Neverhood's Diary

április 02, 2018 4 comments

Ha olvastátok az előző bejegyzést, amit Meik Wiking Hygge könyvéről, és a körülötte túltolt hype-ról írtam, akkor nem fogok újat mondani azzal, hogy én nem tartozok a rajongók közé, sőt, minél többet gondolkodok róla azóta is, egy valóságtól messze álló tündérmese az egész. Nem akarom ismételni magam, ha érdekel róla a véleményem, ITT belenézhetsz.

Viszont nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy a frissen és ropogósan megjelenő Lykke-t ne szerezzem be, mert hát blogger lennék, mi meg szeretünk új dolgok után futni. Szóval így került hozzám a megjelenés után röviddel a narancs-kék-arany-fehérben pompázó Lykke, amit amúgy lükkének ejtünk, és én simán lelükézem minden alkalommal. ~~A balkánról jövök, szeretem megkönnyíteni a dolgomat, na~~.

Nem álltam hozzá túl pozitívan a korábbi tapasztalatokra alapozva, és döbbenet, hogy mekkorát csalódtam. De hogy jó vagy rossz értelemben?

Nem tudom, mi történhetett, de a könyv elején Meik közli, hogy Dánia közel sem tökéletes ország. Már itt meglepődtem, mert azért az előző könyvben azt próbálta az író lenyomni a torkunkon, hogy Dánia a szent és sérthetetlen boldogság nagyhatalom. Aztán az első fejezetben jön egy story, amiben leírja egy érdekesen, és igen balszerencsésen sikerült napját, mely közben azt is leírja, hogy a "közelmúltig mégis kizárólag anyagi fogadalmakban gondolkodtunk az elégedettségről". I'm sorry, de a Hygge gyertyás-lámpaburás szituja jutott erről eszembe, azt pedig a drága íróbácsi írta, szóval tádám, ellentétek összeütközését érzékeltem a kis agyi receptoraimmal. Mégis hogy ezt, és még sok mást is kijelentett a könyv elején azzal kapcsolatban, hogy "hátazértmégsemindenúgymegyno" motivált minden fejezetnél, hogy tovább olvassam. És áldom az eget, hogy így tettem.

Az, hogy a bejegyzés címében közlöm, hogy felejtsétek el a Hyggét, azzal nem szeretném megbántani a hügge lét kedvelőit. De az nyomába se ér a Lykkének, sőt, nem is értem, miért az lett "besztszeller", miért nem ez. Nem szándékozok leírni mindent, ami benne van, hiszen az én célom az, hogy ti is elolvassátok, de annyit mondhatok, hogy a tartalmában szó van az egészségről, pénzről, a szabadságról és hogy egyáltalán hogyan mérhető a boldogság. A szabadság fejezetben van egy szövegrész, ami megfogott és azóta is rengeteg gondolatot ébreszt bennem:

"...az idő, vagyis az az erőforrás, amely elvben mindnyájunknak azonos mennyiségben áll rendelkezésünkre. Mindenki napja 1440 percből áll, és hetente senki sem gazdálkodhat 168 óránál többet."

Ez kicsit a tavalyi #YOLO felfogásomra húz, mely hiányzik és amelyet nagyon igyekszem visszaszerezni. A könyv pedig hatalmas löketet adott, amit azért a lifestyle könyvek közül még egynek sem sikerült. A Hyggénél megjegyeztem, hogy az inkább az introvertáltaknak szól, vagy jelenthet megnyugvást. A Lykke meg mindenkinek.

Fontos megjegyeznem, hogy nem csak a dánokról van már szó, ami bár nagyon cuki volt elsőre, és őszintén szeretem is őket, igenis jót tesz a könyvnek, hogy inkább csak példának vannak megemlítve, nem pedig más népek kultúrájába sulykolva. Persze, izgi lenne, ha nálunk is olyan bizalom lenne, hogy a babakocsit kint hagyod a kávézó előtt (gyerekkel együtt!) miközben te bent kipletykálod magad a csajokkal. Na most ezt képzeljük el Magyarországon. Pls. Szerencsére - és a könyv szerencséjére is - az író rengeteg más nép kultúráját is említi, jó és rossz példákkal egyaránt. Az egyik fejezet, példának okáért, a panaszkodásról szól, na, hát ha közülünk valaki nem tud azzal azonosulni, akkor nem tudom, mivel.

A könyv tehát jól lavírozik a témák és a példamutatás között, számos emberi példát hoz az ingázásról és a pénz hatalmáról. Hogy ezek hány százaléka valós, vagy kitalált, azt nem az én szívügyem eldönteni, ha igazak, akkor Meik-nek király élete van, sűrű szociális hálóval, ha kamu, akkor meg jó képzelőereje. Szóval neki mindenképp király, nekünk meg a hozzáállásunkon múlik, mennyire fogadjuk ezt be.

Viszont megint jön kicsit a "ne higyj el mindent, amit olvasol" szituáció, ráadásul egy magyar példánál jön a gondolat. A Szabadság fejezetben (~~már ez is vicces a mi viszonyunkat tekintve~~) meg van említve Pest, egy olyan aspektusban, miszerint "csak" kb. 500 dollár a lakásbérlés a fővárosban, és hogy mennyi külföldi szabadúszó kedvelt helye ez. Aha, na most évek óta ugye másról sincs a téma itthon, csak hogy mennyire drágák a lakások és a bérlés hazai szempontból. Nem itt szeretném erről a véleményem kifejteni, csupán arra próbálok rámutatni, hogy amit a külföldiek vonzónak találnak egy másik országról, az nem biztos, hogy a mi kis Közép-Kelet Európai szemléletünk is annak tartaná. Ergó, ha valami felkeltette az érdeklődésedet és szuperül hangzott egy adott kultúráról, azért nézz utána, hogy tényleg úgy van-e. Ez nem egy tanulmánykötet.

A lényege azonban az, hogy végre nem a szemet rontó meleg fényről áradozik az író, és nem a világot akarja megváltani őrült ötletekkel. Jó, azért akadnak benne olyan DIY dolgok, amik leírva nagyon izginek tűnnek, de fizikai kivitelezésükbe egyikünk se fog belekezdeni. Viszont végre olyan tényezőkkel is operál a könyv, amik valóban lényegesek és fontosak egy ember életében. Az egészség, a pénz, a jóság mind-mind olyan faktorok, melyeket fontosságát unalomig halljuk az életben, az írónak viszont végre sikerült körbe is járnia őket rengeteg szempontból. Ez pedig hatalmas pozitív csalódás számomra a Hyggéhez képest.

Kinek ajánlom? Ezt mindenkinek. Még anyum is beleolvasott, és közölte, hogy ha kiolvastam, adjam oda neki, ami nagy szó, mert ő sem túl életmódis könyv világi. A rengeteg adat miatt többször olvasós, a DIY dolgok nekem annyira nem jöttek be, de biztos talál magának közönséget a könyv erre is. Önmaga szintjéhez képest reális az egész, az írói stílus is sokkal jobban tetszett a író előző könyvéhez képest, és sokkal inkább magaménak érzem a leírtakat, ami megint csak plusz pont. Ha pedig engem meg tudott győzni valami egy rossz kezdés után, akkor az azért elég sokat számít. Makacs típus vagyok, de ügyes érvekkel lehet változtatni a nézőpontomon. A Lykkének pedig sikerült.

Megjegyzés: a borító megint a piszkolódós fajta, szegény kicsit kipurcant az utazgatások (elvittem Pestre, haza, vissza Szegedre) és a fényképezgetés alatt. Talán én vagyok elszokva, és ez a kemény borítósok általános jellemzője. Azért maga a borító megint ütősre sikeredett, meglepően jól megy a narancs a kékhez és az aranyhoz, ami három színt én biztos, hogy soha a büdös életben nem kombináltam volna össze. Ügyes.

Ha ti is elolvasnátok, IDE kattintva a Kossuth kiadótól megrendelhetitek, ráadásul -20% kedvezménnyel a tavaszra való tekintettel. :)

Ezennel befejeződött az Attitude of March blogbejegyzés-sorozat, köszönöm még egyszer a Kossuth kiadónak a szép könyveket, remélem az őszinte véleményem után is bíznak még bennem és ha visszatérek a blogra júniusban, ugyanúgy folytatjuk a közös munkát :)

A szünetről pedig, amit már beharangoztam korábban, egy külön blogbejegyzést kaptok a holnapi nap folyamán. Addig is kövessetek Molyon és Instán, meg azért Facebookon is, habár utóbbi elhanyagolás alatt van, szándékosan ;) (~~terveim vannak, muhahahahaaa~~)

Tojásfestéses szép napot a kiscsibókáimnak és sok locsolót:

március 30, 2018 No comments

Az előző bejegyzésben is elmondtam, hogy a Hygge hullámból úgy kimaradtam, mint nagymama a Gucci 2018 őszi kollekciójából. Viszont, mivel egy életszemléletes bloghónap témát csinálok így tél-tavasz közt - igazán Március, nőj fel, és találd ki, mi akarsz lenni, ez így nem mehet tovább - így idejét láttam beszerezni és megérteni a körülötte kialakult hype-ot.

Most már értem, de ezzel együtt mégsem. És nem azért, mert hülye lennék (~~kivizsgáltattak~~), hanem mert túl sok a véleményem erről a könyvről. Sooo, főzz egy teát vagy egy forró italt, dobj magadra egy takarót, és enjoy az értékelésemet a dán életérzésről, ami boldoggá kellene, hogy tegyen. ~~Nem tett~~

Elméletileg az összes ilyen típusú, most megjelenő nemzetiségi könyvek alapja és ősanyja a Meik Wiking írománya. Meik boldogságkutatóként dolgozik, és öcsém, ilyen is csak a dánoknál lehet. Jártam már Dániában, őszintén elmondhatom a saját tapasztalatomat is, hogy az ottani emberek (akikbe mi belebotlottunk vagy segítséget kértünk) fantasztikusak. Soha nem fogom elfelejteni, hogy a bátyám egy hatalmas hátizsákkal a vállán bement egy boltba csak egy üveg vízért, és előreengedték, mert látták, hogy nem raktárnyi cuccot vesz, ráadásul nehéznek tűnt a táskája (az is volt, mindkettőnké). Aztán kikötöttünk Skagenben, isten háta mögött kettővel, és ott is volt egy annyira cuki bácsika, a kilátótorony "őre", hogy megzabáltuk, és vigyázott a cuccainkra, míg mi megmásztuk a millió lépcsőt. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy én oda vissza akarok menni, és remélem lesz rá lehetőségem. Ebből pedig leszűrhetem, hogy Meik munkája is király lehet, még ha nem is tartom őszinte tudományos ágnak.

Na de beszéljünk a könyvről, mert azért vagyunk most itt. Tény és való, brutál szép. Ezt korábban is leszűrtem már a bookstagrammozóknak hála, tényleg kiscsillió szögből lehet fotózni, úgyis szép marad, jók és hangulatosak a képek, megfelelő a betűnagyság (erre ugye panaszkodtam a Sisu-nál), teljesen jó olvasmányos, egyszerűen tényleg szép, minden ismerősömnek ajándékba adnám, ha ez lenne csak a szempont. Fehér a borítója, ezáltal koszolódik, szürkül tisztességgel, de egy kis odafigyeléssel sokáig meg lehet őrizni. A karc próbámat viszont kiállta, illetve nincs olyan probléma sem, mint a Sisu borítójánál, hogy letörléskor jön a festék. Szép, igazi Hygge hangulatú már a borítója is.

Rengeteg statisztika van benne leírva, ami tetszett, lévén, szakdolgozatot írok, más se tud az agyamba menni, mint statisztika, és őszintén érdekes volt fura felmérések eredményét olvasni. Ilyen például az, hogy hány gyertyát gyújtanak meg egyszerre a dánok, vagy hogy hol élik meg leginkább a Hyggét, otthon vagy más helyen. A könyv nagyon jól van felvezetve, szépen leírja a Hygge lét alapjait, mi kell hozzá, gyertya, lámpa, takaró, minden, amitől Hyggének érzed magad. Nagyon sok mindent sűrít magába ez a szó, nekem leginkább talán a komfortos jött át, minden leírt dolgot arra tudok visszavezetni. Van benne egy csomó recept, ami nekem nagyon dán, és külön fejezetek szólnak csak Koppenhágáról, ami persze szép város (nekem tetszett annó), de azért fura ez a központiasítás számomra.

Igazából amit ez a könyv ad, az Dániából egy nagyon kis darab.

És ez volt az objektív része az értékelésnek. Jöjjön a szubjektív, őszinte vélemény erről az egész Hygge körüli hype-ról.

Nem értem. Szép könyv, egyedülálló (volt) a maga nemében, de ettől még nem teljesen értem a körülötte zajló bestseller slágert. Megéri az elolvasást? Igen, teljes mértékben, van egy chilles hangulata, és a kis cuki statisztikák szerintem teljesen jók.

De a könyv túl sokat akar, és egyes fejezeteknél a két szék közé esik. Kuckózz be otthon, de azért legyél a barátaiddal, de azért menj csónakázni, de azért meleg fénynél olvasva rontsd a szemed, de azért legyél egyedül, de azért mégse legyél egyedül. I mean... A könyv elolvasása után az volt az első gondolatom, hogy ez a könyv az introvertáltaknak íródott, és amúgy az egyik fejezet is ezt kifejti. Aki inkább otthon van, biztonságban, hangulatban, és ez TELJESEN RENDBEN VAN! Ha ilyen típusú emberek vagytok, akkor olvassátok el Sára véleményét a könyvről, ő gyönyörűen összeszedte a részleteket.

Én viszont nem a ti emberetek vagyok. Nekem az extrovertáltabb dolgok jönnek be, alapjáraton is annak tartom magam, nekem a természetes fény kell, gyertyákkal nem vagyok kibékülve, mert életem egyik legnagyobb félelme, hogy leég a házunk. Nem szeretek használhatatlan tárgyakat venni csak azért, hogy "hangulat" legyen, én élményre költök. Ez pedig a Hygge ellen szól. ISMÉTLEM: EZ SZUBJEKTÍV VÉLEMÉNY! A könyv a felétől is inkább ismételte már önmagát, amit nem igazán tudtam hova tenni, maximum annyiban, hogy próbálta nyomatékosítani a saját álomvilágát. Mert azért ne éljen senki tévhitben, azért az az 5,7 millió ember nem él mind pihe-puha kényelmes hyggeligbe, és főleg nem olyan gondtalan, folyamatosan betépettségszintű boldogsában, mint ahogy a könyv próbálja beállítani.

Abban viszont igaza van a leírtaknak, hogy a boldogságunkat magunk kell, hogy megtaláljuk, és hogy igenis örülni kell a kis dolgoknak is. Ezt aláírom, valóban így van.

Őszintén örülök, hogy lehetőségem adódott elolvasni ezt a könyvet, mert átadott egy keveset újra Dániából, amit mindig imádni fogok, és boldog emlékek fognak hozzáfűzni. Végre behoztam magam, hogy mire fel volt/van a nagy Hygge sláger, miért próbálnak jelenleg mindent ezen címszó alatt eladni, óriási tapasztalat volt a könyv első betűje az utolsóig. Ezért pedig hála a Kossuth kiadónak, ITT tudjátok ti is beszerezni, ha esetleg a saját véleményeteket formálnátok meg róla. Higgyétek el, egy olvasást tényleg megér, ha mást pedig nem is, de a polcotokat, képeiteket serényen díszíti. A receptek meg fhuuuu, tutira ki kell próbálni pár dolgot, azért éhes lettem olvasás közben rendesen, no.

Jövő héten jön egy remélhetőleg Lykke értékelés, majd igyekszek tempósan összehozni még azt a blogszünet előtt. Olvastátok már a Hyggét? Nektek mi volt a véleményetek róla? Írjátok meg odalent, és kövessetek Molyon, Facebookon vagy Instán.

Gyertyaviaszos csibecsók:

március 18, 2018 No comments

Tottttálisan kimaradtam a buliból, mikor mindenki a Hyggére csorgatta a nyálát és agyonfotózta az Instagramra, szóval van mit behozni bőven kicsinyke kis életemben. Szét is néztem hát, mi akad még nekem újdonság, amivel foglalkozhatnék, mire szembejött a Sisu a kis cuki szavával, meg hát a fura finnekkel, szóval úgy voltam vele, hogy ez nekem kell legalább egy értékelés erejére. Ráadásul összebeszéltünk Ninával, az @ambivalentina bloggerinájával, mivel ő is kimaradt a Hygge partitájmból, hogy most együtt pótoljuk ezt az életérzés döbbinget. Nála majd a Hyggéről találtok véleményt, igen sajátos stílusunk van mindkettőnknek, szóval megéri.

Mielőtt belekezdenék, elmondanám, mit tudok a finnekről:

- Kimi Raikkönen

- Piszok jó az oktatás

- Sok a tó

- Hideg van

- Nokia

- Meg hogy tök szótlanok

A legfurább az egészben, hogy ezekre mind választ kaptam a Sisu által, pedig semmit nem is kérdeztem, de ne rohanjunk ennyire előre.

Magát a sisut szíszunak, vagy sísunak ejtik, és magyar fordításban talán leginkább a kurázsi szó jellemzi. Namost én egy visszahúzódó finnből se néztem ki kurázsit, szóval igencsak sztereotípdöntögetővé vált számomra ez a könyv. Rengeteg érdekes és izgalmas dolgot tanultam meg Finnországról, a kultúrájukból, és még azt is igyekeztem megtanulni, hogy "Mina rakastan sinua" vagyis szeretlek, hát milyen cuki már. A finnek nem viccelnek, ha hideg van, hát hideg van, akkor is kiküldik a gyereket játszani, mert az másképp úgysem fogja megtanulni, milyen így élni.

A finnek nem csendesek, csak konkrétak, ami nekem végtelenül szimpatikus, mert én pont az az ember vagyok, aki rengeteget tud fecsegni a nagy semmiről, viszont mindig csak két szavas konkrét választ vár vissza, szóval azt hiszem, ezt a fajta mentalitást ideje lenne tőlük átvennem.

A finnek egyenlőségre való törekvése szimpatikus és kíváncsi lennék, hogy a könyv által leírt mesevilág valós-e, vagy csak a nép fényezésére tett kísérlet, minden esetre csak így tovább.

Nem szeretnék minden infót előre elspoilerezni, ha egyáltalán egy ilyen könyvnél ilyet lehet, így nem is finnezek tovább, inkább elmondanám a könyvről és a szerkezetéről is a véleményem, mert van, nem is kevés. És nem csak pozitív.

"Az erős emberek, akár a fák, kettétörhetnek, míg a sisuval rendelkező ember elhajlik ugyan, de mindig képes újra fölegyenesedni."

Kezdjük a méretével: Egyszerre érkezett a Hyggével, ami sokkalta masszívabb és nagyobb a Sisunál, és bár aranyosan kézbevehető így is, engem kissé zavart ez a tömörített verzió. A betűk is ezáltal kisebbek lettek, este olvasáskor majdnem kiestek már a szemeim a koncentrálástól, mert néhány oldal sötét blokkjára sikerült még sötétebb betűt tenni. Nem tudom, ez a kiadó vagy a szerkesztők hibája-e, nem is mutogatok senkire, csupán észrevételként jegyezném meg.

A másik problémám, hogy bár a borító nagyon cuki, nagyon kellemes és nagyon, NAGYON FINN, az anyaga (~~a borítónak van anyaga, vagy csak a ruháknak??? Mindegy~~), ami matt, rettent gyorsan piszkolódik. Plusz mivel sikerült könyv elleni bűnt elkövetnem, és véletlenül egy csepp teával leöntenem, a letörlésekor feltűnt, hogy maga a szín is jött a törléssel együtt. Ami fura. Karcolódni viszont nem karcolódik, ami meg plusz pont.

Nincs összehasonlításom még a Hyggével (arról a véleményem jövő héten jön, stay tuned), nem tudom, milyennek kell egyáltalán lennie egy ilyen életszemléletes könyvnek, vagy mi az elfogadott norma, de számomra a képek brutálisan inspirálóak és hangulatosak. Azonnal mennék túrázni, mert a könyv fele is legalább erre motivál, hogy menj, szívd magadba a friss levegőt, tisztítsd ki a fejed, stb., a képeket pedig az ezt még inkább motiváló szövegek egészítik ki. Cukik az illusztrációk, lényegében miután elolvastam a könyvet, és végignéztem, csakis a finn életfelfogás nézett vissza belőlük. Konkrét, egyszerű és harmonikusan tarka, ergó nem kapok a színkavalkádtól epilepsziás rohamot, de azért nem is fekete-fehér.

"Sisuval rendelkezni azt jelenti, hogy nem másoktól várjuk a megerősítést, hanem a magunkban keressük, személyes meggyőződésünkben, esetleg a hitünkben."

Többszörolvasós? Igen. Nincs fotografikus memóriám, hogy mindent megjegyezzek, ráadásul a már feljebb említett miniatűr betűprobléma sem segített a dolgon. A kis gyakorlati feladatok számomra nem relevánsak, nem fogok terráriumot készíteni otthon a növényekből, viszont a recepteket bárki kipróbálhatja, akinek van hozzá kedve és konyhája, szerintem jó ötlet volt ilyesmit is beletenni, közelebb hozva így a messzi hideg országot az olvasóhoz. A pitét még én is megalkotom, az nagyon tetszett.

A Sisu mindenkinek mást jelent, és mindenkiben van, csak máshogy érzi. Kb. én is így vagyok ezzel a könyvvel: szerintem mindenkinek fog tetszeni, nekem is tetszik a maga(m) módján, függetlenül attól, hogy még mindig nem vagyok hozzászokva az eféle életmódos könyvekhez. Dehát gyakorlat teszi az embert, van bennem elég sisu, hogy a többit is kiolvassam.

Ha nektek is felkeltette az érdeklődéseteket, akkor ITT megrendelhetitek. Köszönet a Kossuth Kiadónak, hogy ilyen jó fejek!

Jövő héten jön egy kis dán Hygge, mert hát azért az eredetit is meg kell ám lesni, majd ha minden jól megy, és nem úszom el a szakdolgozattal, akkor a második részével, a Lykkével is találkozhattok majd, ami majd csak jövő héten jelenik meg magyarul.

Addig is kövessetek Molyon, Instán, meg Facebookon, valamint írjátok le, ti melyik nép életszemléletére lennétek kíváncsiak? Akár olyan, amelyik már megjelent könyvben, akár egészen új ötletekkel is előállhattok!

(A Felegáns team-mel mi már megalkottuk a magyart: B*****g, az életérzés, amely végigkíséri az életedet. Van benne sajtos-tejfölös lángos, busó járás, szotyi, szentségelés, szomszéd kertje mindig zöldebb, pacalpöri, amit csak akartok.)

Sisuval telített szobanövényes nagyölelés:

március 11, 2018 No comments

Hála a Kossuth Kiadónak, kézhez kaptam néhány ereklyének számító kincsecskét, melyeket Hyggének és Sisunak hívnak, valamint hamarosan érkezik a Lykke is, ami a Hygge sikereit próbálja majd meglovagolni (az ilyesmivel pedig pesszimista vagyok, de majd meglátjuk). Adta magát a dolog, hogy valami jó kis koncepciót össze lehetne belőlük hozni így Március havára a blogra, így jött a marhakreatív Attitude of life sorozat, mely ugye áttéve életszemléletet jelent, a könyvek meg ugye különböző népek életszemléleteit mutatja be. BRILLIANT

Három könyv, négy hétvége. Miért ne mutathatnám be a "saját életszemléletemet" is, mely inkább a napjaimat teszi ki? Persze ez messze áll az inspirációtól, inkább amolyan 'napi rutin' null rutinnal, mert alig a falig van bármi szabályszerűség is a napjaimat illetően. Instastoryban pedig megkérdeztelek titeket, hogy melyik érdekelne titeket jobban, a kolis-egyetemista hétköznapjaim, vagy az otthoni chilles hétvégéim, és toronymagasan a koli nyert, szóval YIPPIJAJE, a nehezebb feladatot adtátok, köszönöm, sosem csalódok bennetek.

Mielőtt azonban belevetném magam a reggeli "kimászok az ágyból" szituba, szeretnék egy közleményt is hirdetni, ami nagyon fontos a blogot illetően:

Ez az utolsó hónap hogy írok és bejegyzéseket kaptok, utána eltűnök két hónapra. Pedzegettem ezt már korábban is, végül a teljes április-május kihagyásnál döntöttem. Ennek oka a tanulmányaim befejeztének fontossága, mely mellett nem tudnám rendesen csinálni a blogot, a blog mellett pedig a portfóliót, szakdolgozatot és az államvizsgára készülést. Beértem a finisbe, és ez rohadtul megijeszt :D Tavaly is volt egy hónap szünet, akkor akaratlanul, viszont nagyon jót tett a blognak később, és ez a két hónap után is újult, remélhetőleg boldog fejjel térek vissza Júniusban. Megértéseteket köszönöm.

Na de addig még sok víz lefolyik a Tiszán, lássuk, hogyan telnek mélységesen unalmas, néha kalandokkal teli napjaim.

Ne rólam vegyetek példát, én az esetek 90%-ban nem az a fajta blogger vagyok.

Enjoy!

Reggelek:

Mivel már csak hébe-hóba vannak óráim, így igyekeztem egy olyan napot választani, amire be van biztosítva egy reggel 8 órási. Mert hát az nem egyetemista, akinek nem kell bemásznia legalább egy órára a hajnali időkben.

Miután legalább háromszor benyomtam egy 5 perces szundit a telefonon, megpróbálok halkan összeszedelőzködni, mert szobatárssal élni kihívás és konvenciók halmaza is egyben. A halk készülődés kb. addig tart, míg bekapcsolom a vízforralót, onnantól szilvásbukta a dolog, mert nem tudom, ismeritek-e a vízforralókat, de rohadt hangosak, én nem tudom, mi van velük, hogy ennyire fáj az élet.

Általában még pizsiben ~~(pólóban, lázadó típus vagyok~~) elmászok a folyosó teljesen másik felében lévő női mosdóig, arcot mosok és megnézem, ma mennyi pattanás gondolt velem együtt ébredni, majd visszacsoszogok a kis zöld egylábujjas papucskámban (ő egy szent, és meg van becsülve since 2012) a szobánkba. Ani (mondanám, hogy szia, de úgyis akkor olvasod ezt a blogbejegyzést, mikor melletted netezek, szóval majd akkor mondom, hogy szia.) addigra tutira felébred, vagy ha nem, akkor ez egy szerencsés reggelre sikeredett. Megiszok fél liter sima vizet a kis zöld (j~~é, mennyi zöld cuccom van, pedig nem is szeretem a zöld színt~~) shakeremből, majd beledobok egy multivitás pezsgőtabit, majd a kis C-vitamint, meg a semmit nem érő, de reménykeltő kis szépségvitaminomat. Addigra a kávét is felöntöm annyi tejjel, hogy ne süsse szét a szám a reggeli rohanásban. Régebben csináltam még zabkását is, de már annyira meguntam, hogy rosszul vagyok a gondolatától is, így szimplán csak skippelem a reggelit, AMIT NEM SZABAD, MINDENKI REGGELIZZEN MINDEN NAP!!!!

Megnézem telón, milyen idő van kint, és mi várható, mert az túl nagy luxus, hogy mondjuk kinézzek az ablakon, vagy kidugjam a kezem megnézni a hőmérsékletet. Felöltözök, majd kávézgatás közben feldobok egy minimális sminket, hogy emberi fejem legyen.

A minimál azért alakult ki, mert 1. lusta vagyok reggel pepecselni vele, 2. mindenem ki van fogyva, és még nem voltak kuponnapok, hogy reális áron jussak hozzá a szükséges pipereholmihoz. Így a smink három lépésből áll: arckrém a hideg miatt, rajzolok magamnak valamennyi szemöldököt, meg a szempilláimon átmegyek vagy 20 réteggel, hogy biztosan undorító műszempilla hatást érjek el velük, és bármit is mutasson a miniatűr szememből.

Bedobok egy füzetet a táskámba, mert nem vagyok mintadiák, és összevissza írok mindent, majd kabát, sál, sapka, csizma, és húzok villamosra, amivel berobogok a kis központba. A villamosra várva általában még csekkolom, hogy nem írt-e a tanár előző este Neptunba, hogy elmarad az óra ~~nem szokott~~ és kb. így telik el az első egy óra a reggelemből.

Napközben:

Na itt jön a teljes változatosság, mert miután az órámnak vége, bármi megtörténhet. Leggyakrabban valamelyik szaktársammal vagy barátnőmmel beülünk a könyvtár kávézójába, egy rövid szakmai csevejre, kibeszélni a leendő beadandókat, tanárokat, embereket, és hogy amúgy mennyire megszívtuk ezt az egész félévet, mert mind be vagyunk kaksizva az egész befejezéstől, meg hogy visszadobják a szakdogánkat, vagy bukjuk az államvizsgát, meg ilyen apróságokat. Szóval az első reggeli ébresztő kávé után jön a második pánikoltató kávé, amitől hirtelen ezer dolgot kellene csinálnunk, de persze inkább csak pánikolunk, ami után jön a "de úgyis van még időnk" borzasztóan téves felfogás.

Szóval ilyen jókedvűen tanulásba vetés helyett inkább kimászok a város teljesen másik felében lévő Tescóba nagybevásárolni, mert a kicsiben sosincs az, ami nekem kellene. Az utóbbi időben párolt zöldséget eszek párolt zöldséggel és még egy kis párolt zöldséggel a biztonság kedvéért, kíváncsi leszek, mikor unok már rá. Persze ez a tevékenység is legalább másfél órát elvesz az életemből, mert bár célirányosan vásárolok, attól még a) el kell jutni b) mindent meg kell találni c) vissza is kell cipekedni.

Koliba érve lepakolok, és azonnal megyek kezet mosni, mert biztos hogy legalább 200 fertőző kórokozó vert telket a kezemen, ezáltal a telefonomon is, márpedig nincs nagy kedvem összeszedni valami hányás-hasmenéses bacit. Pró tipp: a telefont is legalább kétnaponta töröljétek át antibakteriális géllel, vagy alkohollal, vagy bármi cuccal, mert eszméletlen sok háziállatotok van, amiről még csak nem is tudtok.

Átöltözés után (képtelen vagyok farmerben lenni a koliban, ultrakényelmetlen), mehetek főzni, mert hát a reggeli skippelése és a két kávé nem a legegészségesebb életmód irány. Szóval a kis serpenyőmmel meg a kis lábosommal kivonulok a konyhába, majd le a másik konyhába, mert a miénket tutira délben takarítja a takarítónő. Szintén elfőzőcskézek egy fél órát, közben átpörgetem az instát, meg visszaírok mindenkinek, akinek esetleg véletlen az eszébe jutottam, majd a kb. Nigéria éves fogyasztását kitevő kajával visszamegyek a szobába, és egy 20 perces sorozatepizód megnézése alatt kajakómára eszem magam.

Természetesen a lusta seggemnek azt ki is kell pihennie, úgyhogy jön még egy kis hírolvasás és youtube-ing, csak hogy elmenjenek az értékes, amúgy tanulásra szánt perceim. Újabb adag kávé lefőzése után, meg egy teli "tartály" vízzel kivonulok a tanulóba, ahol "szakdolgozatot írok" címszó alatt chatelek a barátaimmal, akik tutira akkor jönnek fontos infókkal, vagy épp tényleg leírok pár mondatot hivatkozással együtt, esetleg megírok pár fontos emailt.

A késő délután ilyen marhaizgalmasan telik, nincs benne jóga, nincs benne smoothie készítés, nincs benne bullet journal planning, szóval aki csalódott, az sorry, két bloggal arrébb talál ilyet is.

Esték:

A legváltozatosabb és legrandomabb napszak, mert általában délutánig fogalmam sincs, ki mit talál ki esetleg programnak.

Relaxnak elmosogatok és főzök, utóbbi időben szinte mindig párolt zöldséget rántott sajttal, esetleg valami extrábbat, és közben végignézem a szokásos Youtube vlogokat, amelyik emberé épp érdekel. Közben legtöbbször Anyuval is életjelet adunk egymásnak, amolyan "jól van a gyerek, no pánik" hangulatban.

Viszont szeretek éjszakázni, mikor az egész kollégium végre csendben van, mindenki alszik, vagy elmegy bulizni, és nem a szobákból, férfi tusolókból (?) és konyhából üvölt a zene. Ilyenkor írok meg általában cikkeket és bejegyzéseket, és egyáltalán nem csoda, ha hajnal 3 után megyek aludni. Ilyenkorra már általában a tanulóban sem marad egy lélek sem (ha szerencsém van), szóval chillben mehet a képszerkesztés és billentyűzet kopogtatás. Szeretem ezeket az estéket, és valószínűleg így fogom végigcsinálni a félévet, mert sokkal inkább rááll az agyam olyan dolgokra, amiket csinálnom kell, ha tudom, hogy az összes ismerősöm, akikkel beszélnék a munka helyett, alszik.

Aztán persze jön a nehezebb része: avagy hogyan osonjunk be a saját szobánkba hang nélkül úgy, hogy az egyik kezünkben a laptoppal egyensúlyozunk, a másikkal meg minden mást manőverezünk. Természetesen az ember minél csendesebben akar bejutni valahova, annál valószínűbb, hogy elejt valamit, belerúg valamibe, és nekimegy valaminek, szóval talán legáltalánosabb rutinnak nevezhetem a zajkeltés művészetét a legrosszabb helyzetekben. Persze még vissza is kell menni a folyosó legeslegvégében lévő női mosdóba is arcot meg fogat mosni, meg a következő reggelre szánt adag vizet bekészíteni, szóval a biztonság kedvéért csatangolok még egy sort, biztos ami biztos, ébredjen fel az egész kollégium.

Ha nem éjszaka megyek aludni, akkor elalvás előtt jön még egy pár oldal ~~fél könyv~~ olvasása is, ha pedig majdhogynem jön fel a Nap kint, akkor átpörgetem még az instát, meg a Molyt és utána lehunyom így is egész nap képernyőt bámuló szemeimet, had pihenjenek már végre.

Hát így tengenek mélységesen unalmas napjaim az utóbbi időben, mely így leírva csak még szomorúbbá tesz, mert egyrészt rengeteg időm elmegy felesleges dolgokra, amiket csak így, leírva veszek észre, másrészről meg full antiszoccnak tűnök, pedig alapjáraton nem vagyok az, vagy nem akarok az lenni. :(

Amúgy mint leendő egészségfejlesztő is ajánlom nektek, hogy egyszer írjátok le átlagosan egy napotokat, nagyon sok mindent kideríthettek belőle, enyhén terápiás jellege van.

Jövő héten jön egy SISU értékelés, belevetettem magam a Finnek életébe, furika egy nép, de minderről majd jövő héten. Addig pedig kövessetek Molyon, Instán és a Neverhood's Diary Facebook oldalán. Most pedig megyek, és megiszok két liter teát, mert hiába éltem túl a telet komolyabb megfázás nélkül, márciusra a hóval együtt megérkezett hozzám is a drága jó influenza.

Nagyölelős csibekuckó:

március 04, 2018 No comments

február 25, 2018 3 comments

Blog Archive

Popular posts

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'