Neverhood's Diary


Hogy egy kicsit megtörjem az esküvői csöpögést, és ne menjek az idegeitekre a folyamatos sztorizással, egy kis kirándulásra indultam a délelőtt folyamán, hogy a meglévők mellett új szépséges beülős helyeket is keressek.

(Sajnos) a bejegyzés nincs szponzorálva, teljesen a saját véleményemet és kedvenceimet ismerteti, és egy kis segítséget nyújthat azoknak, akik a) hozzám hasonlóan az elmúlt másfél évben alig dugták ki az orrukat a lakásból, és b) akik esetleg kirándulnának egyet Szegeden, hiszen gyönyörű ez a város minden apró zugával együtt. 

Ha esetleg tetszene nektek ez a bejegyzés, akkor sorozatként vissza-vissza térne, mert engem is jobban motivál a kimozdulásra, ha van célom. 

Szóval jöjjön néhány cukimuki, kellemes beülő hely, amely tökéletes helyszín lehet egy kis olvasásnak, elmélkedésnek, munkának vagyis lényegében egy kis randinak önmagaddal.

 Sugar&Candy 

Aki régebb óta követ, az tudja, hogy nagyon megragadt engem ez a gyönyörű hely a Dóm szomszédságában. Az igazság az, hogy nagyon hasonlít egy krakkói cukrászdára, ahova nagyon sokat jártunk Erasmus alatt, és hát a jótól nehéz elszakadni. Nem csak a hely szép, a sütemények és a kávék is isteniek (mást még nem próbáltam, de folyamatban van ;)), illetve szezonálisan más és más dizájnt is kap a beltér. Sajnos jelenleg építkezés folyik mellette, így kiülős hely nem igazán van, de azért nem véletlen, hogy kismillió képem van a helyről instán és a telefonomban egyaránt.

  







 Süti nem süti 

Másik nagy favorit volt az egyetemi éveim alatt, majd a színházban való munkám során a Süti nem süti, amit szinte minden szegedi ismer, és ami egy icipici cukrászda a város közepén. Lokációban szerintem telitalálat, mi N-nel sokat jártunk oda ebédszünetben randizni, mikor ő is két utcányira dolgozott tőle és én is a másik irányban, így megvolt a közös pont. 
Tényleg pici hely, de annál hangulatosabb, főleg szerintem a kirakatban ülni és onnan figyelni a pultban levő sütiket és ahogy a nyugodt felszolgálók a bonyolultabb kávékreációkat készítik. A képek szerintem többet elmondanak róla, viszont én annyit tennék hozzá, hogy egyszer beültem laptoppal dolgozni, és sajnos sem konnektort, sem wifit (utóbbiért annyira nem kár) nem találtam. Szóval inkább csak olvasásra, chillelésre, esetleg házi feladat megírására ideális hely. 

 







 Tündérkert Szeged 

Valahogy minden platformon szembejött velem a hely, de sosem jutottam el - egészen idáig. A Süti nem sütivel szemben van majdnem, így két szépséges, de egymástól teljesen különböző stílusú beülős kis cuki. Ilyen lehet Barbie ebédlője talán, rózsaszín, habos-babos, tele virágokkal és nagyon csajos dizájn elemekkel. A pult pedig roskadásig sütivel, őszintén ember legyen a talpán, aki ennyi mindenből választani tud. A székek, asztalok kényelmesek, lehet rajtuk dolgozni, valamint jó idő esetén kiülős része is van. Igen világos a hely, így olvasás esetén sem kell hunyorogni. Süteményekben, tortákban erősek, valamint a lokáció és a nyugis beltér szerintem kompenzálja az amúgy forgalmas utcát. 








Virág Cukrászda és Kávéház Szeged

Ikonikus hely, és a többitől szintén nagyon eltérő dizájn. Avagy néha igenis király is tud lenni, ha benne ragadunk a múltban. Szándékosan nem a Reököt hoztam, ami szintén "rusztikus", mert sajnos akármilyen szép is a hely, nekem a kiszolgálással minden alkalommal problémám volt (konkrétan hogy odadobták elém a dolgokat, és 3 kört kellett járni, hogy végre azt is kapjam, amit kértem, persze mindezt rohadt drágán), így inkább a Virágot ajánlanám, ami talán csendesebb is a fent említett gyöngyszemnél, viszont brutál inspiráló lehet - én legalábbis elvarázsolódok minden alkalommal, ahogy belépek. Instaképnek megfelelő felszolgálást azért ne várjon senki, ez nem az a hely, és az étel-ital szint is a klasszikus vonalon marad, hagyományos ízekkel és semmi latteart-tal, viszont szép világos a hely és kényelmesek a székek, szóval laptop vagy könyv, és mehet az alonetime. Arról nem is beszélve, hogy instant a központban van - persze a feledékeny fejemmel kívülről elfelejtettem lefotózni. Bocsi :'). 









 Mienké 

Hogy kevésbé populáris kis helyeket is ajánljak, az egyik legcukibb kis eldugott hely a belvárosban szerintem a Mienké. Kávéban és borban nagyon otthon vannak, nyáron pedig rengeteg kiülős hely van, végig a Kelemen utcán, ami amúgy is nagyon hangulatos - néha kicsit hangos, de ha azt ki tudjuk szűrni, akkor olyan, mintha egy teljesen más világban lennénk. Ha egy kicsit inspirálódnánk, nézegetnénk az embereket, - mint a pszichopaták - és extra kávékat iszogatnánk közben, de a belvárosi nyüzsitől kissé arrébb, akkor tökéletes választás. Sajnos a nagy befotózós délelőttömön nem volt nyitva, így csak LINK-et tudok hagyni, ahol meg tudjátok nézni, mert nem szeretném más képét a saját blogomba betenni. :)

+1 BarCraft Szeged 

N mondta, hogy írjam bele, mert "hát a fiúknak is adjunk már valamit". ;)  Nem épp magányosan beülős hely, de általánosan napközben a csendesebb helyek közé sorolható, izgi kis koktélokkal és igazi geek dizájnnal. Szóval ha valakinek a "klasszikus" vonal nem annyira a világa, ebbe a kis e-sport játékzugba bármikor betérhet. Szintén LINK-et hagyok, hogy bekukkantsatok virtuálisan legalább. 

A következő részben a leg-instagramosabb helyeket tervezem listázni - bízom benne, hogy bárki számára hasznos infóval szolgálva. Ötletek azonban jöhetnek, ha van kedvenc helyed Szegeden, írd meg kommentben, ezzel is segítve a munkámat és másoknak is lehetőséget adva új helyek megismerésére. :) 

Addig is nagyölelős: 

A weboldal teljes tartalma a szerző tulajdona. Engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett. / Copyright © 2016-2021 Minden jog fenntartva!

szeptember 18, 2021 No comments
Kép forrása: Weheartit.com
Most, hogy a világ kezd a normális élet apró jeleire utalni, és a beadandóimat is lassan letudom, végre kezdem újra érezni azokat a pici szikrákat magamban, amikkel blogposztokat tudok írni - ehhez mondjuk kell a fene nagy szabadság a munkanélküliségnek köszönhetően. 

Azon felül, hogy az elmúlt két hónap eredményei alapján kiadhatnék egy szakácskönyvet, még egy érdekes, semmiképp nem várt esemény is történt: végre végignéztem évadnyi sorozatokat. Nem is egyet. Hogy ez miért ekkora döbbenet, gyorsan összefoglalnám: nagyjából 2 éve (lehet van az három is) nem követek soron új sorozatokat - kivéve a Csernobilt -, folyamatosan a megszokottakat néztem újra tizedszer (Jóbarátok), vagy amit N-nel közösen nézünk esténként, ilyesmi. De hogy saját magamtól sorozat-maratonokat tartsak... esélytelen. 

Namost a főzés mellé dukált egy háttérzaj, aztán ebből az lett, hogy a főzés lett a háttérzaj. De hogy pontosan miket is néztem ki, jöjjön a lista és a kíméletlen véleményezés.

Sex education #netflix

IMÁDTAM!! Ha már fent volt mind a két évad, egyszerre le is toltam, de tényleg valami fantasztikus volt. A második évaddal már vannak problémáim, ahogy az általában mindenhol lenni szokott, szóval vegyük most csak az alapjait adó elsőt: hát milyen k*rvajómár az alapötlet, csak tapsolni tudok hozzá. A környezetemben élők tudják, hogy mindig tudok a szexualitásról és intimitásról beszélni, megragadva annak pszichológiai mivoltát és tényleg érdekel a téma, ez a sorozat meg aztán totál nekem készült. Maeve karakterét imádom (az első évadban), Otis is számomra egy nagyon pozitív figura, pedig mindig rühellem a főszereplőket. Eric brutálisan sok, de hozzá lehet szokni, sőt, a többiek meg különösen nem érdekelnek. Talán még Aimee szerepét tudnám megemlíteni, de inkább a második évadban történtek miatt. 
Ezen felül nagyon erős helyzeteket mutat be, konkrétan minden elképzelhető rossz szituval az életben: gyerek-felnőtt kapcsolatok, homoszexualitás és a coming out, szülői elvárások, tinédzserkori problémák, becsúszott terhesség, stb. Ha egy szép képi világú, brit sorozatot néznétek, amit két-három nap alatt le lehet darálni, akkor mindenképp ajánlom. 

The Crown 3. évad #netflix

Korona alatt megnéztem a Koronát. Na mindegy. Mindent olvasok és falok, amit a Brit királyi család kapcsán történik, azon belül is számomra az abszolút QUEEN az II. Erzsébet Királynő. Az ő élete, munkássága, feljebbvalósága teljesen megérdemelt és tiszteletreméltó, és szerintem ő egyben az utolsó "Royal member", akire ez mondható. Ez a nő 68 ÉVE uralkodik, és 94 éves, hát mekkora yougogirl már. Na, de hogy ne vigyen el a téma szele túl messzire, beszélnék az életéből készült sorozatról is, mert most ez a lényeg. 
A Crown első évadát úgy-a láttam, nem is emlékszem sokra belőle. A korai évét mutatja be, érdekes, tetszett, de különösebben nem fogott meg. A második évadot teljesen skippeltem (sry not sry), és mivel a harmadik évadot újra castingolták ugye, hogy az évek múlásával idősödjenek a színészek is rendesen, így megnéztem a beharangozó trailert. ÉS OH MY GOD, LEESETT AZ ÁLLAM! Helena Bohem Cartert egy pillanatig sem tudtam volna elképzelni Margit hercegnőnek, erre szétadta az egészet. Olivia Colman munkásságát nem ismertem, számomra ő sem hasonlított egy dekát sem a királynőre, viszont történetmesélésileg csak megtapsolni tudom. Anna hercegnő bemutatása és tökös karaktere csodás, a szexi fiatal Károlyon meg teljesen kiégtem. Josh O'Connor ooooolyan színészi játékot hozott, hogy bár mint oly sokan, én sem különösebben szimpatizálom a most 71 éves Károly herceget, de voltak részek, ahol szabályosan könnyeztem, annyira fájdalmasan és mélyen, ezzel együtt pedig tökéletesen lett bemutatva az élete. Az Aberfan-i tragédiát bemutató rész önmagában megérné az összes létező filmdíjat, rengeteget olvastam a hatására az egészről, illetve Alíz hercegnő élete és a sorozatbeli bemutatása is kiégetett teljes mértékben. 
Ahogy egyre közelebb kerülünk a jelenhez, szerintem annál epic-ebbek lesznek a részek, lévén, egyre több infónk van külső szempontból bizonyos eseményekről, szóval engem ezzel a harmadik évaddal megvettek kilóra a negyedikre is, aztán összeteszem a két kezem, hogy valóban hozzák a színvonalat. 
Ha titeket nem is érdekel különösebben a királyi család, a harmadik évadot minden belsős infó nélkül is nagyon ajánlom, gyönyörűen felvett és korhű, nagy csavarokkal és drámai eseményekkel. Meg azért poénokkal is gyakran, mondjuk ez jót tett neki.

Too Hot To Handle #netflix

Gyűlölöm a reality-t, az egyik legnagyobb szenny műsor-formátumnak tartom, szóval a Too Hot To Handle-t is úgy kezdtem el nézni, hogy közben főztem, és kellett a háttérzaj. Nagy volt a hype körülötte, mondom belenézek már, mi ez a sok plasztik csicskagyerek az előzetesből. 
Aztán mikor bevágták, hogy semmi szex, semmi csók, semmi tipi-tapi, akkor odafordultam és elkezdtem rendesen nézni. Majd le is ültem és néztem tovább. És lekötött. 
Gagyi? Borzasztóan. Álszent és megjátszott? Pff, ja. De a casting majdhogynem kifogástalan, ráadásul a netflixes forma miatt érdekesen összevágottak a részek, szóval teljesen nézhetővé tették az amúgy kicseszett unalmas formátumot. Nem nézném újra egy pillanatig sem, de igazából elszórakoztatott és jókat nevettem a szereplők affektáló beszédén és megjátszott drámáin, plusz néhány Barbie műanyag teste megmotivált két napnyi edzésszerű mozgásra. ("Márpedig nekem is lehet ilyen seggem, ha bele is döglök!" Aztán rájöttem, hogy csak ha lesz pénzem plasztikai sebészre. Na mindegy.) 
Vicces volt ezeket az agyilag nem túl toppon lévő embereket nézni, miközben amúgy a legtöbbjük megélhetési influenszer, szóval annyira nem szerencsétlenek az életben. 
Nem igazán tudok róla többet mesélni, nézzétek meg, nem egy hosszú sorozat. Arra, hogy feldobja a kedved és az unalmas hétköznapokat, mindenképp ajánlom. 
Képek forrása: Weheartit.com
Modern család #hbogo

Hogy ne csak Netflixről hozzak sorozatokat a változatosság kedvéért. A Modern család lett az ultimate kajálós sorozatunk N-nel, mivel valamit nézni kell, miközben reggelizünk-ebédelünk-vacsorázunk vagy csak chillezünk. A karantén alatt újranéztük az évadokat, és még mindig vannak olyan részek, amikre alig emlékeztünk vagy ugyanúgy tudunk nevetni. 
Érdekes a kapcsolatom ezzel a sorozattal amúgy, mert sosem tetszett az előzetese sem, sem amit láttam róla mondjuk Comedy Centrálon nagyritkán, de mivel a drága párom meg ráfüggött, muszáj volt nekem is. Meglepően nagy pozitív csalódáson vagyok túl. Claire tiszta én, Phil meg tiszta N, szóval ezen állandóan elszórakozunk, hogy a jövőnk is hasonlóan fog kinézni, mint a két szülőnek. Laza kis sorozat sokszor mély gondokkal és gondolatokkal, jó kis poénokba csavarva, szóval általában vidámak leszünk tőle, ami mostanában jókor jött. 

Never Have I Ever #netflix

Egydélutános sorozat, semmit nem vártam tőle egy gagyi tinisorozaton felül, szóval jócskán meglepődtem. A Netflix belepakolt minden létező etnikumot a sorozatban, ami nagyon-nagyon jót tett az egésznek, mert végre nem csak amcsi fehér gyerekeket kellett néznünk, hanem megismerhettünk egy teljesen, de tényleg teljesen új kultúrát - az indiait. Köztudottan nem vonz Ázsia, sem a kultúrája, sem a népei, máig nem értem, miért, viszont a Ganesh Puja-s rész magasan a kedvencem lett. Ezen felül ahhoz képest, hogy rövidek a részek és nincs is sok belőlük, elég okosan gyömöszölték bele a gyász, a tinédzserkori barátságok, a szex, a coming out, az elrendezett házasság, a nevelési túlféltés vagy épp annak teljes hiánya, a fogyatékossággal együttélés és még amannyi apró társadalmi téma fontosságát. Ha elvonatkoztatunk attól, hogy Devi önmagában egy piszkosul irritáló karakter, vagy hogy sem Paxton, sem Ben nem dobogtatta meg egy pillanatra sem a szívem (és szerintem nagyon másét se), akkor egy jó kis sorozatnak tartom, főleg a fiatalabb generáció számára. Nekik viszont a társadalmi tanulságok miatt nagyon. 

Formula 1 - Drive to Survive 2. évad #netflix

Akit gyerekkora óta nézi és érdeklődik a Forma-1 iránt, annak kötelező. Az első évad annó nem annyira tetszett, nem igazán kötött le, de ez egyébként a 2018-as évad jellegtelensége miatt lehet. 
Na, hát a másodikat imádtam. 
Tetszett a csapatonkénti leosztás, rengeteg új háttérinfót tudhattunk meg, nagyon szépen kibontották a Gasly-s ügyet, ami nekünk a médiából igen uborkaszezonos sztorinak tűnt, közben pedig nagyon komoly és durva sztorik mentek a háttérben. Anthoine Hubert halála a tavalyi évben sokkoló volt, és az, ahogy ezt a sorozat bemutatta, a pofám leszakadt. N pont ott ült mellettem, és kérdezte, hogy ez most mi, meg tényleg meghalt, meg hogy hogy, meg stb., mivel ő meg teljesen laikus a Forma 1-hez, sosem nézte, sosem érdekelte. Ehhez képest az utolsó két részt már velem nézte meg, konkrétan izgult a bevágott futamjeleneteken és teljesen lekötötte még úgy is, hogy azért néha szüksége volt tőlem infómorzsákra, hogy teljesen összeálljon számára a jelenet fontossága. Szóval laikusok számára is izgalmassá válhat, ha valóban érdeklődnek a sport iránt. Aki meg ugyanúgy gyerekkora óta nézi, mint én, annak meg aztán kötelező. 

Ezek lettek volna azok a sorozatok, amiket A-ZS-ig kivégeztem. Amik még folyamatban vannak, az "A dadus", az "End of the f*cking world" és a "Hollywood" jelenleg. 
Remélem tudtam ajánlóval szolgálni valamelyik sorozathoz. Ti mit néztetek ebben a csodálatosnak közel sem mondható elmúlt két hónapban? :) 

Nyárias csibeölelőst küldve:
május 09, 2020 No comments
Valaki elárulná azért, hogy hogy lett ez a könyv New York Times bestseller? De tényleg, egy épkézláb indokkal meg lehet győzni, csak kérek hozzá magyarázatot. Én egy meggyőzhető figura vagyok, a könyv viszont nem volt eléggé az.

A jégszívem ebben a páratlan nyári melegben sem olvadt fel (mire befejezem ezt a bejegyzést pont jött a rohadt hideg, no mindegy), pedig igyekeztem, én tényleg igyekeztem, de épp ezért próbálok is egy aránylag racionális, lényegre törő, de nem spoileres értékelést mutatni a könyvről, mert azt viszont mindenki megérdemli. A könyv pedig az esélyt. 


"Sloane kirángatta Emilyt a csigaházából és egy teljesen más életszemléletet mutatott neki. Életük legjobb nyarára készültek, amikor Sloane egyszer csak eltűnt és csupán egy listát hagyott maga után. 
A listán tizenhárom feladat szerepelt, amelyekre Emily amúgy soha nem vállalkozott volna. De mi van, ha a feladatok teljesítésével Sloane nyomára bukkanhat? Almaszedés éjszaka? Persze. Elég könnyűnek tűnik. Táncolj hajnalig? Miért ne? Csókolj meg egy idegent? Őőő… Emily belevágott a váratlan nyári kalandba Frank Porter segítségével (ami szintén váratlan volt), hogy teljesítse az összes feladatot. Ki tudja, mire jön rá a végén Meztelen csobbanás? Várj! Hogy mi?"

Aaaaaannyira lassan indult be az egész sztori, édes jó istenem. Még a kollégiumban voltam, mikor elkezdtem olvasni június végén, és két oldalanként pihentetnem kellett, mert semmi lényeges húzóerőt nem éreztem a sorok közt. Nem akart történni semmi azon kívül, hogy Emily Sloanehoz fűződő viszonyát taglalta oldalakon keresztül, ami egy tipikus klisés YA csendes lány-menő csaj páros. Annyira, de annyira felbosszantott Emily teljes életképtelensége, mint már nagyon-nagyon régóta semmi az életben. A csaj SEMMIT nem képes a barátnője nélkül csinálni, de hogy így tényleg semmit, és az utána való vágyódása nekem már a teljes abszurditást súrolta. Mert persze, kinek ne hiányozna a barátja, főleg a ÖLLB-je, de öcsém, Emily már-már függőségi szintre vitte az egészet. Ez pedig közel idegörlővé tette a karakterét a könyv első felében.
Ha az elviselésén túljutunk, akkor vár ránk a kánaán, és ez menti meg a könyvet. Emily elkezdi a listán található dolgokat megoldani, amik közben végre csinál is valamit az életben, megismerkedik olyan emberekkel, akikkel előítélettel volt, és láss csodát, a lista-terápia elmozdítja az egyhangú, uncsi kis életét. Meg számunkra is az olvasást. Na de a rejtély továbbra is fenn áll: hol van Sloane?

Körülbelül ennyit tudok a könyv történetszáláról spoilermentesen mondani, de azért jófej vagyok, és igyekszem a karaktereket is górcső alá venni, mert róluk is van ám véleményem, de még milyen, jeeeeez.


"– Mert minden mindennel összefügg. Nézd csak meg Obi Want és Luke-ot! Vagy Dumbledore-t és Harryt. Vagy ott van Gandalf és Frodo, Mindannyiuknak tanulniuk kell, de aztán rájönnek, hogy mik az erősségeik és egyedül folytatják az útjukat."

Emilyt már mondtam, nagyon nem nőtt a szívemhez, szerintem szimplán csak életképtelenül tesze-tosza. Tény, a jellemfejlődése tapsolnivaló a könyv végére, de valahogy siklottunk végig a történeten, és nem éreztem azt, hogy az írónő ezt teljesen kibontotta volna, több leírást érdemelt volna a személyisége is. Nincs az introvertáltsággal semmi gond, csak én ezt a Sloane iránti mániára nem fogadom el.
Frank Porter az igen komoly megmentője a story-nak. Az ő karakterét valahogy megtapsoltam, fura gyereknek indult, aztán szépen lassan beleláttunk az életébe, és én tökre belehabarodtam a végére, tényleg, full pozitív az egész karakter, ámen érte, legyen egy spin-off könyv része, én olvasnék még többet a fura, de igen jogos gondolataiból. 
Dawn mint újdonsült barinő teljesen egyszerű, életvidám, kissé bepörgött, de annál szerethetőbb, szintén megmentő kvalitású a könyvet illetően.
Collins-t lehetett volna bontogatni még, nekem zavaros víz. Az írónő vagy szándékosan, vagy csak így alakult, de azt írta le nekünk, hogy minden csendes, introvertált ember maga mellett tudhat egy extrém, életvidám, fullosan extrovertált legjobb barátot, ami azért legyünk őszinték, az életben nem pont így van. Igen komolyak voltak az ellentétek, és ez a Collins-Porter párosnál is így esett. Nem sokat tudtunk meg róla, azon kívül, hogy mennyire szeretne barátnőt, sablon karakter, kevés személyiséggel, de végül is nem ő volt a főszereplő, szóval legyintsünk rá.
Amire még kitérnék, mert MINDIG ki szoktam, az az, hogy már megint telibe voltak ejtve a szülők és a szülői karakterek. Elhiszem, hogy vannak elvont művész szülők, de egy tizenéves lányt, és annak még fiatalabb öccsét ennyire telibe khm legyinteni egész nyáron, abszurd. Persze, fontos, hogy mindenki függetlenedjen, Emily-re ez fokozottan igaz, így ki kellett vonni a felnőtt bölcsességeket, hogy a fő karakter egyedül jöjjön rá az élet mivoltára, csak közben megint egy elcsépelt szülői karakterpáros, és ezeket kezdem unni.

Kinek ajánlom: egyértelműen a tizenéveseknek, akik egy kalandos, vidám történetet szeretnének olvasni, ráadásul inspirálódni is, mivel arra a könyv nagyon jó. Megmutatja, hogy igenis ki lehet lépni a megszokásból, és hogy mennyi váratlan dolog történhet, ha csak egy kicsit is kinyitjuk a szánkat. Tény, a nyár elmúlt, de ki mondta, hogy nyári könyveket csak kánikulában olvashatunk? ;)

Köszönöm az Álomgyárnak a könyvet!

Ti mit olvastok így a nyári szünet utolsó napjaiban? Írjátok meg idelent, vagy Instán, Facebookon és Moly.hu-n, Pinteresten pedig menthetitek a bejegyzés, hogy később gyorsabban visszataláljatok hozzá.

Csibeölelős:
augusztus 27, 2018 No comments
Már fél évvel ezelőtt is, az utóbbi időben pedig már minden héten kapok olyan kérdéseket üzenetben, hogy hogyan szerkesztem a képeimet, és mikor írok már olyan bejegyzést, amiben erről osztom az észt. Hogy őszinte legyek, én csak nagyon ritkán olvasok ilyen jellegű bejegyzéseket, ezért is féltem eleinte nekiállni, útközben pedig (úgy 1-2 hónapja) pedig nagyot változtattam a szerkesztési szokásaimon, amely nem segítette éppenséggel elő a most teremtődő blogposztot. (fhúú, kezdődik a filozofikus írásmód)

Ezen felül jött a következő probléma, hogy oké, hogyan szerkesztem a képeimet, NA DE MELYIKEKET? HMMM???? A kíváncsiskodók egy részét az Instagram képeim érdekelték, másokat az Instastory-s, megint volt egy tábor, akiket a blogban láthatóak. Na most ezzel úgy feladtátok a leckét, hogy egy hete nem térek magamhoz, és próbálok valami hiperszuper menő leírást alkotni mindenről. Nagggggyonhosszú olvasmányra készüljetek, csomó képpel és nulla informatikai tudással rendelkező magyarázattal, mert nem vagyok techzseni, viszont minden titkomra fény derül. Popcornt, kávét a közelbe, és tessék olvasni, próbálgatni és alkotni! 

Egy fontos dolog.
Mindenkinek megvan a véleménye a képszerkesztésről, vagy annak nem szükségességéről. Én szeretem a képeimet szerkeszteni, bíbelődni velük, és valami még szebbet kreálni, más aspektusban látni őket, javítani kicsit és a lehető legtöbb valóságot visszaadni. Sem telefon, sem fényképezőgép önmagában nem képes visszaadni a valóságot (vagy csak nagyon-nagyon ritkán), sokkal kevesebb színt és élességet mutat egy kép, mint amit a valóságban tapasztalunk. Én erre törekszem, ennek átadása érdekében szerkesztek úgy-ahogy, és mindezek mellett még a pillanatok elkapására is törekedni. Számomra a fotózás kifejezőeszköz, a hangulatom, az érzéseim átadása, a soha vissza nem térő pillanatok rögzítése, mellyel mást is boldoggá tudok tenni. Ennél pedig komolyan nincs jobb érzés a világon. 

Na, ennyi lett volna a rizsaszöveg, kezdjünk bele a munkába.

Instagram

... avagy miért van tele a telefonom memóriája. Már évekkel ezelőtt IG függő lettem, de nincs nap, hogy ne döbbentene meg néhány szemem elé kerülő kép. Én is sokat bíbelődök a szerkesztéssel, el sem tudom képzelni, hogy más mennyi órát tud egy képének javításába beleölni, de komolyan.
Insta képekhez a VSCO-t és az AirBrush-t használom. Ősszel és télen utóbbit jobban, mivel ha végigpörgetitek a @neverhoodsdiary feed-jét, láthatjátok, hogy ezekben az időszakokban teljesen fekete-fehér-szürke uralom van, amihez nem árt egy kis fehérítés. Tavasszal, meg most nyáron valahogy bekerült egy kis zöld is, nem tudom, miért vagy mikor, de neki sem árt egy kis tisztítás. Na de részletesebben, és érthetően, hogy mit is csinálok:
1. Alapból VSCO-ban fotózom, megszokás és egyszerűség, illetve azt vettem észre, hogy mintha alapból javítana a képek szerkezetén. Utóbbi persze simán lehet, hogy csak bemesélés magamnak, minden esetre az első lépés a fotó megnyitása - tiszta meglepetés, nem?
2. Számomra a HB2-es filter az örök kedvenc, hiába próbálgattam mást, egyszerűen ehhez térek vissza állandóan. Erős árnyékolása és a fehérek kiemelése nálam nyerő, viszont a képtől függően valamennyit mindig visszaveszek belőle, hogy ne legyen olyan természetellenes az egész hatás.
3. Ha ezzel megvagyok, átlépek a szerkesztői felületre, ahol történik az igazi csoda.
4. Fényerő, kontraszt és élesítés: avagy a triumvirátus, amelyet minden képnél javítok. Leginkább erről beszéltem, mikor a valóság visszaadásáról magyaráztam feljebb. Hiába újabb kategóriás, okos a telefonom, egyszerűen a kamera nem adja vissza azt a színhatást, ami a szemünk előtt van. Ilyenkor jön jól egy kis help, ez pedig a fentiekkel egyszerűen elérhető. 
P.s.: a kontraszttal érdemes túlzásba esni, mert minden szocmédia app ront a minőségen, szóval ha úgy vélitek, hogy túl erős a kontraszt, akkor az pont tökéletes lesz Face-re vagy Instagramra, vagy minden másra. Röhej, de tényleg így van,
5. Megesik, hogy a csiga elesik, és olyan helyen keletkeznek árnyékok a szerkesztés folyamán, ahova nem annyira szívlelnétek, ez esetben vegyetek vissza belőle, és problem solved.
6. Míg a fekete-fehér-szürke domináló képeknél a hőmérsékletet mindig hideg felé vittem, ezzel fehérítve/kékesítve azt, a mostani feedemben a barna és a zöld IS motivál, meg hát nyár is van, szóval dobjuk rá azt a pár fokot, jóleszazúgy.
7. Végül pedig a legjobb rész, a vágás, mert jobb előre kivágni a képet, és azzal folytatni a szerkesztést, mint sem az IG-re bízni, hogy szétroncsolja a művűnket.

Ezek után átkanyarodunk AirBrushra.
8. Ha nem olyan csórik vagytok, mint én, és Apple telefont használtok, akkor ajánlom a FaceTune appot, a külföldi nagy fejesek mind azt használják. Ha viszont az Andoridosok táborát erősítitek, mint jómagam, akkor az AirBrush jó kis alternatíva. A fehérítés a lényeg, márpedig arra a jó kis fog ikont kell használnunk.
9. Lehet változtatni az ecsetméretet, attól függően, hogy mekkora felületet szeretnénk fehéríteni, majd miután az első fehérítést pipáztuk, lehet kezdeni a fehérítettet is fehéríteni. Tiszta jó, mintha palacsintatortát csinálnál, és rétegről rétegre töltenéd meg. Simán túlzásba lehet esni, ha szeretitek az agyonretusált fotókat, de arra tényleg jó, hogy a kissé szürkés pixeleket feljavítsa.
10. Ha pedig törölnétek, akkor a radír megmutatja kékkel, hogy honnan is teheted meg azt, amit tökre birok.
11. Főleg a hasonló sütis-kávés képeknél, de szinte mindig használok egy kis barnítást, vagy inkább szín-visszaadást, mivel a fehérítés sokszor abból is elvesz, amiből nem kellene. Latteart esetén szépen kiemeli a baristák művét, könyveknél a borítókat, minden más esetén meg magát a színt. Bőrbarnításra, amire eredetileg szolgálna, inkább nem ajánlanám, ha csak nem akartok röhögni egy jót. Ez esetben receptre fel is írom. 
12. Ezek után pedig mehet fel Instára, még egy utolsó expójavítás, és utána a térhódítást csak a világháló, és a jelentések állíthatják meg.

Blogbejegyzés képek

Egy ideje rácuppantam a Lightroomra, és hála a jóságos magasságos istennek, hogy így tettem. A blogbejegyzésre a képek a készítési metódusban időigényesek, mert ugye a kreatív rész nélkül a szerkesztés mit sem ér. Ennek ellenére a többi már gyerekjáték, VSCO HB1-es vagy HB2-es filtert használok itt is, mely Lightroom kompatibilis, netről lehet szerválni, és az utólagos javításokat a jobb oldali sávban végzem el. A lenti képek két példa, ahol direkt Before-Afterre tettem a képet, így könnyen látszik a különbség az eredeti és a szépített kép közt. 


Instastory

Rühellem az Instagram kameráját, soha nem is használom, nem is szándékozom, és nem is ajánlom. Ebben az esetben is a VSCO az én kebelbarinőm, meg az esetek legtöbb részében a HB2-es filter a maximumon, de előfordul, hogy az A4-est választom, ami kicsit retrósítja a képeket. Egy kis kontraszt ide-oda, és nem bántom tovább, Instastoryra tökéletesen megfelel. 
Ott legtöbbször még egy Oslo filtert ráhúzok, mely világosítja és kiemeli a színeket, ha pedig fehérebb, még világosabb képeket szeretnék, akkor egy Melbourne-t, mert ezek azért nem rossz dolgok. 

Bízom benne, hogy választ kaptatok a sokatok által feltett kérdésekre, ha mégsem, keressetek és írjatok nyugodtan Instán, Facebookon és Moly.hu-n, Pinteresten pedig menthetitek a bejegyzés, hogy később gyorsabban visszataláljatok hozzá.

Ja, és kommentárban írjátok meg az Insta neveteket, hogy minél többetek feedjét láthassam és követhesselek titeket. :)

Továbbra is diplomás munkanélküli csibeölelős:
augusztus 23, 2018 No comments
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ▼  2024 (1)
    • ▼  február (1)
      • Az utolsó bejegyzés
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ►  2017 (46)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • 5 nyári program-ötlet, amit igenis csinálhatsz egyedül
    A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős...
  • Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye #1)
    Én őszintén próbáltam rá egyet aludni, felfogni, mit is olvastam, végiggondolni minden szavat, amit le akarok írni az értékelésben, de ro...
  • University life (5.) - Hogy éld túl az első hetet?
    Annyira szeretitek ezeket az egyetemi-kollégiumi bejegyzéseket, én pedig annyira szeretem írni őket, hogy az augusztusi kedvenceket kiha...
  • Mit csinálj karanténban? - a kliséken kívül
    Ha kimaxoltad már a pinterestet, beleuntál a nyelvtanulásba, kinézted a Youtube összes videóját és a kenyérsütés is már albán pék módjára...
  • Az emberek furák - avagy a Rossmannban töltött egy hetemről
    Ha a blog instáján (@neverhoodsdiary) követtek, akkor nem meglepetés nektek a mai blogtéma, mert konkrétan végigdokumentáltam Instastoryb...
  • Borító-vizit [2.] - szép és nyeh (majdnem) smacik
    A Várok rád értékelésénél megjegyeztem, hogy már nagyon unom ezeket a hormonálisan túlfűtött YA borítókat, főleg, ha azokban semmi krea...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates