minden érzelem, tisztelet és őszinteség benne volt abban a kb. fél oldalnyi szövegben, aminek benne kellett lennie, és büszke vagyok arra, hogy így oldottuk ezt meg. Nem volt sekélyes vagy egykaptafa.
Beszédeknél tartva tesóm beszéde is fantasztikus volt, vicces de közben őszinte, és igazi kishúgnak éreztem magam közben, akit eddig óvott és szeretett, és ezután is fog, de azért örül a boldogságomnak. Mivel mi sokat utazunk együtt, így ehhez kapcsolódó metafórákban beszélt, és tök személyes volt. Ennyi beszéd elég is volt aznapra, de így legalább fullos volt minden.
Minden érzelem, tisztelet és őszinteség benne volt abban a kb. fél oldalnyi szövegben, aminek benne kellett lennie, és büszke vagyok arra, hogy így oldottuk ezt meg. Nem volt sekélyes vagy egykaptafa.
Beszédeknél tartva tesóm beszéde is fantasztikus volt, vicces de közben őszinte, és igazi kishúgnak éreztem magam közben, akit eddig óvott és szeretett, és ezután is fog, de azért örül a boldogságomnak. Mivel mi sokat utazunk együtt, így ehhez kapcsolódó metafórákban beszélt, és tök személyes volt. Ennyi beszéd elég is volt aznapra, de így legalább fullos volt minden.
.jpg)
5. A ceremóniazenék
Na hát ez viszont szinte teljes egészében N akaratát tükrözte. Már a
lánykérésen is Ed Sheeran I see a fire-e szólt, N ugyanis évekkel előttem
eldöntötte, hogy ha egyszer megházasodik, ez lesz a bevonuló zenéje, nem
érdekli más. Én meg szeretem ezt a számot, a tudat mögötte is sokat jelent, és
persze a lánykérés óta is, szóval ez számomra is egyértelmű volt. Ed Sheeran
volt még ezen felül a kivonuláskor is, a Galway Girl, mert azt is nagyon
sokszor énekeltük együtt, meg táncoltunk rá otthon néha poénból, a szövege is
cuki, szóval ez sem épp a tipikus esküvős zenék közt sorolandó. Ami még ilyen
fura választás volt, az Lucas Graham 7 Years-e a koccintásra, legyünk őszinték,
azért nem a legvidámabb zene, viszont N sokszor előszedi, énekli, átéli, szóval
a fene se érti, hogy hogy én dobtam be ötletnek. Ami pedig szinte minden hímneműnek
tetszett, és nem győzték a ceremónia után dícsérni, hogy „aaaaa mekkora
választás volt” az a várakozó zenénk, ami a Gyűrűk Ura Megye zenéje lett. Én nem
vagyok akkora LOTR rajongó, idén tavasszal nézették meg velem kényszerből
elejétől a végéig a fiúk (tesóm + N), de még sógoromék is nagy fanok, szóval
engedtem a dolognak, mert amúgy zeneileg tényleg cuki, és gondoltam addig én
sem fogok sírni legalább :D
Szóval zeneileg így álltunk össze, ha ez valakinek inspirációt ad:
Várakozás: LOTR – Sound of the Shire
Bevonulás: Ed Sheeran – I see a fire (Hobbit btw)
Aláírás: Ed Sheeran – Photograph (jó, ez miattam lett, utalás és szép szám
egyben)
Koccintás: Lucas Graham – 7 years
Kivonulás: Ed Sheeran – Galway Girl
Még szerencse, hogy Ed nem kért jogdíjat érte.
4. A tanúink
Korábban már leírtam, hogy hogy alakult így, de most is röviden összegzem:
én mindig is tudtam, hogy tesóm lesz a tanúm, ez soha nem volt kérdés. N
esetében kicsit bonyibb a dolog, mert apósom szerette volna N keresztapját tanúnak, hagyományok jegyében, ő azonban nem tudott hazajönni a nagy napra. Így
szabad kezet kaptunk a választásban, és a legjobb döntésnek N volt egyetemi szobatársát
gondoltuk, aki valóban tökéletes tanú volt. Segített az előkészületekben, a
hozott-vitt minket, legénybúcsút szervezett, szóval minden tekintetben brutál
jól döntöttünk. Ő pedig nagyon megtisztelve érzi magát azóta is.
3. A fogadalmaink
Egymásnak írtuk - mondtuk fel a polgári ceremónia alatt. Ez nagyon jellemzőre sikerült, hiszen én szépen megírtam, összegeztem a túlcsorduló érzelmeimet, néhol enyhe szarkazmussal színesítve azt. N pedig az ő szokásához híven lenyomott egy Stand Up előadást, részben improvizálva, részben viccesre véve a figurát, de azért cuki volt. Később a többiek is ezt jegyezték meg, hogy a fogadalmaink tipikusan olyanok voltak, mint mi, és hogy ez így volt nagyszerű.
Bónusz, itt nem sírtam el magam, de azért elcsuklott a hangom. Határozottan fejlődőképes vagyok :D
2. A díszítés
Szintén írtam már róla korábban, így nem részletezném most, ITT elolvasható
és képek alapján vizualizálható, de az tény, hogy minden álmomat felülmúlta, és
még jobb, hogy DIY csináltuk – pontosabban csinálták a lányok, mert engem
mindenki csak kérdezgetett, és végül projektmenedzsment lett a vége. Imádtam
A-ZS, minden minket és a szeretteinket tükrözte, mindennek volt jelentősége és
érzelmi alapja. Anyukám és a csajok nélkül fele ilyen szép nem lett volna,
anyósom és a fiúk nélkül pedig fele ennyi dolgot nem tudtunk volna kivitelezni.
Csodát tettek, ennyi a lényeg.
1. A családunk és a barátaink
Egyértelműen a legjobb dolog, hogy őket nevezhetjük annak. A saját családomnak soha nem fogom tudni viszonozni azt az odaadást és kitartást, amit a nevelésembe toltak, és hogy bár hirtelen jött az esküvő is, ettől függetlenül mellém álltak és mindenben IS segítettek. A barátaink pedig a legkirályabb emberek a Földön, jöttek díszíteni, szervezték a leány / legénybúcsút, és űbermenőn le is vezették azokat.
Imádtam a lánybúcsút, pedig borzasztóan ellene voltam - mai napig a leggagyibb pénzkidobásnak tartom -, a lányok mégis megleptek vele úgy, ahogy bármikor máskor is elfogadnám: nyugisan, borral és velük <3
N legénybúcsúja is brutálisan jóra sikeredett, tény, ők többen voltak, és 3x őrültebbek :D De bevették Szegedet, nem volt izléstelenség, csak a kultúrált szórakozás - meg persze végeláthatatlan alkohol, de ez teljesen normális, szegénynek csak engem kellett elvennie, kellett hozzá a bátorság.
Egyértelműen a legjobb dolog, hogy őket nevezhetjük annak. A saját családomnak soha nem fogom tudni viszonozni azt az odaadást és kitartást, amit a nevelésembe toltak, és hogy bár hirtelen jött az esküvő is, ettől függetlenül mellém álltak és mindenben IS segítettek. A barátaink pedig a legkirályabb emberek a Földön, jöttek díszíteni, szervezték a leány / legénybúcsút, és űbermenőn le is vezették azokat.
Imádtam a lánybúcsút, pedig borzasztóan ellene voltam - mai napig a leggagyibb pénzkidobásnak tartom -, a lányok mégis megleptek vele úgy, ahogy bármikor máskor is elfogadnám: nyugisan, borral és velük <3
N legénybúcsúja is brutálisan jóra sikeredett, tény, ők többen voltak, és 3x őrültebbek :D De bevették Szegedet, nem volt izléstelenség, csak a kultúrált szórakozás - meg persze végeláthatatlan alkohol, de ez teljesen normális, szegénynek csak engem kellett elvennie, kellett hozzá a bátorság.
Este is segítettek, jöttek, mentek, és hatalmasat szórakoztak, ami minket is a tánctér közepébe húzott, de ezen kívül a kinti padokon is zajlott a hangulat, és óriári boldogsággal tölt el, hogy mai napig emlegetik, milyen jól érezték magukat. Ez rengeteget jelent.
Mert hát na, a nagybetűs RUHA, amit azóta sem bántam meg. Imádtam.
Hát, valami ilyesmi volt a mi nagy napunk egy év távlatában. Hogy milyen a házasélet? Nem sokban változott, bátrabban veszünk össze, de talán épp ezért sokkal nyitottabbak is lettünk egymás irányába. Néha még most sem jön egyértelműen a nyelvem hegyére a "férjem" kifejezés, de minden csak gyakorlás kérdése :D
Bízom benne, hogy veletek is minden rendben, és hogy túljuttok a nehézségeken, amik voltak, vannak és jönnek még:
A weboldal teljes tartalma a szerző tulajdona. Engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett. / Copyright © 2016-2021 Minden jog fenntartva!
