Neverhood's Diary


Hogy egy kicsit megtörjem az esküvői csöpögést, és ne menjek az idegeitekre a folyamatos sztorizással, egy kis kirándulásra indultam a délelőtt folyamán, hogy a meglévők mellett új szépséges beülős helyeket is keressek.

(Sajnos) a bejegyzés nincs szponzorálva, teljesen a saját véleményemet és kedvenceimet ismerteti, és egy kis segítséget nyújthat azoknak, akik a) hozzám hasonlóan az elmúlt másfél évben alig dugták ki az orrukat a lakásból, és b) akik esetleg kirándulnának egyet Szegeden, hiszen gyönyörű ez a város minden apró zugával együtt. 

Ha esetleg tetszene nektek ez a bejegyzés, akkor sorozatként vissza-vissza térne, mert engem is jobban motivál a kimozdulásra, ha van célom. 

Szóval jöjjön néhány cukimuki, kellemes beülő hely, amely tökéletes helyszín lehet egy kis olvasásnak, elmélkedésnek, munkának vagyis lényegében egy kis randinak önmagaddal.

 Sugar&Candy 

Aki régebb óta követ, az tudja, hogy nagyon megragadt engem ez a gyönyörű hely a Dóm szomszédságában. Az igazság az, hogy nagyon hasonlít egy krakkói cukrászdára, ahova nagyon sokat jártunk Erasmus alatt, és hát a jótól nehéz elszakadni. Nem csak a hely szép, a sütemények és a kávék is isteniek (mást még nem próbáltam, de folyamatban van ;)), illetve szezonálisan más és más dizájnt is kap a beltér. Sajnos jelenleg építkezés folyik mellette, így kiülős hely nem igazán van, de azért nem véletlen, hogy kismillió képem van a helyről instán és a telefonomban egyaránt.

  







 Süti nem süti 

Másik nagy favorit volt az egyetemi éveim alatt, majd a színházban való munkám során a Süti nem süti, amit szinte minden szegedi ismer, és ami egy icipici cukrászda a város közepén. Lokációban szerintem telitalálat, mi N-nel sokat jártunk oda ebédszünetben randizni, mikor ő is két utcányira dolgozott tőle és én is a másik irányban, így megvolt a közös pont. 
Tényleg pici hely, de annál hangulatosabb, főleg szerintem a kirakatban ülni és onnan figyelni a pultban levő sütiket és ahogy a nyugodt felszolgálók a bonyolultabb kávékreációkat készítik. A képek szerintem többet elmondanak róla, viszont én annyit tennék hozzá, hogy egyszer beültem laptoppal dolgozni, és sajnos sem konnektort, sem wifit (utóbbiért annyira nem kár) nem találtam. Szóval inkább csak olvasásra, chillelésre, esetleg házi feladat megírására ideális hely. 

 







 Tündérkert Szeged 

Valahogy minden platformon szembejött velem a hely, de sosem jutottam el - egészen idáig. A Süti nem sütivel szemben van majdnem, így két szépséges, de egymástól teljesen különböző stílusú beülős kis cuki. Ilyen lehet Barbie ebédlője talán, rózsaszín, habos-babos, tele virágokkal és nagyon csajos dizájn elemekkel. A pult pedig roskadásig sütivel, őszintén ember legyen a talpán, aki ennyi mindenből választani tud. A székek, asztalok kényelmesek, lehet rajtuk dolgozni, valamint jó idő esetén kiülős része is van. Igen világos a hely, így olvasás esetén sem kell hunyorogni. Süteményekben, tortákban erősek, valamint a lokáció és a nyugis beltér szerintem kompenzálja az amúgy forgalmas utcát. 








Virág Cukrászda és Kávéház Szeged

Ikonikus hely, és a többitől szintén nagyon eltérő dizájn. Avagy néha igenis király is tud lenni, ha benne ragadunk a múltban. Szándékosan nem a Reököt hoztam, ami szintén "rusztikus", mert sajnos akármilyen szép is a hely, nekem a kiszolgálással minden alkalommal problémám volt (konkrétan hogy odadobták elém a dolgokat, és 3 kört kellett járni, hogy végre azt is kapjam, amit kértem, persze mindezt rohadt drágán), így inkább a Virágot ajánlanám, ami talán csendesebb is a fent említett gyöngyszemnél, viszont brutál inspiráló lehet - én legalábbis elvarázsolódok minden alkalommal, ahogy belépek. Instaképnek megfelelő felszolgálást azért ne várjon senki, ez nem az a hely, és az étel-ital szint is a klasszikus vonalon marad, hagyományos ízekkel és semmi latteart-tal, viszont szép világos a hely és kényelmesek a székek, szóval laptop vagy könyv, és mehet az alonetime. Arról nem is beszélve, hogy instant a központban van - persze a feledékeny fejemmel kívülről elfelejtettem lefotózni. Bocsi :'). 









 Mienké 

Hogy kevésbé populáris kis helyeket is ajánljak, az egyik legcukibb kis eldugott hely a belvárosban szerintem a Mienké. Kávéban és borban nagyon otthon vannak, nyáron pedig rengeteg kiülős hely van, végig a Kelemen utcán, ami amúgy is nagyon hangulatos - néha kicsit hangos, de ha azt ki tudjuk szűrni, akkor olyan, mintha egy teljesen más világban lennénk. Ha egy kicsit inspirálódnánk, nézegetnénk az embereket, - mint a pszichopaták - és extra kávékat iszogatnánk közben, de a belvárosi nyüzsitől kissé arrébb, akkor tökéletes választás. Sajnos a nagy befotózós délelőttömön nem volt nyitva, így csak LINK-et tudok hagyni, ahol meg tudjátok nézni, mert nem szeretném más képét a saját blogomba betenni. :)

+1 BarCraft Szeged 

N mondta, hogy írjam bele, mert "hát a fiúknak is adjunk már valamit". ;)  Nem épp magányosan beülős hely, de általánosan napközben a csendesebb helyek közé sorolható, izgi kis koktélokkal és igazi geek dizájnnal. Szóval ha valakinek a "klasszikus" vonal nem annyira a világa, ebbe a kis e-sport játékzugba bármikor betérhet. Szintén LINK-et hagyok, hogy bekukkantsatok virtuálisan legalább. 

A következő részben a leg-instagramosabb helyeket tervezem listázni - bízom benne, hogy bárki számára hasznos infóval szolgálva. Ötletek azonban jöhetnek, ha van kedvenc helyed Szegeden, írd meg kommentben, ezzel is segítve a munkámat és másoknak is lehetőséget adva új helyek megismerésére. :) 

Addig is nagyölelős: 

A weboldal teljes tartalma a szerző tulajdona. Engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett. / Copyright © 2016-2021 Minden jog fenntartva!

szeptember 18, 2021 No comments
Körülbelül háromszor ültem le a géphez, és csak néztem ki a fejemből, hogy akkor én most mit is írjak bejegyzésnek? Mert az egy dolog, hogy hiányzott az írás, a gondolataim megosztása, de hogy utóbbiakat strukturált formában is képes legyek visszaadni, na hát azzal már adódnak bajok. 

Aztán jött több ötlet, ráadásul az egyik egy komolyabb, blogger-dolgot illetve életet feszegető téma, melyet szépen sorban a jövő hetekben megkaptok, viszont nem akartam egyből serious talk-kal visszatérni, így az első ötlet mellett tartottam ki. Avagy hallgassunk a megérzésekre. Vagy valami ilyesmi.
Ha már így tessékeltetett ideérni a nyár, meg a Medárd-napi 40 napos eső akkor úgy éreztem, ideje előszedni egy klasszikus és sokatok által szeretett bejegyzést azon logika elvén, hogy én is nagyon szeretem. Elegem van, hogy állandóan másra kell várnom, hogy folyton úgy kell összekönyörögnöm egyes ismerőseimtől, hogy eljussak valahova, holott egyedül születtem erre a Földre, és igenis szerezhetek élményt magamnak, még ha a társadalmi elvárások mást is mondanak. 

A tavalyi bejegyzés (IDE kattintva olvasható) az egyik legnézettebb és legtöbbet kommentált lett, ráadásul rengeteg üzenetet kaptam privátban is vele kapcsolatban, hogy mennyire igazam van, és hogy mennyire inspirál titeket. Úgyhogy jöjjön az idei is, melyet egyfajta bakancslista-kihívássá duzzasztottam magam számára is. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Kirándulás

Az utóbbi időben nagyon rá vagyok állva a magyarországi rejtett helyekre, melyek egy napos kirándulásnak teljesen jól kitennék. Persze, lehet, hogy bandában érdekesebb és viccesebb lenne, egyedül viszont a magad ura vagy, talán olyan apróságokat is észrevennél az adott helyen, mely más esetben elkerülné a figyelmed. Ráadásul nem kell mások idejéhez vagy igényeihez alkalmazkodnod, addig maradsz, ameddig akarsz, arra mész, amerre akarsz, és annyi képet csinálsz olyan részletességgel, amennyit csak akarsz, és közben senki nem fog a füledbe duruzsolni, hogy "mennyünk má'". Nézz szét a környékeden, biztosan vannak még olyan helyek a városodban vagy akörül, amerre nem voltál még soha, vagy csak nagyon rég. 

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, tessék néhány az én "must see" listámból (nevekre kattintva elvisz a Google-ra):
Zsámbéki Öregtemplom
Tiszadob-kastély 
Nagyszéksósi kulcsosház 
Festetics-kastély Keszthely 
Esterházy-kastély 
Jakab-hegy kilátó
...és még naaaaaaaaaaaaaaaaagyon sok más. 

Vadasparkok, arborétumok

Szegeden négy évet laktam úgy a Vadasparknak szemben, hogy soha egyszer még csak a kapuja közelébe se jutottam. Elég gáz, és az még inkább, hogy személyekre várok, hogy összehozzunk egy délutánnyi kirándulást, pedig még a szlovák medve is előbb eljutott oda, mint én. Tudom, az ilyesmi főleg családi buli, esetleg romantikusan kézen fogva sétálgatós ügy, számomra mégis a kis fényképezőgépem az elsőrendű partner, ha ő jön velem, rossz nem lehet. Arborétumban, füvészkertben sétálni pedig az egyik legjobb feltöltődés szerintem, mind testileg, mind pedig lelkileg nagyon spirituális, pedig én aztán nem vagyok ilyen "tedd a kezed a tévére" típusú személy. Ezek a helyszínek tipikusan azok, mely esetén valószínűleg a pénztáros hülyének fog nézni, hogy csak egy jegyet kérsz, de ez ne szegje kedved. Ha te őzikéket akarsz simogatni, akkor igenis van jogod hozzá - egyedül is.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Bútorfestés

Namost, ez elsőre furcsának tűnhet, viszont eskü meg tudom magyarázni. Biztos, hogy van otthon olyan bútor a szobádban, polc, szekrény, képkeret, amelyet már végtelenül unsz. Festékboltokban egész normális árakban lehet vízbázisú festékeket szerezni, melyekkel könnyű dolgozni, és aránylag tartós hatást lehet elérni. (#notsponz, csak már próbáltam és tényleg így van). Egy használt pólót magadra, egy pár gumikesztyű és az udvarotok teleújságpapírozása, és voilà, már kezdődhet is a Picasso-hadművelet. Elrontani nem igazán lehet, ráadásul brutál relaxáló az ecsettel mázolgatni. 

Színház

Ha a városodban van színház - szuper. Ha nincs - még szuperebb, mert így valóban kimozdulsz otthonról. Nem csak általános műveltséget segít elő, de amíg van diákkedvezményed, még jól is jársz. Ráadásul van indokod kiöltözni és jól kinézni, klasszikus darabokat is megnézhetsz, arról nem is beszélve, hogy a színházaknak van egy olyan légkörük, mely semmihez nem fogható. Ajándékozd meg magad és kapcsolódj ki egy este, mert egyáltalán nem fura egyedül színházba járni, fotózhatsz egy csomót és ámulhatsz a csodás (vagy épp kevésbé csodás) színészi játékokon. mennyire látszik, hogy imádok színházba járni? nagyon? oké
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Vidd el magad kajálni

Sokan még mindig ódzkodnak étterembe vagy kajáldába járni egyedül, pedig teljesen normális és emberi szükséglet a tápanyag bevitel (whoa, helló 8-as tétel). Igenis mehetsz pizzériába egy jó nagy családit bevágni, igenis mehetsz hambishoz valami jó szószban tocsogót betűrni, és igenis próbálhatsz hiperszuper cukormentes, laktózmentes, mindenmentes egészséges salátákat valami fenszi helyen. Nem. Téged. Fognak. Bámulni. Tudom, hogy mindenkinek ez a legnagyobb féleleme ilyenkor, hogy "jaj, mit gondolnak majd rólam, egyedül ülök az asztalnál, meg egyedül eszek..." Az égvilágon senkinek nem fog feltűnni, vagy senki nem fecsérel időt és gondolatot ilyesmire a másik embertársával kapcsolatban. Egyél egy jót, gondold végig a napodat/hetedet, hallgasd a környezetedben ülők érdekes beszélgetéseit és csak élvezd, hogy magadra és a finom ebédedre/vacsorádra koncentrálhatsz a sokszor felesleges bájcsevejek helyett. 

Nektek milyen programötletetek van még? Esetleg megvalósítottatok már valamilyen #alonetime programot, akár a fentiek közül is? Írjátok le kommentben itt, vagy bármelyik más platformon (Facebook, Instagram, Moly), kíváncsi vagyok, mennyire léptek ki a komfortzónátokból, mellyel engem is inspiráltok. 


Csibeölelős, nem elázós vasárnapot:

             
június 17, 2018 2 comments
Hála a Kossuth Kiadónak, kézhez kaptam néhány ereklyének számító kincsecskét, melyeket Hyggének és Sisunak hívnak, valamint hamarosan érkezik a Lykke is, ami a Hygge sikereit próbálja majd meglovagolni (az ilyesmivel pedig pesszimista vagyok, de majd meglátjuk). Adta magát a dolog, hogy valami jó kis koncepciót össze lehetne belőlük hozni így Március havára a blogra, így jött a marhakreatív Attitude of life sorozat, mely ugye áttéve életszemléletet jelent, a könyvek meg ugye különböző népek életszemléleteit mutatja be. BRILLIANT

Három könyv, négy hétvége. Miért ne mutathatnám be a "saját életszemléletemet" is, mely inkább a napjaimat teszi ki? Persze ez messze áll az inspirációtól, inkább amolyan 'napi rutin' null rutinnal, mert alig a falig van bármi szabályszerűség is a napjaimat illetően. Instastoryban pedig megkérdeztelek titeket, hogy melyik érdekelne titeket jobban, a kolis-egyetemista hétköznapjaim, vagy az otthoni chilles hétvégéim, és toronymagasan a koli nyert, szóval YIPPIJAJE, a nehezebb feladatot adtátok, köszönöm, sosem csalódok bennetek.

Mielőtt azonban belevetném magam a reggeli "kimászok az ágyból" szituba, szeretnék egy közleményt is hirdetni, ami nagyon fontos a blogot illetően:

Ez az utolsó hónap hogy írok és bejegyzéseket kaptok, utána eltűnök két hónapra. Pedzegettem ezt már korábban is, végül a teljes április-május kihagyásnál döntöttem. Ennek oka a tanulmányaim befejeztének fontossága, mely mellett nem tudnám rendesen csinálni a blogot, a blog mellett pedig a portfóliót, szakdolgozatot és az államvizsgára készülést. Beértem a finisbe, és ez rohadtul megijeszt :D Tavaly is volt egy hónap szünet, akkor akaratlanul, viszont nagyon jót tett a blognak később, és ez a két hónap után is újult, remélhetőleg boldog fejjel térek vissza Júniusban. Megértéseteket köszönöm.

Na de addig még sok víz lefolyik a Tiszán, lássuk, hogyan telnek mélységesen unalmas, néha kalandokkal teli napjaim.
Ne rólam vegyetek példát, én az esetek 90%-ban nem az a fajta blogger vagyok. 
Enjoy!
Reggelek:

Mivel már csak hébe-hóba vannak óráim, így igyekeztem egy olyan napot választani, amire be van biztosítva egy reggel 8 órási. Mert hát az nem egyetemista, akinek nem kell bemásznia legalább egy órára a hajnali időkben.
Miután legalább háromszor benyomtam egy 5 perces szundit a telefonon, megpróbálok halkan összeszedelőzködni, mert szobatárssal élni kihívás és konvenciók halmaza is egyben. A halk készülődés kb. addig tart, míg bekapcsolom a vízforralót, onnantól szilvásbukta a dolog, mert nem tudom, ismeritek-e a vízforralókat, de rohadt hangosak, én nem tudom, mi van velük, hogy ennyire fáj az élet. 
Általában még pizsiben (pólóban, lázadó típus vagyok) elmászok a folyosó teljesen másik felében lévő női mosdóig, arcot mosok és megnézem, ma mennyi pattanás gondolt velem együtt ébredni, majd visszacsoszogok a kis zöld egylábujjas papucskámban (ő egy szent, és meg van becsülve since 2012) a szobánkba. Ani (mondanám, hogy szia, de úgyis akkor olvasod ezt a blogbejegyzést, mikor melletted netezek, szóval majd akkor mondom, hogy szia.) addigra tutira felébred, vagy ha nem, akkor ez egy szerencsés reggelre sikeredett. Megiszok fél liter sima vizet a kis zöld (jé, mennyi zöld cuccom van, pedig nem is szeretem a zöld színt) shakeremből, majd beledobok egy multivitás pezsgőtabit, majd a kis C-vitamint, meg a semmit nem érő, de reménykeltő kis szépségvitaminomat. Addigra a kávét is felöntöm annyi tejjel, hogy ne süsse szét a szám a reggeli rohanásban. Régebben csináltam még zabkását is, de már annyira meguntam, hogy rosszul vagyok a gondolatától is, így szimplán csak skippelem a reggelit, AMIT NEM SZABAD, MINDENKI REGGELIZZEN MINDEN NAP!!!!
Megnézem telón, milyen idő van kint, és mi várható, mert az túl nagy luxus, hogy mondjuk kinézzek az ablakon, vagy kidugjam a kezem megnézni a hőmérsékletet. Felöltözök, majd kávézgatás közben feldobok egy minimális sminket, hogy emberi fejem legyen.
A minimál azért alakult ki, mert 1. lusta vagyok reggel pepecselni vele, 2. mindenem ki van fogyva, és még nem voltak kuponnapok, hogy reális áron jussak hozzá a szükséges pipereholmihoz. Így a smink három lépésből áll: arckrém a hideg miatt, rajzolok magamnak valamennyi szemöldököt, meg a szempilláimon átmegyek vagy 20 réteggel, hogy biztosan undorító műszempilla hatást érjek el velük, és bármit is mutasson a miniatűr szememből.
Bedobok egy füzetet a táskámba, mert nem vagyok mintadiák, és összevissza írok mindent, majd kabát, sál, sapka, csizma, és húzok villamosra, amivel berobogok a kis központba. A villamosra várva általában még csekkolom, hogy nem írt-e a tanár előző este Neptunba, hogy elmarad az óra nem szokott és kb. így telik el az első egy óra a reggelemből.
Napközben:

Na itt jön a teljes változatosság, mert miután az órámnak vége, bármi megtörténhet. Leggyakrabban valamelyik szaktársammal vagy barátnőmmel beülünk a könyvtár kávézójába, egy rövid szakmai csevejre, kibeszélni a leendő beadandókat, tanárokat, embereket, és hogy amúgy mennyire megszívtuk ezt az egész félévet, mert mind be vagyunk kaksizva az egész befejezéstől, meg hogy visszadobják a szakdogánkat, vagy bukjuk az államvizsgát, meg ilyen apróságokat. Szóval az első reggeli ébresztő kávé után jön a második pánikoltató kávé, amitől hirtelen ezer dolgot kellene csinálnunk, de persze inkább csak pánikolunk, ami után jön a "de úgyis van  még időnk" borzasztóan téves felfogás. 
Szóval ilyen jókedvűen tanulásba vetés helyett inkább kimászok a város teljesen másik felében lévő Tescóba nagybevásárolni, mert a kicsiben sosincs az, ami nekem kellene. Az utóbbi időben párolt zöldséget eszek párolt zöldséggel és még egy kis párolt zöldséggel a biztonság kedvéért, kíváncsi leszek, mikor unok már rá. Persze ez a tevékenység is legalább másfél órát elvesz az életemből, mert bár célirányosan vásárolok, attól még a) el kell jutni b) mindent meg kell találni c) vissza is kell cipekedni. 
Koliba érve lepakolok, és azonnal megyek kezet mosni, mert biztos hogy legalább 200 fertőző kórokozó vert telket a kezemen, ezáltal a telefonomon is, márpedig nincs nagy kedvem összeszedni valami hányás-hasmenéses bacit. Pró tipp: a telefont is legalább kétnaponta töröljétek át antibakteriális géllel, vagy alkohollal, vagy bármi cuccal, mert eszméletlen sok háziállatotok van, amiről még csak nem is tudtok.
Átöltözés után (képtelen vagyok farmerben lenni a koliban, ultrakényelmetlen), mehetek főzni, mert hát a reggeli skippelése és a két kávé nem a legegészségesebb életmód irány. Szóval a kis serpenyőmmel meg a kis lábosommal kivonulok a konyhába, majd le a másik konyhába, mert a miénket tutira délben takarítja a takarítónő. Szintén elfőzőcskézek egy fél órát, közben átpörgetem az instát, meg visszaírok mindenkinek, akinek esetleg véletlen az eszébe jutottam, majd a kb. Nigéria éves fogyasztását kitevő kajával visszamegyek a szobába, és egy 20 perces sorozatepizód megnézése alatt kajakómára eszem magam. 
Természetesen a lusta seggemnek azt ki is kell pihennie, úgyhogy jön még egy kis hírolvasás és youtube-ing, csak hogy elmenjenek az értékes, amúgy tanulásra szánt perceim. Újabb adag kávé lefőzése után, meg egy teli "tartály" vízzel kivonulok a tanulóba, ahol "szakdolgozatot írok" címszó alatt chatelek a barátaimmal, akik tutira akkor jönnek fontos infókkal, vagy épp tényleg leírok pár mondatot hivatkozással együtt, esetleg megírok pár fontos emailt. 
A késő délután ilyen marhaizgalmasan telik, nincs benne jóga, nincs benne smoothie készítés, nincs benne bullet journal planning, szóval aki csalódott, az sorry, két bloggal arrébb talál ilyet is.
Esték:

A legváltozatosabb és legrandomabb napszak, mert általában délutánig fogalmam sincs, ki mit talál ki esetleg programnak. 
Relaxnak elmosogatok és főzök, utóbbi időben szinte mindig párolt zöldséget rántott sajttal, esetleg valami extrábbat, és közben végignézem a szokásos Youtube vlogokat, amelyik emberé épp érdekel. Közben legtöbbször Anyuval is életjelet adunk egymásnak, amolyan "jól van a gyerek, no pánik" hangulatban. 
Viszont szeretek éjszakázni, mikor az egész kollégium végre csendben van, mindenki alszik, vagy elmegy bulizni, és nem a szobákból, férfi tusolókból (?) és konyhából üvölt a zene. Ilyenkor írok meg általában cikkeket és bejegyzéseket, és egyáltalán nem csoda, ha hajnal 3 után megyek aludni. Ilyenkorra már általában a tanulóban sem marad egy lélek sem (ha szerencsém van), szóval chillben mehet a képszerkesztés és billentyűzet kopogtatás. Szeretem ezeket az estéket, és valószínűleg így fogom végigcsinálni a félévet, mert sokkal inkább rááll az agyam olyan dolgokra, amiket csinálnom kell, ha tudom, hogy az összes ismerősöm, akikkel beszélnék a munka helyett, alszik. 
Aztán persze jön a nehezebb része: avagy hogyan osonjunk be a saját szobánkba hang nélkül úgy, hogy az egyik kezünkben a laptoppal egyensúlyozunk, a másikkal meg minden mást manőverezünk. Természetesen az ember minél csendesebben akar bejutni valahova, annál valószínűbb, hogy elejt valamit, belerúg valamibe, és nekimegy valaminek, szóval talán legáltalánosabb rutinnak nevezhetem a zajkeltés művészetét a legrosszabb helyzetekben. Persze még vissza is kell menni a folyosó legeslegvégében lévő női mosdóba is arcot meg fogat mosni, meg a következő reggelre szánt adag vizet bekészíteni, szóval a biztonság kedvéért csatangolok még egy sort, biztos ami biztos, ébredjen fel az egész kollégium.
Ha nem éjszaka megyek aludni, akkor elalvás előtt jön még egy pár oldal fél könyv olvasása is, ha pedig majdhogynem jön fel a Nap kint, akkor átpörgetem még az instát, meg a Molyt és utána lehunyom így is egész nap képernyőt bámuló szemeimet, had pihenjenek már végre.
Hát így tengenek mélységesen unalmas napjaim az utóbbi időben, mely így leírva csak még szomorúbbá tesz, mert egyrészt rengeteg időm elmegy felesleges dolgokra, amiket csak így, leírva veszek észre, másrészről meg full antiszoccnak tűnök, pedig alapjáraton nem vagyok az, vagy nem akarok az lenni. :(

Amúgy mint leendő egészségfejlesztő is ajánlom nektek, hogy egyszer írjátok le átlagosan egy napotokat, nagyon sok mindent kideríthettek belőle, enyhén terápiás jellege van. 

Jövő héten jön egy SISU értékelés, belevetettem magam a Finnek életébe, furika egy nép, de minderről majd jövő héten. Addig pedig kövessetek Molyon, Instán és a Neverhood's Diary Facebook oldalán. Most pedig megyek, és megiszok két liter teát, mert hiába éltem túl a telet komolyabb megfázás nélkül, márciusra a hóval együtt megérkezett hozzám is a drága jó influenza. 

Nagyölelős csibekuckó:
PINTEREST

március 04, 2018 No comments
Sáránál, a Metaforaszennyezés bloggerinájánál láttam először ezt a típusú bejegyzést, és gondoltam milyen király lesz ez egy lightos, gyorsan megírható bejegyzésnek egy sűrű héten, mikor az egyetem és az élet elveszi a hasznos, blogolásra szánt időmet. 

Most hajnali egy van, és itt töröm az agyam még mindig legalább 18 dolgon, szóval whá, akkor is megcsinálom, ha bele döglök is. Nem az, hogy nem szeretek 100 dolgot, mert gigászi EQ-m van (érzelmi intelligencia), konkrétan az asztalon lévő porszemeket is imádom, csak mikor listázni kell, akkor mindig gyorsan elfelejtek mindent. Szóval ujjropogtatás, karok nyújtása, kávé kortyolása, let's do it!
Feltenni a lábam az asztalra
Hajat mosni (mániákus hajmosó vagyok)
Mizós kávét próbálgatni
Tükörben nézegetni, mennyire vörös épp a hajam
Régi képeket nézegetni

Szakadó hóesést
Hópehelyeket
Hóesésben kézenfogva sétálni
Télen annyit kint lenni, míg lefagy az ujjam
Sálba burritózást

Rókákat
Törpekecskéket
Szarvasokat
Koncerteket
A fánkot

Édesanyámat (mert egy Queen)
Bátyókámat
Édesapámat
Mamát (mert ő volt az alfa Queen)
Szegfű virágot

Az Ő tekintetét
Hozzábújni
Megölelni
Nevetését hallgatni
Beszélgetni

Elvetemült sztorikat olvasni
Elvetemültebb sztorikat írni
Magyarázni mindenről
Motiválni másokat
Random hülyeségeket beszélni

Csendben lenni (tudom, döbbenet)
A beteg humoromat
Megismerni vadidegenek életét
Erdőt járni
Világgá menni

Fotózni
Elkapni a megismételhetetlen pillanatot
A streetartokat
Valaki mellett lenni
Lelkizni

Homokba túrni a lábam
Képeket szerkeszteni
A szarkazmusomat
Vágyakozni az amerikai kamu álom után
A fekete-fehér szobámat

Szegedet
Krakkót
Prágát
Brugget
Amszterdamot

Képeslapot kapni
Wish rendelést megkapni
Meg nem érkezett Wish rendelés árát visszakapni (:D)
Kézzel írt levelet írni (részvétem, aki tőlem ilyet kap, komolyan)
Őszi faleveleket gyűjteni

A fenyőerdők illatát
A frissen borotvált láb érzését
Az új szempillaspirál hatását
A zöld kolipapucsomat (mely régóta velem van)
Régi fotókat nézegetni

Vonaton utazni (nem a MÁV-on, lábjegyzet)
Pitét sütni
Anyu főztjét (hétvégente a koli után áldás)
A zöldeskék színt
Hason aludni úgy, hogy az egyik térdemet felhúzom

Hosszú roadtrippeket
Repülőből nézni a felhőket
Kifeküdni csillaghullást nézni
A párolt zöldséget
A rántott sajtot

A beagle-öket
A corgikat
A tacskókat
A huskykat
A koliba szokott jöttment fekete macskát

A Shrekket (szigorúan 1-2-3)
A Luca lánynevet
A polaroid képeket
A napraforgó mezőket
A szülinapi keksztortámat
Mások fényképalbumait nézegetni
A héliumos lufit
A cseresznyét
A szép épületeket
Önéletrajzi könyveket olvasni

Sírni a röhögéstől valakivel együtt
Nosztalgiázni
Hálát adni, hogy megváltoztam
Élményeket átélni
Hibázni

Híreket olvasni
Történeteken, emberi sorsokon agyalni
A könyvben szereplő rosszfiúkat
A basic, egyszínű felsőket
Turizni

Táborozni Cserin
Ha sikerül egyenlőre kihúzni tussal a szemem
Éjszakai bagolykodni a tanulóban
Folyamatosan mozgásban lenni
Ha turkálnak a hajamba (máziznak vagy cirógatnak, vagy minek hívják ezt)

+1: Blogolni :) 


Na, ha ez egy Tinder lenne, akkor ezek alapján lenne-e matchünk? :D Ha esetleg van közös vonásunk, akkor tessék írni egy kommentárt lejjebb, szedjük itt össze a társaságot.
Tudom, nem ilyen jellegű bejegyzések szoktak jönni, de brutálisan elfoglalt hetem és hétvégém volt, sajnos ez most egy ilyen időszak lesz, de ezt már év elején is elmondtam, így türelmeteket és a felém küldött energiátokat kérem, "tedd a kezed a képernyőre" módszertanban. 

Hétköznapokon pedig kövessetek Molyon, a Neverhood's Diary Facebook oldalán (amíg az új FB algoritmus le nem csapja), és persze Instán, ahol legelőször informálódhattok a személyes és a bloggal kapcsolatos új infókról. Pinteresten pedig menthetitek a blogbejegyzéseket későbbi megtekintésre is. 

Csibecsókos nagyölelős:
PINTEREST                                         
             
 


február 25, 2018 3 comments
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ▼  2024 (1)
    • ▼  február (1)
      • Az utolsó bejegyzés
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ►  2017 (46)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • 5 nyári program-ötlet, amit igenis csinálhatsz egyedül
    A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős...
  • Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye #1)
    Én őszintén próbáltam rá egyet aludni, felfogni, mit is olvastam, végiggondolni minden szavat, amit le akarok írni az értékelésben, de ro...
  • University life (5.) - Hogy éld túl az első hetet?
    Annyira szeretitek ezeket az egyetemi-kollégiumi bejegyzéseket, én pedig annyira szeretem írni őket, hogy az augusztusi kedvenceket kiha...
  • Mit csinálj karanténban? - a kliséken kívül
    Ha kimaxoltad már a pinterestet, beleuntál a nyelvtanulásba, kinézted a Youtube összes videóját és a kenyérsütés is már albán pék módjára...
  • Az emberek furák - avagy a Rossmannban töltött egy hetemről
    Ha a blog instáján (@neverhoodsdiary) követtek, akkor nem meglepetés nektek a mai blogtéma, mert konkrétan végigdokumentáltam Instastoryb...
  • Borító-vizit [2.] - szép és nyeh (majdnem) smacik
    A Várok rád értékelésénél megjegyeztem, hogy már nagyon unom ezeket a hormonálisan túlfűtött YA borítókat, főleg, ha azokban semmi krea...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates