Az esküvői sztoritájm első része ITT olvasható.
Bár rengeteg mesélnivalóm van még, rájöttem, hogy a bakik-mit ne csinálj helyzeteket könnyebb egy ilyen kis 5-ös listában összeszedni az átláthatóság, és a segítségnyújtás jegyében. Mert persze, bakik amúgy történnek az esküvő napján (és én szentül hiszem, hogy KELL IS), de a szervezésben pár dolgot már nagyon másképp csinálnék.
5. Ne próbálj mindent egymagad csinálni
Hála anyámnak és anyósomnak, hogy a kaja-pia-mulatós dolgokat elintézték, de valószínűleg örökre bánni fogom, hogy pl. tesómat meg apámat (meg sokszor N-t is) egyszerűen félreállítottam és semmilyen szerepet nem kaptak a a szervezésben. Tesómnál különösen fájó ez utólag, hiszen ő a tanum volt. Ide kapcsolódik az is, hogy már értem, miért bízik meg valaki esküvőszervezőt a nagy naphoz...
Pro tipp: ha van rá pénzetek, mindenképp alkalmazzatok egy profit, ha nincs, akkor pedig egy logisztikailag és rendezvényszervezésben erős barátot, barátnőt, rokont kérjetek fel, mert reeeengeteget tud segíteni az, hogy egy csomó terhet, intézni valót levesz a vállatokról. (
Én már a szervezés első hetén produkáltam egy kiakadást, amit aztán követett még pár, és ehhez kapcsolódott egy idegességből jövő depresszió is, úgyhogy saját magammal sikerült kicsesznem és elrontanom az esküvőig vezető utat.
4. Legyen valaki, aki terelgeti az embereket
Jó magyar szokás vőfélyt fogadni - mi kis családi esküvő tervezésével indultunk, szóval úgy voltunk vele, hogy minek. Ráadásul falra mászok tőlük, nekem egyszerűen túl sablonos, túl giccses, és ha valami randomot fogsz ki, még túl aljaskodó és provokatív is lehet, amit a családom előtt annyira nem szerettem volna. Szóval nálam a vőfély egy nagy NEM, de voltam már esküvőn, ahol ceremóniamester volt, és az még borzalmasabb volt bárminél.
Szóóóóval mi ezt megpróbáltuk úgy megoldani, hogy a két tanut kértük meg az emberek terelgetésére, ami részben be is jött, de így is sokan random a saját fejük után mentek, ami néhol (pl. fényképezkedésrkor, szülőköszöntéskor, stb) kisebb káoszba fulladt.
Ezt utólag már mindenképp a fentihez hasonló profin szervezkedő ismerőssel oldanám meg, vagy tényleg hozzáértő, letesztelt, profi ceremóniamesterrel.
3. Legyen terved!
Csak hogy több példát is hozzak: azt tudtuk, hogy 11:00-kor városháza. Az előtte napig eszünkbe sem jutott, hogy rendben, de hogy jutunk oda talpig kikenve-fenve?
Szerettem volna kis páros játékot is az esti mini-lagziba, meg is volt, hogy mit. Odáig már nem jutottam, hogy be is ütemezzük, szóval instant el is maradt. Lett volna egy emlékkönyv, ami körbejárta volna a családot, szintén a fenti sorsra jutott. Lényegében azon kívül, hogy 7:00 készülődés, 11:00 ceremónia, 15:30 ebéd, semmi másunk nem volt beütemezve. Így maradt el az apa-lánya tánc is, vagy az első táncunk egyáltalán N-nel, a fenti programok, meg pár dolog, amit még az esküvőről álmodozós korszakomban kitaláltam, hogy "na az én esküvőmön tutira lesz" aztán persze nem lett semmi.
Pro tipp: legyen egy RUGALMAS terved, hiszen a túl nagy szabályozottság is idegörlővé és élvezhetetlenné teheti az egész napot. A szükséges fix időpontokon kívül szerintem időintervallumokat érdemes beütemezni, és akkor tutira semmi nem marad el.
2. Ne egy hónap alatt szervezz esküvőt
Ja hogy ezért szoktak hónapokat, éveket hagyni a lánykérés és az esküvő között? Hmm. Az túl egyszerű lett volna. De bárkivel beszélgettünk az esküvőről, vagy tudom, hogy épp velem egyidőben lett megkérve a kezük, mindenkinek csak azt mondtam, hogy ne egy hónap alatt próbáljon csodát tenni, főleg szezonban, mert nem fog. Mi sem tettünk, úgy vélem, ennél még többet is ki lehetett volna hozni a napunkból. Lehet, hogy találtunk volna egy nagyobb termet, lehet bevállaltuk volna a templomi esküvőt is, vagy biztosan találtam volna jobb fotóst, illetve lett volna egyáltalán videósunk. A zenéről nem is beszélve. Félreértés ne essék, összevetve mindent csodálatos napunk volt, de az azt megelőző egy hónapot idegileg nem vállalnám be újra. Normális esetben csak azért lettem volna ideges, hogy férjhez megyek, így azonban ez mellé még a szervezés is társult. Maradjunk annyiban, hogy nem voltam épp a legjobb fej menyasszony, barátnő, gyermek abban a pár hétben.
Pro tipp: ha mégis gyors esküvőt szeretnétek, akkor lépjünk vissza az 5. pontra - ne akard egyedül csinálni, és kérj/fogadd el a segítséget.
1. Nem kell mindenkit IS meghívni
Igyekeztem egy nálunk pozitívan elsülő tényezőt is hozni, amihez N-el mind a ketten ragaszkodtunk, de azért a szülőknél, ismerősöknél enyhén kiverte a biztosítékot. Mondjuk minket N-el tényleg nem érdekelt, de tudjuk, hogy a szüleink azért rendesen tartották a hátukat miattunk.
Lényegében mi kikötöttük, hogy mivel "csak" a polgárit terveztük, és majd egyszer a jövőben a lagzit (az esküvőt követően ezt a tervet kukáztuk, nem lesz több esküvő, sem lagzi), így csak azokat a rokonokat vagyunk hajlandóak meghívni, akikkel tényleg rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Ezt én rendesen be is tartottam, N-ék családja meg tényleg akkora, hogy kikapálva és leszűrve jött 50 fő, és még így is jött az irányukból utólagos sértődés.
Nem tudom, ez MO-n mennyire szokás, de mi falusiak is vagyunk ráadásul, így van egy ilyen "visszahívogatós" szokás. Ezt a legkönnyebben úgy tudom elmagyarázni, hogy kb. 10 évvel ezelőtt voltunk egy lagziban, ami anyám 30 évvel ezelőtti munkatársának a lányának a lagzija volt, viszont mivel anyámék 30 évvel ezelőtt házasodtak, az a munkatársa is ott volt az ő lagzijukban, így ennyi év elteltével életbe lépett a visszahívogatós szokás. Ti is érzitek, hogy ez mekkora abszurdum, nem?
Vagy hozhatom példának apum egyik nagynénjét, akit életemben egyetlen egyszer láttam, akkor is temetésen, na most őt minek hívnám meg? A másik nagynénit bírjuk, de az meg a németeknél él, és idős, szóval nem a korona idején fogjuk fél Európát átutaztatni vele. Vagy keresztanyámat, aki még FB-n sem az ismerősöm, azt meg hogy elvált, több, mint fél évvel később tudtuk meg. Na most értitek. Javarészt én csaptam az asztalra, hogy "nem. nem. nem. őt sem.", a szüleim pedig húzták a szájukat, de mivel aztán az esküvő nagyon jó hangulatban eltelt, teljesen nyugodt lélekkel vágtak vissza azoknak, akik kicsit is felmordultak utólag, hogy ők miért nem lettek meghívva. A szüleim is belátták, hogy mennyivel családiasabb, barátibb, összetartóbb volt a hangulat így.
Estére hívtuk a barátokat, na az is jó móka volt, ugyanis én N-re bíztam, hogy írjon az ő haverjainak és a közöseknek, én szóltam az enyéimnek, majd az esküvő előtt egy héttel is még írtunk embereknek, hogy "amúgy szombat estére az esküvőre mi meghívtunk, ugye? Nem? Ó, pedig alapnak véltük, hogy jössz, szóval várunk szeretettel". Avagy ez is egy átok, ha ripsz-ropsz szervezel esküvőt, nem csináltatsz meghívókat (
Pro tipp: már az eljegyzést követően azt mondom, hogy kezdjetek egy excel táblázatot írni, hogy kit szeretnétek biztosan meghívni, és többször fixáljátok szülőkkel és egymással, mert biztos hogy milliónyi módosítás lesz közben. Nyugodtan álljatok ki a saját akaratotokért, DE ha tudjátok, hogy szüleiteknek 1-2 ember, barát vagy család részvétele fontos, akkor kössetek egyezséget. Mindenkit IS pedig nem kell meghívni, mert aaaaaannyiszor voltam már ilyen lagziban, - akár vendégként, akár fotózni - és mindig irritált, mikor 100 éve nem látott ismerősök flegma fejjel mindent megkommetárolnak és csak ülnek a sarokban. Nekik fizess ebédet? Ők rontsák el a nagy napodat?
Legfőképp ez az öt hiba, amihez jó tanácsot tudok biztosítani, de nem tartom kizártnak, hogy egyszer, majd a távoli jövőben hozok még egy ötös listát, hiszen a saját tapasztalatom mellett a generációmba is beindult az esküdhetnék, így igen sok esküvőre vagyunk hivatalosak vendégként és fotósként egyaránt.
És hogy mik voltak a legjobb, legkedvencebb pillanataim? ;)
PINTEREST INSTAGRAM
A következő részig küldöm a nagyölelést ebben a hűvösödő őszben:
A weboldal teljes tartalma a szerző tulajdona. Engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett. / Copyright © 2016-2021 Minden jog fenntartva!
