Neverhood's Diary: május 2016

Kollégium. A pokol. A borzadály. A legnagyobb partik és a legkirályabb szobatárasak. Mindenkinek más jut róla eszébe. Sokan nem hajlandóak még megpályázni sem, mások csakis ott tudják elképzelni a főiskolás/egyetemi éveiket. Kollégium amennyi, annyi féle, kis közösség vagy hatalmas, több emeletes épület, három vagy 10 fős szobák, saját vagy közös fürdőszoba. A határ a csillagos ég, de mégis vannak olyan ismerős szituációk, amit mind átélünk, mint például

10. Mocskos konyha

Hétvégén nincs takarítás, úgyhogy vasárnap már brutális körülmények fogadnak a konyhában, ahova vígan bevágódsz terveid szerint hatalmas főzőcskézést csapni. Aztán a körülmények eltántorítanak, mocskos tűzhely, szemetesből kibuggyanó ismeretlen eredetű dolgok, a mosogatóban beazonosíthatatlan foltok, legtöbbször eldugult lefolyóval. Inkább gyorsan összeütsz valamit, mert az étvágyad is elmegy a látványtól. Aztán hétfőn persze csillog az egész, de akkor már nincs időd sem kedved hétfogásos vacsorákat alkotni.

9. Szobatársad pasija/csaja folyton nálatok lóg

Néhány alkalom még teljesen rendben van, még te is összehaverkodsz vele, szívesen látod, ha meg tanulni jön át, vagy sorozatot nézni, még nem zavar. De ha 24/7 ott eszi a fene a szobátokban, állandóan nyalnak-falnak a szobatársaddal, és alig várják, hogy elhúzz onnan, az már magasan a bosszantó kategóriába tartozik. Ha közben kiderül, hogy sem órára nem jár, sem dolgozni, csak YOLO-zik bele a nagyvilágba, na az a plafon. Persze, ha megbeszélnéd mindezt a szobatársaddal, akkor kitör a harmadik világháború.

8. Fürdőszobai tömeg

Ha nincs akkora szerencséd, hogy a szobádhoz külön fürdőszoba tartozzon, akkor bizony hamar megtanulod, melyek azok az időszakok, mikor még véletlen se menj tusolni, mert sem melegvíz, sem szabad fülke nem lesz. Ez legtöbbször a 19-22 óra közti időszak, de megint csak kollégiuma és embere válogatja. Ráadásul mikor már bemész, és valaki tusol, te viszont 10 perc alatt végzel, ő meg még mindig ott van, folyamatosan folyatva a vizet, na, akkor érted meg, miért fagy le a fejed hajmosáskor, lévén hideg vizen kívül más nem jutott.

7. Haj. Haj mindenhol.

A szőnyegbe taposva, a ruháidon, a mosdóban, a tusolóban, a felmosón, a porszívó végén. Mindenhol hajszálakat találsz ~~mi idén még a hűtőnben is akadtunk egyre~~, hiába takarítasz, két nap múlva ugyanúgy csomókban áll az egész a padlón.

6. Party time.

Persze, hogy akkor van a legnagyobb buli a kollégiumban, mikor neked másnap életed legfontosabb vizsgája van. Az ajtón kereszül is beszűrődik a folyosón részegen tomboló kolitársaid lármázása, az üvöltő zenéről nem is beszélve, amitől még te érzed magad rosszul, amiért nem mehetsz kitombolni magad. Viszont tanulni sem tudsz, úgyhogy bármelyik oldalról is nézzük a dolgot, piszkosul megszívtad.

5. Nincs Wifi.

Ó, a huszonegyedik század és a maga gyönyörűsége. Egy-két óráig még tartod magad, sikerül elfoglalni a netezésre szánt "szabadidőd", fél nap elteltével már bosszankodsz, egy nap internet nélküliség után pedig a hajad téped. Partnereid ebben a szobatársaid, és az unalmukban folyosón sétálgató egyéb kolleszosok. Ha pedig másnap fontos vizsgád van, vagy aznap netes, akkor aztán elszabadul a pokol.

4. Rendetlenség

Óó, hát ha valaki, én 18 éven át magyaráztam a bizonyítványom azzal, hogy engem a káosz éltet. Hogy a rendetlenségben találom csak a cuccaimat, vagy hogy azért nem pakolom el őket, mert úgyis szükség lesz rá. Aztán a sors a képembe nyomta a rendetlenség királynőjét szobatárs formájában, és azóta mindennek precízen-pontosan a helyén kell lennie. Szétdobált papucsok? Füzethalmok? Bevetetlen ágy? Aláírtad a halálos ítéletedet, drágám.

3. Szagok

Akárhogy szellőztettek, a kis helyet akkor is belakjátok, az ételek keverednek a test aromáival, plusz a szobatársad kint hagyja a penészes kajáját az asztalán. Vagy ontja magából a cigarettafüstöt. Vagy részegen hazaállít, alkoholszagban fürődve. Vagy egy alkalommal elhasznál fél tubus dezodort, csak hogy biztos megfulladj a közelében.

2. A fürdőszobai nedves kilincs

Brr, még az emlékétől is borzongok. Az érzés, mikor lenyomod a kilincset, és érzed, hogy az előtted levő hátrahagyta rajta nyomát. Csak reméled, hogy a megmosott vizes keze az, nem pedig más, beazonosíthatatlan biológiai végtermék.
Ugyanez igaz a WC ülőkére is. A kollégium nem a higiénia legjobb példája.

1. A szobatársak

Bizony, ha kollégista vagy, soha nem vagy egyedül. Még ha egy hétvégére magadra is hagynak, a cuccaik akkor is körülvesznek, emlékeztetve így nem oly magányos létedre. Kifoghatod a legkirályabb arcokat, a partikirálynőket, a szerényeket és a rendeseket, a bunkókat és a flegma picsákat is. ~~Utóbbiak a kedvenceim, nem váltottunk könnyes búcsút, ennyit mondhatok.~~ Egy biztos: össze kell szoknotok. Mind éltek egyfajta életet, ez vagy kompatibilis a másikéval, vagy egyáltalán nem összeegyeztethető. Generációs különbségek, kari változatosság, életfelfogás, és még órákig sorolhatnám. Ha ezt nem bírod, akkor válts lakásra, vagy csövelj a híd alatt, vagy...
Ráadás: azt hiszed, a legjobb barátnőddel szuper szobatársak lesztek? Álomvilágban élsz.

+1 Mikor év végén hazapakolod az összes cuccod, és fogalmad sincs, mit hova tegyél, mert már külön választottad az otthoni és az egyetemista életed. ~~Írom ezt úgy, hogy két lépést lehet jelenleg tenni a szobámban a dobozok és táskák torlasza miatt. Soha nem pakolok ki, sohaaa.~~

május 31, 2016 No megjegyzés

Aki olvas, tudja, milyen egy olvasó - szereplő közti kapcsolat kialakulása. Vele kelsz, vele fekszel, tanulsz tőle, és a mindennapjaid részévé válik. Miről másról ismerhető meg legjobban az ember lánya, ha nem arról, kik azok a könyvben megjelenő szereplők, akiket mélyen a szívébe zárt, és óriási szeretettel gondol vissza rájuk. Ha ezek ráadásul a ~~szexi~~ férfi nemet is képviselik, akkor aztán elszabadul a pokol, mert a saját hárem kialakítása nem mindig ésszerű okokból történik, sokkal inkább a szív vezérel ~~és a test.~~ Az utóbbi fél évben kezdtem nem mindenkibe három mondat után beleszeretni, amit kifejezetten fejlődésnek titulálok, úgyhogy ideje lesz összeszednem, kik is szerepelnek a könyves pasik örök toplistámon. Azt már senki ne kérje tőlem, hogy rangsoroljak is, mert LEHETETLEN, és nem akarom egyik drágaságot sem megsérteni.

Étienne St. Clair, a cuki, az édes, a nem tökéletes, és ettől hihetetlenül valóságos. Stephanie Perkins regénye, az Anna és a francia csók, aminek giccses címe és borítója sokáig eltántorított a történet elolvasásától végül olyan dinamikus és izgalmas eseményeket hozott, ami miatt nem tudtam letenni a kezemből, és bármikor szívesen újraolvasom, mert megmosolyogtat, és kicsit fejbekólint a valóságával. Étienne nem egy szent, nem egy félisten, és nem egy kigyúrt állat, mégis az első pillanattól kezdve ő A PASI, így nagy betűkkel. Tökéletes barátnő, tökéletes baráti társaság, tökéletes iskolai eredmények - és a felszín alatt mégis minden tökéletlen. Nem cselekszik helyesen, sőt, egyik hibát a másik követi, de a végén képes kiállni, és mindenért bocsánatot kérni, mindenért felelősséget vállalni, és őszinte lenni. És ha valamit tanulhattam tőle, az kiállni magamért, mert ő is merte ezt tenni.

@weheartit @Lola Smile❤️ @Pretty Katy️ @Outsidezoe

Mark Watney, a ~~marslakó~~ - aki szerint Mark nem egy beteg állat, akkor olvassa újra Andy Weir könyvét, mert vagy elfeledkezett róla, vagy soha nem is merült bele igazán ebbe a letaglózó történetbe. Ha tesóm nem említi, valószínűleg én magam sem olvastam volna el A Marsit ~~anikót~~, mert olyan közel állunk egymáshoz a fizikával, mint a ragadozó a zsákmányával - csak egy maradhat, és az úgyis a fizika lesz. De az az emberiségbe vetett remény, amit Mark adott egy olyan antiszoc pesszimista lánynak, mint nekem, sok mindent megváltoztatott. Nem mondom, hogy képes lennék maradéktalanul bízni az emberekben, megéltem már 20 év alatt elég megalázást a barátaimnak hitt valakiktől is, nem hogy idegenekre bízzam az életem, Mark mégis képes volt humorral, de kellő komolysággal is átvészelni hosszú hónapokat. Haza akart jutni, és haza akarták juttatni. Csak ez számított, nekem pedig adott épp elég átgondolkodnivalót.

@weheartit @isabelmendez098 @beyzafb200329 @ILikeBeingMyself

Alejandro Fuentes, a legnagyobb szerelem - aki követ molyon, tisztában van vele, hogy számomra a Perfect Chemistry a legnagyobb best. Az, hogy miért, talán sosem magyaráztam meg igazán, de épp ezért látom idejét egy hosszabb postban kifejteni. Simone Elkeles könyve nem egy maradandó alkotás, egyáltalán nem mondahtó egyedinek a piacon, vagy akár komoly irodalmi műnek. Számos jó lány-rossz pasi felállást találunk a könyvek, filmek, sorozatok, művészetek világában, úgyhogy ilyen téren meg pláne nem kellene az égig marasztalni, és nem is fogom. De mindenkinek van egy könyv, egy igazán nagy szerelem, egy igazán fontos történet az életében, és nekem ez a Tökéletes kémia. 2014-ben olvastam először, akkor félbehagyva (!), majd újabb próbálkozással csalódottan, hogy mégis mi ez a nyálas vég. Úgyhogy egyáltalán nem indult zökkenőmentesen ez a kapcsolat sem, mégis éreztem, hogy komolyabb odafigyeléssel kell nekiülnöm, és értelmeznem az olvasottakat, nem pedig gyerekfejjel.

És mint az ősrobbanás, úgy sodort el mindent magával, felfogtam a mondatok és pillanatok jelentőségét, a halálesetek igazi fájdalmát, és a problémák komolyságát. Legfőképp pedig azt, hogy senki nem az, akinek látszik, vagy látszani akar. Elítélhetünk bárkit csak a külseje miatt, vagy az adott viselkedése miatt, csak épp időt is kellene rá szánni. A Tökéletes kémia nem azt mondja, hogy ne ítélkezz, mert igenis mind alkotunk véleményt a másikról, a külsejéről, a stílusáról, csak épp tovább is haladunk, otthagyva a pillanatot, és az időt, amit inkább arra kellene fordítanunk, hogy megismerjük a másikat. Alex képes volt változni és változtatni az életén MIUTÁN volt kiért. Egyáltalán nem Brit kedves arca és rövidszoknyája miatt hozott meg döntéseket, hanem a lány egésze miatt. És ezért óriási helyet foglal el a plátói szívemen.

@weheartit @rockarhamstern @CaribaFiesta @kristaq_lico_3 @DareToMili

Maxon Schreave - komolyan, van olyan felsorolás, ahol ez a drága herceg nincs a listán? Pedig én voltam az, aki a második könyv végéig szinte kiabálta, hogy márpedig Aspen a kedvence. Így is volt, a nyálas képű jófiúk nem az eseteim, Maxon pedig sokáig nem is volt több annál. Mekkora gáz már, hogy Nagy Ő stílusú realityben kell találnia nőt, nemár... éééééés akkor jött a háttérsztori, amit nem vártam (utólag, számos könyvvel a hátam mögött már rájöttem, hogy lazán kitalálhattam volna) és Maxon egyből az élre ugrott, ledarálva így a lépcsőn még várakozó karaktereket. A Párválasztó trilógia ~~tudom, hogy öt könyv van, szóval nem trilógia, de az utolsó kettőt nem vagyok hajlandó beleszámolni~~ még épp időben jött ki a posztapokaliptikus világú könyvek mániájába, nem rossz háttérfelépítéssel (nekem kifejezetten az egyik kedvencem a megváltozott világ leírása) és megadta nekünk Maxont, a jótét lelket a sok rosszfiú, szexi könyves pasi mellé, amire nagy szükség volt már. Sem tetkó, sem kigyúrt has, mégis apró megnyilvánulásaival képes a legkőszívübb leányzót is levenni a lábáról. A kedvessége, az emberekbe ~~és Americába~~ vetett türelme példaértékű, és talán ez volt számomra a legvonzóbb tulajdonsága. Békét akart egy olyan világban, ahol erre nincs esély, mégis képes volt türelemmel, higgadtsággal, nyugodt hangvétellel és rejtett fájdalmak közt elérni, amit akart. Az én "mindentmostazonnalakarok" személyiségemnek nagy pofon volt ez, de pozitív értelemben, ezért is fontos számomra, hogy felkerüljön a neve erre a kis szösszenetre.
~~Egyébként számomra Maxon egyenlő Carl Philip svéd herceggel, keressetek rá, meg fogtok lepődni.~~

@weheartit @Silvemisterious @bluemoon_15

Gabriel a Sixth Grade Secrets-ből, vagy magyarul kicsit sem kreatív "Laura titkos társaságából" volt az első könyves pasi, akibe belezúgtam 10 évvel ezelőtt. Az, hogy egy általános iskolás gyerekkönyv szereplőjét beteszek ilyen nívós társaság közé, csak azt jelzi, mennyire nem vagyok normális, de ezt vállalom. Fogalmam sincs, hányszor olvastam el Louis Sachar könyvét kiskoromban, emlékszem, hogy anyám már elrejtette előlem ~~én meg profin megtaláltam a ruhásszekrényében~~, de nincs kizárva, hogy egyes fejezeteket fejből fel tudnék mondani, ha úgy adná az alkalom. Épp ezért nem hagyhattam ki a listáról, de így utólag már tudom, sok mindenre megtanított nem csak a könyv, hanem ő maga is. Tévedések, eldurvuló gyerekcsínyek, bosszúállás, tragédiák, felelőségvállalás. Gabriel kiállt magáért a tévedésnél is, tudta, hogy neki van igaza, mégsem verte a mellét később, mikor mindenre fény derült. Vállalta a saját felelősségét az egész társaság ügyében, ami számomra 10 évesen és manapság is komoly lényeggel bír. Nevel ez a könyv rendesen, alig várom, hogy az unokahúgom kezébe nyomhassam, mert felnőttként egyértelmű, akkoriban viszont még változtató értékkel bíró tanulsággal rendelkezik.


@weheartit @Keeegan @luxury_mnp @reaching4you

A lista persze itt nem ér véget, számos fő- és mellékszereplő alakította a világgal kapcsolatos nézeteimet az évek során, azonban úgy véltem, érdemesebb kategóriákat létrehoznom. A felsoroltak egyikét sem tartom tipikus szépfiúnak, mindnyájuknak megvan a maga hibája, ami miatt még inkább lehet velük azonosulni ~~és beléjük esni~~.

Nektek ki vagy kik azok a könyv karaktereitek, akik kihatással voltak az életetek valamely szakaszára, vagy képesek voltak megváltoztatni a véleményetek valamiről? :)

május 28, 2016 No megjegyzés

Tuuuuuuuudom. Tudom, hogy a csapból is ez folyik, hogy Pinteresten bármit keresel, egy ilyet biztos kidob, és én nem vagyok híve a majmolásnak. De ez egy évek óta tartó szerelem, mely végre beteljesült. A különböző DIY oldalak meg elmehetnek a fenébe, mert ez bizony rohadt nehéz meló volt, nem csak egy ráragasztom, és a viszontlátásra dolog. De mindent a maga idejében.

Az itthoni asztalom közel 10 éve van meg, számtalan átrendezést megélt, kreatívkodást szenvedett el és az utóbbi időben rendszeresen szét akar esni, de ezt még tudtam orvosolni. Annó édesanyámnak volt annyi esze, hogy azt mondja, "hé, 10 éves a lányom, szét fogja cseszni az egész fa fedőlapot, úgyhogy ragasztok rá egy átlátszó öntapadós fóliát." Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ez volt anyám második legjobb döntése az életében ~~az első természetesen hogy ilyen zseniális gyermeket szült személyemben, muhahaha.~~ A fólia csodát tett, ha valamit belekarcoltam, akkor az semennyire, vagy csak alig sértette a fát, és így a lapja nem használódott el. Viszont a fólia igen, és kezdett elhanyagolt érzést adni, amit nem türhettem tovább.

Tavaly nyáron aztán óriási átalakításba kezdtem a szobámat illetően, eszméletlen mennyiségű cuccot dobtam ki/adtam el/adakoztam különböző szervezeteknek, hogy minél átláthatóbb, de összefüggő képet kaphassak a helyiségről, a fekete-fehér dolgokra még nagyobb hangsúlyt fektettem, amik az egész szobám lényegét képezik (erről majd egy későbbi bejegyzésben írok). Az asztalra akkor nem jutott sem idő, sem pénz, de tudtam, hogy egyszer ezt is kezelésbe veszem.

És ennek napja el is érkezett egy szép májusi napon. Kirándulás az OBI-ban, felcsillanó szem, nyíló pénztárca.

Amit tudni kell az öntapadós fóliáról, hogy érzékeny. Ha meggyűröd, felsérted valamivel, örök nyom marad rajta, amit az életben nem símitasz ki. Én a 67cm széleset vettem, 2 métert, mert annak a híve vagyok, hogy a többől egyszerűbb keveset csinálni, de a kevéssel nem tudsz mit kezdeni. Itthon aztán nagy elánnal vetettem volna rá magam a ragasztásra, de tudtam, hogy türelmesnek kell lennem, és lassan haladni ~~pokol.~~Úgyhogy elkezdtem leszedni a felső átlátszó réteget, ami kezdetben nagyon könnyű volt, aztán jött pepecselős része:

Amikor azt hittem, gyerekjáték lesz...

...aztán kénytelen voltam tapétavágóval nekiesni

De a lényeg, hogy lejött, és aminek külön örültem, hogy nem hagyott maga után ragacsos érzést, átmostam mosószeres szivaccsal, majd alkohollal zsírtalanítottam, hogy tutt-frutti tapadjon az új fólia, de ha ki is hagytam volna ezeket a lépéseket, sem lett volna gond belőle.

Miután levágtam a kellő hosszúság + öt centit, a fólia hátoldalán kb. húsz centinként apró vágásokat tettem, tényleg csak épp, hogy megkarcoltam a papírt, hogy később, mikor fokozatosan húzom az asztal és a fólia közt a papírt, könyebben el tudjam távolítani, és ne gyűrődjön az egész a ragasztás alatt. Ezt bezzeg sehol nem írják le, de szerintem hatalmas segítség, csak ajánlani tudom. Kellett valami egyenes tárgy, ami lehetőleg nem színes, mert az csak befogja az márvány felületet (mondtam, hogy érzékeny, hát erre is) Vonalzóval estem neki, jól lenyomva, és teljesen helyt is állt. Máshol láttam poharat és füzetet is, nekem ez jött be.

A felénél volt egy pont, mikor elkezdtem bánni a tettem, mert nagyon úgy nézett ki, hogy egy konyhaszigetet csinálok az asztalomból, de YOLO alapon folytattam, fájó háttal és ujjakkal. Néhány centit húztam a papíron alulról, és lesímítottam a fóliát, majd újra húztam a papírt, és újra végigtapogattam egy szakaszt. A széleit aztán behajtottam, a széleket pedig eldolgoztam, meglepően jól sikerültek. A legnagyobb csoda viszont, hogy csak egy szakasznál kellett "visszalépnem" mert levegő került alá, és nem akartam, hogy huplis legyen, úgyhogy ott felszedtem, majd újra leraktam az egészet, és mehettem is tovább.

Ahogy befejeztem, kezdődhetett a vigyorgás, mert BRUTÁLISAN TETSZETT A VÉGEREDMÉNY! Teljesen átváltozott a szobám atmoszférája is tőle, sokkal inkább éreztem azt, hogy illik hozzám, már nem egy általános iskolásnak való tanulóasztal volt, hanem egy egyetemista munkaterülete. Aztán rápakoltam mindent, és döbbenet, egy ilyen kis apróság mekkora hatással bír. A fekete lámpa és ékszeresdobozok azonnal szem elé kerültek, amiket eddig alig lehetett észrevenni. Odáig vagyok érte, tényleg.

Előtte:

Utána:

@neverhood

Fontos tudnivalók és tanácsok:
- Az anyag érzékeny, nekem is sikerült egy helyen szinte belevágnom a vonalzóval, pedig csak erősebben nyomtam, hogy biztos odatapadjon. ~~ígyjártam~~

- Nem kell aggódni, tényleg tapad a cucc, semmilyen ragasztó nem kell alá pluszban, az éleken is tökéletesen ragad.

- Aprópó élek: itt többször átmentem erősebb szivaccsal, de lehet akár pohárral is, hogy biztosasn meggyűrődjön a fólia, és nem fog felpördülni később.

- Nagyon figyeljetek az alá szoruló levegőre, olvastam pár helyen, hogy utólag apró lyukakat szúrtak a huplikba, én viszont tapasztalatból tudom, hogy az OCSMÁNY! Komolyan, ne csináljátok, inkább szánjátok rá az időt, hogy visszamenjetek az adott helyig, vagy a széléig "tereljétek" a levegőt, bármit, csak ne lyukasszatok, könyörgöm.

- Vannak más fóliák is, ha valaki a fa felületeket részesíti előnyben, annak aztán kánaán lehet a barkácsáruház. Átlátszó fóliákat is találtok, akárcsak játékos mintákkal tarkítottakat. Sokkal olcsóbb, mint egy új bútort venni, és még évekkel is hosszabbíthatod az élettartamuk.

Megyek, és tovább gyönyörködöm a kicsikémben. Ti alakítottatok már át drasztikusabban valamit a szobátokban/házatokban saját kezűleg? Mi volt az? Adjatok öteleteket, imádom ezt csinálni :D

május 26, 2016 No megjegyzés

Javában zajlik a vizsgaidőszak, ritkábban látom a szaktársaimat, épp ezért könnyebb végiggondolni az elmúlt eddigi két évet. Szeretem megfigyelni az embereket, és mostanra klikkek is alakultak, megkönnyítve a kategorizálásukat. Ha valamelyik szaktársam olvassa ezt: azért szeretlek titeket. Vagyis néhányotokat. Jó, vagytok egy páran, akik eléggé irritálnak. Ti vagytok többsében.
Teljesség igénye nélkül:

10. A sunyi

Csendben mosolyog, miközben mellette (és vele) beszélgetsz a jegyzetekről, leginkább annak hiányáról. Sőt, rá is tesz egy lapáttal, mert ugyanúgy panaszkodik, holott már rég megszerezte a felsőbb évesektől az anyagot, lazán levizsgázik ötösre, míg a többiek csapatostól buknak. Ezúton is küldöm jókívánságaimat minden sunnyogónak, hiszek a karma erejében.

9. Akit egész félévben nem látsz

Már rég el is felejtetted, hogy ő is szaktársad, egyszer sem láttad személyesen a félév során, max a bulikban és az interneten, ahogy otthon chillel. Aztán jön vizsgázni, és elhangzik a szokásos "de rég láttalak" szösszenet, ami azért jogos. Ó, és természetesen átmegy a vizsgán, mert lazán kipuskázza az egészet. Te meg, aki bent rohadsz hónapokig, megbuksz, mint a kommunizmus.

8. A nagyon buta, de szerethető

Szegénykén látszik, hogy mikor beszélsz hozzá, a felénél elveszti a fonalat, de annyira jólelkű, segítőkész és igyekvő, hogy mindent megbocsájtasz neki.

7. A nagyon buta, de azért vígan okoskodik

Na, tőlük eret vágok. Hihetetlenül tudnak irritálni, ez az a típus, amit szó nélkül képes vagyok otthagyni egy beszélgetés közepén. Ha még büszke is arra, hogy egy tudatlan senki, akkor aztán tényleg lőjje le helyettem valaki. Azért ott van, végig csinálja az egyetemet, és biztos bedumálja majd magát valami jól fizető állásba. ~~Boldogok a lelki szegények...~~

@9gag

6. A csendes

Két szót nem váltottál vele egyetemi tanulmányaid alatt, valamilyen téren furának is tituláljátok, mert tök para, hogy csendben ül, és figyel. Mint valami bérgyilkos. Hófehér, sápadt, arcán nem tükröződnek az érzelmek, figyel, ha a tanár kérdezi, egy szóban válaszol. Én tőlük parázok a legjobban, habár azért érdekelne, hogy később hogy állnak sarat az életben.

5. A mókamester

~~Eszter, ha ezt olvasod, akkor szia! :D~~ A beteg állatok, akik néhány szösszenettel feldobják az óra hangulatát, de semmilyen rosszindulat nincs bennük, és ezt a tanárok is tudják. Vagyis a legtöbbje. Na jó, néhánynak kegyetlen szúrja a szemét a beszólogatás, a besültekkel nincs mit tenni.

4. A stílusos hajdobálók

Ezt sokkal vulgárisabban akartam megnevezni, de ékes anyanyelvünk rendelkezik a szinonímák csodás világával, így átfogalmaztam, de a lényeg ugyanaz marad. Starbucks minden reggel, tökéletes smink a 8-kor kezdődő órán (legyen az reggel vagy este), fodrászat szintű frizura, komplett márkareklámba öltözve (ZARA, Stradivarius, Orsay, Michael Kors, Victoria Secret, stb.) és csak kis csoportba zárkózva beszélgetnek, nem nyitnak a kispolgárok felé. Nem mondom, hogy nem lehetnének okosak, sőt, csak épp úgysem az agyukkal, hanem az alakjukkal fognak felfelé lépdelni a ranglistán. És nem, NEM CSAK A NŐKRE GONDOLOK!!!

@lovethispic

3. A partikirály(nő)

A hét 5 napjából hármat végig bulizik, másnaposan, vagy egyből a szórakozóhelyről jön órára, ha egyáltalán bejön, félévenként legalább 3 órát bukik a katalógusról való hiányzásai miatt. Rájuk illik az elhíresült mondás: "Ha az egyetem életed legjobb 4 éve, akkor miért ne legyen 6". Viszont előnye, hogy széles kapcsolati hálózattal rendelkeznek. Az alkohol minden kultúrában összeköti az embereket ~~(egyeseket túlságosan is, khmkhm)~~.

2. A nyalizós

~~Itt a szaktársaim valószínüleg mind rám mutogatnának, pedig csak tisztelem a tanárokat, így pedig ők is engem. Nagy különbség~~. Minden eseményen ott vannak, minden beadandó, zh után elmennek konzultálni, ajándékokkal lepik meg a tanárokat, vagy épp megdícsérik annak új frizuráját, még ha borzalmas is. Minden új tanárhoz külön odamennek bemutatkozni, vigyorogni, bájologni. Így is lehet érvényesülni az életben.

@replygif

1. A leszarom típus

Óó, ezt hova ragozzam? Mindenre és mindenkire magasan tesz, a lényeg, hogy kettese meglegyen, legyen egy diplomája, aztán úgyis az apja vállalatában kap munkát, ahol eltöltheni szánalmas kis életét. Lezser testtartásáról, állandó órán mobilozásáról és unalmas arckifejezéséről felismerhető faj. Ők zavarnak a legjobban, mert azzal, hogy itt rontják a levegőt, másoktól vették el a lehetőséget a felvételin.

+1

Aki tanul, és tudja, mekkora kiváltság egyetemre járni, és szeretné is azt befejezni, munkát találni, és szakmájában érvényesülni az életben. Nem biztos, hogy ők lennének a legjobb tanulók, egyszerűen csak élvezik a sulis éveket, kihasználják az adódó lehetőségeket. Tanulnak, ha kell, szórakoznak, ha kell, segítenek, ha kell. Ők a legjobb fejek, bárhol, bármikor.

Ti is így látjátok ezt, vagy tudtok még kategóriákat hozzátenni? :)

május 23, 2016 No megjegyzés

"A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy.
Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki.
Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon."

Ahogy megláttam a tartalmat a borítóval együtt, azonnal akartam. Egy igazi vérre menő leszámolást vártam, igazi sérelmekkel átitatva, amolyan "csak egy maradhat" stílusban.
Pofára kellett, hogy essek, és komolyan fáj, hogy egy ilyen ötletet veszni hagytak. Annyi potenciál lett volna az alapműben, de nem, muszáj volt nyáladzássá alakítani. Én sajnálom legjobban, komolyan, akárhogy próbáltam, nem vagyok képes csupa pozitív értékelést írni.
Az eleje jól indult. Megismertük Tate akkori életét, amit ő "tönkretett"-nek ítélt (~~annyira azért nem volt az~~), és aztán jött az "utána" fázis, mikor már visszatért Franciaországból. Persze ez idő alatt álomnő lett belőle (a felfogása sajna megmaradt) és hirtelen nem is szívatták már annyira az iskolatársai. ~~Mert jó nő lett, aha, hát köszi, kitalálható hogy fog érvényesülni a jövőben.~~ Tate elkezdett visszavágni Jarednek, lévén, hogy szomszédok, nem volt nehéz dolga. Szépen megkeserítették egymás életét, és ez a könyv feléig nagyszerűen működött. IMÁDTAM, nem győztem olvasni, hihetetlenül lekötött. Jared titokzatos volt, szexi, túlfűtött és HOT, Tate pedig néha már-már tökös, igazán vagány, a biztosítékkal alkotott tette magasan benne van a kedvenc könyves jeleneteimben evör. Vártam, hogy kiderüljön, miért utálja Jared Tatet, igazán érvágós sztoriért rágtam a körmöm, közben persze az "utállak-én utállak" ágyba torkolt, de hát istenem, ilyen hormonálisan túlfűtöttek ezek a mai tinédzserek.

@weheartit

Aztán persze jött a "mindenkit szétütök" meg a "csak az enyém vagy" és egyéb tulajdonként gondolások drága Tate-re, aki kidobta a józan eszét az ablakon, és egy piszok irritáló karakterré változott, ráadásul önző és nagyképűvé is vált számomra azzal, hogy mindenkit a környezetében egyszerűen hülyének titulált, mintha legalábbis ő olyan nagyon okos lenne. (~~nem az~~) A bébi és cica beceneveken egyébként nagyon tudok nevetni, mert nekem valahogy mindig úgy jön le, hogy a pasi azért hív így egy lányt, mert elfelejtette a rendes nevét.

A túlélés a legjobb bosszú (…)

Persze megjelentek az NA-ra (new adult) stílusra oly' jellemző klisék, a verekedések, az autók, a szex, a halmozott cselekmény ismétlések, és tanulság a végére. És a francba is, tudom, úgy tűnhet, értelmetlen szózagyvaság volt az egész könyv, de messze nem, sőt! A lényeg valóban fontos üzenet minden ember számára: előbb kérdezz, aztán ítélkezz.

@weheartit @shaya_rendon

Miután úgy tűnhet, szétaláztam a könyvet, előhozakodnék a pozitívumokkal: lehetetlen letenni. Annyira pörögnek az események, a párbeszédek, az újabbnál újabb csattanók, hogy csak fogod a fejed, és fogynak a lapok. Délelőtt kezdtem a buszon olvasni (~~tovább mentem három megállót, hosszú sztori~~) és éjfél körül fejeztem be, pedig azért nem egy kevés lapos könyv. Egyszerűen csak magával ragad, várod, hogy kiderüljenek a dolgok, aztán pedig a végén a hihetetlen lezárót (ez utóbbi mondjuk elmaradt, marha lapos fejezés volt). Több helyen olvastam, hogy várják Jared szemszögét. Hát, nekem nem hiányzik, annyira elkiskutyásodott a végére (teszem hozzá, részben volt rá elfogadható indok), hogy elhűlt az iránta érzett lelkesedésem.
Összességében nagyszerű olvasmány, ha ki akarsz kapcsolódni, és átélni egy kisebb háborút, vagy épp reménytelenül szerelmes vagy a szomszédodba.

"És önző módon szükségem volt rá, hogy emlékeztessen, jó ember vagyok."

Borító: Nekem a WOW kiadó borítója sokkal jobban tetszik, mint az eredeti klisé, habár becsapós lehet, ahogy a fülszöveg is. A végén viszont megértjük a fa jelentőségét is, és ezért ismét jár a plusz pont.

A végére egész pozitívvá kihoztam ezt az értékelést, nem?

SOME QUOTES:

"Hagyni, hogy sebezhető legyél, nem mindig gyengeség."

"– Még mindig fáj minden, de tudom, hogy semmi nem az én hibám. Rengeteg kifejezéssel tudnálak jellemezni, de az egyetlen, ami magába foglalja a szomorú, dühös, nyomorult és szánalmas szavakat, az a „gyáva”. Egy év múlva én elmegyek, te pedig csak egy szerencsétlen lúzer leszel, aki a középiskolában élte a fénykorát."

"– Nem mehetsz helyettem edzésre, nem csinálhatod meg a matek-és a többi házimat, és a dolgozataimat sem írhatod meg, úgyhogy elég használhatatlan vagy."

május 21, 2016 No megjegyzés

Ha megkérdezel a szakunkon bármely másodévest, hogy melyik a jobb: a tanulmányi- vagy a vizsgaidőszak, szinte kivétel nélkül mind az utóbbira szavazunk. Kötetlenség, akár egész nap ágyban és asztaltál döglődés pizsamában... Elméletileg nagyban tanulva. Gyakorlatban pedig...

10. Megnől az aktivitásod Instagramon/Snapchaten

Míg máskor unalmadban görgeted végig a hírfolyamot, addig vizsgaidőszakban kikapcsolódás címszó alatt. Öt perc tanulás után ránézel a telódra, csak egy pillanatra, ami aztán legalább húsz percig tart. Lefotózod, ahogy tanulsz, szépen beállítgatva a papírt, jegyzetkiemelőt, tollat, bögrét... Egy kis filter, néhány #hashtag, aztán azt kezded el lesni, mennyi szivecskét kapsz. Aztán nézed a hasonló képeket, és így tovább, mint egy ördögi kör.
Írd be keresőbe, hogy #studyblr, és soha többet nem nézel a jegyzeted felé. Tapasztalat.

@neverhood

9. Panaszkodsz a többieknek, hogy semmit nem tudsz

... és ők is neked, és egymást nyugtatjátok, hogy a másik úgyis tudja.
~~Aztán mind óriásit buktok (muhahahaaa).~~ Jó, na, csillagos ötöst kaptok, és aztán ezért szóltok be egymásnak. És a bukottak is nektek. Joggal.

8. Hirtelen nagyon sok jó ötleted támad, aminek semmi köze a tananyaghoz

...vagy az egyetemhez, vagy akár az eddigi életedhez. Eszedbe jut, milyen rég fűztél már gyönygyöt, vagy de rég kertészkedtél már, vagy épp késztetést érzel beindítani a cukrász tudományod a legbonyolultabb neten látott recepttel kezdve.

7. Még nincs is jegyed, de máris kiszámolod a várható átlagod

... a legjobb és a legrosszabb eseteket is, meg különböző verziókat, csak hogy mégis hogy készülj az adott tárggyal kapcsolatban. Elég-e a kettes, vagy erőltesd meg magad? Komoly kérdések ezek, ne aprózd el.

@tumblr

6. Megpróbálod magad motiválni

... aminek újabb több órás internetezés lesz a következménye. Csak hogy néhány fantasztikus időrabló weboldalt említsek: Pinterest, Weheartit, Tumblr, Instagram. Valahogy sokkal izgalmasabb azt nézni, hogy mások hogy tanulnak, milyen szép füzetük van, mennyire király kávésbögréjűk, művészi szintű jegyzetük, és így tovább.

5. Közös programot szervezel a hónapok óta nem látott ismerőseiddel

Nekik is tanulniuk kellene, neked is. Épp ezért találjátok meg a közös témát, és mesélitek el egymásnak a legjelentéktelenebb részletekig a sztorijaitokat. Csak ne kelljen visszamenni tanulni. Átérzem.

4. Interjúztatatod a már vizsgán túljutott szaktársad

Csak hogy felkészülhess, mert biztos sokat ér, ha tudod, milyen kérdések voltak, milyen volt a tanár hangulata, milyen színű a terem, van-e lehetőség telefonos segítségre, ülhetsz-e a legjobb barátod mellé, és így tovább. Az ördög a részletekben rejlik.

@tumblr

3. Sorozat

Ha egy sorozatot sem követtél ezelőtt, vizsgaidőszakban biztosan találsz egyet, amibe relaxációképp bele-bele nézel. Lehet, hogy máskor nem is érdekelne, de most csak ki akarod kapcsolni az agyad, annak pedig tökéletes, és komolyan ki merem jelenteni, a szükséges rossz.
~~Tavaly ilyenkor kezdtem bele a Trónok Harcába. Hülye ötlet volt.~~

2. Egész napokat vagy képes/kénytelen a szobádban tartózkodni

... anélkül, hogy napfényt látnál. Vagy valamelyik családtagod. Lakótársad. Élőlényt. Ha a GPS követni tudna, valószínüleg csak a szoba-fürdőszoba-hűtőszekrény hármas közti utat vázolná fel.

1. Könyörögsz

Nem kell vallásosnak lenned. Könyörögsz, ahogy kilépsz a szobádból vizsgára indulásra készen. Könyörögsz a tételhúzás előtt. A vizsgalap kiosztásakor. A behívásra várva a tanár szobája előtt. Egyszerűen csak könyörögsz minden istennek, földinek, univerzumnak, állatnak, ami csak eszedbe jut.
Rosszabb esetben a tanárnak egy átmenőért.

@9gag

+1
Megdicséred magad a sikeres vizsga után. Csak görbüljön, a következőt majd jobban megcsinálod. ~~(Aha. Nem.)~~

Ti mivel bővítenétek még a listát? :)

május 19, 2016 1 megjegyzés

Nem fogok hazudni, körülbelül hatszor olvastam ezt a könyvet, valami eszement módon imádom. Miért?
Mert más.
Nagyon más.

Az egész életem úgy telt el, hogy bár sok barátom van, valahogy mindig úgy éreztem, ők sokkal nyitottabbak, sokkal közvetlenebbek és ebből kifolyólag sokkal kíváncsibbak rájuk az emberek, mint rám. Szépek, okosak, a maguk módján bevállalóssak, én pedig csak ott állok bambán és mosolygok, hogy milyen szerencsések.
Aztán jött ez a könyv, és a pofám leszakadt, mert az életemet írta le, és azért az marha ijesztő tud lenni. Bianca, aki cinikus-királynő, a maga módján piszok negatív felfogású, titokban hosszú ideje kiszemeltjével mégsem mer beszélni, és sokáig fel sem fogja, hogy vele lenne a probléma.
Aztán jön Wesley, az iskola királya, és eltiporja Bianca addigi világát.
Vajon tényleg problémának nevezhető az, hogy ő a DUFF?
DUFF - Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő. Te mit szólnál, ha valaki ezt a képedbe mondaná? Nem esne jól, mi?
De talán csavard meg a dolgot... mi lenne, ha senki nem közölné veled, hogy te vagy a DUFF?

@neverhood

A könyv nem egy problémára próbál megoldást találni, hanem problémára talál újabb problémát, és arra egy még nagyobbat. Egy idő után rájössz, hogy Bianca (és az emberek) legnagyobb gondja nem a külseje, vagy a duffsága. Annyi ügy vesz minket körül, erőszak, válás, széthullott családok, hogy a külsőségek jelentéktelenné válnak. És ezeken belül is... Azt hinnéd, hogy csak neked rossz, másnak annyira tökéletes élete van, tökéletes külső, megnyerő alkat, kiváló jegyek, stb. Pedig a falak mögött mindenki a saját gondjával küzd.

"Ne hazudj magadnak csak azért, mert azt hiszed, úgy a biztonságosabb."

Bianca, a főszereplőnk, aránylag nyugodt életét éli, teljesen ellentmondva a tömeg akaratának, két legjobb barátnőjével, és titkos kiszemeltjével. Tipikus pasis-lány, trágár, saját magának állított elvekkel. Nem fél visszavágni a neki beszóló személyeknek, sajátos véleménye van körülbelül mindenről, és ezt állandó jelleggel meg is osztja, ha úgy adódik, legyen az pozitív (ritkán) vagy negatív (elég gyakran).
Aztán jön Wesley, és ezt a nyugodt életét a feje tetejére állítja - egyáltalán nem jó értelemben. Wesley beképzelt, hazárdjátékos és kicsit sem szégyenlős.
Bianca gyűlöli Wesley-t, Wesley pedig egyszerűen kövérnek hívja a lányt. Mi ez, ha nem egy gyönyörű kapcsolat kezdete?
B. és Wesley fura, kezdetben szigorúan szexre korlátozódó kapcsolata mégis kicsúszik a kezük közül, és ki tudja, hol áll meg, ha egyáltalán megáll valaha. Érdekesnek és jó ötletnek tartom, hogy nem egy átlagosan kezdődő kapcsolatot kaptunk, hanem durr bele a közepébe, hogy aztán minden még bonyolultabb legyen.

@weheartit @shaonig93

Szeretem a könyves pasikat, mert álomszerűek, mindig édesek és őrjítőek. És természetesen sokkal jobbak, mint a valóságosak. Erre itt van Wesley, aki iránt csak lassan, kiforrva kezdesz el érzelmeket táplálni. Mert mondjuk ki őszintén, egy köcsög. Egy igazi ókori görög váza. Tökéletes külsejét ott használja ki, ahol csak tudja, és persze ő bármit megtehet, végülis nem ő a DUFF.
Aztán rájövünk, hogy valóban nem is lehet DUFF. Mert ahhoz barátok kellenének, őszinte kötelékek, Wesleynek pedig nincs. Mondhatnánk, hogy felelőtlenség ez a szexuális kapcsolat köztük, és hogy nem kellene reklámozni, meg hirdetni, de istenem, épp ez tetszik az egészben: nem egy szokványos kapcsolatot kapunk, ami rózsaszín burokkal kezdődik, hanem egy igenis problémásat, ami még nagyobb problémává alakul. Arról nem is beszélve, hogy a könyv végére Bianca is rájön, mekkora őrültséget tett, ami akár az egész életét romba dönthette volna.

„Wesley Rush nem fut a lányok után, de én most igenis futok utánad.”

Biancaról úgy vélem, eleget írtam már, ha ennél is jobban jellemezném, mindent elárulnák a könyvről. Megvívja ő a saját harcát, nem is kicsit. Ami fontos, hogy önmaga teszi ezt. Sem Casey, sem Jess segítségét nem kéri, pedig a lányok fontos szereplői B. életének. Casey gyermekkora óra, Jess egy óriási csalódás útján, de ők hárman alkották a triumvirátust - egészen eddig. Vajon Bianca titkolózása meddig fajul? Olvasd el, és minden kérdésre választ kapsz!

Imádom ezt a könyvet, mindig is imádni fogom, mert tartalmas, eseménydús, tanulságos, hihető és szenvedélyes. Vannak hibái, de az embereknek is vannak, mégis elfogadjuk őket.

Borító: pontosan olyan, amilyennek egy ilyen sztorihoz kell, hogy legyen. Figyelemfelkeltő, egyedi, kreatív és komoly indok, hogy a polcodon csücsüljön a kicsike.

SOME QUOTES:

"Büszkén vállalom, hogy utálom azokat a lányokat, akik azt mondják, beleszerettek valakibe azelőtt, hogy egyáltalán randiztak volna az illetővel."

"Nem számít, hova mész, vagy hogyan próbálod meg elterelni a figyelmedet, a valóság előbb-utóbb utol fog érni."

"(…) tényleg én vagyok a Duff. De mindenki más is az. Mind kibaszott Duffok vagyunk."

május 18, 2016 No megjegyzés

Egy kicsit fura, egy kicsit reális, kissé talán túlságosan is az eszére hallgató egyetemista lány, aki amennyire nem akar felnőni, annyira akar világot látni. Semmihez nem ért igazán, de épp ezért kóstol bele dolgokba ~~(az anyja is tanusíthatja, nem bírja ki, hogy ne egyen bele a még készülő sütemény alapanyagaiba)~~. Próbálgatja szárnyait, és igyekszik megismerni önmagát.

Véleménye van mindenről, szereti azt cinizmussal tálalni, és kis koktélparadicsomokkal körberakni. Négy éves korában tanult meg olvasni, azóta sem igazán csinál mást, zavarja, ha villamoson megzavarják a legjobb részeknél, és szereti értékelni is az olvasottakat, kizárólag érzelmi céllal, és semmiképp sem műelemzéssel.
Jelenleg az SZTE JGYPK padját koptatja, és hónapokig készült a blog indításával, számos nagytól tanulva, programozói technikákat és apró trükköket elsajátítva.

Véleményeket is vár, sőt, kifejezetten kér, mert imád másokat meghallgatni és így színesíteni a saját értékrendjét.

Amit biztos nem kaptok tőle, az stílustanács, meg kontúrozós tippek, meg életmódtippek, mert stílusa naponta változó, sminkcucca van vagy három, egészséges életmódja meg kimerül a villamosra futásból.
A többi maradjon a posztjai titka. Abból majd úgyis megismeritek.

A blogról:

- A képek vagy saját készítésűek, vagy pedig WeHeartIt-ről szabadon felhasználtak. A szerzői joggal rendelkező képek blogról való lopását a törvény bünteti.

- A cím felett található fülek mind az adott rovathoz tartozó bejegyzéshez ugranak, megkönnyítve így a keresgélést.

- Jobb oldalt találhatóak azok a közösségi oldalak, ahol szintén aktív vagyok.
- Szintén jobb oldalt tudtok felíratkozni, így nem maradtok le egy bejegyzésről sem.

- Kommenteléshez teljes szólásszabatságot adok, úgy vélem épp ez a lényege az egésznek, hogy több szempontot megismerjünk. Viszont az elharapózó vitákat azonnal tiltom. Intézzétek egymás közt, cicaharc, ketrecharc, felháborodott hangú panaszlevél, stb. mindent meg lehet oldani.
- A blog NEM REKLÁMOZÓ céllal jött létre, sem termékmegjelenítéssel, meg különböző sponzorációkkal, ahol megpróbálom lenyomni a torkotokon az árcédulát. Ha valamiről elmondom a véleményem, az VALÓBAN a SAJÁT véleményem, arról szól, hogy nekem bejött vagy épp nem jött be a dolog, talán te sikerrel jársz. Ez volt az első elvem a blog megalkotásával kapcsolatban, és ragaszkodom is hozzá foggal-körömmel. Ez azt is jelenti, hogy #follow4follow ügyeskedéssel nálam süket fülekre találsz.

Egyenlőre ennyi. Bízom abban, hogy legalább egyszer mosolyt tudok csalni az arcodra, vagy te az enyémre. Drága mosolyom van, fogszabályzós voltam, úgyhogy kihívásra fel. :)

május 17, 2016 No megjegyzés