Neverhood's Diary: október 2017

Jesszuskám, azt sem tudom, hol kezdjem.

Tudjátok, hogy mentem, annak körülményeiről is, szóval ezt itt nem taglalnám ismét. Sára a Metaforaszennyezés bloggerinája összeszedett engem, és befogadtak a #FelegánsTeam-be, így megismerhettem Ninát az ambivalentinától, Laurát a Vanilla Bangstől, valamint Édát a lepkeszárny & virágfüzér bloggerináját, akik végtelenül cukik és rendesek voltak, szóval köszi szépen lányok, hatalmas arcok vagytok.

Szerintem nincs olyan blogger, akinek az élménybeszámolójában ne lenne ilyen kép. Tök jogosan, egyébként.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Szeged az isten háta mögött van kettővel Pesttől, szóval királyul reggel (~~este? éjjel?~~) 4-kor keltem, és próbáltam átverni a testemet illetve a bioritmusomat azzal, hogy a szokásos reggeli rutint alkalmaztam. Röhej, de bejött, este 8-ig be se álmosodtam, ami egyértelműen szociológiai kísérletnek is kitette volna a részemről. SZÓVAL, make up on, haj megfésülve (~~részemről teljesítmény~~), kávé elfogyasztva, tömegközlekedés már korábban kitervelve, robogtam szééép lassan és MÁVosan a főváros felé, hogy részt vegyek a nem igazán kedvelt (mivel pozitívat kell most írni, nem mondok semmit a Cosmoról, de van véleményem róla. Erős.) női újság blogger/vlogger eseményén, amit a Magyar Telekom székházban rendeztek, és 9-kor nyitotta kapuit.

Annyit utazgattam ebben az évben Pestre, hogy az a két és fél óra a vonaton egyre rövidebbnek tűnik, mondjuk ehhez kellett a füles, zene, egy könyv és az álmodozó tekintetem, ami a ködbe burkolt misztikus mezők gyönyörű látványát bambulta.

Namost, előbb odaértem, mint a lányok, konkrétan 8:59-kor álltam be a sorba, ami megint csak azt a fantasztikus tényt mutatja, hogy egyszerűen képtelen vagyok késni, ha akarok, se sikerül. Úgyhogy egy csomó miniruhás, fekete dzsekis, hat kiló sminket viselő és göndörített hajú lány mögé beálltam farmerben és piros kabátban, csupán két kg sminkkel, és szokásos kócos hajjal, ami egész addig zavart, míg Felegánsék meg nem érkeztek. Szerencse, hogy korábban egyeztettünk, hogy nem öltözünk ki (innen jött a felegáns elnevezés, fun fact), így egyikünk se érezte magát kellemetlenül az Oscar gála szintű fancy eseményen. Még mindig nem tudom, hogy mi vagyunk ennyire visszafogottak, vagy csak nem kaptunk tájékoztatást a dress code-ról, jövőre azért mindenképp kibérelek egy uszályos báli ruhát a biztonság kedvéért. ~~nem~~

A lábammal minden rendben, ép és egészséges. Csak pózolni nem tudok velük.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Amin nagyon nevettem, hogy szinte csak férfi (hátömm, inkább belőttsérójú, egykaptafa "modellnekkészülökdenincsbennemsemmikülönleges" fiú) hostessek álltak a rendelkezésünkre a belépésnél, a raktárnál meg úgy magán az eseményen is szinte, ami mennyire irónikus már egy női újság eseményén?! ~~De most komolyan, ez csak nekem volt viccesen, apokalipszisbe illően fura?~~

A LÉNYEG, hogy negyed órával a bejutásomat követően a lányok is odaértek, ami életmentő volt, mert meg akartam várni őket a terülj-terülj asztalkámra kipakolt reggelivel, viszont már rohadtul éhes voltam, szóval össznépi banzájként próbálunk kulturális keretek közt étkezni - én totál morzsás voltam, szóval ezen van még mit javítani. De a felhozatal nagyon jó volt, a Mizo kávéi, tejei közül válogathattunk, volt egy csomó féle és fajta Smoothie (raktároztuk), a péksütik brutál édesek voltak de brutál finomak is, szóval kicsit szerencsémnek érzem, hogy bekajáltunk, mert az ebéddel meg hoppon maradtunk, de erről később.

Speciel betegre ettem magam az almás táskából, még hétfőn sem voltam éhes, esküszöm. ft @Laura - Vanilla Bangs
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

10-kor Steiner bácsi megnyitotta az eseményt, és kezdődtek az előadások. Délelőtt még egész jól részt vettünk rajtuk, viszont Ninával állandóan megjegyeztük, hogy "ez is a vloggereknek szól". Mert valóban így volt, amin én részt vettem, annak 10%-a ha hasznosnak mondható blogger szemszögből. Persze, tudom, amit tudni akarok az írásról és a blogolásról, azt nagyon nem a Cosmótól fogom megtudni ~~(na mondjuk onnan mást se~~), de ha már blogger event, akkor vegyék számba azt is, hogy nem csak a youtubereké a világ.

A Pamkutyával és Kiss Imivel történt beszélgetés után a fél nézőtér kirohant, ami a szervezők részéről szerintem kicsit gáz, másrészt én is 5 perccel később köztük voltam, mert tudtam, miért mennek. Éda szegény csak mosdóba indult, de mivel ott állt az ajtó mellett Viszkok Fruzsi, szinte egymásba kapaszkodva, és rohadtul remegve odamentünk hozzá, hogy csinálhatunk e vele egy közös képet. Tudom, hogy egyesek szeretik, egyesek meg nagyon nem, én is tagja voltam már mindkét csoportnak, de jelenleg ő az egyetlen magyar beauty vlogger, akit követek és akit képes vagyok elviselni. A többitől a falra mászok, és ezt voltam olyan drága, hogy vele is közöltem. Nagyon cuki volt, kérdezte is, hogy melyik típusú videót szeretjük tőle, meg tényleg tök normálisan vette a rajongásunk, én meg olyanokat mondtam neki, mintha be lettem volna tépve. Szegény Éda is ahogy elnéztem majdnem elsírta magát a meghatottságtól, egyikünk se fogta fel, mit csinálunk, csak magyaráztuk neki, hogy mennyire bírjuk. Fangörlingeltünk fullosan, ami szégyen-nem szégyen, már a múlt része marad. Gyors még oda is álltunk egy-egy fotóra, Édáról három képet csináltam gyors az ő telefonjával, mert annyira remegett a kezem, hogy féltem, mind mosódott lesz. Végül elköszöntünk tőle, és kb három métert mentünk egy oszlop mögé, és csak akkor kezdtünk el sikítozni meg "úristenúristenúristenmeghalokjézusomezaFruzsivoltaztarohadt"-olni, ami persze nem volt feltűnő, ááá. Az adrenalinom az egekben volt, arra sem emlékszem, pontosan mit mondtam neki, de hogy életem egyik legkirályabb pár percét éltem át ott akkor, az is biztos.

Ilyen, mikor egy L és egy XS egymás mellé áll. ft. @Viszkok Fruzsi
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Pamkutyáékhoz már összeszedettebben és normálisabban mentem oda, mert itt más missziót kaptam, és erre fel is voltam készülve lelkileg. Éda eltűnt közben, szóval egyedül vágtam neki a feladatnak, de ők is tündérek voltak, többen szólították le őket egy képre, szóval inkább azon lepődtek meg, mikor közöltem velük, hogy bár nagyon szeretem őket, és hogy csak így tovább, igazából az exemnek ígértem be ezt a képet, mert ő viszont tényleg rajong értük és komoly inspirációként vannak számon tartva. Röhögve visszakérdeztek, hogy az orra alá akarom dörgölni, mire mondtam, hogy neeeeeeeem, ők meg hogy akkor legyen nagyon jó kép, és Pam Pista (Márk ;)) lőtte ÉLETEM SZELFIJÉT! Ez a kép bakker be lesz otthon keretezve, hát milyen jól nézünk már ki mind rajta, OMFG, imádom, szeretem, ezzel fogok aludni. Később még egyszer beszéltem velük (nem volt rajtuk szemüveg, úgyhogy államtitkot őrzök), és annyit mondhatok, hogy NE küldjetek még nekik jó ideig e-maileket vagy üziket, totál belefulladtak a Despacito után, hagyjátok őket levegőhöz jutni úgy jövő Karácsonyig. Amúgy tündérek és piszok jó fejek, totál a földön járnak és ez nagyon szimpatikus számomra, teljesen pozitívan csalódtam.
~~meg hát kit áltatok, rohadt jól néznek ki~~

Míg amaz botrányos, ez életem képe. Hát igen, az élet néhol ad, néhol elvesz. ft. @Pamkutya
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Egy ideig még eltengettük az időt, végignéztük a díjkiosztót (fanyalogtunk egy sort), csináltattunk fotoautomatás képet, amit mind megkaphattunk emlékül, és még dedikáltuk is egymásét. Neveztünk pár nyereményjátékra a felállított smink meg haj, meg kozmetikai meg pacsuli standoknál (azóta sem tudom, nyert valamelyikünk???), valaki valahonnan szerzett kék vattacukrot, Laura ment ugrálni, Éda ment virágkoszorúval fényképezkedni, Sára épp Iszak Esztit és az anyukáját fotózta, vagy Sabján Johannával, a Cosmó főszerkesztőjével beszélgetett, mert tudniillik Sára volt a csoportunk egyik celebe, Ninát meg valószínűleg lerohanták a rajongói, mert ő volt a másik. Becses személyem meg a Mizónál kötött ki már megint, hogy kaphassak abból az új limitált kiadású túrós szeletből, mert megvenni úgysem fogom. #szeretemamizot #szponzorálhatnátok

@Laura - Vanilla Bangs @Nina - ambivalentina. és jóságos magam.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Vártuk az ebédidőt, ami jó nagy csalódás volt. Annyira fenszi gourmet kaját akartak nekünk adni, hogy végül alig ettünk, mert bahh, borzalmas volt. A kókusztejes tökkrémleves garnélás valamivel nem csúszott, a zöldséges rizsbe valamiért belekeverték a rántottát (???), a csevap volt még tán a legehetőbb (a szláv vérem igyekszik), a zellerpüré marha gyorsan elfogyott, a kacsacombot (~~wtf egy ilyen eseményre~~) meg inkább meghagytuk Ninának, mert ő mást ezen nagyszerű különlegességekből nem ehetett. Az étkezést a feltálalt Tescós minifánk mentette meg, amit én is inkább raktároztam és vittem a csapatunkhoz, hogy valami ehetőt is szerezzünk, de más is így vélekedhetett, mert egy csaj nekem szembe konkrétan a kését döfte a fánk piramisba, hogy minél többet megszerezzen, miközben kb. másik 6 kéz nyúlt a tál felé. Jogos, a túlélésért bármit.

Ja, meg volt tőkehal is, aminek semmi, de még csak mocsár íze sem volt, semmi az égegyadta világon. Ha a felsőbb szociális rétegekben ilyeneket kell enni, akkor jó nekem az alján is, köszönöm.

Ó, és akkor még arról nem is beszéltem, hogy ülve enni luxus volt és marha nagy szerencsénk, hogy öten így-úgy, de elfértünk valami fal mögött, vezetékekkel és hosszabbítókkal körülvéve. Ez elég gáz volt azért szervezésileg.

Életmentőnk. @Laura - Vanilla Bangs
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Mondanám, hogy a kajakóma ütött be, de inkább csak kezdtünk fáradni, Oravecz Nóra előadásának felét végig alfáztam Laurának dőlve (semmi sértés, komolyan). Amúgy a csaj behalok, milyen jól eladja magát, már majdnem én is elhittem azt a nagyszerű amerikai tündérmesét, amit mutatott, ilyen téren őszintén le a kalappal előtte, ezért el tudom ismerni. Értem, miért tartják sokan inspirációnak. ~~nem én~~ A cseh blogger csaj előadása nem volt rossz, angolul volt, szóval érdekelt, egyedül ott azért ráncoltam a szemöldököm, mikor közölte, hogy a szülés után egy órával már a kórházból vlogolt. Azigenöcsém, not bad. Az X faktoros producer muksi tetszett, vicces volt, szarkasztikus meg fogjukrá reális a TV vs. Youtube dologgal kapcsolatban. Zafírékra (~~Rubint Réka és Rella~~) nem mentünk be, a Followanna, Rossmann és Fruzsi beszélgetése érdekes is lehetett volna, de mi, egyszerű bloggerek szerintem csak annyit tanultunk belőle, hogy legyél k*rva híres és akkor valami cég majd megtalál. Erzsi for President előadásán pislogtam, mint borjú az új kapura, nem teljesen értettem, hogy a csávó produkálja magát, vagy tényleg ekkora arc, és amúgy utóbbi, szóval az mehet a pozitív csalódások mappájába. A hajas témát viszont abszolútte nem értettem, hogy jött a képbe.

Sajnos nem várhattam meg az esemény végét, öt után indult a vonatom vissza Szegedre, így négykor búcsút mondtam az egész eseménynek, a kajának, a színes lampionoknak és az egy négyzetméterre túlzsúfolt bloggereknek és bloggerináknak.

Hihetetlen mennyiségben töltött fel az a vasárnap, új embereket ismerhettem meg, rengeteget nevettem, és visszatért a hitem önmagamba is a blogolással kapcsolatban. Tudom, hogy ezt akarom csinálni, tudom, hogy nehéz lesz és tudom, hogy hosszú út és milliónyi akadály áll még előttem, de imádom, amit csinálok, imádok írni és ezt megmutatni másoknak is, beszélgetni és a világ dolgairól témázni olyanokkal, akik szintén ilyen érdeklődésűek. Talán nem leszek egy FollowAnna, vagy egy Zoella, talán mindig megmarad hobbinak és menekülő helynek a kis blogom, de most annyi inspiráció és új tudás jött velem szembe, hogy hazafelé a vonaton megterveztem a Novemberi blogbejegyzés témákat, a Neverhoodmast és még a 10UARY-t is. Ez pedig tőlem, aki épp az aktuális író napon találja ki a témáit, elég pozitív jelnek mondható.

Számomra ezt a napot Sára, Laura, Nina és Éda tették boldoggá, mert bár fantasztikus, hogy Pamkutyáékkal vagy Viszkok Fruzsival van közös képem, vagy hogy ott járkált Fifty Pair of Shoes, vagy Inez Hilda Papp, vagy Iszak Eszti, vagy bárki marhahíres emberke körülöttünk, ez semmit nem ért volna a felegáns lányok nélkül, akikkel rengeteget nevettem és végre, hosszú ideje úgy érzem, újra éltem. Nem tudom elmondani nektek, mennyire hálás vagyok.

#FelegánsTeam: @Sára - Metaforaszennyezés, jómagam, @Nina - ambivalentina.,@Laura - Vanilla Bangs, @Éda - lekepszárny & virágfűzés
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Ó, és ha ez még nem lett volna elég, kaptunk egy csomó mindent hazamenetelkor, és bár a lufit fájt a szívem otthagyni (~~nem akartam felvinni a metróra majd a vonatra, majd buszra, majd gyalog haza~~), a kapott szeptemberi Cosmót meg kb 2 perc alatt végiglapoztam, olyan érdekes és hasznos volt ~~nem~~, a Chloé parfümnek, a Limitált Virágüveges Sommersby-nek, és az elsőre elég furcsán narancsszínű Oriflame rúzsnak kifejezetten örülök, jó sorsuk lesz nálam.

Bízom benne, hogy jövőre még több bloggerpajtit összeboronálunk, és a Cosmó is kiküszöböli addigra a szervezési hibáit, ami azért legyünk őszinték, akadt - de fogadni merek, hogy az Oscar-gálán is van, szóval ezt teljesen pozitív visszajelzésként mondom. Mindig, mindenen lehet javítani és fejleszteni, szóval hajrá.

Eléggé éltem az egésszet, no. Ha instastoryban követtetek, akkor tudjátok, miről beszélek.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Ez csak egy része a kapott cuccoknak. Not bad.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva

Ti jönnétek ilyen eseményre, esetleg más bloggertalálkozókra? Vagy már voltatok? Írjátok meg kommentárba itt, vagy Facebookon, vagy akár Molyon, Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)

Csókoltat frissen inspirálódott csibeanyátok:

ps: a smink valami hihetetlen csoda folytán reggel 4-től este 9-ig, míg visszaértem a koliba, kopás nélkül fennmaradt a fejemen, nem tudom, hogy, nem tudom, miért, de köszönöm az égieknek, az úrnak, az univerzumnak, bárminek, hogy még a hajam is jól állt, a képeken is jól nézek ki, és hogy ennyivel megáldottak arra a napra.

október 29, 2017 6 comments

5 vasárnap, 4 blogger, 1 bloggeresemény. Október hónapban 4, számomra inspiráló bloggerinával készítek interjút, életvitelről, melóról és a blogukról. Teszem azt azon elgondolásból, hogy imádom őket, és szeretném még több emberhez eljuttatni a munkásságuk. Enjoy!

Megkockáztatom, hogy a Metaforaszennyezés az általam (jelenleg is életben lévő) legrégebb óta követett blog, ami már akkor inspiráló és motiváló volt számomra, mikor még csak a jelenlegi Neverhood's Diary kialakítása gondolat sem volt. Ez pedig nem véletlen: Csibókák, olyan szép az a blog, hogy tündérmese. A tartalma pedig külön megér egy misét, mert Sára, a blog kreátora és főnökasszonya a legkülönfélébb témákban vezeti, egyszerű, vicces és tartalmas írásokkal. Vele beszélgettem egyet szezonalitásról, változásokról, fotózásról, meg a közelgő Cosmopolitan Blogger Day-ről (mert engem, tékozló idegent is maguk mellé vettek a kis cukik, hálám üldözzön :D).

Van valami, ami már nagyon régóta érdekel: honnan jött a "Metforaszennyezés" blognév?

Igazából ezt a szót Simon Márton: Polaroidok c. könyvéből csórtam, mert nagyon megtetszett. Remélem, ez azért nem minősül plágiumnak, igyekszem a lehető legtöbb helyen feltüntetni a forrást.

Mi késztetett arra, hogy blogolásba fogj?

A legeslegelejére egyáltalán nem emlékszem, mert nagyjából 10 éves lehettem, mikor elkezdtem honlapokat szerkesztgetni. Valószínűleg ez is olyan dolog, amit másoknál láttam, és szerettem volna kipróbálni, aztán valahogy leragadtam itt. Hogy normálisabb választ is adjak a kérdésre: szóban nehezen tudom kifejezni magam, így másik módot kellett rá találnom, és ez az írás.

Nagyon sok féle-fajta témában írsz, de ki tudnál emelni egy központi, meghatározó dolgot, ami a blogot vezeti úgymond?

Talán a szezonális témákat mondanám, vagyis amikor az éppen aktuális ünneppel, évszakkal foglalkozom, bár az utóbbi időben egyre kevesebb hasonló bejegyzést írtam. Mostanában egyre inkább inspiráló - vagy annak szánt - bejegyzések összeállítására törekszem.

Ha már inspiráció: kik azok a bloggerek és/vagy emberek, akik leginkább inspirálnak téged nem csak a bloggerinaságban, de a mindennapokban is?

Nem szeretek megnevezni konkrét embereket, mert inspiráció sokszor olyan helyeken bukkan fel, ahol nem is számítanék rá. Mégis mindenképp kiemelném Ninát (ambivalentia), aki bloggerként és emberként is nagyon inspirálóan hat rám, a kedvenc blogomat, a 365letszikrát, illetve te is annyira lendületes bejegyzéseket szoktál írni, hogy mindig rögtön kedvem támad tőlük menni és csinálni valamit :)

(awww, hát igyekszem, köszönöm :D)

Mi az, amit a legjobban szeretsz a blogolásban - akár a saját, akár mások blogjait nézve? Úgy is kérdezhetném, hogy magában a blogger szubkultúrában.

Rengeteg mindent, hiszen nem véletlen, hogy ez az egyetlen olyan hobbim, ami mellett már hosszú évek óta kitartok. Amellett persze, hogy hihetetlenül sok dologra megtanított, legjobban azt szeretem benne, hogy önmagamat adhatom. Nem félek felvállalni magamat és a stílusomat és a véleményemet, az egész világ előtt, ráadásul ez sokaknak még tetszik is.

És adja magát a kérdés: mi az, amit nem szeretsz, vagy nem tetszik? :D

Ennek a kitárulkozásnak a másik oldalát. Félek, hogy esetleg valaki felhasználja ellenem ezt a sok mindent, amit kiírok, félreértik, kiforgatják a szavaimat, vagy ilyesmi.

Van olyan blogbejegyzés, amire a legbüszkébb vagy, vagy akár a kedvencednek is mondanád?

Talán a 11 dolog, amit a blogolásnak köszönhetek cimű, már csak a témája miatt is.

Mivel Virág is még a sulit koptatja, és te is még ott töltöd a napjaidat, tőled is megkérdezem: az iskolában tanult dolgok befolyásolják a blogodban írtakat?

Egyáltalán nem. A két faktos tárgyamon kívül semmi sem érdekel, amit a suliban tanulunk, és nem érzem úgy, hogy bármit hozzám tennének ezek a tanórák.
(itt megjegyeztem, hogy ez egy őszinte iskolaundor válasz volt :D)
Nem utálom, csak azt, hogy elvárják tőlünk, hogy sok felesleges dolgot szó szerint tudjunk, pedig tuti, hogy nem fogok logaritmusokat számolni, csak mert unatkozom.
(egyetértés van)

Min szeretnél belátható időn belül változtatni a blogodban vagy a bejegyzésekben?

Nemrég gondoltam újra a blogomat, töröltem a bejegyzések felét, átcímkéztem mindent és sok bejegyzést át is írtam. Most pedig, hogy kaptam egy fényképezőgépet, szeretnék áttérni a saját fotók használatára.

Mik a további álmok? Van valami célod a blogolással a jövőt nézve?

Legnagyobb cél jelenleg, hogy kiadók után kapcsolatba kerüljek és együtt dolgozzak néhány céggel is.

Ha csak egyet lehet mondani, mi lenne a legjobb blogger-tipped nekünk, földi halandóknak? :D

Ez nagyon klisésen fog hangzani, de a legeslegfontosabb, hogy élvezzétek, amit csináltok, mert csakis így tudjátok kihozni magatokból a legtöbbet, és merjétek is felvállalni. Annak idején én is ezzel a felfogással kezdtem neki a Metaforának, nem számított, eljutok-e vele bárhova is, de máris rengeteg álmomat megvalósítottam.

Nagyon szépen köszönöm Sárának, hogy válaszolt a kérdéseimre, és bízom benne, hogy jövő vasárnap felismerjük egymást a Blogger Day-en, arról nem is beszélve, hogy ő csábított oda az ingyen kajával. Hálám az egekig ér már most is, aztán ne tévedjek el Budapesten a tömegközlekedéssel.

Őt meg árasszátok el lájkokkal, az instája olyan rohadt szép, hogy az eszem megáll @sateenkaarigirl, Facebookon is bekövethetitek, a blogján pedig mindenképp nézzetek szét, tutira találtok magatoknak olvasnivalót.

Remélem tetszenek nektek ezek a kis chit-chat-es bejegyzések, abban pedig külön bízom, hogy ezek által új blogokat és az azokat pátyolgató bloggerinákat is közelebb hozom hozzátok. Ha van, akitől szívesen látnátok ilyen interjút, írjátok meg kommentárba itt, vagy Facebookon, vagy akár Molyon, Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :) Arról nem is beszélve, hogy jövő vasárnap agyon instasztorizzuk szerintem a blogger eseményt. ;)

Csibemelegítő őszölelés:

október 16, 2017 2 comments

Virág egy tündér álcába bújt brutáltökös és vagány lány, akivel bár soha személyesen MÉG ~~amikésiknemmúlik~~ találkoztunk, viszont a tipikus példája annak, mennyivel többet ér néha hozzánk messzebb álló emberekkel beszélgetni akár komoly témákról is.

Arról nem is beszélve, hogy az emlegetett bloggerina úgy ontja magából a könyvértékeléseket ~~ha épp nincs beúszva az iskolai teendőivel,~~ mint néhány szaktársam az Élettan kurzus bukását, szóval egyértelmű volt, hogy következő kipécézett interjú alanyom ő lesz. Blogját IDE kattintva eléritek.

Jöhetek az első, jó sablonos kérdéssel? :D Milyen indíttatásból kezdtél el blogolni?

Arra, hogy mi motivált a legeslegelső blogom létrehozására, már nem emlékszem... eléggé régen volt - relatíve régen, kábé öt éve, nekem meg elég rövid az agyam. De őszintén, az első blogom, meg a párszáz utána jövőről nem is érné meg beszélni. Ami a Never Let Me Go születését illeti... nos, az a gáz, hogy arról sem emelhetek ki sokkal több konkrétumot. Akkoriban, 2015 nyarán-szeptemberén kezdtem el hasonló témájú, főleg könyves blogokat olvasni, kiváltképp egyet, a Pastel Blue and Chocolate Cake-et, és ekkor fogalmazódott meg bennem egy újabb blog gondolata. Long story short... elkezdtem belefutni az ilyen blogokba, és rájöttem, hogy van még valami, amit nem próbáltam ki, pedig talán ez lenne a legmegfelelőbb számomra. Megért egy próbát, nem volt vesztenivalóm.

Mit nyújt neked az olvasás és a könyvek?

Leginkább egy instant menekülőutat. Pár órát, amikor nem a saját életemet élem, hanem valaki másét, mikor nem a saját esetleges problémáim kötnek le végre hanem kitalált karakterekért izgulhatok helyette. Lehetőséget jelent, hogy belecsöppenjek érdekes párkapcsolatokba, elvont, kitalált világokba, vagy egy kaszabolós, démonölős jelenet kellős közepébe. Mikor mire van szükségem - és ezt imádom.

~~(basszus, ez olyan szép válasz volt, totál igaz, totál megható, és totál mind átérezzük. Köszi Virág :D)~~

Amit olvasol, arról írsz bejegyzést/kritikát is. Van ennek valamiféle a rutinja? Hogy állsz neki a bejegyzés írásnak?

Oh, még ha lenne nálam rutinja! Igazából nagy szükségem lenne valami ilyenre, de nem vagyok az a rendezett, összeszedett ember - ezért is úszok el sokszor annyira az értékelésekkel. Leginkább ihletettségből dolgozok, nagy ritkán azért, mert a kényszer magamra gyakorolt agresszív formája - "addig nem eszed meg ezt a csokit, amíg nincs kész a poszt!" - beválik, de azért inkább az előbbi, mint az utóbbi jellemző. Olykor egy könyv befejezte után azonnal nekiülök a bejegyzésnek, olykor csak hetekkel, ne adj Isten egy hónappal később szánom rá magam; néha megy pár óra alatt, de van, hogy hetekig húzom, halasztom, és minden nap megnyitom a Word dokumentumot, hogy aztán ne haladjak vele semmit, soha. DE! Mikor végre nekiállok egynek, rendszerint összeszedem először a könyv adatait - tölti a helyet, és olyan érzést kelt, mintha már csináltam volna valamit - majd rögtön elkészítem a poszt eleji montázst, a írás úgy istenigazából csak ez után kezdődik, és legtöbb alkalommal visszafelé haladva.

17 évesen már kiadók küldenek neked könyveket. Érzel különbséget az írásmódodban akkor, mikor szponzorkönyvet értékelsz, vagy akkor is a szívedből írsz?

Mindig maximálisan a saját véleményemet írom meg, legyen szó akár saját magamnak vásárolt könyvről vagy recenziós példányról. Az egyetlen különbség legfeljebb ennek a véleménynek a tálalásában lehet - szélsőségesebb példát hozva, míg egy saját könyvre azt mondom szar, a szponzorált posztban azt írom, nem tetszett. A lényeg ugyanaz, mégis, korán sem mindegy, az ember mit hogyan fogalmaz meg, ha egyaránt törekedni akar az őszinteségre, és a kiadókkal való jó kapcsolat ápolására is. Én mindenesetre úgy érzem, jól tudom tartani az egyensúlyt - hála a jó égnek, nem is futottam eddig bele sok olyan darabba, aminél felmerült volna ilyen probléma. Minden értékelésben maradok önmagam, mert büszke vagyok arra, aki vagyok, s ahogy bloggerként működök, ezt pedig nem vagyok hajlandó eladni néhány ingyen példányért. A cenzúrát minden további nélkül bekapcsolom, mikor kell, hazudni viszont nem vagyok hajlandó.

Van jelentősége az iskolában (irodalom órán) tanultaknak abban, ahogy a könyveket látod?

Sosem éreztem azt, hogy az iskolai magyar órák különösebb hatással lettek volna rám, vagy az olvasási szokásaimra – könyvmoly a családomnak köszönhetően vált belőlem, ugyanis erősen könyvszerető környezetben nőttem fel, így ez lett számomra természetes. Az irdalom órák ehhez már nem tudtak sokat hozzátenni, talán éppen ellenkezőleg, inkább az olvasni szeretésem hatott és hat arra, ahogy a tantárgyhoz viszonyulok. Nagyobb lelkesedéssel, érdeklődéssel, aktivitással és azért némi műveltséggel tudok részt venni az órákon – bár ez még inkább jellemző volt nyolcadikos koromban, az akkori tanárnőm minden eddiginél jobban inspirált és motivált –, és ezért vettem fel a magyarfaktot is.

Változtatnál-e, és ha igen, mit az irodalom és a magyar nyelv oktatásában?

Hm, nehéz kérdés, pláne, mikor az ember azért nem szándékozik túl radikális változásról szónokolni… de azért vannak apróbb dolgok, amiket változtatnék a magyar oktatásban. Jó kiindulási pont lenne valamivel több óraszámban szentelni időt a tárgynak – na ne essen félreértés, eszem ágban sem lenne tovább növelni a már így is embertelenül sok időt, amit iskolában töltünk, de köztudott, hogy nem kevés a teljességgel felesleges óránk, amelyek helyett akár hasznos, érettségi szempontjából is fontos tudást tehetnénk a magunkévá. A jelenleg heti három irodalom szűkös keret a tanterv betartására, éppen annyira elég, hogy ledaráljunk egy vázlatot és megírjuk belőlük a TZ-ket – ami akárhogy is nézzük, nem segíti elő az irodalomkedvelő, olvasni szerető fiatalok felnövekvését. Szükség lenne több időre, hogy az órák keretében legyen időnk többet beszélni a művekről, amelyekről tanulunk, többet tudjunk meg róluk, eleget ahhoz, hogy képesek legyünk véleményt nyilvánítani. Hogy tovább menjek, újabb ingoványos terepre, a kötelező olvasmányok szintén nem a kívánt hatást váltják már ki napjainkban. Soha a számon ki nem ejtenék olyasmit, hogy talán hagyjunk el közülük valamit, akár mindet, akár csak párat… isten mentsen. Hiszem, hogy ez alapvető műveltség, a kultúra egy olyan fontos része, amelyet illik mindannyiunknak ismerni – a probléma tehát nem a létezésükkel van. Gondolok itt inkább a stresszre, amit a szívatós dolgozatok okoznak, akár, holott mennyivel kellemesebb lenne megosztani egymással az olvasmányélményünket, megbeszélni a leírtakat… idegeskedés nélkül. Emellett támogatnám egyéb, kortárs művek felvételét a kötelezők listájába, amelyek talán ténylegesen meghozzák némelyek kedvét, hogy önszántukból is könyvet vegyenek a kezükbe; szintén jótékony hatással lehetne a fiatalok olvasási szokásaira, ha ilyen jellegű, kreatív házi feladatot kapnának, például élménybeszámoló írását egy általuk választott regényből. Talán kezdek elrugaszkodottá válni… de szerintem van ráció a megoldásban. A lényeg annyi lenne, hogy meghozzuk a fiatalok kedvét az olvasáshoz, irodalomhoz, ne pedig kapásból elriasszuk őket.

Másik sokat emlegetett témád a zene. Milyen stílust hallgatsz szívesen? Mennyire befolyásol a zenénél a dalszöveg?

Elég sokféle szám lapul a lejátszómban kezdve a rocktól a klasszikuson át az olyan felvállalhatatlan borzalmakig, amelyeknek a titkát magammal viszem a sírba, de ez csak afféle general infó akart lenni, ezen túl pedig nyilván nekem is megvannak a kedvenc előadóim és stílusaim. Pár éve lett totális kedvencem mindenféle drámaibb hatású műfaj, így a szimfonikus-rock és szimfonikus-metál, gothic-metál, majd kicsit később még az alternatív-rock és a keresztény-rock is. Bírom, mikor nagyobb hangsúly kerül a zenekarra, mint az énekre - és ez kicsit ellentmondásos, tekintve, hogy amúgy meg rettentő dalszöveg-orientáltnak tartom magam, és egy dal lehet akármilyen fülbemászó, a legnagyobb, legütősebb hatást rám akkor is a mondanivalójával fogja gyakorolni.

A héten zenés projektheteltünk. Te vagy a nagybetűs főnök és a kitalálója ennek a kezdeményezésnek (mármint a projektheteknek). Mi inspirált ennek kitalálására?

Tavaly halloween előtt jött a gondolat. Lényegében csak össze akartam dobni magamnak pár tematikus posztot a blog aktualizálása érdekében, de gondolkodtam, és arra jutottam, úgy buli ez az egész, ha nem egyedül csinálom mint a kisujjam. Úgyhogy szépen elkezdtem összegyűjteni egy kis csapatba azokat a bloggereket, akiknek már követtem egy ideje a munkáját, s akiket meg is kedveltem általa. Meglepően sokan jeleztek vissza pozitívan, s teszik ezt ugyanúgy minden alkalommal, úgyhogy mindig megvan a motiváció előállnom egy újabb projektötlettel.

Kicsit kicsapongva a szerelem vonalra, mert hát lányok vagyunk ugyebár: ki(k) a kedvenc könyves álompasijaid és mit ad neked az ő megírt személyiségük?

Ugye nem azt akarod, hogy válasszak egyet közülük? Csak mert van egy pár... elég sok, hogy őszinte legyek. Igazából a könyves háremem összetétele eléggé vegyes, meglátszik rajta ahogy változott az elvárásom és ízlésem pasik terén. Mostanra a legtöbb kedvencemben megvannak a számomra legfontosabb tulajdonságok - inkább jófiúk, mint rosszak, nem nyálasak de azért éppen kellő mértékben romantikusak, férfiasak és határozottak de emellett figyelmesek és törődőek is, értelmesek de sosem besavanyodottak; kellően humorosak, ha kell, akár bulisak.

Hogy mit adnak ezek a megírt személyiségek? Hm... furán hangzik, meg nem is valami szépen, de totál stresszmentes párkapcsolatokat, abból is jó sokat. Ami a listám illeti, hosszú, de csak hogy ne térjek ki a kérdés ezen része elől sem, jöjjön gyorsan pár: Will Herondale, Jace Wayland, Dean Holder, Eikko, Jacob Black, Garrett Graham, Ridge Lawson, Augustus Waters.... hadd ne soroljam tovább. :D

Tessék egy kis Párválasztó-sorozatos montázs Erik iránti szereteted tiszteletére :D - @neverhood

Visszatérve a blogger világba: melyik az általad írt bejegyzések közül a kedvenced?

Öhm... illik nekem ilyet mondani? :D Vannak értékeléseim, amelyekre büszkébb vagyok, mint a többire, leginkább azért, mert azoknál összeszedettebbnek éreztem magam - ilyen például a Big Magic, a Frankie Landau - Banks dicstelen tetteinek krónikája, a Kimondhatatlan, az Arctalan szerelem vagy a Védtelenül - de akad azért más jellegű bejegyzést is, amit szeretek, például a Taylor Swift Breakup - playlistem, amihez imádtam összeszedegetni egy csomó idézetet, vagy az első Énposztom, amiben megmutattam eddigi első és egyetlen versemet.

~~(címekre kattintva átirányít titeket a nevezett értékelésekre)~~

Ha már büszkeség: mire vagy a legbüszkébb, amit a blogolással értél el?

Összességében az egészre rettentő büszke vagyok - büszke és hálás. Elképesztő érzés nem csak úgy magamnak írogatni, hanem embereknek, akik várják, mikor posztolok legközelebb, mert érdekli őket a mondanivalóm... ahogy az is, hogy elismert tagja, részese lehetek a blogger közösségnek, együtt dolgozhatok a többiekkel - nem is beszélve erről az interjúról, persze. :D De a legbüszkébb mégis arra vagyok, akivé a blog tett, hogy kihozta belőlem önmagamat minden hibámmal, minden hülyeségemmel együtt is, mert ennek az egésznek köszönhetően éreztem először azt, hogy mások előtt is lehetek egészen önmagam. Ebben a pillanatban például nyálasan érzelgős - bár nem mondom, hogy ez a fajta én annyira ínyemre lenne. Mindent összevetve büszke vagyok magamra, a blogra, a számokra, statisztikákra, az olvasóimra, "kollégáimra", és rengeteg új ismeretségemre és barátságomra, amit a blognak köszönhetek. Igen, az a helyzet, hogy rettenet büszke vagyok, és nem is értem, miért ne lennék az.

Kiket tekintesz inspirációdnak ebben a széles szerteágazó blogger nagyvilágban?

Tudom, hogy nem fair kérdésre kérdéssel felelni, de a válasz függ attól is, hogy úgy globálisan a blogger világról beszélünk, vagy arról, hogy az én kis blogger világomban kik számítanak inspirálónak. Utóbbinál először is meg kell mondjam, nehéz bármilyen inspirációról is beszélni, amit nem a könyvek adnak, elvégre egy ilyen jelleg blogon a saját véleményem, gondolataim kapnak helyet, ehhez pedig nincs szükség semmi másra, mint a könyv által nyújtott élményre. Mégis, ha tisztességesen elgondolkodok a dolgon, akkor vannak bloggerek, akiknek a munkája mégis különösen nagy hatást tesz rám: ők pedig valamennyien helyet is kaptak a blog oldalmenüjében, mert egyszerűen szeretném, hogy mindenki, aki odatéved hozzám, ismerje meg őket is. Ez a négy pedig Sári blogja, a Metaforaszennyezés; Barbi és Csenge könyves oldalai, a Kitablar és a Varázstinta, és tadaaaamm, surprise-surprise, a Neverhood's Diary is ott virít, nem is véletlenül. ❤

Utolsó kérdés, aztán békén hagylak :D Mik a jövőbeli terveid a blogolással? Van e már valami publikus meglepetés, amiről szabad tudnunk?

Egyelőre híján vagyok nagyobb céloknak, mivel még az is küzdelmes menet, hogy a suli mellett elég időt szakítsak az oldalra - így tehát az elsődleges cél jelenleg a blog életben tartása, de ami a távolabbi jövőt illeti... nos, nyilván szeretném folytatni ezt az egészet, ameddig csak lehet, nagyobb magasságokat, fokozatokat érni el, elvégre mindig van feljebb, és hiszem, hogy kitartó munkával előre lehet jutni, még ebben a zsúfolt műfajban is, mikor amúgy naponta jelennek meg új blogok. Egyelőre különösebb meglepi nem készül - nemrég futott a blog második szülinapjának nyereményjátéka, jelenleg pedig ezerrel megy a projekthét véghajrája, úgyhogy utána először is kifújom magam. De ki tudja, mit hoz még a jövő. :)

Köszönöm Virág, hogy a tanulnivalódat szívesen a hátad mögött hagyva válaszoltál a kérdéseimre, és hogy nem kell belőled sosem szavakat kihúzni, hanem gond nélkül tudsz sokat beszélni. :D

Jövő vasárnap új interjú, egy - már sokat emlegetett, és számomra is inspiráló - bloggerinával, akit meg kellett várnom, míg hazaér Franciaországból, de hogy kiről van szó, az legyen meglepi ;)

Kivel látnátok még ehhez hasonló beszélgetősdit? Írjátok meg idelent kommentárban, vagy Facebookon, vagy akár Molyon is. Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)

Csibecsalád csókoltatás:

október 08, 2017 2 comments

Nyugi, nem fogom úgy kezdeni megint, hogy "márpedig én nem csinálok TAG-eket", mert tökmindegy, így így kezdtem. Projekthét van csibókák, a fántásztikus csodacsapat újra összeállt, és mindenki kreál valami izgalmasat az adott témában, ami eme napsütéses októberi héten a ZENE lenne.

Megint előálltunk kreatívabbnál kreatívabb kérdésekkel, amelyeket nem csak a projekthét résztvevői tölthetnek ám ki, hanem bárki, akinek bejönnek az elgondolkodtató TAG-ek. A bejegyzés végén pedig ott találjátok a résztvevők névsorát, blogjaikat, és a kis lejátszás gombra kattintva az alkalomhoz választott zeneszámukat.
ENJOY!

@Sol:

Melyik kedvenc számod jellemzi legjobban az egyik kedvenc könyvedet?

Na, szögezzük le a legelején, nekem nincsenek kedvenc számaim, nekem FONTOS számaim vannak, amelyek az életem egyes pillanatiban jöttek és mai napig hatással vannak rám. Ezt majd egy későbbi bejegyzésben részletesebben kifejtem.

DE! Soha nem leszek képes Bastille - Of The Night-ját úgy hallgatni, hogy ne az SZJG ötödik része jutna eszembe Cortez és Reni csatározásával. Ennek egyszerű oka, hogy olvasáskor ezt hallgattam, és egyszerűen a szöveg, hangulat, a dallam, minden jellemzi a könyvben történteket. ~~éééés már rá ki is kereste a playlistjén, oooooohoohhhh.~~

@CsakSimánDorka:

Melyik karakterek alkotnának jó együttest és milyen zenét játszanának?

Wow, ez nagyon kreatív kérdés. ~~tapstaps~~ Kicsit bányásznom kellett az olvasmánylistámon, hogy eszembe jussanak a szereplők, de végül sikerült pár embert összeboronálnom. Erik/Eikko a Koronahercegnőből gitározna, Sophie Mercer a Hex Hallból énekelne, Mal a Play - Futamból pedig dobolna természetesen, sajnos máshoz nincs agya. (értékelésem a könyvről ITT)

@Gothic:

Melyik kedvenc előadódat tudnád elképzelni a jelenlegi abszolút favorit könyvedbe, mint főszereplő és melyiket, mint fő gonosz?

Pff hát mamám. Dua Lipa lenne Carmen, értsd: főgonosz, főszereplőnek meg bedobnám Ruelle-t Brit helyére. Perfect Chemistry, természetesen.

Melyik általad kedvelt zenészeidnek a tollából olvasnál el egy; romantikus, horror, fantasy könyvet?

Atttyaisten, milyen kérdések ezek. Jelenleg meg vagyok őrülve NF-ért, ő egy amerikai rapper, zenész, ISTEN, általában Eminem utódjaként szokták emlegetni, és valóban van hasonlóság a két fantasztikum életében és zenéjében egyaránt. NF lenne a főszereplő az ő saját történetében, ami higyjétek el, nagyon durván sötét és depresszív New Adult regény lenne.

Ha választanod kéne, melyik zenei bálványoddal mennél könyvesboltba, illetve melyik könyvkarakterekkel mennél el ennek az előadónak a koncertjére, kikre esne a választásod?

Nem bálványozok, ezt tegyük hozzá nagyon gyorsan, de azért imádok embereket, no :D Aki azonnal eszembe jutott erre a kérdésre, az Dan Smith, a Bastille frontembere, hát egy akkora cukkernyák, hogy meghalsz. Tuti nem csak zsebre tett kézzel állna a könyvesboltban, hanem érdeklődne és venne is pár kicsikét.
Biancával (The DUFF) csapatnánk az első sorban, ez számomra nem kérdés.

@reta09:

Ha választanod kéne, a kedvenc együttesed koncertjére, (VIP szektor, autogram, találkozási lehetőség, közös fotó, minden egyéb, még talán a színpadra is felhívnának egy közös zúzásra) vagy egy év korlátlan könyvvásárlási lehetőség között, amit egy nagyobb könyváruház biztosít, hogy döntenél? És hány könyvet vásárolnál?

Hahaha, kicsit sem irányító kérdés, ugyan. Most utálni fognak a molyok, de számomra jó ideje az élmények jelentik az életet, nem pedig a tárgyak. Ha egy ekkora dolog történhetne velem, nem nagyon érdekelnének az anyagiak és az egyéb lehetőségek, rohannék fel a színpadra és könnyek közt próbálnék két értelmes szót kinyögni az adott zenészhez.

@Wandamaci:

Ha a könyvben megemlítenek egy zeneszámot, rákeresel és meghallgatod vagy figyelmen kívül hagyod?

Változó, leginkább attól függ, hogy van e relevanciája a történettel kapcsolatban (mint pl LL regényeiben), vagy csak van, hogy kitöltse a helyet. Előbbinél is néha rákeresek, néha nem, hangulatfüggő.

@molly_:

Milyen szerepet töltenél be legszívesebben egy zenekarban (énekes, gitáros, dobos, stb., esetleg inkább maradnál a rajongók között)?

A dobosok a gyengéim, és bár soha, még csak nem is ültem dobnál, az érdeklődésem tárgyát képezi mai napig. Tudom, hogy sokkal nehezebb, mint csak ülni és püfölni az előttem sorakozó dolgokat, de épp ettől izgalmas.

@Indie/Perpetua:

Melyik könyves zenész álompasi volt a kedvenced és miért?

Andrew a Soha határából. Egyértelmű. Gyönyörű, szexis, vad és szabad. WANT HIM SOOOO BAD, gyere cica, a tied vagyok.

@Neverhood

Ki az a zenész, akinek élete és munkássága legnagyobb hatással volt a jelenleg kialakult életedre?

NAAAA, a saját kérdésem. Mivel erről majd egyszer akarok külön bejegyzést írni, így nem lövök le mindent, csak kisebb felsorolást kaptok. Bastille, NF, Linkin Park, Maitre Gims, Ruelle, Paramore, Imagine Dragons, LANA DEL REY of course, Skillet, meg nagyon sok underground, róluk később. Magyarok közül a Vad Fruttik első sorban tombolása SZIN-en volt egy mérföldkő a kicsike kis életemben.

@Hikari:

Szoktál zenét hallgatni olvasás közben? Ha igen, milyen stílust?

Ez megint változó. Általában naphosszat lejátszási listák vannak beállítva, aztán ami épp a háttérben megy. Ha épp van aktuálisan valami kedvenc számom, akkor azt rongyosra hallgatom, és ha közben még olvasok is valami izgi könyvet, akkor azok általában összefonódnak.

@Annie:

Ha alapítanod kellene egy fantasy bandát, melyik kedvenc fantasztikus karaktereidet tudnád elképzelni az egyes tagokként?

Hát én királyul összeterelném Bukottékat. Rafi lenne az énekes, Folt lenne a basszusgitáros, mert szerintem állat jól állna neki, Daemoné a szólógitár, mert neki kell a figyelem, Jace Wayland meg menjen hátra dobolni.

@Virág:

Melyik dalt választanád életindulónak / vagy melyik dalszöveg idézetet életed mottójának?

Ez megint egy olyan kérdés, amire nem tudok egyöntetű választ adni. Azt tudom, hogy egyes életszakaszaimban melyik zenéket fogom hallgatni.

Esküvő: Ed Sheeran - I See Fire ~~ezt a behatást az exemnek köszönhetem, de legalább jó ízlése van~~ illetve Ruelle - War of Hearts (ha nem tudnátok, melyik ez a szám, a Shadowhunter 1x12-ben MALEC jelenet)

Szakítás után: DUA LIPA - New Rules, egyértelmű, fantasztikus ez a szám, de komolyan, olyan rohadt motiváló basszus.

Temetés ~~sajnálom, ez is az élet rendje:~~ NF- How Could You Leave Us, a legbetegebb, legfájdalmasabb, legőszintébb lyrics, amit az életemben hallottam, úgy meg pláne, ha ismered a háttértörténetet.

Bátyám esküvője: LASHA TUMBAI, itt hagyom a LINKet, ha nem ismeritek, akkor én szégyenlem magam helyettetek, de ez egy fucking ANTHEM!

Diplomálás: Skillet, ami a csövön kifér. (érettségi előtt is velük tuningoltam magam)

Kicsi Neverhood születésekor - értsd: szülés közben: minden ami System Of a Down. A gyerekem nem születhet tingli-tangli zenére, a babaágyban is Rammsteint fogok neki altatódalként szolgáltatni. Szívos kölök lesz.

Köszönöm bloggertársaimnak a remek és kreatív kérdéseket, eszelősek vagytok nagyon.
Hét közben még jön egy zenés bejegyzés (ha lesz rá időm és az égiek is úgy alakítják), hétvégén pedig egy újabb interjú, mert a Projekthét mellett Blogtóber is van.
Csibecsókos ölelés:

A projekthét többi résztvevője, blogjaik és kedvenc számaik:

#01	Virág	-	Never Let Me Go	►
#02	Annie	-	Lap lap után	►
#03	Réta	-	HaBár, a könyves kocsma	►
#04	Ashley Redwood	-	Ashley értékel	►
#05	Neverhood	-	Neverhood's Diary	►
#06	K. A. Hikari	-	Írásaim Tárháza	►
#07	Dorka	-	Anya olvas	►
#08	Wandamaci	-	Wandamaci (könyv)birodalma	►
#09	Gothic	-	Goodbye Agony	►
#10	Sára	-	Metaforaszennyezés	►
#11	Csokitorta	-	Varázstinta	►
#12	Barby Malik	-	Kitablar	►
#13	Molly	-	Coffee and Manga	►
#14	Perpetua feat. Indie	-	Könyvjelző	►
#15	Kovkira	-	Miss Library	►
#16	Sol	-	Könyvvadászok	►

október 02, 2017 3 comments

Blog Archive

Popular posts

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'