Neverhood's Diary

Elfáradtunk. A könyv is, a sorozat is, meg én is kissé, míg idáig jutottunk. Én egy könyvet sem tudtam még teljesen megírni, nem, hogy 6-ot, így el tudom képzelni, hogy az írónő is belefáradt kissé a 17-ik (+/-2 ugye a Remekkel) sztorijára, ami nem feltétlen baj, csak hát kicsit fogyatkozik a szufla, ha mondható így.
Nem rossz ez a könyv, sőt, meg voltam elégedve a befejező kötettel, így ne számítsatok nagy alázásra, de van véleményem pár dologról, amit nem szégyellek megosztani a nagyközönséggel. 

Spoileres lehet annak, aki nem olvasta, habár igyekszem a fontos infók nélkül írni.
Az ötödik részt ott hagytuk abba, hogy Balogh vs. Bexi párbaj következett volna, jó kis box meccsre lehetett számítani - és Balogh egy rohadék a továbbiakban is, ezt aláírom. Az első 50 oldalnál gyerekek én olyan rohadt dühös voltam, mint már rég, pedig az utóbbi időben lett is volna lehetőségem a saját életemet végignézve bosszankodni. Erre tessék, jött Balogh meg a köcsög talicskája, és felnyomták a vérnyomásom, de úgy istenesen. Bexi pedig azt tette, amit én is csináltam volna a helyében, hülyeséget. Mentette Márk seggét, komoly áron, véget vetve így a nyaralásnak. 
Meg kaptunk pár fejezetnyi throwbacket, amire nem feltétlenül volt szükség, de legalább még inkább megutálhattuk Gerit és még jobban megértettük Körte és Beka kapcsolatát. 

Őszinte leszek: sokkal több és igazi csattanó eseményeket, fordulatokat, balhékat vártam még, amolyan "most utoljára" stílusban - és nem feltétlenül kaptam meg. Az írónő tőlem ellentétesen gondolkodott, és nosztalgikus, örömteli lezárást kreált (mármint egyeseknek örömteli, másoknak meg wuuuuuu, később). Persze, voltak megdöbbentő pillanatok, szám szerint számomra 4, amire azt mondtam, hogy aztakurvamitörténikittenkéremszépen, aránylag jól elosztva a 480(!) oldalon,  de ez azért vajmi kevésnek tűnik az előző könyvekhez képest.
Nekem mindig a Nélküled lesz a kedvenc részem a sorozatból, nem feltétlenül azért, mert hibátlan lenne (messze nem az), ráadásul az egyik legdepresszívebb is, de ott még érezhető volt a pörgés, a mostani kissé nyugdíjas tempóhoz képest.
Két fontos dolgot kiemelnék, amik számomra teljesen pozitívan sültek el. Egyik Körte. Az Instastorymban már belebegtettem, hogy a hatodik részben rájön az olvasó, hogy nem feltétlenül Beki és Márk a két főszereplő ebben a sztoriban, és ezt egyértelműen az írónő hozta ki így a hatodik részre. Szerintem az Egyszerben Körte sokkal többször van említve, mint az előző kettő együttvéve, és ez nagyon kellett a sztorihoz. Részben ez azt is jelenti, hogy Berk kapcsolata már kifulladt, de kit érdekel, Körtét szeretjük, lehetett volna már az elejétől kezdve több belőle. Hogy kiszámítható volt e a jövője? Mint egy Hollywoodi csöpögős film, naná, hogy tudni lehetett, viszont Bexi utolsó fellépése... na ott azért nekem is könny gyűlt a szemembe. Majd megértitek, ha olvassátok, erről itt most nem mondok többet.

Másik: Geri. YAAAASSS YOU PIECE OF SHIT, HOPE TO DIE! Ja, hát igen, nos kellően meggyűlöltem én is a végére, holott az első két részben még meggyőzően veregettem a vállát, hogy jöjjenek össze Bekával, de a kis köcsög túl nagy bödönné változott, no. A maga módján ez is nagyon álomvilágira sikerült, amolyan "a gonosz mindig meglakol" stílusban, ami a való életben rohadtul nincs így, de már rég elengedtem azt a földhözragadtságomat, hogy LL könyveit a valósággal kapcsoljam össze. Fogjátok a koromra. 
A Valahol értékelésében (ITT OLVASHATÓ) kifejtettem, hogy nem gáz, hogy az utolsó előtti rész kicsit visszafogottabbra sikerült, mert az utolsó részhez kell egy kis levegővétel, hogy az üssön. Nem úgy ütött, ahogy szerettem volna, de szerettem az egész sorozatot, és ez az utolsó résszel vált teljessé. Az SZJG-től sokkal felnőttesebb és konkrétabb volt az egész, a felétől kezdett saját utat járni, mert azért azt mind elismerjük szerintem, hogy az első három részben a szereplők totális koppintások voltak az SZJG-ből meg LL tipik sablon karaktereiből, amin szerencsére tudott változtatni, még időben. Személy szerint is jobban szerettem a Bexi-sorozatot, főleg a Nélküledet (kifejtem máskor, hogy miért), és szerintem az írónő is sokkal jobban beleélte magát Beka karakterébe. Ugyan sokszor éreztem az ő hangját Beka dialógusai/monológjai mögött, ha azt nézem, hogy milyen korosztálynak íródtak a könyvek, akkor ennek örülni kell, és remélni, hogy átadta azokat a tanításokat, amelyek számukra fontosak lehetnek az életben. 
Nem lettem márker, Márk számomra az utolsó részben már teljesen átment Cortezzé, de mivel alig volt szerepe, ez nem túl feltűnő. Aki akarja, szeresse, én totál odavagyok Pablóért, meg ebből a részből már Bogyóért is (wtf, ne kérdezzétek), szóval a márkerek harcoljanak csak, én megvagyok a selfie-király nélkül, köszike. 

A többiek elvoltak, mindenki új életet kezdett, vagy a meglévőt folytatta, Daniella a lélekállatom, és beszarok, még Antiból is lett valami, hát erre azért nem számítottam, úgy őszintén :D A sétafikáló Tomiból is kapunk még egy kicsit, Kemálról nem is beszélve. Talán aki totál ki lett hagyva, az Lili de mondjuk ő úgyse sokat tett hozzá az utóbbi időben a sztorihoz. Körtét meglendítette a halál szele, Betty ipszilonnal meg tök cuki, Berk meg kirándult egyet, szóval országot is láttunk, Aszádék karaktere meg hivatalosan is kifulladt. Hát, kb. ennyi a szereplőkről.

Ja, még egy dolog, amit gyors leírok, míg az eszembe van: szóval nagyon örülök, hogy Laurát jó zenei ízléssel áldotta meg az ég, és azt is, hogy ezt az olvasóinak is átadja. De basszus láttátok, mi van a Blue October - Say It Youtube kommentszekciójában?! Szó se róla, nagyon jó szám, én is sokat hallgattam,  de azért kezd kicsit elszabadulni a pokol. Döbbenet, mekkora invázió csapott le a kommentárok részlegére, szerintem a külföldiek azt hiszik, spam az egész :D
Összességében akkor most mi van? Az kérem, hogy tapstaps, hiányozni fog ez a sorozat, szerettem, egyedi a maga módján, kialakult a végére egy olyan zárás, ami tanító jelleggel elfogadható opció. Nem lesz akkora kultusza, mint az SZJG-nek, nem is feltétlen kell, hogy legyen, az úgyis letarolta a fél magyar ifjúsági irodalmat, hagyjunk helyet másnak is. Beka a legnormálisabb LL főszereplő csaj karakter, biztos, hogy még párszor előveszem valamelyik részt, és újraolvasom, sőt a talicskázó hatodikat is akár, mert ezek remek könyvek arra, amire teremtődtek: kikapcsolni és egy kis vidámságot csempészni a mindennapokba. Tipikus példa arra, hogy sokszor felesleges túlzásba esni, csak olvasni kell és élvezni az életet.

PS.: A Hullócsillag után az Egyszer a kedvenc versem/számom. 

Nemsokára jövök a Nyereményjáték részleteivel, amiben a fent említett könyvet és plusz apróságokat lehet majd megnyerni, de ez még egy kicsit maradjon a jövő titka. Érdemes a blogot és a hozzá kapcsolódó oldalakat (Instagram, Moly.hu, Facebook) figyelni a részletekért :) 

– Jó. Egy óra múlva ott vagyok – közölte Körte. 

– Csak hazadobok valami kaját Bogyónak, Pepének és Pudingnak. 
– Vannak kutyáid? – szólt bele Lili lelkesen. 
– Maradjunk annyiban, hogy állataim – terelte a szót Körte.


G. Sz.: A BPRP kiadónak bejelentetted, hogy a tanulmányaid miatt felhagysz Bexiként az énekléssel? 
Bexi: Természetesen a kiadó tulajdonosa tudott róla. 
G.Sz.: Hogy fogadta? 
Bexi: Megsiratott egy talicskát.

– Te felmásztál az erkélyemre? – néztem Márkra döbbent mosollyal. 
– Ja – túrt a hajába. – Gondoltam, mindenki alszik, és nem akartam lármát. 

Nádor Gergőnek lenni lehet a legnagyobb büntetés.

– Tudod, mit tud ez a felsőtest? – mutatott magára Márk elégedetten. 
– Nem, de a gyerek biztosan – forgatta a szemét Körte.
június 05, 2017 1 comments

Napok óta halasztom ennek a könyvnek az értékelését, mert képtelen vagyok tisztázni magamban, hogy tetszett-e, vagy sem (jó, meg az Erasmusos életvitelbe is belehúztunk kicsit az utóbbi időben). Megkaptuk a szokásos LL poénokat? Meg. A Bexihez párosult heti történetet? Meg. A várt történéseket. Végre már. Akkor mégis miért nem ujjongok és pörgök fel, és használok egy csomó vulgáris szavat, ahogy általában véleményt szoktam alkotni? Mert én is érzem, hogy valami nincs rendben.

Innentől spoileres lehet a Bexi-sorozat előző 4 részét nem olvasóknak. A Nélküledről írt értékelésem itt, az sorozat első három részről pedig itt, itt és itt olvashatsz.
@weheartit @ourlife4us @chifaa_cm @mpink28
A negyedik rész, a Nélküled hatalmas függővéggel ért véget, és egy nyáron át agyalhattunk, hogy vajon Tomi elsétál-e. Szerencsére az írónő kegyeskedett az ötödik elején ezzel kezdeni, és azonnal választ adva a mindenki által érdekelt kérdésre. Persze előtte még borzolta kicsit a kedélyeket, de aztán adott öt perc jupijé pillanatot. Öt percet. Mert Balogh úr egy köcsög, azért.
A történetet és a helyszínt tekintve is kissé csalódnom kellett, az eddigi kreatív tehetségkutatós és fellépéses eseményeket felváltotta egy sima ház, meg persze történésekben is kissé belassultunk. A valódi kérdés itt az: problémának fogható-e fel, hogy az ötödik részre kissé csillapodtak az izgalmak? Ha a sorozat egészét tekintjük, akkor nem, az utolsó rész előtt épp ideje volt kicsit visszavenni a tempóból. Ha a Nélküledet nézzük, akkor azonban bökheti mindenki szemét. Személy szerint nekem a Bexi-sorozatból nagy kedvencem a negyedik kötet, ott szerettem meg nagy nehezen Aszádékat, Nagy Márkot, és rugdostam volna tüdőn Gerit. A negyedik részről egyszerűen nehéz lehet tovább lépni, tartva a szintet és az izgalmakat, ráadásul utolsó előtti részként. 
Ezért fókuszáljunk csak az ötödik részre.

A fülszöveg alapján buli, partik, és a nyári fesztiválok, amelyek felforgatják a kedveskéink életét. Ez bullshit. A könyv egy nyaralóban játszódik, szinte az egész hét, néhány érdekes hírrel, de javában mindennapos lerészegedéssel. woa, rímel. Persze, megint a főszereplő kisasszony az absztinens, mert valakinek példát is kell mutatnia, és tök jó tanítást próbál átadni Laura Bekin keresztül, csak épp teljesen mindegy, ha Evelin és Aszádék, de még Anti is napi szinten tajrészeg.
@weheartit @isafer99 @ourlife4us
A másik dolog, ami meglepett, az a szex. Mármint tök jó, meg örülök neki, hogy a pár ilyen komolyan gondolja egymással, de már megint azt kaptuk meg, hogy végzősként tutira le kell feküdnöd valakivel, és még véletlen sem "ártatlanként" menni az egyetemre. Ha visszagondoltok az SZJG-re, ott is pont ugyanez volt. Tudom, hogy a mai világban már a 15 évesek kétségbe vannak esve, és ez tök szomorú, de ember, a Valahol ezen fejezete kissé szemöldökráncolásra adott indokot. Senki, de még a szereplők cselekményszála sem igényelte volna, dehát nem én vagyok többszörösen díjazott ifjúsági írónő, na.

Amit mindenki tudni akar: milyenek a poénok? Ütnek. De nagyon, az öt rész közül itt olvastam a legtöbb oltást és egyedi poént, szóval ilyen téren a könyv nagyon teljesít. Ami a Nélküled-ből kénytelen volt kimaradni, azt most kamatostól kaptuk vissza, nem csak Aszádéktól, de a könyv összes szereplőjétől. Daniella és Körte még mindig hatalmas poéngyárak, akik mellé becsatlakozott az önkritikával megáldott Pabló, a sétafikáló Tomi pedig őrült nagy potenciál a szóviccek terén. Nagyon sokat vihogtam az egész könyv alatt, és bár megtanultam órán csendesnek lenni, így is kaptam pár kéretlen pillantást, amiért az asztalra borulva próbáltam visszafojtani a feltörő nevetést, amit a dialógusok okoztak.
@weheartit @dianamuller
A szokásos tinidrámák még fel-fel bukkannak, ilyen példa Evelin és Pabló együtt(nem)élése, vagy Beki titkolózása a nagy, csúnya felnőttek világában, de akár Daniella továbbtanulási szenvedéseit is ide vehetjük. Viszont az Illúzió óta egyre több a felnőtt probléma, a kiadó, a zenei karrier, a média, Körte szerelmi élete és az egyszerű tudat, hogy valami nagy változás van készülőben. Márpedig a változás jön ám, mint a szélvész - csak épp rohadtul nem volt váratlan. Már a negyedik kötetben ki lehetett találni, mi lesz Beki sorsa, aztán hogy ez a befejező kötetre össze jön-e, ki tudja. Jó, kit áltatok, úgyis csupa öröm és boldogság lesz a végkifejlet, különben akkora lázadás törne ki, amilyet az ország még nem látott, szóval teljesen nyilvánvaló, hogy Beki ügyes lesz, Márk meg az összes létező szögből készít magáról egy selfie-t, naponta.
Mi ez, ha nem tökéletes befejezés?

Szereplők:
Annyi szereplő van ebben a könyvben, hogy lassan kezd Trónok Harca szintűvé nőni, és ebbe kissé talán beletörik a bicskája az írónőnek. Az újak viccesek, de üresek, a régiekkel már nem tud mit kezdeni, ott vannak, poénosak, még inkább ittasak, de ennyi. Sanyi, Anti és Daniella utóbbiból túl kevés volt az én ízlésemnek is ott vannak, hogy legyenek, de senkinek nem tűnne fel, ha kimaradtak volna, hasonlóan Lilihez, aki úgy félúton eszébe jutott az írónőnek. Aszdék jók voltak, megint kaptak egy kis személyiséget, főleg Puding, hála a magasságosnak, mert már nagyon untam a kitetovált hülyegyerek-sablont, Evelin és Pabló király páros, utóbbi meg egyértelműen a rész legpozitívabb személye. 

Mivel kismillió karakter van, ez a bejegyzés meg már kezd nagyon hosszú lenni, így csak a lényeges emberekre térek ki néhány szóban.

Beki normálisnak nevezhető a negyedik rész hisztijei után visszatért, teljesen okés a csaj, MÉG mindig a kedvenc LL nőikarakterem SZJG Kinga után, szóval sok rosszat nem tudok rá mondani. Túl sok szerepe a saját történetében nem volt, tetszett a coming out-juk, az, ahogy Gerivel és Balogh-gal szembeszállt. Azért az önostorozás nem maradhatott ki, nehogy véletlen valamelyik LL karakter ne legyen önbizalomproblémás, de mindettől függetlenül kedvelhető és szimpatikus az a felfogás, amit Beki képvisel.
@weheartit @dreeeeamer564 @asraahussien111

Körte volt Pabló mellett a nagy favoritom ebben a részben, nagyon, de nagyon sokat kaptunk belőle, és a Bekivel való kapcsolatából, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, kb 4 oldalanként kaptunk egy hosszabb dialógust közte és a menedzseltje közt, ami nagyon sokat dobott a történet alakulásán.  Szükség volt egy kis felnőtt hangra a sztereotip tetovált menedzser külsőn túl.

Nagy Márk ott volt, cuki volt, de ebben a részben teljesen a háttérbe szorulva éreztem. Persze, jó volt végre nem a cukormázt olvasni róla, ráadásul helyettem is megrugdosta azt a köcsögöt, de valahogy nem éreztem, hogy a központban lenne, az előző részekhez képest meg pláne. A vele kapcsolatos csavarok sem leptek meg túlságosan, de mondjuk a felkeresésre adott válaszán kicsit felhúztam magam. Öt könyvön keresztül olvashattuk, hogy a "showbiz" egy csúnya mumus, és hogy a tehetségkutatók megrágnak, majd kiköpnek, most megy egyből öröm és boldogság van. Na ne már.
@wehearit @caroliine_13 @anisaortiz4198 @claraxx24
Baloghból is csúnya gonosz felnőttet csináltunk, és amúgy utálom is rendesen, de a módszerét,  nem pedig az indokát. Mármint legyünk már racionálisak, tök érthető, hogy a pénzt és az ügynökséget helyezi előtérbe, nem pedig piti tinédzsereket. A módszere viszont visszaütött, meg is érdemelte, kíváncsi vagyok, mi lesz ennek az egésznek a jövője.

Geri kevés volt. Az, ami volt, az ugyanolyan ganéra sikerült, mint előzőleg is, de majdnem az egész könyv elmúlt, mire felkavarta az állóvizet. Pedig nem volt sok történés, ráadásul egy csomó felesleges fejezet is akadt, amit fel lehetett volna rázni egy kis bunyóval vagy Geri féle seggfejkedéssel.

Elsoroltam a pozitívumokat, bemutattam a számomra gyenge pontokat. De akkor mégis miért nem vagyok elégedett? Számomra hiányzott az izgalom. Elismerem, talán velem van a baj, de nem volt olyan érzésem, hogy "úristen, Bexit olvasok", mint mondjuk előzőleg. Könnyű volt, egy napos olvasásnak elment, jókedvre derített, de mintha az egész sorozatot körbelengő izgalom és várakozás kimaradt volna. Talán a fő húzóerő lezárása, vagy az, hogy ez már az ötödik kötet, de valami egyszerűen nem működött most. Ettől persze izgatottan várom az utolsó kötetet - el sem hiszem, hogy mindjárt vége ennek az utazásnak -, de a Valahol egyszer olvasós kötet marad. Sorry.

some quotes: 
– Csak nézem a kilátást – felelte Márk.
– Tizenkilenc éve nem néztél ki az ablakon – dünnyögte az anyukája unottan.
– Ezért is csodálkozom milyen szép – vágta rá Márk.

Néha a boldogság csak néhány percig tart.

– Gyerek, anyád hívott, hogy elfutottál apádhoz. Nem vágom. BAZ megyébe mész futva? – kérdezte indulatosan.

– Jó reggelt – köszönt – Jön valaki sétálni?
– Te, figyelj ide – dobta le újra Márk a kezéből az előbb felvett villát. – Takarodj már a sétáddal együtt – nézett rá dühösen.

– Mit kellene tennem?
– Mihez?
– Hogy írj nekem egy számot – mondta hirtelen, én pedig őszintén felröhögtem.
– Újra megszületned.
 
október 30, 2016 5 comments
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ▼  2024 (1)
    • ▼  február (1)
      • Az utolsó bejegyzés
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ►  2017 (46)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • Leiner Laura: Emlékezz rám (Iskolák versenye #3)
    Lehet, hogy eltűntem, lehet, hogy oka van annak, amiért nincsenek bejegyzések... De komolyan azt hittétek, hogy LL kritika nélkül maradto...
  • 5 nyári program-ötlet, amit igenis csinálhatsz egyedül
    A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős...
  • Leiner Laura: Maradj velem (Iskolák versenye #2)
    Hát úúúúristen, hát nem fogjátok elhinni, de valami eszméletlen csoda folytán Laura NEM húzta száz évig a szerelmi szálat, hát mivel érde...
  • 10 dolog, amiért utálom a nyarat
    A nyár az az évszak és időszak számomra, amin mindig csak túl szeretnék lenni végre. Míg gyermekkoromban nagyjából kitöltötték a táborok...
  • "Őrüljünk meg ősszel!" - tervek és bakancslista (100. bejegyzés)
    Kifejezetten rühellem az őszt, az esőt meg a napokig tartó taknyos időt, de ha süt a nap és csak a kisujjam fagy le a hidegben, akkor én ...
  • 100 dolog, amit szeretek - hát ez kihívás a négyzeten
    Sáránál, a Metaforaszennyezés bloggerinájánál láttam először ezt a típusú bejegyzést, és gondoltam milyen király lesz ez egy lightos, gy...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates