Neverhood's Diary

Az első részben taglaltam a blog sorsát az idei nagyszerű 2017-es évben, így erre immáron nem térnék ki, épp elég minden más van, amiről szót akarok ejteni, és egyfajta naplóbejegyzésben leltározni, hogy mit is tapasztaltunk, tanultunk, láttunk, éreztem az elmúlt 12 hónapban.

Nem fogok itt inspirációkat nyomni meg a tökéletességet vázolni, megteszik ezt helyettem épp mások, mert ugyebár ha "motivációs szövegre van szükségem, akkor felmegyek az internetre". (bennfentes dolog Tinccsel, sorry) Én igenis sok hülyeséget csináltam, még több olyan dolgot, amiért a miss perfectók meg az ilyen nagy motivációs lifestyle valakik máglyára dobnának, de egy pillanatát sem bánom, mert ennyit önmagamról és a világról 20 évem alatt nem tanultam, mint ebben a 21-ikben. 

Megpróbálom nem hosszúra és unalmasra fogni, az öniróniám az utóbbi időben újra a királynői szintet sújtja, ami csakis jót jelent, szóval enjoy a szerencsétlenkedéseimet, és remélem, ti is annyi hibát elkövettek jövőre, amennyit csak lehet, mert ez a legkirályabb tanulópénz, ami létezik.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Január

Durva belegondolni, hogy az év első hónapját még Krakkóban töltöttem, nem kicsit szenvedve, ugyanis a Női egyenjogúságos órámra (amit amúgy imádtam) le kellett adnunk egy 20 ezer karakteres tanulmányt, hivatkozásokkal, és természetesen angolul, ráadásul a témám a lányok és az iskoláztatás volt, ami könnyűnek tűnik egész addig, míg rá nem jössz, hogy a világ számos országában a lányok egyáltalán nem járhatnak iskolába. Rohadt büszke vagyok arra, hogy megírtam, aránylag helyes nyelvtannal, hogy igenis csináltam és igenis érdekelt. Persze ezen kívül volt egy csomó másik beadandóm is, de egyértelműen ez volt a legnagyobb kihívás. 
Aztán jött a születésnapom, aminek éjfélét persze megvártam, ott bőgtem a koliszobában, hogy bakker, 21 lettem, vén lány, tiszta szar, senki nincs ott, akivel ünnepelhetek, szóval jó mély ponttal kezdtük ezt a kort (is). Aztán az univerzum nagyon máshogy alakított mindent.

Február

A február volt A hónap. Vizsgáztam a lengyeleknél, ráadásul az Antropológia vizsgámra a blogger szubkultúrából készültem, ami meglepte a tanáromat, de be se lehetett fogni a számat, úgy meséltem angolul a bloggerekről és a youtuberekről, mint más falusi a heti pletykákat. 
Aztán jött a "búcsúbuli", mert hát valamikor haza is kellett jönnöm. Olyan történelemórát tartottam (spiccesen természetesen) a jugoszláv feloszlásról, a migránshelyzetről és a magyar politikai problémákról, mintha legalábbis értenék hozzá. Táncoltam egy francia sráccal, márpedig ha én magamon vagy a barátaimon kívül tombolok valakivel, akkor az az évtized meglepetése, és nagyon meg kell becsülnie az illetőnek. Azon csoda hozott össze minket, hogy benyomott egy Maitre Gimst, aki köztudottan az egyik kedvenc zenészem, és mikor a nyakába borultam, hogy imádom, meglepődött, hogy a franciákon kívül bárki is ismeri őket. Szóval ment ott a Sapés comme jamais, meg a Boucan, brutális este volt. Ráadásul persze mivel az utolsó estém volt, és tudtam, hogy vélhetően soha többet nem találkozok az ottani emberekkel,  mindenkivel ment a lelkifröccs, és ekkor kaptam az egyik olyan megjegyzést is, ami végigkísérte az évemet és mai napig ennek a hatására szedem össze magam egy rosszabb pillanatban.
Érdekes, hogy pont egy olyan embertől kaptam, akivel négy hónapig öltük egymást, és mai napig falra mászok tőle, dehát tudjátok, hogy megy ez, az alkohol és a real talk összehozza az embereket. 
Persze volt bőgés, és teljesen ironikus módon pont abban a szobában és teraszon fejeztem az erasmusos életemet, ahol összegabalyodtam egy olasszal még a külföldi cserediákság legelején, aki aztán leharapta a fülem. Áhh, te drága nosztalgia, de rég volt. 
Hazaérkezésem után sem állt le a partivonat, egyáltalán nem találtam a helyem, az addig barátaimnak nevezett emberek közül sokan tettek a fejemre négy hónapig, ami hazaérkezésem után sem változott, szóval a toxic people szelektálás gyorsan összejött. 
És ha ez nem lett volna elég az év legrövidebb hónapjára, három évnyi zaklatás után beadtam a derekam egy kávézós randira, amolyan "legyünk már túl rajta és zárjuk már le ezt az egészet" felfogással. A fene se gondolta, hogy jól fogom magam érezni, és hogy aztán ennek következményei viszik el az évemet.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Március

A totál betépettség, rózsaszín köd, egy hihetetlenül jó születésnap, egy fura délután és egy március 23-a. Rengeteg veszekedés a családdal és a barátokkal, akik nehezen fogadták el, hogy 1. hazaértem 2. teljesen megváltoztam 3. kapcsolatban vagyok. Túl sok változás történt egyszerre, amit én tudtam kezelni, lévén, az előtte levő fél évem is csak változásból állt és az események sodrása vitt magával, az itthoniak sajnos nem voltak ehhez szokva. Mindegy, ezt is túléltük.

Április

Fú de szar hónap volt, jesszuskám. Szakítás, a szaktársaim szakdoga leadásra és államvizsgára készültek, nekem meg ez irányba nem volt dolgom, szóval teljesen kívülre szorultam, viszont a barátaimmal rendeződtek a viszonyok. Mármint a lényeggel. Kaktusszal nyomtunk egy naturalista estét (bennfentes dolog, de mai napig nem tudjuk, pontosan mi is lenne a naturalista), ha jól emlékszem, akkor kezdtünk el Molyon levelezni Virággal (Never let me go blog), visszatért a szarkazmusom és a lázadó énem, ami talán jó, talán nem, én mindenesetre örültem neki. Közben mindenhol mentek a drámák, én nem tudom, mi volt ez az április, de arra nagyon emlékszem, hogy kifejezetten vártam, hogy vége legyen.

Május

Ha ki kell emelnem az évem legeslegjobb hónapját, akkor az tutira a május. Látjátok, mondtam, hogy hullámvasutas volt az egész év, ha valami rossz volt, utána tutira jött a jó. Május a buliké és a szórakozásé volt, Kaktusszal csaptunk egy máig emlegetett görbe estét, meg aztán jött a híres-neves Brains koncert is, amin visszakaptam az önbizalmam és a magamba vetett hitem, meg hát úgy önmagamat, hogy egy fucking queen vagyok. Közben felmelegítettem a káposztát (if you know what i mean), és újra elkezdtem a bloggal foglalkozni, ami HÁLA A MAGASSÁGOSNAK, hogy így történt. 
Ha jól emlékszem, ekkor kezdtünk el beszélni Fannyval is (fannydebreczeni illustration), mert hát a két szerencsétlen szingli lett, és az ilyesmi meg a nagyon hasonló blogbejegyzések összehozzák az embereket. 
Réka barátnőmmel, a gipszelt lábával és a mankójával kikötöttem JATE-ban, mai napig nem tudom, hogy hoztuk össze, hogy egyszer se esett el, Nóra pedig isteni djuvecskészítő (magyarban azt hiszem Lecsónak hívják) tehetségről tett tanúvallomást. 
Ó, és megemlítendő még, hogy a tanszéki ballagásra életemben először mini ruhában mentem, meg full glam-ben, ami tőlem tényleg nagy eredmény, nagyon büszke vagyok magamra, hogy ekkora plus size-zal én felvállaltam magam és hogy amúgy rohadtul szép voltam, semmi egó, tényleg így érzem.
Május teljességgel a YOLO hónapja volt, totál hidegen hagyott, hogy helyes-nem helyes, amit csinálok, tudtam, hogy nem akarok később semmit megbánni és hogy ne hagyjak ki semmilyen lehetőséget. Ez a hónap rengeteget hozzátett az önismeretemhez és annak fejlődéséhez, ehhez pedig az kellett, hogy egyik hülyeséget csináljam a másik után. Nagyon, de nagyon megérte.  
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Június

Ó te jó ég. Kicsit vissza kellett néznem a telefonomban, hogy mi is történt, de aztán gyorsan rájöttem, hogy jejzus, ez se semmi hónap volt. Vlogoltam, élveztem az életet, mindennel elfoglaltam magam, eljártam bulizni (??én??), a kapcsolatom baráti viszonyra rendeződött, segítettem anyum és az osztályának ballagását végigvezényelni, ekkor kezdtem el dolgozni a kalandparkban és igazából csak sodródtam az árral, kihasználtam a vizsgamentes időszakot és a közeledő nyarat. Ekkor kezdtem neki komolyabban is előre tervezni, mert különben káoszba fulladt volna a későbbi két hónap.
Június végén hétvégéztem egyet Fannynál, lejártuk a lábunkat, de nagyon jól éreztem magam a nagy és zsúfolt Budapesten. 

Július

Ez kicsit a "valaki lőjjön le" hónap volt. Hát ha úgy nézzük, hogy májusban hülyeségeket csináltam, akkor júliusban teljesen felforgattam az életem. Az időm nagy részét Szegeden töltöttem, írtam a blogbejegyzéseket és az ebookot, vágtam a vlogokat előre, délutánonként-esténként pedig vagy chilleltünk vagy csak felmentünk a városba. Közben mivel anyuka lettem a tábor idejére, így annak szervezése is rengeteg stresszt hozott, lévén, nagyon nem akaródzott összejönni az a két-három ember, akit a táborba kellett vinnem :D (hálám üldözze Stellát és Kittit). A hónap második felét a tábor töltötte ki, és oh god, mit műveltem. Első számú szabály: ha már "nevelőként" mentél, viselkedj is úgy. Ha valamit megtanultam ebben a hónapban, akkor az ez, és hogy amúgy ismerd fel, ha épp átcsesznek. Érdekes volt az első pár nap, ennél részletesebben nem akarok bele menni. Ami Cserin történik, az Cserin is marad. 
Erről többet ITT olvashattok, nem akarok magam ismételni. 

Augusztus

Sajna itt már kezdődött a pánikhangulat, ami azóta sem nagyon akar elhagyni. Tinccsel megcsináltuk a BFF TAG-et Youtube-ra. Itthon szétszedtük a házat, mármint szó szerint, a hálószoba egybeköltözött a pincével, szóval igyekeztem a családomra is időt szakítani a labirintussá vált házunkba. Találkoztam az amcsi rokonaimmal Pesten, érdekes volt, Csodák Palotájáztunk egyet, meg megmásztuk a Citadellát (három gyerekkel, meg lassú szülőkkel, meghaltam), dolgoztam a kalandparkban és a Rossmannban is lehúztam egy hetet. Nórával produkáltunk egyet a határon várva, szerintem soha nem fogom elfelejteni azt a kiakadást, mikor azt hittük, összeér a két határ :'D Tinccsel hosszú idő után úgy alakult az életünk, hogy mind a ketten egyszerre tengetjük szingli életünket, ezáltal nyugodtan nyomhattuk a #yougogirrrlt, egyszerűen fantasztikusak vagyunk, evvan. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
Szeptember

Totális pánik 2.0. Lévén, csúsztam egyet az Erasmus miatt, új szaktársaim lettek, akik közül senkit nem ismertem, szóval igyekeztem nem túlpörögni és normálisan állni a dolgokhoz. Hát, nem tudom, mennyire sikerült, de azért a pár emberért, akivel napi szinten beszélek, összeteszem a két kezem. Volt egy király, kollégiumba visszaköltözős napunk, mentünk egy ESN Szeged buliba, ahol naná, hogy már megint leragadtam a törökökkel beszélni. Elég komoly szerepet kapott a fotózás ebben a hónapban, mentem tábortűzre, Nórával erdőbe meg napraforgózni, Petrával erdőbe, szóval a természetjárás is megvolt a maga módján. Őszintén szólva ez egy nagyon bepunnyadós, de ugyanakkor nagyon idegőrlő hónap volt, nem is túl szívesen emlékszem rá vissza.

Október

Yaaass, na ez viszont nagyon jó volt. Ezt a hónapot egyértelműen a Cosmopolitan Blogger Day vitte, megismerkedtem Felegánsékkal, megjártam Pestet - már megint - és kaptam egy csomó tök hasznos cuccot. Közben igyekeztem annyi melót bevállalni, amennyire volt időm, mert nagyon szerettem volna visszamenni Krakkóba még idén, és úgy véltem, jobb lesz, ha az ágyban döglődő sorozatmaratonok helyett inkább valami hasznosat is csinálok. Az utazás végül nem jött össze más okok miatt. Ebben a hónapban akadtam rá a WISH-re is, szóval a karácsonyi ajándékok jó előre be lettek rendelve, jártam Szegedet naphosszat, rengeteg képet készítve, unokahúgom szülinapján letámadtak a kölkök (pedig nem értek hozzájuk), újra kezdtem zongorázni és úgy alapvetően eredményes hónap volt. 
Ami a lényeg, hogy visszatért a hitem és a nyárihoz hasonló motivációm mind a blog, mint az életem területeire. Sokkal jobban kell dolgoznom és harcolnom azért, hogy legyen bárminek is eredménye, és hogy igenis fel kell emelnem a seggem, ha valamit akarok, otthon a semmitevésből nem lesz se pénzem, se célba érésem. #pushingyourself

November

A hónap, aminek magánéleti részéről nem beszélünk. Rengeteg mindent csináltam, aminek lett eredménye, blog, egyetem, munka, stb, ez viszont annak következménye volt, hogy le kellett foglalnom magam, és mindenkit elküldeni a fenébe. A terepfüzet megírása kemény meló volt, a terepgyakhelyem is kihívásokat dobott elém, viszont talán ezért és a lefoglalás része miatt is a személyiség fejlődésem brutális változásokat hozott. Fejlesztettem a fotózást és a fotószerkesztést, Instán végre lett témám (ideje volt), Fanny lejött egy hétvégére, megnézte Szegedet, Szabadkát meg a barátaimat. Végre eljutottam moziba is, ráadásul kétszer (búThor, A Viszkis <3), voltam kutya beteg, Ifjúsági konferencián is részt vettem, Petra is járt nálam Szegeden, és a rendőrök is megbüntettek a semmiért, két hét alatt kétszer. Kipróbáltam, milyen jégkorizni (imádtam), mentem esküvőre fotózni, aminek eredményével nem vagyok megelégedve, de legalább végigbőgtük a ceremóniát. Bowlingozni is eljutottunk, arról nem is beszélve, hogy az egyik óránk a kocsmában volt megtartva, amiből megint egy brutálisan jó este kerekedett, és még véletlenül Újszegeden is kikötöttünk Dupival. Búcsúestet tartottunk Szandimandinak, és Tinccsel megpróbáltunk rájönni, hogy mégis mi a fene történt az életünkkel. Nagyon filmszerű lett minden, érdekes hónap volt, teljesen váratlan eseményekkel, dehát unalmas és túl gyanús lenne, ha már ebben az évben semmi rendkívüli nem történt volna.

December

És most valahol itt tartunk. Volt egy randim, amire abszolúte nem számítottam már idén, mondjuk nem is volt túl érdekfeszítő. Volt egy Tavi Kata közönségtali, ami számomra nagyon sok értékkel bírt, volt egy szombat este, amit szerintem a büdös életben nem felejtek el, befejeztem a munkafüzetet végre valahára, megkaptam az első recenziós csomagot a KMK-tól, ami szintén OMFG boldogságkategória nálam. Anyuval motheranddaughter napokat tartottunk, istenkirályak vagyunk mindketten, szóval épp kellett, és még a faluban is igyekeztem szocializálódni, ne mondják rám, hogy már haza se tolom a képem. És persze írtam. Írtam levelet, emailt, képeslapot, bejegyzést, történetet, recenziót és évértékelőt. Annyit mondhatok, hogy fáj a kezem, de megéri. Mindig megéri.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
És mit kívánok a jövőre nézve?
Hogy maradjak szabad és spontán, ne agyaljak agyon mindent és igenis használjam ki a húszas éveimet. Ha nem most csinálnék hülyeséget, akkor ugyan mikor tenném. Látjátok, a heppiség mellett mennyi mélypont történt, mégis itt vagyok, élek, sőt, királyul megvagyok, szóval ha én nem vagyok jó példa, akkor senki nem lesz. 

Köszönöm, hogy ebben az évben is ennyien olvastatok és követtetek. Őrizzétek meg eme jó szokásotokat a későbbiekben is, én pedig igyekszem legalább ennyit írni megint :D

Btw, boldog, detoxtól mentes újévezést kívánok mindenkinek, a jövő évre pedig élményeket és bátorságot az új, eljövendő dolgokhoz. 

Utolsó 2017-es csók a csibéimnek:

december 30, 2017 No comments
Volt nekem egy 10UARY-s bejegyzésem még 11 hónappal ezelőtt, mikor ezt a nagyszerű évet kezdtük, ráadásul egy tavalyi blogévzáró írományom is, ahol fogadalmakat tettem felelőtlen fejemmel. Én őszintén nem gondoltam, hogy egy ilyen év kerekedik belőle, tele csodás és mély pontokkal, és azt sem tudtam, hogy - ezek szerint - szeretem a hullámvasutakat. 

Rengeteg, de tényleg rengeteg minden történt, amit leginkább a januárban megfogadott YOLO-nak köszönhetek. A blog szárnyalt, a baráti kapcsolataim új irányt vettek és még párkapcsolati problémáim is adódtak, ami azért wow, az év legnagyobb meglepetése és csodája. De hogy értelmes és átlátható legyen, hogy mi jött be a tavalyi fogadalmak közül, és mi minden történt még, így kategóriákba szedtem mindent, és megpróbálom értelmesen vázolni, hol tartunk jelenleg. 
 Közben rájöttem, hogy rohadt hosszú bejegyzés lenne, amit az égvilágon senki, de még én sem olvasnék el, így inkább két részben hozom le. Az elsőben a bloggal kapcsolatos történéseket árulom el, a másodikban pedig az életemről hozok pár idén történt infót. 

B L O G

Tavaly 6 pontot soroltam fel, amin változtatni akartam ebben az évben. Ebből mind a hat bejött, sőt, ha úgy nézzük, inkább hét.
Nem tudom hogy, nem tudom, miért, de számomra ez és maga a Neverhood's Diary a legnagyobb sikerem, és mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy jelenleg itt tartunk. 
Ezek voltak a terveim: 
  • "Bátrabban nyúlni új témákhoz
  • Több saját képet csatolni a bejegyzésekhez
  • Nem ellustulni
  • Több személyes bejegyzés, nagyobb események esetén vlogolni nektek
  • Még kreatívabbnak lenni
  • Továbbra sem lesznek TAG-ek :D
Új témák: Pipa. Kicsit életmódoztunk, a könyves témákat is kicsit kicsavartam (YA klisék), zenés bejegyzés is lett, bakancslisták, programötleteket is hoztam... szóval a kezdeti alappillérektől kicsit eltértem, de ezt egyáltalán nem problémának érzem, hanem fejlődésnek.
Saját képek: Számtalan bejegyzésben a saját képeimet publikáltam, és bár jobban örülnék, ha már mindben az lehetne, szépen haladva szerintem elérjük majd ezt is.
Nem ellustulni: Voltak hullámvölgyek (az a fránya tavasz), viszont az, hogy nyáron megírtam és kidobtam a "Hogyan legyél Gólya?" Ebook-ot, egyértelműen jelzi, hogy nem akarok leállni és megpihenni, sőt.
Több személyes bejegyzés: A "Hogyan változtattam az életemen?" sorozatot nagyon szerettétek, sokan írtatok privátban, hogy mennyire hasonló szituban voltatok és hogy mekkora király vagyok, hogy így fogok fel utólag dolgokat. Számomra ezek a bejegyzések egyfajta terápiává váltak, mert talán a legtöbben a bejegyzéseimet a szarkasztikus humoromért olvassátok, ideje volt bemutatni azt is, hogy mi van ez a botrányos stílus mögött, és hogy mennyi minden kellett ahhoz, hogy ezt elérjem. Büszke vagyok arra, hogy én ezt nektek és az internet népének megírhattam, és még inkább, hogy ilyen jó fogadtatással engem is "gyógyítottatok" úgymond.
Vlogolni nektek: Az idei év egyik legjobb kísérlete volt, több vlog is kijött, nagyon szerettem csinálni, vágni, Tinccsel marhulni, meg úgy egyáltalán emberivé tenni ezt a platformot. Nem érzem azt, hogy az én világom lenne, számomra az írás a kifejezőbb eszköz, és sokkal inkább erre szeretném helyezni a hangsúlyt a későbbiekben is. 
Még kreatívabbnak lenni: Úgy érzem, összejött. Az, hogy néhány klasszikus blogbejegyzés típust ki nyakatekertem, más irányból néztem, sok érdekes és egyedi bejegyzést hozott magával. azért szóljatok, ha nem így van, és igazából egy sablon Barbie vagyok
Továbbra sem lesznek TAG-ek: Nem is lettek a Projektheteseken kívül :D 
Ami még történt:
Lett külön Instagram profilja a blognak: ami jelenleg még mindig nem annyira úgy funkcionál, ahogy azt egy normális PR-os szeretné, de ez már legyen a jövő problémája. A Storykat átlagosan 100-120-an nézitek, ami brutális, és ebből eskü mindenki magyar, erre nagyon figyelek, mert parázok az orosz maffiától. :D 
A 100. közzétett bejegyzés: Szeptember 24-én az Őszi bakancslistás bejegyzésem lett a szerencsés, fel sem tűnt, hogy már ennyinél tartunk.
50000 blogmegtekintés október 16-án: Mire ezt írom, már majdnem a 60 ezernél vagyunk, ami számomra OMFG, másfél év alatt számomra ez hatalmas elismerés. 
Első rosszindulatú kommentár: Úgy vártam már, mint augusztusban a hullócsillagokat, végre felnőtt lett a blog ezen szentség által. Leiner Laura - Valahol-járól írt bejegyzésemnél tituláltak csökkent agyúnak, és egyébként ez a legtöbb megtekintést kapott blogbejegyzés a maga 1725 megtekintésével, amit egyszerűen NEM ÉRTEK, WTF! Hogy? Hogy találjátok ti ezt meg ennyien? Hooooogy?
Bloggerinák megismerése: Fanny, Virág, Sára és általa a Felegáns team tagjai: Nina, Éda, Laura és Evelin, a régi motoros és számomra nagyon kedves személy Crissy, a projekthét tagjai, mind mind olyan emberek, akiket idén ismerhettem meg, és sokkal szegényebb lenne az életem nélkülük. Márpedig ha nincs a blog, őket sem ismerem meg, szóval nyugodtan írhatjuk ezt is a platform számlájára. Azoknak pedig, akik némán, a háttérből támogatnak, követnek, csak köszönni tudok mindent, név szerint számon vagytok tartva, és tutira nektek írok először, ha van valami big news. :)
Könyvkiadókkal való kapcsolatfelvétel: Igaz, ez már nagyon évvégi esemény, de a KMK is megdobott egy könyvel, az Álomgyárral is jókat e-mailezgetünk, szóval remélem ezek a kis lépések is elindítanak majd valamit a jövő év során.
Top három idén íródott bejegyzés (megtekintés alapján):
Tavi Kata vitte az évet, hálás vagyok az írónőnek, hogy megosztotta a saját oldalán is a vele kapcsolatos bejegyzéseket. :)
- INTERJÚ TAVI KATÁVAL, A SULIJEGYZETEK C. SOROZAT ÍRÓNŐJÉVEL ~ 900 megtekintés
- FÚÚÚHA. - VÉLEMÉNYEM TAVI KATA SZÍVKERINGŐ C. KÖNYVÉRŐL (SULIJEGYZETEK 4.) ~ két nap alatt hozott laza 700 megtekintést, ami elég para.
- "HOGYAN LEGYÉL GÓLYA?" - INGYENES EBOOK LETÖLTÉS! ~ 600 megtekintés körül jár, letölteni pedig majdnem 400-an letöltöttétek, ami megint rohadt para :D 
Általatok hagyott megjegyzések száma: 51 (:OOO)
Összesen közzétett bejegyzés: Ez is 51 lesz :D Úgy látszik, az idei évem az 51-es szám bűvkörében mozgott.
Tervek a jövő évre nézve:
- Első, legfontosabb és lényegében az egyetlen: ÉLETBEN TARTANI A BLOGOT! A probléma ott kezdődik, hogy 2018-as évem konkrétan két éve meg van tervezve, amibe egyelőre még fogalmam sincs, hogy illesztem be az újdonságokat. Köztük azt sem tudom, a blog milyen témákkal nem merül még ki, lesz e energiám minden esemény mellett még kreatívnak is lennem és még inkább viccesnek olyankor, mikor folyamatosan sík ideg leszek a szakdolgozat/államvizsga/melókeresés triumvirátustól. Szóval mondhatom, hogy strapás lesz az egész helyzet, biztosan elmondhatom, hogy lesznek csúszások, kihagyott hétvégék, erre leginkább április-május környékén számíthattok. Utóbbi röhej, már megint nem fogok tudni normális blogszülinapot tartani, idén se tudtam, én kifogtam ezt a májust rendesen. 
- Még újabb témák: sajnálom, én ilyen mindenbe belenyúlós, mindenről véleményt formáló típus vagyok. Bele fogok kötni naaaaaaaaaagyon sok mindenbe, és talán túlzásba is fogok esni, dehát éljen-éljen, ez az élet. 
- Rá fogok menni a beauty blogolásra is (na, nem a klasszikus módon, ahhoz én túl sóher vagyok, hogy több ezer forintot kiadjak valamire, aminek a hamisítványát párszázból megrendelem), erre vonatkozóan már idén is voltak elképzeléseim, de még alakítom őket, egyre tisztább, mit akarok. Jó lesz, Neverhoodos lesz, majd meglátjátok. 
- Több könyves értékelést akarok, ez leginkább abban az esetben jön össze, ha a kiadókkal lebratyizom, amit le kell. 
- Jön több életmódos és önismeretes, pszichológiai dolog, megint csak nem a klasszikus módon, mert engem a mondvacsinált motivációs trénerek a nagy büdös semmire se vesznek rá. 
- Még több bloggerral akarok megismerkedni, projektelni, barátkozni és jókat beszélgetni. Ezt majd meglátjuk, ahogy az élet alakítja. 
- Továbbra sem veszíteni a "színvonalból", ha az esetemben lehet egyáltalán ilyenről beszélni :D
Kedvencek: Idei favoritok a blog "kategóriái" közül ...
... könyves témájú bejegyzés: 10 DOLOG, AMIT A KÖNYVES ÁLOMPASIMNAK TUDNIA/TENNIE KELL imádtam megírni, és nagyon sokatoknak csaltam mosolyt az arcára
... életmódi: itt kettő van, mert képtelen vagyok választani HOGYAN VÁLTOZTATTAM AZ ÉLETEMEN? - 2.RÉSZ: EGY KIS MÚLT mert brutál őszinte és a HOGYAN VÁLTOZTATTAM AZ ÉLETEMEN? - 4. RÉSZ: ERASMUS ÉS AZ IDEI SZERELEM mert az életem legjobb részéről szól
... #alonetime: 5 NYÁRI PROGRAM-ÖTLET, AMIT IGENIS CSINÁLHATSZ EGYEDÜL annyit még hozzátennék, hogy az #alonetime bejegyzések jövőre több szerepet és saját helyet kapnak a menüsorban.
... projekthét TAG: A GYEREKEM SOAD-RA FOG SZÜLETNI - MUSIC PROJEKTHÉT TAG, mit fűzhetnék hozzá, beteg lett
... egyetemista: CSALÁD VS. EGYETEMISTA 2.0: AZ IDEI KIADÁS - NEVERHOODMAS '17  mert mind együtt élünk ebben a kínban. 

Mindenképp sikeresnek titulálom a 2017-es évet a Neverhood's Diary szempontjából. A hétvégén még hozom az életemre vonatkozó évértékelést is (na, az kemény lesz), ti pedig élvezzétek ki ezt a kicsi szünetet, olvassatok, netezzetek, tartsatok sorozat- és filmmaratonokat, amíg csak lehet, illetve kövessetek Facebookon, Molyon és Instán, hogy épp merre járok és mi hír a környékemről. 

Egész éves nagyölelés a csibéimnek, akiknek végtelenül hálás vagyok, és nélkületek talán már rég abbahagytam volna az írást:

december 29, 2017 2 comments
Olyan régen írtam már könyv véleményezést, hogy vissza kellett néznem, milyen címeket adtam egyáltalán az ilyen bejegyzéseimnek. Így év végére viszont szembejött pár olyan könyv, aminek olvasását semmiképp nem akartam örök időkre halasztani, véleményem meg pláne van róluk, szóval reader-blogger Neverhood is back, tapsot tapsot a főnöknek. 

Aki nem olvasta az előző részeket, azoknak spoileres lehet a következő bejegyzés, még ha nagyon igyekeztem is nem annak írni, sajnos vannak dolgok, amiket nem kerülhetek ki. Az előző részekről a véleményem  ITT és ITT olvasható, az írónővel készített interjú pedig ITT. Egy szó mint száz, igencsak végigkövettem a Sulijegyzetek sorozat megjelenését a kezdetektől, ami az esetemben borzasztóan ritka, általában megvárom, hogy valaminek az összes része kijöjjön, hogy aztán egy hét alatt ledaráljam mindet. Talán ezért is éreztem azt, hogy a negyedik rész méltó lezárást és méltó blogbejegyzést kell, hogy kapjon.
 Na de miről is szól a negyedik rész a fülszöveg alapján:

Lilla és Krisztián végzősök lettek a Duna-parti Gimnáziumban. Az tanévben egymást érik az izgalmas események: szalagavató, pályaválasztás, és vár rájuk a mumus,a rettegett érettségi vizsga is. A pár kapcsolata egyre komolyabbra fordul, de képesek lesznek kezelni a szerelem komolyabb kihívásait? Lilla válaszokat keres arra, ki ő, merre induljon a középiskola után, és hol a helye Krisztián életében.

A barátok mindennapjai sem könnyebbek. Vajon Márk elég erős, hogy szembenézzen az évek óta eltitkolt igazsággal? Gréta és Ákos meg tud birkózni azzal, hogy eltérnek a jövőbeli terveik? Jázmin és Kristóf feláldozná-e a szerelmet a tanulásért? Vajon Flóra örök magányra van ítélve?

Senkinek sem könnyű kiegyensúlyozottnak maradni, amikor ilyen nehéz döntéseket kell meghozni. Megvalósulhatnak az álmok, vágyak, szerelmek, amiket eddig kergettek? Egyáltalán ugyanarra vágynak még, amire régebben?

Talán csak én, de egyre nehezebbnek érzem azt, hogy egy sulis történet megfeleljen az igényeimnek. Vagy azért, mert már az egyetem padjait koptatom egy ideje, és "elfelejtettem" a nehéz középsulis éveket, vagy azért, mert lassan Dunát lehet rekeszteni a szegény hormontúltengéses kamaszokból a YA (young adult) kategóriái közt. Oké, kit áltatok, természetesen az utóbbi okozza a gondterheltségemet, mert némelyiktől totál kiég az agyam.

A Sulijegyzetek megjelenésekor sokan egyből összevetették az SZJG-vel, ami automatikus ember szokás, ilyen a természetünk, a hasonlóságokat mindig egy halmazba dobjuk (szociálpszichológusnak készülök jelenleg, látszik). Már akkor elmondtam, hogy a kettőt nem érdemes egy kalap alá venni, mert az SZJG tényleg az iskolában játszódott, míg a Sulijegyzetek sokkal inkább az iskola melletti dolgokról szól. S mennyire ráéreztem én erre, hát egy médium vagyok. 
Na de hogy ne húzzam, nyúzzam ezt az értékelést az egész sorozat bemutatásával, inkább rátérnék a lényegre, a negyedik, befejező Szívkeringő részre. Mert bizony ez az utolsó, és ejj, de nagyon fájt a szívem, mikor az utolsó oldalt olvastam. 4 éve követtem, kampányoltam titkon érte, és még az írónő is megismert az író-olvasó találkozón pár hete Szegeden, ami nagyon jól esett, és köszönöm Kata, hogy ilyen cuki voltál. Nagyon várom a következő könyved is. 

Az előző résznél valahol ott hagytuk abba, hogy Lilla és Krisztián egy ágyban ébredtek. Azt pedig csak a függővég tudta, hogy pontosan miért és milyen helyzetben, szóval rághattuk a körmünket a következő részig, hogy vajon mi történhetett. Kristóf és Jázmin nyálasan romantikusan vitázgattak, Ákos és Gréta közt alakult valami, Flóra titokzatossága Márkéhoz hasonló volt, és ez megint csak gyanút keltett mindenkiben. Utóbbi kettő történetszálát később ecsetelem, de rendesen meg voltam döbbenve, ennyit már most beharangozhatok.

Szóval alakultak a párok, és egy jó nagy görög lagzis szerű utolsó év volt kilátásban. Aha. Volt. Mert ez bizony nem úgy alakult, ahogy a tündérmesékben, és nem tudok elég hálás lenni az írónőnek, hogy így alakítgatta-fonogatta a szálakat. A Szívkeringőt elkezdtük augusztusban Lilla szemszögéből, és semmi felvezető nélkül gyorsan megkaptuk az egyik döbbent helyzetet, ami persze Krisztián és Márk újabb súrlódására adhatott okot. Ez a fejezet tipikus példája volt annak, hogy nem feltétlenül csak a gyerekek életével fogunk foglalkozni ebben a részben, ohohohóóó de mennyire nem. Az összes részben, de ebben a részben kifejezetten érződött, hogy a gyerek vs. szülő szituáció mennyi problémát, vitatni valót okoz egy serdülő gyerekes család életében. 
A másik fő szál a szexualitás témája volt, és nem tudok az írónőnek elég hálás lenni, amiért ennyire körbejárta ezt a témát, és ráadásul ennyire jól. Teljesen ízléses, teljesen életszerű helyzeteket hoz, és hogy igenis mennyi kétely lehet valakiben, akit külső szemlélő a leglazább személynek hisz. Lilla önbizalma, Krisztián igenis pasis hozzáállása (az embereknek vannak hormonjaik, meglepő, tudom), Grétáék elmélyült kapcsolata... mind mind teljesen reális és brutálisan őszinte. Számomra ez egy hatalmas csillagos ötös és már ezért megérte elolvasni ezt a könyvet, esküszöm, hogy nem a szerelemtől betépve csillogó mezőkön, rózsaszín szárnyú pillangók közt élték meg a szexualitásukat, ahogy sok egyéb más nyálas könyvben. 

"Minden esetre nem akartam magam kívülállónak érezni azért, mert technikailag még szűz vagyok. Ha valaki azt mondja, nem normális, ahogy a szexhez viszonyulok ennyi idősen, akkor az feljebbvalónak gondolja magát másoknál. Ahhoz pedig senkinek sincs joga."

A harmadik fő szál: Márk. IMÁDTAM az ő fejezetét, komolyan kellene róla egy külön novellás könyv, egyszerűen meg zabáltam. Ahogy a végére értem a könyvek, és nagy sóhajok közepette elfogadtam, hogy akkor most ennek tényleg vége, visszalapoztam az ő szemszögének fejezetéhez, és újraolvastam, mert valami eszelősen jó volt. Ha az egész sorozatot nézem egyben, akkor teljesen az az érzésem, hogy az első könyv Krisztián része volt, a második Kristófé, harmadik Ákosé és a grand finálé volt Márk. Rettenetesen rétegelt karakter az övé, amit eddig is tudtunk, de így belemászva és az ő szeméből végignézve az egészet el se tudtuk képzelni szerintem, hogy mennyire. Ezért taps az írónőnek, pszichológiai szempontból is nagyon jól felépített személy lett a mi kedvenc Zedünk. 

"Túl sok mindent akartam és minden kihullott a kezemből. Mindig is ilyen voltam, bár ezt senki nem tudta rólam."

Nálam megint a fiúk vitték a prímet, de azért a lányok se voltak restek, végre kiderült, hogy van személyiségük. Lilla ugye a központi forrása az egész társaságnak, Jázmin helyzetére nem voltam felkészülve lelkileg, szóval meglepetés volt a köbön, Gréta az előző részben megkapta a maga történetszálát, a mostanira nem is igazán volt szükség, Flóráról meg kiderült, hogy az eddigi leglényegtelenebb karakter hasonlít rám, szerencsétlen bloggerinára leginkább. Szóval volt meglepetés rendesen, még ha 60%-ban oda kötöttünk is ki, ahova várható volt. De az a többi negyven, jesszuskám. Szakítások, bunyó, megérdemelt bemosás, meglepő csókok, szétszakadó társaság, Kristóf, Ervin (???), Ákos megérdemelt sorsa, Márk apja, egy meglepő kimenetelű balatoni hétvége... volt itt minden, mint Karácsonykor, fel sem tudok sorolni minden lényeges pillanatot, annyi minden történt, ami folyamatosan lázban tartja az olvasót. 
Persze messze nem hibátlan se a könyv, se a sorozat. Vannak kisebb logikai buktatók és Lilla hozzáállása a barátaihoz néhol nekem nagyon fura, ami nem feltétlenül jó példa. Krisztián sokszor jobb barátja volt a lány barátnőinek, mint nevezetesen a lány, másfelől viszont Lilla térítette észhez sokszor a fiúkat. Szóval rejtély az egész. 

Na de milyen a vég? Lezáratlan, de valahol érthetően lezáratlan. Elsőre kibuktam, hogy nemár, ennyi? Nem feltétlenül tudjuk meg, mi lesz a jövőjükben, márpedig személy szerint mindig az ilyen típusú könyveket szerettem jobban. Az írónő feldobta a labdát, aztán mindenki úgy kapja el, ahogy szeretné. Érdekes megközelítés, az agyam örül neki, a szívem meg végigmondja az összes ismert és létező káromkodást magyarul, angolul, lengyelül és szerbül, és még németül is, pedig nem is tudok németül. Szóval igen, mindenki maga döntse el, hogy mit érez ezzel kapcsolatban, és írja meg, mert nekem még nem sikerült választanom, és hiába írok pró-kontra listát, az se akar segíteni.

"Senki se tiltakozott. A suli hozott össze minket, és azért lehettünk most itt, mert egyszer ugyanabban az épületben kezdtük el a középiskolát, és kellőképp őrültek voltunk azokban az években, amikor annak kellett lenni."

Hogy őszinte legyek, erről a könyvről vagy a Sulijegyzetek teljes sorozatáról akár egy óra hosszát is tudok mesélni, szereplőket és cselekményszálakat kielemezve, de 1. akkor soha nem érek ennek a bejegyzésnek a végére, 2. akkor már nem érné meg másnak kézbe venni, mert minden lényeget elmondtam, márpedig én szeretném, ha sokan elolvasnák, mert megéri. Kicsit a szívem csücske ez a sorozat, olyan, mintha az unokahúgom lenne: nincs hozzá semmi közöm az égegyadta világon, de azért nagyon szeretem. 
Talán nem lesz kultikus könyvsorozat vagy hatalmas rajongótábora, de számomra nagyon sokat adott és leginkább annak a példáját, hogy mennyit tud fejlődni egy író az első regényéhez képest. Igenis vannak jó magyar írók, ezt szerintem egyre több és több könyv bizonyítja, és igenis szükségünk van a hazai, reális képet bemutató történetekre, nem pedig csak a hálivúdi giccsre. Ebben a könyvben mindenki talál olyan élethelyzetet, ami a saját életéhez is kapcsolódik, talál olyan szereplőt, akit magáénak érez és talál olyan fejezetet, amiért szurkolt vagy boldoggá teszi. Ha valamire, akkor az olvasás megszeretéséhez komoly szükség van ilyen fiatalos, élethű eseményeket bemutató könyvekre, amely tele van barátokkal, vitákkal, szerelemmel és szakítással. Mert ez az élet és ezek velünk is megtörténnek. Jó, ha ezt már a tizenévesek is előre tudják. 

Kedvenc karakter: Phú, ebben a részben Márk, amúgy a fiúk.
Kedvenc jelenet: Piszkosul nehéz választani, de kettő van, amit kiemelnék. Az egyik a balatoni hétvége, miután kiderül néhány titok és Márk - Flóra találkozása az utcán. Hot AF.
Legjelentéktelenebb szereplő: Gréta drága, olyan nyeh lett.
Kedvenc köcsög szereplő: Márk apja. Hogy felcseszett, jóég.
Kiből kellett volna több: Kristóf. Mert szeretem, és rejtély lett.
Legnormálisabb karakter: Krisztián. Igen, még engem is meglep, hogy ezt írom.
Legmeghatóbb rész: Utolsó sulis nap. Tiszta szomi.

Borító: A végére vagy megszoktam a stílust, vagy csak szép lett, de a zöld gerinctől eltekintve teljesen normálisan néz ki, a virágot nem tudom értelmezni, de a csajszikánk végre vörös hajú, a fiú meg legalább egy tornateremben van. Nem vészes. 

"Bírtam ezeket a csajokat, mert hozzánk tartoztak. Tőlünk vártak védelmet, hozzánk jöttek vigasztalódni, minket akartak mindenáron felbosszantani. Bírtam a srácokat, mert a legjobb haverok voltak. Ha lett volna fivérem, olyat kívántam volna, mint Ákos. Ha csak egyetlen különc haverom lehetett volna a suliban, Kristóffal barátkozom össze, és ha kötelező lenne riválist választani, Zentai már úgyis bevált, mert minduntalan arra ösztönöz, hogy jobb legyek. És ha nekem eszembe jutott, hogy az érettségi után ilyen lesz az életünk, és talán sose találkozunk ebben a felállásban még egyszer, akkor a többieknek is.
A remény vált a legjobb barátunkká. Ugyan mi másunk maradt még ezen kívül?"

Köszönöm az írónőnek, hogy megírta, és a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy megdobtak egy példánnyal, rég örültem már valaminek ennyire. Ide kattintva meg tudjátok ti is rendelni, ha az én kő szívemnek tetszett, nektek is fog. 

Idén nagyon kevés könyvet olvastam, még kevesebb tetszett, remélhetőleg ezen jövő évben lesz lehetőségem változtatni. 
Ti olvastátok a Sulijegyzet sorozatot? Ki a kedvenc szereplőtök? Írjátok meg itt kommentárban, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán, Instán pedig követhetitek, épp merre járok. 

A héten még jön egy rendhagyó évértékelés, hamarosan pedig 10UARY-zünk, már alig várom. :3 

Csibeölelős: 
p.s: ugye nem én vagyok az egyetlen, aki ezen képek láttán legszívesebben felvenné a nem létező tütüjét és keringene körbe-körbe a -5 fokban?
december 26, 2017 No comments
A tavalyi év sikere után idén újra NEVERHOODMAS-szal "hangolódunk" az ünnepekre amolyan neverhoodosan: 10 dolog, diy, könyves és egyetemista témák, és még sok minden a nagy telezabálós ünnep érkezéséig minden hétvégén. 

Az elmúlt év egyik legnépszerűbb, és általam is mai napig TOP 3 kedvenc bejegyzését úgy éreztem, ideje frissíteni, lévén, tavaly annyi kiegészítést, történetet és esetet kaptam leginkább a Molyon az "Egyetemista, főiskolás molyok" zónájától, hogy ezt a világnak is látnia kell.

Meg hát kicsit olyan ez, mint a nincs Karácsony Kevin nélkül. Nincs Neverhoodmas Család vs. Egyetemista nélkül. Ez az az bejegyzés, ami őszintén szívből és határok nélkül jön. Szóval Enjoy, és az előrevárható száz éve látott rokonokkal kapcsolatban sose hagyjon el titeket a remény. 

Megjegyzés: aki a tavalyit is olvasta, annak néhány ismerős lesz, mert ezek a rohadt kérdések is ismétlődnek évről évre, látogatásról látogatásra. Szóval érezzétek a lényeget.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
"Neked nem kellett volna már fejezned?"
Amikor fogalma sincs, mit tanulsz, vagy milyen a mostani rendszer, de bezzeg a matek megy, és kiszámolgatja, hogy csúszol. És még meg is dorgál érte. Imádom.

"A Miki bátyád lányának a fiújának az öccse is azt tanulta, májusban fejezett és most a Tescoban kasszázik. Sokra vitte."
Fhúúú, ettől nagyon el tud szállni az agyam. Mégis hogy magyarázod meg a drága nyugdíjas állománynak, hogy nem megy minden egy csapásra, és hogy amúgy te is rohadtul be vagy szarva izgulva, hogy mi lesz veled diplomálás után. 
Másfelől meg örülni fogok, ha lesz legalább ennyi munkám, mert valakinek ezt is meg kell csinálnia. Ámen.

"Még mindig kollégiumban vagy? Mi a te korodban már öregapáddal a házat vettük."
Én is fogom, csak várom a hétvégi nyertes lottószámokat.

"Na oszt a legény hol van?" 
A tavalyi, "na oszt legény van e már"-ról váltottunk, de csak kérdésmódban, nem szituációban értsd, ugyanúgy nincs, szóval rejtély a váltás. Legszívesebben rávágnám, hogy 'fent a szobámban, az ágyhoz kötözve vár', de a végén még kikiáltanának sátánistának, ami Karácsonykor duplán nem a legjobb pillanat. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
"Jaj, a Katika mesélte, hogy az unokája is idén kezdett gyógyszerészeten, az ő szakja nagyon nehéz."
Igen,  mert a mienk, földi halandóké nem az, ugyebár. 

"Hogy mennek a vizsgák?"
Hogy a legjobb hasonlattal éljek: 'Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom.' 

"Az ösztöndíjadból jól megélsz?"
Ha lenne, élnék. Ahelyett a ronda pulóver helyett, amit adtál, jobban örültem volna az árának egyébként, de már mindegy.

"És nem nehéz dolgozni suli mellett?"
Látod ezeket a karikákat a szemem alatt? LÁTOD? 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva
"Tanuljál csak, addig jó, míg tanulsz..."
Igen, csak cseszhetem, ha közben lassan el kell adnom az egyik vesém, hogy kifizessem legalább a kollégiumot. Vagy a lelkemet az ördögnek. Vagy a testemet egy Sugar Daddynek. (Ugyanitt 21 éves egyetemista lány keresi sokat dolgozó, arányaiban nem túl csúnya, könyvtárral és magángéppel rendelkező párját. Jelige: plshelpme.) 

"... majd meglátod, milyen nehéz dolgozni."
Ja, mert köztudottan egy burokban élek, és a szolgálóim itt térdelnek előttem, és lesik minden kívánságomat. Hogyne. 

"És akkor mész ki külföldre te is?"
Ja, Vegasig meg sem állok, híres színésznő leszek, és szétdrogozom az agyam a hirtelen jött népszerűségben. Egyelőre ennyi a terv, de ha van valami ötlete, szívesen fogadom. 

Most pedig jöjjön az idei/tavalyi válogatás a kedvenc reakciókból ezzel az egésszel kapcsolatban, Molypajtikák engedélyével:





Ez a lista szerintem még mindig kifogyhatatlan, szóval ha valami nálatok elhangzik, és kihagytam, azt írjátok meg kommentárban itt, Molyon, vagy a Neverhood's Diary Facebook oldalán, Instán pedig Storyban követhetitek, épp merre járok. 

Ezennel lezárom az idei Neverhoodmast (is), remélem legalább 1-2 megmosolyogtató bejegyzéssel sikerült vidámabbá és kevésbé kliséssé tennem az ünnepekre való hangolódásotokat. 
Nagyon-nagyon békés, csendes, és boldog ünnepeket kívánok, ne zabáljátok túl magatokat, és örüljetek minden apró ajándéknak.

Csókoltat rénszarvasoshajpántot viselő csibeanyátok:
december 24, 2017 No comments
Newer Posts
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ►  2024 (1)
    • ►  február (1)
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ▼  2017 (46)
    • ▼  december (7)
      • Mi jött be 2017-ben? Évértékelés és blogévzárás - ...
      • Mi jött be 2017-ben? Évértékelés és blogévzárás - ...
      • Tavi Kata - Szívkeringő (Sulijegyzetek 4.)
      • Család vs. Egyetemista 2.0: az idei kiadás - NEVER...
      • YA klisék, amiktől a falra mászok - XMAS EDITION -...
      • Christmas Projekthét TAG - Neverhoodmas '17
      • Zenék, amiktől idén karácsonyig mentsen meg az ég ...
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • Leiner Laura: Emlékezz rám (Iskolák versenye #3)
    Lehet, hogy eltűntem, lehet, hogy oka van annak, amiért nincsenek bejegyzések... De komolyan azt hittétek, hogy LL kritika nélkül maradto...
  • Leiner Laura: Maradj velem (Iskolák versenye #2)
    Hát úúúúristen, hát nem fogjátok elhinni, de valami eszméletlen csoda folytán Laura NEM húzta száz évig a szerelmi szálat, hát mivel érde...
  • 5 nyári program-ötlet, amit igenis csinálhatsz egyedül
    A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős...
  • Tisztességesen elkésve - 12 jó dolog 2018-ból
    Nem szabadkozok, nem mondom most is, hogy elnézést, mindent leírtam ITT , leginkább arról, hogy miért ilyen szórványosan záporosak a blog...
  • Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye #1)
    Én őszintén próbáltam rá egyet aludni, felfogni, mit is olvastam, végiggondolni minden szavat, amit le akarok írni az értékelésben, de ro...
  • Leiner Laura - Valahol (Bexi-sorozat 5.)
    Napok óta halasztom ennek a könyvnek az értékelését, mert képtelen vagyok tisztázni magamban, hogy tetszett-e, vagy sem ( jó, meg az Er...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates