Tammara Webber: Between The Lines - A sorok között

by - július 19, 2016


Imádom Tammara Webbert, de ezt a könyvet olvasva egy dologra tudtam csak végig gondolni: az írónő józanul kezdte írni, részegen folytatta, és a végén próbálta menteni a menthetőt, vajmi kevés sikerrel. A sorok között semmi értelem nem lelhető fel, csupán Graham menti meg az egész szóhalmazt a teljes katasztrófától, miatta megéri kibírni a többi fejreejtett karaktert.

De akkor nézzük az elejétől, és legyünk marha pozitívak, mert ez egy szép nap, és kék az ég.
A sztori lényegében, hogy Emma, az ügyeletes naív, feltörekvő színésznő szerepet kap egy nagy költségvetésű filmben, ami világsztárrá teheti, mert párja nem más, mint Reid Alexander, a szexi szőke félisten, aki bárkiről levarázsolja a bugyit, legyen az idős vagy fiatal. Persze a kémia egyből megvan köztük már a castingon, Reid pedig gyorsan felírja a listájára Emmát is, aki viszont nem bizonyul olyan könnyű vacsorának. 
Majd bejön a képbe Graham, ami után pont nem érdekelt, mi történik Reid-del vagy Emmával. Graham az egyetlen épeszűnek tűnő teremtés ebben a katyvaszban, egyből utána Brooke és Tadd is ott sorakozik.
Tetszettek a háttérsztorik. Lassan, fokozatosan tudunk meg mindenkiről mindent, amire szükség is van, mert egyszerre nehéz lenne mindenkiét megemészteni. Tele vagyunk szülő problémákkal, szinte mindenkinek ebbe törik bele a bicskája, kinek így-kinek úgy. Emma idegesítő mostohaanyát kap, Reid-é szimplán alkoholista, Brooke és Graham esete pedig teljesen meglepő, de király csavar, nem győztem pislogni. 
Jó volt belesni a kulisszák mögé, ezt még a "pro" kategóriába írhatom, nem olvastam még ilyen témájú könyvet, habár azért hozzátenném, nem érzem hitelesnek.
Éééés akkor elérkeztünk a "kontra" részhez, amit kénytelen vagyok pontokba szedni, mert annyi van, mint a szemét:
- Emma. Nem is tudom, szegénynek milyen nehéz lehetett. A bunkó, farkával gondolkodó, kanos idiótát válassza-e, vagy a kedves, értelmes, marha türelmes és minden szempontból tökéletes, de kevésbé híres fiút.  Óó, olyan  nehéz az élet, ezek a lehetetlen választások... leolvadt a pofám tőle, komolyan
- Jól jegyezzétek meg: ha egy fiú kijön egy lány szobájából, akkor biztos, hogy összefekszenek. Sőt, ha egymásra néznek forgatás alatt, vagy egy buliban, az már viszony. Sőőőt, ha netalántán beszélgetnek, akkor ott bizony baj van, mert biztos vad szadomazo-t nyomnak titokban. ha azt mondom, hogy nagyon fájt ez a könyv, akkor nem túlzok
- Reid úgy önmagában. Az elején, amíg nem voltt ennyire nyilvánvaló, hogy egy begerjedt vadparaszt, addig nem is volt vele gond. A bajok fokozatosan alakultak ki, és egy pillanatig sem tudtam sajnálni az anyja miatt, pedig tudom, hogy kellett volna. Az apját szidja, holott ő sem csinál semmit. Gáz.
-Túl kevés Brooke. Én imádtam a csajt a kezdetektől, és szerintem sokkal több kellett volna odavágós stílusából. Persze, egy csomószor meg volt említve, de inkább a szobája, nem pedig ő maga.
- Tadd mentette a menthetőt, belőle is többet tudnék elviselni.
- A könyv közepe maga volt a zuhanórepülés. Volt, hogy inkább pihentettem pár napot, mert semmi kedvem nem volt Emma nyomiságait olvasni. Azt sem értettem, hogy az elején elmagyarázta, hogy örül, ha magántanulóként lerakja a tárgyait, és csókolom, aztán meg mégis jelentkezik az egyetemre, mert tanulni akar. Hogy is van ez?
-  A második rész. Minek kell ezt tovább nyúzni? Az üres közepe helyett tartalmasabban is kitölthették volna, és akkor nem lenne szükség egy következő részre...

A szereplők: 
Emma kezdetben aranyos, aztán átvált naívba, aztán tipikus tinédzser, aki szétcincálta az idegeimet a hülyeségeivel. Szerettem a barátságát Emilyvel, ez volt az egyetlen őszinte megnyilvánulása, amit el is tudtam hinni. Sajnáltam az édesanyja miatt, és tényleg örültem, amiért végül az apjával megbékéltek. De attól még messze nem teljesített főhősnői szereposztásban, sem a könyvben, sem a filmben. Teljesen üres, azon kívül, hogy fut meg színésznő, nem sok tulajdonsággal rendelkezik. 
@weheartit @shxdii @yaninafigueredo
Reid-ről már annyi rosszat mondtam, hogy körülbelül mindent össze is foglaltam. Tudjátok, hogy szinte mindig a rosszfiúkra bukok, de Reid nem rossz, hanem barom. Teszek az érzéseire, számomra az ilyen viselkedésével egy gyenge ember, márpedig azokat nem szeretem. fú de gané vagyok, atyaég
Graham a szerelmem, miatta megéri végigolvasni ezt az összetákolt könyvet. Magas, édes és sportos, ráadásul a múltja miatt külön tisztelem is. Imádom, imádom, imádom, mindenkinek egy Graham-et tudok csak kívánni. Ő az őszinte jóság és az egyetlen gondolkodni tudó egyén az egész sorozatban. Magasra lépett a kedvenc könyvespasi-listámon, ahova már így is kitehetném a "megtelt" táblát.
@weheartit @prayforzayn @jingxin97 @neonl1ghts
És igazából ennyi a szereplőkről, akikről tudok is valamit mondani, mert a többiek csak úgy ott vannak, hogy legyenek. Brooke-ról megtudunk egy dolgot, Tadd-ról annyit, hogy meleg, a többieknek meg a nevét se jegyeztem meg, annyira jelentéktelenek voltak a történet szempontjából. Csalódott vagyok, és kissé dühös is, sokkal többet vártam az írónőtől. Ha van egy szabad napod, amin csak úgy olvasgatnál, akkor esetleg ajánlom, de úgyis találsz ennél jobb könyvet.

A borítójáról pedig ne is beszéljünk, mert annyira borzalmas, mint a hajam reggeli ébredés után. Szinte én szégyenlem magam a kép helyében, ilyet én is tudtam fényképezni már 7-8 évvel ezelőtt is, ráadásul semmi köze anyv tartalmához.

You May Also Like

3 comments

  1. Istenem, annyit nevettem a poszton! "Egy begerjedt vadparaszt" -> csillagos ötös jellemzés! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha mosolyt csalhattam az arcodra, velem a könyv nem volt ilyen kedves :D

      Törlés
    2. Ezzel a résszel én is így éreztem, viszont Graham miatt megéri a folytatást elolvasni (szerintem). :)

      Törlés