 |
| Kép forrása: Weheartit.com |
Most, hogy a világ kezd a normális élet apró jeleire utalni, és a beadandóimat is lassan letudom, végre kezdem újra érezni azokat a pici szikrákat magamban, amikkel blogposztokat tudok írni - ehhez mondjuk kell a fene nagy szabadság a munkanélküliségnek köszönhetően.
Azon felül, hogy az elmúlt két hónap eredményei alapján kiadhatnék egy szakácskönyvet, még egy érdekes, semmiképp nem várt esemény is történt: végre végignéztem évadnyi sorozatokat. Nem is egyet. Hogy ez miért ekkora döbbenet, gyorsan összefoglalnám: nagyjából 2 éve (lehet van az három is) nem követek soron új sorozatokat - kivéve a Csernobilt -, folyamatosan a megszokottakat néztem újra tizedszer (Jóbarátok), vagy amit N-nel közösen nézünk esténként, ilyesmi. De hogy saját magamtól sorozat-maratonokat tartsak... esélytelen.
Namost a főzés mellé dukált egy háttérzaj, aztán ebből az lett, hogy a főzés lett a háttérzaj. De hogy pontosan miket is néztem ki, jöjjön a lista és a kíméletlen véleményezés.
Sex education #netflix
IMÁDTAM!! Ha már fent volt mind a két évad, egyszerre le is toltam, de tényleg valami fantasztikus volt. A második évaddal már vannak problémáim, ahogy az általában mindenhol lenni szokott, szóval vegyük most csak az alapjait adó elsőt: hát milyen k*rvajómár az alapötlet, csak tapsolni tudok hozzá. A környezetemben élők tudják, hogy mindig tudok a szexualitásról és intimitásról beszélni, megragadva annak pszichológiai mivoltát és tényleg érdekel a téma, ez a sorozat meg aztán totál nekem készült. Maeve karakterét imádom (az első évadban), Otis is számomra egy nagyon pozitív figura, pedig mindig rühellem a főszereplőket. Eric brutálisan sok, de hozzá lehet szokni, sőt, a többiek meg különösen nem érdekelnek. Talán még Aimee szerepét tudnám megemlíteni, de inkább a második évadban történtek miatt.
Ezen felül nagyon erős helyzeteket mutat be, konkrétan minden elképzelhető rossz szituval az életben: gyerek-felnőtt kapcsolatok, homoszexualitás és a coming out, szülői elvárások, tinédzserkori problémák, becsúszott terhesség, stb. Ha egy szép képi világú, brit sorozatot néznétek, amit két-három nap alatt le lehet darálni, akkor mindenképp ajánlom.
The Crown 3. évad #netflix
Korona alatt megnéztem a Koronát. Na mindegy. Mindent olvasok és falok, amit a Brit királyi család kapcsán történik, azon belül is számomra az abszolút QUEEN az II. Erzsébet Királynő. Az ő élete, munkássága, feljebbvalósága teljesen megérdemelt és tiszteletreméltó, és szerintem ő egyben az utolsó "Royal member", akire ez mondható. Ez a nő 68 ÉVE uralkodik, és 94 éves, hát mekkora yougogirl már. Na, de hogy ne vigyen el a téma szele túl messzire, beszélnék az életéből készült sorozatról is, mert most ez a lényeg.
A Crown első évadát úgy-a láttam, nem is emlékszem sokra belőle. A korai évét mutatja be, érdekes, tetszett, de különösebben nem fogott meg. A második évadot teljesen skippeltem (sry not sry), és mivel a harmadik évadot újra castingolták ugye, hogy az évek múlásával idősödjenek a színészek is rendesen, így megnéztem a beharangozó trailert. ÉS OH MY GOD, LEESETT AZ ÁLLAM! Helena Bohem Cartert egy pillanatig sem tudtam volna elképzelni Margit hercegnőnek, erre szétadta az egészet. Olivia Colman munkásságát nem ismertem, számomra ő sem hasonlított egy dekát sem a királynőre, viszont történetmesélésileg csak megtapsolni tudom. Anna hercegnő bemutatása és tökös karaktere csodás, a szexi fiatal Károlyon meg teljesen kiégtem. Josh O'Connor ooooolyan színészi játékot hozott, hogy bár mint oly sokan, én sem különösebben szimpatizálom a most 71 éves Károly herceget, de voltak részek, ahol szabályosan könnyeztem, annyira fájdalmasan és mélyen, ezzel együtt pedig tökéletesen lett bemutatva az élete. Az Aberfan-i tragédiát bemutató rész önmagában megérné az összes létező filmdíjat, rengeteget olvastam a hatására az egészről, illetve Alíz hercegnő élete és a sorozatbeli bemutatása is kiégetett teljes mértékben.
Ahogy egyre közelebb kerülünk a jelenhez, szerintem annál epic-ebbek lesznek a részek, lévén, egyre több infónk van külső szempontból bizonyos eseményekről, szóval engem ezzel a harmadik évaddal megvettek kilóra a negyedikre is, aztán összeteszem a két kezem, hogy valóban hozzák a színvonalat.
Ha titeket nem is érdekel különösebben a királyi család, a harmadik évadot minden belsős infó nélkül is nagyon ajánlom, gyönyörűen felvett és korhű, nagy csavarokkal és drámai eseményekkel. Meg azért poénokkal is gyakran, mondjuk ez jót tett neki.
Too Hot To Handle #netflix
Gyűlölöm a reality-t, az egyik legnagyobb szenny műsor-formátumnak tartom, szóval a Too Hot To Handle-t is úgy kezdtem el nézni, hogy közben főztem, és kellett a háttérzaj. Nagy volt a hype körülötte, mondom belenézek már, mi ez a sok plasztik csicskagyerek az előzetesből.
Aztán mikor bevágták, hogy semmi szex, semmi csók, semmi tipi-tapi, akkor odafordultam és elkezdtem rendesen nézni. Majd le is ültem és néztem tovább. És lekötött.
Gagyi? Borzasztóan. Álszent és megjátszott? Pff, ja. De a casting majdhogynem kifogástalan, ráadásul a netflixes forma miatt érdekesen összevágottak a részek, szóval teljesen nézhetővé tették az amúgy kicseszett unalmas formátumot. Nem nézném újra egy pillanatig sem, de igazából elszórakoztatott és jókat nevettem a szereplők affektáló beszédén és megjátszott drámáin, plusz néhány Barbie műanyag teste megmotivált két napnyi edzésszerű mozgásra. ("Márpedig nekem is lehet ilyen seggem, ha bele is döglök!" Aztán rájöttem, hogy csak ha lesz pénzem plasztikai sebészre. Na mindegy.)
Vicces volt ezeket az agyilag nem túl toppon lévő embereket nézni, miközben amúgy a legtöbbjük megélhetési influenszer, szóval annyira nem szerencsétlenek az életben.
Nem igazán tudok róla többet mesélni, nézzétek meg, nem egy hosszú sorozat. Arra, hogy feldobja a kedved és az unalmas hétköznapokat, mindenképp ajánlom.
 |
| Képek forrása: Weheartit.com |
Modern család #hbogo
Hogy ne csak Netflixről hozzak sorozatokat a változatosság kedvéért. A Modern család lett az ultimate kajálós sorozatunk N-nel, mivel valamit nézni kell, miközben reggelizünk-ebédelünk-vacsorázunk vagy csak chillezünk. A karantén alatt újranéztük az évadokat, és még mindig vannak olyan részek, amikre alig emlékeztünk vagy ugyanúgy tudunk nevetni.
Érdekes a kapcsolatom ezzel a sorozattal amúgy, mert sosem tetszett az előzetese sem, sem amit láttam róla mondjuk Comedy Centrálon nagyritkán, de mivel a drága párom meg ráfüggött, muszáj volt nekem is. Meglepően nagy pozitív csalódáson vagyok túl. Claire tiszta én, Phil meg tiszta N, szóval ezen állandóan elszórakozunk, hogy a jövőnk is hasonlóan fog kinézni, mint a két szülőnek. Laza kis sorozat sokszor mély gondokkal és gondolatokkal, jó kis poénokba csavarva, szóval általában vidámak leszünk tőle, ami mostanában jókor jött.
Never Have I Ever #netflix
Egydélutános sorozat, semmit nem vártam tőle egy gagyi tinisorozaton felül, szóval jócskán meglepődtem. A Netflix belepakolt minden létező etnikumot a sorozatban, ami nagyon-nagyon jót tett az egésznek, mert végre nem csak amcsi fehér gyerekeket kellett néznünk, hanem megismerhettünk egy teljesen, de tényleg teljesen új kultúrát - az indiait. Köztudottan nem vonz Ázsia, sem a kultúrája, sem a népei, máig nem értem, miért, viszont a Ganesh Puja-s rész magasan a kedvencem lett. Ezen felül ahhoz képest, hogy rövidek a részek és nincs is sok belőlük, elég okosan gyömöszölték bele a gyász, a tinédzserkori barátságok, a szex, a coming out, az elrendezett házasság, a nevelési túlféltés vagy épp annak teljes hiánya, a fogyatékossággal együttélés és még amannyi apró társadalmi téma fontosságát. Ha elvonatkoztatunk attól, hogy Devi önmagában egy piszkosul irritáló karakter, vagy hogy sem Paxton, sem Ben nem dobogtatta meg egy pillanatra sem a szívem (és szerintem nagyon másét se), akkor egy jó kis sorozatnak tartom, főleg a fiatalabb generáció számára. Nekik viszont a társadalmi tanulságok miatt nagyon.
Formula 1 - Drive to Survive 2. évad #netflix
Akit gyerekkora óta nézi és érdeklődik a Forma-1 iránt, annak kötelező. Az első évad annó nem annyira tetszett, nem igazán kötött le, de ez egyébként a 2018-as évad jellegtelensége miatt lehet.
Na, hát a másodikat imádtam.
Tetszett a csapatonkénti leosztás, rengeteg új háttérinfót tudhattunk meg, nagyon szépen kibontották a Gasly-s ügyet, ami nekünk a médiából igen uborkaszezonos sztorinak tűnt, közben pedig nagyon komoly és durva sztorik mentek a háttérben. Anthoine Hubert halála a tavalyi évben sokkoló volt, és az, ahogy ezt a sorozat bemutatta, a pofám leszakadt. N pont ott ült mellettem, és kérdezte, hogy ez most mi, meg tényleg meghalt, meg hogy hogy, meg stb., mivel ő meg teljesen laikus a Forma 1-hez, sosem nézte, sosem érdekelte. Ehhez képest az utolsó két részt már velem nézte meg, konkrétan izgult a bevágott futamjeleneteken és teljesen lekötötte még úgy is, hogy azért néha szüksége volt tőlem infómorzsákra, hogy teljesen összeálljon számára a jelenet fontossága. Szóval laikusok számára is izgalmassá válhat, ha valóban érdeklődnek a sport iránt. Aki meg ugyanúgy gyerekkora óta nézi, mint én, annak meg aztán kötelező.
Ezek lettek volna azok a sorozatok, amiket A-ZS-ig kivégeztem. Amik még folyamatban vannak, az "A dadus", az "End of the f*cking world" és a "Hollywood" jelenleg.
Remélem tudtam ajánlóval szolgálni valamelyik sorozathoz. Ti mit néztetek ebben a csodálatosnak közel sem mondható elmúlt két hónapban? :)
Nyárias csibeölelőst küldve:
